Dunántúli Napló, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-24 / 70. szám
m március st. WAPLŐ Növeljük a műszaki munka hatékonyságát! Több mérnökre volna szükség — Helyezzék megfelelő munkakörbe a mérnököket! A Magyar Szocialista Műn- káspárt VIII. kongresszusának határozatában, melyben megállapítják a szocializmus építésében elért eredményeinket és megszabják a párt előtt álló feladatokat, többek között ez áll: „A következő években az ország gazdasági tevékenységének középpontjában a második ötéves terv teljesítése és gazdasági céljainkkal összhangban álló túlteljesítése áll... Gazdasági tevékenységünk vezérlő elve: a gazdaságosság fokozása, a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése. Az a célunk, hogy tovább javítsuk a népgazidaság szerkezetét; magas műszaki színvonalon korszerű gyártmányokat állítsunk elő és növeljük a termelés, az export, a beruházások gazdaságosságát; terveinket az anyagi, pénzügyi és munkaerőforrások takarékos felhasználásával hajtsuk végre, hogy minimális ráfordításokkal maximális eredményeket érjünk ék A terveket emberek készítik, emberek is hajtják végre. A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusán kitűzött feladatok végrehajtásához a céljaiban, szemléletében és erőfeszítéseiben mindinkább egységessé váló egész magyar nép lelkesedésére, ösz- szefogására van szükség. Az üzemekben például szorgalmas munkásokra, jó technikusokra, a termelést jól irányító, széles látókörű mérnökökre, akik együttesen valóban képesek aura, hogy magas műszaki színvonalon korszerű gyártmányokat állítsanak elő, hogy növeljék a termelés, az export gazdaságosságát, akik minden tekintetben képesek elősegíteni terveink megvalósítását. Műszaki szakemberképzésünk különböző okokból eddig nem tartott lépést iparunk fejlődésével. Évek óta nem kap annyi mérnököt az ipar, amennyire szüksége lenne. Ebben az esztendőben még feie annyi mérnök sem jut az ipari üzemekbe, amennyit az üzemek igényeltek. Különösen kevés a villamos- és kohómérnök. Távlati terveink szerint körülbelül húsz év múlva a munkáslétszámhoz viszonyítva több mint tíz százalék lesz a mérnök és a-technikus. Ettől még távol állunk — pillanatnyilag — mint említettük — kevés mérnökünk van, s ezen az átmeneti hiányon valahogy segítenünk kell. Kézenfekvő megoldás lenne, ha üzemeinkben megvizsgálnák: mélyek azok a munkaterületek, amelyeken indokolatlanul mérnököket foglalkoztatnak és a vizsgálat eredményétől függően mindazokban a munkakörökben, amelyeket alacsonyabb képzettségű szakember is elláthat, technikusokat alkalmaznának. A technikumok nappali és esti tagozatai szinte ontják a technikusokat, akik kellő szakmai gyakorlat megszerzése után képesek lennének magasabb színvonalú munkát végezni. Üzemeinkben azonban nem használják ki eléggé ezt a lehetőséget, melynek következtében technikusaink egy része „kallódik”, nem végez képzettségének megfelelő mun kát. Ennek az az egyik magyarázata, hogy nálunk a mérnökök és technikusok fizetése között alig van különbség. Következtetésképpen, ha egy vállalatnak be kell töltenie egy technikusi munkakört, szívesebben fogadnak végzett mérnököt, ahelyett, hogy technikust alkalmaznának. Mit csinálnak a mérnökök munkaidejükben? Nemrégiben cÁílóL ffttq w hast ni m&ndtak nemet 'A nissnnduló dallama tölti be a vörös plüssel és dra páriával díszített termet, ahol szinte naponta hangzik el a boldogító „igen”! — Férjül választje? — Igen! — FeleségüR.... ? — Igen. Ez az a helyiség, ahová mindig örömmel lépnek be, és még boldogabban távoznak a párok. Függetlenül az életkortól itt mindenki ifjú házas. Valamikor rossz előjelnek tartották a házasulandók, ha az anyakönyvvezető nő volt. Sokan azt tartották, hogy ha no adja össze a fiatalokat, a házasság nem lehet boldog. Pedig a boldogság vem ezen múlik, és ez a véleménye a pécsi U. kerületi tanács anyakönyvvezető jötték, Jakab Ferenc- ncnek is. —- Tőlünk kilépve. mindenki opti mista — állítja Ja- kabné. — Érzik egy új és boldogsággal teli élet kezdetéi. Óriási dolog mind- annyiunk életébe n a házasság és ennek itt nekünk kell a hivatalos szertar- t artás keretében hangsúlyt adnunk. Ne értse félre, — mondja a fiatalasz- szony. — nem szólamokkal kell értés re adnunk a há- ■Btír fiT it if tinnt; a látK étet fontosságát, ennél többről van szó. Érezzék, igen, talán ez a leghelyesebb kifejezés, érezzék elhatározásuk fontosságát. Jóleső érzés hallgatni a házasság- kötő terein kedves „tulajdonosának" szavait, aki munkája során nemcsak hivatalos hangú jókívánságokat mond kötelességből, hanem esetenként talán a szülők helyett is ő látja el jótanáccsal az ifjakat, és ez a hangvétel jellemző rá a magánéletében is. — Én tulajdonképpen csak helyettes anyakönyv- vezetö vagyok. Pályafutásom során, mintegy ötven házasságot törvényesítettem, de mondhatom, magasztos érzés. — Fárasztó? — Ünnepek előtt különösen. Ilyenkor sok a házasulandó pár, és mindenkinek mást kell mondanom. Néhány perc alaitt meg kell őket ismerni és úgy indítani az életbe, hogy maradandói kapjanak tőlem, tőlünk, az ünneptől. Az anyakönyvvezetés nem egyszerűen foglalkozás, hanem hivatás. És miközben az anya- könyvvezetőnövel beszélgetek, az jut eszembe, vajon lets érdekes bevallásokat tettek mérnökök és technikusok, akik zárt borítékban, név nélkül adtak választ erre a kérdésre. A válaszokból kiderült, hogy a mérnökök munkaidejüknek csak körülbelül 60 százalékában végeznek képzettségüknek megfelelő munkát, a technikusoknak 77 százaléka dolgozik műszaki munkakörben. A mérnökök aktív munkájuknak negyed részét fordítják műszaki fejlesztésre, egy harmadát a termelés szervezésére és irányítására. A válaszokból az is megállapítható, hogy jobb vezetéssel, megfelelőbb irányítással legalább húsz százalékkal növelhetnénk a mérnöki és technikusi munka hatékonyságát Ez azt jelentené, hogy egy csapásra több ezer mérnököt nyernénk, g ez micsoda óriási eredmény lenne! A műszaki munka, hogy úgy mondjuk, nehezen fogható meg, s semmiféle eszközzel nem mérhető. A műszaki munka hatékonysága a szellemi tartalom, melyet műszaki szakembereink a munkába adnak. Ha megfelelő munkakörülményeket teremtünk számukra és javítunk a vezetés, irányítás munkáján is, óriási tartalékokat tárhatnak fel. Ezek a szinte kimeríthetet- lennek tűnő tartalékok átsegíthetnének bennünket az átmeneti nehézségeken, enyhíthetnék a műszaki szakemberhiányt, mely a pécsi és baranyai üzemekben is néha égető. Sok feladatunk lenne a kérdés rendezésében, ezekből néhányat helyileg is könnyen megoldhatunk. Üzemeinkben, vállalatainknál bőven akad alkalom a műszaki munka szervezésének, irányításának javítására. Nem ^ütközik nehézségekbe az sem, hogy meglévő mérnökeinket, technikusainkat megfelelő munkakörben alkalmazzák. Kerekasztal-konferencia" // Pécsi „tőkékkel” ültünk az adtainál — a városról beszélgettünk. A városról, ahol gyermekéveik;! töltötték, felnőttek és dolgoznak. Egyetlen téma körül gyűrűzik a szó: hogyan látják városuk fejlődését? * Mezővári Antal, a pécsi szén tröszt diszpécsere a társaság „korelnöke”, ebben az évben lesz 60 esztendős. — Pécsszaibolcson gyerekes- fcedtem, ott születtem. Emlékszem, gyalog jártunk iskolába Fehérhegyen keresztül. De nemcsak mi, hanem a felnőttek is gyalogsizerrei mentek Pécsre. Közlekedési eszközről, autóbuszról szó sem volt. Ha fújt, ha esett, — gyalogoltunk. — Miért jöttünk a váróéba? Emlékszem, hogy valami „Pók, a csodajós”-t hirdették. Nagy szenzáció volt ez akkor. Mindent megjósolt. Hogy mi teljesült belőle? Talán az, hogy megöregedtünk ... De arra emlékszem, amikor az első aiu- tóbuszjárat megindult. Köhögött, prüszkölt, azért ment Ej, mit tudják a mai fiatalok, hogy ezelőtt még 40—50 esztendővel nálunk Szabolcson se villany, se víz nem volt a házakban. A boltba szaladtunk .lámpabélért, petróleumért. .. Póktechnika az iskolában? Még iskola is alig volt, nemhogy politechnika. Szórakozás az iskolában V' Egy évben egyszer a madarak és fák napja :.. ekkor kirándultunk. Ma pedig ...? Hanem azért egyet megírhatna. Van a városban néhány zsúfolt autóbuszjárat mint a 10-es, a 20-as és még néhány. Ezeknél nem kellene idősze- rinti menetrendet, indulást, érkezést megállapítani, körforgalom szerűen járhatnának. — Ezzel talán enyhíteni lehetne a csúcsforgalmi időkben sokszor már-már elviselhetetlen. * Papp Antal, a Kossuth Lajos utcai nagy csemegeüzlet vezetőjéé a szó. Jónéhány éve ismerjük egymást, de egy egész sor vele kapcsolatos dologról csak most szerzek tudomást. Arról például, hogy 25 éve dolgozik ebben az egy üzletben. Huszonöt éve kezdte tanoncként „szaladj ide — fuss oda” munkával. — Heten dolgoztunk itt abban az időben, ez az üzlet, akkor előkelőnek számított. Ebben az üzletben lettem segéd, majd vezető. Nőtt a város, már szűknek éreztük a hajdani „előkelőséget”. Arról álmodoztam, hogy egyszer majd egy nagy, korszerű csemege- üzletünk lesz ... Megértem. A régi hét helyett ma 40 ember dolgozik a boltban. De már így is kiesd, nagy a forgalom, sok a vásárié. Most meg tudjátok máról álmodozom? Egy gyönyörű supermarkettről, ami teljesen önkiszolgáló j-endsze- rfi. Előveszi az „Ország—Világ*' égjük legutóbbi számát és mutatja benne a képet. — Ilyenről — teríti elénk. Modem vonalú, oszlop nélküli hatalmas üzletet ábrázol a kép. Varsóban épült. — Szép ez az üzlet, még álomnak is. ■— Talán nem is annyira álom már — mondja. — Ezen a nyáron egy küldöttséggé! Varsóba megyek, ezeket az űj supermaikettéket tanulmányozná. Vannak már elgondolások, hogy a megyében is építünk ehhez hasonlót. Ami régebben távoli álomnak tűnt, ma már nem is olyan messzi valósággá válik. * Kinézti József, a Vasutas zsúfoltságot, ami különösen a I Szakszervezet Baranya megyei Lesz elegendő építőanyag a kislakásépítőknek anyaköny övezető egy boldogtalan ember? De ezt a kérdést nem merem feltenni, mert talán ez lenne az első nem, amely itt, ebben a helyiségben kérdésre elhangzik. Ne törjük meg a tradíciót. Inkább még egy kérdést a fiatalokról? — A legfiatalabb pár?... Régebbi eset. A lány úgy emlékszem tizennégy, a fiú éppen tizennyolc éves volt. Sikerült-e? Azt hallottam, hogy igen. Én mindenesetre már élőre figyelmeztettem őket. A fiú bizonygatta az igazát, a lány ... nem tudom mit mondott, de gyönyörű volt. Miért ne lennének boldogok? Hát, azért egy keveset várhattak volna még. Az idő rohan és bocsánat a közhelyért. de tervszerint dolgoznak itt is. Kopognak és megilletődött fiatalember jelenik meg az ajtó nyílásában. — Megérkeztünk... — mondja zavartan és kezével hatalmas ívet rajzol hátrafelé. Mire a nászinduló felhangzik, megtelik a terem és kifelé már egy bátor fiatalember lépked a menyecske mellett... msam Am% Uj kísérleti telep Bicsérden Az Iregszemcsei Kutató Intézet még ebben az évben kísérleti telepet létesít Bicsérden, a volt faiskola helyén. Ez a telep lesz Baranya megye kísérleti központja, mely az eszterági Növényfajtanemesítő Állomással együtt hasznosan járul hozzá Baranya mezőgazdaságának fejlesztéséhez. Az elmúlt évben Pécs városban 432, a megye falvaiban pedig 635 családi házat építettek. A házépítők a Pécs-Szekszárdl TÜZÉP Vállalattól 77 millió forint értékben, az FMSZ-telepektől pedig 27 millió forint értékben vásároltak építőanyagot. Az elmúlt évben mintegy 34 millió tégla fogyott el és mivel az épülő házak többsége cseréptetős, rendkívül nagy mennyiségű, csaknem 3 millió cserepet használtak fel. Még az elmúlt években magánépítkezők csak elvétve vásároltak vasbetongerendát, addig az elmúlt évben már közkedvelt bevezetett cikk lett, és 74 ezer folyóméter fogyott el belőle. Idén a hosszú tél után hamarabb köszöntött be az építkezésre alkalmas idő, s így a tavaszi forgalom is lényegesen nagyobb a tavalyinál. Az illetékes építési hatóságoktól és az OTP-től kapott információnk szerint a kölcsön és építési engedélyt kérők számából ítélve lényegesen komolyabb mérvű családi ház építésre számít a TÜZÉP, mint az elmúlt évben. Már megfelelő készletről is gondoskodtak, s a mész kivételével minden építőanyag kaphatód Ha a pécsi téglakészlet nem élsz elegendő, a szentlőrinci, siklósi, mohácsi téglagyárakból biztosítják a szükségletnek megfelelőt. komlói Lenin téren a lebontott öreg házak helyén földgépek egyengetik a talajt a felépítendő új lakóépületek számára. tátkára folytatja a beszélgetést. — Én is „tűké” vágyóik, itt születtem 1919-ben. Gyerek voltam, amikor valami leküzd hetetien vágyat éreztem: vasutas akartam lenni. Ha csak tehettem, mindig ott voltaim az állomásom és néztem a nagy szerelvényeket, a fekete füstöt okádó mozdonyokat. — Nem mozdonyvezető akartam én lenni, hanem jegyvizsgáló, aki komoly arccal lápked az utasok között és kéri a jegyeket. Az a komoly arc az nagyon imponált nekem. Egyszer édesanyámmal mentem az állomás előtt és valami tanfolyamra mentek a vasutasok. Egyenruhában! — Ilyen ember szeretnék lenni — mondtam édesanyámnak. — Ez te nem lehetsz kisfiáim, itt sokat kell tanulni, édesapád keresete pedig kevés a te taníttatásodhoz ... —1 mondta édesanyám. Aztán mégis elértem a vágyamat: 1939-ben bekerültem a vasúthoz — pályamunkásnak. Kimondhatatlanul boldog voltam Hát még akkor, amikor kisegítő fékező lettem! Beszélgetés ködjén kiderül: Kinczlá elvtárs a városi TST elnökhelyettese is. >— Mindig szerettem a sportot, tavaly két évtizedes munkásságomért a Sport Érdemes Dolgozója kitüntetést kaptam. Mi is álmodoztunk régen. — Akkor csak salakpályák voltak Pécsett. Ha egyszer szép zöld gyepen gurulhatna a labda... S az álamból valóság lett. 1950—1951-ben megépült a vasutas pálya. Én is dolgoztaim érte 550 társadalmi munkaórát. Az volt az álmaink megvalósulása — simogató, puha zöld fű a talpunk alatt... De most is van még mit tenni, csak egyet közülük: nem megoldott a terem jó lékok problémája. Az úgynevezett lovarda ügye még holtponton álL A vasutas „sport- csarnok” pedig még szükségmegoldásnak is alig alig. n_ A tiszti orvos is egészségtelennek, nem biztonságosnak nyilvánította. Ha az illetékesek jobban segítenék a város sportját, ha tágabfo látókörben gondolkodnának, sokat lelhetne tenni Nagy fejlődést érhetnénk el a sport terén minőségiben és hozzájárni Ihatánk az egyetemes magyar sport színvonalának emeléséhez is. Ez a sportterem most g mi álmunk... * Dr. Szalai Nándor, a megyei tanács igazgatási osztályának előadója, ha nem is született pécsi tülke, de 1922 óta ebben a városban él, lassan mór ő is pécsinek vallja magát. — Egyik egyetemi tanárom^ Vasvári szokta mondani tréfásan: „Ti nem vagytok tükék, csak gyütt-mentek”. Szóval én is csak „gyütt-ment” vagyok, hiszen Budapestről számmaztam ide. De magaménak érzem ezt a városit, pedig régen ... 1933-tól 1940-ig voltaim az árvaszéken, dolgoztam havi 50 pengő tiszteletdíjért ... öten voltunk testvérek. Mé^s, miként végeztem el az egyetemet? Beálltam katonának, ott megvolt a ruhám meg a kosztom. Az egyik kezemen megszámolhatom, mennyiszar utaz tam villamoson azokban az időkben. Rajzlap, radír — ilyen kéréssel elő sem mertem állni otthon. Igen, voltak álmaim, azaz csak álmaink voltak. Állandó munkahely, de nem „tiszteletdíjért” ébbéréhtj legyen egy nyári ruhám is..,1 Ilyenek voltak az akkori fiatalok álma. Ma a fiatalok? Más, nagyon más az ő gondjuk. De hiszen azóta más a világ is. Elképzelhetitek, hogv én ma elégedett vagyok, látom a fiatalok életét és összehasonlítom az enyémmel. * Későre jár, befejezzük a rögtönzött „kerekasztal-konfe- renciót”. Egy villanásnyi időre arra gondolok, hogy talán érdemes lenne alakítani egy' pécsi „tőkékből” álló „asztaltársaságot”, ahol bizonyára. sok érdekes dologról lehetne beszélgetni s köziben a város fejlődését szolgáló új ötletek is adódnának. S ami a Táros fejlődését szolgálja, mindig hasznos. €fe*a? Fcscat
