Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-31 / 305. szám

Mmö 7 Békét, jólétet, hasznos munkát Beszélgetés Bogár József elvtárssal, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezető titkárával — Boldog új évet! — így ért véget az a beszélgetésünk, •melyet tegnap Bogár József elv társsal, a Szakszervezetek Megyeri Tanácsa vezető titká­rával folytattunk. (Ezekben a napokban minden beszélgetés ezekkel a szavakkal ért vé­get.) S amíg e bánom — sok «né­pei és jó kívánságot takaró — sióhoz érkeztünk, fontos lőtte- «erekre kaptunk választ A beszélgetés elején azt kér­deztük Bogár elvtárstól, hogy miképpen lehet érté&eikB a szakszervezetek 1962-as tevé­kenységét? — Legelőször azt Ml el­mondani — mondta Bogár elvtárs —, hogy Baranya me­gye szocialista ipara teljesí­tette, illetve túl is teljesítette a népgazdasági tervekben meg jelölt feladatokat. A termelés en telkedért, a szakszervezetek is helyesen értelmezték, segí­tették a. párt iparfejlesztési politikájának megvalósítását. A dolgozó k meggyőződtek ar- ról, hogy a gazdasági vezetők­be] szoros együttműködésben személyes érdekük is a ter­melési tervek legjobb vé^e- itajtása. — Az i^ott üzemek £0 év fái százalékkal többet termeltek, mint 1961-ben s ezen belül 11 »gázaiét: főt s minisztériumi iparra, V százalék pedig m heh* ipart*. Ebből is látni, hogy a szakszervezetek terme­lést segítő munkája eredmé­nyes volt. — Sóikért® poötikai mun­kánk szmvoneűát magasabbra emelni és megértett*, hogy a termelést segítő munka, ér­dekvédelmi munka is. Ha nő a termeiéi, az m* nem ■ tó- kések ét földesurak jövedel mét gyarapítja, hanem a dol­gozókéi. Ezért tartottuk fő feladatunknak 1962-ban a ter­melő munka eredményesebbé tételét, ezért mondjuk a dol­gosaknak, hogy 1963-ben is ezt tartsák szem előtt elsősödben. Ezek után arra is kiváncsiak voltunk, hogy milyen módsze­rekkel segítik a szakszerveze­tek a jobb eredmények eléré­sét a termelő munkáimé. — A nodaMi munka ver - secy szervezésével — mondta Bogár elefánt és anomal hoz­zátette, hogy ennek kettCssae- repe van. A* együk a terme­lés emelése, a másik a szocia­lista öntudat erősítése. Az a fontot, hogy s munkáséul b er ne csók többet termeljen, de értse is, hogy miért teszi azt Ezért tartóra nagyon fontos­nak a szocialista brigád-moz­galom további erősítését, mert ebben a mozgalomban szépen kiteljesedik: a munka szeretet e és a kommunista öntudat Beszélgettünk a szaksaerve­Az áj év ebé Ifttfatndßsai A Sportfogadási £m lottó! Igazgatóság új évi sorsolási | naptára jól kezdődik. Jamuár- ban ugyanis őt iottóhúzást rendeznek, kettőt a fővároa- bazí, hármat pedig yjriáken. Január 1-én délután 3 órai kezdettel az Elkel Színházban tartják a lottó rendkívüli tárgy nyeremény húzását, amelyen m 32. játékhét szelvényei vesznek részt, s 130 were- Ir.ínyt sorsolnak ki. zetek más irányú tevékenységé rcl is, az állami feladatok tár­sadalmasításának kérdésedről is. Ezekkel kapcsolatban ki­fejtette Bogár elvtárs, hogy az SZTK szolgáltatások ban szak- szervezeti munka rejlik, de ál­lami juttatások közvetítését jelenti ez. Hasonló társadalmi tennivalókat jelentenek az egyeztető bizottságok műkö­dése és a társadalmi bírósá­gok, amelyeknek elsőrendű feladata a dolgozók nevelése. — A szakszervezetek 1902- ben komolyan vették a megyei pártbizottság útmutatásait ét megszívlelték a megyei párt- értekezleten elhangzott kriti­kát is — mondotta Bogár elv­társ — és látszik máris, hogy a társadalmi bíróságok az új évben sokkal jobban kíván­nak dolgozni, mint eddig. A munka szervezése, üzem­szervezési feladatok teljesíté­se hogyan áll a szakszervezeti munkában, — erről is érdek­lődtünk. — Nem szabad eäfelefbeni, hogy a műszaki vezetők is szakszervezeti tagok — hívta tel a figyelmet Bogár élvtárs —, ezért nem szabad csupán a szakmai vezető szemével néz niök az életet Jövőre a mun­kavédelmi munkával alapo­sabban kell foglafeozriok, mint 1962- ben. Az 1961-ben balese­tek miatt kiesett munkanapok száma egyenlő voll azzal, iránt ha egy 320 fős üzem egész év­ben állt volna, de 1962-ben ennél le több munkanap esett ki a termelésből. Ez nem jé. Van tehát mit tenmüjk a szak­szervezeti bizottságoknak a jövő évben ezen a téren. Beszélgettünk a művelődés, a nevelés, a szakképzés dol­gairól is Bogár elvtárssal. Es­zel kapcsolatban azt mondot­ta, hogy sajnos 1962-ben a dolgozók továbbiképzése nem vótt jól irányítva. Nagyon so­kan vannak, akik nem a sa ját szakmájukban igyekeznek ma­gasabb képesítés megszerzésé­re, hanem attól eltérő szak­ágakban és tudományágakban. Tervszerű, helyesen irányi í ott szakképzésre és szakmai to­vábbképzésre nos szükség 1963- ban, ■ ebben a szakszer - vizeteknek jelentős szerepet kell szánni — mondotta Bogár •ívtára — Olyasnak, művelődnek az emberek iskolán kívül is — hangsúlyozta — s ezt mutatja a könyvtárak forgalmának nö­vekedése. A szakszervezeti könyvtárak könyvállománya 15 százalékkal nőtt 1962-ben 8 emellett a dolgozók házi könyv tárai is szépen fejlődtek. Ami a legnagyobb hangsúlyt köve­tek, ha már erről esett szó — mondotta — az az, hogy a ku Itúrotthovok és művelődési házaik munkáját keU jövőre hatékonyabbá termi. Uj mód­szereket kell keresniük abban, hogy érdekes, színes előadá­sokat rendezzenek s növeked­jék a látogatottságuk. — Az öncőlúsági a „fesati- vát-szellem” már nem jellem­a kultúrtiázakban működő csoportok szerepléseire — mondta —, javult a művelő­dési és krult úresoportok belső nevelő munkája is. E munka tartalma javult elsősorban, ami igen jó dolog. Műsorpoii- ttfcájuk is jobban igazodik a nemzett és munkásmozgalmi epekhez, a csoportok és együttesek az üzemi élet rend­szeres résztvevőivé lettek. Mű­vészeit! csoportjaink rendsze­resen tészt vesznek a már ha­gyományossá vált kulturális szemléken. — A* irodalmi együttesek 4s bábcsoportok számát kell majd növelni jövőre s az irodalmi színpadok műsorá­ban továbbra is a korszerű­ségre, mai életünket tükröző műsorpolitika megvalósítására JteU törekedni — mondotta Bogár József élvtárs és végül boldog új évet kívánt Bara­nya megye összes szervezett dolgozójának, minden mun­kásnak és alkalmazottnak. Gy. K. Harc „Az elátkozott násznép" sziklán Késői interjú az első pécsi film pécsi szereplőivel A napokban volt 50 éves a pécsi Kossuth (Apolló) mozi. A jubileumi ünnepségről hírt adtunk lapunkban. A cikkre tevéi érkezett szerkesztősé­günkbe. Pattantyús Mihály pécsi lakos írta. Tettye forró sziklái majd­nem izzottak a napsütéstől. Az ember alig birta a meleget. De lám, az az indián, akinek nagy tolldiszes feje és éles szeker­eit tartó keze kibukkan « szikki mögül, úgy látszik, rá sem hederit a hőségre. Az in­diánok egy csoportja körül­veszi a romok között megte­lepülő fehér ember tanyáját. Harc van a balokányi tó mellett is. Az irokéz nagyfá­nak válogatott csapata táma­dásra indul. Nem mese ez. 1920-ban fil­met forgattak Pécsett. Akkor én még gyerek voltam, de ne­künk gyerekeknek nagy örö­met jelentett kíváncsiskodni a filmesek körül. A film egyik szereplője ma is él, Baritz Jó­zsefnek hívják, motorszerelő Pécsett a Zsolnay Vilmos utca 42. számú házban lakik.” Ed­dig a levél. A ház udvarában kis „ma­szek” motorszerelő műhely. Idős ember áll a satupadnál, valamit reszel. Szemüvege a* orra hegyére csúszva — nagy munkában van. — Baritz Józsefet keres«® — mondom. A reszelő megáll a kezében. «— Én vagyok. — Üdvözlöm az első pécsi amatőr filmszínészt — mon­dom. Az öreg hirtelenjében azt sem tudja mit válaszoljon. Megigazítja a szemüvegét, úgy néz rám. Néhány pillanatnyi csend után elmosolyodik. — Hát ezt meg honnan tud­ja? — kérdi. Mutatom a levelet Elolvas­sa. — Ejnye e® a Mihály. Jó barátom — mondja. Beülünk a szerelőműhely kis irodájába. Este van, villanyt gyújtunk és a csapágyak, fo­gók, kalapácsok, kerekek kör­nyezetében késői Interjút ké­rek Jóska bácsitól, az első pé­csi film pécsi szereplőjétől. Szívjuk a cigarettát, fújjuk a füstöt és Jóska bácsi kutat­ni kezd emlékezetében. se csuda indiános volt. A Kig- lis Jóska — villanyszerelő volt a villanytelepen — ő alakítot­ta a remetét. Halász Ilonka a pécsi színház primadonnája volt a remete lánya. Egy pesti színész — Bozó István is ját­szott a filmben, „Árnyék a- sá­toron” volt a film címe. A me­séje? Már nem nagyon emlé­kezem ... Egy remete élt az erdőben, annak a lányát elra­bolták az indiánok s ezt a lányt kellett megtalálni... va­lami ilyen tartalma volt a mesének. — Hogy én mit Játszottam • filmben? Az volt ám a csu­da dolog. Mexikói apacsot! Nagy kalapom volt, a ruhámon széle« öv, az övben görbe tőr. A jelmezeket, díszleteket a pécsi színház kölcsönözte. Ha­nem volt nekem a filmben egy nagyjelenetem is. Pre­mierem. Egy nagy kés volt a fogam között és egy szikla mö­gül lestem. Támadnom kel­lett... Volt ém verekedés is. Én is ütöttem, engem is csé­peltek. Film szerint úgy kel­lett történni hogy engem oda- nyekkentenek a földhöz. De mennyit kellett próbálni! S engem mindig a földhöz csap­tak, a fene egye meg... már fájt a derekam.,. — Hol forgatták a filmet? — Egy rész» itt a balokányi tó mellett készült. Oda építet­ték fel a remetelakot A belső felvételeket itt forgatták. A külső felvételek egy része a Tettyén a sziklánál készült, a másik része pedig Kővágó- szöllösön. Na, az volt ám még csak az igazi. Kővágószöllősön Is harc volt az indiánok és a fehérek között. Két szikla csú­csára kötélhidat kötöttek és ezen a mozgó hídon állt a harc. Harc közben a híd egyik mi — Na hogyan is volt? — kez­di. — Ha jól emlékszem 1920- ban történt Itt dolgoztam Pé­csett a centrálnál, kazánsze­relő voltam. Itt ahol lakom, mellettünk a 44-ben volt Lan- desz Béla fényképész műhe­lye. Ez a Landesz már akkor megjárta Amerikát hozott egy filmfelvevőt Valami filmet akart készíteni, de elromlott a felvevője. Na, majd elfelejtem, állítólag ez a Landesz volt a Tarzan-filmek első főszereplő­je Szóval, nem volt jó a ma­sina. Irt akkor Pestre Ritkó Lipót operatőrnek, aki le is jött Pécsre. Kidolgozták a film forgatókönyvét és szereplőket verbuváltak hozzá. Én jól is­mertem Landeszt szólt nekem is, hogy nem akarok-e a film­ben játszani. Dehogynem — mondtam. Persze nemcsak én voltam az egyedüli pécsi sze­replő. Játszott a filmben Ba­ranyák György pécsi hentes, Báviács Károly pécsi lakatos, ő volt a hősszerelmes, aztán Schmidt János pécsi munkás, ö volt az indián, a — na ho­gyan Is mondjam, szóval a fő- i indián, mert az arcberendez.é­végét elvágtak és a harcolók a mélységbe zuhantak, csak egy tudott megkapaszkodni a kötélhídban és kivergődni va­lahogy. Na nem Jfeell ám meg­ijedni, hogy a mélységbe zu­hantunk. Furfangos dolog az. A mélységet külön vették film re. A valóságban a harcosok csak egy métert estek... En­nek a harcnak a helyét „Az elátkozott násznép” sziklának nevezték. — Állatok nem szerepeltek a filmben? — De. Egy szamár. A te­metőőr szamarát kérték köl­csön, Persze megfizették érte a „napidijat”. Hogy mi volt a szamárral, miért kellett, arra már nem emlékszem. Volt éj­szakai felvétel is. Fáklyafény­nél. Az nagyon szép volt. — A szereplőket biztosan jól megfizették. — Nem mondom, de... va­lami 1000 vagy 2000 koronát kaptam egy hétre. Annyit ke­restem az üzemben is. De itt jó volt, mert egész nap szóra­koztunk. Valami 3 vagy 4 hó­napig készült a fite. — Elkészült® — Igen. Be is mutatták az Apollóban. Nagy siker volt. De azt hiszem, Pesten nem mutatták be. Az operatőr és a filmet finanszírozó pécsi pénz­emberek között valami nézet- eltérés támadt és az operatőr azt mondta: majd ö megmu­tatja, hogy megbukik a film. ügy is lett, kasszasikert nem hozott, mert csak vidéken ját­szották. Persze néma film volt, emlékszem a bemutatón egy­idős asszony zongorával szol­gáltatta a „filmzenét”. Még az újság is írt róla. Szóról szóra emlékszem rá, ezt írta: „Ritka Lipót operatőr .nagyon dere­ka* munkát végzett”. A Ritkát Ritkának írták, ügy látszik, már abban az időben is volt sajtóhiba. — Hát ennyit tudok én er­ről a filmről mondani... — Premierem is volt, ami­kor a filmkockán csak én vol­tam — mondja interjú közben nem is egyszer. Erre nagyon büszke. — Szóval premierem is volt — mondja ismét. Esst az Interjút — ha egy ki­csit meg is késett — mégis csak „szabályszerűen” kell be fejeznem, valahogy így: — fejezte be nyilatkozatát Ba­rite Mihály, az első pécsi ama­tőr filmszínéss. Garay Ferenc lift felenttezfretntk felvételre a művészeti gimnázHimoklia és az Atomi Balettintézetbe A Művelődésügyi KBxKny leg utóbbi számában- rendelkezés J« lent meg, amter szabályozza zenei, a képad- és Iparművésze gimnáziumokba, továbbá az Ans mt Balettintézetbe vsU jalentkesé módláb As nwí—M-es tanévre a zeni gimnáziumokba felvételre jeleni kérők névsorát as általános lsfca Iák Igazgatói február t*-tg kötele sefc eljuttatni a hozzájuk légköré lebb eső sesel gimnázium igazgt tóságáboá) A képsö- ég Iparművészeti gin náziamokba a jOvtf tanévre fel vételt kérők névsorát az általáno i^tolák Igazgatói ugyancsak fet ruár 10-lg kötelesek megküldeni gimnáziumok igazgatóságához, j Jelentkezőket március elején a la kóhelyükbóz legközelebb eső vi rost* rajxfelvétefl vizsgára hft Ják be. Ennek eredményéről a érdekelt általános iskolák igazgs tóit március 25-ig értesítik. A 9—12 éves korú általános i! kola! tanulók május 1. és 15. kä zott jelentkezhetnek felvételre a Állami Balettintézetben az 1963/(it-e tanévre. Az intézet címe: Buda pest. VT. Népköztársn- - Határidő után) if! -Vq Mesa vesznek figyeiemírt 'JCatumg.g, A Goürieck fenyői között mér ott lopakodik az este és kígyóinak a kis vfiágffeó bogarak. Puhán mormol a Iieser. Nem locsog, a szirtieken öregesen csonang, Megszűrt a zaj. Sóhajok tspogatódmak, adat a vakok, de a sötét oly erőszakos és konok: Leplével mindent betakar. Átadni készülnek a házak. Csendjük tiszta, esti alázat Nem II alázat, esti idtfflL Vagy csak látszólag n, mert a munkából nemrég jött meg a lé:. ruhájából gyantaszag árad fülében még ott dobol a fűrészüzem Asszonyát talán épp moot kérdi, hogy jött-e hazulról posta, aztán vacsoráznak és lefeksaenele. Testük megszokásból küzd csak egymásért — egymás ellen álmuk la széttört egükre talál és holnap újra gyantaszag árad s fűrészhang sákong a dobhártya falán. A lány Is most fekteti le a Ids vöröshajú ír fickót, ott, abban a házban Olcsó volt és katona-szerelesa. Mindest tadom már, _ pedig idegen vagyok htetWb bár egy nyelvet beszélünk. Testvérré nem is az egy-nyelv aeftl, hanem az egy-gondolat, egy-cfl és nem utolsó sorban az óedmbeeég. Naponként taJáBkozom velük as utcán és lakásomba is eljönnek. Meg is hívom őket, bár én nagyon szeretek egyedül ölni a tér hogy lássam a hegyeket. Eljönnek hozzám éa beszéUgrAürik, mert egy nyelvet beszélünk, és vitatkozunk, mert nem egy még r a gondola*. De vonzanak körükbe. Sn is von zom őket. Mint mágnes a vasa*. Talán csak ax őerintesés vm—­Mert álarcnélküll, pőrérevetkeziii maidnak a saw». Én is őszinte vagyok, Hívom őket őszintén, haza. Spittal, 1962. „ ____- '■**' Pál M Janedr A4» ogyaaasnik Bu­dapesten, a WBl Eésüsfcmó és SaSvŐgyér Soroksárt úti művelődési húzzák az étoő hét nyerőszámáét ée — a 49. játékhét szelvényeire — a decemberi tárgyjutalmakat. — Január 11-én Veosésen, 18-án Komáromiban, 25-én pedig Du-

Next

/
Oldalképek
Tartalom