Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-18 / 295. szám

196t. DECEMBER 18. ÍUAPlé 3 KÖNYVVÁSÁR A csomagolópapíron fenyőgattyak hirdetik, hogy nem véletlenül történik az egész. A karácsony figyelmezteti az embereket ezekben a napokban, hogy legnagyobb öröm nem kapni, hanem adni. Ezért van a könyvek között is sokkal nagyobb nyüzsgés, mint máskor. A Széchenyi téri könyvesboltban különös zenét szol­gáltatna az ajtó, ha történetesen nyikorogna. Mert a ki­lincs folytonos használatban van, különösen délután, ami­kor a munkából érkezők is betérnek ide. Egészen vásár jellege van a boltban zajló életnek, a különbség azonban hamar kitűnik. Itt senki sem lökdösődik, senki sem kap­kodja el a másik elöl az árut, és senki sem szidja az el­adókat. S ez egészen bizonyos: a könyveknek köszönhető. A könyvek kicsit tiszteletre késztetik az embereket, még akkor is, ha sietnek. A verejtékező eladók nagy könyvhalmazok mögül vála­szolgatnak. a kérdésekre. — Mit vegyek a férjemnek? Mondjon x>alami érde­keset ... Érdekes könyv bőségesen akad, szegény eladó igazán nem is tudja, mit feleljen. De azért felel: — Útleírások nem érdeklik? Vagy itt van Berkesi— Kardos: Kopjások. Ezt szívesen olvassák a férfiak... Idős néni válogat a kirakott könyvek között. Móra Ferenc Aranykoporsója is itt van, és' Jókai Aranyemberét is meg lehet kapni ismét. Aztán a néni lecsap egy tekin­télyes külsejű könyvre; címe: Az emberi butaság. — Nahát, Ráth-Vég is van? Kiadják talán az összes müveit, azt tetszik mondani? Remek lesz, ezt minden­esetre elviszem. Nem mindenki ilyen hálás. Az iménti asszony, aki a férjét akarja meglepni, már a húszadik kötetnél tart. Ilyen igényes lenne a férj, vagy talán az asszony nem is­meri az Ízlését? Ugyanilyen gyanú merülhet fel a következő esetben. — Tessék valami jót ajánlani nekem, tizenhét éves fiúnak valót. ^ — Tessék mondani néhány címet, miket olvas... — Hát... — Mindent? — mosolyog az eladó udvariasan és kí­méletesen. — Mindent — bSRvt a vevő megkönnyebbülve és tel­jes tájékozatlansággal veszi kézbe az eléje tett könyvet, a Klasszikus útleírások sorozatból Cook: Utazások a világ körül című művét No, azért mindenki megtalálja, amit keret. Valaki há­rom szép kötet Solohovot visz el, anélkül, hogy fizetnie kellene: a könyvsorsjegyeit váltja be. Most viszik haza többen az Uj Magyar Lexikon utolsó kötetét. Gyerekek­nek sok kedves meséskönyv akad, és ilyen csemegék, mint Erich Kästner: Emil és a detektívek és A két Lotti egy kötetben, vagy Kasin Michaelis Bibi-je. Rengeteg könyv kerül a fenyőgallyas csomagoló pa­pírba. Rengetegen fognak örülni karácsony este. A bolt, mint egy pillanatnyi szünetben tájékoztatnak, négyszer ak­kora forgalmat bonyolít le naponta, mint egyébkor. De t>an is választék: november vége óta egyfolytában szál­lítják a karácsonyi könyvvásárhoz szükséges árut. Végül: kedves szülők, ezt ne tegyék, ha nem muszáj! Volt a boltban ugyanis egy ilyen eset; Anya és leánya válogattak a könyvek között. A leány felkapott egy kötetet és odavitte az anyához: — Ezt vegyük öcsinek, ezt felírta, hogy kéri. — Akkor azt nem visszük — mondta szigorúan az anya. Szegény öcsi... H. E. Felkészültek a téli és az ünnepi forgalomra a pécsi rasútigazgatóság dolgozói A vasutas dolgozók számá­ra minden évszak új feladato­kat jelent. Az őszi csúcsforga­lom még le sem zárult, máris készülniük kellett a télre, mert a tél a szokásosnál is több nehézséget, viszontagsá­got tartogat számukra. A tél beálltával különleges intézke­déseket kellett foganatosítaniuk a zavartalan közlekedés biz­tosítása érdekében. A pécsi vasútigazgatóságon is megtörténtek a szükséges intézkedések, ennek ellenére még^s kissé váratlanul érte őket a novemberben hirtelen beköszöntött zord idő. Átme­netileg romlott a személyszál­lító vonatok mentrendszerűsé- ge, s az áruszállításban is ne­hézségek voltak. Rendes kö­rülmények között a személy­szállító vonatoknak mindösz- sze egy-két százaléka szokott késni, az első hófúvásos téli na­pon azonban a vonatok ne­gyed része késett, s a korábbi 100—150 késési perc helyett november 24-én 755 perc késés került be az igazgatóság nyilvántartásába. A vasúton szállított áruknak egy része a vártnál később ér­kezett meg rendeltetési helyé­re, mert a zord időjárás miatt a tehervonatok nagy része is késve közlekedett. Zavarok keletkeztek a kocsik kiállítá sában, sőt kirakásában is, mert egyes áruk, mint például a fo­lyami kavics-szállítmányok be­fagytak a vasúti kocsikba. A kedvezőtlen időjárásra és a rossz pályajviszonyokra való tekintettel a mozdonyvezetőik is óvatosabbak lettek, nem vállaltak például túlsúly-továb bítást, ezért a tehervonatok átlagos terhelése a tervezett alá csökkent A havas pálya­testen a vonatok fékezése ke- vésbé biztonságos, nagyobb a baleseti veszély. A mozdony- vezetők egyébként indokolt óvatossága is a menetidők meghosszabbodását, s a vona­tok késését vonta maga után Kihatással volt az időjárás a rakodó-szállíttató felek tény kedésére is. November 26-án például 7230 tonnával volt alacsonyabb, a berakás a ter­vezettnél, s a szállíttató felek 400 kocsit lemondtak. Az említett nehézségek meg szüntetése mindenekelőtt a közvetlen végrehajtásban ér­dekeltektől követelt áldozatos munkát: helytállást aiz utazó személyzettől, kitartást a hó­eltakarítást végző pályafenn­tartási dolgozóktól, éberebb és körültekintőbb munkát a? irányításban résztvevőktől. Közös összefogásuk eredmé­nyeként néhány napon belii ismét helyreállt a pécsi vas útigazgatóság egész területén a normális helyzet. A személyszállító vonatok 99 százaléka ismét menet­rendszerűen közlekedik, s az áruszállítás terén sem ész­lelhetők nagyobb hibák. A téli forgalom első megpró­báltatásain ezzel túl lennének, de ebben az esztendőben még nagy feladatok várnak rájuk. Legfőbb feladat továbbra is a ■ személyszállítás kulturáltsá­gának biztosítása, a személy - szállító vonatok menetrendsze­rű közlekedtetése, továb­bá a szetViélyszerel vények és utas-váróhelyiségek kielégí­tő fűtése. A közelgő ünnepek is feladatokat rónak a pécsi vasútigazgatóság dolgozóira. A maguk munkaterületén ők is készülnek az ünnepekre, a várható csúcsforgalomra, hogy zavartalanul szállíthassák el az ünnepek előtt és után je­lentkező utastömegeket Az ünnepeket közvetlenül megelőző napokon a távol­sági gyors- és sebes-motor­vonatokat két motorral és megerősített szerelvényekkel közlekedtetik, a helyi motorvonatokat „elő­fogatolják”, vagy gőzvontatás­sal segítik. Az ünnepi forga­lom zökkenőmentes lebomyolí tása érdekében számos men­tesítő vonatot indítanak a pé esi vasútigazgatóság területén. Mentesítő vonatok lesznek Bu­dapest.—Pécs, Budapest—Nagy kanizsa és Pécs—Nagykanizsn viszonylatban. Fokozott forga­lomra számítanak az ünne pék előtt az áruszállításnál is A pécsi igazgatóság teherkocsi állománya jelenleg megfelelő, ezért fennakadásokkal nem számolnak. A zavarok elkerü­lése érdekében azonban més- is felhívták a fuvaroztatók fi gyeimét, hogy elszállítand > áruikkal mielőbb jelentkezze­nek. mert esetleg rosszabbra fordul az időjárás is. am; újabb akadályokat jelentene Az utazóközönséghez is eljut tatták szokásos, ünnep előtti felhívásukat: menetjegyüket tehetőlee elő­vételben váltsák meg az utazni óhajtók, hogy elke­rülhessék a torlódásokat, s ne várakozzanak feleslege sen a pénztáraknál A pécsi vasútigazgatóság dolgozói szép reményekkel te­kintenek a negyedik negyedév vége elé. Eredményeik eddig szépen alakultak, s mint a ko­rábbi évnegyedekben, most is részt vettek a vasútigazgató- ságok egymás között folyó munkaversenyében. A III. ne gyedévben már első helyezést értek el. Az akkor elért nívót tartották, s remélik, hogy a negyedik negyedév munkájá - rtak értékelése után is meg­maradnak első helyükön az igazgatóságok versenyében. Januártól a Bádogos KTSZ javítja a villanybojlereket A pécsi Bádogos és Szerelő Kisipari Termelőszövetkezet november végéig nyolcvanhat százalékra teljesítette éves ter­vét. A ktsz életében azonban a legjelentősebb hónap éppen a december, s minden remé­nyünk megvan arra, hogy éves tervükét teljesítsék, sőt túltel­jesítsék, annak ellenére, hogy évközben jelentősen emelték a I érvükét! örvendetes jelenség, hogy az utóbbi hónapokban jó eredménnyel végzik a lakosság javító-szolgáltató tevékenysé­gét. A korábbi időben nem fek­tettek elég súlyt a lakossági szolgáltatásokra, de ma már e tekintetben is javulás tapasz­talható. Novemberi tervüket 109 százalékra teljesítették. 1963 januárjától a pécsi Bá­dogos és Szerelő KTSZ javítja a villanybojlereket. Eddig sok problémát okozott a villanyboj lerek javítása, mert sem a me­gyében, sem Pécsett nem volt, aki vállalta volna ezek javítá­sát. A ktsz szerződést kötött a mechnaikai művekkel, mely szerint ők végzik el a garanci­ális javításokat is. Egyik fő készterméke eddig a kisipari szövetkezetnek a fürdőkád volt. Az idei esztendőben ezer- egyszázhatvan darab fürdőká­dat készítettek. A vasboltokban hiánycikk volt eddig a nikke- lezett kandallórács. Most visz- szatért az a szakemberük, aki korábban is ezzel foglalkozott. A jövő évtől kezdődően ismét gyártják a nikkelezett kandal­lórácsokat, a Vasműszaki Nagy kereskedelmi Vállalattal már szerződést is kötöttek 200 darab kandallórács szállítására. Díszelőadásban újította fel az állami Operaház Kodály Háry Jánosát Kodály Zoltán születésetek 80. évfordulóján az Állami Operaház díszelőadásban, újí­totta fel a Háry Jánost. Az elő­adás megkezdése előtt a közön­ség percekig tartó tapssal kö­szöntötte Kodály Zoltánt, aki­nek a második felvonást köve­tő szünetben Házy Erzsébet az együttes nevében koszorút nyújtott át. ^elkezdődtek a szövi?!- nagyar tulturálss as tudományos együtt* üiüüödési tárgyaié o* Hétfőn Moszkvában a .-öl- földi Kulturális Kapcsolatok Állami Bizottságában megkez­dődtek a tárgyalások az J Pö3. évi szovjet—magyar kulturális és tudományos együttműködési tervről. A magyar küldöttség vezető­je Ilku Pál művelődésügyi mi­niszter. A szovjet küldöttséget Szergej Romanovszki), a Kül­földi Kulturális Kapcsolatok Állami Bizottságának elnök ■* vezeti. 0 Magyar Partizán­szövetség és a nácizmus üldözöttéinek levele Manoiisz Glezosziioz A Magyar Partizánszöv ±i-.ég és a Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága hétfőn a következő levelet küldte Athénbe Manó lisz Glezosznak: „A második világháború ma­gyar ellenállói, valamint s u"- cizmus volt magyarország dözöttei örömmel értesültek .' szabadulásáról, és ebből a: ■ 1- kalomból köszöntik önt. a dö­rög nép nemzeti hősét. Kisza­badulása örömmel és elégtétel­lel tölti el a világ igazságsze­rető, jóakaratú embereit, ő-lk felemelték szavukat a bebör­tönzött görög hazafiak védő­mében”. * Fogadás a bolgár nagy követségen Jancso Georgijev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete hétfőn este a nagy- követségen fogadást adott a ba­ráti látogatáson Bulgáriában járt magyar katonai küldöttség tiszteletére. A fogadáson meg­jelentek a delegáció tagjai, élü­kön Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi miniszterrel. M'nypi Tiín U LJ /_ U U U • •, árom tanár, tizenhárom öregdiák, néhány hoz­zátartozó szorongatta meghatódott, csillogó szemmel egymás kezét vasárnap délelőtt az öreg iskola ódon falai között — húsz év után ismét találkoz­tak a Pécsi Tanítóképző 1942- ben végzett növendékei. Pé­csett, a népes diákvárosban nem ritkaság az ilyesmi. Az érettségi, képesítői, és évfolyam találkozók évről évre ismétlő­dő körforgásában legfeljebb a negyedszázados jubileumokat tartják számon, mégis enged­tessék meg a riporternek, hogy visszaéljen ■— a helyzetéből adódó lehetőséggel — és a húszéves találkozó kapcsán a múlt idők tanáraira diákjaira emlékezve egyben az öreg is­kolának is emléket állítson. — A város legszegényebb is­kolája voltunk. — így emléke­zett vissza a két évtized előtti időkre Somogyi Géza a jubiláló osztály egykori főnö­ke és aligha tévedett. A Horthy rendszer nemigen kényeztette el a tanítói pályára készülő, „közrendből” származó diáko­kat Volt rá gondja, hogy a nemzet leendő napszámosai, már az iskola padjaiban fel­ismerjék és készüljenek a fá­juk osztott szerepre. Ha rajtam állna múzeumot rendeznénk be, az öreg falak között, örök emlékeztetőnek: Lám, csak ennyi gondja volt Hóman Bá- lintéknak, Virág Ferencékneka tanítóképzésre, öt osztály, egy tanári szoba és egy zeneterem. Mindössze ennyiből állt, egy. — az akkori fogalmak alapján majdnem főiskolai képesítést nyújtó fontos nevelésügyi in­tézmény, ahol az összes tan­tárgy tanítására kellett felké­szíteni a leendő néptanítókat. — Kémiai tanár létemre ma is csodálkozva és fanyalogva gondolok vissza azokra az időkre, — mondja dr. Kis bán László, a pécsi felsőfokú ve­gyigépészeti technikum igazga­tója, az iskola egykori tanára. — Ma is csodálkozom azon, hogy kémia szertár, bemutató terem, kísérleti eszközök híján diákjaim miként tudták mégis jól elsajátítani az anyagot. De ugyanezt mondhatná a többi tanár is, mert fizikai bemutató terem sem volt, de tornaterem se. Télen az iskola udvarán, a Magaslati úton készültünk fel arra, hogy miként tartsuk meg a testnevelési órákat, ha jósze­rencsénk esetleg olyan iskolá­ba vezérel, ahol tornaterem is lesz, No persze nem igen kellett félni ettől. Elvégre falusi ta­nítókat képeztek ki és 1940-et írtak... A tanári kar nagy pedagó­giai érzéke, tudása, lekiisme- retessége és leleményessége azonban áthidalta a mostoha elhelyezésből adódó nehézsége­ket. Nekik köszönhető, hogy a pécsi képző végzett növendé­keit mindenütt szívesen fogad­ták. Megálltak helyüket szak­tudásban, emberségben, becsü­letbe».^ M inden különösebb meg­jegyzés nélkül hadd idézzem fel ennek alá­támasztására a negyvenkelte- sek találkozóján megjelent öreg diákok szavait: — C z éh László: A Nagy Lajos Gim­názium testnevelőtanára va­gyok. Dohocki Lajos: Húsz év óta egy helyen, Sza- lántán tanítok. Eiter Ist- v á n: Meggyökeresedtem az ipari szakoktatásban. Kis t a- más Gyula: Úgy érzem szeretnek a txisasi iskolában, ahol immár 20 éve dolgozom. Kocsis László: A Somogy megyei pártbizottság ágit. prop. osztály vezetője vagyok. Lantos József: Tanulmá­nyi felügyelő vagyok a mohá­csi járásban, Mayer György: Húsz év óta Kaposfön tanítok, az iskola igazgatója vagyok. Meggyes Antal: Most szerzem meg a harmadik ki­egészítő diplomát, mert mint általános iskolai igazgató szük­ségesnek tartom, pedagógiai szaktudásom állandó fejlesz­tését. Pichler István: En a zákányt iskolát igazgatom. Pál E r nő: A gerényesi ter­melőszövetkezet agronómusa- ként dolgozom, mert időköz­ben megszereztem az agrármér nöki képesítést. Rejtő Já­nos: A Moziüzemi Vállalat Baranya megyei igazgatója vagyok. Schneider György: A gyárvárosi álta­lános iskola testnevelő tanára vagyok. T eme si Károly: A Vasas II. általános iskolát igazgatom. — Hasonlókat hal­lani a többiekről is, — akik különböző okok miatt nem tud tak eljönni. A pécsi tanító­képző negyvenkettes növendé­kei megálltak a helyüket. Jó nevelést kaptak tanáraiktól, és most becsületes jó munkával adják tovább az öreg iskolá­ban szerzett tudást, műveltsé­get, kiegészítve azt az „élet is­kolájában” azóta szerzett sok­rétű ismerettel, tapasztalattal. Az ilyen évfolyamtalálko­zóknak megvan a maga külö­nös hangulata. Kocsis László szarni érzékeltették legjobban ezt: „Húsz évvel ez­előtt, a képesítővizsgán sem iz­gultam ennyire. Akkor csak a vizsga miatt éreztem szoron­gást, most azért drukkoltam, megvannak-e, találkozhatok-e diáktársaimmal.” — Es bizony szomorúan kellett megállapí­tani, hogy sokan nem jöttek, nem jöhettek el a húsz éves találkozóra. Sorköt0es korosz­tály voltak, a második világ­háború nehéz időszakában, — 3 háború vihara több társu­kat elsodorta. A megemlékezés tűnődő per­cei után aztán persze mégis­csak feloldódott a hangulat. Előkerültek a régi emlékek. — — Emlékeztek — mondja Kistamás Gyuszi — amikor osztályfőnökünket levélben kértük meg, hogy kevesebbet sétáljon a Mecseken, mert va­lahol randevuznunk is kell... — Egy érdekes levelet én is kaptam — vette át a szót Kis­bán tanár úr. — Egyik osztály­társatok az évvégi összefoglaló előtt őszintén megírta, hogy az egész anyagot most már nem tudja átvenni, Felsorolta az is­mert kérdéseket, és arra kért, hogy ha istent ismerek, azok­ból kérdezzem a sorsdöntő vizsgán... — Hát azt tudja-e tanár úr — fordulnak többen a gyakorló iskola nyugdíjas igazgatójá­hoz, — hogy magunk között csak Ludi-nak (a magister lu- di latin kifejezés alapján — neveztük. — Hét ezt is húsz év múlva kell megtudnom — válaszolt az öregek megbocsátó jóindu­latául az idős mester. Aztán jönnek a soha nem felejthető diákviccek, kiszólá- sok, az ötéves együttlét sok ap­ró mozaikja, — jót nevetnek, derülnek mindegyiken. Régi kedvvel ugrálják egymást, — és csak akkor ébrednek vissza a húsz év utáni felnőtt való- tágba, mikor komolyra fordul a szó, amikor a nevelő testüle­tek stabilitásáról, stílusáról, összeszokottságáról vitázva egyikük halkan megjegyzi: — Lacikám, most már mi va­gyunk a tantestület öregjei.. zárni Elrepüli húsz pv. Megderesedtek a fejék, ráncok szövődtek az egy kori kamasz arcokra. Pályájuk delén vannak, megemberesed- tek a negyvenkettes évfolyam hallgatói. Ma még talán nem tudják egészen átérezni sem osztály­főnökük szavait, de azért mar rájuk is vonatkozik: — A mi munkánkban az a szép, volt tanítványaink fia, sőt unokája is oda kerül elénk, hogy több­re, jobbra tanítsuk, mint az apját. .. Nehéz a mi pályánk, de az mindenért kárpótol, hogy évről évre új diákok várják szavunkat. Az emberek ezreit taníthatjuk meg a szépre, a jóra, a becsületes életre, a nép és a haza szeretetére... A Pécsi Tanítóképző öreg épületét már rég más célokra használják. A nevelőképzés nö­vekvő igényeit, ma már egy összehasonlíthatatlanul tága­sabb, korszerűbb, jól felszereli Tanárképző Főiskola biztosítja Pécsett, de azért időnként jól esik visszaemlékezni az öreg iskola derék tanáraira, az év­folyamtársakra, a kopott va­dokban eltöltött öt esztendőre, ahol — a vasárnapi találkozó ünnepi szónokát idézem: • „megtanultuk szeretni az em­bert és küzdeni érte ...” VASVÁRI FÉRENQ 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom