Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-24 / 301. szám
Hollandi kocka karácsonyra —Jtauas rum men fr» tfahnet bonyolítottak le a cukrászüzemek. A Nádorban többek között 27« dt- Uttett tortát, és mintegy 17* kiló betont készítettek. A MODERN MISSZIONÁRIUS Néhány érvel ezelőtt szép általános iskolát építettek 1st- ván-akna bejáratával szemben. Sok cigánygyerek jár oda, az egyik első osztály minden tanulója cigány, őket tanítja Jósvay Alfonzné. Tizenegy Orsós egy osztályban Az első osztályban tizennégyen vannak, s a tizennégyből tizenegynek Orsós a nfeve. Amikor a névsort olvasták, a mellettem ülő kis legény a Bogdán névre kiáltotta el magát. A fe- leltetés közben viszont őt is Orsósnak szólították. A következő szünetben megkérdeztem a tanító nénit: — Miért hívta a Bogdánt is Orsósnak? Úgy emlékszem, tizenegy Orsós nevet olvasott fel az óra elején? — Igen, Igen, — magyarázta a tanítónő — úgy is van, tizenegynek Orsós a neve, de a tizenkettedik is az. A Bogdán is Orsós, csak amikor 6 született, a szülei külön éltek és az apja nem akarja a nevére venni. Az r-betfís szavak A gyerekeket egyáltalán nem zavarta, hogy vendég is ül a padok között Szépen feleltek, rendesen írták fel az akkor tanult betűket a táblára is, miután a levegőben jól begyakorolták. Aki szépen írt, az javította td a többiekét is piros krétával. írás után mindenkinek egy szót kellett mondania, amely a tanult betűvel kezdődik. Felállt a kis Marika és mondta: — Rigói — Nagyon jó — hagyta helyben a tanítónő, s rámutatott a hátsó padten ölő „Kukéinak” becézett kisfiára. — Répa! — mondta az nagy diadalmasan. — Ez Is jó, — válaszolt a tanítónő. így ment ez egy darabig. A gyerekek sorra mondták a különféle r-betűs szavakat: ródli, redőny, Rózsi... Az első pádban Is jelentkezett egy fiúcska, majd ki esett a pádból. Intett neki a tanítónő. — Rosseb — mondta a fiú nagy határozottsággal. — Ejnye édes gyerekem, ez nem éppen a legjobb, mert... — szép türelmes szavakkal magyarázott a tanítónő. Seprűál dás Vége az órának. A napos so- rakozót kiált és a kócos, masza- tos elsősök kivonulnak az udvarra. A Kuksinak becézett fiú kinyitja az ablakot. Megkérdem tőle: — Miért nyitod ki? Hisz bejön a hideg. — Azért, hogy szellőzzön a tanterem. Óra alatt elhasználódott a levegő, — válaszolta öntudatosan a gyerek, majd fogta a piszkavasat és a tüzet is megigazította. Éppen a sepréshez fogott hozzá, amikor vissza jött a tanterembe Orsós Géza. Valamin vitatkozni kezdtek, s a vitának Kuksi vetett véget úgy. hogy a seprő nyelével félbevágta Gézát. A tanítónő helyreállította a békét, Géza kiment az udvarra. A következő óra kezdetére Géza eltűnt. Társai mondták, hogy hazament, nem tudta elviselni sérelmét. Jó fél óra múlva csendesen nyílt az ajtó és belépett Géza. A tanítónő elővette a gyereket. — Hogy tehettél ilyet? Nem szabad hazamenni tanítás közben, Géza! Biztosan édesanyád is elnáspánffolt, ugye? — Igen. ő is seprűvel vert el és visszazavart. Házi érzéstelenítés A tanítónő mesélte el a szünetben. Észrevettem együk nap, hogy Julcsikénak tiszta seb a füle környéke. Nem tudtam mire vélni a csúnya kiütéseket, az elvakart vérző bőrt — Hát veled mi történt? — kérdeztem Julcsit, s látom, hogy nemcsak a fülei sebesek, hanem a nyaka is, meg az arca is. — Függőt kaptam, azt az apám kifúrta a fülemet, — válaszolta Julcsi. — De hát hogy fúrta ki a füledet? Mivel fúrta? — Egy vékony szeggel fúrta a papa. Először jól megdörzsölte, hogy ne fájjon, de akkor is fájt. — Es aztán? — biztattam. — Aztán szedett csalánt és azzal csapkodta a fülem végit. Az nagyon csípett, fájt is, de amikor a szeget átszúrta a fülemen, nem éreztem semmit. Sajnáltam szegény kislányt. Gyulladásba jött a füle környéke, viszketett, fájt a szerencsétlennek. Ilyen is előfordul. Sajnos. Korai házasság Volt egy 13 éves kislány, aki a negyedik osztályba járt. Túlkoros volt már, de még gyerek. Rendesen járt az iskolába, sőt, a tanulásával sem volt különösebb baj. De egyszercsak elmaradt a lányka és nem jött. Érdeklődtünk a testvérétől, aki ugyancsak idejárt tanulni, hogy hol van. — Férjhez ment a Pistához, — mondta az a világ legtermészetesebb hangján. — A Pistát is ismertük, talán 15 éves lehetett, összeházasodtak a bükkfa alatt, építettek egy saját kunyhót és élték világukat. Behívattuk a szülőket és kérdeztük; hogy engedhettek meg ilyesmit, ilyen fiatal gyerekeknek. — A szerelemnek nem lehet parancsolni — hangzott a válasz. . Leányvásár Népes volt a telep egyik kunyhója. A sok apró purdé között a nagyobbik lány eladósorba cseperedett. Szép is volt, kívánatos is volt. A fiús szülők engedtek a legény gyerek kérésének és alkudoztak. — Nyolcszáz forint és az áldomás, — így szólt az első ajánlat. — Kevés annyi, édes komám. — volt a válasz. Valóban, nyolcszáz forint nem sok. Sokáig persze nem kellett várni, újabb ajánlat jött egy másik kunyhóból. — Kétezerhétszáz és egy csatosüveg pálinka. Rendben? Miénk a lány? — Tiétek az Ilon, — csaptak egymás tenyerébe és nekiláttak a pálinkának, Ilonék meg a kunyhó építésének. A kunyhó készen lett, de a lánynak csak nem imponált az új ember. Hamarosan megszökött a Gyurkával. A kunyhó ma is ott áll üresen. A szülők összevesztek, vissza követelték a „vételárat” és a pálinkát. A pénzt visszakapták, a pálinkát nem. 'Se Jósvayné megnyomja a csengő gombját. A gyerekek nagy lármával tódulnak be a tanterembe. A „modern misszionárius” folytatja a tanítást. Gazdagh István I V V JT ol van már a kuptcvilág. Hiszen a K•* * vásártér helyén bogárhátú luxusautókra, robogókra, motorkerékpárokra áll az alku, mégis csárda maradt a vásározó csárda. Az ivópulton most i* üvegfödél alatt van a zsömlébe ékelt fasírozott, a töpörtyűs pogácsa, a zselatinnal fagyasztott kocsonya. És a tarka abrosszal leterített tizennyolc asztalnál? Tizennyolc féle náció. Egy halványképp szemüveges férfi kivételével többnyire vidékiek. Talán ezzel magyarázható, hogy alig- alig kerül egyetlen asztalra is a kocsonya, elszáradhat felölük a fasírozott, élszikkadhat d pogácsa is az üveg alatt. Karácsony előtt, disznóölés után jár az idő. és ilyenkor füetöletlen még a hajdinás hurlca, illatos még a tejfel sütött házi,töpörtyű. Legszívesebben talán még a bort is hazulról hozták volna, ha nem volna törvénye a csárdának. De van! Ezt abból is látni, hogy a két pincér pillanatra sem marad veszteg. Amelyik asztalon bátyát bont a vendég, iott azonnal latakarítják a korábban ott ma- rndi ürespoharakat, lecsapkodják a morzsát, klür-fijc a hamutartót és már nyomják is oda az Laljegyzéket. Persze vannak szegényebb asztalok is. Szegényebb, de tipikus asztalok. Ezeknél ülnek az alibi vendégek. Az egyik előtt órája ott áll érintetlenül a málnaszörp és « legnagyobb lelki nyugalommal szuggerálja az esti lap apróhirdetéseit. A másik asztalnál harmadnapos szakával szólóban üldögél egy bőrkabátos, svájcisapkás vendég, ö már valamivel őszintébb szándéké az előbbinél. A három decis pohárban kétújfnyira sárgállik az ital és a pohár fülét pillanatra sem engedné et Az az ébresztő órája. Néha-néha lebicsaklik a feje, és amikor hozzákoccan a pohárhoz, jölijed és korttyal néhányat belőle. Igaz, Ifft tm UeM Ai«« fogy at hal. de a pincér Is segít neki. Amikor elviszi mellette a tálcát, egy nagyon picit oldalbalöki a könyökével. De iga fán finoman, diszkréten csinálja, mert egyszer sem fordult le tőle a székről a búbánatos vendég. Még két-három ilyen akció és majdcsak kiürül a pohár. Hiába, valamit tenni kell. Egyre többen topognak az asztalok körül az újonnan érkezők, azoknak is helyet kell szorítani. De lám, némelyik talponálló mégsem zavartatja magát, mint az a bokáig bundás férfiú sem. aki szemérmesen a falnak fordulva nyalcalja befelé a féldecijét. Csak amikor kifelé megy és felfesd a fejére a sütés sötétlcék sapkát, akkor érteni meg a szemérmességét. Soha sem árt egy kis óvatosság. Különösen, amióta feltalálták a véralkohol próbát. Aztán egyszerre csak előkerül valahon- non Lajoska. Mintha a falnák támasztott karácsonjffák erdejéből lépett volna ki a gyülekezet elé. Gyantaszagot, fűszeres erdei ómul haverit magával és fura balettszökeüé- sekkel odalibegett a klozet ajtajához. Az volt a színpadja. Apró termetét még jobban összenyomta az irdatlan, csupa váll pufajka, amelyből vékonynyelü, haltat or májú fej és két tétova egérszem vizslatta végig a publikumot A kora is törpekor lehetett, mert a festett kucsma alól bizonytalan vonalú, ködszínű, torzsot szemöldökök szaladgáltak fel-le a kucsmaszegély és a két kúsza pillogó ja között, Busó fejének mély ráncai sugirformá- ban futottak le a két szem tájékáról és ott vesztek el valahol a pufajka gallérja alatt. Szóval törpének azért túlon túl csúnya volt Lajoska. Annyira csúnya, hogy már csak a nagyon szép emberekkel lehetne összehasonlítani. De még talán azokkal sem, mert La- joskát hamarabb és alaposabban megnézték maguknak az emberek. Hát még itt a csárdában, ahol kényelemben mustrálhatták. Lám, most Is! Ahogy Lajoska megjelent a színen, azonnal szünetelt az italozás. A kifelé induló sofőrnek egyszerre nem lett sietős a dolga, és az alibi vendég Is megropogtatta a derekát, a kétujjnyt bora mellett. A szomszéd asztalnál egy sokác-féle ember éppen kifelé bontogatta apró elemózsiás batyu jói, de csak az egyik csomót bogozta ki, a másikat hagyta. ■hogy pm, cserit az ujját szúrta belé. A pincér is megadóan dugta zsebre a számlálóblokkot és diszkréten eltűnt a konyhaajtó mögött. Kezdődött a műsor. Ijajceka a publikum felé fordult. Apró egérszemét a plafonra meresztette és lassan, szertartásosan felemelte jobb kezét, az igéző, a csodatevő jobbot. Motyogott valamit, aztán hirtelen scrkonfordult és dobolni kezdett. — Először csak hármat a mutatóujjával, utána odaszorltotta fülét ez ajtófélfához. És meghallotta. Az ajtó zöld máza mögött meghallotta azt a gyengécske, fémes csengést, amiben az ő igéző ereje rejtőzött. És lehullott a lába elé az első tízfitléres. Kicsit lehajolt, megnézte, de nem nyúlt utána. — Újabbért kopogott és újra odahullott elé egy pénzdarab. — Dobolj Lajoska, dobolj! — biztatta vihogva egy autóbusz-kalauz 'és egy félmarék ötfillérest hajított neki az ajtónak. ¥ ajoska erre extázisba esett. Már nem- csak a mutatóujjával, hanem a tenyerével, a két öklével verte a pénzcsináló ajtót. Tombolt a publikum. Már jégeső módjára kopogott Lajoska körül a fillér és ő gyulladt szemmel, ijedezve kapkodott utánuk, amikor egyik-másik elgurult a pult alá. 1/alaki megtréfálta Lajoakát. Olyanfor- * mán csinálta, mintha felkapkodná előle a pénzt. Mégsem hagyta ott az ajtói. Tudta már, ha abbahagyja, megszűnik, a varázslat. Meggörbítette hát a derekát és kinyújtott lábbal iparkodott maga elé gereblyézni a veszendő kincset. Közbe rávicsorított a tolvajra: — Te lopós! Enyém a pénz! Én kopogtam! Te lopós, te lopós!... Már majdnem négykézlábra állt a nagy igyekezettől, amikor a sofőr, akinek éppen kézreállt, hatalmasat húzott az ülepére. Mint a kelj fel jancsi, úgy szökött talpra Lajoska és pityérgős csecsemőszájjal nyöszörögte tovább a magáét: — Te lopós! Te lopós!... Újra kitört a röhögés. A sunyi málnaször- pös, félretette az újságot és tudÓ6 képpel magyarázott a szomszédjának: — Egyszer olvastam, hogy agy angol professzor közös ketrecbe zárt egy betanított kutyát és egy ilyen idiótát. A feltételes reflexeket tanulmányozta és képzelje ... De a szomszédnak úgylátszik kisebb gondlétéinél, mert könyökig a zsebbe vájkált íi vihogva kotort elő néhány aprópénzt. A publikum meg kórusban - iztatta Lí- joskát: — Dobolj Lajoska! Dobolj! — és vastapssal idomították, verték a taktus' a dobclás- hoz. A mulatság egyre vadabb «. ánsszá vá.l- tozott. Úgy tűnt, mintha nem is bajoskát biztatnák, hanem a pénzcsináló ajtót, mintha annak szólt volna a sóvár taps. Csakugyan. Hiszen az alibi vendég, meg az a sunyi málnaszörpös sem a tenyerét csap- dosta már, hanem az asztal lápját és nem is a Lajoskái lesték, hanem a pergő, guruló filiárekct kotorták lábbal maguk alá. De még nem volt mersz, hogy hozzá is nyúljanak. Tizennyolc asztaltársaság fizetett be a murira, túl nagy, túl veszélyes lenne már a tét ahhoz, hogy bankot üssenek. Lajoska sem kavzsi már, egyre esügged- tebben veri a varázsdobot, s ha nem s*irne*- nék annyira azzal a veszett tapssal, biztosa •/ abba is hagimá az igésést. Jpayszerre csak feláll az asztal mellől az ^a sápadt szemüveges ember és teltű- nően, hogy mindenki lássa a szándékát, odalép Lajoskához: — Jó ember, itt egy tizes, tegye el! — És amikor látja, hogy Lajoska nem mozdul, újra biztatja: — Na tegye csak el. Er annyit, mint ez a sok pelyva itt a padlón. Lajoska bambán nézi az embert, nézi a papírpénzt, de nem nyúl érte. A málnaszörpös szólalt meg először: — Na kopjunk le a színről apuskám. Ha nem tudná, Lajoska nem koldus. Lajoska a mi emberünk! Az asztaloktól helyeslőén rikoltották, és újra felcsattant a vastaps: — Dobolj Lajoska! Dobolj! És amikor a szemüveges kifelé indult, valaki elkaszálta a lábát. Nem esett nagyot, de furcsa módon úgy nézétt ki, mintha az aprópénzt akarta volna összenyaláboVni a padlón. Lajoska visítva kapkodott utána: — Te lopós! Te lopós! Pálinkás György 1 Határidő mlőtt A Szigetvári Cipőgyár utoljám 1958-ban teljesítette határidő előtt m éves tervét Most négy ér ötén arról rámolhat be, hogy a több mint 472 000 páros éves tervét 12 nappal az év vége előtt teljesítette és december 31-ig előreláthatólag 13 000 pér cipőt gyárt terven MflL Téli szünidőben a Mecseken
