Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-28 / 49. szám

IMS. FEBRUAR ZS. riapiA 5 Farkas Béla aranykoszorús győri hegedűkészítő, akinek mesterhegedűi a világ minden részébe eljutottak már, most a világhírű hegedűművész, Jehudi Menuhin számára készít hegedűt. A nagy művész legutóbbi budapesti hangversenye alkalmával Zathureczki Ede hegedűművésznél ismerkedett meg Farkas Béla hegedűjével, amely nagyon megnyerte tet­szését. Tipizálás = tömeges építés Korunk egyik világszerte legnehezebben megoldható problémája a lakáskérdés. Az ENSZ egyik jelentése is meg­állapította, hogy az emberiség közel fele emberhez nem mél­tó körülmények között lakik. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy évszázadunk végére, tehát 37 év alatt — statisztikusok sze­rint — a Földön ma élő embe­rek száma megkétszereződik és eléri a 6 milliárdot, még- inkább rá kell döbbennünk a kérdés súlyosságára. A lakáskérdés nemcsak európai, hanem vi­lágprobléma is. A hazai lakáshiány egyik oka a háborús pusztításokon kívül az, hogy jelentősen meg­nőtt a házaspárok számaimért míg 50 évvel ezelőtt 1000 em­bernek 263 lakásra volt szük­sége, 1960-ban ugyanennyi már 338-at igényelt. Ha valaki tizenkét éve körorvos Tizenkét esztendeje látja el a körorvosi teendőket a ma- gyarbólyi körzetben dr. Vigh József. Zala megyéből került a Pécsi Orvostudományi Egye­temre, s a tanulmányai befe­jezése után itt „ragadt” Bara­nyában. 1950-ig a siklósi kór­ház sebészetén dolgozott majd pedig megüresedett a magyar- bólyi körzeti orvosi állás, s ak­kor került Magyarbólyba. Dr. Vigh Józsefet most járási ta­nácstagnak választották. Szeretik körzetében Vigh Józsefet. Ha beteghez hívják, nem törődik vele, hogy milyen az idő, esik vagy fúj, éjszaka vagy nappal van. Mindenütt ott van, ahol orvosi segítségre van szükség. •— Ma már könnyebb Itt 8 körzeti orvos helyzete, mint o korábbi esztendőkben volt. Amikor idekerültem s még utána is hat esztendeig kilenc község tartozott a körzetem­hez. Köztük négy olyan köz­ség is, -amelynek nem volt be­kötőútja, amelyet ősztől tava­szig nehéz volt megközelíteni. Régi autós vagyok, nem isme- \ rek lehetetlen helyzetet, de gyakran előfordult, hogy a ko­csimmal beragadtam a sárba, • s még lovakkal is nehéz volt kihúzatni. Ma már lényegesen jobb a helyzet, községeink nagy része már rendelkezik bekötőutakkal, s ezzel termé­szetesen az én helyzetem is könnyebb. Persze, most is elő­fordult olyan eset amikor a nagy havazás volt, hogy elin­dultam a hókotró nyomán La- páncsára, de nem tudtam meg­fordulni, s kénytelen voltam bemenni mocskára, hogy meg­forduljak. Ott pedig úgy bele- ragadtam a hóba, hogy négyen alig tudtak kisegíteni. Lénye­gesen könnyebb ma a műn- ! kám, mert a korábbi kilenc község helyett csak lllocska, L apáncsa, Kislippó, Károly- major és Magyarbóly tartozik , hozzám. Vigh József ismeri az embe- j reket körzetében és szereti ezt a vidéket. Annyira ismeri, ha éjszaka jönnek hozzá, s el­mondják, kinek mi baja, már tudja, mire készüljön. A múlt- i kor például egyik éjszaka be- j zörgetnek hozzá, g jelentik, hogy az egyik asszonynak szív­görcse van. — Biztosan összeveszett 8 férjével — mondta a feleségé­nek, mielőtt elindult. S való­ban, az történt. — Vannak nehéz perceink is, amikor dönteni kell. Van- j nak esetek, amikor egyszerre két, vagy több helyre is hív­ják az orvost. Azt hiszem, minden orvosnak van egy he­tedik érzékszerve amely jelzi, hogy mit tegyen ilyenkor, ho­va menjen? Nem olyan régen I történt az eset, amikot engem j lg két beteghez hívtak egy- : szerre. Egy kisfiúhoz, akinek légszomja volt, s várható volt, | hogy nem bírja sokáig. A má- \ sik pedia egy nő. akinek szív- [ görcsei voltak. Mindkettő sú- j lyos eset, emberi élet forgott i pockán, A kicsit választottam | j elsőnek, s őt sikerült Is meg­i menteni. Mire a szívgörcsös | nőhöz értem, meghalt. Ha hoz­zá indulok először, már akkor sem érkezem időben s akkor már a kisfiún sem tudok segí­teni. | — Milyen az élete a köror­vosnak a rendelés és a vidéki kiszállások után? — Eléggé változatos. Min­den héten egy napon Siklósra megyek, a marxista egyetem ! első évfolyamára járok. Aztán tanulni is kell. Figyelemmel kísérni az orvostudomány fej­lődését. Mert az orvosi prak­| szisban is — mint az élet vala­mennyi területén, új csodákat ■ művel a technika fejlődése. Szeretem a falut, a falusi embereket. Szeretem a ker­tészkedést, a virágokat. Kora tavasztól késő őszig nyílnak kertemben a virágok, s amikor rendelésre megyek, előbb min­dig megtekintem a rózsákat, virágokat. Már gyermekkorom­ban is arról álmodoztam, hogy egyszer körzeti orvos le­hessek. Elégedett vagyok, s nem szívesen válnék meg ettől a körzettől. HAMAR A technika rohamos fejlődé­se az elmúlt másfél évtized alatt az építés technológiáját is döntően megváltoztatta. A kézműipari módszereket a gé­pesítés, az építőelemek töme­ges előregyártása váltotta fel, merész új szerkezetek és új anyagok kerültek felhaszná­lásra. Lakásépítési progra­munk megvalósítása — 1975-ig 1 millió, ebből a második öt­éves tervben 300 ezer új lakás felépítése — a régi módszerek­kel el sem képzelhető Még néhány évtizede is, mielőtt a vasbeton használata forradal­masította az építőipart, lénye­gében úgy építkeztek világ­szerte mint a babiloniak. Valaha az autógyárak is annyi fajta autót gyártottak, mint ahány megrendelés volt. Idővel kiderült, hogy a vevők igényei szinte azonosak, és mi­vel egyre nagyobb sorozatokra volt szükség, az egész gyártást automatizálták. Ha 100 embertől megkérdez­zük. hogy milyen lakásra vol­na szükségük, legfeljebb 4—5 féle igényt hallunk. Az ame­rikai Gallup Intézet közvéle­ménykutatása szerint a meg­kérdezett 100 ember közül 33 igényét a bemutatott 10 féle lakástípus valamelyike kielé­gítette. A nagyipari építési módok bevezetésének előfeltétele a tipizálás. A típusterv szerinti építkezés meggyorsítja a tervezést, így leküzdhető a tervezők létszám- hiánya és lehetővé válik, hogy a jövőben csak a gyakorlat­ban legjobbnak bizonyuló ter­vek szerint építkezzünk. A ti­pizálás további előnye, hogy Irány ez kommunista világgazdaság Milyen gazdasági előnyökkel jár a közös vagonpark? az ismétlődő munkafolyamatok az építőgépek magas hatás­fokú kihasználását, azonos munkafolyamatok végzésére begyakorlott munkacsoportok létrehozását teszik lehetővé. A hagyományos szerkezetű téglaépületek legmunkaigé­nyesebb folyamata a kőmű­ves és vasbeton munka. Ma már ezek nagy részét gyárilag előregyártott gerendák, födé­mek, blokkok és panelek alkal­mazásával megtakaríthatjuk, j Az évente épülő új lakások j jelentős része egyéni kezdemé­nyezésből létesülő családi ház. j Az elmúlt években épült csa- j ládi házak többsége gazdaság­talan, egymást utánzó helyi j „típus”, egyes részleteikben kö- ! zépkori lovagvárakra emlékez- ! tető stílus-utánzatokkal, rossz ! alaprajzi megoldásokkal, költ- j séges manzárd tetőkkel és ; anyagpocsékolással készültek. Az Építésügyi Minisztérium még a múlt évben kiadott „családi ház tervgyűjteménye” ezért nagy jelentőségű. Lénye- ! gileg itt is a „tipizálás” egy I fajtájáról