Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-26 / 47. szám

19«. FEBRUAR 26,

NAPLÓ

3

Köszönet az aktíváknak

A Hazafias Népfront megyei és Pécs városi Bizottsága a választások sikeres befejeztével köszönetét és elismerését fejezi ki a választások lebonyolításában közreműködő választási elnökségeknek, választókerületi és szavazatszedő bizottsági tagoknak és aktiváltnak lelkes munkájukért, amellyel elősegítették a választások sikerét. Köszönjük és nagyra értékeljük a tö- rn egszsr vezetek közreműködését is, a szakszervezetek, a KISZ, a Vöröskereszt, a nőtanács sok száz lelkes aktívája és tagja munkáját. A tanácsok vezetői és munkatársai példás, az ügy szere- tctétől és a nép iránt érzett felelősségtől áthatva munkálkodtak azon, hogy a szocialista építés nagy feladatait minél eredményesebben segíteni tudó tanácsokat válasszanak a választó- polgárok.

Tisztelt Barátaink! Kérjük Önöket, segítsenek most mindennapi munkánkban azon nemes feladatok megvalósításában, amelyeket a választások alkalmával éppen az Önök közreműködésével tűztünk ki magunk elé célul.

Köszönetünket és elismerésünket ismételten kifejezve további munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánunk.

Szavazott a megye népe

Az elsők között

Lapáncsán a 99 éves Kelbert Gáspár is szavazott

A nemzet tanítói lettünk

Ezt a szőlőt mindig saját kezűleg művelte, most sem adja ki a munkát a kezéből, ő metszi, kapálja, oltja ma is. Egy élet munkája van ebben a fél hold szőlőben, s ezért nem akar megválni tőle, ha csak teheti, máris siet a présházhoz, j s egy álló hétig haza sem néz.

— Milyen az étvágya, Gáspár bácsi?

— Az étvággyal nincs baj, s a legszívesebben, húst eszem, nem bánnám, ha naponta háromszor is kerülne az asztalra.

Soha nem tudott ' nyugodni munka nélkül. A paraszti mun ka mellett sokféle mesterember munkáját is elvégezte. —

I Kocsioldalakat:, sajtárokat,

klumpákat, mindent maga faragott ki, s ma is ő készíti még a gereblyenyeleket is.

— Milyen kívánsága van még Gáspár bácsi?

— Szeretném még azt megérni, amikor a dédunokám leszerel. Igen szeretem ezt a gyereket, az ősszel vonult be I j katonának.

Gáspár bácsi február 28-án ! $ tölti be a 99. évét. A multko- í j ribam egyszer elesett, s a fia j s kihívatta az orvost.

— Olyan szervezete van a • t

Gáspár bácsinak, hogy sok fia- j í tál irigyelhetné, akár százöt- J i ven évig is elélhet, — mondta ] <■ az orvos. i 1

— Vasúti felező volt az .pám és sem íeld, sem ne- ;em nem volt ílorthy alatt szavazati jogunk — mondja Gyulavári .ászló tanár. — Pedig már negyvenegyben

o» rí i c 1 0,4^ itf ón

Nem lehet eleget tanítani. Talán ennek felismerése is hozzájárult, hogy szinte ..ma- rathoni'’ távon kapcsolódjak a felnőttoktatásba. Hogy hol tanítok? A napi rendes tanári munkán felül este a Janus Pannonius Gimnáziumban. ■ a Bányaipari Technikumban ; a Nagykanizsai Olajipari, a Budapesti Villamosipari technikumok kihelyezett osztályaiban. Havonta ötvenkét chi órát adok le. s azonkívül niu- gam is tanulok az esti egyetemen. Nűhéz-e? Persze, dg,..

Az embert szeretik. néha ügyetlen, de kedves hálával fogadják. A „nemzet nap«“á- mosaából” a nemzet tanító: tat tünk. Sok iskola épül. Jó h- tervek, jó reformok, jó úáh- könyvek és a párt további szeretető: s mi jól képzett, művelt embereket adunk *: országnak.

örömmel dobtam be most erre a szavazólapom az urnába .,.

SZTERG.AR JANOS a Hazafias Népfront megyei titkára

KRASZNAI ANTAL a Hazafias Népfront városi titkára.

tOltftl Vvri.LCti.lt. 1U IO LXLCViJ

szavaztam először. Mint pedagógus, később sokat jártam a fűtőházba, a pályaudvarokra, s ott a fűtőknek, mozdonyvezetőknek, pályamunkásoknak tartottam ismeretterjesztő előadásokat. Akkor láttam csak igazán, mennyire „éhesek” az emberek a tanulásra. Történetem—magyar szakos vagyok.

| Huszonhárom éve tanítok. De | valahányszor meglett embereket látok az iskolapadokban, mindig azokra a pályamunkásokra gondolok...

Nagy feladataink vannak.

1 Vasárnap a kora reggeli

órákban, amikor Lapáncsa la- kqíssága az urnák elé járult, ott *volt a soriban a 99 esztendős Kel'bert Gáspár bácsi is, aki erre az alkalomra ünnepi díszbe vágta magát.

Kelbert Gáspár bácsi, mint egész életében, most is jó egészségnek örvend. Sokat dolgozott életében, de a munka nem törte meg.

Amikor lakásán felkerestük, éppen azon fáradozott, hogy a botját összeillessze. Gáspár bácsi ma is együtt kel a nappal és minden nap dolgdzik. Az állatoknak ő vágja a szecskát, ő aprítja a répát, s még sok mindent, ami éppen adó- 'dik. Ha egy kicsit jobb idő ve a, máris megy a szőlőbe. ,T/bb kilométerre van a szőlője, de ezt az utat mindig gyalogszerrel teszi meg. Igaz sze- . réti ezt a szőlőt, mert maga telepítette még a tizes években

Építészmérnök leszek

Ha a Báta- |»zeken lakó í Péter család j ötödik vagy I hatodik gyer- Imeke tette volna ezt a hatá- : rozott kijelen- f tést, a szülők 1 bizonyára [megdöbbentek volna. Hogyan? A nyolc hold jövedelméből? Az első Péter gyerek még beülhetett a polgári fiúiskola padjaiba, a másodiknak már szakma is alig jutott, s ahogy népesedett a család, úgy koptak el a szülők, gyerekek vágyai. Most mégis egy Péter-gyerek, a 19 éves Márta szói így magabiztosan: „Építészmérnök leszek!” Meleg barna szeméből közben árad a derű és tekintetében ott bujkál a kérdés: „Miért furcsa ez az elhatározás??

Nagy családokban az első és az utolsó gyereknek legkönnyebb a dolga: az elsőnek még bőven jut, a legkisebbnek már még több adódik abból a sok jóból, mely tulajdonképpen minden gyereket megilletne. ha nem volna sok gyermekkel oly nehéz az élet.

— Még most sem dicsekszünk — mondja Péter Márta *■—, hiszen édesapámnak még négyünkről kell gondoskodnia magtárosi fizetéséből. De bizakodunk, mert eddig jó volt a bátaszéki tsz és biztosan jobb is lesz ennél. Már elérték például, hogy minden hónapban van fizetés. Nem sok ugyan, de arra elég, hogy megéljünk belőle és jusson tandíjra, kollégiumi ellátásra is ...

Mártát az iskola helyezi el érettségi után. Azt tervezi, hogy egy-két év múltán felsőfokú technikumban, esetleg egyetemen folytatja a tanulást. Addig a kelengyegyűjtés időszaka következik.

— És a nagykorúvá válásé Mert úgy érzem, hogy nem a vasárnapi választáson váltam igazán felnőtté, amikor először szavazhattam. Hanem ak- fcor. ha jól megállóm majd a i helyem és fél tudom használni

kicsi koromban elkísértem édesanyámat a szavazásra. Tudja, mi lete- nyeiek vagyunk. Zalából. Nehezen élt ott a nép. Édesanyám kézenfogott, bementünk ... így ülték az asztalnál, mint itt most. ő hazafelé nem szólt egy szót sem hozzám, Nagyon elgondolkozott. Nem értettem semmit az egészből.

A tanárképző második osztályát végzem. Ösztöndíjas vagyok. Ha végzek, hazamegyek Letenyére. Ott fogok ta-J nftani. Hogy szívesebben men nék városba? — Nem. Egyáltalán nem! Én vagyok az első, aki a családban továbbtanul*. Büszkék rám. Sokat várnak tő

Széles kapuk nyíltak

! mindazt, amit az iskolában ta- \ nítottak, ..nekem.

— Nagyon várom már azt a percet, amikor dolgozhatok. A | pénz is jól jön, nem mondóm, | de a legfontosabb az, hogy i felnőttként beleszólhatok majd ! mindenféle nagy ügybe.

Valóban lesz beleszólása, s j úgy tűnik, mondanivalója is akad. Egyelőre azon töpreng, milyen nagyszerű lenne, ha ; gimnáziumot építenének Báta- j széken, mert akkor otthon maradhatna a szüleinél a sok kö- ! zépiskolás bátaszéki gyerek.

. Aztán építeni kellene egy nagy nagy diákszállót a Pécsett ta- ! nuló középiskolásoknak. Tágasat, kényelmeset, ahol tíz vagy húsz év múlva teljesen ingyen lakhatnak majd az utána kö- ; vetkezők.

Jó ez a politika

V aysziun TfinmenKz au/viur unwitz szólítja. Dr. Vaczi Lajos, a Zöld Mező Tsz pénztárosa.

— Itt voltam ügyvéd húsz évig. A szüleimnek tizenegy hold földjük volt. Ez az ért szülőfalum. Mint ügyvéd, sok mindent láttam, átéltem. Barázdákért pörlekedtek az emberek, ellenségeskedtek. Húsz év után abbahagytam az ügyvédeekedést, beteges lettem, nem bírtam a lépcsőket járni. Két részről örököltem és igy tizenhat hold földön gazdálkodtam.

Ezzel a földdel léptem be. a termelőszövetkezetbe. 1300—1400 forint a havi jövedelmem a tsz-ból. Ez annyi, —2200 forintot kapnék. Es ezenkívül itt

.01

„Auszt- % iái tartózko- íiiásom ideien óiagyon sok magyarral “a- lálkoztam. Legtöbben csalódtak a .,Nyugatban”, nem t találják he- Jjlyüket, töprengenek, vágyódnak haza, figyelik eredményeinket. Talán csak valami lelki „lökésre” lenne szükségük, hogy hazatérjenek.

Ezeknek az embereknek vívódásait igyekeztem ausztriai

verseimben — melyek a Széchenyi-aknán eltöltött időből születettekkel egy kötetben fognak megjelenni — visszaadni. Most a választás idején mind többet gondolok ezekre az önhibából hazátlan magyarokra. Nem egy író-költő van közöttük. Ha tudnák ... Nálunk valóban szépet, nagyot alkothat a költő. Széles kapuk nyíltak a művészek

előtt. Bátran forgathatják a tollat, kibontakoztathatják képességeiket. A legkülönbözőbb formákkal élhetnek. Kísérleteiket türelmesen nézik, és én egyetértek a párttal., a néppel, amikor azt mondio: csak egészségesen kísérletezz: Ne fess vigasztalan, kilátástalan képet a nép elé. mert az élete nem ilyen.”

van a háztáji jövedelme is. Nem élek rosszul. De nem élnek rosszul a falumbeüek sem. Azok, aleik valamikor ^pörlekedtek, most együtt dolgoznak és mindig jobban összeszoknak. Nincs szükségük most ügyvédre. Most csak a termelőszövetkezet jogügyeit intézem a pénztárosság mellett. Az utóbbit természetesen társadalmi munkában.

— Nagyon megváltozott a mi falunk. Betonjárda, jó világítás, tüdőszűrés, a tsz-tagokat orvosok vizsgálják. Nem halnak meg emberek csak azért, mert sajnálják a pénzt az orvostól. Ingyenes az orvosi ellátás. Biztonságban érzik magukat az emberek. Kevesebb a gondjuk, és ha dolgoznak, sokkul jobban élhetnek, mint annakidején. Lassan egybeforr az egész falu. Az lesz a döntő: Id hogyan dolgozik. Jó ez a politika. Erre adtam a szavazatomat.

Film pályázatai nvert Orsi Ferenc

Hétfőn a Filmművész Szövetség klubjában kiosztották az Ifjúsági Filmbizottság, a Hunnia, a Budapest és a Pannónia Filmstúdió, valamint a Televízió ifjúsági pályázatának díjait. A meghívásos pályázaton 17 író harminc alkotással vett részt. Az első díjat nem adták ki, a felemelt második díjat pedig megosztották. A 4000—4000 forintot Mészöly Miklós és Örsi Ferenc nyerte Lápityinkó kalandjai című rajzfilm-témájával, illetve Tenkes kapitány című tv-mű vével.

V

A mi embereinkre adtuk a voksot

A belvárosi korzó forgalmához hasonlított vasárnap délelőtt a pécsbanyatelepi Gesztenyés utca képe. Tömött sorokban jöttek-mentek az emberek a Zalka Máté Kultúrotthon környékén.

i A 71-es és a 72-es szavazókörzet lakói, mintegy kilenc- ; száz választásra jogosult állam polgár adta le szavazatát a 1 kultúrotthon egyik helyiségé- l hen. Reggel hét órakor hosszú sor várakozott a szavazatszedő bizottság asztala előtt. Elsőnek Gáspár Sándor vájár dobta be a borítékba zárt szavazó- j lapokat az urnába. Ezt a pillanatot a televizió operatőrei is j megörökítették, s este hét óra- • kor az ország sok százezer te. i levízió nézője láthatta Gáspár | Sándor pécsbányatelepi vájárt.

Gáspár Sándort jól ismerik a pécsbányatelepiek. Az idei választások alkalmával har- ! madszor jelölték kerületi ta- í nácstagnak. S hogyan sikerült ! legfrissebb szavazónak lenni?

— Éjjeles műszakban dol- I goztam — mondja Gáspár | Sándor — s műszak után egye- j nesen a .szavazóhelyiséget kerestem fel. Ha megválasztanak? Igyekszem továbbra is rászolgálni a bizalomra, mindent megtenni a telep és lakói érdekében.

A tömeg nem szűnik. Hu- szan-harmincan állnak sorban Hajek Tibor és felesége először szavaz életében. Bátortalanul lépnek az elnökség elé. A bizottság elnöke, Müller Lajos feláll és kézfogással üdvözli őket életük első szavazása alkalmából. Elsőnek a fiatalasszony, majd az ifjú férj dobja be borítékját az urnába.

Két szerelőruhás, eáajos1 kormos ember nyit be fél tízj kor. Kohler Janos és Unten- j berger János, a Széchenyi- aknán dolgoznak. Gyorsan elintézik a szavazást és sietnek vissza az aknára.

Pillanatnyi szünet következik, egyesével-kettesével szál- J lingóznak a szavazók. Szabó \ Rezső bányamérnököt és fele- j ségét üdvözlik a szavazatszedő j bizottság tagjai.

! A kályha mellett Echter An-;

1 ta! nyugdíjas frontmesterrel I beszélgetek. Egy epizódot me.

| sél el az 1933-ös választásról.

; — Nekem ugyan nem volt

szavazati jogom — mondja —,

1 de mégis jól jártam. Bemen- tem az igazgatóságra és mondtam, hogy adjanak munkát és lakást, akkor az Ozanics úrra szavazok. Sikerült mind a kettő, bár az állás csak annyit j • jelentett, hogy a palahányón j

2 pengő 60 filléres napszámért I I heti három műszakot dolgoz- j

haltam. A semminél az is töb- j : bet ért. Egyébként negyvenöt ! I után szavaztam először életem- j : ben. Jobb arról a régiről nem is beszélni, a berginspektorokra meg az urakra kellett szavazni. Most a mi embereinkre adjuk a voksot. A képviselőnk, a városi és a kerületi tanácstagunk is bányászember, közülünk való.

Tizenegy felé jár az idő. Eddig hétszázötven boríték hullott az urnába. A Gesztenyés utcában még mindig nagy a forgalom, a férfiak csoportokba verődve beszélgetnek a politikáról és egyszerű mindennapi dolgokról. (G)

Vóndorurnóval a kórtermekben

I

Tíz órakor nyitottunk be á vándor- urnával a Honvéd Kórház kapuján. A járóbetegek mind kijöttek a meleg folyosókra. A katona-betegek már a kora reggeli órákban leszavaztak, s a civil betegek izgalommal várták, mikor kerül a sor rájuk.

A portán kedves, fiatal nővér csatlakozik hozzánk, hogy kalauzoljon bénnün két a kórtermekben, betegszobákban.

Az első betegszoba, ahova benyitunk, a nőgyógyászat egyik szobája. Négyen fekszenek a szobában, s" hármuknak van llrivatalois át- jelentőjük: a lakóhely szerinti illetékes szavazókörzet- ből töröltek őket, s ezáltal lehetővé vált. hogy szavazataikat itt adják le. A negyedik beteg kicsit izgatott, az ő

igazolása még nem érkezett meg. Egyik hozzátartozója hozza majd, s kicsit türelmetlenül nézi az óra mutatóját, mikor érkezik el a látogatás ideje. Arcára is kiül az izgalom, s kérve kér bennünket., hogy jöjjünk vissza, ha bejöhetnek a látogatók, ő csak akkor tudja átadni az igazolást.

A kórtermek, a betegszobák mindenütt ragyognak a tisztaságtól, s ezekben az ünnepélyes pillanatokban mintha a fájdalmak is enyhülnének. Kisimulnak a/ arcok, derűsek a tekintetek. ,

Többen is vannak, akiknek még nem érkezett , meg az átjelentő igazolásuk az illetékes tanácstól.

— Ök csak az elmúlt két napban kerültek a kórházba. Amikor az embert behozzák a

mentők a kórházba, wm az az első, hogy az át jelentőt kikérjék. Ez értíre- tő. De most a látogatók valameny- nyirnek hozzák az átjelentőt — mondja az ápolónő.

— Azt hittem, hogy hozzám már nem is jönnek. s én így nem szavazhatok le. Pedig én mindenképpen le akarok szavazni, megmondtam az uraimnak is. Azt hiszem, mindenkinek kötelessége, hogy leszavazzon, még ha beteg is.

Magyar Győzőné mondja ezeket, miután a szavazólapokat az urnába már beletel te.

Mintegy ötvenen volt ak a Honvéd

Kórházban olyan civil betegek, akik betegségük miatt a lakóhelyük szerint illetékes szavazó- körzetükben nem adhatták le szavazataikat, ezért, itt éltek jogaikkal.

Először szavaztam

lem. Magyart, oj-oszt. éneket tanítok majd. Szeretnék a fiatalok munkájában is részt venni, mert nálunk még nem megy elég jól a KISZ. Rengeteg tennivaló lesz. Persze addig hosszú az idő. még két év telik el. De máris úgy érzem, ha most kellene mennem, akkor sem lenne üres a poggyászom.

Ezért is, meg sok más mindenért ... „Menjen csak útjára az én kis lapocskám!”

— Először|

iZavaztam — nondotta Sko-: la Mária fő-1 iskolás. — Meg ; /állom, nem is j udtam, hogyan j cell, de... Brr. ] ékszem egy- j zer, még ré- j len, egészen j