Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-24 / 46. szám

»O. FEBRUÁR 24., AlAPid 3 Szakosítják a pécsráradi járás termelőszövetkezeteit fagy *ertéstcnyé*xtö ég -hizlaló körzetek alakulnak ki Takarmánykeverők ég -cseretelepek a járág több pontján A nagyüzemek profiljának kialakítása nem egyszerű do­log és nem is megy ináról holnapra, de hogy végül is végre kell hajtani, az már senki előtt nem vitás. A nagy üzemi termelés csak úgy lehet igazán gazdaságos, ha minden termelőszövetkezet azt terme­li, amihez leginkább megfe­lelőek az adottságai. A pécsváradi járásban most teszik az első lépéseket a tez- profilok kialakítása terén.' A profilírozás, illetve járáson belüli szakosítás első előfelté­tele, hogy nagy termelési egységek jöjjenek létre. A pécsváradi járásban ez már részben meg­történt, olyan nagy termelési körzetek alakultak ki, mint a véméndi, püspöklaki, berkes- di, kátolyi és szederkényi kör­zet. Ma már csak 17 termelő- szövetkezet működik a járás­ban, de a hidasi és pécsváradi körzet kialakításával számuk még tovább csökken. A járás profilja állattenyész tési jellegű, legfőbb cikk itt a szarvasmarha, sertés és kisebb mértékben a juh, dombosabb és am alkalmasabb helyen pedig a szőlő és gyümölcs. Ennek megfelelően készítették ét a járás szakemberei a táv­lati tsz-szakosítási tervet is. A távlati tervek szerint a vé- Tnéndi tsz főleg sertéstenyész­tési és hizlalást, a berkesdi ugyancsak sertés, a püspöMald szarvasmarha, * kátolyi kör­zet főleg baromfi, a szeder­kényi körzet kert, szőlő, gyü­mölcs, a hidasi körzet pedig íőieg növénytermesztési pro­filú lesz. Néhány termelőszövetkezet már eddig is sokat tett profil kialakítása érdekében, s kö­zülük is legtöbbet talán Vé- ménd. Ebben a szövetkezet­ben már évek óta igen inten­zív sertéstenyésztés és -hizla­lás folyik. A járás évi hízóter­ve 9000 darab, ebből 3000 hí­zott sertést, tehát egyharma- dát Véménd állítja elő. A szö­vetkezetnek 250 anyaicocája van, s ebből az évből kezdve már teljesen elláthatja magát hízó alapanyaggal. A másik nagy sertéstenyésztő körzet a berkesdi, ahol jelenleg 200 anyakocával rendelkeznek. Je­lentősebb sertésállománya van még a püspöMaki, kátolyi és szederkényi termelőszövetke­zetnek. Ebben az öt tsz-ben van á. járás kocaállományának több, mint ötven százaléka és a járás jövő évi 8000-es tsz- hízótervéből ez az öt tsz biz­tosít 6700 hízott sertést az ál­lamnak. Ily módon lehetővé vált, hogy azokban a szövetkezetek­ben, ahol nincsenek meg a sertéstenyésztés adottságai, felszámolják azt. így szüntet­ték meg a sertéstenyésztést és hizlalást Ófaluban, Apátva- rasdon és Nagypallon. A sza­kosításnak ezek a kezdeti lé­pései is meghozták már a ma­guk sikerét. A pécsváradd já­rás már évek óba túlteljesíti sertésfelvásárlás! tervét, s még ennél is tovább tudja nö­velni azt. Jövőre már 10 000 bízott sertést ad ez a kis já­rás az államnak. A szakosítás sikerét bizonyítja az is, hogy ez az első év, amikor a járás már nem szorul alapanyag-im­portra, maguk a tsz-ek állítják elő a hizlaláshoz szükséges alapanyagot. Még járáson be­iül is iegféljebb egyikét eset­ben lesz állatmozgatás, ami­kor a nagyobb tenyésztő tsz- ek süldőket adnak át a szom­szédos tsz-dkmek hizlalásra. A proBlirozás természetesen a tojást a közellátás számára. Óriási abrakszükségelete van a sertésprofilú vemén di tsz- nek is. Ez a szövetkezet 139 vagon abrakot használ fel évente, s ebből 80 vagonnal csak a sertéshizlalásra. Az ab­rakot a tsz-ek meg is terme­lik, a probléma csak ott je­lentkezik. hogy ma már a szövetkezeti gazdaságok is a legkorszerűbben akarnak ta- karmányozmi, e ezt csali táp etetéssel érhetik el. Ilyen óriási tömegű táp becserélése azonban nagyon megnöveli a szállítási költségeket. Ezért szorgalmazza ma már igen j sok tsz a saját keverőüzem létrehozását. Tekintettel a pécsváradi já­rás körülményeire, szó van róla, hogy a Termény forgalmi Vállalat még ebben az évben létesít egy takarmánykeverő i üzeme! Pécsváradon. — Éné — j egy sor új problémát hoz magával. Egy-egy kiug­ratott állatfaj esetében óriási mértékben megnő például egy bizonyos takarmányféleség iránt az igény. — A kátolyi i termelőszövetkezet például baromfitenyésztéssel foglalko- j zik majd elsősorban, már meg is kezdték egy 20 000-es ba­romfi-, illetve húscsibe-kom- binát építését. A baromfi ab- rafcigényét csak akkor elégít­hetik ki, ha a sertés állományi:, ami szintén abrakigényes, a minimálisra csökkentik. A püspöki aki és pécsváradi tsz például átmenetileg úgy akar­ja áthidalni ezt a problémát, hogy közös b a ramfi kom bin át ot j létesít. Ez a vállalkozás nem húsbaromfi, hanem tojásfcr- melésre egyesül. Kezdetben | 9000, később, ha az üzem tel- jes kapacitással dolgozik, 15 KÖZÜLETEK. MAGÁNOSOK raít FIGYELEM! Autókba beiső VÉDŐHUZATOT, külső TAKARÓT. méret után saját és hozott anyagból készít, József At­tila utca 21. szám alatti részlegünk. Telefon: 23-22. Pécsi Ruhaipart Vállalat HOGY Ml A VBLF.Mß- VYÜK Magyarországról az itt táró külföldieknek, akikkel •nunltam folytán érintkezem'' Kinek ez, lánek az. De vár­on: elmondom magának W. ír esetét; őt tegnap búcsú r- attam el a pályaudvaron. Tudnia kell, hogy IV. ír, a nyugatnémet kereskedő, •égi ügyfele külkereskedelmi .áUalatunknak, már többször árt itt. Korrekt ember, *ze- •éti a jó árut, abból van laszna. Azért jön ide is vásá­rolni, Politizálni nem szokott oelünk, de egyszer annyit el­mondott, hogy ő maga antifa- úszta, okkal gyűlölte Hitlere­ket; antifasiszta, de —• mint megjegyezte — „természete­den” k ommuniet aellene s is, hogyne lenne az, hiszen ő .ellene van mindenféle dikta­túrának”. De ne politizáljunk — szokta mondani, — az üz­let az üzlet, és már a régi ró­maiak is tudták, hogy a pénz­nek nincs szaga. Mily nagy volt a meglepe­tésem, hogy két héttel ezelőtt, n mikor megérkezett, s a pálya udvarról a szállodába kísér­lem, már út közben megkért: szerezzek neki jegyet egyik estére — kabaréba. Kabaréba? Hiszen nem érti a nyelvet? Mit ért belőle? Igen, kaba­réba. Nekem minden szót fordí­tanom kellett, szinte gondol­kodás nélkül, nehogy azt higy- gye, elsikkasztok valamit. Hát — nevetni se volt időm, olyan sebesen fordítottam neki. A német humor nem olyan éles, mint a magyar, így W. ár ig másképp reagált sok mindé*­AHOGY A VENDEG LATTA re, de azért jókat nevetett — már amit megértett a mi sa­játos tréfáinkból, amelyek a mi életünket, egyik-másik fo­nákságát pellengérezik ki. Utána megvacsoi'áztunk az egyik étteremben, s úgy a második pohár badacsonyi után egy kissé fesztelenebb lett W. úr is. Ekkor kérdez­tem meg véleményét az elő­adásról és arról, hogyan jutott eszébe kabaréba menni, ami­kor van opera, hangverseny, mindenesetre a kabarénál in- ternacionálisabb műfajok. Hál ő azért akart kabaréba menni, mert odahaza azt hallotta, hogy Magyarországon nincs politikai kabaré. És? — kérdeztem. Van — felelte — és jó. Nem is érti, hogyan engedhet meg ilyen éles szatírát egy dilcta- túra. — Nézze, kérem, amit i kabaréban kifiguráztak, az el­len a kormányzat is harcol és fellép — válaszoltam-. — És a kritikától sem fél a kor­mányzat. Ezt válaszoltam, és aznap többé nem politizál­tunk. Másnap délelőtt hivatalos tárgyalásokat fogytattunk. Már dél felé járt