Dunántúli Napló, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-24 / 70. szám

m március st. WAPLŐ Növeljük a műszaki munka hatékonyságát! Több mérnökre volna szükség — Helyezzék megfelelő munkakörbe a mérnököket! A Magyar Szocialista Műn- káspárt VIII. kongresszusának határozatában, melyben meg­állapítják a szocializmus épí­tésében elért eredményeinket és megszabják a párt előtt álló feladatokat, többek között ez áll: „A következő években az ország gazdasági tevékenysé­gének középpontjában a második ötéves terv teljesítése és gazdasági cél­jainkkal összhangban álló túl­teljesítése áll... Gazdasági tevékenységünk vezérlő elve: a gazdaságosság fokozása, a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése. Az a célunk, hogy tovább javítsuk a népgazidaság szerkezetét; ma­gas műszaki színvonalon kor­szerű gyártmányokat állítsunk elő és növeljük a termelés, az export, a beruházások gazda­ságosságát; terveinket az anya­gi, pénzügyi és munkaerőfor­rások takarékos felhasználásá­val hajtsuk végre, hogy mini­mális ráfordításokkal maximá­lis eredményeket érjünk ék A terveket emberek készí­tik, emberek is hajtják végre. A Magyar Szocialista Munkás­párt VIII. kongresszusán ki­tűzött feladatok végrehajtásá­hoz a céljaiban, szemléletében és erőfeszítéseiben mindin­kább egységessé váló egész magyar nép lelkesedésére, ösz- szefogására van szükség. Az üzemekben például szorgalmas munkásokra, jó technikusokra, a termelést jól irányító, széles látókörű mérnökökre, akik együttesen valóban képesek aura, hogy magas műszaki színvonalon korszerű gyártmá­nyokat állítsanak elő, hogy növeljék a termelés, az export gazdaságosságát, akik minden tekintetben képesek elősegíteni terveink megvalósítását. Műszaki szakemberképzé­sünk különböző okokból eddig nem tartott lépést iparunk fej­lődésével. Évek óta nem kap annyi mérnököt az ipar, amennyire szüksége lenne. Eb­ben az esztendőben még feie annyi mérnök sem jut az ipari üzemekbe, amennyit az üze­mek igényeltek. Különösen ke­vés a villamos- és kohómér­nök. Távlati terveink szerint körülbelül húsz év múlva a munkáslétszámhoz viszonyítva több mint tíz százalék lesz a mérnök és a-technikus. Ettől még távol állunk — pillanat­nyilag — mint említettük — kevés mérnökünk van, s ezen az átmeneti hiányon valahogy segítenünk kell. Ké­zenfekvő megoldás lenne, ha üzemeinkben megvizsgálnák: mélyek azok a munkaterüle­tek, amelyeken indokolatlanul mérnököket foglalkoztatnak és a vizsgálat eredményétől füg­gően mindazokban a munka­körökben, amelyeket alacso­nyabb képzettségű szakember is elláthat, technikusokat al­kalmaznának. A technikumok nappali és esti tagozatai szinte ontják a technikusokat, akik kellő szak­mai gyakorlat megszerzése után képesek lennének maga­sabb színvonalú munkát vé­gezni. Üzemeinkben azonban nem használják ki eléggé ezt a lehetőséget, melynek követ­keztében technikusaink egy része „kallódik”, nem végez képzettségének megfelelő mun kát. Ennek az az egyik ma­gyarázata, hogy nálunk a mér­nökök és technikusok fizetése között alig van különbség. Kö­vetkeztetésképpen, ha egy vál­lalatnak be kell töltenie egy technikusi munkakört, szíve­sebben fogadnak végzett mér­nököt, ahelyett, hogy