Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-03 / 28. szám
r i9SS. FEBRUAR 3. ni api ó 5 Kép a falon A nő kövér, arany-pereces karjain megfeszül a rózsaszínű ** bőr. Vállról leorrUó ruhája áttetsző, de ágyékára barna kendő hurkolódik. Lesütött szempillái alól telt keblére révedéi. Egyik kezével hatalmas kanosát tart. A nő mögött cse- nevész fa és ködbe vesző várfal. Vajon hová tart őkelme a kanosával? Sehová. Évek óta ott áll már az „Arany kacsa” vendéglő falán egy húsz kilós, vastagon aranyozott keretben. Kép a falon. — Magának tetszik? — kérdem Bánhegyi Dezső üzletvezetőtől. — A kerete szép — mondja lassan, és olajos ronggyal le is töröltük a tatarozáskor. Nem illik ide, kétségtelen, de sn már így vettem át a vendéglőt. Ha elrendelik, levetetem. A központtól függ. Éppen úgy, mint a mohácsi szállodában, ahol a legrepre- zentatív szobákban giccsek néznek a falakról. Kislány szenve- legve, „tavaszi” környezetben. Ám nem jobb a helyzet vállalatainknál sem. Az AKÖV Rózsa Ferenc utcai kultúrtermében, illetve ebédlőjében vízfestékkel ábrázolta egy jóhiszemű „művész" a falon, a közlekedés „szocializmusát”. Van itt ferde orrú villamos, ragyogó teherautó, lányka kalásszal, férfi kalapáccsal, gyár, búzamező. Ízléstelen giccsek, rossz nyomatok, minden művészi igényt nélkülöző képek díszítik vállalataink kultúrtermeit, az irodák falát. — Sajnos, sok helyen egyáltalán nem fordítanak erre gondot, s nem is igénylik a jó képeket. — magyarázza Pozsonyi Kornél, a képcsarnok szervezője. — Egy-két példát felsorolnék: Vasason nagyon szép kultúrotthon várja a bányászokat, de a falak sivárak, öt-hat reprodukción kívül nincs kép a kultúrteremben. Belvárdgyulán nem csak a kép hiányzik, az ablakok is kék könyvkötőpapírral vannak bevonva. Az ilyen kultúrterem rideg és barátságtalan. Himesházán, Pécsdeve- cseren, de nagyobb helyeken: Bolyban, Dunaszekcsőn is ismeretlen a kultúrterem falán a művészi kép. 1903 LEGJOBB FELVÉTELEI Egyik legrégibb magyar fotoklub, a pécsi Mecsek Foto j kővetkezőkben az 1962-ben készített tíz legjobb felvétett soUV Klub. Művészi felvételeikkel már igen sok kiállításon sikert zatban mutatjuk be olvasóinknak, arattak a klub tagjai és az elmúlt évben sem tétlenkedtek. 5 < k Ifj. Vadász István: Tél. l.f iért nem vesznek képeket a vállalatok? — Pénzhiányra hivatkoznak. Pedig, nem egy jó példa bizonyítja, hogy elő lehet teremteni a szükséges összeget. Erre minisztériumi engedélyük is van. Különösen vidéken vannak még komoly bajok. A kultúrtermek többsége sivár, csak a hatalmas terem ásítoz a belépőre. Kinek van kedve ilyen helyre esténként beülni, elbeszélgetni, szórakozni?... De, hogy a képeknél maradjak... ott van az új-mecsekaljai munkásszálloda. Nagyszerű mozaikok díszítik előterét, ám a folyosók, szobák falai üresek, sehol egy kép. Ugyanezt lehet elmondani a Bőrgyár és a Sörgyár étkezőhelyiségeiről is. Klubok, étkezők, kultúrtermek, társalgók állnak századeleji állapotban. Pedig nem kerül sokba... Egy szép függöny, egy lámpa, terítő, vázák, képek... mi még szakembert is küldünk, ha a vállalat igényli. Decemberben minden vállalathoz ki- írtunk, kértük igénybejelentésüket. Egyetlen választ kaptunk csak. — Jó példát nem tud mondani? — De igen. Az Építőipari Vállalat vezetői nagyon sokat törődnek dolgozóikkal. Legalábbis a szállások berendezésénél én ezt láttam. Az új munkásszállásra tízezer forint értékű aquarellt, rézkarcot, festményt vittek el. De ott van az „Asztalos János” Diákotthon is. Még a külföldiek is megnézhetnék Korszerű, ízléses. A DÉDÁSZ-nál is nagy gondot fordítanak képek vásárlására. Megköszönöm a felvilágosítást, megyek a DÉDÁSZ-hoz. Az új irodaépületben valóban megnyugtató módon „áldoztak” a művészet oltárára. A folyosón kevés a kép, de hangulatosak, kedvesek, korszerűek. — Honnan teremtettek pénzt a képekre? — teszem fel a kérdést később Várnai Vilmos főkönyvelőnek. — Az igazgatói alap jóléti keretéből vettünk képeket. Amikor ide költöztünk, meghívtuk a Képcsarnokot kiállítás iartására. A kiállításon dolgozóink maguk választották ki azokat a képeket, festményeket, melyekkel irodájuk falát, a kultúrtermet, a bogiári üdülőnket díszítettük. Szakszervezetünknek, vállalatunk vezetőségének az a véleménye, hogy vészi értéket kell nyújtani dolgozóinknak. I T ám milyen egyszerű. Szemlélet kérdése az egész. És egy helyes szemléletet nem nehéz elterjeszteni, ha jó dologról van szó. A helyzet nem is annyira elkeserítő. Uj- Mecsekalján például kétmillió forint értékű művészi képet vásároltak már az emberek. A durva giccseket kiszórják már az ablakon. Ezt kellene a vállalatoknak is tenni. Mert nem csak az az igazi kultúra ápolás, ha egy vállalatnak saját jazz zenekara van, hanem az is, hogy művészi képek vannak helyiségeinek falain. SZÜTS ISTVÁN Ijcien is (ót élitek az állatkelt lakéi ügy tűnik, egészen kihalt, néptelen a Mecseki Áilatkert és környéke ezekben a hideg napokban. Mostanában többnyire csak a postás száll le az állatkerti autóbusz megállónál. Tárt kapu fogad. Kis gyalogösvények futnak több irányba is a hóban, s némi kis tanácstalanság után rábízom magam az egyikre. — Vajon mit csinálnak ilyenkor az állatkert lakói? Az aüatkevt konyhájában Bajos Aladár, Karácsony György és Máté Ferenc állatgondozók nagyszerű menüt állítanak össze. Az asztalon hatalmas húsdarabok. Egy lábasban máj melegszik a kényesebb gyomrú lakóknak. Nagy figyelemmel állítják ösz- sze az étrendet A majomnak naponta 16 féle ételből áll a menüje. Ebből a menüből nem hiányoznak természetesen a déligyümölcsök sem. Máté Ferenc répát szel a szarvasoknak, Karácsony György pedig mézes kenyeret készít a Kati és a Gyuri mackónak. A házibeteg és az éhségsztrájkolók Tekintettel a nagy hidegre, néhány állatot: a macska- és fülesbaglyokat, a békaszó sast, a vidrát, egy. egerészölyvet, a gólyákat, egy héját, s néhány apróbb állatot a belső épületbe költöztettek, hogy könnyebben elviseljék a mostoha időjárást. A gólyáknak és az egerészölyveknek azonban nem tetszett ez az átköltöztetés. Az egerészölyvek három napig éhségsztrájkot tartottak, a gólyáknak sem Ízlett a falat. A gondozók így kénytelenek voltak őket a megszokott szállásukra visszatelepíteni. Azóta ismét jó az étvágyuk. A „konyhából” nyílik egy helyiség, itt vannak most is azok az állatok, amelyeket óvnak a hidegtől. Az egyik kalitkában bánatos héja gubbaszt. Bajos Aladár azt mondja, a lábát nem bírja a madár, j De most gyógykezelik. Az állatkert orvosa vitamin tablettákat rendelt neki. A tablettákat megtörik és összekeverik hússal, így kapja a gyógykezelést. Bajos elvtárssal elindulunk étel-osztogató körútra. A vér- ' csék azonnal élénkebbek lesz- | nek, mihelyt megtekintik etetőjüket. Bajos elvtárs felnyitja az ajtójukat, eszükbe sem jut kirepülni. A holló Matyi kicsit egykedvűen nézi, amint kirakják elé a meleg májat. Még messze vagyunk a vadászgörények ketrecétől, de azok máris észrevették gondozójukat, megérezték, hogy ma finom étel lesz reggelire Vígan fickándoznak, nyújtogatják fejüket a rácson át. Amikor megkapják a húsadagokat, előbb ketten fognak meg egy darabot, gyors iramban beviszik a meleg fészekbe. Rájönnek azonban, hogy így sokáig tart, s utána már külön-külön raA hangszerkészítésnek nincsen titka? Egy tanulóhegedű bordázatát javítja Boczán Béla PIK kocsi fordul be a sarkon, hatalmas fenyőgerendát visz. Akkora, hogy a vége majd a földed éri. Zömök férfi ÉB mellettem a könyvesbolt kirakata előtt, vágyakozva pillant a puskaporszáraz gerendára. Félig nekem, félig magának mondja: de jó lenne!... Nem tudom mire vélni, nem értem, mire lenne jó és ezért kissé értetlenül nézek rá. Mint aki hirtelen észbekap, gyors magyarázatba kezd, és így tudom meg, hogy a gerendáról van szó, amiből olyan remek hegedűket, gitárokat lehetne készíteni. Észreveszi érdeklődésemet és a Kossuth Lajos utca végi apró műhelyébe invitál, ahol sok mindent megtudok a hangszerkészítésről, a hegedűk, gitárok, bőgők, fúvós hangszerek „betegségeiről”. A szűk ideiglenes műhely bejárata fölött ez áll: Boczán Béla hangszerkészítő mester. Ő a megye egyetlen hangszerkészítője. Apja, akitől a mesterséget tanulta és négy testvére ugyanezt a szakmát műveli. Ö maga eredetileg énekesnek készült. Zentárói indult el, zenekonzervatóriumot végzett, a színházi énekkarban énekelt, a Pécsi Rádióban ma is hallani magyamótávt, de az apjától tanult hangszerkészítésből mestervizsgát csak tavaly tett, a különleges szakmai bizottság előtt. Az érdekes, különleges szakmáról nem sókat hallani, kevesen ismerik, ezért hát érdeklődöm „műhelytitkai” iránt. — Mint a többi szakmának — mondja Boczán Béla — ennek sincsenek különleges „titkai". Meg kell tanulni, ismerni kell a fogásókait, tökéletesen ismerni a hangszereket és az anyagot, amit használni lehet hozzá. Mert akármilyen fából nem lehet hegedűt készíteni, ha azt akarja az ember, hogy hegedű hangja legyen. A legjobb az erdélyi és kanadai lucfenyő és az erdei jávorfa. Az is fontos, hogy tíz évesnél idősebb legyen a kivágott fa és a fenyőnek minél kisebb legyen a gyanta tartalma. Ezért is fordultam sóhajtva a hatalmas gerenda után, mert becslésem szerint jóval túl van már a tíz éven és kiváló minőségű volt. — Persze nem olyan könnyű beszerezni ezeket a fákat. Rendszeresen meglátogatom a házbontásokat, azonnal lecsapok egy egészséges gerendára vagy deszkára, de nem megvetendő egy szép darab szekrényoldal vagy ágyvége sem. — Már több hegedűt, gitárt, mandolint készítettem, de most egyelőre csak javításokkal foglalkozom. Az apró hang szereket vonósokat, pengetősöket, fúvósokat és harmonikaféléket gyógyitga- tom. Sokan keresnek fel szaktanácsot kérve: miként, hogyan kell kezelni a hangszereket, és ezt mindenkinek szívesen megteszem. Sőt tervezem, hogy az érdeklődőknek arikétot tartok arról, hogy hogyan lehet megóvni, meghosz- szabbítani életüket, és hogyan kell helyesen karbantartani ókét A későbbiek folyamán ha majd nagyobb műhelyhez jutók, tanulót is szeretnék nevelni, mert bizony kár lenne, ha ez a szép és hasznos szakma kihalna. csm gadnak meg egy-egy darabot Sietnek vele, hogy mielőbb „biztos” helyen legyen az étel. A húst már mind bementették a fészekbe, de az apagörény még visszatér. Úgy látszik, kevesli a mai adagot. Bajos elvtárs körülnéz, nem látják-e a többi állatok, s aztán odacsempész még egy darab húst a vadászgörény szájába. A borzok ketrece még üres. ök megnyújtották az éjszakát, most is, mint mindig. Majd csak délután néznek ki az ajtón, akkor esznek. A dingó kutyák: Frici mama és Frici papa, valamint a Bütyök ugyancsak nagy lelkesedéssel fogadja a reggelit. A sakál idegesen rohangál ketrecében, a tegnapi porcióját sem fogyasztotta el. — Talán a hidegtől ilyen nyugtalan? — Nem. Mindig ilyen — mondja Bajos elvtárs. örvendetes családi események Az élet folytonosságát a hideg sem tudja befolyásolni. A I múlt héten a nutriák megsza- I porodtak. Nutria mamának ! négy kicsinye született, s ebből három megmaradt. A Kati ! mackóéknál ugyancsak nagy | családi esemény történt, január 16-án négy kis medve- boccsal megszaporodtak. A kis bocsok mind jó egészségnek örvendenek. Összkomfortos oroszlánlakás Bizánc nemrég óta él házasságban Cézárral. Összkomfortos lakásukból természetesen a fűtőtest sem hiányzik. Amikor benyitottunk hozzájuk — Bizánc mérgesen acsarkodóit ránk. Ő már korábban reggelizett. Azt hiszem, nem nagyon ízlett neki, mert a vizes lábast felborította dühében. Persze, az is meglehet, hogy valami más itókát várt a reggeii után. Miska, a szarvasbika újabban a szállása tetőszerkezetének lett az ellensége. t\ tetőszerkezetet teljesen leszedte. Valószínű, így „otthonosabban” érzi magát a falak között — Hogyan szerzik be az ellátáshoz szükséges anyagokat? — Semmi problémánk nincs az állatok ellátásában. Sok élelmet, takarmányt kapunk a termelőszövetkezetektől. Különösen sokat kaptunk már a püspöklaki termelőszövetkezettől — mondja Máté eivtárs. Aprószemű hó szitál a Mecsek felett, szél borzolja a fenyők ágait. Nem tudjuk, meddig tart a kemény tél. Bármeddig tartson is azonban, a gondozók mindent megtesznek, hogy baj ne érje az állatokat. Eddig a hideg idő nem tett semmi kárt az állatkert állományában. (Samu) B választék kérik, a tanács intézkedik A közeli napokban befejeződött jelölőgyűlések során, több közérdekű probléma orvoslását kérték ■ a választók. A kérések fontosságát és a lehetőségeket felmérve, a pécsi járást tanács illetékesei, azonnal intézkedtek a panaszok elintézése ügyében. Jelentős gondot okoz az i vó víz-probléma BAKSÄN. A mintegy 160 ezer forintba kerülő törpevízmű építések eredetileg 1964—1966-ra tern vezték, A választók jogos kérésének a pécsi járási tanács helyt adott, és javaslatuk alapján a Baranya megyei Tanács illetékes szakemberei záros határidőn belül a helyszínre mennek, ahol megtárgyalják a törpe- vízmű-építós, a tervezettnél előbbi megkezdését. Ugyancsak Baksa választói kérték a Kis utca villanyhálózatának bővítését. A járási tanács építési csoportja intézkedett és a beruházás összegét még ebben az esztendőben biztosítja. Egyúttal megnyugtathatjuk a község lakóit, hogy a kért négytantermes általános iskolát a második öiéves terv időszakában megkapják. A SZENTLÖRINCIEK nyodetantermes általános iskolát és négytantermes gimnáziumot kértek. Az általános Iskola terveit 1963-ban elkészítik és előreláthatólag 1964-ben a kivitelezést is befejezik. A gimnáziumot a második ötéves terv során kapják meg a szentlőrinciek. A SZÜKÉDIEK férfi és női fodrászatot, a ci gánytalepre pedig kutat kértek. Fodrászüzletekröl a járási tanács ipari csoportja gondoskodik, a kút ásatására pedig még ebben az esztendőben biztosítják a költségeket. A GÖRCSÖNYI jelölőgyűlések legnagyobb problémája a törpevízmű létesítése volt. A járási tanács műszaki csoportja a mélyfúrású kúthoz szükséges terveket elkészítette, a további csupán azon múlik, hogy a lakosság megalakítsa a vlzitársuiást. GERDÉN a Rugásdi utca feljavításához kértek támogatást. Kérésüknek a tanács helyt adott és a kivitelezéshez szükséges póthitelt megkapják. A
