Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-13 / 36. szám

msm n. WAPL6 k V Becsallak mg az állatgondozókat A* eddigi bizonyítják, hogy coak azok a termelőszövetkezetek tudnak boldogulni, jelentékeny ki előrehaladást elérni, lyefc az állattenyésztéssel nemcsak szakszerűen és sze­retettel foglalkoznak, hanem a növénytermesztés nagyobb részét is az állattenyésztés szolgálatába állítják. Az eredményes állattenyész­tésnek feltételei vannak. A megfelelő állatlétszám, fajta, elhelyezés, takarmányozás mellett igen .fontos feltétele az állandó, helyüket nem vál­toztató, szívvel-lélekkei dol­gozó gondozók kiválasztása. Bz pedig nem kis dolog. Annak el­lenére, hogy a tsz- tagok álta­lában állattenyésztők is, sőt nagy részük jó állattenyész­tő. amíg a háztáji állatokról van szó, mégis nehéz jó állat­tenyésztőket találni a közős állataihoz. A nagyüzemi állat- tenyésztés nagyobb tudást, na­gyobb lelkiismeretet követei, mint a kisgazdasági. Vannak ilyen emberek, esak az a baj, hogy bem szívesen vállalják ezt a munkát. Miért? Se éj­jele, se nappala, se ünnepe. Ez a magyarázat. Mi pedig növelni akarjuk az állatte­nyésztés termelékenységét. Véleményem szerint ennek megvannak a lehetőségei. Egy dologra azonban jobban kel­lene ügyelnünk — sas állat- gondozók szabad idejére. He­lyes lenne gondolkozni azon: miként lehetne bevezetni m állattenyésztésbe* a nyolc órai munkát. Az ipart munkás nyolc őrsi munkaidő mellett előnyös meg világításé, többnyire kel­lemes közérzetet. biztosító környezetbe* doltfozik. Fel­adatát a gépek annyira meg­könnyítik, hogy fizikai mun­kát egyre kevesebbet végez, egyre jobban szélién« mun­kássá válik. A mezőgazdaság­ban még ilyenről nem na­gyon beszélhetünk. A mezőgazdasági nagyüze­mekben az állattenyésztés­ben dolgozók még ma is na­pi tizenkét órát dolgoznak, párás, gázos levegőjű Istálló­ban. Munkájuk — ha rende­sen végzik — nehéz. Szabad idejük alig van, hiszen az ál­latokkal való foglalkozás fo­lyamatos, állandó figyelmet, lekötöttséget kíván. Szabad­ságra alig mennek, Főleg a nagyié jő tehenészetekben a fejőnek nem is szeretik a munkát megszakítani, mert egy rossz helyettes néha a te­henek tétemény-képességést csökkentheti, a termelést visz szavetheti. De előfordulhat hasonló a sertéseknél is, fő­leg a hízóknál, amelyeknél egy elhibázott, gondatlanul előkészített etetés nagy káro­kat okozhat. Még nagyon nehéz a* állat- gondozók munkája. Tudom: évről évre könnyebb les* Addig is arra lenne szükség, bogy a tsz-vezetők becsüljék meg jobban az állatgondozó­kat. ne sajnálják tőlük a pré­miumot. ne spóroljanak raj­tuk, mert szűkmarkúságukra esak ráfizethetnek. Ne vegyék el a kedvüket olyanokkal, hbgy rendszertelenül szállít­ják az alomszalmát. a takar­mányt és panaszaikra gyak­ran egy vállrándítás a válasz. A jó állatgondozó mindig kér valamit az állatainak. Ezért, ne haragudjunk rájuk. Kérésüket ne tekintsük zak­latásnak. hanem a lehetősé­gekhez mérten teljesítsük azo kát. Vannak helyek, ahol nem kémek az állattenyésztők, ha­nem oda lökik az állat elé , azt. amit kapnak és ezzel le­tették a gondot. Véleményem szerint nem az utóbbiak, a* előbbiek a jó állattenyésztők, ők hozzák a jövedelmet a kö­zösnek. Mindezektől eltekintve ta­lán országunk egy részében sincs olyan adottság az állat- tenyésztés fejlesztésére, mint Baranyában. Nálunk sokkal jobban ki lehetne használni a lehetőségeket. Persze fin­nek az a feltétele: mindenütt hozzáértő, állatokat szerető gondozók legyenek. Dr. Nyéki Takáts Ferenc Mohács városi íőá Ha törve* Tizenegyezer felnőtt tanuló Háromezerrel többen tanulnak az idén, mint tavaly A gimnáziumokban megkétszereződött a nők száma Felnőtt emberek mennek as utcán és tanulásról beszélnek. Intézménybe látogatunk: sza­badságon van, akit keresünk, mert vizsgázik. Tanulnak az emberek. Pé­cset ic beleértve megyénkben tizenegyezer ember jár isko­lába. Az általános iskolákba az 1982—63-as tanévben Pé­csett 1102, a megyében 3643 felnőtt iratkozott be, közép­iskolákba Pécsett 3619, a me­gyében 1866, főiskolákra, egyetemekre kb. (>QŰ-nn járnak. Háromezerrel tanulnak az idén többen, mint tavaly. Fel­tűnő, bogy az idén sok nő kez­dett tanulni, míg az rimáit tanévben például az általános iskolákba 390 nő iratkozott be, most 941-en, s a 941-ből 283 mezőgazdasági dolgozó. A gimnáziumokban is megkét­szereződött a nők száma. A lehetőségek is nagyobbak. Pécsett megkezdte működését a felsőfokú gép- és vegyipari technikum, nem egy közép­iskolában osztályokat bővítet­tek, vidéken újabb kihelye­zett osztályokat létesítettek. A mezőgazdasági technikumnak például már 983 felnőtt tanu­lója van és Bólyban, Duna- szekcsőn, Kémesen, Mágocson, Siklóson, Villányban, Sásdon és még nyolc helyen vannak kihelyezett osztályai. Száz­ötvenöt iskolában hatszáznál több analfabétát tanítanak betűvetésre. Joggal kérdezhetjük: ki nem érez büszkeséget ezek halla­tára? Tizenegyezer felnőtt ta­nuló! Persze, ez nem kevésbe kerül, évente kétmillióba az államnak, meri a tanulóknak már tandíjuk sincs, csak a könyveket kell megvenniük. Az alapismereti első, második osztályban még azt is ingyen adják. Felírtuk eredményeinket, ám ne töröljük még le a táb­lát! Írjuk hozzá — hogy tel­jes legye* a kép — a gondo­kat és a problémákat is. Az első és talán legfontosabb, hogy megyénkben még mindig 13—14 ezer analfabéta van. ötvenezer körül van azoknak a száma, akik még nem végez­ték ri a nyolc általános isko­lát. Nagy gond a felnőtt tanulók nagy arányú „ lemorzsolódása “ Pécsett például évente a ta­nulók 25—26 százaléka hagyja abba az előadások látogatását. Az 1961—62-es tanévben az ál­talános iskolákba iratkozott 1062 felnőtt közül csak 780 vizsgázott le, a középiskolák­ban, a technikumokat is bele­értve, a háromezer beiratkozó száma év végére ezerrel csap­pant. Miért hagyják abba az emberek az elég nehezen meg­kezdett tanulást? Egyrészt azért, mert egyénileg nem bír­ják, nehéz az anyag, elfárad­nak, nem képesek a tempót tartani. Ezek viszont csak kis részben rontják a „statiszti­kát”. Nagyobb része a hallga­tóknak munkahelyi nehézsé­gek miatt szakít a továbbtanu­lással. Szigetváron a cipőgyár­ban és a konzervgyárban erő­sen visszaesett a tanulásra je­lentkezők száma. Miért? Mert a többműszakos termelés meg­oldhatatlan probléma elé állít­ja a tanulókat. A termelés szempontjából az üzem veze­tőinek igazuk van, tanulás miatt „nem zárhatják be a kapukat”. Mégis, nem egy he­lyen könnyíteni tudnak a hely­zeten. Jó példa erre a komlói szén tröszt. Egyre kevesebb helyen, de előfordul, hogy a továbbtanu­lók részére nem adják ki a törvényes tanulmányi szabad­ságot, sőt a. beszámolókon va­ló részvétel elé is akadályokat gördítenek. Á 12. AKÖV-nél fordult elő, hogy a bérosz­tályon dolgozó és gimnázium­ba iratkozott nőknek rimán* kodniök kellett a beszámoló­kon való részvételért. Itt is nem a vállalat vezetői részé­ről történik „ellenintézkedés”! hanem a csoportvezetők, osz­tályvezetők részéről. Ezek az esetek nem jellemzők, mégis akad még ilyen is. Ennek el­lenkezőjét látjuk a vasútnál. Úgy érezzük, a továbbtanu­lásban még lehetőségeink mögött vagyunk. Anyagiakon nem múlik, tan­könyvön sem, hogy megszün­tessük néhány év alatt az analfabétizmust és megszün­tessük a felnőttoktatás még meglévő nehézségeit. Tanter­mek is akadnak, és a tanulás iránti vágy is mind erősebbel ég. Pedagógusaink is önfelál- dozóan kiveszik részüket. —, sőt talán a legjobban — ebből a munkából. Apátvarasdon | például Nagymiklósi Gyuláné három kilométert gyalogol na­ponta, hogy tanítsa a felnőtte­ket, Nagyvátyon Csirke Jó­zsef né, Kémesen Varga Gyula, Bólyban Bősz József, Komlón dr. Cserdi Ferenc végez kiváló munkát, de lehetne százával sorolni azokat a tanárokat, akik nem azért a '9—12—16' forintos óradíjért nyújtják át tudásukat a hallgatóknak, ha­nem hivatásuk szeretetéből. Ez is táblára kívánkorik, két­szer aláhúzva. Ne pihenjünk meg azonban az eddig elérteknél, mert itt is óriási a verseny és mindenhol égető szükségünk van a jó szakemberekre. Srfrts Istváa Szerelik a Porcelángyár szigetelő- csarnokát A Pécsi Porcelángyár nagyfeszültségű szigetelő csarnoká­ban a hideg időjárás ellenére is javában folynak a szerel" vi munkák. A 46 millió forintos beruházással épülő új részleg a Pécsi Hőerőműtől közvetlen vezetéken kapja a gőzt. A Koksz- művektől pedig szintén közvetlenül fogja kapni a kemencék fűtésére szolgáló gázt. Képünkön: Tóth István és Gyrácz Imre, az égetőkemence gáz- és levegővezetékének tartókonzoljait hegesztik. 1963-ban tovább fejlődnek a pécsi bányaüzemek Mindennek a tél az oka? tdj éhény ^ napja népes küldöttség kereste fel a saer­1' keszfcőségünkét. A Jókai utcai G jelű szövetkezeti lakások tulajdonosai elpanaszoittáík, hogy a szobájukban és a különböző mellékhelyiségeikben napok óta Szüntelenül gy ütemlik a víz, s nem tudják, hogy a helytelen terve­zésnek vagy kivitelezésnek tulajdonítsák-e a bosszantó, s ami ennél is több, a nyilvánvaló károtokat jelentkező be­ázásokat .Az új lakásök kulcsait négy hónappal ezelőtt vették át, érthető tehát a felháborodásuk. Kérésünkre a Pécsi Tervező Váltalat szakemberei a helyszínen megvizsgálták az épületeket, s a következőket áilapították meg: Az épületek némelyikén a lefolyócsator­na nagy része be van fagyva, s a terepszint feletti kiömlő nyílásaikban jégdugók keletkeztek. De a lefolyók vízszin­tes és feltételezhetően a függőleges illeszítékeinél is két-— három milliméteres nyílások, amelyeken keresztül a tető­zet olvadó hava beszivárog a lakásokba. A szakemberek szerint ezt a folyamatot bizonyos h<5- riSentétek okozhatják. A belső meleg és a külső hideg ellentétes folyamatai. Különösen kirívó ez az egyik lakás­ban, ahol a gázbojler és az égéstermék elvezető kürtője pontosan a lefolyócsatorma mentén halad a belső falsíkon. Itt feltételezhető a lefolyó cső illesztésének hiányos for­rasztása, ezt azonban bontás nélkül bajos megállapítani. A beruházók kérik a kivitelező vállalatot, hogy a G— 3. jelű épület déli strangjánál szabadítsák ki a toldás mel­letti lefolyócsatomát, hogy a hibát pontosan meg lehessen állapítani. A kibontást természetesen az általuk kijelölt műszaki ellenőr jelenlétében kívánják elvégeztetni, hogy az esetleges mulasztást meg lehessen állapítani. A kivitelezők eddig kialakult véleménye is az, hogy a váltakozó hő a fagyás és olvadás okozhatta a beázást. Ök ugyanis a lefolyó csatornát nem víztárolásra tervezték, s így a csatornában felgyülemlett víz megfagyott, ami magától értetődően szétnyomta a forrasztásokat. Ilyenfor­mán a beruházók által kért esőbontást csak térítés ellené­ben hajlandók elvégezni. Ez a feltétel természetesen rizikót jelent a beruházó számára, amit a kivitelező még azzal is megtetézett, hogy a technológiai előírásokra hivatkozva megjegyezte: — min­djén cső nem is forrasztható össze, méghozzá azon oknál fogva, hogy ezáltal a kellő hőtágulást is biztosítsák. Ezek szerint egyetlen lehetősége marad a lakóknak. A háztömbmegbíaott ébersége, akinek ezentúl az lesz az egyik fő feladata, hogy hasonló időjárásra számítva, min­denkor biztosítsa a tetőzet hótalanítását. Szó sincs róla, ez is fontos szempont, és meg is előz­hetik vele a hasonló hibákat. De a felelősség nagyobbik részét mégis a tervezőkre keltene hárítani, (központi típus­tervekről van szó). Ezt olyan formában értjük, hogy a rendkívüli tél, ne csak a beruházókra, a lakókra hárítsa a tennivalókat, hanem a tervezőkre, s esetenként a kivite­lezőkre is. Tervezés közben találjanak ki célszerű megol­dást, olyat, amelyen nem foghat ki könnyűszerrel a ked­vezőtlen időjárás. ' — ser — Elkészült a Pécsi Szénbányá-1 szád Tröszt múlt évi műszaki fejlesztési programjának telje­sítéséről szóló jelentés, mely­ben arról olvashatunk, hogy a kitűzött feladatok nagy részét sikeresen megvalósították. Kü­lönösen eredményes volt. az a törekvés, hogy a nehéz fizikai munkát csökkentsék, a gépi szállítás és rakodás mind job­ban kiterjedjen. Ez persze ko­rántsem azt jeleníti, hogy a pé­csi bányaüzemekben a műsza­ki fejlesztés befejezettnek te­kinthető, hiszem sok még a tennivaló, az elvégzendő mun­ka. A tennivalóikról az 1963-as műszaki fejlesztési tervekrői Fulmer József elvtárs, a Pécsi Szénbányászati Tröszt főmér­nöke tájékoztatott: — Az 1963-ban megoldásra váró feladatok közül első helyem említem meg a negy­negyedei műszakbeosztásra való áttérést. Ezt Vasason már január 1-én bevezettük. A második félév­ben Pécsbánya és Szafoolcs- bánya is erre tér át. Ez az új munkaszervezés a termelé­kenység növekedésének leg­fontosabb eszköze. Ugyanis nő a munkahelyi kapacitás, csök­ken a munkahelyek száma — ezt az eddigi tapasztalatok is bizonyítják — javítható a vá­gatok állapota, jobb a gép-ki­használás; csokikén az önkölt­ség növekszenek a teljesítmé­nyek, anélkül, hogy többlet fizikai munkát kellene végez­ni. Ezenkívül még Fulmer Jó­zsef élvtárs sok példával bizo­nyította az új munkaszervezés előnyét, elmondotta, hogy Va­sason 2—3 hónap múlva egy fejtésnél és 4—5 elővájásmél többre nem lesz szükség. Fej­tésben a nap 24 órájából a je­Baranvai nyíllak Olaszországban, 26,5 Tagon méz Baranyából Ülést tartott a MÉSZÖV igazgatósága A Baranya megyei egysze­rűbb szövetkezetek működé­séről tárgyalt tegnap délelőtt a MÉSZÖV igazgatósága. Egyes különleges mezőgazda- sági tevékenységek ugyanis még nem illeszthetők be a tsz- ek munkájába, így ezek a szakcsoportok és társulások a földművesszövetkezeti morá­lom keretében működnek. '( A megyében jelenleg 10 í nyúltenyésztő szakcsoport, 34 > ifjúsági szövetkezet, 50 házi­> kert-védelmi társulás, 34 mé- < hész-, valamint 4 egyéb szak- ; csoport van. Közülük a méhé­> szék végezték a legeredmé- í nyesebb munkát az elmúlt ) gazdasági évben. 1800 mázsás ; felvásárlási tervük volt, s 2195 ; mázsa méz szállítására kötöt- í tek szerződést. Ezzel szemben i 2651 mázsát vásároltak fel, ^vagyis 121 százalékra teljesí­I 'tették a tervüket. Ezenkívül 1050 kilogramm virágport is átadtak az Országos Méhé­szeti Szövetkezeti Központnak. ■ Pedig az 1962-es esztendő (gyenge-közepes volt a mézter- ■ melés szempontjából. A bara- ínyai méhészek azonban össze­j vonták a méhcsaládokat, s így j | a rossz tavaszi fejlődés elle- I nére is termőképes volt a 15 I ezer család. S a megyében le­hullott kevés eső a nyári aszá­lyos idő ellenére is sokat se­gített a hordáson. így 50—60 dekagrammos napi hordások voltak. A méhészek 65 száza- j léka már vándorlással termelt mézet, viaszt és virágport. Hasonlóképpen fontos a me- i | gye exportnyúl-tenyésztése is. j í Tavaly, az év elején még I ! egyetlen nyúltenyésztő szak- ; csoport sem működött .a me- j gyében. Most 10 szakcsoport- ! j ban 225 tenyésztő gondoz 1044 j I anyát. Tavaly 5280 nyulat ad- j j tak át a felvásárló szervek- \ i vek, s ennek a java részét j Olaszországba, exportálták. ! Különösen jól dolgoznak a pé- csíí nyulászok, tőlük egyedül 1400 nyulat szállítottak el kül­földre. Közös alapjukból úgy­nevezett elsősegély házigyógy- | szertárat állítanak fel Pécsett. I A fertőző betegségek alkalmá­val ingyen látják el a tagság nyulait gyógyszerrel és bizto­sítanak számukra orvosi keze­lést. lenlegi 47.5 százalék helyett 73 százalékos, elővájásoknái pedig a mostani 73 helyett gyakorlatilag 100 százalékos lesz a hasznos munkával töl­tött idő. A produktív munka­idő növekedése azt jelÖSti, hogy éves szinten a vasas! bányá­ban mintegy 7000 műszakot takarítanak meg, vagy hoz­závetőlegesen 11—12 000 ton­na szénnel növelhetik a ter­melést anélkül, hogy többlet fizikai munkát kellene kifejteni. A pécsi bányaüzemek idei gépesítéséről a következőket mondotta Fulmer elvtárs: — Az év végéig a bányabe ü munkahelyi szállítás megoldá­sa tartozik a legfontosabb fel­adataink közé. Az a célun ic, hogy a kézi csillézést meg­szüntessük és helyette elsősor­ban a csoportos fejtési mód­szerek bevezetésével, az alap- vágati gumiszaliag, a lemezta- gos szállítóberendezés, a lán­cos vonszoló váltsa fel, ezt a2 elavult, a fejlődés útjában ál­ló szállítási módot. A gépi .té­vesztéssel kapcsolatban el­mondhatom, hogy az általunk kikísérletezett és most mar üzemszerűen alkalmazott tech­nológiát, a fúrásos fejtések módszerét szélesítjük. Ugyan­akkor a Rammgäret működé­séhez újabb fejtéselckészítést végzünk. (A Rammgäret egy német gyártmányú szénjövesz­te gép, amely a szénhomlosc mentén halad végig a fejtés­ben. Ezen a munkahelyen sem embert, sem biztosító elemet nem keli alkalmazni, tehát maga a gép végzi a szénter­melést. A gép sűrítettlevegő­vel működik.). Vasason a szén- fűrésszel folytatunk további kísérleteket. A Pécsi Szénbányászati Tröszt 1963-as műszaki fej­lesztési terve foglalkozik a bá­nyák biztonságának megjaví­tásával is. Máris mindhárom bányaüzemben megkezdték a lengyel fej­lámpák bevezetéséi, ami nö­veli a dolgozók biztonságát. jobb látási viszonyokat teremt, a vájárok mozgási lehetőségét növeli. A Dézsi-féle menekül 5­készülékek bevezetése is folya­matos, már 101 darabot kapott a Pécsi Szénbányászati Tröszt, Bereczky Gy*l§

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom