Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-03 / 28. szám

19M. FEBRUÁR S. IVAPiÖ 3 A NAGY VIZSGA A falvak legnagyobb ese­ménye most a Zárszámadás- Mindenki és mindenütt er­ről beszél. Ha összeverődik néhány ember, csupán a munkaegység értékéből ki­indulva egész zárszámadási beszámolót tart. Elemzik az eredményt. Azt nézik: „ha ezt teljesítettük volna, akkor most mennyi lenne a munka­egység értéke... ha jobban bevág ez vagy az, akkor annyi ... ha sikerült volna befejezni az építkezést, ak­kor ez ennyivel több pénzt hozott volna... ha mindenki ágy dolgozik, mint én, ak­kor ennyi lett volna a jöve­delem...” Szóval sok a ha. Különösen sok ott, ahol az első szempillantásra látszik: jobb eredmények is szület­hettek volna A megyében eddig ötven­két termelőszövetkezetben erősítették meg a zárszáma­dás! mérlegeket. Ebből mesz- szemenő következtetéseket le vonni még nem lehet, de az máris látható, hogy a mosta­ni zárszámadási eredmény jobb lesz az előző évinél. Jobb volt a termés. És ez el­sősorban a termelőszövetke­zeti parasztság szorgalmá­nak, a vezetők okosabb gaz­dálkodásának köszönhető. A bólyi termelőszövetke­zet hét évig minden évben negyven forintot osztott. — Most meggondolták magu­kat, negyvenkettőt osztanak. Jó ez a termelőszövetkezet. 3563 forint az egy holdra eső gazdálkodási eredménye és a dolgozó tagok átlagjövedel­me 14 553 forint. Van olyan termelőszövetkezetünk is, mint a Szörényi. A névtelen­ségből tört fel. Ott még a bőiyinál is nagyobb a gaz­dálkodási érték is. az átlag- jövedelem is. Pettend Szörény szomszéd­ságában van. Adottságai azo­nosak De az emberek nem. Ezért van az, hogy mig Sze­rényben több mint 25 000 fo­rint egy dolgozó tagra eső átlagjövedelem, addig Fet­tenden több mint négyszáz­ezer forint a mérleghiány. Persze Szőrényben a tafok arattak, Fettenden viszont ac aratást kiadták és ezzel együtt mintegy százezer fo­rint értékű terményt is ki­adtak a kezükből. Kis község Erdősmárok. Dombok, erdők közé szorult. Nehéz körülmények között dolgoznak ott az emberek. És ez egyáltalán nem lát­szik meg az eredményükön. 35,68 forint az egy-egy mun­kaegységre eső részesedésük. Palotabozsokon 12 104. Töttő- sön pedig 11207 forint az egy dolgozó tagra eső átlag- jövedelem. A kátolyi termelőszövetke­zet nemrég egyesült több tsz- szeL Akkor néhányan azt mondták: most mutassák meg mit tudnak? Megmu­tattak. 40,37 forintot fizetnek munkaegységenként és az egy holdra eső gazdálkodás! eredményük 2251 forint. Ké- kesd nem tartozott a jó tsz- ck közé. Most oda tartozik. 10 434 forint a dolgozó tagok átlagjövedelme és az egy tto’dra eső gazdálkodási ered menyük Is jó* 2241 forint. Ma még senki nem tudja n e ‘Mondani: melyik lesz a megye legjobb és melyik a m*-gye legrosszabb termelő­szövetkezete. Csak egyet le­het biztosan mondani: tsz- pnrasztságunk zöme jól dol­gozott és ezt mutatják az eredmények is. Vizsgáznak most a terme­lőszövetkezetek. Vizsgáznak és az eddigi példák azt mu­tatok — eredményesen. Ez a vizsga azonban csak ak­kor lesz igazán eredményes, ha mindenütt levoniák a szükséges következtetéseket és ezek birtokában látnak hozzá az új gazdasági évben1 a lobb eredmények elérésé­hez, SZALAI JÁNOS Fordulat Bodán így kezdődött a vezetőség beszámolója: A bodai Uj Élet Tsz 1959-ben alakult, majd 1961 tavaszán lett termelőszö­vetkezeti község Boda. Ez a szövetkezet éveken keresztül a pécsi járás leggyengébb ter­melőszövetkezetei közé tarto­zott. A széthúzás, veszekedés, szervezetlenség jellemezte éve­ken keresztül az Uj Élet Tsz-t. A munkaegység értékénél a 10 forint körüli bűvös körből nem igen tudtak kimozdulni. Az elnökök és vezetőségek is elég sűrűn váltogatták egymást. A tagok meg reménykedtek mindig, hogy talán az új vezetőség vál­toztat az áldatlan állapotokon, de ment minden a régiben to­vábbra is. Közgyűléseken az emberek kimentek a teremből, visszamentek, zúgolódtak ki jogosan, ki jogtalanul) s szid­tak mindenkit, akinek csak egy kis köze volt a termelő­szövetkezeti mozgalomhoz. A járási pártbizottság és tanács minden erőfeszítése ellenére sem sokat változott a helyzet 1962. áprilisában új elnök érkezett a faluba, a Kisikassán már egy csatát megvívott Nagy í Károly és új főkönyvelő, Sáf- j rány István a bólyi gépállomás tói. Az új vezetőségválasztó ' közgyűlésre a tagok igen ve­gyes érzelmekkel menték. Az volt az általános hangulat, hogy nincs ember Baranyában, aki az ottani állapotokon vál­toztatni tudna. Mégis bizalmat szavaztak az új vezetőknek, majd meglátjuk alapon. Az új elnöknek az emberek­kel való foglalkozás mellett legnagyobb gondja volt a le­romlott tehénállomány kondí­cióját a szűkös takarmány- helyzet ellenére valamelyest megjavítani. A főkönyvelő a bizonylatokat kotorászta elő a porosodó fiókokból. Akadt bő­ven helyrehozni való. Közben egymást érték a vezetőségi ülések, közgyűlések, szinte órá­ról órára születtek az intézke­dések. Sürgetett az idő, hiszen az őszről elmaradt munkákat is pótolni kellett. A tagok nagy érdeklődéssel figyelték az eseményeket, egy­re jobban benne volt a leve­gőben, hogy Bodán gyökeres fordulat előtt állnak. Nemcsak a közgyűléseken, de családon' ként is megbeszélték a felada- tokát s egyre több ember so­rakozott fel a vezetőség mögé. így érkezett el 1963. február elseje, mikor a bodai utcáícon már kosra reggel ünneplőbe öltözött 10 370 köbméter havait ezállítottak cl eddig Pécsről emberek siettek a Petőfi Kul- túrházba arra a zárszámadási közgyűlésre, mely fordulatot jelentett a bodai Uj Élet Tsz életében. Kíváncsian várták az új elnök beszámolóját, vajon j mire is jutottak a szorgalma­sabb munkával. S Nagy Károly számot adott az eredményekről. „A nem megfelelő őszi vetési munkák — rossz talajelőkészítés, kevés vetőmag miatt nem értük el kenyérgabonából a megyei át­lagot. Kukoricából azonban 17 mázsa májusi morzsolt lett az átlagunk, jóval magasabb a tervezettnél. Az egy szántóegy­ségre jutó gazdálkodási ered­mény a tavalyi 435 forinttal szemben 1549 forint lett. A sző vetkezet tiszta vagyona 590 000 forintról egy év alatt 1 878 000 forintra emelkedett. Ezek szép eredmények, leg­nagyobb eredmény mégis az, hogy 174 tagból — melyek kö­zött 49 öregségi járadékos is van — 166 tag rendszeresen kivette részét egész éven át a közös munkából. Még az öre­gek is. A 73 éves Horváth Menyhért bácsinak több, mint 150 munkaegysége volt. Amint Horváth bácsi elmondotta, az öregek szívesen segítettek a tsz munkájában, mert látták az értelmét és ezenfelül meg­kaptak minden anyagi és er­kölcsi megbecsülést, a jövő­ben is számíthat a tsz az öre­gek munkájára. De a fiatalokéra te. Panka Gáborék hárman dolgoztak a szövetkezetben s a közösből származó jövedelmük 42 000 fo fint, melyből kerek húszezret zárszámadás napján vettek át Dávid Józseflné állatgondozó elvedül 27 000 forintot kere­sett, s február elsején több mint 10 000 forintot vitt haza a borítékban. Az ifjú Iharoed József is megkereste a 15 000 forintot. S ez csak néhány pél­da a sok közül. Jó A Hazafias Népfront Baranya megyei tanácsiagíeiöl'jei Baranya megyében január 10. és 29. között tartották meg a megyei tanácstagi jelölőgyűléseket A Hazafias Nép­front Baranya megyei Titkársága elfogadta a gyűléseken javasoltakat és azok!' sajat jelöltjeiként ‘elenVtíe a megyei választókerületeknél. A megyéi tanácstag jelöltek megeiégedet emberekkel beszélni egy olyan faluban, ahol egy évvel ezelőtt még a reménység is kihunyt az em­berekben. A bodai Uj Élet Tsz tagjai világosan látják már a jövő feladatait. Saabé térned Ifj. Papp Mihály tsz-el- nökhelyettes, Tarrós, Boro- missza Lajos általános isko­lai tanító, Mágocs, dr. Pila- szanovich lmréné htb., Pécs. Somogyi Lászlóné tanácsJd- rende 1 tség-vezető, Szálainak Dévai István vájár, Szászvár, Bodó Lászlóné általános is­kolai na pköziotthon - vezet«., Sásd, Süveges Jánoené htb.. Godisa, Dobos József üzem­vezető, Komló, Palkó Sándor, a Baranya megyei Tanács vb-elnöke, Pécs, Lukács An­tal igazgató, Pécs, Lukács János KISZ-munkatáre, Komló, Lörincz János tsz- elnök, Csertő, Gróf József tsz-tag, Patapoklosi, dr. Báthory Gábor körorvos, Dencsháza, Garamvölgyi Miklós, a postaigazgatóság vezetője, Pécs, Takács Já­nosáé gyári munkás, Sziget­vár, Papp Zoltán tsz-elnök, Szentdenes, F ti lop János me­zőgazdász, Szentlőrinc, Czárt Ferenc igazgató, Pécs, Far­kas Elememé pártiskolaj igazgató, Pécs, dr. Szép Ce­cília körzeti orvos, Pellérd, dr. Nagy Gyula, a megyei tanács vb-eűnökhelyettese, Pécs, Gern Antalné tsz-tag, Hásságy, Kozma Józsefné tsz-tag Gerde, Nagy Sándor MESZÖV-elnök, Pécs, Tólos László pártalkalmazott, Pécs, dr. Huszti Sándor, az MNB dolgozója, Pécs, Bék Mihály főelőadó, Hidas, Kerekes Fe­renc bányamérnök, Hidas, Krancz Pál nyugdíjas, Pécs, Kovács Endre fogász, Pécs- várad, Wágner Mártonná tsz-tag, Lovászhetény, Novics János pártmunkás, Pécs, Du­dás József igazgató, Pécs. Balatinácz Márk agronómus, Kátoly. Szigli István tsz-tag Szederkény, Gábor Károly esperes-plébános, Mohács. Pálkuti Keresztéig, a városi tanács vb-elnöke. Mohács. Földvári János. a megyei tanács vb-elnökhelyettese. Pécs, Sztergár János, a Ha­zafias Népfront megyéi tit­kára, Pécs, Buschbach lien rikné tsz-tag, Borjád, Szabó Mátyás tsz-elnök, Boly, He­gyi László BM-dolgozó, Pécs, Takács József vb-elnök, Mo­hács, Rejtő János MOKÉP- igazgató, Pécs, Vértes Tibor vb-titkár, Pécs. Vincze Jó­zsefné általános iskolai ta­nító, Sumony, Csendes Lász­ló MBB igazgató, Pécs, Bo- romissza Józsefné tsz-tag, Sellye, Takács Gyula osz­tályvezető, Pécs, Kasza Fe­renc igazgató, Pécs, Kossá Sándorné tsz-tag, Vejti, Vida Andrásné MÉSZÖV nőfele­lős, Pécs, dr. Tényi Jenő ta­nársegéd, Pécs, Horváth La­jos megyed tanács vb-elnök- heüyettes, Pécs, Dió, ősi La­jos tudományos munkatárs, Pécs, dr. Görcs László gim­náziumi igazgató, Pécs, Ber­ke ez Józsefné tsz-tag, Dráva Szabolcs, Varga Sándor tsz- kovács, Siklósnagyfalu, Bo­gár József SZMT titkár, Pécs, Kormány József BM dolgozó, Pécs, Földes György vájár, Komló, Búnesek Jó­zsef vájár, Komló, özv. Steimler Józsefné nyugdíjas, Komló, dr. Simek Árpád vb- aLnök, Komló, Kollár Ist- vármé tsz-tag, Mohács, Ko­vács Lukácsáé epedafonő, Mohács, Papp János tsz-el­nök, Sárhát, Kaloczki László BM-dolgozó, Békési Kelemen őrnagy. — JÓ munkát végeztek az elmúlt évben a Pécsi Házi­ipari Szövetkezet dolgozói. A szövetkezet rövidesen 30 napi mimkabémek megfelelő nyereségrészesedést fizet min den dolgozónak. Jó eredményekkel zárult az őszi—téli vadászati idény Január hónappal lezárult az 1963—63 fő vadászati idény, most már csak hálóval szabad fogni a nyulakat, a fácánt és a foglyot. Az élő apróvadat részint a hazai állomány fel- frissítésére, egyes vidékeken az állomány bővítésére és ex­portra szánják. Az országban jelenleg nyolcszáz vadásztár­saság működik, körülbelül húszezer taggal. Az 1962—63- as idényben csupán apróvad- exportból több mint kétmillió devizaforintot nyert a népgaz­daság, s a vadásztársaságok exportrészesedése az utóbbi három év alatt negyvenhárom százalékról nyolcvan száza­lékra nőtt Nem Soltban 'naraá el « luxusszállo­dák mögött — pedig csak munkásszálló a neve — az ÉM Baranya megyei Építő­ipari Vállalatnak új-me- csekaljai munkásszállása. Száz lakószobájában 3 80 epedás ágy van, hófehér há­lógarnitúrával, szőnyegek­kel, képekkel, minden lakó számára külön szekrénnyel. A földszinttől a harmadik emeletig minden folyosón fehércsempés hideg-meleg fürdők, amit a nap minden órájában igénybe vehetnek a szálló lakói. A távfűtés 24—25 fokos egyenletes me­leget biztosít nemcsak a há­lószobákban, hanem a folyo­sókon, a hallban, a nagy tár­salgóban, az olvasóterem­ben, egyszóval mindenütt, ahol megfordul az ember. A szállótól néhány méter­nyire van az üzemi étkezde, ahol napi 7 forint 30 fillé­rért kifogástalan reggelit, ebédet, vacsorát adnak az előfizetőknek, da ha valaki­nek mégis önellátásra tá­madna kedve, az minden kü­lön térítés nélkül igénybe veheti a szálló saját főző­konyháját, ahol villanytűz­helyen főzheti meg az ebéd­jét, a vacsoráját. És mi min­den tartozik még a teljes ké­nyelemhez? Két televíziós készülék, egy magnós, lemez- játszós zenegép, biliárd és rexasztal, napilapok, képes folyóiratok, 800 kötetes sa- i ját könyvtár, hetenként egy- | eg» filmvetítés ét mindezért Egyre többen lesznek... as, illetve 125 forintot fizet ■a vonta a „szálló vendég”, szerint, hogy nős-e vagy aég legényember. Vadon János, a szálló gondnoka kiszámítja, hogy egy-egy lakó ellátása a téli hónapokban körülbelül 20— 22 forintjába kerül naponta a vállalatnak. Eleinte mégis akadtak elég szép számban olyan emberek, akik a ré­gebben szerzett jogokra hi­vatkozva sokallták a szállás- költséget. Sokallták, mert nem is olyan régen díjtala­nul kapták a szobát. Azzal nemigen törődtek, hogy az nem is annyira szállás, mint inkább éjszakai menedék­hely volt, ahol a kályhán melegített viz, az emeletes ágyakkal összezsúfolt háló­helyiség sivár kaszárnya- rendje nyújtotta, amit nyúj­tani tudott. Ma ezek a zúgolódók java­részt a legharciasabb védel­mezői az új szállónak, ök a szószólók, ha valaki elvétve még megemlíti a régi szállá­sok „előnyeit”. Pedig a fagy­szabadság egyik első számú lázítója a kedélyeknek. Né­hány évvel ezelőtt ilyen idő­ben egyik napról a másikra néptelenedtek el a munkás­szállók, mert legtöbben al­kalmi munka után néztek, vagy a legrosszabb esetben ; otthon vészelték át a telet. 8» mai 3» nincs b tett ház, de igen szép számban megtalálni itt a dolgozók kö­zött a kény szerszab Jóságo­sokat is. Különösen a legény- embereket, akik már rég ki­számították, hol „gazdaságo­sabb”, itt-e, vagy odahaza. Tartalékpénze mindnek van és abból futja a szállásra is, az étkezésre is. Persze a leg­főbb szempont mégis az, hogy itt azonnal kéznél van­nak, ha valamit is enged « hőmérő higanyszála. Jny V3n tzzel Horváth Ist- -ván kőműves is, akit nemcsak a fagyszabad­ság kötött ide a szállóhoz. — Jól érzem itt magam — mondja. — Itt megértenek. Volt egy jó cimborám, Pá- hoki Laci, de 6 bevonult ka­tonának. Sokáig együtt dol­goztunk, már ismertük egy­más gondolatát is. Igazi jó barátja csak egy lehet az embernek... — De most sem unatko­zom i— bizonygatja. — Itt van a televízió, de gyakran rexezek a szakikkal. Legjobban a könyveket szereti. Jókaitól alig van j olyan kötet, amit ne olvasott volna. Meg Móricztól. Azt mondja, azért szereti Jókait, mert olyan szépen tud be­szélni, Móriczot meg azért, mert egyformán jól ismert a parasztembert, a mankós- embert, A könyvtár olvasószobájá ban egyetlen embert találok. Páll Jeromost. Kicsit zavar­ba jött, amikor rányitottam, de érthető, mert éppen han­gosan olvasott fel valamit egy könyvből. Megtudtam, hogy vizsgára készül. A vil­lamosipari technikum első osztályának féléves vizsgá­jára. Éppen a római köztár­saság válságát „emésztette”. — Ez megy a legjobban — mondja. — A humán tárgya­kat jobban kedvelem, mint fi matematikát. Abból gyengébben áll, de fogadkozik, hogy a felévben azt is négyesre javítja. Tud­ja, hogy a villamosipari szak mában éppen arra lesz a leg- , nagyobb szüksége. Hogyne tudná, hiszen nem gyerek már. Huszonnégy éves. Mayer Antallal és Kis- géczi Jenövei beszélgetek. Egyikük technikus, a másik villanyhegesztő. Mindketten „öslakói” a munkásszálló­nak. A megnyitáskor ók voltak az első kvárlélyosok, mégsem ez adta a jogcímet arra a tisztségre, amit itt be­töltenek. A szálló önkor­mányzati szervének vezetői, s ez sokmindenre kötelezi őket. Kultúrmunka, sport- \ rendezvények, mind az ő fel- i.dgfuk. S a fizetségük? A munkásszálló eleven, pezs- « gó élete, tele mozgással, tar- fajommal, Konkrétahbaml * Így is el lehet mondani. Volt már egy író—munkás találkozójuk és egy művész —munkás találkozójuk is itt a szálló társalgójában. Az egyiken Bertha Bulcsu fiatal íróval, a másikon a Pécsi Nemzeti Színház művészei­vel „találkoztak” a szó leg­melegebb, legközvetlenebb értelmében. Ismerkedem a szállóval és akaratlanul is elémkívánko- zik egy nem is olyan régi, talán tizenöt év előtti mun­kásszállás képe. Abban Az időben is hasonló célból jár­tam kint az egyik komlói munkásszálláson. Mit is je­gyeztem fel akkor? Ha jól emlékszem olyasvalamit, hogy zsúfoltak a szobák«• Hogy egy-egy szobában un­tig elég lenne 10—12 emele­tes ágy. Akkor is megkér­deztem, hogy mivel töltik el a szabad idejüket az. em­berek. Többnyire kártyával és becsempészett itallal Ez derült ki akkor. És mi maradt meo mindeb bői? Ahogy a gondnok mónó la, itt-ott egy kis zúgolódó* az „olcsóbb” világért, de, egyre halkabb, egyre titíze dezöbb ez a zúgolódás, jiz ember megteremtette magá­nak a jót, s ha már megte­remtette. meg is becsüli, mint Páll Jeromos, miiit Mayer Antal, mint Kisgéczi J enő. És ök egyre többen lesz­nek, örvendetesen többen. # HÓTEMETÉS

Next

/
Oldalképek
Tartalom