Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-24 / 46. szám

' »63. FEBRUÄR 24.

AJAPBjfr

5

Eddig minden sikerült az életemben

Kiss Bocz József, a Zengő aljai Állami Gazdaság műhelyvezetője. Gépésztechnikus. Fiatal ember, mos* vesz részt harmadszor a választásban. Azt mondja.

— Nekem, eddig még minden sikerült az életemben pedig még nagyon az elején állok. Gépész technikus szerettem volna lenni s az lettem, s mát- egész fiatalon kineveztek a szilágypusztai gépműhely vezetőjének. Igaz, nagy családot tartok ti, három éve nősülteim s azóta három gyermekem született, de szépen r .egélünk. Havonta több, mint 2000 forintot keresek, ehhez jön még a prémium, illetményföld. Úgy, hogy nemcsak a ruhára és a kosztra futja, van már televízióm, motorkerékpárom s a lakásomban Hangulat kombi- náltbútor és egy Mecsek hálószoba garnitúra. Négyezer forintos konyhabútort is vettünk azóta, meg mosógépet. Igaz, kezdetben a szüleim is segítettek, édesapám, a vasasa tsz tágja, jól bírják magukat.

— Persze, a neheze még ezután jön. Van egy kétéves, nagy fiam és két kis ikerlányom. Nem lesz könnyű felnevelni, kitaníttatni őket, de a kilátások nem rosszak. A műhelyemtől a legjobb szerelők már a tsz-ekhez pártoltak, engem is hívtak. Tálán később el is megyek a pécsváradi központi gépjavítóba. De addig szeretném elvégezni a mezőgazdasági gépészeti szaktechnikumot. Feleségem is tanul Szentlőrineen, a Mezőgazdasági Technikumban, most érettségizik majd. Azután ő is munkát kap a szakmájában itt a gazdaságban. Sokat dolgozunk, tanulunk az igaz, de elégedettek vagyunk mind a ketten, nyitva előttünk a jövő, elérhetjük céljainkat.

Végi János

medikus, a Pécsi Orvostudományi Egyetem KlSZ-tit- kára ezt mondja:

— A Népfrontra szavazok, amelynek képviselői pártunk VIII.

kongresszusa határozatain ak

szellemében végzik majd továbbra is munkájukat

— Egyetemi éveim alatt aZ ország sok táján megfordultam. Láttam a dunaújvárosi

korszerű hengerművet, á Cse pel Vas- és Fémművet és láttam szövetkezetekbe tömörült parasztságunk megváltozott kulturált életét. Ezekre aZ

eredményekre szavazok és arra, hogy egyetemünkön, ahol azelőtt két-háromszáz hallgató tanült, most ezren készülünk az orvosi pályára. Ezer fiatal tanul itt, akiknek a szülei, hozzátartozói a megváltozott életű termelőszövetkezetekben, a korszerű gyárakban, hivatalokban dolgoznak értünk, a szocialista jövő kialakításáért.

— És szavazok arra a hatalmas erőfeszítésre, melyet dolgozó népünk értünk, egyetemistákért tesz. Egy orvos kiképzése, mintegy százezer forintba került, és ehhez az ősz- szeghez legtöbb szülőnek nem kell hozzájárulnia közvetlenül. Amikor az urnába teszem a szavazócédulát, arra is gondolok, hogy az egyetem elvégzése Után nem lesz elhelyezkedési gondunk, mert a fejlődő egészségügyünk mind több orvost foglalkoztat az ország lakosságának ellátása érdekében.

— Most, amikor szinte már csak órák választanak el a szavazástól, ismét arra gondolok, hogy 1921-ben megígérték Pécsnek az új egyetemet. Nagy pompával meg is tartották az alapkő letételi ünnepséget, de űj egyetem felépítésére annyi év után csak a mi társadalmunkban került sor.

— Tisztában vagyok azzal, hogy amikor szavazok és hozzájárulok a Hazafias Népfront jelöltjeinek megválasztásához, egyben kötelezettséget is Vállalok. Vállalom a program végrehajtását, vállalom, hogy á VIII. kongresszus határozatainak szellemében dolgozom, jól tanulok, és mint KISZ-titkár, minden erőmmel azon leszek, hogy egyetemünkről kommunista szemléletű szakemberek kerüljenek lei.

Azt akarom,

hogy tovább folytatódjék

Pécsett, a Dugonics utcái óvodában dolgozik Konyhás Margit Huszonegy éves, fekete lány. Most szavaz először.

— Az én számomra som- döntő volt az a négy esztel*- dő, ami a legutóbbi választások óta eltelt — mondja fiatalos elfogódottsággal. — Nagyon sok minden történt velem ez alatt. Ebben az időszakban végeztem el az. óvónőképzőt, ez idő alatt épült fel a modenft, Dugonics utcai óvoda is, ahová az óvoda felavatása után kerültem. Ebben az időben kezdtem tanulni a német nyelvet, amit lényegében beszélek is, s az utóbbi négy év alatt jutottam el külföldre is. 1960-ban az NDK-ban jártam, később pedig Lengyelországba jutottam. A nyáron Mamaiba, a román tengerpartra akarok menni, és látni szeretném természetesen Bukarestet is.

— Én csak a filmek, TV-játékok, meg az idősebbek elmondása alapján tudom megítélni, hogy milyen volt a régi világ Magyar- országom. Nem sok ugyan, de ahhoz elég, hogy világosan lássam: régen, az egyszeri lány huszonegy—huszonkét éves korára nem látogathatott meg három országot, mert nem volt hozzá pénze. Még csak nem is szavazhatott, mert, ha jól tudom, (huszonnégy évtől kezdődött a szavazati jog.

— Nemcsak az én életem jó, hanem másoké is. A huszonnyolc gyermeknél, akik a gondjaimra vannak bízva riem lehet a ruha alapján megállapítani, hogy kinek mi a papája foglalkozása. Egyformán jólöltözött mind. Amint á családlátogatások során tapasztaltam, sok gyermek szüleinek már televíziójuk is van.

— Én azt akairom, hogy tovább folytatódjék, ami eddig volt. Ezért a Hazafias Népfront jelöltjeire, a szocializmusra fogok szavazni. Bevallom: kicsit drukkolok is, hiszen furcsa érzés először szavazni. De várom is azt a napot, mert végképp bekerülök a felnőttek közé, és én is olyan egyenrangú tagja leszek a társadalomnak, mint bárki más.

A l< I S Z-T I T l< Á R