Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-09 / 288. szám

f Ml DECEMBER 8. IVAPLŐ s Becstelen lennék és ostoba, fen most hallgatnék. Darabok* ra kellene tömi toliamat, ha csak mindennapjaink kisded örömeiről, bánatairól írnék, s Bem lenne szavam a minden­nél fontosabbról. — Hogy túlságosan sokat hallottatok már róla? — Erről nem lehet eleget beszélni, s írni! — Már unjá­tok? — Mindegy. Mégis erről írok, mert -ma mindennél fon­tosabb erről írni. Olvassátok! , Olvassátok és eszméljetek! J * Az ember ott ül az asztalnál könyökölve, két tenyerébe hajtott fejjel. Nézi halott fele­ségét. Harmadik napja nézi, amióta meghalt az asszony, A holttest a sugárbiztos óvó­helyen fekszik a vetetten ágyon, ahová a gyorsanölő méreg ledöntötte, A férfi nézi. Harmadik nap­ja. Egyedül maradt. Egyedül. A szívében, az óvóhelyen, a vá­rosban. Európában, az egész ki iágon. Tudja, hogy egyedül maradt. A három nap minden másod­percében, valamennyi sejtjé­vel tudta. Testének egyetlen molekulája sem volt képes megfeledkezni a valóságról, m egyedüllét borzalmáról pilla­natra sem. Nézi a halottat, az örökre hcmát. Tulajdonképpen semmire sem gondol. Tulajdonképpen mindenre gondol, ami lényét betöltötte mindeddig, az életre és erre a halálra most, a száz­milliók halálára és a feleségé­re, szerelemre, munkára, há­borúra és virágokra, gyerme­kekre, küzdelmekre; minden­re. ami történt a .történelem­ben, az életében, önmagában. De nem igazi gondolatok ezek. Foszlányok csupán, ami­kor az emlékezet vizének szí­nére fölvetődnek az alant foss ló múltból, s elmerülnek me­gint. Nincs már lehetőség, élő, virágzó gondolatokra. Egyedül maradt. Végképp, visszavon­hatatlanul. — ..Elmentem. Bocsáss meg! Nem" tóírtam tovább...” Ezt írta a halott, amíg ember volt. És bevette a mérget. —r Nem bírtam tovább?!? Nem bírta el, hogy csak ket­ten vagyunk élők ezen a föl­dön... Voltunk!... Én hogyan bírjam, ki, hogy egyedül maradtam?!... Egyedül! Ei árult. Engem, a szerelmet, az emberséget, a legfőbb pa­rancsot, hogy élni Kell! Áruló...- Dehogyis az, nem, nem, csak gyönge volt szegény. „Nem bírtam tovább...” Hogyan is bírta volna? Odakint mindennek vége van. Rom, rom. gyilkos gázok, agyonperzselt világ, ölő sugár­zás. És ember, élő ember — sehol. Egyetlenegy ember — sehol! Megszűnt értelme lenni a létezésnek... Igaza volt. Méreg maradt még. hagyott belőle. Én is... s t .' A férfi fölveszi a fiolát. For­gatja, nézi. — Ez maradt hát. Minden út idevezetett. Ez a vég... Az olyan sok küzdelem éne­két elharsogött férfi szív? a vég­leges. megmásíthatatlan vere­ség fájdalmától remeg. És nem tudja, még mindig nem képes teljesen megadni magát. — Nem igaz! Nem lehet igái, hogy mindennek visszavonha­tatlanul vége!... Megpróbá- lean. Mégegysaer meg kell pró­bálnom! Megroppan a készülék ke­resője, ahogy megmarkolja. Utolsó kísérlet. Forog a keresőtárcsa, fehé- tülnek az ujjak rajt a szorítás görcsében, a lélek maradék ereje olyan érzésben összpon­tosul. ami a reményhez hason­lít, I VASVÁRI U'SZLÓ: m ff- “fi a — Végre!!! A hang, a Másik hangja tisz­tán. érthetően zeng a készü­lékben. — Halló, ember! Merre vagy? Felelj! Az ernyő hasonló óvóhely képét mutatja. Egy férfi ül a készüléke előtt, őt hívja. — Az adatokat! Kérem az adatokat. Halló, add a helymeghatáro­zást! Megkereslek. Halló!... Nem képes megszólalni. Hangtalanul zokog. — Halló! Közöld az adato­kat! Behangolok, indulok — Halló! Halló! Hallő. em­berek! Halló Európa! Halló Föld! Halló! Halló!.„ A hang rekedt; egyszerre hí­vás, könyörgés, vád, turbéko- lás, fenyegetés, esengés, üvöl­tés. —- Halló, itt egy ember. Hal­ló! Egy ember beszél. Halló! Jelentkezzen, aki él! Jelentkez­zen, aki él! Jelentkezzen... A hang élcsüklik, A készü­lékben a kinti halott világ csöndje dermed. Csönd, és semmi más. Egyetlen szó. árva hang — sehol. Az ernyőn ha­lotti menetben az iszonyat ké­pei. Minden élettelen. Örök­re. A megsemmisülés őrjítő mozielőadása. Már nem üvölt, már nem meri követelő, lázadó kiáltását szétküldené a süket éterbe, csak hörgi, suttogja: — Itt egy ember ... Itt egy ember... Halló . s s Jelentkezzen ,.. aki él.,s Aztán már erre sem képes, a világ hallgatása beléfojtja a szót, őt is hallgatásra kénysze­ríti. Magába roskad. A lélek megroggyan. Csönd... — Merre vágj’? Ember, mer­re vágj’? Halló!... — Fölkapja fejét. Halluci- nálok!?... Hallkan a távolon át alig hallhatóan ismét megszó­lal a hang a készülékben. — Halló, kereslek!... Merre, vagy? Felelj!... Asszonya testén sem _ kuta­tott olyan lázasan soha az öle­lés forró perceiben, mint most á gép keresőivel a rommá tett világ kietlen téréit kutatja. Szívében, agyéban alig elvi­selhető feszültség többet már ki sem bírna. — Ember! Egy másik élő ember!!! Hangol. Keres, Erősít. Egész testében remeg. Kóstoló árubemutató Árub emutató gyümölcshús- és halkonzervekből valamint a közkedvelt gyümölcslevekből siklóson, december hó 11-én a Baranya megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 72. sz. boltjában azonnal.,. Halló! Miért nem válaszolsz?... Halló! Élsz még? — Élek! — sikoltja a vá­laszt. — Élek... testvérem! Siess! Várlak! Várlak!!! Alig tudja összeszedni ma­gát annyira, hogy tartózkodási helye adatait megadja. Gyen­geség hulláma borítja el, össze­csap a feje fölött. Gáttalanul ömlenek könnyei. —-JSmber él a Földön rajta kívül! Nincsen egyedül, a legborzalmasabbtól megmenekült! Él még egy má­sik ember, és rakétagépével már repül hozzá. Jön a drága embertestvér, jön a tönkretett térségek fölött!... . Nem érzékeli az időt Meg­szűnt, Minden megszűnt, csak az a Másik Ember van, aki kiT- zeledik. Megszólal a bejárati jelző. ’ — Itt van! Megérkezett! Az ember itt lent a kapcso­lóhoz ugrik. Majd leszakítja iz­galmában amint elfordítja, hogy fent megnyíljon az óvó­hely legkülső ajtaja. Minden idegszálával a képernyőre összpontosít, figyeli mi törté­nik odafönt. A Másik Ember belép a zsilipkamrába. Mögöt­te önműködően becsukódik a kettős külső ajtó. Sugárzásvé­dő repülőruháját leveti a most érkezett Lassan, fárad­tan mozog. Lent a férfi csaknem üvölt a türelmetlenségtől. — Meddig tart még?! Mozdulat a kapcso­lón, fönt nyílik a következő ajtó, a Másik" Ember a belső zsilipbe lép. Mégegy fordítás, á legbelső ajtó is fölnyílik. A várakozó lent a lépcsők alján kitárja karjait A köny- nyeken át ragyogó, arkangyalt alaknak látja az ajtó kereté­ben megjelenő Másik Embert Már nincs ereje arra, hogy elé­be menjen, már nincs ereje másra, mint az egész lényért átzengő fájdalmas boldogság­ra. A Másik megindul Lassan lépked lefelé a lépcsősoron, alászáll, mint az ókori idők angyalai. A tártkarú lehunyja sze­mét ... Éltkor valami nagyon egy­szerű, de mégis mindennél borzasztóbb történik: éles ber­regéssel megszólal a zsebében lévő sugárzásjelző készülék. — Sugárveszély! Az ölelésre tárt kar leha- nyatlib, ijedten tágulnak nagyra az áhítattal lehunyt szemek. — Sugárveszély! A Másik súlyosan fertőzött, azt jelzi a mérő! De hiszen .,. de hiszen ez a pusztulás! ösztönösen hátraugrik. Fel­kiált: — Állj! A Másik megáll a lépcső közepén. Mint a vád, vágódik felé a kiáltás: — Fertőzött vagy!!! — Keserű fintorral, a jóvátehetetlen szerencsétlenség szomorúságával válaszol: — Űgylátszdk. — De hát akkor.. akkor., miért jöttél ide?!... Hívtál, nem? —■ De ha tudtad!,.. — Nem tudtam. A számlá- Vkn eltörött, nem működik. Romok alól kapartam ki ma­gamat Biztosan a védőruhám is akkor sérült meg, úgy kap­hattam fertőzést. Mondom, nem tudtam. — Most már tudod! — Igen, most már tudom. — Hát akkor... — Akkor? — Hát akkor mire vársz?! — ? — Hadarva kunyerál: Nézd neked úgyis mindegy már... De engem is megfertőzöl, és én is!... El kell menned, értsd meg!..; — Aljasnak érzi ma­gát amikor kimondja, ezért hisztériásam tisztulás eliulladó hangja, amint üvöltve megis­métli: — El kell menned! Azonnal! A Másik összerándul. Re­kedten kérdi, inkább önmagá­tól: — Miért? Van értelme?... Úgyis... mindennek vége. — Csak má ketten vagyunk. — Nincs értőimé.,. — Azonnal etauégy! — Mondom, ketten va­gyunk. Együtt halunk meg. —< Nincs tovább értelme... hidd el! Halkan beszél, de meggyőző erővel, cafolhatafflamul. — Mái nincs értélme... És megindul a lépcsőn le­felé. Hozza a halált a testé­ben. — Együtt halunk meg. Az, aki hívta, hátrál élőle. Az asztaliba ütődik. Kirántja a fiókot, revolvert kap elő! —> Anj! A Másik nem áll meg. Nem Is gyorsít, lassan megállítha­tatlanul megy feléje, és kar­ját most ő tárja ölelésre. — Együtt keli meghalnunk. — ÁM! Kérlelhetetlen. — Együtt kell meghalnunk... Szárazán csattan a lövés. A másik megáll, azután meginog és edzuhan. Karjai­ban ottmarad, benn merev ül az utolsó, öleüniakarú mozdulat. Embertestvére áll fölötte. Saját szivére fordítja a csö­vet, de az ujj végső mozdu­lata késük. Már nincs annyi erő a kiégett lélekben, hogy parancsoljon az idegeknek, Elejti a fegyvert. A ruhát íöltépi a mellén. Vánszorogva elindul a lép­csőn fölfelé. Ólommá fáradt lábaival most utolsó lépéseit teszi az ön emésztő emberiség. Tízezer évek. zuhognak a csöndben. . Egy ajtó nyßik-, kettő, há­rom. Roggyanő lépésekkel, a ha­lál elé tárt szívvel a fekete ég alá, a némán rezgő gyilkos su­garak közé lép az utolsó em­ber. * A vizád véget ért Nem akarod, hogy idáig jussunk? Ugye, nem akarod? Akkor küzdj kalapáccsal, kapával, tollal! Harcolj a há­ború ellen, a drága békéért! És beszélj róla mindig és mindenhol! - Beszélj! Beszélj! Beszélj! Hogy mtodenfet időben Rá­ébredjen, Kétszáz élő magyar író műve Fiatal .szerzők ú| regényei, verseskötetei —Nyolc- mittió példányban jelennek meg s/epsroJa mt alkotások jövőre - \ magyar könyvkiadás 1963. évi tervéttől A jövő esztendőben mint­egy ötszázhrsz szépirodalmi alkotás lát majd napvilágot, több mint nyolcmillió pél­dányban. A művek közül két­száz elő magyar író műve lesz. Folytatódnak a bevált soroza­tok — Arany könyvtár, Kin­cses könyvek, Olcsó könyvtár — és folytatódik a jelentős írók .— Jókai, Mikszáth, Gár­donyi, Móricz — életművének sorozatos megjelentetése is. Az élő magyar írók közül a tervekben Illés Béla, Németh László, Goda Gábor, Illyés Gyula, Sándor Kálmán, Ta­mási Áron, Mesterházi Lajos, Vas István, Darvas József, Szabó Magda könyvei, Darvas József, Galabirdi Zoltán, Bi­hari Klára, Kodolányi János müvei jelennek meg. Róna Viktor vendég­szereplésre az Egyesült ■ államokba utazott London. , Róna Viktor, a Magyar Ál­lami Operaház magántáncosa Margot Fonteyn meghíváséra sz.mbat délelőtt az 'Egyesült AMaimoikfba utazott vendégsze­replésre. A londoni Drury Lane színházban tartott ba­lett díszelőadáson aratott si­kere nyomén a világhírű an­gol balerina ragaszkodott ah­hoz, hogy washingtoni fellépé­sén is Róna Viktor legyen a partnere. Jelentős számban látnak napvilágot' j ve a írók és költők művei: Fűlőp János, Galambos Lajos, Gáli *stván, Barát Lajos, Solymár József, j Szakonyi Károly. Kalász Már- i ton, Orbán Ottó, Simon. Lajos, | Ténagy Sándor neve szeretjei a tervekben. j A külföldi irodalomban je- i Umtős helyet foglal el a szov- i jeí irodalom, amelynek ter­méséből kiadóink bemutatják a legjavát Fegyin Máglya, Tyendrjakoo a Tűnő idő nyo­mában, Sztyclmah Igazság és hamisság, ondarjov Kisinai kerület című regényei és a fitat szovjet novellisták elbe­széléseinek gyűjteménye jel­zik ezt a sort. Bizonyára örömet okoz majd az olvasóknak Arag&n verseskötete, Miller, Sár re és Dürrenmatt drámáinak gyűj­teménye. A mai amerikai el­beszélők című antológia az el­múlt húsz év amerikai novel­láiból ad majd széleskörű Vá­logatást. Folytatják az életmű- és gyűjteményés sorozatokat — Balzac, Zola, Gorkij, Tho­mas Mann, Milliók Könyve, Modem Könyvtár. A bibliofil könyvek gyűjtői kedvükre válogathatnak' májd a magas irodalmi és könyv- művészeti színvonalat képvi­selő alkotásokban. Díszkia­dásban jelennek meg Csokonai. Radnóti és Shelley versei. Az ókori irodalom alkotóit Sene­ca, Vergilius, Petronius, to­vábbá „Az agyagtáblák üze­nete” című könyv ét u 6- egyiptomi novellák gyűjtemé­nye képviseli. A „modern dráma problémái“ —-előadás a Pécsi Nemzeti Színházban Szombaton délelőtt a Pécsi Nemzeti Színházban Czimmer József, a Vígszínház drama­turgja „A modem dráma problémái” címmel előadást tartott A színészeken és a színházi szakmabelieken kí­vül a pécsi Írók közül is meg­jelentek néhányan. Nógrádi Róbert, a színház igazgatója megnyitó szavai­ban üdvözölte a megjelent írókat és mint elmondotta, szeretné, ha ez a most meg­induló közös érdeklődési terü­let haladó hagyománnyá vál­na a pécsi írók és a stínház között. Az előadó Czimmer József elvtáx-s, aki egyébként a pécsi színház dramaturgiai tanács­adója is, bevezetőjében igen érdekesen mutatott rá a kü­lönböző irányzatok képviselői­nek működésére, nyugaton és keleten egyaránt. Elmondotta, hogy a haladó, modem dráma­irodalom jelentős képviselői valamennyien árra töreksze­nek, hogy a színpad ne az élet megtévesztésig hasonló mása legyen, hanem olyan tere a játéknak, mely gondolatokat, mozzanatokat híven örökít meg az élet mindennapjaiból. A modem felfogás lényégét példákkal is illusztrálta, s el­mondotta, hogy nem az apró­lékos színészi játék, hanem a magas színvonalú, összefogó jelzés a modem színjátszás magva. Az előadás után a színészek és az előadó vitatkoztak az el­hangzott problémáról. Hová kerül a pécsi pyrogránit Hazánkban igen kedvelt és közismert a Pécsi Porcelán- gyár pyrogránit üzemének minden készítménye. A leg­több műemlék jellegű épület restaurálásánál — ahol pyro­gránit lapkák szükségesek, szí vesen használják a pécsi üzem által gyártott lapkákat, idomo­kat. A jelenlegi időszakban egyik legfontosabb munkájuk a budapesti, volt belvárosi ta­karékpénztár épületének res­taurálásához megrendelt pyro­gránit lapkák, idomok elké­szítése. Az Erzsébet híd megnyitá­sának idejére a pesti hídfő környékén lévő épületeket, köztük a volt takarékpénztár épületét is felújítják. A pécsi üzem ehhez a munkához SO ezer darab színes idomot ké­szít. Az idomok: 850 különböző formában készülnek és na­gyobb részük lilás-bamás szí­nű, de lesz sárga és zöld színű idom is. Érdekesség, hogy sok féle idom közül a legnagyobb 250 kilogramm, a legkönnyebb pedig S0 dekagramm — színes pyrogránit lapkák budapesti KÖZÉPÜLETEKRE — NÉGY DARAB SZOBROT KÉSZÍTENEK A TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ÉPÜLETÉNEK HOMLOKZATARA — 240 EZER DARAB BURKOLÓ LAPKA AZ ÉPÜLŐ PÉC§I KLINIKAI TÖMBRE A pyrogránit idomok gyár­tását ez év közepén kezdték ei és a jövő esztendő harma­dik negyedévében fejezik be. Utána is újabb budapesti köz­épület restaurálásához gyárts- ! nak majd pyrogránit idomo-! kát, a Hold utcai volt takarék j pénztár épületéhez. A legérdekesebb munkát J Ugyancsak a következő észtén- ; dobén végzik, amikor négy i darab háromméteres szobrot \ készítenek máz nélkül pyro- gránrtból, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia épületének homlokzatára. Az egyik szo­bor Gallileit, a másik Lomo- nosaovot ábrázolja, míg a to­vábbi két szobor két tudo­mányágat — az archeológiát és a filológiát — szimbolizál­ja A szobrokat budapesti mű­vészek készítették. A Porcelángyár jelentősebb munkái közé pécsi megrende­lés is tartozik. A pyrogránit üzem készíti az épülő klinikai | tömb burkolásához szükséges lapkákat és idomokat. Har-1 j minchároim fajta . lapból és i idomból összesen 240 ezer da­rabot gyártanak le folyamato­sain. Jelenleg két fajta lap ké­szül, amellyel a gazdasági épü let burkolását végzik. Végezetül még annyit a Porcelángyár pyrográni t-gyár­tó üzeméről, hogy termelési tervüket hónapról hónapra túlteljesítik, s az év végéra előreláthatóan a 2.1 millió fo­rintos tervüket 2.5 millió fo­rintra teljesítik. PÉCSI SZIKRA NYOMBA férfi segédiit unhást keres felvételre Jelentkezés: Pécs, Munkácsy M. u. 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom