Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-02 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! mwr * AmmAELS B raUABBH-O lass. FEBRUÁR, 3. 1 SZOMBAT ' A MAGYAD SZOCIÁLIST* MÚNKÁSPAOT BARANYA MEGYEI BdOTTSAGA ES A MEGYEI TANACSJ. APJA XX. ÉVFOLYAM, ÄRA: 50 FILLÉR 27. SZÁM A volgai csata Vasárnapi műszakra készülnek a mecseki szénmedence bányászai Hazafias Népfront képviselőjelöltjei a Levelek választásokról PVSK barátságos labdarúgó-mérkőzés ÚJ RAKTÁR A MEGYERI ÚTON beérkezett árúkat A RÖVIKÖT Vállalat Megyeri úti raktárának kötöttáru ősz tályán a osztják szét (Tudósításba 3. oldalon) T „M, népi, nemzeti egység nemzetünk életében vmíésággávált" A ezé! György elvtárs lelkes hangulatú választási nagygyűlése Mohácson Aczél György elvtárs. az .-iSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese, or­szággyűlési képviselője'.ölt teg­nap Mohácsra látogatott. Délelőtt a járás, párt és álla- ni vezetőinek kíséretében a ■'arostlemezgyárban járt, ahol a gyár vezetőivel és munkásai­val beszélgetett., Délután a já- , ás és a város párt és állami vezetőivel a járási temelőszö- vetkezetek problémáit vitatták meg. , . Ezte fél hétkor nagygyűlés kezdőc.ött, mintegy ötszáz fé­nyi résztvevővel. A nagygyű­lés elnökségében Aezél György, Papp János megyei titkár, Baris István járási első titkár és Pálkuti Keresztély a városi tanács vb. elnöke foglaltak he­lyet. Megnyitót dr. Csúcs Lász­ló főorvos, a városi népfront- bizottság elnöke mondott Aezél György elvtárs to'm ácsolta a párt Központi Bizottságának üdvözletét, májéi elmondotta, hogy a je­lölésével irányában kifeje­zett b'zalmat úgy értékeli, mint a párt politikájába ve­tett bizalmat Majd az először szavazó fia­talokhoz szólt, akik már fel­szabadult hazánkban születtek, nevelkedtek, s akik a nyomort, a kizsákmányolást szerencsére már csak elbeszélésekből is­merik. Aezél György elvtárs emlékeztette a jelenlévőket az elmúlt választás politikai gyű­léseire, ahol a jelöltek őszin­tén beszéltek az akkori célki­tűzésekről, arról, hogy a pa­rasztságnak javasoljuk; dol­gozzanak közösen, alakítsák meg a tsz-eket. Ma is őszintén beszélünk — mondta — elért eredményeink mellett nehéz­ségeinkről, feladatainkról, melyhez minden dolgozó se­gítségét kérjük. Elismeréssel beszélt a Mo­hácsa Farostlemezgyárban lá­tottakról. Megállapította azon­ban, hogy a gyár vezetőinek ke­zét néha bürokratikus rendel­kezések kötik meg. — Sajnos, más területeken is találkozunk bürokráciával. Fontos feladatunk, hogy a bü­rokráciát, mely fejlődésünk gátja közös erővel leküzdjük. A továbbiakban az emberek fejlődéséről beszélt Aezél György elvtárs. — Egyik fontos mutatója en­nek, — mondotta —, hogy az emberek ma már nem rang­nak, a hivatalnak, hanem an­nak az embernek süvegeinek, akit becsülnek, tisztelnek, A népi, nemzeti egység most vált nemzetünk életében va­lósággá. amilror már nincs elnyomó és elnyomott, ha­nem a társadalom egyen­jogú. szabad polgárai, kom­munisták és pártonkívü'iek együtt, egy célért dolgoznak. Nálunk szabadság, demokrá­cia van. Ez azt is jelenti, hogy megszüntettük a kizsákmányo­lás lehetőségét, óvjuk a nép Sosem voltam egyedül vagyonát. Aki törvényeink el« len vét, a nép ellen vét, a vétkesek számára sincs de­mokrácia. — Az elmúlt években hely­reállítottuk a szocialista tör* ványességet. Ez nagyon fontos dolog. Ezt őrizzük erősítjük. De a törvényesség másik olda­la. hogy a törvények megsértői ellen el kell járni, E téren van mit javítanunk. A továbbiakban kifejtettéi hogy lehetőségeinkhez képest az életszínvonalat tovább ja­vítjuk. A közeljövőben első­sorban nagycsaládosok hely­zetén könnyít a kormány. A mohácsi lakáshiányra kitérve elmondotta, hogy azt csak a tizenöt éves lakásépítési prog­ram keretében lehet megszün­tetni. A kulturális forradalom eredményeiről szólva többek között elmondotta: A közoktatásban, a közép- és felsőfokú oktatásban máf most túlszárnyaltok a fej­lett nyugati államokat éa nincs messze az az Idő, ami­kor nálunk a középfokú ok­tatás éppenúgy általános lesz, mint ma a nyolc osz­tály. Érett országunkban érettségizett nép fog élni., Számokkal, példákkal szemlél­tette a dolgozó nép kulturális igényeinek fejlődését Ezeknek az igényeknek keli megfelel­niük a mai íróknak, művé­szeknek. Megemlítette, hogy a fiatal költők pécsi megbeszélé­sén jobban tették volna az ott résztvevők, ha az egymás el­leni intrika helyett azt vizs­gálták volna, hogyan járulhat­nának hozzá legjobban a szó ci&lista, realista irodalom ki­alakításához Kifejezte a kor­mány elismerését azoknak a fiatal íróknak, akik a nehéz időkben is jól vizsgáztak és ma is a Magyar Népköztársa­ság, a szocializmus ügye mel­lett állnak. A nemzetközi helyzettel fog­lalkozva elmondotta, hogy a békés egymás mellett élés is harcban megy végbe. De a harcot mi nem fegy­verrel, hanem gazdasági, kulturális és ideológiai téren vívjuk. Harcunk része a szo­cialista világrendszer harcá­nak. Külpolitikánkban támo­gatjuk a szovjet diplomáciát. Befejezésül kérte, hogy a vá­lasztópolgárok a választások után is lelkesedéssel támogas­sák mostani jelöltjeiket. A gyűlés résztvevőinek lel­kes tapsa után a naggyűlés a -íimnusz hangjaival ért- véget | dolkodva. — Azért ne higgye senki, hogy nem volt szép, tar­talmas fiatalságunk. Igyekez­tünk azzá tenni. A versek, a könyv, meg a természetjárás volt a legfőbb szórakozásunk, és dalárdába meg szavalókó­rusba jártunk istentisztelet helyett — Aki egyszer meglátta, hol az igazság, az már többé nem tudja más szemmel nézni a világot, nem lehet semleges, így aztán később sem tudtam és nem is akartam lemondani arról, hogy az eszméért én is tegyek, valamit. 1944-ben rend­őri felügyelet alatt álltunk és rendszeresen jelentkeznünk kellett férjemmel a rendőrsé­gen, de a kislányomnak nem mondtuk meg, hova járunk. Mikor i gyerek megtanult ol­vasni, megértett mindent és elénk állt: — Miért titkolóztok előttem? A nagymama úgyis megmond­ta, hogy kommunisták vagy­tok. Ettől a naptól kezdve, már a kislány állt őrt esténként a sötétben, ha a moszkvai rá­diót ha Ugattuk Sokszor vol­tunk munka nélkül és félláb- \ bal mindig börtönben, de egye- \dül soha, A legkegyetlenebb üldözés napjaiban is számít­hattunk valakire, becsületes \ 1 emberek, elvtársak között él- ' tünk. Akkor is szerettem a pártmunkát, amikor kilátásta- \ lan volt. Börtön járt érte, most \ ne szeretném, amikor napról s napra kézzelfogható eredmé- I \nyeit látom?! j örülök, hogy olyan korban j élek, amikor tehettem es kel- : lett tennem valamit az embe- ! riség életének jobbra fordulá­sáért, s ha csak egy téglát rak­tam is a helyére, már nem él- \ tem hiába. Babella Károlyné néhány napja a megyei pártbizottsíg párt és tömegszervezeti osztá- I lyának nyugdíjasa. — Természetesen ez nem is olyan igazi nyugdíj — mondja • búcsúzóul. — Bár a hosszú év­tizedek alatt megfáradtam egy kicsit, mégis szokatlan, mert aki egész életében dolgozott, az nehezen bírja a tétlenséget, j Ha lassabban, öregesebben is,! de szabad időmben tot ábbra ■ is dolgozni fogok. Szeretnék í nagyon sokat olvasni, kirán- \ dúlni, és életemben először, ! egy kicsit kényelmesebben él­ni. Bár a küzdelem öröme na­gyobb boldogságot ad a nyuga­lomnál. A kevés beszédű, kedves ár­ui,, ősz hajú asszonyról azt hin­né az ember, hogy békés, nyu- jodt élete volt. Pedig Babelli ■iárolyné pártmunkás edzett, ■égi harcosa a munkásmozga- ómnak. — Nyugalomban és békéber ugyancsak kevés részem voll — mondja mosolyogva. — hint cipőfelsőrészkészítő se- jéd nőnek és az alkalmazott­iak járó valamennyi megaláz- '■atást elszenvedtem. Így 1927- ->en a gazdasági válság, mun- tanélküliség, a bizonytalanság súlyos éveiben már nem vélet- énül kerültem a Szociálde- nókrata Pártba és szakszerve- :etbe. Kerestem azokat, akik­ben volt emberszeretet és igaz­ságérzet, akik tudták, hogy enni kell valamit, tartozni teli valahova. A kandalló mellett ülve, ked- :enc könyvei közt ma már ne- téz elképzelni az egykori véz- latestű, határozott tekintetű iatal lányt, aki 1931-ben már i Vörös Segély helyi megbi- sottja, és pénzt, élelmei gyűjt i bebörtönzött elvtársak csa- ádjainak megsegítésére. — Én tánciskola helyett lyűlésre jártam — szólt elgam­Szerge'j Jeszenyin költő azt írta: „A nagyot messziről lát­ni jól”. E találó mondás teljes egészében ráillik arra a gran­diózus katonai époszra, amely ■több mint fél esztendeig zaj­lott —- 1942 július 17-től 1943 február 2-ig a Volga és a Don között elterülő roppant térsé­gen a hős város: Volgográd falainál. Ha magunk elé képzeljük 1942 nyarának világtérképét? megértjük, hogy a nagy orosz folyó partjainál vívott kemény védelmi jellegű csaták s az ezeket követő ellentámadás be­tetőzése volt a béke és haladás erői, valamint az agresszió és a fasizmus sötét erői közt fo­lyó vjaskodásnak. Akkoriban a keleti félteke minden vonat­kozásban legfejleltebo terüle­tei hatalmas nyersanyag-kész­leteikkel, magas színvonalon álló iparukkal és mezőgazda­ságukkal a német monopolis­ták és szövetségeseik kezében voltak. A leigázott országok felszabadító mozgalma még gyermekcipőben járt A fasiz­mus mint förtelmes polip fon­ta be csápjaival keleten a doni steppéktől nyugaton a Bisca- yai-öbölig, északon a Barens- tengertől, délen Afrika föld­közi-tengeri partvidékéig elte­rülő hatalmas térséget. Ezzel egyidőben a Csendes-óceán térségében a fasiszta Német­ország szövetségese, Japán roppant méretű területeket ragadott magához. A hadásza­ti kezdeményezés ezen a had­színtéren továbbra is a táma­dó kezében maradt. A japán militarizmus csak a kedvező alkalomra várt, hogy hátba támadja a szovjet népet, amely egyesegyedül harcolt a náci birodalommal. Nyugat vezető politikusai önár # háború folyamán nagy- raért ekeit ék a volgai csata je­lentőségét. Köztük volt Frank­lin Roosevelt, az Amerikai Egyesült Államok elnöke is. A hős városnak küldött dísz­oklevélben ezt írja: „Az Ame­rikai Egyesült Államok népe nevében adom át ezt a dísz­oklevelet Sztálingrád városá­nak, hogy kifejezésre juttas­sam elragadtatásunkat vitéz védői iránt, akiknek hősies­sége, lelki ereje és önfeláldo- 1 zása ... 1942 szeptember 13- ; lói 1943 január 31-ig mind- örökre lelkesíteni fogja min­den szabad ember szivét. Di­cső győzelmük feltartóztatta az i Invázió hullámát és forduló- i pont lett a szövetséges nemze- i leknek az agresszió erői ellen ; »ívott háborújában.” 1943 novemberében, a három 1 Szövetséges hatalom vezetői­nek teheráni tanácskozása ide- j jén Sir Winston Churchill, ' . Nagy-Britannia miniszterelnö- ( ke a (adta a szovjet kormány- 1 nak VI. György angol király 1 ajándékát, egy díszkardot. Ez ' az ajándék a hős város polgá- ' rainak szólt, mint jelképes el- 1 ismerése a volgai erősség falai- J nál aratott győzelem kimagas- ' ló jelentőségének. \ Nehéz röviden szólni a 200 napon és éjszakán át megsza­kítás nélkül folyt csatáról, ki­váltképp nekem, akinek a 5 csapatokkal együtt kellett azt 1 átélnem. Személyemet az a ' nagy megtiszteltetés érte, hogy 1 a kormány megbízásából egy- 1 idejűleg a volga—doni hadá- * szati térség két arcvonalát kel- 1 lett vezetnem. E tekintetben 1 nagy szerencse volt, hogy pa- 1 rancsnoki ténykedésemnek eb- 5 ben a legfelelősségteljesebb 1 időszakában Nyikita Szergeje- ’ vies Hruscsovnak, e két arc- ' vonal katonai tanácsa tagjá- 1 nak biztos kezére támaszkod­hattam. <5 ott volt a csapatok ' sűrűjében, amelyek kezdetben védekeztek, aztán pusztító csa- 1 pást mértek az ellenségre. i Megpróbálok felsorolni né- i hány tényt és számot, amelyek jellemzik a volgai éposz mére­teit. E csata arányaiban felül­múlta a történelem mindéi addigi csatáját. A csaknem 1CK ezer négyzetkilométernyi terű' letet felölelő csata különböze szakaszain részt vett a harcók ban: több mint 2 millió ember 26 ezer löveg és aknavető, több mint 2 ezer harckocsi és ugyanannyi repülőgép. A vá­ros védői visszavertek több mint 800 elkeseredett rohamot, ők maguk majdnem ugyan­annyi ellencsapást és ellenlö­kést indítottak. Júliustól no­vemberig, azaz a csata védelmi időszakában a náci hadsereg és a németek csatlósainak csa­patai 650 ezer katonát és tisz­tet vesztettek. Az ellenség teljesen elveszí­tett 32 hadosztályt és 3 dan­dárt, 16 egyéb hadosztály pó­tolhatatlan veszteséget szenve­dett. Az 1942 november 19-től 1943 február 2-ig tartó ellen- támadás során a hitleristák és szövetségeseik vesztesége el­érte a 800 ezer főt, sok ezer löveget és aknavetőt, 2 ezer harckocsit és önjáró löveget, ugyanennyi harci és szállító- repülőgépet vesztettek, össze­gezve: a csatában elesett, meg­sebesült, illetve fogságba esett mintegy másfél millió ember. Ez több mint egynegyede volt a szovjet—német arcvonalon ténykedő valamennyi ellensé­ges erőnek. A legfontosabb eredmény az volt, hogy ettől kezdve a szov­jet hadsereg szilárdan kezébe vette a hadászati kezdeménye­zést, s azt soha tpbbé nem ad­ta ki a kezéből. A német véderő-főparancs­nokságnak az 1942. évi hadjá­rattal messzemenő céljai vol­tak: több egymást követő nagyerejű csapással meg akar­ta törni a szovjet hadsereg ellenállását. Úgy tervezte,jhogy előbb hatalmába keríti a Szov­jetunió európai részének ipa­rilag és mezőgazdaságilag igen gazdag déli körzeteit, majd pe­dig átteszi hadműveleti szín­helyét a középső és az északi arcvonalszakaszokra. Az ellenségnek az észak­kaukázusi és a Kaukázuson túli hadjárat sikere érdekében biztosítania kellett a szárnyát. Épp ecélból szándékozott gyors csapással megszerezni Volgo- grádot. Ám Hitler terveivel szembekerültek a szovjet had­vezetőség, egész népünk ter­véi. A Volga és a Don közti te­rület mellékhadszíntérből fő hadszíntérré változott. A 6. német hadsereg rövid akciója helyett az ellenség kénytelen volt itt öt (német és csatlós) hadsereget Összpontosítani. Ezek az erők ádáz harcok után kimerültek, elvéreztek a négy hónap folyamán. A harcok eleinte minden védelmi sza­kaszért, majd az egyes ház­tömbökért folytak, végül min­den gyárért, házért, sőt eme­letért és lépcsőházért. Ezután megvalósítottunk egy nagy­szerű elgondolást: hirtelen el- enlökéssel bekerítjük és fel­morzsoljuk az ellenségnek a Volgához kijutott egész cso­portosulását. Az ellencsapás terve — a sztálingrádi, délnyugati és do­ni frontparancsnokság, a ve­zérkar és a főhadiszállás együttes erőfeszítéseinek gyü­mölcse — mesterien megvaló­sult Két német hadsereg gyű- j rűbe került, a szárnyakon lé­vő csatlós-hadseregek pedig részben vagy egészben meg­semmisültek. A bekerítettek 'elmentésére Hitler által el- -endelt elkeseredett akciók cudaréba fulladtak, s a híres Vtanstein tábornagy vezette 'elmentő csapatok felmorzso­lódtak. Szerte kell foszlatni azt a legendát, hogy Sztálinnak dön- :ő szerepe volt az e térségben ölyt hadműveletek megterve­(Folytat&s a, 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom