Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-08 / 5. szám

»«. JANTTÄR 8, IVAPLff 3 MELLÉKCSATORNÁK 70 millió forint aprómagvakból A zengővárkonyi termelő­szövetkezet vezetői nagyon jói ismernek egy olyan embert, aki gépet tud adni. A tervet a megye megkapja, de ő ter­ven felül is tud gépet adni. Azt kérdezte tőle még a múlt évben a zengővárkonyi tsz egyik vezetője; „Nem' tudnál valamilyen gépet adni?” Az illető gondolkozott és így vá­laszolt; „Sajnos, csak egy te­herautót tudnék átpasszolni ” Alit az alku. Ha nincs ló, sza­már is jé, vagyis modemül: he nincs traktor, hát megteszi é három és fél tonnás teher­autó is. Megkapták a teherau­tót. És nem nagyon tudnak mit kezdeni vele. Már a MÉK-kel is tárgyaltaik. hogy esetleg szállítanának neki vele Van egy plasz teherautó a megyé­ben, de nem oda került aho­vá keltett volna. Mert például mennyivel nagyobb szükség lett volna a teherautóra a magyarteteki termelőszövetke­zetben Ez a termelőszó vetke­zet ugyaiue tizenhat kilomé­terre szállítja a gabonáját és járműve bizony nagyon kevés van. Egy másik eset. A siklósi termelőszövetke­zetben nagy mennyiségű olt­ványt állítanak elő. Az oltvá­nyokat úgy helyezték el az is­kolában, hogy legjobban Dut- ra traktorral tudták volna ki­szedni. Bejárták a fél orszá­got Dutra traktorért: könyö­rögtek, fenyegetőztek. Minden hiába. Nem voltak elég élel­mesek, vagyis nem volt jó kapcsolatuk. Annál inkább volt a szigetvári termelőszö­vetkezet, vezetőinek. Ök sze­reztek egy Dutra traktort Hogy erre nagyobb szükség tett volna Siklóson? Fő az, hogy van egy traktor. A sikló­siak meg lánctalpassal szedték ki az oltványt és ebből elég tetemes káruk keletkezett Bizony ma még előfordul és . r.em is ritkán: nem azon mú­lik, hogy kap-e gépet a ter­melőszövetkezet, hogy meg­vannak-e a szükséges feltéte­lek, hanem gyakran azon: MILYEN AZ ÖSSZEKÖTTETÉS? Ez nagyon helytelen. Vannak még más példák is. Egyik nagyon élelmes ter­melőszövetkezeti elnökünk ki­hallgatta egy, a termelőszövet­kezet . szempontjából nagyon -fontos vállalat embereinek a beszélgetését. Nem is nagyon kellett kihallgatnia, hisz azo.c úgy beszéltek, hogy akaratla­nul is értsen a szóból. Panasz­kodtak: hány községbe kelle­ne még ellátogatniok, ha len­ne gépkocsijuk. De nincs. Per­sze azért ezeket a községeket mégis meg kellene látogatni. A tsz-elnök gondolt egy na­gyot. Van őneki kocsija. Fel­Fehér szőrmeáru érkezett Sallai utca 14 sz. alatti ;cs részi egünkbe, mely ki- _an alkalmas , , vrozásrd, kucsr ui« » es gyermek- Immiák készítésére Kész- _g.gel állunk kedves vevőim-, rendelkezésére. — Pécs: í ■ '.nőségi Ruházati KTSZ A Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat azonnali belépésre keres VI ZETÖ LAKATOST. 'JUTVEZETŐ G* FKEZELÖT (gépészt), villamossági képesítéssel rendelkezők előnyben, valamint AUTÓSZERELŐT. Jelentkezes: Pécs, Rózsa F. u. 17. sz. munkaügyi elő­adónál. ajánlotta: ö úgyis kíváncsi azokra a községekre, ha nem vetik meg a kocsiját, hát bele­ülhetnek. Beültek. És nem voltak hálátlanok. Olyan do­log történt, amire az elnök maga sem számított. A követ­kező átvételnél minden áruja első osztályú lett. És ezért 75 ezer forint pluszjövedelem ütötte a tsz markát. Egy másik termelőszövetke­zet vezetőit gyötörte a gond: hogyan lehetne egy lánctalpast szerezni. Nagyon kellene. Va­dászatot rendeztek. Utána va- dászvacsora, egy kis bor. Al­kalmas pillanatot teremtettek és ekkor megkérdezték az il­letékest: „Nem lehetne kiszo­rítani nekünk egy lánctalpast, ekével együtt”. Az illetékes nem válaszolt azonnal. Alapo­san meggondolta a dolgot. Gondolatban végig járt a gé­pek között és ráakadt egy lánctalpasra Igaz, hogy azt eredetileg egy gyengébb ter­melőszövetkezetnek szánták. No mindegy. „Mondja meg az elnöknek, megkapják a gépet” — üzente vissza. És megkap­ták a lánctalpast. Nem kellett hozzá más, csak EGY KIS VADASZVACSORA. A baksal termelőszövetkezet nem volt a gépesítésre kije­lölt tsz-ek között. Az elnök érvelt: nekik már javítómű­helyük is van, gépcsoport-ve­zetőjük is van, helyesebb len­ne, ha őket gépesítenék Az érvelést helyben hagyták A múlt évben gépesült a tsz. Te­herautót azonban nem kaptak. De azért szereztek. Összeköt­tetés révén. A pogányíak is szép csend­ben gépesítettek. Innen is, onnan is szereztek valamit, végül kialakult a gépparkjuk. Élelmes tsz-vezetők. Ezt mondják rájuk. Ebben az élel­mességben azonban van vala­mi furcsa mellékíz. Mert ma már élelmes a gépállomási ember, aki alkatrészt szet^z, élelmes a főkönyvelő, aki ter­ven felül kipnéseltet valamit a vállalatnak... Szóval, na­gyon sok az élelmes ember. És ez lassan oda vezet: az em­berek felsőbb összeköttetések­hez járnak, mert ott el tudják intézni azt, amit nem tud a járás, a megye. Gépeket szereznek, beruhá­zásokat szereznek, náluk állít­tatnak be kísérleteket és az ördög tudja, mit nem csinál­nak. A példák bizonyítják — elég SOK A MELLÉKCSATORNA. Nem ez a jellemző, de ilyen is van. És erre fel nem figyel­ni bűn A fő erek az életet jelentik, de a mellékereknek is nagy szerep juthat. A fő ereken még jó a vérellátás, csak az a baj, hogy néha itt- ctt a mellékereken is több vér megy el a kelleténél, Ez komplikációkhoz vezethet. A komplikációt pedig csak úgy tudjuk megelőzni, ha te is, én is, ők is, mindannyian azon leszünk, hogy minél előbb elzáródjanak ezek a mellékcsatornák. Nem szabad azt nézni, hogy ez nekem, neked előny, csak egyet szabad nézni, azt, ami mindany- nyiunfenak előny. E csator­nák elzárásához három dolog kell: nem szabad külön kérni, nem szabad külön adni és nem szabad külön megígérni. Ha e három dolgot mindenki betartja, akkor minden pénz, minden gép oda jut, ahol ar­ra szükség van és nem oda, ahol jobban tudnak kunyerál- ni. A három dologból pedig az egész országnak csak haszna lehet Szalai János Megyénk mezőgazdasági üze mei, állami gazdaságai és ter­melőszövetkezetei nagy bevé­telhez jutnak idén is az apró- magtermelésből. A lucerna, vöröshere, étkezési borsó, bab, ricinus és más aprómagvak „fogása”, illetve termelése 1963-ban rtiintegy 70 millió fo­rinthoz juttatja a mezőgazda- sági üzemeket. Az aprómag­vakkal bevetett terület 1963- ban 10 százalékkal lesz na­gyobb, mint a múlt évben. A termelőszövetkezetek 28, az ál­lami gazdaságok 3 ezer holdat vetették be ősszel és vetnek be tavasszal a jól fizető növé­nyek magvaivaL A mágocsi Béke Tsz-ben például múlt évben 195 mázsa lucemamagot „fogtak” és ezért nem keve­sebb, mint 720 ezer forintot kaptak. A beivárdgyulai tsz pedig közei 3 millió forintot írhatott jóvá aprómagvainak beszállítása után, Alikét Kende Sándor regényéről Komién t A múlt évben jelent meg Kende Sándor: Testvérek cí­mű regénye, amely árva ipari tanuló fiúkról szól, s az író az ö sorsukon, érzéseiken, vá­gyaikon és kalandjaikon ke­resztül keres választ a jelen kérdéseire. A regény színhe­lye egy komlói üzem, s anya­gának nagyrészét is az ösztön­díjas hónapok alatt Komlón gyűjtötte össze a pécsi író. Most a komlói Zrínyi Mű­velődési Ház művészeti klub­ja író-olvasó talákozót rendez, s ezen —- január 24-én — Kende Sándor regényét vitat­ják meg. Mit olvas Baranya népe? Aki Szabó Pál igkolatársa volt — A versend! cigányok iroda lomszomja — Twistelés magyar ruhában A Tiszatáj írta egyik nem­régiben megjelent számában, milyen kevesen olvasnak a Szeged környéki tanyavilág­ban. Izgatott a kérdés, bara­nyai vonatkozásban, s ezért el­mentem a járási könyvtáro­soknak a Megyei Könyvtárban tartott hétfői szakmai tovább­képzésére. A népi írókról és főleg Szabó Pál írói munkás­ságáról tartott előadás után őszinte vita indult az előadó és a továbbképzésen résztve­vők között: többet olvasnak-e a baranyaiak, mint a tisza- tájiak? A Szeged környékén megkérdezett 500 ember közül csak nyolcán ismerték Szeged nagy íróját, Móra Ferencet, a többség még Petőfinél tart a költők közül; és Jókait, Mikszáthot, Gárdonyit és Mó- riczot kedvelik a magyar iro­dalom nagyjai közül. A beszélgetésből kiderült, hogy megyénkben némileg jobb a lakosság olvasási kész- I sége. Szabó Margit, sellyei já­rási könyvtáros arról számolt j be, hogy a parasztírókat nem i nagyon olvassák. Azt mond- : ják: — Mi is így éltük át a ré­gi szomorú időket, ismerjük nagyon jól ezt az életet, nem j ltérünk belőle még olvasni I sem. A parasztírók ne a múlt- i ról írjanak, hanem a jövő táv- j latairól! És igazuk is van. Ez az' oka annak, hogy Szabó Pál, Veres j Péter és Darvas József művei | csak szórványosan kerülnek a falusi ember kezébe. Kivétel ez alól a szabály alól a Sikló­son élő Békefi néni, aki eddig az összes parasztírók műveit , elolvasta. Baranyában is a könyvtarak állományából Jó­kait, Gárdonyit, Mikszáth és Móricz műveit kölcsönzik a ; legszívesebben. Móricztól nem la történeti regényeket szere- I tik olvasni, hanem a Légy jó | mindhalálig-ot, és a szerelmes témájúakat: a Forró mezőket és a Pillangót. A pöttyös és a csíkos könyveket a fiatalok és a felnőttek egyaránt szinte kézről kézre adják. Bénáik Györgyné, a siklósi ; járási könyvtár dolgozója fel- ; szólalásából megtudjuk, hogy nemcsak a fiatal, hanem még [ az öregedő korosztály is a sze- ! relmes regényeket szereti ol- ! vasni. Az a kérésük, hogy a mai írók többet foglalkozza­nak a házasságok problémái­val és bátrabban merjenek ál­lást foglalni a szocialista sze­relem és erkölcs kérdéseiben. Józsa Gyuláné, a mohácsi könyvtáros szerint Szabó Pál művei közül sokan csak az újabbkori műveket szeretik, mert a régieket sematikusok­nak tartják. Elmondja még, hogy a mohácsi szociális ott­honban él Braun Ignác bácsi, aki osztálytársa volt a b.ihar- ugrai írónak. Leleplezi Szabó Pált: — Nem volt az elemi iskolában valami jó tanuló. Akkoriban senki sem nézte ki Paliból, hogy nagy író lesz. Kevés szeretetet kapott ott­hon, s talán ez az oka annak, hogy a beleszorult szeretetet most az emberekre szórja. Náci bácsi szereti olvasgatni Szabó Pál műveit, és gyakran kiált fel, ha felismeri a re­gény egy-egy szereplőjében a i falusi „mintákat”. Hogy a könyvtárosok mi mindent tehetnek az irodalmi ízlés irányításának érdekében, I mi sem mutatja jobban, mint az a körülmény, hogy Sikló­son megszerették a verses kö­tetek olvasását. Többen van­nak, akiket érdekelnek a vi­megelőző és szelektáló munka - gyümölcse érik be a sellyei já­rásban. Ez évben érik el tud­niillik a járás termelőszövet­kezetei tehénállományuk tel­jes gümőkórrnentsségét. A ne­gyedévenként folytatott tüber- kuRm vizsgálatok alkalmával a tsz-eknél megjelölték a fertő­zött teheneket és azokat hiz­lalásra javasolták. így elérték a fertőzés megszüntetése mel­lágirodalom klasszikusai. A siklósi kórházban a betegek Thomas Mann-t és Heming- way-t is olvassák. A mohácsi Speidel József nagy élvezet­tel olvasta Hasek: Svejkjét: — Én is tiszti pucér, csicskás vol­tam az első világháborúban. Mintha csak újra átélném mindazt, ami velem történt! A szajki és versendi cigá­nyok szinte falják a regénye­ket. Szívesen olvassák a mai magyar regényírókat, de akad köztük olyan is, aki az Érzel­mek iskoláját és a Bováryné-t is olvasta. Sok függ tehát a könyvtárosoktól és a nevelők­től. Az érdeklődés felkeltésé­vel, szaktanácsadással rá le­het irányítani az olvasók fi­gyelmét giccsek helyett az ér­tékes mondanivalójú művek­re, a magyar és a világiroda­lom klasszikus alkotásaira. Tervszerű, agitatív munkával elérhetjük majd, hogy a fiata­lok nemcsak a twist után bom­lanak majd, hanem a jó köny­vek után is. És ha már a twis­tet említettük, hadd írjuk meg azt is, hogyan botránkozott ! meg az egyik falu népe azon, 1 hogy a televízióban magyar­ruhás falusi lányokat láttak twistet táncolni. Nem a twist miatt háborodtak fel, a ma­gyar ruha miatt. (T 1.) lett, hogy a tehén létszám sem csökkent. 1963. januárjára már 20 község tehénállománya mentes a tuberkulózistól és idén a többi ás követi pél­dájukat. Ez anyagilag is óriási hasznot jelent a tsz-nek, hisz egy liter „negatív” tejért 30 fillérrel többet kapnak, iránt a másikért. A sellyei járásban ez évente félmillió forintos több­letbevételt jelent 1963-ban a sellyei járásban nem lesz gümőkóros tehén Félmillió forintot jelent a tmx-eknek! Nő a tejhozam Évek óta tartó szorgalmas Korszerű fcgj verek díszítik a díszemelvényt. Az egyik fiatal katona felolvassa az eskü szöveget. Büszkén nézik fiaikat, hozzátartozóikat a szülők és a rokonok, és a kézben vagy a lábnál ott van a finom hazai is. Erb János felvételei Ünnepélyes eskütétel a 48-as téren Ezután következtek az eskü ünnepélyesen hangzó szavai* „Én ... a dolgozó magyar nép fia esküszöm...” Az eskü után Farkas Mihály alezredes* a pécsi helyőrség parancsno­ka beszélt a katonákhoz. — Most, miután a nép színe előtt letették az esküt, gratu­lálok önöknek és kívánom* hogy katonai szolgálati idejük alatt és egész életükben az eskü szelleme vezérelje önö­ket. >Az adott szavuk törvény- nyé lett és semmilyen erő nem tántoríthatja el önöket eskü­jüktől, mert Legdrágább szá­munkra az adott szó becsülete. Sok tanulás, sok munka vár önökre. A gyakorlótereken sok verejték fog hullani, de ezzel a verejtékkel megszerzik azt a képességet, hogy a kor­szerű harcban megállják a he­lyüket és megőrizzék önmagu­kat családjaik és a szocializ­mus örömére. Vasárnap délelőtt Pécsett a 48-as téren került sor a Ma­gyar Néphadsereg pécsi hely­őrségéhez bevonult fiatal ka­tonák ünnepélyes eskütételé­re. Hozzátartozók, ismerősök és Pécs város dolgozói közül mintegy háromezren tekintet­ték meg az első nyilvános es­kütételt, amelyen résztvett Palkó Sándor elvtárs az MSZ­MP Központi Bizottságának póttagja, a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának el­nöke, Papp Jánog elvtárs a megyei pártbizottság titkára, Ambrus Jenő elvtárs a városi pártbizottság első titkára és Körösi Lajos elvtárs a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságá­nak elnöke. A Himnusz után — amely alatt hat löveg kilenc díszsor- tüze dördült el — Körösi Lajos elvtárs a Pécs Városi Tanács VB elnöke köszöntötte a fel­sorakozott egységeket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom