Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-31 / 305. szám

10 IUAPLÖ 1992. DECEMBER XL ' MECSEK KUPA maeoczi kupa »APPAN KUPA PÉCSI ESTI NAPLÓ KUPA Totó-eredmények L Internaziouale—Róma 2* 1 2. Catania—A tál anta 2* X I. Lanerossi—Genoa 1* 1 4. Samp dor la—Torin. ia 2 5. Spai—Milan M X 4. Venezia—Fiorenttna Id S 7. Reims—Nice elmaradt 1. Valenciennes—Roam elmaradt (. Angers—Wimes o.-o X M. Raring Paris—Lyon 1:1 X 1L Marseille—Stade V. 1:2 1 13. Monaco—Sedan OSI s Pótmérkőzés efc; IS. Juventus—Mantova 2* 1 14. Palermo—Modena 2:2 X IS. Bologna—Napoli 4:2 1 IS. Bordeaux—Rennes C* 1 Labdarúgó* az országhatáron Elkeseredett viták után ft] ha­tárt állapítottak meg Franciaor­szág és Monaco között. Az új ha­tár a sport híveinek okozza a leg­nagyobb bosszúságot, ugyanis ép­pen a híres „Monaco” sportklub labdarúgó-pályáját szeli keresztül. Úgy osztja ketté a stadiont, hogy az egyik kapu Monacóban van, a másik Franciaországban. Ezentúl, ha a monacói csapat franciákkal mérkőzik, csatárai tényleg a szó szoros értelmében Idegen terüle­ten fogják ostromolni az ellenség kapuját. Egy korszerű sportcsarnok ügyében Lesz-e sportparaciicsom a régi lovardából? A Pécsi Dézsa labdarúgó szak­osztálya január 2-án. szerdán dél­után 2 órakor a Tüzér utcai pá­lyán szakosztály-értekezletet tart. Ezzel az értekezlettel kezdődik meg az NB I-es labdarúgó-csapat felkészülése a tavasai idényre. Ai utóMM években nM Job­ban előtérbe került egy a jelen­leginél korszerűbb és főleg egész­ségesebb tornacsarnok létesítésé­nek a kérdése. Ha helyünket vizsgáljuk a ma­gyar sportban, nagyzol&s nélkül megállapíthatjuk, hogy • főváros után Pécs • legnagyobb sportgócpontja as országnak. Erről tanúskodik a nyolcezer aktiv versenyző és azok az eredmények, amelyeket az utóbbi években a minőségi sport területén elértünk. Bizonyí­téknak elég, ha felsoroljuk azo­kat a csapatokat, melyek a mi­nőségi színvonalat képviselik. Vá­rosunk egy NB I-es, egy NB n-es és három NB m-as labdarúgó- csapattal rendelkezik. Kézllabdá- salnk közül két együttes van az élvonalban, és nerv az NB U-ben. Kosárlabdázóink közül a PVSK férfi csapata a vidék legjobbja és a női együttes Is az NB I-ben küzd, a n. osztályban Is két csa­pattal képviseltetjük magunkat. Atlétikában másodikak lettünk a megyék közötti Béke Kupa küz­delmekben és asztalitenisz spor­tunk Is az élvonalhoz tartozik. — Az Urán SC az NB I-ben, a Pé­csi BTC leányai és a PEAC-fiúk az NB n-ben játszanak. A Pécsi Spartacus kerékpárosai pár év alatt annyira felnőttek, hogy az országos versenyeken minden esetben komolyan számítanak rá­juk. Tornászainkat sem kell kü­lönösen bemutatni a pécsi sport­közvéleménynek. A PVSK-lányok az elmúlt héten megszerezték a Helyik volt a legemlékezetesebb? Szöveg DUNÁNTÚLI NAPLÓ Bíró «porttára fault, miért fújíl _ - Nem látja, befagyott a fütyfl­•Jmt M Mont rajzai ▼éget ért aa 1W8 aa esztendő. Ilyenkor az emberek számotvet- nek önmagukkal, emlékeznek az óév eredményeire, eseményeire. A sportolók számára la csaknem mindig örömet jelent az Ilyen visszapillantás. Az 1962-es év mér­kőzései és versenyei között, bizo­nyára minden sportoló számára volt egy emlékezetes, amelyet nem lehet könnyen elfelejteni, öt sportolónak tettük fel a kérdést 1862-ben melyik volt a legemléke­zetesebb versenye vagy mérkőzése és miért? VAJDA LAJOS, • Pécsi Dózsa labdarúgója« — Nagy i mény volt szá­momra na első NB I-ea mérkő­zésem ú legemlékezeteseb­bet mégis a Fe­rencváros elleni találkozó jelentet te. Emlékezetes nemcsak azért, mert 1J volt eredmény, és akkor Igazán Jól játszott a csapat, hanem asért la, mert akkor Ismertem meg „pályaközelből” a Fradl-szurkoló- kat. Olyan buzdítás hangzott a lelátókról, hogy Bendes Tibivel nem értettük meg egymás sza­vát. A pécsi gólokat pedig néma csend fogadta. A mérkőzésen úgy érzem nekem Is Jól ment a já­ték és akkor sehol sem volt gyenge pontja a csapatnak. Gon­dolom, nem lenne hiábavaló, ha a pécsi közönség Is — hason­lóan a lelkes Fradi-szurkolókhoz — biztatna bennünket. Termé­szetesen tudom, ahhoz nekünk Is sokkal jobban kell játszanunk! BERLOV AN EBZSEBE*, a PVSK tornásza: — Az én em­lékem még egé­szen friss. Ka­rácsony előtt Bu dapesten a Sport csarnokban ren­dezték meg a felnőtt L osztá­lyú csapatbaj­nokság küzdel­meit. Ml tulajdonképpen egész évben erre a versenyre készülőd­tünk. Egyedül a PVSK csapata képviselte a vidéket, és hat csa­pat közül negyedikek lettünk. — Nagyon Ideges voltam és az első szeren, (lóugrásban) értem el a legkevesebb pontszámot. Geren­dán voltam a legjobb, de a talaj­gyakorlatok Is jól sikerültek. A nagy versenylázban nem értünk rá figyelni a kapott pontszámokat és csak az edző, Horváth Leona biztató szavait hallottuk. Nagvon őrültem a szép eredménynek, bér az egyéni teljesítményem alig volt jobb a közepesnél. PERLAKI ANDOR, a Dózsa atlétája: — Az 1962-es év számomra a leg eredményesebb esztendő volt. Minden vidéki §2$ versenyt meg- SS? nyertem és a f „menő” rúdug­rók között is Jól szerepeltem. — Bp. Vasas országos meghívásos versenyén átrepültem a bűvös négy mé.er felett és ez­zel sikerült az I. osztályú szintet is elérnem. Ezen az emlékezetes versenyen nem nagy reménnyel indultam neki a magasságoknak. Mintha megbabonázott volna va­lami, mert mindent csak máso­dik kísérletre sikerült átugranom. Nem volt tét és a nyugodtabb légkör, no meg a kölcsönkért rúd segített át a négy méteren. A* óesztendő esemény«* között lentől a napokban kötött «port­házasságom la. BCÍIMIDTN* HOLUB MARIA, • Pécsi Bányász kézilabdázója: — Számomra az első válogatott mérkőzésem a legemlékezete­sebb. A címeres mez, a himnusz és a „hajrá ma­gyarok” biztatás szokatlan volt számomra. Az első percekben még „gyötört” a lámpaláz, de aztán azt Is elfelej­tettem, hogy a magyar utánpót­lás válogatott tagja vagyok, csak játszottam. 4:3-ra nyertünk a fa­voritnak tartott NDK „A” válo­gatott ellen. ÜST érzem, ment is a játék. Az elért négy magyar gólból kettőt én szereztem. Jól esett hallani a lelkes közönség biztatását, és tapsát. PANCZEL GÉZA, • PVSK kosárlabdázó)« — Nekem a diósgyőri mér­kőzésünk a leg­emlékezetesebb. Eleinte nem a legkedvezőbben fogadták a pécsi csapatokat. Kifü­tyültek bennün­ket és a közön- iá* részéről fenyegetések hang­zottak eL Az OSC ellen fegyelmi okokból nem Játszhattam, A so- ronkövetkező diósgyőri mérkőzé­sen bizonyítani akartam és az úgy érzem sikerült is. Az őszi fordulóban talán ott ment a leg­jobban a kosárra dobás. Huszonöt pontot szereztem a csapatnak. A mérkőzés vége felé hagytam el a pályát csupán és akkor Jól eső érzéssel hallottam, a Játékomat elismerő nagy tapsot. Sport pálya futásom alatt idegen pályán — különösen Diósgyőrben — még így nem tapsoltak meg. Ezt nem le­het elfelejteni. vidék legjobbja címet éa az or­szágos L osztályú bajnokságon az előkelő 4. helyet szerezték meg. Uszósportunk is a mostoha kö­rülmények ellenére állandóan fej­lődik. Két NB I-es és egy NB n-es gárdával rendelkezik. Ököl­vívóink az NB n-ben küzdenek éa közülük állandó ifjúsági válo­gatottak kerülnek ki. Tekézőink, teniszezőink és vívóink is a minő­ségi sportot képviselik, több NB n-es együttessel rendelkeznek. — Cselgáncsozóink alig egy évi mun­ka után ifjúsági vidék bajnok­ságot nyertek és birkózóink is egyre jobban felzárkóznak a töb­bi sportág eredményes munkájá­hoz. Amit Itt pár sorban felsorol­tunk, az csak a minőségi sport. A különböző megyei és más osz­tályokban sportoló versenyzőkről nem is beszélünk, pedig az Ő eredményeik is számottevőek! Ha az eredményeket úgy vizsgáljuk, hogy milyen körülmények között érték ezt el lelkes fiataljaink, minden tekintetben dicséret illeti őket és edzőiket, szakvezetőiket. A nyolcezer sportoló közül hoz­závetőlegesen négyezer a terem- sportot kedveli, de a másik négy­ezernek is szüksége van teremre a felkészülési időszakokban. Ez­zel szemben, ha megnézzük a lehetőségeket, azt tapasztaljuk, hogy bizony tornateremben igen szegények vagyunk! Pécsett egyet len iskola nincs, ahol megfelelő méretű tornatermet találnánk, de olyant sokat, ahol egyáltalán nem rendelkeznek semmiféle helyiség­gel a testnevelési órák levezeté­sére. Mindössze három iskola ter­me (Tanárképző Főiskola, Naev Lajos Gimnázium, Egyetemi Tor­nacsarnok) nevezhető tornaterem­nek, de ezek mérete sem alkal­mas labdajátékok lebonyolítására. A PEAC NB n-es kosárlabda-csa­pata gyenge szereplésének ez az egyik oka. A termek legtöbbje még felkészülésre sem elegendő. Egyetlen „tornacsarnokkal” ren­delkezik 120 ezres városunk. Ez a PVSK tornaterme. Fagypont körül! hőmérséklet­tel, rossz tetőszerkezettel, amelyen az eső és a hóié becsorog. És hogy ezzel is rendelkezünk, a MÁV Igazgatóság jóindulatán múlik, mert nagy szükségük lenne ne­kik is a helyiségre. Csupán a megértés és a sport szeretete, ami visszatartotta őket eddig is, hogy az üzem céljaira vegyék igénybe. Ebben a helyiségben játsszák az NB I-es és NB Il-es kosárlabda- mérkőzéseket, NB n-es ökölvívó mérkőz^eket, birkózó, cselgáncs találkozókat és a teremkupa ké­zilabda-mérkőzéseket. Két hét múlva kezdődik a teremkupa ké­zilabda a PVSK csarnokban. Erre a hagyományos sporteseményre összesen 69 csapat nevezett kö.:al 700 játékossal. A szövetség a rengeteg nevezés közül sokat el­utasított, mivel lehetetlen lett vol­na lebonyolítani a tornát, amely a terem szabálytalan mérete miatt, így Is csak részben tudja szolgál­ni a csapatok felkészülését a ta­vaszi szezonra. Természetesen nemcsak a kézi- labdások állnak ilyen nehézségek előtt, hanem a többi sportág is. Régóta és sokan hivatkoztak már arra. hogy itt van a PVSK- csarnok, majd ha lesz pénz, lesz másik! Igen ám, de megvizsgál­ták a PVSK-tomacsamokot egész­ségügyi szempontból is? Valószí­nűleg nem, mert ha ezt tették volna, akkor talán más lenne már a helyzet ezen a téren. A PVSK tornacsarnokában 700 kézilabdáé játszik majd. Itt kosaraznak a vasutas sportolók, itt készülnek fel az ökölvívók, birkózók, atlé­ták. labdarúgók. A téli időszakban olyan hideg & terem. hogy a sportolók szervezetére károsan hat. Az előbbiekben már emlí­tettük, hogy a hőmérséklet gyak­ran a fagypont körül mozog. A falak négyoldalt állandóan sugá­rozzák a hideget. A versenyzők mozgás közben kiizzadnak és nem is veszik észre, hogy pár éven belül mindegyikük reumás beteg lesz, arról nem is beszél­ve, hogy a nagy hidegben sokkal sérüilékeny ebbek. Dermedtek a végtagok, a játékos bizonytala­nabb, mozgása lassúbb és így a baj könnyebben megtörténik, mint rendes körülmények között. Városunk egyik ismert sportor­vosával beszélgetve a múltkorok­ban. érdekes dolgokat hallottam. A hideg PVSK-csamok eredmé­nye már megmutatkozott jóné- hány versenyzőn, akik CRunán sportszeretetből egész életükre Szövetkezetünk a lakos­ság szolgálatában Mosógép, pofsrfvö, rezsók ét egyéb vfltames háztartási gépek garanciális és garanciális Időn túH javítása. Pécs, Pécs, Heim Pál utca 5 A Tcflefon: : 15-23. Heim Pál utca 5. ez. Telefon elektroakusztikai készülékek javítása. Pécs, Sallal n. 23. Telefon: 41-08. Ollók, borotvák, kések és egyéb vágócszközök élezése. Pécs, Bajcsy-Zsilinszky út 10. Telefon: 23-17. % Minden kedves ügyfelünknek boldog újévet kívánunk! Pécsi Villamosipari KSZ kiható reumát kaptak. De ez még csak egy-két esetben fordult elő, az igazi hatás majd 10—12 év múlva érezhető igazán. A közelmúltban a PVSK ko­sárlabda-csapatával játszott a BM Dózsa együttese és a budapesti csapat csak hosszú vita után ját­szotta Le mérkőzését a PVSK- csarnokban. Edzőjük kímélni akarta a játékosokat a hidegtől és elmondta, hogy sem a fővá­rosban, de a vidéki városokban sem játszott ilyen „metsző” hi­deg teremben csapata. És a né­zők? Igen, az egyes mérkr • sek szurkolói is nagyon meggondol­ják. hogy megnézzék-e kedvenc csapatukat a csarnokban, mert még téliesen felöltözve is fáz­nak! Ml a teendő? Sürgősen építeni egy torna­csarnokot, mint Szamba theiyen, Győrben, Veszprémben, Székes­fehérvárott tették? Vagy talán más kevésbé költséges megoldás is akadna? Mindenesetre egy kor­szerű tornacsarnok építése sokba kerülne, és nekünk most a ta- kásépátkiezjés az elsőrendű fel­adatunk. A terveket megváltoz­tatni nehéz lenne és így marad a másik elképzelés, valami átala­kítható régit keresni. Es aki ke­res az talál, bár a megoldás mar évek óta ismert, csak a „meg­oldó” felek elfelejtkeztek róla. Lovarda! Ez a szó pár év alatt számtalanszor megfordult a szak­vezetők és a sportolók ajkán, de a szurkolók álma is. A Dózsa legényszállással szemben, a volt tüzér-laktanya területén áll ez az épület és jelenleg egyik részét a Baranya megyei Építőipari Válla­lat konyhának, a másik részét étkezdének használja. A napok­ban érdeklődtünk az étkezde ve­zetőjétől és azt a választ kaptuk, hogy az Építőipari Vállalat új konyhát épít Üj-Mecsekalján a volt téglagyári gödörben és a lo­varda épületéből a közeljövőben kivonul. A dolgozók étkeztetését illetően pedig ugyancsak intéz­kedik a vállalat, mivel a terem fűtése nem kifizetődő viszont az építómunkások hideg teremben nem étkezhetnek. Ezek szerint semmi akadálya nem lenne, hogy minél előbb összeüljenek az ille­tékesek és elhatározzák, hogy a jövőben a sport céljait szolgálja majd a lovardából átalakított kul­túrterem. Az év elején építési azakembe­rek megvizsgálták a kultúrter­met, hogy milyen átalakításokkal lehetne azt sportolásra alkalmas­sá tenni. A több mint 40 méter hosszú éa 18.70 méter széles te­remben mindössze néhány száz­ezer forintos beruházással kor­szerű .Äportparadiesomot” lehetne létesíteni Néhány héttel ezelőtt „izgalmas**- összevont Testneve­lési és Sport Tanács ülés zajlott le, amelyen részt vett Terényi András, az MTST elnökhelyettese is. Ezen a tanácsülésen a terem- kérdés nem Is volt napirendi pont, mégis percek alatt parázs vita kerekedett, melyben a lovar­da ügyét is megemlítették. Te­rényi elvtárs a kérdésekre adott válaszában ldjelentette, hogy eb­ben az ügyben csupán a város gazdái dönthetnek és ha a ha­tározat megszületik, a sportolók megkapják a kultúrtermet, az MTST 500 ezer forinttal hozzá­járul az esetleges átalakítási munkálatok költségeihez. Az ajánlat megfontolandó, mert ilyen lehetősége soha nem lesz városunk sportjának. Bizonyára még többen kifejtik ez ügyben a véleményüket és megerősítik azt a tényt, hogy sürgős intézkedésre van szükség, sportolóink egészé- gének megóvása és nem utolsó sorban városunk minőségi sport­jának érdekéiben, amely most a városi tanácson., a Baranya me­gyei Építőipari Vállalaton és a városi TST-n múlik! Fertő! Miklós Egy magyar bajnok az új esztendő hétköznapjai!' tervezi Nyáron Hétköznapok.^ Az edzésnapló | kusza betűkkel í telerótt oldalain igen sok non be­lőlük. Kilenc hesz szú esztendő alatt mintegy két és fél ezer. Az első Öt­száz eseményeit még gyerekes zsinórirás örökí­tette meg. amit fokozatosan a gép ipari technikum­ban tanult szab- ványbetük váltot­tak fel. Es ahogy szaporodnak az * oldalak, úgy sű­rűsödnek a berajzolt díszes ró­mai számok, egy-egy versenyen elért helyezés felkiáltójelei. Előbb csak megyei eredmények, de hamarosan országos, sőt, nemzet­közi viadalokon kiharcolt lisztes helyezések bizonyítékai. Es min­denek felett ott a bejegyzés arról a 12 magyar bajnoki aranyérem­ről, amelynek fele egyénileg, má- sik fele csapat kötelékben kivívott szép győzelmekre emlékeztetnek/ Két aranyérem szélére 1962-es év- számot vésettek a rendezők l A tömör oldalakon azonban ham aa ünnepek uralkodnak. An­• A szürke, fárasztó hétköznapok... Mi szürkéknek és fárasztóknak gondoljuk. Nap mint nap kilomé­terek százai. Fáradtság, szomjúság, hőség, jeges szél és végnélkül a ki­lométerek! De vajon azok, akik e kilométereket, róják, szintén szür­kéknek tartják a hétköznapokat? — A hétköznapok nem szürkék, szeretjük őket. Szeretjük velük együtt a szemünket vágó jeges sze­let, az arcunkba csörgő verejtéket, a közös célért folyó együttes mun­ka fáradalmait, majd utána a kis szerelőműhely meghitt hangula­tát. Dévai János, az egyik legered­ményesebb és emellett legszeré­nyebb pécsi sportoló, az 1962-es magyar kerékpáros terepbajnok ilyennek találta az elmúlt kilenc esztendő hétköznapjait. Ma az idők távlatából a legnehezebbeket az emlékek boldog melegével simo­gatja és amiatt kesereg, hogy 1962-ben a tervezettnél jóval keve­sebb ilyen hétköznapot töltött a Pécs környéki országutakon, vagy éppen a nehéz mecseki terepem — Április közepéig katona vol­tam, öt hetet kórházban töltöttem. Elmaradt az igazi alapozás és né- hányhetes kapkodó munka után már jöttek a versenyek. 1962-ben csak 11 ezer kilométert hajtottam a „vasparipán". Hosszú út a ttzenegt/SMsr kilomé­ter, Dévai János azonban J—4 év­vel ezelőtt tizenöt-tizenhatot is végighajtott. Ez az ötezer most na­gyon hiányzott. Ezért fáradt el a román körversenyen, ezért kapott a 100 kilométeres olimpiai rendsze­rű bajnoki versenyen „csak" bronzérmet, talán ezért bukott ki nyergéből a nyolcnapos magyar körversenyen, ezért lett negyedik azon a 200-as felnőtt magyar baj­nokságon, antelyet 1960-ban meg­nyert és folytathatnánk még to­vább e „balsikereket", amelyek­nek de sok magyar kerékpáros örülne. Dévai János azonban nem elé­gedett sajátmagával. Legfeljebb az utolsó nagy magyar bajnoki ver­seny eredményével, amely az egyé­ni és a csapatsikert jelentette, az aranyérmeket. Ezeket már az „igazi" hétközna­pok hozták. Az őszi komoly nagy edzések, amelyeket izgalmas kivitelben örö­kített meg az edzésnapló. Nézzünk egy ilyen hétköznapot október ti­zenegyedikét: „Ma az öcsi (Dévai Antal) a Kedves cukrászdától úgy megin- I dúlt, mint egy repülő. A pálo- 1 sokig megpróbált egykétszer szökni, de nem tudott lerázni. A végén ő fáradt el, visszafor­dult. Azután végig én vezettem és az Andor (Mátis) m Mandu­lás után mögöttem leszakadt. OH a nagy kezdéstől és a rosszütemü légzés miatt szúrni kezdett a szi­vem, de végigmentem. Az idő így is jó volt, de lehetett volna egy perccel jobb is." Egy hétköznap a közel három­ezerből. Ezek a hétköznapok vas­kohóként edzik az izmokat, tágít­ják a tüdőt, ütemesen dolgoztat­ják és szoktatják a szívet, játékká törpítík a viszontagságokat. A fiatal kerékpáros bajnok az 1963-as naptárban nem a piros- betűs ünnepeket keresi. A hétköz­napok nagy munkáját tervezi, hogy örülni tudjon az ünnepek­nek. Mit szeretne ezektől az ün­nepektől? — Minden valamirevaló kerékpá­ros vágya, az enyém is a váloga­tottság. Szeretnék nyerni egy ma­gyar bajnokságot. A terepbajnok­ságban mi pécsiek erre hat évért át „kötelezettséget" vállaltunk. Es jó lenne egy komolyabb nemzet­közi versenyen megnyerni, ne ne­vessenek ki, legalább egy rész­hajrát! Milyen könnyű ért leírni. Ezt tudja Dévai János is. Ezért ter­vezi gondosan a következő év nagy munkáját. Jelszava ez lett: — Sokat, keményen és gyorsan hajtaniI Ehhez kellenek a szorgos, meg- erőltető munkával töltött „szürke** hétköznapok! töth zoltah 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom