Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-09 / 33. szám

SMS. FEBRUAR 1 NAPLÓ 3 A Közalkalmazottak Bam- rya megyei Bizottsága feb­ruár 5-én kibővített megye- bizottsági ülésén ünnepélyes keretek között emlékezett meg két régi mozgalmi szak szervezeti aktivistájáról; Schmidt József elvtárs 50 éve tagja a szakszervezet­nek, Móricz Zsigmond elv- társ 40 éve szakszervezeti tag. Ez alkalommal átnyúj­tották a Közalkalmazottak Szákszervezetének Központi Vezetősége áUai nyújtott ju- talamakat. Az ünnepség igen szoros baráti légkörben folyt le. A hosszú munkásmozgal­mi múlttal rendelkező elv­társak elmondották a szer­vezet kezdeti időpontjában vívott harcaikat és az akko­ri viszonyokat. Ebből a me­gye bizottság mai tagjai igen sok hasznos tapasztalatot, gyűjtöttek Hétköznapjaink romantikája A választék kérik, a tanács intézkedik A szigetvári járási taná­csos is — & többi járáshoz hasonlóan — szintén jó ütemben halad a választók kéréseinek felülvizsgálata, as adatok értékelései, DENCSHÄZA lakossága a ieimelőszövefc- kezet majorjához kért bekö­tőutat. valamint sürgették a vasúti váróterem építését is, A dencsházl választék mindkét kérése jogos, ezért a vasúti váróterem építését még ebben az esztendőben megkezdik. A bekötőút léte­sítésére vonatkozóan pénz­ügyi tárgyalásokat kezdtek, melyek eredménye remélhe­tőleg pozitív lesz, MERENYE választól a Ceglédszenttnft­!ób villanyhálózatba való be­kapcsolását, autóbusz-váró­terem létesítését és a busz­járatok szaporítását kérték. A tanács illetékes szervei ál­talában egyetértenek a vá­lasztók kérésével és az au­tóbusz-váróterem építését még ebben az esztendőben megkezdik. A villamosításra és a buszjáratok növelésére vonatkozóan tárgyalásokat kezdtek. SOMOGYHÁRSÁGYON az 1962-ben megkezdett kö­vesül építésének befejezését kérték. Ezenkívül a villany- hálózat bővítéséről és a kul- túrház újjáépítéséről is töb­ben beszéltek a jelölőgyűlé­seken. Az útépítést még eb­ben az esztendőben befejezik. A villamosításhoz és a kul- túrház újjáépítéséhez vi­szont állami támogatásra van szükség, amennyiben sikerül a kivitelezéshez szükséges pénzt megkapniuk, úgy telje­sítik a lakosság kérését. BOLDOGASSZONYFA választói autóbuszváró léte­sítését, Hargita puszta vil­lamosítását és a község vil­lanyhálózat bővítését kér­ték. Az autóbuszváró és a villanyhálózat bővítése iránti kérés még ébber az eszten­dőben elintéződik, viszont Hargita puszta problémáját elintézés végett a felettes ha­tóságoknak továbbítják, SZIGETVÁRIAK elsősorban tisztasági fürdő hiányát panaszolták. Továb­bá a csatornahálózat fejlesz­tését, villanyhálózat bővíté­séit, az utak korszerűsítését és a község parkosítását kér­ték. Társadalmi tervezés segít­ségéve! az útfelújításokat és a parkosítást még ebben az esztendőben községiéjiesztési alapiból megkezdik. A többi kérés elintézésére vonatko­zólag szintén felsőbb szer­vek támogatását kéri a járási tanács ► .iMmWant folyam» «•Inak... Mh * mneUűis- rnnat építs. kSzSsségl ember.” (A Vitt. konsnattos beszá- molélAbSU DIVATTÁ, sakké vált » mindennapjainkban arról be­szélni, hogy a társadalom kö­zépszerűvé formálódott, hogy mesazetűnt az egykori harci tűz és belső lobog ás — a régi markáns hősök ma házat ala­poznak, személykocsira gyűj­tenek, külföldi utakat tervez­nek. Addig is, a jól végzett munka után elüldögélnek a tv- készülék előtt. Valahogy bé­késebbé lett a világ — zsör­tölődnek a régi harcosok —, vajon hol van a régi csaták romantikája? Nemcsak dk vélik ezt, er­ről úrnak a hazánkban járt nyugati újságírók is. Csodál­koznak, hogy középületeinken nem látnak zengzetes jelmon­datokat, az emberek nyugodtak és jód ö&tözüttek. Keresik a pártot és nem találják, mert úgy keresik, magasan az em­berek felett, díszes szónoki emelvényen, esetleg hatásos határozatok és ígéretek sorai között. És mert így nehéz meg­találni, azt mondják: „liberali­zálódik a magyar nép!" Pedig leraktuk a szocializ­mus alapjait, a nem is akár­milyen körülmények között. Prüszköltek külhoni elleneink, dolgozott és hatott a belső megnemértés, le kellett küzde­ni mindent and régi. És elő­rementünk, mert májusi fagy és nyári aszály éppúgy nem tudott visszavetni, mint Mün­chenben szonnorkodó „Bálint gazda” berzenkedő mozgoló­dása. Tízmilliós kicsi orszá­gunk az elmúlt évben megint öt százalékkal növelte nemzeti jövedelmét, tíz százalékkal külkereskedelmi forgalmát, negyvennyolamilliáird forinttal gazdagította a nép vagyonát. Hát ne higgye senki, hogy mindez a középszerűek, a „li­berálisok” diadala,.« Az ország legrangosabb vas­ipari kombinátjának előmű- telepén ősztájt tárcsákat he­gesztettek. Hegesztés köziben egy óriási dörrenés után el­szakadt a tömlő, egy rohanó lángnyelv a gázpalack felé tar­tott. A középszerű ember első reflexe a szaladás lenne: rög­tön robban, veszélyben az élet! A szocializmust építő ember el ső gondolata: veszélyben a mű­hely, a gyár! S miközben né- hányam az ajtó felé szaladtak, két dolgozó ugrott egyszerre az oltókészülékekhez. A küzdelem alig néhány másodperc alatt lezajlott. Mire a tűzoltók meg­érkeztek, elmúlt a veszély, a vérkeringés folytatódott a Du­na mellett lüktető gyáróriás­ban. Bizonyítva a kongresz- később megfogalmazott pán a maga kis udvara volt, S most, hogy helytálljon a nép előtt; szakmunkástarafoüyamot végzett. A róla hallott szavak­ban ugyancsak ott éreztem a kongresszus szavait: „társadal­munk másik nagy dolgozó osz­tálya... életében ment végbe a legnagyobb változás .v. a szövetkezeti mozgalom győ­zelmével ez az osztály is rá­lépett a szocializmus útjára...” Eredményeinket az ilyen em bereknek köszönhetjük. Nem grámtfbafaragott, ércbeöntött alakokról van szó ... Mikor az erőműtelep két dolgozója a rö­vid csata után remegő lábak­kal leült, megkérdezték tőlük; fáradtak-e? Azt válaszolták: nem, csak most kezdünk el flélnL..! Mikor a baromfigon- dozó felmérte képességeit és felelősségét a tsz-ben, akkor fogalmazta meg, s nem könnyű diákfejjel; nagyobb tudásra van szükség! És szakmát ta­nult. Ok azok, akiket a kong­resszus úgy jellemzett: szocia- lizmust építő, újtípusú közös­ségi emberek. Nem ércalakok, de rájuk épk az ország, mi­kor hétköznapjain tettekre hiú. AZ ILTEN EMBEREK „sok­szorosítására” ma még kevés energiát fordítunk. Belevesz­nek a sűrűbe, hát követőjük is kevesebb akad. Iskoláinkban, amikor hősöket keresnek, pél­dáival csak a haladó hagyo­mány, a véres történelmi múlt jelentkezik. Pedig minden köz­ség, járás, megye összegyűjti hefné a maga békés munkában helytálló legjobbjainak tetteit, eredményeit. Az ilyen munká­ból sarjadó népi példák er­jesztő kovászát jelenthetnék az alkotó demokratizmusnak, a szélesedő fcettvágymak. B. I. pártonfcívüli mérnököt egy pa­pírgyárunkban azért jelölték képviselőnek, mert „mindig együtt gondolkodik, együtt cse­lekszik a többiekkel”. Ha mun­kájában megakad valahol, a munkásokhoz fordul és társai mindig segítenek. De ha ken, > autóján esetleg maga fuvaroz- < za az öregeket, a rászorulókat. ■ Az ilyen ember példájával í elööb-utóbb megsokszorozza j önmagát. Bizonyosan jó képvi- selője lesz nemcsak az ipar-; áginak. » S mindebben együtt benne vannak a régi jelszavak pél­dául a „tiéd az ország magad­nak építed!" Amelyet valami­kor is igaznak éreztünk, ma is. Benne vannak a határozatok, amelyek célunkra, a szocializ­musra mutatnak. Valamennyi- ükben, a párttag hegesztőben, a hivő tsz-parasztban, s a pártonkívüli mérnökben benne van a párt, amely kijelöli egy­szerűen, de világosan a jövőt. Öfc a mai kor romantikájának egyéni, sajátos, különös típusai — ők a követni valók! Százhúszon egy néhány évvel ezelőtt Lermontov, a nagy orosz költő az akkori .korunk hósé”-ben a mindenből kiáb­rándult, csalódott ifjút látta, aki .szembenáU a rideg a népet gyötrő társadalommal. A mai romantika ellenkezőjére for­dította a hős fogalmát. A mai romantikus hős egyet akar a milliókkal, csak egy kicsit kü­lönb, csak egy kicsivel még többet tesz a szocializmusért. A mai kor hősét, a munka a jövő tudatos építése állítja társai elé. Mert mindenütt van nak még értetlenek, közép­szerűek, fontolva haladók 'm — példaképeink hatása, kö­vetése egyben tehát osztály­harcos győzelmi jelentés is lehet. Nem a középszerűség felé tart, hanem élenjáróit kö­veti — televízió, személygép­kocsi, mosógép, balatoni és külföldi pihenés mellett is — a társadalom, ő általuk termé- kenyül meg, lesz gazdagabbá a teremtő élet. Építsünk, hivatkozzunk reá­juk, bátrabban mindenütt — pedagógiában, agitációs mun­káiban, irodalomban egyaránt. Jarmies László Filmelőzetes zenével és szóval Előadás a West Side Story zenéjével illusztrálva Érdekes előadást tartottak csütörtökön este a városi Mű­velődési Ház Ifjúsági Klubjá­ban. A West Side Story című, 1960-ban készült amerikai film művészi és keletkezési értéke­lését, Hajós Pétertől, a Pécsi Nemzeti Színház rendezőjétől hallottuk. A film a híres veronai sze­relmesek — Romeo és Julia — történetének modem változa­ta, melyben az ellenfél Monta- que és Capulet családokat itt két fiatalokból álló banda he­lyettesíti: az amerikai Jet-ek és a Porto Rico-i Shark-ok. A film New York nyugati kerü­letében játszódik. 48 óra izgal­makkal feszült drámadsággal teli történetét vitte vászonra Robert Wise rendező. Ezzel a koreográfiával a szerző társ­rendezőjévé vált a filmnek. — Hajós Péter elmondta, hogy ezzel a filmmel egy igen ko­moly értékű musical komedy indult ed hallatlan sikerű, mű­vészi kőrútjára Amerika- és Európa-szerte, tő, Marenics János, az MSZ­MP járási bizottságának tit­kára, Balogh József, a Fa­ipari Vállalat vezetője, Ró- nási Jakab, a Műszaki KT- SZ elnöke, Czompó Sándor általános iskolai igazgató, Grócz András tsz-tag, Vörös Béla közalkalmazott, Lányai Barna pedagógus, Móricz Géza BM alkalmazott, So­mogyi József tsz-elnök, ifj. Törő János tsz-tag, Tóth La­jos FMSZ igazgató, Leidin- ger Pál ÁG üzemegységveze­tő, Herman Károly, a járási tanács vb-elnöke, Susánszki János ÁMG dolgozó, Sárkány Ffrencné közalkalmazott, Mader Ferenc tsz-főagronó- mus, Niedermüller Sándor kőbányász, dr. Vrbán Ernő­né adminisztrátor, dr. Vigh József körorvos, Szokolovics Mile tsz-tag, Papp Pálné, az ÁG párttitkára, Árgyelán Mihályné tsz-tag, Kemény Lajos tsz-főagronómus. Mod- rovics Sándor közalkalma­zott, Kiss György pedagó­gus, Kecskeméti Erzsébet tsz-tag, Ács Gyula motor- szerelő, Várhegyi Vendel, a fürdővállalat igazgatója. Jancsók Kálmánná tsz-tag, Kővári János FJK elnök, Lengyeltóti András ÁG dol­gozó, Méhész József tsz-el- nök, dr. Mécs László járási főorvos, Frank József ÁG dolgozó, Bán Ferenc járási vb-elnök, Lieber István re­formátus lelkész, Szabó Jó­zsef, az MSZMP járási bi­zottságának első titkára, dr. Papp Gyula járási főállator­vos, Márkus Istvánná, a Nő­tanács járási titkára, Gárdo­nyi Lajos tsz-elnök, Kovács János járási vb-elnök, Kékes József tsz-tag, Koszper Fe­renc közalkalmazott, Pirisi János közalkalmazott. Ker­tész Ignác, a járási KISZ- bizottság munkatársa, Pin­tér Amália községi vb-titkár, Szegény Ferenc járási vb- elnök helyettes, Csankó Jó­zsef tsz-brigádvezető, Kri- zsanyik Pál BM alkalma­zott, Takács Alfréd AG üzemegységvezető, Hausz- •cnecht Sándor malomvezető, Brigovácz Andrásáé tsz-tag, Petrusz Éva cipőgyári dolgo­zó, Módos Jánosné, a Fod­rász KTSZ dolgozója, Zentai Béla, a Kisgépgyártó Válla­lat dolgozója, Bódis István­ná, a Konzervgyár dolgozó­ja, Tinusz János közalkal­mazott, Farkas János járási vb-titkár, Varga László, a járási mezőgazdasági osztály vezetője, Hegedűs Istvánná iskolavezető, Kálmán Sán­dor tsz-elnök. Dr. Veszély József körzeti orvos, Weisz István általá­nos iskolai tanító, Ságodi Lajos járási vb-titkár, Sza­bó Zsigmond tsz-elnök, De- vecseri József KISZ politi­kai munkatárs, Kóbor Ist­ván általános iskolai tanító, Szekeres László, az MSZMP járási titkára, Szenyák Jó- zsefné tsz-tag, dr. Decsi Ár­pád körállatorvos, Gyimesi Antal tsz-agronómus, Tóth János MÁV váltókezelő, Nagymihály Szilveszter ÁG dolgozó, Somogyi Lászlóné t^özalkalmazott, Vihart Já­nos BM alkalmazott, Kaposi Imre, az MSZMP járási bi­zottság politikai munkatár­sa, Becht Gáspár tsz-tag, Kaszonits Simon járási vb- elnök, Kéri Ferencné tsz- tag, Szásznádasi Sándorné tsz-tag, Nagy Károly általá­nos iskolai igazgató, Szabó János tsz-brigádvezető, Jung József ktsz asztalos, Cztp- szer Miklós erdészetvezető. Sáfrány János tsz-tag, Pál Gyula telekkönyvi előadó, Nagy Béla tsz-elnök, Albert István járási vb-elnök he­lyettes, Gothár József tsz- tag, Gombor Lászlóné eü. védőnő, Benedek András vb- elnök, Steiner Ferenc tsz- brigádvezető, Kovács Gyula tsz-traktoros, Matis Károly- né htb., Böröcz József tsz- elnökhelyettes, Harmath An­tal tsz-elnök, dr. Szabó Le­vente főorvos, Tóth István­ná tsz-tag, Balogh István tsz-tag, Kovács Jenő, a Ha­zafias Népfront járási titká­ra, Kiár Márton nyugdíjas pedagógus, Honvári Rudolf- né általános iskolai igazga­tó, Palkovics János tsz-bri­gádvezető, Reith János köz- alkalmazott, Petőcz István általános iskolai Igazgató, Szeles Aladárné általános iskolai tanító. Vass Józsefné a járási Nő­tanács -titkára, Czuni Lajos tsz-főkönyvelő, Balogh Já­nos tsz-elnök, Kovács János tsz-tag, Lantos József, a já­rási tanács vb-titkára, Szarka Árpád, a járási ta­nács vb-elnökhelyettese, Bo- hár József tsz-elnök, Czeig- ler László, a Hazafias Nép­front járási titkára, Bors László, az MSZMP járási bizottságának osztályvezető­je, Zsifkö Ferenc, a járási tanács vb-elnökhelyettese, Baranyai József általános iskolai igazgató, Steller Já­nos tsz-tag, dr. Zábő Zoltán kórházi főorvos, Weinreich Józsefné bankfiók vezető, Szulczer Györgyné általános iskolai napközi otthon veze­beszámolójának sorait: „.. a munkásosztály a hatalom kiví­vásában és megvédésében, va­lamint a szocialista épttőmun- kában tanúsított állhatatossá­gával és hősiességével kivívta valamennyi dolgozó réteg osz­tatlan elismerését és megbe­csülését..." A HELYTÁLLÁS ilyen pél­dáiról azonban kevés szó esik. Miközben vita folyik a ciniz­musról, generációs problémák­ról, s a múltat idézve nem egyszer ütik a döglött lovat — e példák szerényen megbúj­nak eredményeink között. — Nem emelkednek ki az ered­mények sorából csakúgy, mint a világító tv-késxüléfcek, fejlődő kereskedelmi hálóza­tunk, vagy könyvkiadásunk emelkedő számadatai. Hovato­vább a megszokott felszín miatt már lelkesedni is elfe­lejtünk, netán szégyellnivaló- nak tartjuk a hétköznapi ki- sebb-magyöbb győzelmeket. Forrong, alakul, vajúdik ez a társadalom. Napról napra csiszolja a mind gazdagabb embereket, akik holnap külön­bek lesznek mint tegnap vol­tak, felnőnek feladataikhoz az iparban, a mezőgazdaságban, a tervezőasztalnái, mindenütt. — Személy szerint büszke va­gyok arra a Tisza- menti ás®- baromfigandozóra, aki sgy- j szerre tízezer apró, pelyhes Ijjősságra visel gondot — pedig egyé», karában a Mthaíáír esti­Csilingelve indul a szán 1/ *n varjú rekedten károg. 7 Egy egész sereg felel rá vissza. Lomhán lelépnek a fák­ról, bekukkantanak a sertés­ólakba, az egyik félderékig belebámul az üres tökhéjba. Éhesek. — Nem félnek — mondja a kucsmás, csizmás ember, Kati János, a siklósnagyfalusi tsz állatgondozója. — Még a nyú­lok is bejönnek. A múltkor itt volt egy szegény kis nyúl a szénakazalnál. Odalopódzott és lopta a tsz szénáját. Nem bán­tottuk. Beszél és közben a tájat kémleli. A hóban piros zászló leng, aki nem tudja a jelentését, talán az útőrt szidja; az tus jobb lenne, ha az utat tisztíta­ná és nem bent melegedne a tsz istállójában. A zászló a mesterséges megtermékenyí­tőknek szól. Jelzi, hogy kint van az állatgondozó, jöhetnek megtermékenyíteni a harminc üszőt c- Tízre ígérték. Már tizen­egy is elmúlt és még mindig nincsenek itt. A trágya gőzölög, a lovak mintha pipáznának, úgy fúj­ják « párét Szekeres István féUábszárig AU « hóban, úgy dobálja a trágyát a szánra. Megáll, dóznit vesz elő. Bele­lehel a tenyerébe, a vékony papír közé fúj. Cigarettát so­dor. — így olcsóbb? — Néha ehhez is kedve van az embernek. . Kati János nézi a műveletet, szemével kíséri a fellobbanó gyufa, lángját. — Biztosan elakadtak vala­hol! — vigasztaljg magát. — Az meglehet — hagyja rá Szekeres. — Nagy ám a hó. Ez a tél nem akar engedni. Hal­lotta, beszakadt az egyik is­tállónk. összerogyott a hó alatt. Azt mondják, hogy vala­mi huszonnégy marhát le kell vágni, Kati János bólint. — Most idehozzák a marhá­kat? — Kiürítettek egy lóistállót — Tudom. A feleségem is kapott most huszonöt borjút. — Szegények. Agyon fagy­tak. Hiába, nem bírják a sza­badban ezt a nagy hideget Nem akarnak enni. A mesterségesek nem jön­nek. Hiába kémleli az utat. Nyomuk sincs. — Talán megjönnek délután ss vigasztalja, Szekeres A két ló áll. Szekeres a Man­ci fülét fogja. Csupasz kézzel. — Meleg. —» Hát persze .. — Pedig azt hittem, hogy megfázott, elrontotta a gyom­rát. — A másik lovat hogy hív­ják? Szekeres nagy kerek képe még kerekebb lesz, a szemet meg vizslatnak. — Lacinak. Miért, csak nem akarják vágóba vinni? — Dehogy — mondom, — Azért. Mert jó két ló am ez. Lovak nélkül nem sokra mennénk. Az a baj, hogy ,ie- vés van belőlük. Ugye most nem tudnak idejönni a gépek. Még a takarmányt is nekünk kell szállítani. Kati János szól közbe — Hát azért nem úgy van éppen. Igaz, hogy most a gé­pek nem nagyon tudnak men­ni, de azok azért mégiscsak traktorok, a lovak meg csak lovak. <3 ármányka ugrik az istál­ló tetőről a földre. Gyor­san felkap valami elpottyan- tott szemet és úgy repül pele, mintha lopta volna. A két em­ber megértőén néz s madár után. A zászlót szél lobogtatja, s mesterségeseket hiába várja az állatgondozó. — Biztosan elakadtak. Soha nem szoktak késni. Szekeres trágyát vess a vil­lájára, feldobja a szánra és eligazítja. Még elölről is meg­nézi: mutat-e? — Mennyit rak? — Hét-nyolc mázsát. Lehet­ne többet is, de nem bírják a lovak. Hasig ér a hó kint a mezőn. Olyan a szánon a trágya, mintha prizma lenne. Három- szögletűen csúcsosodik. Széké res a pokrócokat szedi a lovak­ról, már indulna, de megállít­ja a kérdés; — Mennyit keres? Rámnéz, végigmér, aztán csak ennyit mond. — Dolgoztam négy évig ál­lami gazdaságban is. Ott sem kerestem többet — és már biz­tatja is a lovakat. Manci fürgébb, jobb húzó. Laci lassan, lomhán indít. — Pedig jó ló ám ez is — mondja Szekeres és a szán vi­dám csilingeléssel elindul s határba, SZÁLAI JÄNÖg I i Á Haiofios Népfront sósát, siklósi és szigetvári járási \ tanacstogjeloltjoi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom