Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-13 / 291. szám

4 I 9 1962. DECEMBER IS i\. Sz. Hruscsov beszéde a Legfelső Tanácsban (Folytatás az 1. oldalról.) nak érdekében, hogy Kuba forradalmi kormányát meg- döntsék és visszaállítsák uralmukat. Megszakították Kubával a diplomáciai kapcsolatokat, fel forgató tevékenységet foly­tattak és folytatnak, gazdasá­gi blokád alá vélték Kubát. De még ezzel sem érték be. Elhatározták, hogy csendőri funkciókat vállalva a kubai forradalom katonai elfojtásá­nak útjára lépnek, vagyis az ellenforradalom exportálásá­nak jogát akarták megszerez ni maguknak. A (.ovábbi események azt mutatták, hogy a behatolás kudarca nem vette el az Egye­sült Államok imperialistáinak kedvét attól, hogy Kubát meg­fojtsák. Uj támadás előkészí­tésébe kezdtek. Ősszel nagyon aggasztó helyzet alakult ki: minden arról tanúskodott, hogy az Egyesült Államok — saját fegyveres erőinek beve­tésével — meg akarja támad­ni a Kubai Köztársaságot. A forradalmi Kuba, honvé­delmének megerősítése ér­dekében, kénytelen volt min­den szükséges intézkedést megtenni. A Szovjetunió se­gített Kubának egy, a népe vívmányai felett őrködő, erős hadsereg megteremtésében. Nekünk csupán Kuba győ­zelme volt a célunk. Nem ma­radhatunk közömbös szemlé­lők. Elhatároztuk, hogy segítő kezet nyújtunk Kubának. Ku­ba szabadságszerető népének megvédelmeaésére azt a lehe­tőséget láttuk, hogy rakétákat helyezünk el Kubában: ha az amerikai imperialisták való­ban rászánják magukat a be­hatolásra, akkor hadd érez­zék. hogy a háború, amellyel fenyegetőznek, ott áll sajat határaiknál, hogy reálisabb fogalmat alkossanak a ter­monukleáris háború veszélyé­ről. Egyesek úgy tüntetik fel a dolgot, hogy mi az Egyesült Államok megtámadása céljá­ból szállítottunk Kubába ra­kétákat. Ez természetesen ok talanság. Miért kellett volna megint ehhez Kubába szállí­tani rakétákat, amikor lehe­tői- • d< volt és van arra, hoe iát területünkről sújt­sunk le. amikor a kellő ható­sugarú és erejű interkonti­nentális rakétáink rendelke­zésre állanak a kellő meny- rviségben. Nekünk egyáltalán nincs szükségünk idegen területen lévő támaszpontokra. Köztudomású, hogy vala­mennyi külföldi támaszpontun kát felszámoltuk. Mi kizárólag a Kubai Köztársaság védelme érdekében helyeztünk el ra- katekat a szigetországban, s nem azért, hogy megtámad­juk az Egyesült Államokat. Most, amikor a Karib-ten- ger térségében lezajlott ese ' menyek által kiváltott feszült­ség felengedett, amikor a i konfliktus rendezésének utol- . só stádiumában vagyunk, sze- ! retnék jelentést tenni a Leg- ' felsőbb Tanács küldötteinek ! arról, mit tett a szovjet kor- \ many a háború közelgő láng | jának eloltása érdekében. Október 23-án, tüstént äz- ; után, hogy az Egyesült Álla­mok a Kuba elleni blokádót i bevezette, a szovjet kormány a védelmi »jellegű intézkedé- I sek elrendelésével egyidejűleg | nyilatkozatot adott ki, s ebben határozottan figyelmeztetett arra, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya súlyos felelős­séget vállal magára a világ sorsáért és meggondolatlanul játszik a tűzzel. Az Egyesült Államok elnöke kijelentette, hogy ha a szovjet kormány hajlan­dó eltávolítani Kubából ezt a fegyvert, akkor az amerikai kormány megszünteti a vesz­tegzárat, vagyis a blokádot, s nyilatkozatot tesz arról, hogy mind maga az Egyesült Álla­mok, mind pedig a nyugati félteke más országai felhagy­nak a Kuba elleni invázióval. De hisz mi éppen azért küld tünk fegyvert Kubába, hogy elejét vegyük az ellene intézen dö támadásnak! Ezért a szovjet kormány megerősítette, hogy hajlandó kivonni Kubából a ballisztikus rakétákat. Október 29-én New York­ban megkezdődtek a tárgyalá­sok U Thant részvételével a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok és Kuba képviselői kö­zött. Ugyanakkor a kubai kor­mánnyal folytatandó eszme­csere végett Havannába re­pült Mikojan elvtárs, a szov­jet minisztertanács első elnök- helyettese. Közben mindkét fél hozzá­látott vállalt kötelezettségei­nek teljesítéséhez. Az Egyesült Államok kor­mánya november 21-én meg­szüntette a Kubn körüli*hadi- tengerészeti blokádot és visz- szarendelte hadihajóit ebből a térségből. Egyidejűleg az el­nök újból megerősítette az Egyesült Államok azon nyilat­kozatát, hogy nem indít invá­ziót Kuba ellen. Most kedvező feltételek ala­kultak ki a Karib-tenger tér­ségében keletkezett veszélyes válság felszámolására. Most be kell fejezni a tárgyaláso kát. rögzíteni kell a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kormánya közti üzenetváltá­sok eredményeként elért meg­egyezést és azt az Egyesült Nemzetek Szervezetének te­kintélyével kell azt alátámasz­tani. A szovjet kormány meg van győződve arról, hogy nem szolgálja a béke érdekeit a, Karib-tenger térségében ki­robbant válság teljes rende­zésének halogatása. Remél­jük, hogy ezt megérti az Egyesült Államok kormánya is. robbantására vetemednek, ki­vétel nélkül ugyanaz a dicste­len vég vár, mint a hitierekre, mussolinikra és a többi bar­bárra, akik a világot a háború feneketlen szakadékéba taszí­tották. Az albán vezetők — szava­ikból ítélve — szemmellát- hatóan elégedetlenek a ku­bai válság megoldásával. — Egyesek közülük az elért meg­oldást meghátrálásnak neve­zik, mások még olyasmit is mondanak, hogy a Szovjetunió kapitulált, behódolt az impe­rializmusnak. Felmerül a kér­dés: mennyiben hátráltunk hát meg? A szocialista Kuba létezik, Kuba továbbra is a marxista leninista eszmék világító- tornya a nyugati féltekén. Forradalmi példamutatásának ereje tovább növekszik. Az Eevesült Államok kormánya, országa nevében kötelezettsé­get vállalt, hogy nem hatol be Kubába. A termonukleáris háború veszedelme elhárult Ez volna a mi meghátrálá­sunk? • De vajon a vitás nemzetközi kérdéseket okvetlenül háború­val, s nem tárgyalások útján kell megoldani? Nem. Azt hirdetni, hogy az álla­moknak háborúval kell meg oldanánk egymás közti vi­tás kérdéseiket, nem más, mint őrültség, amely szen­vedést és nyomorúságot hoz a népekre. A nemzetközi viszonyoknak más ésszerűbb normái is van­nak, s nekünk nem szabad gyöngítenünk ezeket a nor­mákat, hanem épp ellenkező­leg, erősítenünk kell azokat. Szitkozódással nem lehet a vi­tás problémákat megoldani. Mi lett volna, ha mi a Kuba I körüli események idején nem | tettünk volna tanúságot kellő mérsékletről, hanbm hallgat­tunk volna a „szélsőséges for­radalmár'' rikoltozók sugalla­tára? Uj világháború, termo­nukleáris háború szakaszába léptünk volna. Úgy látszik, az albán veze­tők és támogatóik elvesztet­ték a hitet abban, hogy a szo­cializmus győzhet államok kö­zötti háború nélkül, sőt talán soha sem hittek ilyen lehető­ségben, úgy vélekedtek, hogy csak háború útján, emberek millióinak megsemmisítése út­ján lehet eljutni a kommuniz­musba. Ámde az ilyen őrültség nem alkalma,« arra. hogy fel­sorakoztassa a kommunista pártok mögé más országok né­peit. Sőt ellenkezőleg, csak el­tántoríthatja az emberek mil­lióit a kommunista mozgalom­tól. 'Mi azonban, akik a kom­munizmust építjük, és testvé­reink, akik megteremtik a szo­cializmust, egyáltalán nem úgy számolunk, hogy megha­lunk, akár zeneszóval, akár anélkül. Mi a végső győzelemig akar­juk vinni a kommunizmus ügyét. Mi valamennyien örülünk, hogy sikerült megakadá­lyozni a háborút. kormánya gyorsan megtalál­ja a vita békés rendezéséhez vezető utat. Most is sajnál­juk. hogy a felek idejében nem használtak ki minden le­hetőséget arra. hogy a kezdet kezdetén elsimítsák a közöttük támadt határkonfliktust. Különösen fájlaljuk, hogy a testvéri Kínai Népköztársaság fiai és a baráti Indiai Köztár­saság fiai vérüket hullatták — mondotta. A kínai—indiai határon vég­bement fegyveres összetűzések táptalajt teremtettek a nacio­nalizmus és a háborús mámor ártalmas bacillusai számára. Ezért mi ésszerűnek tartjuk a Kínai Népköztársaság kor­mányának lépését, amikor be­jelentette, hogy egyoldalúan beszünteti a tüzet és december elsejével elkezdi csapatainak f visszavonását. Nagyön őfü- I lünk ennek és üdvözöljük kí- ! nai elvtársainknak ezt a csele- i kedetét. Elvitathatatlan, hogy a Kí­nai Népköztársaság kor­1 mányának tevékenységét méltóképpen fogják érté­kelni a békeszere tő népek. Valóban: miért keltene há­borút folytatni? Vajon Kína I valamikor is célul tűzte ki« ! hogy behatoljon Indiába? | Nem, az ilyen állítást, mint rágalmat, visszautasítjuk. Bs természetesen teljesen meg­engedhetetlennek tartjuk azt a gondolatot Is. hogy India há borút akar kezdeni KínávaU Éppen e/ért őszintén üdvö­zöljük azokat a lépéseiket, ama lyeket a Kínai Népköztől1"? ! saság kormánya tétfc, A szovjet—jugoszláv kapcsolatokról A világ népei támogatják a szovjet kormány békepolitikáját A forradalmi Kuba nem marad védtelen Az elmondottakból nyilván­valóan kitűnik, a Kuba körül kialakult helyzet megindult rendezésének több eredménye. Melyik fél győzött, ki nyert? Ebben az esetben azt mondhatjuk, hogy győzött a józan é6A győzött a népek békéjének és biztonságának ügye. Egyesek azt mondják, hogy az Egyesült Államok vala­milyen vonatkozásban meg­hátrálásra kényszerített ben­nünket. Akik ilyen mértékkel mérnek, azoknak azt is el kel­lene mondaniuk, hogy az Egye­sült Államok is kénytelen volt meghátrálni. Az államok között felmerült Vitás 1 írdé- sek megoldása háború nél­kül, békés úton — ez a békés együttélés politikája a gyakor­latban. Elégedettek vagyunk az ese­mények ilyen kimenetelével a Karib-tenger térségében és kétségtelenül elégedett vele valamennyi más nép is, amely a békés együttélés híve. Ezek lehetőséget kaptak, hogy békés viszonyok között éljenek és dolgozzanak. 1 A legnagyobb veszély Ide­jén a kubai vezetők szilár­dan és határozottan védel­mezték hazájuk szuveréni- tását, szocialista vívmá­nyait. Az egész kubai nép a haza védelmére kelt, készen arra, hogy életét is feláldozza az intervenciósok elleni harcban. A szovjet embereket ez a bá­torság lelkesedéssel tölti el. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy a Szovjetunió a forra­dalmi Kuba mellett volt és marad. A jövőben is segíteni fogjuk a kubai népet, hogy felépíthesse ragyogó jövőjét. Mindenkinek világosan lát­nia kell, Hogy a Szovjetunió sohasem hagyja cserben a forradalmi Kubát. A Szov­jetunió megtartja azt az ígé­retét, hogy segít a forradal­mi Kubának. A forradalmi Kuba nem marad védtelen. Lehetséges-e újabb invázió Kuba ellen? Természetesen nem lehet kezeskedni az esze­veszett militaristák tetteiért, de teljes meggyőződéssel mondhatjuk, hogy azokra az esztelenekre, akik háború ki­Megelégedéssel állapíthatjuK ! meg, hogy ezekben a feszü't j napokban különös erővel mu- i tatkozott meg a béke és a szo­cializmus erőinek megbontha­tatlan szolidaritása és haté­kony együttműködése. A vi­lág népei a legjózanabb béke­politikának nevezték politikán kát, a szovjet kormány poli­tikáját. A világ népei most még na­gyobb bizalommal és megbe­csüléssel viseltetnek pártunk és kormányunk iránt. A súlyos veszély órájában, a marxista—leninista testvér- pártok, a szocialista országok népei, kijelentették, hogy hajt- hatatlanul támogatják a hős Kubát, híven kitartanak apro- letárnemaetköziség elvei mel­lett. Sok olyan ország is, mely I felszabadult a gyarmati el nyomás alól, felemelte szavát I Kuba védelmében. Engedjék meg, küldött elv­társak, hogy az Önök és sa- 1 ját magam nevében hálás köszönetét mondjak mind­azoknak, akik támogatták á szovjet kormánynak a béke megőrzésére, a forradalmi Kuba megsegítésére irá­nyuló lépéseit. Nem kétséges, hogy az a sikeres harc, amelyet Kuba függetlenségének megőrzéséért folytattunk, s az a tény, hogy a béke erői vitathatatlanul megnyerték ezt az ütközetet, sok embert arra készítet, hogy változtassa meg a nemzetközi helyzet fejlődésére és a nem­zetközi erőviszonyokra vonat • kozó nézeteit. Hruscsov ezután elmondot­ta: A szovjet kormány egész külpolitikai tevékenységével aktívan törekszik arra, hogy megszabadítsa a nemzetközi kapcsolatokat a vitás, meg­oldatlan kérdésektől. Ezzel kapcsolatban tekintetbe veszi a különböző államok előtt álló problémák bonyolultságát és sokrétűségét, kellő önural­mat tanúsít, konstruktív néze­teket vall. De nyomatékosan hangsúlyozta, hogy vannak olyan elsőrendű problémák, amelyek megoldása nem tűr halasztást, mert megoldatlan­ságuk a végsőkig kiélezi a nemzetközi helyzetet. Ezeknek a feladatoknak a sorába tartozik az általános és teljes leszerelés kérdése. Ismételten ünnepélyesen ki­jelentjük, minden külpoliti­kai tevékenységünk arra irá­nyul, hogy elérjük az álta­lános és teljes leszerelésről szóló egyezményt. Felhívjuk a nyugati hatalma­kat, távolítsák el az utolsó akadályokat is az összes nuk­leáris kísérletek végérvényes megszüntetéséről szóló egyez­mény útjábóL Felhívjuk őket. írják alá a nemzetközileg szi­gorúan ellenőrzött, általános és teljes leszerelésről szóló szerződést. Haladéktalanul meg hell kötni a német békeszerződést A jelen körülmények között még világosabbá vált, hogy haladéktalanul meg kel! kötni a német békeszerző­dést és ennek alapján ren­dezni kell a nyugat-berlini helyzetet. Csak azt szeretném hamgsú- I lyozni: ha valaki Nyugaton azt re­méli, hogy a Szovjetunió le­mond a német békeszerző­dés megkötéséről és ennek alapján a nyugat-berlini helyzet rendezésére vonat­kozó elhatározásáról, akkor aki így gondolkodik, az té­ved. Mi tárgyalni akarunk a nyu gáti hatalmakkal, de a tartós türelemnek is van határa. Ezt a szerződést mi aláírjuk még akkor is, ha a nyugati hatalmak nem hajlandók azt aláírni. Minden eszközzeQ támogat­ni a szabadságukért, nem­zeti függetlenségük meg­erősítéséért szent harcot vívó népeket — ez volt és ez is marad a szovjet kor­mány külpolitikai tevékeny­ségének egyik alapvető irá­nya. Ezután Hruscsov elvtárs ismertette a nemzeti felsza­badító mozgalom sikereit, ugyanakkor azonban rámu­tatott: a gyarmatosítók azon­ban nem tették le a fegyvert. Az indiai—kínai határkonfliktusról Az indiai—kínai határican- fliktussal foglalkozva hang­súlyozta: A Szovjetunió mélységes sajnálkozását fejezte iki az incidens miatt. Őszintén re­méltük, hogy mindkét ország A továbbiakban részleteseb- j ben foglalkozott a Szovjet­unió és a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság kölcsönös kapcsolatainak kérdésével. Ma jók a kapcsolataink Ju­goszláviával. Hazánkban üdül Tito elvtárs és az őt elkísérő Rankovics, Veszelinov elvtár­sak és más államférfiak, akik a mi meghívásunkra jöttek a Szovjetunióba. Barátokként fogadtuk őket és már sor ke­rült számos hasznos beszélge­tésre, amelyek igen sokat ad­tak a jobb kölcsönös megér­téshez. Látjuk, hogy a jugo­szláv vezetők csakúgy, mint mi, erőfeszítéseket tesznek a fennálló nézeteltérések kikü-, szőbölése érdekében, töreksze­nek a kapcsolatok megjaví­tására hazánkkal. Meggyőződésünk, hogy a Ju­goszláv Kommunisták • Szövet­sége valamennyi testvérpárt­tal való egységének helyre­állítása és megszilárdítása ideológiai kérdésekben, a mar­xizmus—leninizmus elvei alap­ján, megfelelne mindkét párt, az egész nemzetközi kommu­nista mozgalom érdekeinek. Meg kell mondanunk, hogy azok a lépések, amelyeket a jugoszláv kommunisták és ve­zetőik az utóbbi időben mind belpolitikai, mind külpolitikai téren tettek, sokat megszün­tettek abból, amit mi hibásnak és a szocializmus Jugoszláviá­ban történő felépítése szem­pontjából károsnak tartot­tunk. Hruscsov ekvtárs beszéde végén kijelentette: A szocialista államok kö­zösségének népei évről évre megsokszorozzák az új élet építésében elért sikereiket. Népeink békés munkája, tu­dományos és kulturális győ­zelmei, testvériségük és az egymásnak nyújtott kölcsönös segítség lelkesítő például szol­gálnak milliók számára, akik letörték a gyáram ti elnyoma­tás láncait, vagv harcolnak a nemzeti felszabadulásért. s lelkesítő például szolgálnak a kapitalista országok dolgo­zói számára. Valóban nagy, tisztító vilhar tombol a föld­kerekség félett. A békés együttélés lenini elve — ez külpolitikánk ve­zérvonala, ez minden szo­cialista állam zászlaja. éz minden nép áhított célja. Diadalmaskodjék a józan ész az esztelenség felett! A nemzetközi élet vitás kér­déseinek megoldásánál a tár­gyalások módszere váltsa fel mindörökre az „erőpróba”- ve­szedelmes módszerét! A föl­dön élő emberek megtalálhat­ják és meg kell, hogy talál­ják végre a nyugalmat, ami­kor nem kell többé félni ők, hogy a holnapi nap termonuk­leáris konfliktust hozhat. Ezért fordulunk felhívással a népekhez, hogy növeljék ak- j tivitásukat a béke védelmé- I ben, fokozzák a harcot az 1 imperialista háborús gyújto­gatok ellen. A népek, amelyek nagy erőt képviselnek a békéért ví­vott harcban, hallatják és kell is, hogy hallassák döntő szavukat. A Szovjetuniónak: természe­tesen számolnia kell a dolgok reális álláséval,, és különösen katonai téren azzal a konkrét politikával, amelyet a nyugati hatalmak folytatnak. Míg a Nyugat hárcias körei kitartóan akadályokat gördítenek az ál­talános és teljes leszerelésről szóló egyezmény elérésének út­jába, míg Nyugaton csörtetik a kardot és folytatják a fegy­verkezési hajszát, nekünk, szovjet embereknek szárazon kell tartanunk a puskaport. Gondoskodnunk kell véd­erőnk fokozásáról és készen kell állanunk arra, hogy meg­semmisítő csapást mérjünk bármely agresszorra, aki bé­kés munkánkra merészel tör­ni Mindenünk megvan ahhoz* í hogy megvédjük magunkat és i barátainkat az imperialistái: | agresszív merényletei ellen. Hazánk erejének teljében, kiérdemelve a világ dolgo­zóinak megbecsülését, ma­gabiztos léptekkel halad jö­vője, a kommunizmus felé. Nem fogjuk sajnálni a mun­kát és az erőfeszítést e ra- I gyogó cél elérése érdekében! Dp. Hal József Nagy veszteség érte a magyar egészségügyet. 196‘i. december 11-én meghalt dr. Hal József. Pécs város fő­orvosa. Az egészségügyi szolgálatban eltöltött közel négy évtizedes működése alatt mindig az egészségügyi ellátás színvonalának emelése volt a célja. Orvosi pályafutása kezdetén először a pécsváradi járásban mint körorvos vé­gezte fáradhatatlanul a betegek gyógyítását. Később mint a pécsváradi járás főorvosa, majd mint Baranya megye és Pécs város tisztifőorvosa nagy hivatástudattal és fá­radhatatlan szorgalommal irányította az egészségügyi há­lózatot. Nevéhez fűződik Baranya megye körorvosi háló­zatának kiszélesítése és az egészségvédelmi körök meg­szervezése js. A felszabadulás után megvált a .megyei szolgálattól, de mint Pécs város főorvosa újult munkakedvvel látott hozzá az egészségügy újjászervezéséhez. A gyógyító-meg­előző ellátás és a közegészségügy-járványügy területén kí­vül, kiemelkedő érdemeket szerzett legkedvesebb munka- területén, az anya- és csecsemővédeleip terén. A csecse­mőhalandóság leküzdésével Pécs városát országos viszony­latban is első helyre emelte. De nem kis érdemei vannak a város egészségügyének szervezeti átformálásában is. Pécs város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága, a város orvosai és egészségügyi dolgozói mély megrendüléssel vet­ték tudomásul halálhírét. A magyar egészségügy egyik ki­emelkedő alakját vesztettük el dr. Hal József személyé­ben. Emlékét, munkásságát kegyelettel, szeretettel és tisz­telettel fogjuk megőrizni. Pécs város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága saját ha­lottjának tekinti. v i *

Next

/
Oldalképek
Tartalom