Dunántúli Napló, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-30 / 75. szám

**6S. MÁRCIUS 3*.

3

ERKÖLCSÖS SZERELEM

Anouilh színművének ősbemutatója a Nemzeti Színházban

Bánffy György és Ambrus Edit (Julien és Colombe)

Ennek az évadnak második * ősbemutatója Anouilh: Erköl- I esős szerelem című színműve. 1 Önként adódik a kérdés: miért éppen ezt a darabot választotta ki a színház a lehetőségek szinte végtelen skálájából. A választást egyfelől nyilvánvalóan meg lehet indok ölni azzal, hogy Jean Anouilh rendkívül termékeny hatalmas sikerű színpadi szerző Nevét világszerte ismerik, játsszák darabjait, ezzel szemben nálunk még viszonylag elhanyagolt. Másfelől azonban ennek a darabnak a bemutatásán is érezhető a színháznak az a törekvése, hogy megnyerje a közönség nagyobb tömegeit, hogy egészen változatos összetételű közönségnek is egyformán jó szórakozást nyújtson. Ez a darab ugyanis, természeténél fogva, feltétlenül alkalmas arra, hogy közönségsikert arasson. A csak szórakozást kívánóknak éppen úgy adjon valamit, mint azoknak, akik tartalmat, gondolatot, elmélyültebb művészi produkciót várnak egy színházi estétől.

Mindezzel tehát sem egyértelműen elmarasztalni, sem egyértelműen dicsérni nem lehet színházunk legutóbbi vállalkozását. El kell fogadnunk azt — az idei évad műsorpolitikájába jól beilleszkedő választást éppúgy, mint magát az előadást, amely színvonalban, felfogásban, megoldásaiban híven alkalmazkodik a darabhoz.

Az Erkölcsös szerelem végig megcsillogtatja szerzőjének azokat az erényeit, amelyeknek hírnevét és sikereit köszönheti. Fölényes színpadi tudását, kiváló figura-teremtő készségét, kimeríthetetlennek látszó szellemességét, kritikus- gunyoros hajlamát, amelynek termése a csipkefinomságű csúfolódásoktól egészen a sértő, erős gúnyig terjed. Az Erkölcsös szerelem az a fajta polgári dráma, amely könnyen emészthető, mert nem tartalmaz igazán mérgező anyagokat, még a polgár gyomra számára sem. Egy okos, szellemes. jószemü polgár körülnéz a világban, amelyben él, s a rengeteg fonákság közül kiemel egyet, amelyet aztán bravúrosan gördülő színpadi játékká kerekít — valahogy így foglalhatnánk össze az ilyen színművek keletkezését. Hatását pedig: Dehányan el töprengenek

a benne föllelt valóságmagon, nevetni azonban mindenki egy formán nevet.

Pedig valahol a mélyben ott lappang egy súlyosabb és erősebb bírálat lehetősége, amely lefagyaszthatná a nevetést sok arcról. A darab ugyanis egy félresikerült házasság történetét mondja el, bebizonyítva, hogy a polgári társadalomban azoknak lesz igazuk, akik félredobva a magasabb szellemi és erkölcsi igényeket, a köny- nyű életet választják. A házaspár körül egy hazug és kegyetlen világ éli mindennapos életét, egy világ, amelyben minden dolog alfája és ómegája a pénz, s ahol pókhálószálakon függ minden, ami nemes és emberi.

De ennek a csak lehetőségében meglévő bírálatnak az élét eleve letompítja egy sor körülmény. Például az, hogy a cselekmény a színház világában játszódik, ahol élesebbek ugyan a kontúrok, de mindent sokkal könnyebb megmagyarázni. Hiszen a füttert is ezüstös ragyogásba vonja a reflektorok fénye, s az ' emberek itt estéről estére „hivatalosan” is játszanak, mást mondanak, mint amit éreznek, féligmed- dig kibújnak a bőrükből — mindez azt az illúziót keltheti, hogy odakint, a „másik” világban mégsem egészen így vannak a dolgok. De leginkább talán az áll a darab mélyebb és teljesebb mondanivalójának útjába, hogy Anouilh nem talált hőst, akivel elmondathatta volna a kritika élesebb szavait, s aki igazán megnyerhette volna a közönség szívét. Pedig, miután a darab nem szatírának készült, s helyenként igényt tart a közönség együttérzésére, állásfoglalására. A jó és a rossz erők drámai összecsapásaikor, erre nagy szükség lett volna. Végül is: a bírálat csipkelődéssé aprózódik ebben a darabban, bár meg kell hagyni, jórészt igen szellemes, csípős, elevenbevágó csipkelődéssé.

Dohai Vilmos, az előadás rendezője, jól kihasználta a számára adódó lehetőségeket. Nyilvánvalóan nem az volt a feladata, hogy minél ismerősebbéj aktuálisabbá tegye a darab mondanivalóját, hiszen az o r»i közönségünk elé kerül Ehelyett szórakoztatnia kellett és tanulságot adni. Ami részben azt igényelte, hogy pergő, gyorsiramú, sziporkázó előadást teremtsen, részben azt, hogy bátrabban kihozza a darab kritikai csomópontjait. Ez sikerült is. Az előadás hangulatában eluralkodott valami enyhe öngúny is. A nevetésbe kesernyés íz keveredik, a humorba drámai vibrálások, a drámaibb jelenetekbe valami csufondáros fölény. Ilyesmi ez: ne vegyünk ám komolyan semmit, de azért ne felejtsük el, hogy ezek a bohóc-figurák birtokolják a színházat és a pénzt, ők vásárolhatják meg a mogyorószín kompiét, amelyen elbukhat a szegény lányok erkölcse ... Ez a modern, kellemes játékstílus szinte sértetlenül végigvonul az előadáson s egységessé teszi az önálló színészi alakításokat

Bánfiy Györgynek jutott a legnehezebb szerep: Juliené, azé a hősé, aki egymagában képviseli a nemes, emberi eszményeket ebben a hazug, erkölcstelen világban. De, mint említettük, a szerző nem formált alakjából igaza hőst, a néző, bárhogy is sajnálja, nem adhat neki teljes mértékben igazat. Juüen valóban nemesebb, tisztább, mint a többiek, csalódása valóban dráma, de egyedül csak az ő drámája, amelyet, a néző nem tehet a magáévá. S ez nemcsak azért van, mert alakját elnyomja az őt körülvevő, csak nevetségre és gúnyra rászolgáló emberek sokasága, mert drámai ellenfelei nem igazi ellenfelek — hanem sokkal inkább azért, mert á maga Is valami idejét

múlt, erőtlen, túlmerev, élet- képtelen morált képvisel, amely nem tud megbirkózni a felhőtlen, könnyű élet híveinek erkölcsével. Julién nem tud mit szembeszegezni a rázúduló élvekkel és csalódásokkal, megérteni próbálja hát csak azokat, de erre sem képes, s akik alapjában igazat adtak neki, végül kicsit kinevetik naivitását, megcsontosodott elveit, értetlenségét. Juüen nem együttérzést kap, csak jóakaratot, nem odaadást, csak sajnálatot. Mindezt Bánffy György kiválóan oldja meg. merev, nehézkes „medve”, amikor kell, fölényes, jogos felháborodástól lobogó, fele- lösségrevonó, egész környezete fölé emelkedő, amikor arra van szükség. Tétovasága, szerelmének és erkölcsi felfogásának belső küzdelme, a féltékeny, tehetetlen férj kínos helyzetében is megmaradó méltósága (mert ezt nem lehet I tőle elvitatni), vagyis az utolsó jelenetekben nyújtott alakítása különösképpen sikerült.

Takács Margitnak jutott a színésznő-anya hálás szerepe Ö, aki „művészkirálynőnek” hivatja magát, akiért fiatal éveiben öngyilkosok lettek a férfiak, aki tulajdonosa is a színháznak és uralkodó színésznője is, aki olyan fukar, hogy kimustrált ajándék-virágait küldeti el az előtte hódoló intézményeknek, aki hiú és szeszélyes, dacol az öregséggel, de egyetlen anyai szót nem képes odavetni összetört fiának — ö a darab egyik legre- mekebbül megformált figurája. Takács Margit vérbő humorral, igazi jellemformáló készséggel oldja meg feladatát.

Ambrus Edit játssza az ifjú ■ feleséget. Neki azt kell bernit- j tatnia rövid négy felvonáson keresztül, hogy hogyan válik a hűséges kis feleségből, az igénytelen és kedves virág- | áruslánybóL színésznő, dáma. nő voltát ügyesen kiaknáz' önálló teremtés. Minden harsány eszközt nélkülöző, egyenletes alakításával sikerül is elénk varázsolni a kis Colombe átváltozását, azaz igazi egyéniségének kibontakozását

Akikről még feltétlenül jót kell mondanunk: Hegyi Péter, a „költőkirály”, Faludi László, a direktor. Galambos György, Du Bartas, a hősszerelmes szerepében. Ök hárman, no és Bázsa Éva, mint öltöztetőnő, nagy kedvvel komédiáznak, sok felejthetetlenül kellemes percet szereznek a nézőnek. Karikás Péter olyan a színpadon, amilyen Armand figurája: kicsit szétfolyó, könnyelmű, elvek és eszmények nélküli ember, aki azonban kedves, elbájoló csirkefogó akit nem is kell komolyan venni. Magábaszállásának pillanatai kevésbé sikerültek, de ez nem az ő hibája. Paál László kapott még a darabban érdekes szerepet: ő a „művészkirálynő” titkára, La Surette, féreg-ember, névtelen levelek írója, mások bajának lelkes figyelője, hétrét- gömyedő, s csak az ajtó mögött gyűlölködő alak, akit Julién is megvet, de a sikeres emberek társasága is csak meg-megrúg. Ezzel szemben La Surette gyűlölettől fröcskölő szavai a darab egy sor lényeges igazságát mondják el, vagyis lényeges figura ő, különösen Paál László pernek megformálásában.

Egészében jó előadást produkált a Pécsi Nemzeti Színház együttese, amikor bemutatta ezt a sok értékkel rendelkező darabot, amelynek egyik

fő erényében, sziporkázó, jellegzetes, erőteljes nyelvezetében Bajomi Lázár Endre fordításának segítségével gyönyör ködhettünk.

KAt&.’mA ERZSÉBET

Tavaszra készülnek a pécsi turistahelyek

Uj köntösben a turistaház étterme — Zenekar lesz Istenkúton

Az előkészítés ideje van most a tavaszi-nyári pihenő- és üdülőhelyeken, így a pécsi és Pécs környéki túristaházak- ban is. Telefonon hívtuk fel az üzletvezetőket, hogy mondják el, milyen újdonságokkal szolgálnak majd ebben az évben a szórakozni vágyó vendégeknek.

*

— Halló, Dömörkapu?

— Igen, itt Szűcs Géza üzletvezető.

— Milyen maguknál mos: í forgatom?

— Átfestették a szobákat, a raktárt és a konyhát, 25 ezer forintért. Nagyon jól néz ki minden, hangulatos lett « nagyterem is. Szombat, vasárnap estémként 80—100 fiatal is eljár ide, mivel ekkor zene is van, s tudnak táncolni.

— Hét közben kik látogatják meg a turistaszállót?

— Futó vendégek, sörözők borozók. Ezen a héten 24 szálló vendégünk van, köztük 15, a Közgazdasági Egyetem hali gatója, négyen pedig a fővárosból jöttek, panziósok. Várjuk a jó Időt, mert a panziósok csak akkor jönnek.

V

Fehérk útról Lakati József gondnok jelenik ezett:

— Ha erre járna és benézne, nem ismerne rá a tavaly renovált épületre. A múlt héten készültek el a garancia- üs festéssel, s most öt színben pompáznak a falak. így az ebédlőben már tavasz van, legalábbis az üde színeket te kiütve.

— Hallottuk, új berendezést is kapnak?

— Igen, elsején hozzák, KiTegnap délután a Nádor Szálló éttermében rendezett ünnepségen taták át az Állami. Biztosító Baranya tnegyei Igazgatóságának az 1962. második télévi eredményei elismeréséért és a pártkongresszus tiszteletére indított eredményes munkaverseny jutalmául a szál(szervezetek pénzintézeti titkársága és az Állami Biztosító főigazgatóságának közös serlegét. Az Állami Biztosító vezérigazgatója, Fehér Sándor elvtárs ünnepi beszéde után átadta a serleget és a díszoklevelet Mészáros Antal elvtársnak, a Baranya megyei Igazgatóság vezetőjének.

vámosiak vagyunk, mily erek lesznek, reméljük, megnyerik a vendégek ízlését és tetszését.

— Mikor étkeznek az első fecskék, illetve az első vendé gek?

— Április u-án. Ettől s naptól kezdve állandóan foglalt lesz minden szobán!:, mind a 40 helyre jelentkeztek mér a beutaltak.

— Forgalmi tervük?

— Az első évhez hasonlóan ei szeretnénk érni az évi 500 ezer forintos bevételt. Tavaly 420 ezer forint forgalmat bo- nyoütottunk to. Az eddigiek azt mutatják, hogy a meleg beálltával rohamosan nő a látogatók száma. így is naponta 50—60 ember keresi fel ebédlőnket.

*

Az istemkuti turistaházró1 dr. Manzini Tibomé tájékoztatott bennünket:

— Mi is csinosodva. megszépülve várjuk a tavaszi es a vendégeket. Felújítjuk a székeket, s bevezetjük a vizet és az oly régen óhajtott villanyt.

— Úgy tudjuk, hogy ismét kapnak zenekart.

— Jól hallották. Tavalv szeptemberig ugyanis zenei szórakozóhely voltunk, s alig győztük a sok vendéget kiszolgálni, de azóta harmadára csökkent a forgalom. Tavalyi tervünket 450 ezer forintra teljesítettük, ha meg lesz a zenekar, úgy számítjuk, hogy még ennél is nagyobb forgalmat bonyolítunk le.

— Mikor járnak többen az átlagosnál a turistaházba?

— Mint mindenütt, itt s hétvégén térnek be sokan. Még a fiatalok közül is jómé- hányam ellátogatnak hozzánk, mivel 6 kilométeres körzetben nincs sehol szórakozóhely

és türelmesen várják, hogy megérkezzenek a zenésze« Azt az ígéretet kaptuk, hogy április 4-én a zenekar köszönti a felszabadulás évfordulóját. s attól kezdve állhat a bál, támcoihaifcnak a fiatatok, vagy az idősebbek.

Tjatai'úzái miatt záwa

Változnak az idők és változnak a boltok ajtóira akasztott cédu Iák is. Régeb'ben azért mérgelődtek az emberek, hogy lépten-nyo- mon zárva találták a boltot vagy a vendéglőt, mert leltároztak. Ma más a helyzet, nem leltároznak any- nyit az üzletiekben, aminek eredmény^ csak egy lehet; a vevők rendelkezésére áll az üzleti apparátus minden lehetőségével. Igen ám, de hol maradnak akkor a „hagyományok”? A lezárt üzletek, a ki- alkasztott cédulák?

Sétáljunk végig a városon és azonnal tapasztalni fogjuk, hogy nincs különösebb probléma, a fű- szerboltok, a ruházati boltok és a vendéglők nem sértik meg, hanem híven ápolják a megszokott hagyományokat: kint vannak a céduláik, zárva vannak az ajtók. „Tataro zás miatt zárva!” „Festés miatt zárva!” „Átalakítás miatt zárva!” és így tovább, ol vashatjuk a szöveget.

— Mikor nyílik már meg? — méltatlankodik Jsét asszony a villanyrendőrrel szembeni fűsaerbótt előtt.

— Már megint átalakítják? Tavaly is

átalakították, — mondogatják a Kossuth Lajos utcai cipőboltot szemlélve a járókelők.

— Két hete festik Jól kinéznénk, ha nálunk is ennyi ideig festenék a lakást, — így a Tacskó Mackó kilincsét próbálgató emberek.

— Egyszerre alakítanak át vagy hat ven dógiőt. Nem lehetett volna sorjában? —

méltatlankodnak

azok, akik nem kapnak helyet a túlzsúfolt éttermekben.

Sajnos, a megjegyzések mind -helytállló- afe.

A villanyrendőrrel szembeni önkiszolgáló fűszerboTtot - (festik. De mióta? És meddig? Csütörtökön délelőtt például, amikor az ablakon át benéztünk, senki az égvilágon nem tartózkodott abban a helyiségben. A festés talán készen volt, a bolt is szépen nézett ki, csakhogy se áru, se kiszolgálók. Mért kell annyi ideig vámiok egy festés miatti a vevőknek? Sokkal gyorsabban és

konstruktívabban meg kellene oldani egy üzlet kifestését, mázolását. Nem szabad ilyen munkálatok miatt heteikig. de még napokig sem zárva tartaná egy üzletet.

A Kossuth Lajos ut eaá cipőboítot (volt Delka üzlet), ha jól emlékszem, tavaly alakították át egyidő- ban as utca végén lévő másik crpőbofttal. Most újabb átalakításba kezdtek, pontosain abban az időben, amikor a másik cipőüzlet épületét tatarozzák, s az állványok és téglarakások között alig tehet az üzletbe bejutná, bár a felirat jelzi, hogy „az, árusítás a tatarozás ideje alatt is zavartalan”.

Egy logikus kérdés mindenesetre indokolt: miért nem alakították át a tavalyi munkálatok során úgy a bolt belső helyi ségedt, hogy azt az idén ne kelljen újból csinálni?

A vendéglők problé mája is probléma. Az igaz, hogy azzal a célzattal „álltak te” egyes vendéglátó helyiségek, hogy valami vei kulturáltabb, normálisabb éjszakai élet alakuljon ki a városban. Azonban az is igaz, hogy egyszerre nyolc-tíz szórakozó hely bezárása tumultusokat okoz. Átalakí tás és belső tatarozás folyik a HuHám, a Tacskó Mackó, a Tavasz, a Béke, a Liget, az ..Aranybika”, a Hősök terei vendéglő helyiségeiben, illetve az előbb felsorolt ven déglőfcben, cukrászdákban, presszókban.

Talán helyesebb

lett volna, ha a tatarozásokat és a belső átalakításokat, festéseket jobban, arányosabban osztják be, hogy egyidSben ne

kelljen ilyen sók szórakozóhelyet szüneteltetni.

Nem vitatja senki, hogy szükség van az elavult, kényelmetlen üzletek átalakítására, s szükséges időközönként a festés is. De ebben az esetben két dolgot legalább figyelembe kell vermi: az átalakítások tornai? összegbe kerülnek, s amíg az üzlet zárva van, a vevők kénytelenek másik üzletet keresni. •

Amikor átalakítanak egy üátetet, ak- ívO" úgy kellene elvégezni a munkát, a helyiségek kialakítását, hogy az hosszabb időre szolján, egy évtizedre, ne pedig egyetlen esztendőre. Ha nincs elegendő pénz, inkább ne is fogjanak hozzá, várjanak amíg az anyagi lehetőségek biztosítják a végleges kialakítást. Nincs szükség ilyen to’doz- ga (ásókra, mint az említett cipőbolt vagy például a Borostyán vendéglő esetében, ahol aüg egy esztendő múlva újra alakítót tak, az ajtót a helyiség másik oldalára he lyezték.

ügy vélem sok pénzt takarítanánk meg ég sok bosszúságot kerülnénk et, ha gondosabban terveznénk és szerveznénk meg a boltok, üzlete : átalakításait, tatarozá sait.

RAt&JmA ERZSÉBET

(tjazdaghi