techni­kust alkalmaznának. Mit csinálnak a mérnökök munkaidejükben? Nemrégiben cÁílóL ffttq w hast ni m&ndtak nemet 'A nissnnduló dal­lama tölti be a vörös plüssel és dra páriával díszített termet, ahol szinte naponta hangzik el a boldogító „igen”! — Férjül választ­je? — Igen! — FeleségüR.... ? — Igen. Ez az a helyiség, ahová mindig öröm­mel lépnek be, és még boldogabban távoznak a párok. Függetlenül az életkortól itt min­denki ifjú házas. Valamikor rossz előjelnek tartották a házasulandók, ha az anyakönyvveze­tő nő volt. Sokan azt tartották, hogy ha no adja össze a fiatalokat, a házas­ság nem lehet bol­dog. Pedig a bol­dogság vem ezen múlik, és ez a vé­leménye a pécsi U. kerületi tanács anyakönyvvezető jö­tték, Jakab Ferenc- ncnek is. —- Tőlünk kilép­ve. mindenki opti mista — állítja Ja- kabné. — Érzik egy új és boldogsággal teli élet kezdetéi. Óriási dolog mind- annyiunk életébe n a házasság és en­nek itt nekünk kell a hivatalos szertar- t artás keretében hangsúlyt adnunk. Ne értse félre, — mondja a fiatalasz- szony. — nem szó­lamokkal kell értés re adnunk a há- ■Btír fiT it if tinnt; a látK étet fontossá­gát, ennél többről van szó. Érezzék, igen, talán ez a leghelyesebb kife­jezés, érezzék elha­tározásuk fontossá­gát. Jóleső érzés hall­gatni a házasság- kötő terein kedves „tulajdonosának" szavait, aki munká­ja során nemcsak hivatalos hangú jó­kívánságokat mond kötelességből, ha­nem esetenként ta­lán a szülők helyett is ő látja el jóta­náccsal az ifjakat, és ez a hangvétel jellemző rá a ma­gánéletében is. — Én tulajdon­képpen csak he­lyettes anyakönyv- vezetö vagyok. Pá­lyafutásom során, mintegy ötven há­zasságot törvénye­sítettem, de mond­hatom, magasztos érzés. — Fárasztó? — Ünnepek előtt különösen. Ilyenkor sok a házasulandó pár, és mindenki­nek mást kell mon­danom. Néhány perc alaitt meg kell őket ismerni és úgy indítani az életbe, hogy maradandói kapjanak tőlem, tő­lünk, az ünneptől. Az anyakönyv­vezetés nem egy­szerűen foglalkozás, hanem hivatás. És miközben az anya- könyvvezetőnövel beszélgetek, az jut eszembe, vajon le­ts érdekes bevallásokat tettek mérnökök és technikusok, akik zárt borítékban, név nélkül adtak választ erre a kérdésre. A válaszokból kiderült, hogy a mérnökök munkaidejüknek csak körülbelül 60 százaléká­ban végeznek képzettségüknek megfelelő munkát, a techniku­soknak 77 százaléka dolgozik műszaki munkakörben. A mér­nökök aktív munkájuknak ne­gyed részét fordítják műszaki fejlesztésre, egy harmadát a termelés szervezésére és irá­nyítására. A válaszokból az is megállapítható, hogy jobb ve­zetéssel, megfelelőbb irányí­tással legalább húsz százalék­kal növelhetnénk a mérnöki és technikusi munka haté­konyságát Ez azt jelentené, hogy egy csapásra több ezer mérnököt nyernénk, g ez mi­csoda óriási eredmény lenne! A műszaki munka, hogy úgy mondjuk, nehezen fogható meg, s semmiféle eszközzel nem mérhető. A műszaki mun­ka hatékonysága a szellemi tartalom, melyet műszaki szakembereink a munkába ad­nak. Ha megfelelő munkakö­rülményeket teremtünk szá­mukra és javítunk a vezetés, irányítás munkáján is, óriási tartalékokat tárhatnak fel. Ezek a szinte kimeríthetet- lennek tűnő tartalékok átse­gíthetnének bennünket az át­meneti nehézségeken, enyhít­hetnék a műszaki szakember­hiányt, mely a pécsi és bara­nyai üzemekben is néha égető. Sok feladatunk lenne a kér­dés rendezésében, ezekből né­hányat helyileg is könnyen megoldhatunk. Üzemeinkben, vállalatainknál bőven akad al­kalom a műszaki munka szer­vezésének, irányításának javí­tására. Nem ^ütközik nehézsé­gekbe az sem, hogy meglévő mérnökeinket, technikusainkat megfelelő munkakörben alkal­mazzák. Kerekasztal-konferencia" // Pécsi „tőkékkel” ültünk az adtainál — a városról beszél­gettünk. A városról, ahol gyer­mekéveik;! töltötték, felnőttek és dolgoznak. Egyetlen téma körül gyűrűzik a szó: hogyan látják városuk fejlődését? * Mezővári Antal, a pécsi szén tröszt diszpécsere a társa­ság „korelnöke”, ebben az évben lesz 60 esztendős. — Pécsszaibolcson gyerekes- fcedtem, ott születtem. Em­lékszem, gyalog jártunk isko­lába Fehérhegyen keresztül. De nemcsak mi, hanem a fel­nőttek is gyalogsizerrei men­tek Pécsre. Közlekedési esz­közről, autóbuszról szó sem volt. Ha fújt, ha esett, — gyalogoltunk. — Miért jöttünk a váróéba? Emlékszem, hogy valami „Pók, a csodajós”-t hirdették. Nagy szenzáció volt ez akkor. Min­dent megjósolt. Hogy mi tel­jesült belőle? Talán az, hogy megöregedtünk ... De arra emlékszem, amikor az első aiu- tóbuszjárat megindult. Köhö­gött, prüszkölt, azért ment Ej, mit tudják a mai fiata­lok, hogy ezelőtt még 40—50 esztendővel nálunk Szabolcson se villany, se víz nem volt a házakban. A boltba szalad­tunk .lámpabélért, petróleu­mért. .. Póktechnika az isko­lában? Még iskola is alig volt, nemhogy politechnika. Szóra­kozás az iskolában V' Egy év­ben egyszer a madarak és fák napja :.. ekkor kirándultunk. Ma pedig ...? Hanem azért egyet megír­hatna. Van a városban néhány zsúfolt autóbuszjárat mint a 10-es, a 20-as és még néhány. Ezeknél nem kellene idősze- rinti menetrendet, indulást, érkezést megállapítani, körfor­galom szerűen járhatnának. — Ezzel talán enyhíteni lehetne a csúcsforgalmi időkben sokszor már-már elviselhetetlen. * Papp Antal, a Kossuth La­jos utcai nagy csemegeüzlet vezetőjéé a szó. Jónéhány éve ismerjük egymást, de egy egész sor vele kapcsolatos do­logról csak most szerzek tudo­mást. Arról például, hogy 25 éve dolgozik ebben az egy üz­letben. Huszonöt éve kezdte tanoncként „szaladj ide — fuss oda” munkával. — Heten dolgoztunk itt ab­ban az időben, ez az üzlet, akkor előkelőnek számított. Ebben az üzletben lettem se­géd, majd vezető. Nőtt a város, már szűknek éreztük a haj­dani „előkelőséget”. Arról ál­modoztam, hogy egyszer majd egy nagy, korszerű csemege- üzletünk lesz ... Megértem. A régi hét helyett ma 40 ember dolgozik a boltban. De már így is kiesd, nagy a forgalom, sok a vásárié. Most meg tudjátok máról álmodozom? Egy gyö­nyörű supermarkettről, ami teljesen önkiszolgáló j-endsze- rfi. Előveszi az „Ország—Világ*' égjük legutóbbi számát és mu­tatja benne a képet. — Ilyenről — teríti elénk. Modem vonalú, oszlop nél­küli hatalmas üzletet ábrázol a kép. Varsóban épült. — Szép ez az üzlet, még álomnak is. ■— Talán nem is annyira álom már — mondja. — Ezen a nyáron egy küldöttséggé! Varsóba megyek, ezeket az űj supermaikettéket tanulmá­nyozná. Vannak már elgondo­lások, hogy a megyében is építünk ehhez hasonlót. Ami régebben távoli álomnak tűnt, ma már nem is olyan messzi valósággá válik. * Kinézti József, a Vasutas zsúfoltságot, ami különösen a I Szakszervezet Baranya megyei Lesz elegendő építőanyag a kislakásépítőknek anyaköny övezető egy boldogtalan ember? De ezt a kérdést nem merem feltenni, mert talán ez lenne az első nem, amely itt, eb­ben a helyiségben kérdésre elhangzik. Ne törjük meg a tradíciót. Inkább még egy kérdést a fiatalokról? — A legfiatalabb pár?... Régebbi eset. A lány úgy emlékszem tizen­négy, a fiú éppen tizennyolc éves volt. Sikerült-e? Azt hallottam, hogy igen. Én min­denesetre már élő­re figyelmeztettem őket. A fiú bizony­gatta az igazát, a lány ... nem tudom mit mondott, de gyönyörű volt. Miért ne lennének boldogok? Hát, azért egy keveset várhattak volna még. Az idő rohan és bocsánat a köz­helyért. de tervsze­rint dolgoznak itt is. Kopognak és megilletődött fia­talember jelenik meg az ajtó nyílá­sában. — Megérkeztünk... — mondja zavartan és kezével hatal­mas ívet rajzol hátrafelé. Mire a nászinduló felhang­zik, megtelik a te­rem és kifelé már egy bátor fiatalem­ber lépked a me­nyecske mellett... msam Am% Uj kísérleti telep Bicsérden Az Iregszemcsei Kutató In­tézet még ebben az évben kí­sérleti telepet létesít Bicsér­den, a volt faiskola helyén. Ez a telep lesz Baranya megye kísérleti központja, mely az eszterági Növényfajtanemesítő Állomással együtt hasznosan járul hozzá Baranya mezőgaz­daságának fejlesztéséhez. Az elmúlt évben Pécs város­ban 432, a megye falvaiban pe­dig 635 családi házat építettek. A házépítők a Pécs-Szekszárdl TÜZÉP Vállalattól 77 millió forint értékben, az FMSZ-tele­pektől pedig 27 millió forint értékben vásároltak építőanya­got. Az elmúlt évben mintegy 34 millió tégla fogyott el és mivel az épülő házak többsége cseréptetős, rendkívül nagy mennyiségű, csaknem 3 mil­lió cserepet használtak fel. Még az elmúlt években ma­gánépítkezők csak elvétve vá­sároltak vasbetongerendát, ad­dig az elmúlt évben már köz­kedvelt bevezetett cikk lett, és 74 ezer folyóméter fogyott el belőle. Idén a hosszú tél után ha­marabb köszöntött be az épít­kezésre alkalmas idő, s így a tavaszi forgalom is lényegesen nagyobb a tavalyinál. Az ille­tékes építési hatóságoktól és az OTP-től kapott információnk szerint a kölcsön és építési en­gedélyt kérők számából ítélve lényegesen komolyabb mérvű családi ház építésre számít a TÜZÉP, mint az elmúlt évben. Már megfelelő készletről is gondoskodtak, s a mész kivéte­lével minden építőanyag kap­hatód Ha a pécsi téglakészlet nem élsz elegendő, a szentlő­rinci, siklósi, mohácsi tégla­gyárakból biztosítják a szük­ségletnek megfelelőt. komlói Lenin téren a lebontott öreg házak helyén földgépek egyengetik a talajt a felépí­tendő új lakóépületek számára. tátkára folytatja a beszélge­tést. — Én is „tűké” vágyóik, itt születtem 1919-ben. Gyerek voltam, amikor valami leküzd hetetien vágyat éreztem: vas­utas akartam lenni. Ha csak tehettem, mindig ott voltaim az állomásom és néztem a nagy szerelvényeket, a fekete füstöt okádó mozdonyokat. — Nem mozdonyvezető akartam én lenni, hanem jegyvizsgáló, aki komoly arccal lápked az utasok között és kéri a jegye­ket. Az a komoly arc az na­gyon imponált nekem. Egyszer édesanyámmal mentem az ál­lomás előtt és valami tanfo­lyamra mentek a vasutasok. Egyenruhában! — Ilyen ember szeretnék lenni — mondtam édesanyám­nak. — Ez te nem lehetsz kis­fiáim, itt sokat kell tanulni, édesapád keresete pedig kevés a te taníttatásodhoz ... —1 mondta édesanyám. Aztán mégis elértem a vágyamat: 1939-ben bekerültem a vasút­hoz — pályamunkásnak. Ki­mondhatatlanul boldog voltam Hát még akkor, amikor kise­gítő fékező lettem! Beszélgetés ködjén kiderül: Kinczlá elvtárs a városi TST elnökhelyettese is. >— Mindig szerettem a spor­tot, tavaly két évtizedes mun­kásságomért a Sport Érdemes Dolgozója kitüntetést kaptam. Mi is álmodoztunk régen. — Akkor csak salakpályák vol­tak Pécsett. Ha egyszer szép zöld gyepen gurulhatna a lab­da... S az álamból valóság lett. 1950—1951-ben megépült a vasutas pálya. Én is dol­goztaim érte 550 társadalmi munkaórát. Az volt az ál­maink megvalósulása — simo­gató, puha zöld fű a talpunk alatt... De most is van még mit tenni, csak egyet közülük: nem megoldott a terem jó lé­kok problémája. Az úgyneve­zett lovarda ügye még holt­ponton álL A vasutas „sport- csarnok” pedig még szükség­megoldásnak is alig alig. n_ A tiszti orvos is egészségte­lennek, nem biztonságosnak nyilvánította. Ha az illetéke­sek jobban segítenék a város sportját, ha tágabfo látókör­ben gondolkodnának, sokat lelhetne tenni Nagy fejlődést érhetnénk el a sport terén mi­nőségiben és hozzájárni Ihatánk az egyetemes magyar sport színvonalának emeléséhez is. Ez a sportterem most g mi álmunk... * Dr. Szalai Nándor, a megyei tanács igazgatási osztályának előadója, ha nem is született pécsi tülke, de 1922 óta ebben a városban él, lassan mór ő is pécsinek vallja magát. — Egyik egyetemi tanárom^ Vasvári szokta mondani tréfá­san: „Ti nem vagytok tükék, csak gyütt-mentek”. Szóval én is csak „gyütt-ment” vagyok, hiszen Budapestről számmaztam ide. De magaménak érzem ezt a városit, pedig régen ... 1933-tól 1940-ig voltaim az árvaszéken, dolgoztam havi 50 pengő tiszteletdíjért ... öten voltunk testvérek. Mé^s, mi­ként végeztem el az egyete­met? Beálltam katonának, ott megvolt a ruhám meg a kosz­tom. Az egyik kezemen meg­számolhatom, mennyiszar utaz tam villamoson azokban az időkben. Rajzlap, radír — ilyen kéréssel elő sem mertem állni otthon. Igen, voltak ál­maim, azaz csak álmaink vol­tak. Állandó munkahely, de nem „tiszteletdíjért” ébbéréhtj legyen egy nyári ruhám is..,1 Ilyenek voltak az akkori fia­talok álma. Ma a fiatalok? Más, nagyon más az ő gond­juk. De hiszen azóta más a világ is. Elképzelhetitek, hogv én ma elégedett vagyok, látom a fiatalok életét és összehason­lítom az enyémmel. * Későre jár, befejezzük a rögtönzött „kerekasztal-konfe- renciót”. Egy villanásnyi időre arra gondolok, hogy talán ér­demes lenne alakítani egy' pé­csi „tőkékből” álló „asztaltár­saságot”, ahol bizonyára. sok érdekes dologról lehetne be­szélgetni s köziben a város fej­lődését szolgáló új ötletek is adódnának. S ami a Táros fej­lődését szolgálja, mindig hasz­nos. €fe*a? Fcscat

Next

/
Oldalképek
Tartalom