az idő, ami­kor egy bizonyos árucikkre terelődött a szó. W. úrnak tetszett a mintakollekció, de kifejezte azt az óhaját, hogy látni szeretné a gyárat, ahol ezt csinálják. Ha erre van mód. Ha nem félünk, hogy ő kémkedik. Felhúzta a szem­öldökét és rámnézett. En a tárgyalóasztalon lévő telefon után nyúltam, s nyom­ban felhívtam a gyárat-. El ne felejtsem: szerencsém volt, az igazgató régi jó barátom, együtt voltunk mérnökhallga­tók az egyetemen. Elmond­tam, miről van szó, s rögtön megállapodtunk, hogy ebéd után leutazunk hozzá, habár rosszak az útviszonyok, azt a száz kilométert megtesszük valahogy. ~De kért, hogy ne menjünk négy óra előtt, mert korábban nem ér rá. Megál­lapodtunk, s W. úrral közöl­tem; ebéd után mehetünk. NEM ÉPPEN SZÍVDERÍTŐ út volt, de fél négyre odaér­tünk. A portás teketória nél­kül beengedett, de az igazga­tói iroda zárva volt. Hol lehet a barátom? Na, nem baj, be­invitáltam a főmérnök szobá­jába, annak ajtaja nyitva volt. A titkárnő hellyel és fe­ketével kínált, foglaljunk he­lyet. A jőmérnölá szoba úgy he­lyezkedik el, hogy ablakából a gyár nagytermébe látni. W. út lenézett és odahívott. — M: van ott? — A kérdésre a titkárnő felelt: termelési ér­tekezlet. — Aha — kapcsolt W. úr —, ez az, amit * kaba­réban kifiguráztak.., W. úr kinyittatta velem az ablakot és megkért, tolmácsol­jam a felszólalásokat. Én most nem részletezem miket mond­tak ott munkások és műsza­kiak, de nagyon jó értekezlet volt, sok bírálattal és még több javaslattal, felelősségteljes fel­szólalások, még az export mi­nőségéről is bőven szó esett, úgy, hogy VV. úr nagyokat hümmögött és csóválta a fejét. És hogy el ne felejtsem, meg­kapta a magáét igazgató, fő­mérnök, de még minisztérium is, és W. úr még jobban csó­válta a fejét és még nagyobba- kat hümmögött. Megint nem részletezem, ho­gyan folyt le az igazgatóval a tárgyalás, és hogy mennyire meg volt elégedve W. úr a gyárban látottakkal. Este volt, mire újra autóba szálltunk, irány haza. Egyszeresük megszólalt W. úr; — Ne mondja, hogy telhetet­len vagyok, de az a tegnapi kabaré ... \\an itt valahol út­közben egy olyan kolhoz vagy hogyhívják? Azt is megnéz­ném. — Biztosan van — felel­tem —, mindén faluban van, de mit láthat ilyenkor öreg este? — Valamit csak látok. ' MEGÁLLTUNK a KŐVET­KEZŐ FALUBAN, nagynehe- zen eligazodtunk a tsz-major felé, ott bizony csak az állat­gondozó dolgozott, teremtett lélek sehol. Visszafelé menet megálltunk a művelődési ház előtt. Hahó, gondoltam ma­iamban, most már én vezény- lem ezt a parádét! Bementünk. Hát a nagyteremben színját­szók próbáltak, az egyik ki­sebb teremben meg a szaktan- folyam előadását hallgatták a szövetkezeti tagok. Töviről he­gyire elmagyaráztam, mit lát­tunk, s mentünk tovább. A következő faluban, ahogy mentünk a főutcán, megszó­lalt IV. úr: — Álljunk meg itt is ,az előtt a ház előtt — s egy nagyobb házra mutatott, feltehetően megint a művelő­dési házra. Megálltunk bemen­tünk. No, itt kudarcot vallolt, gondoltam. A klubszoba zárva — W. úr mosolygott —, « mel­lette lévő ugyancsak zárva. De hát akkor miért égnek g. lám­pák, kell itt lennie valakinek! Benyitottunk a nagyterembe. Én rögtön láttam, mi zajlik: a termelőszövetkezet zárszám­adó közgyűlése. Fonák szituá­ció, ügye? Az emelvényen bor­dóval fedett asztal, mögötte tán a járási titkár, a tsz-elnök meg más hivatalos emberek, a padban egy éltes parasztember magyaráz nagy hévvel vala­mit, és ekkor belép két idegen, tetejébe az egyik nyugatnémet Elnézést kértem a zavarásért, noha nem ők: én voltam za­varban. Bemutatkoztam és be­bocsátást kértem. Megkaptuk. Leültünk a hátsó sorban. Nem mondom, hogy csendben, mert nekem ismét minden szót tol­mácsolnom kellett. Es egy olyan közepes szövet­kezet lehet, harmincegy forin­tot osztott munkaegységenként Sok gond és baj feltárult, sok bírálat és indítvány hangzott el, heves szócsaták is dúltak. Tizenhét felszólalást hallgat­tunk. végig, mire lezárták a közgyűlést. Felálltunk, indul­tunk. Azaz csak indultunk vol­na. A tsz-elnök felesége meg­invitált egy kis harapnivalőro. Egy kis harapnivaló — tíz me­nyecske hordta a tálakat, nagy volt az iddogálás, magas a han­gulat, és W. úr alighanem kez­dett valamit érteni. Azt, hogy ezek az emberek nem nagyon kívánhatják vissza a földesura!, de még az egyéni gürcölést se. Ilyen értelmű felszólalás egy se volt.., A vendéglátást megköszön­tük, s W. úr még útravalöt is kapott, meg egy szép fejkendot emlékbe. HAZAFELÉ AZ AUTÓN őszintén megnyilatkozott ven­dégem: — Tudja, kérem, a mi de­mokráciánkban nincs ilyesmi, hogy a munkás meg a paraszt, a gyáros és a földbirtokos dol­gába beleszól. Ez a részvénye­sek dolga, részvényeik arányá­ban. Valahogy úgy látom — szóljon, ha tévedek —, ez a ma­guk rendszere amolyan nagy részvénytársaság Itt a rész- vényegység a munkacg-.. o vagy minek nevezik. Nem? Na, és azt hiszem, ilyen körülmé­nyek közt csakugyan nem a vá­lasztás a döntő, hanem az ilyes­mik, az ilyen összejövetelek. Gyakran van ilyen? Icán'’ v. látja! Ezt pécézték ki a kaba­réban! Agrigento után is a legjobbak között Interjú Simon Antallal, a Mecsek Művészegyüttes vezetőjével Az olaszországi vendégsze­repléssel és az Agrigentóban elért második hellyel a Mecsek Művészegyüttes magára vonta a művészetet szerető emberek figyelmét. Merre tart most, mi­lyen céllal, s mik lesznek a kö­vetkező állomáshelyek, erről beszélgettünk. Simon Antallal, a Mecsek Művészegyüttes veze­tőjével. — Most volt az együttesünk alapításának nyolcadik évfor­dulója — mondta a művész- együttes vezetője — s tni már a tízivei jubileumra készü­lünk. Ebből az alkalomból egy táncdráma-e^tet és az új földár műsort mutatjuk majd be. A táncdráma-est első bemutatóját május huszonhatodikára ter­vezzük, majd a nyár végén új­ból felelevenítve Mohácsra, Kaposvárra, Szekszárdra is el­visszük darabjainkat. Szó van arról is, hogy Budapesten, a KISZ Központi Művészegyüt­tesének rendezésében. ugyan­csak színre visszük. — Milyen drámák bemuta­tóit láthatja majd a pécsi kö­zén ség? — Puskin: Cigányok című művét, ami bár felújítás, egé­szen új koreográfiával dolgoz­tuk át. A mű zenéjét Vujicsics Tihamér szerezte, aki a ma­gyar jégrevű zenei vezetője. Lesz egy ősbemutatónk is, Arany János: Tetemrehívds-n, melyei Pákolitz István pécsi | költő dramatizált, zenéjét pe- dik Szokolay Sándor szerezte. | Hétfőn kezdjük el a ..Megront- I h ..lan város” című szatirikus tánc betanítását. Ez a munka teljesen korszerű előadásmó­dot kíván, s Kincses József zeneszerzőt dicséri az alapgon-1 dolat helyes zenei kifejezésének : megtalálása — A három stílus, a roman­tikus, a drámai és a modern, nem okoz előadási nehézséget az együttes számára? ' — Nem. Azaz nem szabad, hogy okozzon. Agrigentói ta­pasztalataink éppen azt mu­tatták, hogy a szocialista orszá­gok jó pár évvel a Nyugat előtt jártak, úgy a művészi kivitel, mint tartalom szempontjából. A nyugati együttesek azonban nagyon gyors léptekkel közelí­tenek. Ha mi. élen akarunk ma­radni, meg kell találnunk* a legszebb hagyományokon túl s korszerű előadásmódot, mely népi ugyan, de mégis a XX. század közepén túljutott em­ber érzésvilágához közelebb eső. Mi igyekszünk is, hogy a mai mondanivaló tánckifejezé­seit a lehető legjobban. elssjá- fanassuk. — Talán a pécsi balett úllu- léséhez hasonló kísértet beje- íei'i'ieyeKént iOgnsijuts v/., -elf — Ha nem is őket másolva, de szándékaikkal rokon elgon­dolásokat dédelgetünk. — Milyen programja lesz még ebben az évben együ le­süknek? — Az úttörőinkkel fél órás tv-játékot készítenek Pesten. A tv-játék forgatókönyvét Lernte Géza írta. Címe: „Elve­tettem kenderkémet”. Valószí­nűleg egy hónap múlva kerül bemutatásra. A tv-játék zené­jét Várnai Ferenc szerezte. Azi hiszem megvalósul a Pécsről készítendő d okúmén tumiilno forgatása is, amelynek kapcsán együttesünk szereplésére, se­gítségére is számítanak. Ez egy huszonöt-harminc perces film lesz. Az új folklór-műsor elő­készületei is folynak, András- falvy Bertalan gyűjt ehhez anyagot. — Az együttes programjá­hoz sok segítséget nyújtanak a pécsiek? — Igen. Az írók, a zenes?.« zSk, a színház karmesterei, mű­vészei, a képzőművészek mint például Lantos Ferenc, aki díszleteket készít számunkra, vagy Gombár Judit, aki a jel­mezek összeállításában nélkü­lözhetetlen munkát végez, mind lelkesen támogatnak bennünket. Reméljük, ezt újabb sikerekkel hálálhatjuk meg — mondta végezetül. Si­mon Antal. — te — 140 nagy értékű tárgyat adott át a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak a bátyi honismereti szakkör Pincézéseken, házi összejöveteleken végzi gyűjtőmunkáját a szakkör Bolyban történeti, földrajzi és néprajzi szakcsoporttal, Múlik László igazgató-tanító vezetésével 1961-ben alakult meg a honismereti szakkör, amelynek jelenleg ötven lelkes tagja van. A toborzómunikái családlátogatások tonnájában intézték. Az asszonyok háziaknál tart­ják foglalkozásaikat, alkal­manként 1Ö—15-eai jönpek ösz- sze és egy-egy népszokást vesz­nek sorra, mindenki elmond­ja róla, amit tud. A férfiak a Bolyban hagyományos pi-ncé- aóst választották összejövete­leik egyik formájaként. Ilyen­kor borozgatás mellett elevení­tik fel a falujuk történetével, népszokásaival kapcsolatos dől gokat, meséket és a néprajzi értéküket mindjárt a maguk­kal hozott magnetofonon rög­zítik. Ezen túlmenően tanul­mányi jellegű kirándulásokat i tesznek a pécsi, mohácsi mú­lj zéumqhba, rendszeres szakköri j foglalkozásokat tartanak és előadásokat hallgatnak a mű­velődési házban. — Legutóbb Magyarlaki József né, a nép­rajzi szakkör vezetője a „Böl­csőtől a koporsóig’’ címmel a Bólyban régente szokásos csa­ládi és ltá rsadáltwi ünnepekről, lakodalomról. farsangolásról, születésről és temetésről — mint a gyűjtés eddigi ered­ményeiről — tartott nagysike­rű beszámolót. Dr. Papp Lász­ló, a Pécsi Jan-us Pannonius Múzeum igazgatója viszont „Régészeti ásatások Bólyban, különös tekintettel az avarkori leletekre” címmel tartott elő­adást a községben, aminek az adta meg az érdekességét, hogy a feltárásban, leletmentésben helybeliek is részt vettek. Eh- | hez kapcsolódik még az is, I hogy a honismereti szakkör ed dig már 140 nagyértékű tár­gyat — sírleleteket, bronzkori halotti urnáJKla!, pénzérméket, az 1848-as nemzetőrség dobját, céhládákat — adtak át a mú­zeumnak és még maradt any- nyijuk, hogy abból színvonalas falum úzeumot rendezhették be. Mindezen túlmenően a bolya honismereti szakkör a Dunán­túli Tudományos Intézet ha­sonló tárgyú pályázatára rea­gálva részletes gondossággal megírta a falu 870 éves tör­ténetét, aminek ezer példány­ban történő kiadatására a köz­ségi tanács 30 000 forintot sza­vazott meg. Ugyancsak a hon­ismereti szakkör kezdeménye­zésére az idén egész augusz­tusban tartó tinnepá játékokkal emlékeznek meg a bólyiak falujufc 870 éves fennállásá­ról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom