Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-04 / 2. szám

2 mmo 1963. JANÜÄR L fl megyei és a városi pártbizottság és a megyei tanács Köszöneté \ Az MSZMP Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága, va­lamint Baranya megye Taná­csa ezúton moiul köszönetét mindazoknak, akik az új év alkalmából szercncsekivánatai- kat fejezték ki. Kímélő ételek a FamtéRiában ' Régi panaszuk volt a diétás és kímélő étrendre szoruló be­tegeknek, Hogy nincs Pécsett olyan étterem, ahol kimondot­tan az ő számukra készült ételeket kaphatnának. Az Ott­hon étteremben lehet ugyan diétás ételeket is kapni, de ezt csak előfizetéssel biztosíthat­ták. azonkívül az éttereim elég­gé távol esik a város köz­pontjától. Ezért a Pannónia étterem­ben, mely naponta 12—23 óra között tart nyitva, mától kezd­ve diétás és kímélő ételeket is kiszolgálnak. Egyéb diétás és kímélő ételek mellett állan­dóan kapható lesz tejbenrizs, burgonyapüré, főtt hús. hal és könnyű főzelékek. Az ételeket li. osztályú áron szolgálják ki'. Az étteremben biztosítják, hogy a vendégek vacsorát is fogyaszthassanak a diétás és kímélő ételekből. „Én... a dolgozó magyar nép fia esküszöm../' A Magyar Néphadsereg pécsi helyőrségének eskütétele vasárnap a 48-as téren Interjú Farkas Mihály alezredessel a helyőrség parancsnokával A Magyar Néphadsereg pé­csi helyőrsége vasárnap dél­előtt 10 órakor Pécsett a 48-as téren tartja meg az alakulat­hoz bevonult újonc katonák ünnepélyes eskütételét. Lapunk munkatársa az es­kütétel előkészítésével kap­csolatban meglátogatta a hely­őrséget a Petőfi laktanyában és az ünnepélyes fogadalom- tételről beszélgetett Farkas Mihály alezredes elvtárssal és Asztalos László őrnagy elv­társsal, a helyőrség parancs­nok politikai helyettesével. Nyilvános katonai eskütétel Pécseit még nem volt. Mi az új az eskütételnek ebben a formájában? — volt az első kérdés. — Eddig az újoncok bevonu­lásuk után az esküt a laktanya elhelyezési körletében tették le parancsnokaik, szüleik, meghívott hozzátartozóik előtt Az eskütétel természetesen | eddig is ünnepélyes volt Most j a katonák még nagyobb nyil- Ivánosság előtt teszik le eskü­jüket. Ez egyrészt dokumen­tálja a katonák és dolgozó nép közötti még szorosabb kapcso­latot összeforrottságot más­részt a dolgozó nép ezzel még jobban bepillant a katonák belső életébe. Az ünnepélyes eskütétel — úgy véljük — még mélyebb tartalmat ad a kato­nák fogadalmának, a nyilvá­nosság előtti eskütétellel a dol­gozó nép is fokozottabban együttérez velük és a kato­nákkal együtt esküsznek ők is a szocialista haza megvédé­sére. — A fogadalom ünnepélyes­ségén kívül lesz-e esetleg más program is? — Igen. Néphadseregünk a legkorszerűbb fegyverekkel van felszerelve. Szeretnénk ezekből a fegyverekből néhá­nyat a fogadalomtétel helyén a dolgozóknak is bemutatni. A korszerű fegyverekkel kap­csolatosan megjegyezhető: amikor a katonák letették az esküt, politikai érettségről tesznek bizonyságot, másrészt Film Film Fi lm Film EQY CSEPP MÉZ Ha valaki a szokványos ér­telemben vett „csepp mézet” keres ebben a nagyszerű an­gol filmben, hát itt bizony nem talál. Szürkére pisakoso- dott bérházkaszámyákat talál, szürkén csordogáló csatorná­kat, lármás, maszatos gyerek­hadat, fekete keserűséget, si­vár életeket és sötét rettegést. Rettegést a magánytól, a „bei- Í8 sötétségtől”, a rideg jövő­től