van szó, mert a ta­nácsoknál, az OTP fiókoknál i és a könyvesboltokban néhány ! forintért kapható tervek az j egyéni ízlésnek, igénynek és j anyagi erőnek legmegfelelőbb | családi ház építését szolgál- 1 ják. A javasolt jó alaprajzú, korszerű formájú, anyagtaka­rékos megoldások és a rész­ben már előregyártott, meg­vásárolható szerkezetek az egyéni és főleg a csoportos építkezők számára a gyorsabb, gazdaságosabb építést rejtik magukban. A tipizálás jelentőségét foly­tathatnánk a mezőgazdaság épületigényeinél, amelyek szinte 100 százalékban tipizál­hatók, a termelőszövetkezetek állattartási épületeitől a siló­zó és tároló épületekig. Vagy A KGST legutóbbi, XVII. ülésszaka magyar kezdemé­nyezés alapján elhatározta, hogy létrehozza az európai népi demokratikus országok (az itteni vasútvonalak nyom- távolsága egységesen 1435 mm) közös tehervagon-park­ját. Az édekelt országok ez év július 1-ig megkötik a szerző­dést, s 1964. január 1-től már több tízezer fedett és nyitott teherkocsi, oldalán a közösség jelzésével, vesz részt a forga­lomban. A kérdés jogos: va­jon milyen előny származik ebből az intézkedésből? Aki figyelmesen szemügyre veszi tdhervanatainikat, annak bizonyára feltűnik, hogy a kül földi jelzéssel ellátott kocsik között feltűnően sok az üres. Átlagos forgalommal számol­va, naponta rendszeresen 6— 8000 külföldi kocsi tartózko­dik hazai vonalainkon. Magyar vasúti szakemberek kiszámí­tották, hogy ebből nem keve­sebb, minit 3200 üresen „furi­kázik”. A baráti országoíkban sem jobb a helyzet, náluk is körülbelül a külföldi kocsik 40 százaléka üresen fut. Minden ország ugyanis több nyíre saját teherkocsijában átrakás, kezelés nélkül szál­lítja exporttermékeit külföld­re, s a vagonokat. igen gyak­ran üresen kapja vissza. Kép­zeljük csak el: az NDK árut szállít Bulgáriának, s onnan a vagon több országon át, üre- esn tér vissza. Sok veszteség származik ebből, hiszen nem használjuk ki az am úgyis szűkös vaglonparkunkat (egy nyitott teherkocsi beruházási költsége 150 ezer forint), s az üres kocsik ezrével, feleslege­sen terhelik a vasúti pályát, lassítják az áruforgalmat. Bármilyen furcsán is hang­zik, nem gondatlanságról van szó, sőt a vasúti szervek az ország érdekeit messzemenően képviselik, amikor — a még pillanatnyilag is érvényben lévő nemzetközi egyezmény alapján — a külföldi kocsikat kiürítésük után azonnal visz- szairányítják a tulajdonos or­szágba. Ha ugyanis nem ezt tennék, s nem igyekeznének a legrövidebb úton „megsza­badulni” a külföldi kocsiktól, minden napos késedelem te­temes valutába kerülne. Ennek az áldatlan helyzet­nek vet majd véget a közös vasúti vagonpark új rendsze­re. A tehervagon közösségbe belépő minden ország — nem­zetközi forgalmának megfele­lő arányban — maghatározott számú tehervonatot bocsát j nemzetközi vasúti szervezet rendelkezésére. Hazánk az el­képzelések szerint 12—14 ezer kocsit visz a közösségbe. (Min den ország korszerű, kifogás­talan és szabványosított kocsit vihet csak a közösségbe, amit külföldön könnyen és bizton­ságosan lehet üzemben tarta­ni). Előreláthatólag 1964-től a szervezet tagországai azután annyi közösségi kocsit hasz­nálhatnak hazai vonalaikon, teljesen díjtalanul — és füg­getlenül attól, hogy mely or­szágból származik a nemzet­közi jelzéssel ellátott teherva­gon —, amennyit a sajátjuk­ból a közösség rendelkezésére bocsátottak. Persze, megegye­zés szerint ennél több teher­kocsit is használhatnak egy- egy időszakban, ilyenkor vi- szint kocsihasználati díjat fi­zetnek annak az országinak, amely javukra időlegesen le­mond bizonyos számú közös­ségi teherkocsi-járandóságá­ról. Vegyünk egy példát Mond­juk az NDK-ból Romániába érkezik három tehervagon, Wartburg személygépkocsik­kal. Ha az adott időben és helyen nincs kéznél NDK-ba irányuló áru, a jelenlegi rend­szer szerint máris küldik üre­sen vissza a kocsikat Drezdá­ba vagy Rostockba. 1964-től a belső forgalomban tetszés sze­rint felhasználhatják e három kocsit, sőt nyugati országokba is elküldhetik, ha belefér a közösségi „keretbe”. Nem ké­rik vissza egyedileg, sorozat- és darabszám szerint a német kocsikat. A román vonalakon tartózkodó közösségi kocsit áruval rakottal» akármelyik népi demokratikus országba továbbíthatnak. Ha azonban mégis három üres kocsi jön át hozzánk Lökösházán, más határállomásainknál útban lé­vő három teherkocsi szállít­mányt továbbítunk Csehszlo­vákiába vagy Romániába. A három üres kocsit pedig meg­rakhatják Lökösházán gabo­nával, a gabonát onnan továb­bíthatják az orosházi malom­ba, ahonnan viszont lisztet küldhetnek fal a fővárosba, és így tovább. A közös kocsipark legfőbb szerve a tagállamok vasúti vezetőiből alakított Ügyvezető Tanács, amely elvi kérdések­ben hoz határozatokat. Végre­hajtó szerve pedig a Központi Iroda, amely Prágában székel majd. Ez lesz tulajdonképpen a Nemzetközi Vasúti Szerve­zet diszpécser-irodája, amely­nek munkatársai — a tagor­szágok vasúti szakemberei — naponta nyilvántartják, me­lyik államban mennyi kocsi tartózkodik, intézkednek a ko­csik mozgatásáról, újra elosz­tásáról, s a kocsihasználati díjak kiegyenlítéséről. A hazai vasúti szakemberek becslése ezerint, ha a vagon­közösség létrehozásával a je­lenlegi 40 százalékos üres fu­tást szerényen számolva, csak egynegyedével sikerül ie le­szorítani — magyar önköltségi tarifákat figyelembe véve —, a tagállamok félmilliárd fo­rintot takaríthatnak meg évente. Ez az összeg pedig már kb. 3000 új nyitott teher­vagon beszerzését teszi lehe­tővé. Ezek után nem nehéz belátni, milyen nagy gazdasá­gi jelentősége van ennek az egyetlen KGST-határozaitnak. Tudniillik, a baráti országok között a jövőben a nemzetközi munkamegosztás fejlődésével a külkereskedelmi áruforga­lom gyorsabban nő majd, mint a termelés. így a teher­vagon-park számottevő meg­takarításon túl ahhoz is hoz­zájárul, hogy az áruk gyor­sabban Jussanak él rendelte­tési helyükre. | említsük meg az iparunk min-i 1 den ágában jelentkező mű­hely-, csarnok-igényeket. Mi sem természetesebb, minthogy j építészeinknek előregyártott '■ elemekből, több célra alkal­mas, az egyes iparok külön­böző gyártási folyamatai be­fogadására képes, variálható épületeket kell tervezniük. A példákat iskolák, óvodák, ren­delőintézetek, kultúrházak és egyéb középületek hosszú so­rán át folytathatnánk. Azonban nemcsak arról van szó, hogy tipizált épületeket építsünk, hanem arról is. hogy I ezek minél kevesebb fajta tí­puselemből legyenek össze- | állíthatók. Amikor a moszkvai | Luberec épületelemgyárban a j típuselemek számát 50-ről li­re csökkentették, a munka­igény a korábbi felére, a ter­melési költség egyharmaddal csökkent. Tehát ugyanannyi pénzből több lakás építése vá­lik lehetővé. Házgyárak mű- | ködnek ma világszerte: a Szov. jetunióban, Csehszlovákiában, az NDK-ban, Svédországban, Franciaországban stb. Hazánk- j ban is építészeink szovjet ta- I pasztalatok és berendezések felhasználásával most tervezik az első „házgyárat", amely 1965-ben már évi 1800 lakás felépítéséhez szükséges tipizált elemet fog gyártani. Építészeink legjobbjai álltak a típustervezés szolgálatába, hogy az építés minden terü'e- tén olyan típusépítmény-ter- veket alkossanak, amelyek magasfokú építőművészi igé­nyeket is kielégítő új város­együttesek felépítését ered­ményezik. Dr. Gyöngyösi István Előadódélután a Nevelők Házában Mohos Antal, a Nevelők Háza tevékeny igazgatója, ha­vonta műsoros délutánt ren­dez a nyugdíjas pedagógusok tiszteletére. A 24-i délutánnak különösen nemes fényt adott az a körülmény, hogy műso­rát a mindnyájunknak oly kedves ifjúság nyújtotta: a Janus Pannonius Gimnázium leánykara, a Nagy Lajos Gim­názium férfikara, kamara­együttese és a Nevelők Háza Irodalmi Színpada. Kitűnő karvezető áll a két énekkar élén Ivaeivka Mátyás szemé­lyében, s ugyancsak kitűnő pedagógus vezeti az irodalmi színpadot: Bécsy Tamás. Büsz kék lehetnek munkájuk ered­ményére, mert mind az ízlé­ses versmondásokon, mind a tömören zengő karszámokon, vagy a finom kamarazenélé­sen lemérhető a vezetők hoz­záértése és az új nemzedék művészet iránti rajongása. A fiúk férfikara — mint ilyen — új alakulat, ez volt első önálló fellépésük. Eddig a januszos lányokkal vegyes- karrá alakulva szerepeltek. A közönség soraiban ott láttuk a volt Pécsi Dalárda több tag­ját, az énekkarokban pedig már unokáikat Schubert „Má­jusi bordal”-a és Clemens non Papa „Végy búcsút most’’ kezdetű madrigálja Pécsett ez alkalommal hangzott el elő­ször. A többi énekszám, a versek pedig mind — magyar alkotás. Sokan szeretnek tu­domást nem venni a gazdag­ságnak arról a tárházáról, amellyel a magyar költészet és zene járul hozzá az egye­temes műveltséghez; a műsor­összeállítás éppen ezért külön elismerést érdieméi Pécsi művet is hallottunk, Ivasivka Mátyás szárnyaló békedalát dr. Siptár Ernő ver­sére, a leánykar meghatóan szép tolmácsolásában. Veress Endre A pécsi KISZÖV szimfonikus zenekarának hangversenye A Liszt-teremben hétfőn es­te elhangzott hangversenyen Haydn, Mozart és Mendels­sohn művei kerültek előadás­ra Horváth Gyula vezényleté­vel, a KISZÖV szimfonikus ze­nekarának tolmácsolásában. A műsor megnyitószáma­ként Mendelssohn Hebridák című nyitánya hangzott el. A zenekar játéka — a kezdeti elfogódottság felengedtével is — kissé fakón hatott. Éppen a műre jellemző sokrétű, árnyalt hangzás hiányzott az előadás­ból és ezt talán annak róhat­nánk fel, hogy a darab techni­kai megvalósítása a zenekar jelenlegi fejlettségi fokán még túl nagy erőkifejtést igényel. A hangversenypódiumon ritkán hallható Mozart kürt­verseny (Esz-dur) már egyen­letesebb produkciót mutatott. Bár a hangzás kamarajellegé­nél fogva több szempontból sokkal kényesebb problémákat vet fel és igényesebb megol­dást kíván, az előadás mégis — tatán éppen a könnyebb tecb­[nikai kivitelezhetőség miatt —* | egyöntetűbb, természetesebb volt. Ki kell emelni a szólista Abrah&m László játékát. Bár­sonyos hajlékony hangja és biztos hangszertudása kivált­képpen az első tétel visszaté­résében és a harmadik tétel I jellegzetesen mozarti intoná­ciójában érvényesült a legjob- ! ban. Haydn op. 97. C-dur szimfó- I niája az egész hangverseny I legsikerültebb műsorszáma j volt. Terjédelménél és zenei mondanivalóinál fogva nagy feladatot ró az előadókra. Horváth Gyula karmesteri el­képzelései szerencsésen talál- j koztak az együttes zenei kon- I cepcióival. Megnyerő bizton- : ságával magával ragadta a ze­nekart és dinamikus lendüle­tével még a kissé hosszadal­mas második, illetve negyedik tételben is sikerült végig meg­őriznie a zenei élmény inten­zitását. Jakab Zoltán I tével t »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom