Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-17 / 40. szám
FEBRUAR 17. NJ&PLÓ s A régi közömbösség mai valósága i mikor 1920-ban és 1925” ben Bózsa Kálmán jegy- 86 kitöltötte azokat az íveket, amelyeket a tanácsháza meleg szobájában böngészünk, aligha gondolta, hogy figyelemre méltó történelmi feljegyzéseket végez. Küldte és kitöltve kérte a vármegye, ő pedig kötelességet teljesített... Amikor a közelmúlt napokban a pécsváradi tanács vezetői testes füzetként összekapcsolták ,a géppel írt fehér lapokat, amelynek tartalmát a jelölőgyűléseken elhangzott javaslatok, kívánságok és észrevételek adják a járási székhely jelenére és közeli jövőjére, talán nem is gondoltak arra, hogy jelentős történelmi tényeket rögzítenek papírra. A választók mondták, ők ösz- szesítették és természetesnek tartják, hogy valóra is válik... A szó, hogy „történelmi” talán mindkét vonatkozásban túlzásnak hat, de hát e foga- , lom hallatán nem kell azonnal országos vagy európai méretekben gondolkodni. A sok kicsiből lesz a nagy történelem ... Sok egyes ember papírra vetett jellemzése került már kezembe, de néhány mondatban ezrekről most olvasok véleményt Bózsa Kálmán formálta, amely szerint a pécsváradi emberek „nem keveredők”, mármint a magyarok, németek, borvátok. „Szorgalmasak, civakodók, káromkodó- cak, a politika iránt közömbösek”. Meg kell hagyni, hogy szép kis summázás. Bogozga- tom a fogalmak értelmét és kiderül, hogy korhű értelmezés ez és a maga módján nem is rossz. Nem keveredő... Csodálkozni való nincs. A soviniszta uszítás megtette a magáét.- Aztán szorgalmasnak kellett lenni, ha élni akart valamennyire is, de azon sincs csodálkozni való, hogy „civakodó". Nyilván civakodott a létért, a kaparj kurta, neked ii lesz elve alapján. Káromkodott? Alighanem volt miért és nemcsak szokásból tette, mint sokan manapság, hogy „őrizzünk valamit magyarságunkból is”. Politikailag közömbös... Mit lehetett tenni? 10 virilista ült a községi elöljáróságban és a mellettük lévő 10 választott tag vagy bólintott vagy -nem. Ha nem, akkor vagy okvetetlenkedő, vagy ellenzék: lett, de hát ilyen szempontból a korabeli yálogatást jóerőre elvégezték... Úgyis az történt, amit a „tizek” akartak. Tehát tok értelme nem volt. Az említett összesítésből próbálom kihámozni, hogy mit tudok e Bózsa-féle summázás mellé rakni a mábóL Mindegy, igy van, ilyen „szempontok” szerint senki nem szólalt fel a jelölőgyűléseken. Keveredés? Komoly dolog ez, ha belegondol az ember, de nevetni kell, amikor hamiskásan mondják, hogy „a keveredéssel semmi baj nincs” és hozzácsapnak egy jellemző, pécsváradinak mondott pikáns történetet, amit a nők és a férfiak maguk között elmondhatnak egymásnak, de hát nemcsak felnőtt újságolvasó van... Szorgalmas? A párttitkár elvtárs tömör választ ad: „Lét- és jövőbizomy- telanság nincs”. Számokat látok. Csak a* utóbbi néhány év alatt 130 új házat, építettek és 1963 januárjában 79 házhelyigény vár kijelölésre a tanácson. Illő melléjegyezni, hogy nincs ötezer lakosa Fécsvá- radnak. Fordítunk egyet a gépelt papírlapokon és a következő olvasható: 30 magángépkocsi tulajdonos van, a tv- tulajdonosok száma 100 körüli, de ez naponta változik .., P olitika iránt közömbös? * — Volt ebben az állításban a maga idejében valami alap. A vallásosság, a kényszerű lemondás, a beletörődés, meg ami vele járt... — szól a tanácselnök elvtárs. A párttitkár hozzáteszi: — El lehet fogadni... El bizony. Én nem akarom Bózsa Kálmánon elverni a port a véleményezésért. Leírta, jól tette, ő tudja, hogy a maga korában mennyire volt igaz. Beleillett' az akkori politikai szituációba az bizonyos. De hát nem is vitatkozik ezen senki, csak idekívánkozik egy, részleteiben, valóra válásának apró körülményeit utólag nehezen elképzelhető szám: Pécs- várad lakosai 1962-ben 288 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, főleg a tör-, pevízmű építésén. Aztán a különbségért, ami a politikai hozzáállást illeti, ne menjünk messze, mert a másik szám ez: 1961-ben a pécsváradiak társadalmi munkájának értéke 67 ezer forint volt Ez a hivatalos érték. Forintban... De hát a szellemiséget a tudatot, forintban, pengőben, koronában, tallérban soha nem lehetett mérni se előre, se utólag. Nincs olyan matematikus, de elektronikus gép se a világon, amelyik ki tudná számítani, hogy fillérben vagy forintban mennyi rész esik egy emberre, amíg eljutott odáig, hogy megfogja a csákányt, a lapátot és ásson szabad idejében. És viszonylag milyen gyorsan ment a változás! Gép ki nem számolhatja, legfeljebb annyit lehet mondani, hogy egy év alatt 221 ezer forintos gyorsulással ... A pénzérték anyagi valóság és így meg is lehetne nyugodni, hogy nem olyanok már a pécsváradiak, mint Bózsa Kálmán idején voltak. De hát írt ő mást is vármegyei felszólításra, mégpedig olyan nyomtatott címszó alá, hogy: Legszükségesebb feladatok. Illendően kitöltődött ez a rubrika is. „övoda, szegényház, járványkórház, vadvizek rendezése”. Az utóbbira egymillió forintot fordítottak az utóbbi rövid idő alatt, de hát ez örökké visszatérő ráfordítás, mert a vadvízből soha nem lesz szelíd... Az óvoda bővítéséről, a tanács négyéves munkájáról szóló összesítésben olvasok. Ismétlem, hogy bővítésről, mert bármennyire is fiatal még, ilyesmire szorul. 1/ eresgélek a sűrűn gépelt sorok között, hogy mit találok a szegényház mellé. Még szociális otthont se. Járványkórház? — Régebben, amikor volt az a nátha járvány... Az volt ilyen járványnak mondható. Más nem fordult elő — kapom a tájékoztatást. Pedig 1925-ben a legszükségesebb a szegényház és a járványkórház is volt. Nehéz felfogni, úgy igazán belegondolni, hogy mi mindennek kellett végbemenni, hogy ilyesmi nem szerepel manapság a pécsváradiak legszükségesebbjei között. Pedig csak egy emberöltőről van szó és abból is 18 év csak az idetartozó, de ebből is levonható néhány kellemetlen emlékű év. Kinek hogyan? De az olyan rohamos fejlődési tempót figyelembe véve, ami Pécsváradon is tapasztalható, feltétlenül van levonandó. Az 1925-ös számadás adott egy százalékos kimutatást is a pécsváradiak anyagi körülményeiről. Eszerint 2 százalék gazdag, 8 százalék jómódú, 74 százalék közepes, 14 százalék szegényes, 2 százalék ínséges. A gazdag és a jómódú könnyen megfogható mai értelem szerint is, mert volt ennek járuléka, hogy cseléd, szolga, lakoma, nagyvadászat, úri kisasszonyok és a többi. A közepes után kutattam, ami 74 százalékot tesz ki a számvetés szerint Érdekes, de ezt manapság már nehéz kézzel foghatóvá tenni. Közepes? Hát nem volt éppen szegény vagy ínséges. Nem középparaszt volt a felszabadulás utáni értelemben. Közepes? Volt neki egy vagy két lova, kocsija, de abrak és patkó, meg kerékgondja is. Aztán azt kutattam, hogy a szegényes —* ami 14 százalék volt — manapság milyen valóságot takar. Nem azt amit akkor. Alighanem ez került volna a korabeli közepes kategóriába esetleg a technikai vívmányok hozta általánosságokat számítva a jómódúak közé is sodródott volna jó néhány. Igy szőjük a gondolato* kát a régi számok és a mai ismeretek nyomán, amelynek vége az, hogy a régi értelemben vett gazdagot és ínségest sehova nem tudjuk sorolni, semmihez nem tudjuk hasonlítani. Kicsit bele is döbbenünk a csendbe, miután kiejtjük, hogy „nincs mihez hasonlítani ...” Nem szólok, nem akarom zavarni a csendet, de arra gondolok, hogyan tudjuk két, három, öt, tíz év múlva gyerekeinknek érzékeltetni a régi szegény és ínséges fogalmat, a régen így élő emberek életét, ha már most, nekünk felnőtteknek, akik láttuk is, éltük is, csak körülbelüli hasonlatosságaink vannak. Mindegy. Talán emiatt nem lesznek szegényebbek tudásban gyermekeink, talán elég lesz az is, ha jól megértik, hogy honnan indult apjuk, anyjuk. A mai „legszükségesebbek” nagyon különböznek attól, amit Bózsa jegyző fogalmazott. A mai pécsváradiak többek között így fogalmaztak: járda, hogy ne legyen sár. vízvezeték, hogy csapról folyjon minden házban a víz, fásítás, hogy a tüdőnek és a szemnek is tetsszen, parkosítás, hogy legyen járási székhely képe a községnek, helyi autóbusz közlekedés, hogy a terjeszkedő faluban ne kelljen kilométereket gyalogolni... És mindehhez tevékenyen hozzájárulnak, amit majd a következő alig négy évben ad valaki össze forintértékben a politikailag már nem közömbös pécsváradiakról. Szóval van miért nem közömbösnek lenni a politika iránt... K aszón József A -Tejipari Vállalat központi sajtérielőjóből az első negyedév folyamán 1337 mázsa ementáli és 675 mázsa trapista sajt kerül elszállításra. Ebből 780 mázsa ementáli és 558 mázsa ;rapista sajtot szállítottak el. Az üzem exportra is termel, eddig Belgiumnak és az NDK részére már 500 mázsát küldtek el. Képünkön Ginter Ibolya a trapista sajttömböket j helyezi el a polcokon az érlelő pincében. Foto: Aczél Egymillió néző otthon maradt ÍGY IGAZ. A múlt évben csaknem egymillióval csökkent a mozilátogatók száma Baranyában. A pontos összehasonlítás kedvéért — a múlt évben Pécsett és a megyében 17.7 százalékkal kevesebben nézték meg a mozik előadásait, mint 1961- ben. Az egy előadásra jutó látogatók, száma ugyanezen idő alatt 118-ról 103-ra esett vissza. Mindezekhez még annyit — mivel statisztikáról van szó, — hogy 1960-ban Baranya a mozilátogatottság tekintetében az ország kimagaslóan legjobb területe volt. Tudom, hogy van magyarázat, vannak őbjetiv körülmények — az ember mégis meghökkenéssel veszi tudomásul, hogy egymillió néző otthon maradt. A bemutatott filmek — a magyar filmekkel egyetemben — általában elmaradtak a várakozástól. Igaz. Baranyában sok ezer televíziós készülék van, aligha lehet vitatni, hogy a televízió komoly „vetélytár- sa” a mozinak. Mindez igaz, mégis — többet kell tenni a nézőért. Az egymillióért. AZ ÖSSZEHASONLÍTÁS nem szerencsés dolog, de a statisztika a Pécsi Nemzeti Színház múlt évi látogatottságáróL se feledkezett meg. Bár a Kamaraszínház az év nagy részében nem működött, a színházi nézők száma 8 százalékkal több volt tavaly, mint az előző évben. Ha nem is szerencsés, de önkéntelen az összehasonlítás — hiszen a televízió „veszélye” legalább úgy fenyegeti a vidéki színházat, ha nem jobban, mint a mozi. A televízió a színházi előadásokat általában élő adásban közvetíti, sajátos színházi „hangulatot’ tud teremteni, műsorán a legsikerültebb magyar színházi előadások j szerepelnek. Az is igaz, hogy a televízió játékfilm anyaga meglehetősen poros, érdektelen, úgyszólván teljesen archív és repríz jellegű. Az egymillió néző nagyon sok. Olyan sok, hogy beszélni kell róla. (—V) 'SZiFiKiSZTOIk IZzóKssám. özv. Szabó Józsefné. Pécs: „Ha a tsz visszaadja a földemet, jogosult vagyok-e az özvegyi nyugdíjra?” — kérdi levelében. Az 5/1959. Mü. M. rendelet szerint, ha a jövedelemadóévi összege nem haladja meg az 1200 forintot, akkor kaphat nyugdíjat. „Falusi olvasó.’* Mint tsz- tagnak, valóban fizetnie kell a betegségi biztosítást, a havi 4,50 forintot, még akkor is, ha van másik érvényben lévő biztosítása. Ilohmann Antal B. Pf. 0245: Mivel nincs meg a 10 éves folyamatos munkaviszonya, nyug díjat nem kaphat, egyedül a tanács szociális osztályától kérhet segélyt, esetleg szociális elhelyezést. Békési Ferenc Hosszűhetény: Pécsett a Széchenyi tér 9. szám alatt van a Magyar Ebtenyésztők Baranya megyei csoportja. Forduljon hozzájuk kérésével, valószínű teljesíteni I fogják. VÄTER HANZ1 megint bú! c súzik. ! Most két hete Stuttgartból j jött. Furcsa formájú műbőr- j kabát van rajta meg erős fél- I cipő. Mert baranyai papucsot nem csinálnak odakint a schuchfabrik-ban. A kesztyűje is erős, a kalapja igen jó és •a kofferjét egy pillanat alatt ki lehet csomagolni valami ügyes zippzárral. Egyszóval Väter Hanzin minden nagyon praktikus, csak az élete nem. Az nagyon furcsán sikerült. Két éve Stuttgartban — meri nem akart belépni a Kitelepítettek Pártjába — ugyanaz az ember szidta le az utcán, aki negyvenben itthon kiabált vele, mert magyar katonának küldte a fiát. Aztán most, hogy tizenhat esztendő után hazajött. Az itthoni unokaöccse meg folyton mondja erre a rendszerre, hogy: Jól vagyunk mii EGY DEM1ZS0N BOR Väter Hanzi tizenhat év után hazajött Baranyába. Látogatóba. így szól. az útlevél. Elment a fehérfalú ház előtt, megnézte a közös istállót, ahol az unokaöccse megkereste a televízió árát és kiment a temetőbe is. TIZENHAT év! Mein Gott, de hosszú idő! Olyan hosszú, hogy a két hét alatt folyton csak vitatkozott magával. Igaz ez? ö újra itthon van? De az emberek olyan furcsák. Alig látni fekete bársonyt és mindig betonon koppon a lába. Hol a járdáról a régi tégla? Es milyen eső mosta le róla a mindig zöld mohát? Vagy csak álmodik? Nem, hiszen a dombok itt vannak, azok nem csapják be, nicsak a torony vonalában ott a régi kanyar, fel a szőlőbe. Es a torony is a régi. Csak a házak! Már nem mind fehér és olyan sok van belőle! Nem praktikus az ő élete! MOST megint menni kell. Elszáll a kéthetes álom. Az öcskös asszonya már kérdezgeti is, mit csomagoljon? Sza' bad-e átvinni a vámon ezt vagy azt? De hát mit el néni vinne Väter Hanzi? A legszívesebben Stuttgartba húzná az egész Baranyát. Csak hát n vám az vám! Sokmindent itt kell hagyni. Azt hiszi, nem kéé mást, mint egy demizson baranyai bort. Azt majd lassan szopogatja el, akár hetenként egy cseppet. Hogy soká’ tartson. Addig, amíg újra meg nem látja a dombokat, itthon! FÖLDESSY DÉNES V'alentyin IvanOv tudományos, fantasztikus regénye alapján írta: Cs. Horváth Tibor, rajzolta Sebők Imre. Megboí ondultak? ” Mit akoznak 7 .4 PROFESSZOR ÉLVTARSTŐLÍ ■HalKABoAN. PROFESSZOR OR-MERT EZ TALÁL SÜLNI EZ A JÁTÉKSZER, nr. a kezemben.' 4 ROSSZ ARCÚ IDEGEN FOJTOTT HANGON BESZEL - BÁR SZENT MEGGYŐZŐDÉSÉ HOGY SENKT 6/NCS A KÖZELBEN. Ieved. Sztvepan. az öreg LABORÁNS KÉT SZOBÁVAL ODÉBB FELFIGYEL A KIÁL- TA'SfZA,ÉS MIELŐTT MEGGONDOLNA. MIT TESZ... 1 A t k