és a szerelemtől. Jo, a magányosan felnőtt, csúnya kislány a szerelemtől is retteg. Anyja élete lebeg a szeme előtt, és ez az élet tele van riasztó színekkel egy jobbra és többre vágyó, különös sze- . mei mögött gyűlöletet és ra­gaszkodást, vágyat és elzárkó­zást rejtegető fiatal lány szá­mára. Jo életében mégis meg­jelenik valami szebb: a sze­retet. Egy csepp méz. De kiút az nincsen. A máglyatűz körül ugrándozó gyerekek között, sziporkázó csdllagszóróval a kezében magányosan és tű­nődve áll Jo, úgylátszik, mégis és végleg egyedül maradt. Sötét tónusú, végtelen egy­szerű eszközeivel, természetes­ségével és kitűnő kompozíció­jával nagyhatású filap az Egy csepp méz. A tavalyi két ki­tüntetés — Cannes-ban és Karlovy Varyban, — továbbá a Jo-t játszó Rita Tushinigham nak ítélt camnes-i díj, a legjobb színésznői alakításért, önma­gukban is beszélnek. Tony Richardson, a film rendezője méltóképp vitte vászonra She- lagh Delaney nagysikerű szín- TTarabját. Bátor volt a szerep­lők választásában is, hiszen Rita Tushingham-et, Murray Melvin-t és Paul Danpuah-t egyaránt" az ismeretlenségből emelte ki. Nagyszerű érzékkel. Mindhárom fiatal színész hal­latlan természetességgel, köz­vetlenséggel mozog, beszél, játszik — mintha nem is ját­Angol film szana. Mintha a való élet egy, darabja elevenedne meg, de persze áttételesen, magas mű­vészi szinten, lírai és szatiri­kus izekkel át- meg átszőve Olyan tragédiának vagyunk szemtanúi, amelyben sorsok és érzelmek nem hegycsúcsokra kúsznak, hanem szürkén a földön járnak, bérházak és csatornák tőszomszédságában. Olyan tragédiának, amely nemcsak megfogja a nézőt, hanem számtalan gondolatot ébreszt benne. Nem akar igaz­ságokat kimondani a film, nem akar bölcselkedni, sem valami konkrét problémára felhívni a figyelmet. Csak meg akarja mutatni az életnek egy darab sötét és sivár, s mégis igaz, szép szövetét. Csak oda­tartja az emberek elé: tessék, megmutattunk nektek valamit, gondolkodjatok kicsit rajta. Mindezt egyszerűen és mű­vészien teszi, kitűnő színészi teljesítményeket nyújt, lelki- ismeretes. gondos, tiszta ren­dezői munkát, a mondanivaló­hoz simuló, azt érzékenyen követő fényképezést, remekbe sikerült jeleneteket, felejthe­tetlen arcokat. S ezért az Egy csepp méz az utóbbi idők egyik legnagyobb filmélmé­nyévé válik. (H. E.) még'eléggé nehéz út áll előt­tük, hiszen mestereivé kell válniok a fegyvereknek, harci technikának. A legkorszerűbb I technika is csak holt anyag j kiválóan képzett emberek nél­kül. — A katonák, a parancsno­kok bizonyára már keményen készülnek a nagy napra. — Igen, a bevonulás pilla­natától készülnek az ünnepé­lyes fogadalomtételre. A ka­tonák között széleskörű poli­tikai felvilágosító munka fo­lyik, amiben mindenekelőtt a katonai eskü lényegét, tartal- íjiát magyarázzuk, s ezzel elő­készítjük őket, hogy ne csali mondják az eskü szövegét, hanem annak lényegét értsék és érezzék is. A katonai eskü nemcsak a katonai idő tarta­mára érvényes, hanem egy egész életre. Az eddigi kikép­zési eredmények biztatóak, fegyelmezettségükről, katonai kiállásukról az eskütétel nap­ján a pécsiek is meggyőződ­hetnek. Az eskütétel után pe­dig tovább folytatódik a kato­nák korszerű követelmények­nek megfelelő kiképzése. — Az eskütétel napjának pontos programjáról is szeret­nénk bővebbet hallani. — 10 órakor lesz az elöl­járó parancsnok ünnepélyes fogadása, majd a Himnusz hangjai után Ambrus Jenő elvtárs, a városi pártbizott­ság első titkárának beszéde következik, ezután kerül sor az ünnepélyes eskütételre, majd az alakulat parancsnoka szól az esküt tett katonákhoz. Az ■ esküt tett katonák nevé­ben egyik katona beszél. Ez­után a csapatzászlót adomá­nyozó vállalat küldöttje szól a katonákhoz, majd az Inter- nacionálé elhangzása után az esküt tett katonák díszmenete zárja be az ünnepséget. A lak­tanyában pedig a katonák és j a meghívott vendégek az ün- í népség után díszebéddel egy­bekötött baráti beszélgetésen | vesznek részt. m uHniíx Megnyílt Erdősi András festöműi'ész kiállítása a Ság- -ári Endre Művelődési Házban. A kiállítást a III. kerületi ’(inács rendezte, s a jövőben szeretnék állandósítani a kiá1- iításokat az új-mecsekaljai művelődési házban. Erdősi And­rás művei közül a nyári termés néhány érdekes darabját tartalmazza a kiállítás. — TAVASSZAL „téliesí- tik” a Mecseki Vidámpark könyvtárpaviionját, kicseré­lik tetőzetét és zárhatóvá te­szik, hogy a könyvtár a nyári hónapokon kívül más évsza­kokban is használható legyen. — A VASASI, magyar­széki, mecsekrákosi és re­ménypusztai termelőszövet­kezetekben végez építkezése­ket 1963-ban a Pécsi Általá­nos Építő KTSZ. Vasas I. te­lepen 100 férőhelyes sertés- hizlalda és víztorony, Ma­gyarszéken és Mecsekräkoson 100 férőhelyes növendék- istálló, Reménypusztán 100 férőhelyes sertéshizlalda és 30 férőhelyes fiaztató épül, összesen 2,5 millió forintos beruházással. — TEGNAP DÉLELŐTT ünnepélyesen megnyitották a KPM újítási mozgókiállítá­sát Pécs állomás D vágányán. A megnyitó beszédet Nagy Dezső, a pécsi 2. sz. postahi­vatal vezetője mondotta. A kiállítást, a megnyitás utáni órákban közel kétszázan te­kintették meg. — A SELLYÉI járási ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak felhívására az ország kü­lönböző részéből 87 szakem­ber jelentkezett, akik szíve­sen jönnének dolgozni terme­lőszövetkezetekbe. — A HUNGAROFILM 1a- jékoztatása szerint Olaszor­szágban és előreláthatóan Franciaországban rendeznek az idén magyar filmhetei:, de több más országiján is ün­nepi bemutatókra s magyar filmhetekre készülnek. Ha­zánkban viszont egyiptomi filmhetet rendeznek. Előre­láthatóan májusban. — A SELLYÉI Ormánság Tsz-ben idén egy 32 vagonos magtárat, egy 100 férőhelyes szarvasmarha-istállót és egy 96 férőhelyes borjúnevelőt építenek. — A KARL MARX-STADT nevű, tízezer tonnás teher­hajó szerdán futott ki a ros­tocki kikötőből. A Kubai Köztársaság és az európai szocialista államok között öt héttel ezelőtt létrejött meg­állapodás értelmében ezzel. megnyílt a „közös menet- rendszerű hajózási szolgálat”. — A GYÁRVÁROSI József Attila kultúrházban január 4-én, pénteken este 6 órai kéz- dettel Kuba és Dél-Amerika gyarmati és félgyarmati or­szágai címmel Gáldonyi Béla tart előadást. A TELEVÍZIÓ MOSÓRA: 10.00: TV-híradő (ism.) — 10.15: Telesport (ism.) — 10.30: Archi­medes, a csavargó. Magyarul be­szelő francia film. — 12.00: A jövő hét műsora. — Hírek. A. HOLK£tWlCI/V a Áramszünet Áramszünet lesz január 4-én í— 14 óráig karbantartási munkák el­végzése miatt az alábbi területen: Alkotmány u. 62—92, 75—87, Ifjú­ság u. 1—17, Tornász u. 1—29, 2—14, Rókus u. 1—15, 2/1—14, Kisrókus u. 1— 23, 2/1—22, Kiskereszt u. 1—21, 2— 22, Rókusalja u. 1—19, 2—18, Bu­dai Nagy Antal u. 2, Édesanyák útja 1—13, Nyár u. 1—15, 2—4. Xa­vér u. 19/1—25 házszámig. Továb­bá áramszünet lesz 4-én 8—16 óráig és 5-én 8—12 óráig kisfeszültségű hálózat felújítása miatt a Megyeri út — Móra P. u. — Galamb u. — Honvéd tér — Kertváros u. — Berzsenyi D. — Készül út által határolt területen. Áramszünet lesz 4-től 20-lg Pécs- újhegy szőlőhegy egész területén reggel 7-től 16 óráig hálózat fel­újítási munkálatok miatt, (5.) A kórházban, mint mindig, olyan tiszta volt a folyosó, hogy az ember félt a padlóra lépni. A falak fehér olajfes­tékkel voltak befestve. A búto­rok is mind fehérszínűek. A rendelőszobákba nyíló aj­tók azonban egytől-egyig zárva voltak. Persze, az orvosok még nem bújtak ki az ágyból. Az ügyeletes szobájában ült a fel­cser — egy fiatalember, Kolia Vdovusikin, tiszta kis asztalnál, frissen mosott fehér köpeny­ben és írt valamit. Senki más nem volt. Suhov levette a sapkáját, mintha őr előtt állna, s tábori szokás szerint odapillantott, ahová nem kellett volna. így azután észrevette, hogy Nyiko- laj egyforma, egészen egy­forma hosszú sorokat írt, pon­tosan egymás alá és minden sort nagybetűvel kezdett. Su­hov persze mindjárt tisztában volt vele, hogy az nem hiva­talos munka, hogy Nyikolaj ezt magának csinálja, de neki eh­hez semmi köze sem volt. — Hát... Nyikolaj Szernjo- nics ..: Úgy érzem:.. szóval beteg vagyok... •—> mondta Suhov zavart igyekezettél, mintha más dolgába avatkoz­nék. Vdovuskiin felpillantót nagy nyugodt szemével. Fehér sap­káit, fehér köpenyt viselt és számai nem látszottak. — Miért jöttél ilyen későn? És miért nem jöttél tegnap es­te? Tudhatnád, hogy regigei nincs rendelés. A felmentet­tek névsora már benn van a PPCs-n. Suhov persze tudta ezt. Azt is tudta, hogy este sem köny- nyebb felmentést kapni. — Dehát, Kolja ... Este ami­kor kellene, olyankor az nem fáj... v — Az? Mi az, ami fáj? — Ha jól meggondolom, elő­fordul, hogy nem Is fáj. De egészeír'’ legyengít. Suhov nem tartozott azok közé, akik valósággal ragadtak a kórházra és Vdovusikin tudta ezt. De őt csak arra hatalmaz­ták fel, hogy reggel legfeljebb két embernek adjon felmen­tést — és ma már kettőt föl­mentett. a zöldes üveglao alatt az asztalon ott volt a két em­ber neve. vonallal aláhúzva. — Korábban kellett volna gondolnod rá. Hogy képzeled, “ közvetlenül a kivonulás előtt, mi? Vdovusikin kivett egy lázmé­rőt az üvegből, a gézfedőbe vágott nyíláson keresztül, letö­rölte róla a fertőtlenítő folya­dékot és odaadta Suhovmak, hogy tartsa. Suhov a fal melletti padra ült, egészen a szélére, éppen csaik annyira, hogy fel ne bo­ruljon a páddal együtt. Nem éppen szándékosan választott ilyen kényelmetlen helyet, de akaratlanul is bizonyítani kí­vánta, hogy a kórház idegen hely számára és hogy nem cse­kélység miatt jött Vdovuskin folytatta az írást. A kórház a zóna legcsende­sebb, legtávolabbi zugában volt, ahová semmilyen hang sem hatolt el. Még ingaóra sem ketyegett, a foglyoknak nem járt óra, a feljebbvalók tud­ják helyettük, mennyi az idő. Még egerek sem rágcsáltak, egytől-egyig kiirtotta őket a kórház macskája, melyet ép­pen ezért tartottak. Suhov felségesen érezte ma­gát, amint öt egész percig ott ült ebben a csendben, a tiszta szobában, a lámpa erős fényé­nél és semmit sem kellett ten­nie. Végignézett a falakon, de nem talált semmit rajtuk. Meg nézte pufajkáját, mellén a szám már meglehetősen elmo­sódott, meg kell újítani. Sza­bad kezével még szakállas ar­cát js megtapogatta — hát igen alaposan kinőtt a fürdés óta, annak pedig már több mint tíz napja. De nem tesz semmit. Három nap múlva megint für­dés lesz, akkor meg is borot­válják. Minek vesztegetni az időt a borbélyműhelyben sorá­ra várva? Nem volt kinek szé­pítse magát. Azután, amikor Vdovuskin patyolatfehér sapkájára pillan­tott, Suhovnak eszébe jutott az egészségügyi század a katona­ságnál, a Lovaty folyó mellett, ahová sérült állkapoccsal ke­rült és ahonnan — óh, ökör! — önként visszatért alakulatához. Pedig öt napig fekhetett vol­na. Most elábrándozik: ha két- három hétre megbetegedne, nem halálosan, nem is operál­nák, éppen csak annyira, hogy kórházba helyezzék, — akkor három hétig is elfeküdne moz­dulatlanul, ha meg üres hús­levessel etetnék, óh, az milyen élvezet lenne! De az ám, jutott eszébe Su­hovnak, most már nincs heve- részés a kórházban. Nemrég megjött az új doktor, Sztyepan Grigorjics, ez a lótó-futó, han­goskodó ember, aki maga is folyton siet, s a betegeket nem hagyja nyugodni Kieszelte, hogy a járni tudó betegeket munkára hajtja a kórházud­varra: kerítést húzni, utat egyengetni, földet hordani a virágágyakba, télen meg — ott a hó. Azt mondja, hogy a be­tegségre a munka a legjobb or­vosság. Pedig a lovak is beledőgle- nek a munkába. Ezt meg kell érteni. Robotolna ő is a kőfal­nál. — biztos, hogy megcsen- desedpe. ;.. .Vdovuskin meg csak írta a magáét. Igaz hogy „balkéz­ről” dolgozott, de olyasmit csi­nált, ami megfoghatatlan Su­hov számára. Lemásolta előző este irt új, hosszú költemé­nyét, mert megígérte, hogy ma megmutatja a doktornak, Sztyepan Grigorjicsnak, a mun­kagyógymód előharcosának. Ami csakis a táborokban történhet, Sztyepan Grigorjics azt tanácsolta Vdovuskinnak: mondja magáról azt, hogy fel­cser, ő pedig felcserként al­kalmazta. Vdovuskin meg ta­nulni kezdte, hogy kell vénás injekciót adni a munkásoknak, ezeknek a sötétfejű alakoknak, akik lassú észjárásukkal se- hogysem értenék meg. hogy az is lehet felcser, aki egyáltalán nem az. Kolja ugyanis iroda- lamszakos egyetemi hallgató volt, a második évfolyamra járt, amikor lecsukták. Sztye­pan Grigorjics azt akarta, hogy a fogságban írja meg azt. amit — mint szabad embernek — nem engedtek neki megírni. ... A fehér jégpáncéllal bo> rított kettős üvegablakon ke* resztül alig hallatszott be a kivonulásra hívó jel. Suhov sóhajtott és felállt. Most is ép­pen úgy rázta a hideg, mint korábban, de már látta, hogy nem szabadul a munkától. Vdovuskin a lázmérőért nyúlt és megnézte. — Látod, se nem kevés, se nem sok, harminchét kettő. — Hogyha harmincnyolc lenne, mindenki tisztában volna vele, mi a helyzet. Én nem menthet­lek fefl.. Maradj, ha akarsz, de a saját szakálladra. Ha vizs­gálat után az orvos betegnek nyilvánít, akkor felment a munka alól, de ha egészséges­nek, akkor viszont — megta­gadtad a munkát, s a BUR-ba kerülsz. Jobb lesz, ha kivonulsz Suhov nem válaszolt, még nem is bólintott, fejébe csapta a sapkáját és elment. Megérti-e valaha is a dider­gőt az, aki melegben ül? Csípett a fagy. A dermesztő, ködös hideg szinte mellbevág­ta Suhovot és köhögni kezdett. Kinn, a fagyban mínusz hu­szonhét fok volt. Suhovban harminchét. Most aztán lássuk, melyik lesz az erősebb ... fFolytatjulij V » %

Next

/
Oldalképek
Tartalom