Dunántúli Napló, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-21 / 67. szám

IMS. MÁRCIUS 21 IVAPLd 3 Zárszámadások után Egyre több a panasz: „Ké­rem, én be akarok lépni a tez-be, és nem vesznek be” És az ilyen panasz is: „Ké­rem, engem kizártak a ter­melőszövetkezetből, segítse­nek, hogy vtaszamelhessek.” Mi történt? Semmi különös. Beigazoló­dott az, amiről annakidején az agitátorok beszéltek. Részt vettem jóméhány tér­ni előszövetkezeti zárszárnadó közgyűlésen. Nem mondanék igazat, ha azt állítanám: min­denki elégedett volt. Nem volt mindenki elégedett, vol­tak még elégedetlenkedők is, de a többség azt mondta: bár minden évben így zárnánk. Szerényben egy embert emlí­tettek. Gazdag embernek szá­mított azelőtt. Sok földje volt, de ruhája csak egy. Most csi­nosan jár, a háza is rendben van. Megváltozott az élete. Felszabadultan éL Ez pedig nem lényegtelen. Ezt az új, megváltozott életet látja az ember falun. Uj bútor, új la­kás, televízió, mosógép. Persze nem volt könnyű idáig eljutni. Sók keserű éj­szaka, vívódás volt egy-egy állomás. Ezt a vívódást és az önmeggyőzést az embereken nem nagyon tóhetet* észre­venni, de a határon igen. És, hogy milyen nagy fordulat következett be az elmúlt év­ben tár. azt jól mutatta a ha­Éa jól mutatta a jövedelem is. Még csak a zárszámadások eredményeinek összesítése ké­szült éL, az értékelés nem. De ezek az összesített eredmé­nyek is sokat mondanak. Nagyobb gondot fordítot­tak a közösre az elmúlt év­ben, mint azelőtt bármikor f Igen. Ezt mutatják a számok is. 1960-ban például a megye termelőszövetkezeti paraszt­ságának a közösből származó jövedelme 230 millió forint volt. 1061-ben a közösből származó jövedelem elérte a 285 millió forintot. Szép ösz- szeg. De, hogy mekkora le­hetőségek maradtak még ki­használatlanul ezekben az években a termelőszövetkeze­tekben, azt a múlt év ered­ményei is jól bizonyítják. A múlt évben ugyanis a megye termelőszövetkezeti paraszt­sága, mént közösből szár­mazó jövedelmet 402 millió formtot könyvelhetett el ma­Érdekességbén* érdemes megemlíteni azt te, hogy ter­mészetben 1548 vagon búzát, 984 vagon árpát, 2501 vagon kukoricát, 734 vagon burgo­nyát és' 407 800 káló cukrot osztották ki a tagoknak. Ez állami felvásárlási áron szá­molva kereken 120 milMó fo­rint értékű termény. Érdemes összevetni a ter­melőszövetkezetek 1960-as gazdálkodási eredményét is az 1962-essel. 1960-ban a terme­lőszövetkezetek gazdálkodási eredménye 352 millió forint volt, 1962-ben pedig 567 mil­lió. Ez kommentár nélkül ön­magáért beszél. Megyei átlagban úgy ter­vezték, Ihogy 1962-ben egy- egy munkaegység értéke 29,20 forint lesz. Nos ez a tervszám megváltozott Rálicitáltak a tsz-ek. A tervezett 29,20 fo­rint helyett 30,40 forint tett megyei átlagban egy-egy munkaegység értéke. Sok mindenről beszélnek ezek a számok. A legfonto­sabb talán mégis az: megér­tették a termelőszövetkezeti parasztok, hogy a jövő a kö­zös gazdaságoké. Megértették és így is dolgoztak. Ha így dolgoznak ebben az évben is, akkor a munka isimét meg­hozza gyümölcsét. Ellenőrzés a boltokban As általános tapasstalat kedveső Az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség munkatársai a tár­sadalmi ellenőrök közreműkö­désével ellenőrizték a Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat har­mincegy boltját. A harmincegy üzletben — a Pécsi Kiskereskedelmi Válla­lat összes boltjainak 55 száza­lékában — az áruellátásra, áruválasztékra, a fogyasztók érdekvédelmére, a boltok, az eladás kulturáltságára, vala­mint a társadalmi tulajdon vé­delmére terjedt ki a vizsgálat. Az általános tapasztalat min­den vonatkozásban kedvező volt ÁrueNátás A vizsgálat idején még élet­ben voltak a vasúti forgalom- korlátozások és ez éreztette hatását az áruellátásban is. Mégis megfelelőnek találták az áruválasztékot. Átmeneti hiány volt tapasztalható füst­Folyik a tanköteles gyermekek összeírása Nemrég került nyilvános­ságra a Művelődésügyi Minisz­térium intézkedése a tanköte­les gyermekek összeírásának, új módszeréről. Munkában a szigetvári várbarátok * Uj értékes leletek — Ezüstjelvény a legjobbaknak A szigetvári vérbarátok köre három esztendeje ala­kult. Ez idő alaibt sok érde­kes lelettel gazdagították a Janus Pannonius Múzeum és a Szigetvári Zrínyi Múzeum gyűjteményét A községi ün­neppé nyilvánított szeptem­ber 6-á.t, a vár elesnének év­fordulóját pedig színvonalas műsorral ünnepelték meg. A várbarátá kör tagjai más­fél kiló ezüstöt ajánlottak fel, amelyből 110 várbaráti kör­jelvényt készítettek. Az ezüst­jelvényt évente a közgyűlés ítéli oda a legjobb munkát végző tagoknak. Eddig 9 jel­vényt adományoztak. Ugyancsak a várbarátá kör koHaktí vajának eredményét dicséri a Baranya megyei Ide­genforgalmi Hivatal álltai öt­ezer példányben kiadott „Szi­getvár és környéke” ismertető füzet, amelynek anyagát a kör tagjai írták. A vár ismertetésére min­déin lehetőséget felhasználnak:. A vasútállomáson 42 képből álló sorozaton mutatják be a vár nevezetességeit, a hősi A szigetvári várbarátok ezüstből készített jelvénye sem. ősszel mintegy' kétszáz gimnáziumi tanuló hozta rendibe a vár udvarát és park- jak Nemrég bukkantak rá a költő Zrínyi Miklós esemény­írójának, Pető Gergelynek az 1700-as évek elején írt kró­nikájára, amely elsőként teszi felelőssé a vár török kézre kerüléséért a Habsburgokat. Ugyancsak a költő Zrínyi Miklós 1664-es téli hadjáratá­ról készült korabeli térkép is előkerült a várbaráti kör tag­jainak kutatásai nyomán. özv. Hartwigh Jánosné, Hartwigh Ádám Zrínyi kora­beli kádénlegény értékes ván­dorkönyvével ajándékozta meg a vár múzeumát Kutatásaikat több irányban' is végzik. Érdeklődésük nem korlátozódik csak a várra, ha­nem leleteket keresnek a köz­ség más részein is. Kutatásaik mellett a "sziget­vári várbarátok máris meg­kezdték a felkészülést szép tember 6-a méltó megünnep­lésére, és ezzel párhuzamo­san a négyszázéves évforduló előkészítésére. Ennek kapcsán ellátogattunk a város egyik legnagyobb ál­talános iskolájába, a Petőfi ut­caiba. Az igazgató, Szécsei Já­nos és helyettese Légrády Ist­ván elmondották, hogy az új intézkedés nagy könnyebbsé­get jelent Nem kell a tanárok­nak házról házra járni, s ily- módon összeírni a hat évet be­töltő gyermekeket. Most kötelező a jelentkezés személyesen vagy írásban, a megfelelő okmányokkal együtt március 15. és április 1. között Eddig már több mint 15 szülő jelentkezett. — Jó a rendeletben az is — mondja Légrády István —, hogy módot ad a hatodik évü­ket szeptemberben betöltő gyermekek felvételére is, ha szellemileg és testileg meg­felelők, valamint szociális hely­zetük indokolja. Viszont a gyengébbeknek az iskolaigaz­gatók egy évi felmentést is adhatnak. Ezeket a kérelme­ket április 1-ig feltétlenül be kell adni. A törvényerejű rendelet azt is kimondja, hogy az összeírás és a beiratkozás közötti idő­szakban kötelező a gyermeke­ket orvosi vizsgálatban része­síteni. Hogyan oldják meg a vizsgálatot a Petőfi utcai is­kolában? Az iskolának van saját orvosa, aki értesítést küld a- szülőknek, hogy mikor jelenjenek meg a vizsgálaton. A kiadott orvosi igazolást be kell mutatni a beiratkozáskor, június közepén. vásárlásnál fordul elő gyak­ran, hogy nem adnak jótállási jegyet a vásárlóknak, noha a 30 forinton felüli töltőtollakért 6, az 50 forintnál nagyobb ér­tékűekért 12 havi garanciát vállal az ipar. Az ellenőrzés során kiderült, hogy a Sallai utca 52. számú házban levő 14. számú papír- és írószeroolt el­adója, Nemes Béláné az 56 fo­rintos töltőtollhoz nem adott garancia levelet. A mulasztá­sáért 50 forint büntetést kell fizetnie. Rend és tisztaság Kulturáltság tekintetébe* lényeges fejlődés tapasztal­ható a vállalat boltjaiban. Az üzletek többségében rend és tisztaság van, az áruk elhelye­zése szakszerű, ízléses. E té­ren legszembetűnőbb a válto­zás a Kossuth Lajos utca 9. sz. vas boltban, a Kossuth Lajos utca 5. számú üveg- és porce­lánboltban, a 6. számú edénv- boltban, a Bem utcai műszód szaküzletben és a Széchenyi téri ajándékboltban. Vari azon­ban néhány olyan bolt, ahol a vevőterert is raktárnak hasz­nálják. Ez elsősorban az Irá­nyi Dániel tér 16. számú üveg- és edényboltra vonatkozik. Sajnos, még mindig vannak olyan boltok, melyek falai piszkosak, cégtáblájuk kopott, olvashatatlan. Ilyen a Széche­nyi tér 1. számú háztartás; bolt, a Kossuth Lajos utca 2. számú háztartási bolt, a Zsoi- nay Vilmos utcai háztartási bolt, a Rákóczi út 40. számú háztartási bolt és a Tolbuhin úti iparcikkbolt. A vizsgálat megállapította, hogy a boltok többségében ud­varias a kiszolgálás, az eladók meghonosították az áruaján­lást, s néhány helyen szak- tanácsadást is végeznek. A Széchenyi téri 1. számú ház­tartási, valamint a Doktor Sándor utcai 52. számú ház­tartási boltokban azonban többnyire udvariatlanok, gya­kori, hogy nem köszönnek a vevőknek, lélektelenül vég* zik a kiszolgálást Hegfelelő intézkedések Az ellenőrzés tapasztalatait értekezleten ismertették a Pé. esi Kiskereskedelmi Vállalat vezetőivel. Az Állami Kereske­delmi Felügyelőség határozat­ban kötelezte a vállalatot a szabálytalanságok megszünte­tésére. A vállalat vezetői el­ismerték a hibákat, sőt már jelentették a felügyelőségnek, hogy milyen intézkedéseket tettek a hibák kijavítására. Így remélhető, hogy a legköze­lebbi vizsgálat — melyet terv nészetesen nem közölnek elő­re a vállalattal — a mostani* aál lényegesen kevesebb hibái fed majd feL csövekből, szeneskannákból, edényárukból és televízióból. Komolyabb hiány bizonyos al­katrészekből jelentkezett, a legkeményebb téli hónapok­ban nem voltak kaphatók a pécsi üzletekben tv fénycsö­vek, nem volt Kukta-szelep és nem tudták kiszolgálni a vá­sárlókat bizonyos fajta gép­jármű alkatrészekkel sem. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség előadói a vizsgá­lat során nyert tapasztalatok egy részét jelentették az ille­tékes minisztériumnak. így például közölték, hogy rom­lott egyes árucikkek minősé­ge, vagy nem megfelelő a cso­magolása. így például az utób­bi időkben forgalomba kerülő pipereszappanok nem kellően illatosítottak és használat köz­ben szétrepedeznek. Az illat­szergyárakban rosszul zárják le a kölnisüvegeket, s így tar- tartalmuk gyakran még a bol­tokban elpárolog. A Rapid és a Tisztaság elnevezésű mosópo­rok dobozait rosszul ragaszt­ják le, így ezek a mosószerek többnyire kisebb súllyal kerül­nek a vásárlókhoz. Kiszolgálás A vizsgálatoknak szinte el­maradhatatlan mozzanatai a próbavásárlások. Sajnos, több helyen — az ellenőrzött boltok 32 százalékában — tapasztal­tak árdrágítást és súlycsonkí­tást. Az új-mecsekaljai 49. sz. háztartási boltban Maróti Gyula üzletvezető a festéket, a Rákóczi út 31. szám alatti háztartási boltban Popovics Jánosné ugyancsak a porfesté­ket mérte a megállapított ár­nál ' magasabb áron. Árdrágí­tott súlycsonkitás kíséretében a Kossuth Lajos utca 9. számú vasboltban Taubert János el­adó, akitől lágyhuzalt vásárol­tak a társadalmi ellenőrök. Ugyanebben a boltban Bodai Gyula árukiadó az egyik tár­sadalmi ellenőrnek 2,60 kg súlyú tüskés huzalt számolt, de a huzal valóságos súlya csak 2,25 kiló vöt A Kossuth Lajos utca 5. sz. üveg- és por­celánüzletben pontatlanul szá­molták — a vásárlók kárára — az ablaküvegeket. Mivel már korábban is szereztek ha­sonló tapasztalatokat ebben az üzletben, a bolt vezetőjét 200 forintra bírságolták. Termé­szetesen megkapták bünteté­süket a többi boltban szabály­talankodó eladók is:, Maróti Gyulát 150, Popovics Jánosnét 50, Taubert Jánost 150, Bodai Gyulát 50 forinttal büntették meg. A fogyasztók érdekvédelmét szolgálják az eladók, ha bizo­nyos cikkek vásárlásánál, me­lyekért jótállást vállal az ipar, gondosan kiállítják és a ve­vőknek átadják a jótállási je­gyeket. Különösen töltőtoll­ri1aníták fe vontak a régi •* vöröskatonák között. Az voht Kiss Ferenc, a pécs- szabolcsi általános iskola igaz­gatója is. Nehéz huszonöt esztendő virradt rá a tanácsköztársaság bukása után. A tanítóképzőben még meg­úszta a dolgot. Ott nem sej­tették meg a múltját. Annál cudarabb volt a helyzet a had­seregben, ahová 1923-ban hív­ták be. összetalálkozott Pordán tiszthelyettessel is, akit 19Í9- ben látott Kaposvárott. Pordán abban az időben a vöröskatonákat képezte ki. Különösen a diákszázadokat kedvelte.. Miközben hátra arc­ra, fegyverfogásra oktatta a diákokat, tudálékosan közbe­kiabált: — Hogy megy a sinus és cosinus? ­1923-ban, a pécsi Ferenc Jó­zsef laktanyában, ahová Kiss Ferencet behívták, megint köz- bekiabátt valaki két hátra arc között: — Hogy megy a sinus és sosinus? Pordán volt az. Most már nem a közös hadsereg csuka- szürke egyenruháját és ellen­zés sapkáját viselte, mint 1918-ban. Nem is a tanács- köztársaság vörös szalaggal díszített tányérsapkáját. Por­dánnak ekkor a Horthy hadse­reg Bocskay-sapkáija ágadhoz HUSZONÖT BVJEM ÄT doH a fején. Az 1919-ben még hegyesre pödört bajuszát is le­nyírta, különben a régi ma­radt. Mind a két ember elfehére- dett, amikor meglátta egy­mást. A fiatal tanító nem sok jót várhatott Pordántól. Aki olyan viharos gyorsasággal cserél­geti a sapkáját, aki Horthy hadseregébe áll be zupásnak, annak nincs elve. Különben is, Pordán teljhatalmú volt fe­lette. Kiköthette, meghurcol- tathatta, ha akarja, békaüge­tésben zavarja körül a lak­tanyaudvaron. Joga volt erre is meg arra is. Ha Pordánon múlik, talán meg is tette volna ezt. Dehát még a legvédtelenebb újonc­nak is van szája, s ha az a száj egyszer beszélni kezd!... Mert a monarchia eUenzős sapkáját meg a Bocskay sap­kát Horthy is összeegyeztette, de a tányérsapkáért nem bo­csátott volna meg sohasem. Hallgatott Pordán is. iss Ferenc huszonnyolc éves korában nősült. Egy besztercebányai postás lá­nyát vette el. Nyáron ment lánykérőbe, ősszel pedig megtartották az Ahányszor, csak arra­felé járt, mindig elfogta a be­szélhetnék. Mindig arra gon­dolt, hogy megmondja a menyasszonyának, később pe­dig a feleségének, hogy járt már errefelé, nem is olyan messze. Érsekújvárnál kerget­ték a fehér cseheket. Micsoda napok voltak! Olyan gyorsan haladtak, hogy még a konyha sem tudta követni őket! Mégis mentek, s ha egy buta gránát­szilánk nem fúródik a lábába, az utolsó napig ottmaradha­tott volna!... Sokszor akart szólni, mégis hallgatott. Csak egy év múl­tán, amikor első lányukat várták, s amikor meggyőző­dött arról, hogy élettársa eb­ben is vele érez, és hallgatni is tud ha akar, csak akkor mondta meg: — Vöröskatona voltam ti­zenkilencben ... 1932-őt írták akkor. A fele­sége tizenhárom éven át hall­gatott a múltjáról, s remény­kedett vele együtt abban, hogy lesz majd olyan világ, amikor nem meghurcoltatás, hanem tisztelet jár ezért. Közben Pécsszabolcsra he­lyezték, a bányatelep elemi iskolájába. Alig ment végig a bányatelep utcáján, összetlál- kozott Tátrai Lajos bányász- szál. Azzal a Tátraival, akivel égy szakaszban szolgáltak a kaposvári 44-es vörös dandár­nál. Mind a kettőjüknek 95-ös mintájú Manlicher ismétlő- puskája volt, hosszú szurony­nyal. Mind a ketten nyeles kézigránátot tűztek a derék­szíjukba, együtt énekelték a szakasz legkedvesebb nótáját: Huszonegy, huszonkettő, hu­szonhárom, vörösbaka a leg­első a világon. Ez 1919-ben volt, a találko­zásra pedig 1935-ben került sor. Tizenhat év múltán az ölestermetű bányásznák nem változott a gondolkodása. Az öreg bányászok a régiek maradtak. Az egész telepen alig volt olyan ember, aki a baloldali közhangulattal szem­be mert szállni. 'T'átrai nyíltszívű mosoly­-1 lyal fogadta, s meg­kérdezte, mi történt érsekúj­vári sebesülése után. Azóta ugyanis nem látta. Csak arra emlékszik, hogy tanítójuk vér­ző lábszárral vánszorgott a kukoricásban rögtönzött kö­tözőhelyre, azt már nem tud­ja, hogy jutott haza. Sikerült átjönnie a szerb vonalon? Abban az időben ugyanis Pécs még a szerbek megszállása alatt volt... — Sikerült! — mondta a ta­nító és elújságolta, hogy az összeomlás után Parragi Györggyel, az újságíróval jöt­tek haza. Már csak a hátizsák a köpeny, meg a pokróc volt náluk, amikor Dombóvárra értek. Volt még némi pénzük, s mivel az a pénz Pécsett már nem volt érvényes, Dombóvá­ron elköltötték. Ceruzákat és noteszeket vásároltak, mert nem lehetett kapni mást. Az egyik nyári éjszakán jöt­tek át a Mecseken. Köpenyü­ket, pokrócukat és hátizsák­jukat elrejtették az avar alá. Csak a katonaruha volt raj­tuk, abban az időben pedig sokan jártak mundérban. Ab­ban bíztak, hogy sikerül meg- úszniok a dolgot, ám alig ér­tek a Mecsek gerincére, vala­ki sztoj-t kiáltott, j mire ész­bekaptak, négy szurony me­redt feléjük. Még a legkritikusabb hely­zeteknek is megvan a maga humoros oldala. így volt ek­kor is. Bár a négy szurony vésztjósló volt, mégis, alig tudták elfojtani a nevetésüket, amikor a szerb király népfel­kelő külsejű vastagbajszú öreg katonái lebácsizták a két igen fiatal legénykét. (A tanító- jelölt csak tizenhat, Parragi pedig tizenhét éves volt ab­ban az időben.) A bécsizás után a cseppet sem barátsá- gos motozás következett, ami­nek folyamán a ceruzákat meg jegyzetfüzeteket elvették. —i „Imi a zsenának!” — mond­ták a szerbek, aztán kiemelték a zsebórát is. Erre nem mond­ták, hogy a zsenának kell, vi­szont megköszönték... Aztán elzavarták őket a város felé. Tátrai Lajos jót nevetett * fiatal tanítóképzős meg az új­ságírójelölt kalandján. Ezután is, ha összetalálkoztak, gyakran szóbakerültek a tizenkilencet emlékek, az a néhány hónap, amit sohasem tudták elfelej­teni. Kiss Ferenc esek a felsza­badulás után szólhatott nyu­godtan vöröskatonaságáról, bár akkor sem beszélt róla sokat. Úgy érezte, hogy di­csekvés lenne. Azért jól esik, hogy a ta- nácsköztársasági évfor­dulók előtt a tanítók bekopog­nak hozzá az igazgatói irodá­ba, hogy „Feri bácsi nézze át az emlékbeszédünket, maga jobban tudja, hiszen ott voW’. Azt is szívesen fogadta, ami­kor az úttörők megkérték, hogy menjen velük Arpádte- tőre és mutassa meg, hol volt a demarkációs vonal a szerb csapatok és a Tanácsköztársa­ság között, öröm ilyet muto­gatni a nehéz évek után. — MAGYAR I * i kor képviselőit és a jelenlegi várait. A várbaráti kör tagjai vállalták, hogy a község mint­egy 15 műemlékét gondozzák, környékét rendezik. Nincs hi­ány a társadalmi munkában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom