Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-23 / 300. szám
MIß. DECEMBER 23. 'WAPIÓ' 5 Szállóból a színházjegyig A megyébe látogató turistáknak eddig minden ciyam szervvel le kellett le- v élezniük az igényeiket, amelynek szóig áj tatásaira számították. így külön levelet kellett írniok szállásügyben, ha szállodában kívántak lakni, újabb levelet a vendéglátóiparnak az étkeztetés biztosításáért, megint másikat a színháznak, ha egy előadást meg akartak látogatni. á jövőben nem lesz szükség erre. A Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal ugyanis központosította a szolgáltatásokat. Az országból jövő turistáknak nymodon csak az idegenforgalmi hivatalnak kell ímiok, s az a szállodától kezdve a színházjegyig mindent megszerez szátnukra. Kétezer panasz A tanácsok érdemben elintézik a panaszokat A tot Vigyázzunk a gyertyagyújtásnál! A békét karácsonyi hangulatot több esetben Kavarta m_r meg tűzoltóautó búgó szirénája. A tűzesetek elkerüléséért Indokolt az alábbi tűzrendészet! szabályok betartása: A gyertyákat, csillagszórókat a fenyőfákon úgy helyezzék el, hogy azok hőhatásától a fenyőágak és az éghető díszek ne gyulladhassanak meg. A villany- égővel történő megvilágítás esetén a vezeték és a csatlakozások hibátlanságára fordítsanak fokozott gondot. A fenyőfát függönytől és egyéb éghető anyagtól legalább 50 cm távolságra helyezzék el és a kivilágítás ideje alatt ne hagyják felügyelet nélkül, ne engedjék meg, hogy asgyermo- kek gyújtsák meg a gyertyákat és a csillagszórókat. Január 15-től a kongresz- szusi anyag lesz a pártoktalás témája Az MSZMP VIII. kongresszusának anyaga — a Politikai Bizottság határozatának megfelelően — minden oktatási formában és minden fokon egységesen, önálló témaként kerül feldolgozásra 1963 első félévében. Az iskolámkívtili pártoktatásban január 15-től kezdődően négy témában dolgozzák fal a hallgatók a kongresszus anyagát, mégpedig egységesen a kongresszus rövidített jegyzőkönyve alapján. A pártisko- lákan a marxizmus—le- nindzimus esti egyetemeken a tanárok elméleti konferenciákon foglalkoznak az anyaggal. | — Évenként mintegy 2 ezer ! panaszos levél érkezik megyénkben a tanácsokhoz — ! mondja és mutatja a statiszti- '• kát a megyei tanács panasz- i ügyi előadója. A kimutatás j kissé torzít, mert sok olyan i ügyet is panaszként kezel- | nek — a könnyebb „iktatás” ■ végett —, amelyek inkább a I „kérelem” kategóriájába so- | rolhaték. A benyújtott kérelmeket vizs gálva az a tapasztalat, hogy i a dolgozók nem a „felsőbb I szervekhez” címezik panaszai- | kát, hanem a községi, a járá- i sí tanácsokhoz. Bíznak abban, | hogy ügyüket a községi taná- I csők érdemben intézik el, jo- j gos panaszaikat orvosolják. A megyei tanács vb-ülésen is foglalkozott a panaszügyek intézésével. Megállapították, hogy a rendeletben előírt 30 napos határidőt mindössze — a vizsgált időpontban — 27 panasz ügyében lépték túl, illetve a panaszt 30 nap után intézték eL Kedvező szám ez, bizonyítja: a tanácsok határidőn belül igyekeznek foglalkozni — és ha kell, intézked- I ni is — a panaszügyekkel. | A statisztika másról is be- j számol. Arról például, hogy a I közel 2000 bejelentésből a tanácstagok több mint 300 panaszt jelentettek írásban a tanácsoknak. Kiderül ebből: a tanácstagok döntő többsége lelkiismeretesen törődik választóik problémáival Közérdekű, egyéni problémákkal fordulnak a tanácsokhoz a dolgozók. Egy idős ember például arra hívta fel a figyelmet, hogy Siklóson és Harkányban a „maszek” fodrászüzletek nyitvatartási idejét úgy határozták meg. hogy este zárva kellett üzletüket tartani. Éppen abban az időben, amikor a dolgozók ráérnek fodrászhoz menni. A rendelkezés mögött az a ferde gondolat húzódott meg, hogy a dolgozók ne a „maszek”-hez menjenek hajat vágatni, borotválkozni, daueroltatni, hanem a KTSZ-hez. A KTSZ persze nem győzte a munkát. A tanács intézkedett s azóta a „maszek” üzletek is a nap minden órájában a dolgozók rendelkezésére állnak. Számos panasz érkezik még a földrendezéssel, egészség- ügyi és szociális, lakásügyekkel kapcsolatosan, de szép számmal akad csak egyetlen személyt érintő panasz, kérelem is. Cs. Boldizsár palota- bozsoki lakos a mohácsi kórházban volt hosszú ideig. Még egyénileg gazdálkodik, panaszkodott, hogy 8 hold földjét nem tudta megművelni és a kórházi költségeket nincs miből kifizetni. Kérte a tanácsot, hogy a 3000 forint kórházi költséget engedjék eL A palota bozs old tanács 57/1962. számú határozatában intézkedett, hogy Cs. Boldizsár terhére írt 3000 forint költséget töröljék. Persze a termelőszövetkezeti tagoknak ilyen problémájuk nincsen... — Eléggé sok az olyan panaszos levéL is, amelyben csak vélt sérelemről van szó — mondta a panaszügyi előadó. A rendeletek nem ismeréséből is adódik panasz. Valameny- nyit kivizsgálják, de sok időt és energiát felemészt az ügyek lelkiismeretes kivizsgálása. Akadnak olyan emberek is. akik panaszos ügyeiket öt-hat példányban leírják és különböző fórumokhoz küldözgetik. Egyszerre öt, hat intézmény, hivatal foglalkozik ügyükkel. Tanuló tsz-tagok Hiba ez, az ilyen emberek felesleges munkát adnak, más, talán fontosabb ügyek Intézését hátráltatják. Rendelet intézkedik arról, hogy a panaszügyekei 30 napon belül el kell intézni. A határidő betartásával tanácsainknál még akad javítanivaló. De azt is meg kell mondani, hogy a közel 2000 panasz közül mindössze 27-et intéztek el határidőn túl. Az arány tehát jónak, sőt kedvezőnek mondható. Kőxlemóny A Pécsi Közlekedési Vállalat értesíti az utazóközönséget, hogy december 25-től a Rákóczi út elkészültével. a 27-es vonal járatai ismét az eredeti útvonalon közlekednek. a járatok nem fogják érinteni a Petőfi utca—József Attila út vonalát. A Pécsi Ruhaipari Vállalat férfikonfekció részlegében 460 „Denvef’ és 300 „Preston” japán szabású télikabátot készítettek karácsonyra. A kabátot nagy része már az üzletekben várja a vásárlóközönséget (Foto: Czakó) Szemfülesség vagy A újításokról szóló rendelkezéseket a 29/1959. Korm sz. r. rögzíti. E rendelet meghatározza az újítás fogalmát és negative is megjelöli, hogy mi nem tekintendő újításnak. Eszerint újításnak tekintendő lényegében minden javaslat — a megjelölt szakágak körében — ha megvalósítása a népgazdaság részére gazdasági vagy egyéb hasznos eredménnyel jár. Negative megjelölve többek közt nem tekintendő újításnak az javaslat, amely a « legoldandó kérdést vagy fel- datot pusztán felveti, illetve amelynek előterjesztése a javaslattevő munkaköri kötelessége. Az életben e két meghatározással van a legtöbb probléma, ugyanis a jogszabály szövegezése rendkívül fág értelmezésre ad lehetőséget. Konkrét újítási ügy nem igen kerül a bíróság elé, mivel vitára általában csak akkor kerül sor, ha az újító és a vállalatvezető közt nem a legjobb a viszony, vagy az megromlott valamilyen oknál fogva, de a kevés számú per adataiból és más értesülések alapján vonható le bizonyos következtetési illetve megállapítás, amely enyhén szólva kis kritikára szorul. Egy konkrét ügy adatai szerint az egyik pécsi vállalat mérnöke a műszaki fejlesztés körében újítást nyúj tott be a vállalat vezetőjéhez. Az újítást bevezették, illetve alkalmazták. Jellemző azonban az újítás körébe tartozó kérdések, jogok elbírálásának ingadozó jellegére, hogy a vállalat vezetője először a népgaz dasági eredmény, amely több százezer forintot tett ki, egy százalékát, majd később négy százalékát Ígérte meg a javas- lattevőnek. Közte és a vállalat vezetősége közt azonban megromlott a viszony, majd a mérnök munkaviszonya is megszűnt a vállalatnál. Az újítási díjból pedig most már nem lett semmi. így került az ügy bíróság elé. A mérnök ötvenezer forint körüli összeget követelt. A bíróságnak azonban a keres- setet el kellett utasítania, mert a vállalat felettes szerve a per ideje alatt megállapította, hogy a javaslattétel a mérnök munkaköri kötelessége volt. Most már minden állampolgártól elvárható, hogy tartsa kötelességének hogy a munkakörében és azzal összefüggően külön díj nélkül is fejlessze a technikát, járuljon hozzá tehetségével, tu dásával a társadalom gyors haladásához. Ez ma már társadalmi kötelessége is a dolgozónak. A per kapcsán azonban felvetődik a kérdés másik oldala is. Ugyanis milyen a megfontoltság, a hozzáértés és nem utolsó sorban a rendelkezések alapos ismerete és betartása ott, ahol ilyen A Dráva menti táj szomorúbb, mint a Mecsek ölében fekvő. A hó is gyorsabban elillan, szakadt foltjaiból sár lesz. Alsószentmárton utcácskáin könnyen elmarad a cipő az ember mögött. A mama ott gubbaszt a tűzhely mel- lett, fekete kendőjének keretéből csak fonnyadt ajka, hegyes orra, keskeny álla látszik ki, a szeme környékén pedig, mint mikor a rétet kaszálják, apró fűszálakként ránckévék hevernek. A mama — teljes nevén ■— özvegy Péter Já- nosné nyolcvanharmadik esztendejébe lép. A ház, melyben a mama afféle átutazó, Bosnyák Zsivkó meg feleségéé, •ki a mama menye volt korábban. — Volt nekem saját házam is — világosít fel a konyhai asztalhoz közelebb ülve, de elúszott, én már másodszor megyek tönkre életemben. A konyhában meleg van és félhomály, a mama a sezlonon ülő kisunokájának Margitnak szól, hogy nyissa ki az ajtót, mint mondja borzasztóan ideges lett és magas a vérnyomása. — Szóval én először huszonhétben mentem tönkre. Siklós mellett volt 15 hold földünk, amire a válságkor dollár- kölcsönt vettünk fel. ötszáz dollárt adtak, ami 10 000 pengő körüli összeg volt. Negyedévenként kellett kamatot fizetni a napi árfolyamnak megfelelően. Ha hiszi, ha nem, a végén már csak a kamatot tudtuk fizetni, később meg arra sem volt elég a pénz. Pedig úgij örültünk a kölcsönnek, istállót akartunk építeni... — A kölcsön vége az lett, hogy el kellett adnunk a földet, mert a pénzt betdhlá-ták. Az öcsém gazdag ember volt. sok földje, jószága, de amikor hozzá mentünk azt mondta: Gyere el lovat vezetni, megfizetem a. béredet. Nem segített, senki. Három éve beléptem a termelőszövetkezetbe Siklóson. A házamat eladtam, mert a lányom rábeszélt. c/t mama A pénzt a Siklóson élő legidősebb unokám kapta meg. Mire észbekaptam, nem volt házam, most ezért szorulok a menyemre. — De mama, hát huszonkétezer forintot kifizettek magának a házeladáskor, — szólal meg Bosnyák Zsivkó, és itt jó helye van. — Jó helyem van, persze. De azok ott Siklóson elbántak velem és a bírósággal kellett visszaszereztetnem a pénzemet. Még jár nekem ötszáz forint. Nem tudom, azt kitől kapom meg. Mit gondolj Mondom a mamának, én nem vagyok ügyvéd, én nem értek ezekhez a dolgokhoz, mire a fejét csóválja. — Ez a Zsivkó jó ember, és szorgalmas, a tsz-ben már 500 munkaegységet gyűjtött, és akár tél van, akár nyár, megy dolgozni. Amikor ide jöttem, adtam pénzt a ház rendbehozására, de azért engem csak kinéznek... — Mama. Hát kap maga nyugdíjat, havonta 260 forintot, és pénze is van még. Külön szobát biztosítottunk neki — fordul felém a fiatalasszony — füthet is. — Fűthetek, persze hogy füthetek, de Siklóson a tsz-elnökhelyettes, a Nagy Sándor azt mondta, elveteti a nyugdíjamat. Meg háztájit sem kaptam, holott járna nekem háztáji. Az a tervem, hogy elmegyek árendéba lakni Siklósra, és kikérem a háztáji földemet. — Mama, mama. Miért akar maga Siklósra meni, amikor itt meg van a jó kis meleg szobája, élelme, dolgoznia sem kell, és mi szeretjük magát. — Ah, Beszéd ez csak... Ti sem szerettek engem. Senki sem szeret már engem. Vén vagyok fiam, mint az országút, és... jó lenne meghalnom. Zsebkendőt fog a kezében, azt szorongatja. Margitka hozzábújik, simogatja a kezét. — Ugye nem megy el nagymama tőlünk? t — De elmegyek. Nem lehet megbízni senkiben. Amíg az embernek pénze van, becsülik aztán meg... Idegen nekem minden. — Mit vett a kisunokáknak karácsonyra ? — Mit vettem? Nincs nekem pénzem, és ha van is, nem szórhatom el a garasaimat ... Tegnap vettem szaloncukrot a Margitnak, mit akarnak még egy öregasszonytól. Bizalmatlanul néz, amikor megkérem, mutassa meg a szobáját. Pedig szép a szoba, tágas, egy öreg tűzhely is van benne, és asztal székekkel. — Nehéz vele — mondja később Zsivkó, a búcsúzáskor — nem akarja elhinni, hogy mi megápoljuk majd akkor is, ha beteg lesz. Az sem igaz ám, hogy elveszik a nyugdíját, és a háztájiját is biztosan kiadnák, ha nagyon akarná. Hiába, nem tud már másképp gondolkozni. Hozzászokott a kemény és durva élethez, hozzászokott, hogy a családtagok is egymást marták a földért. Bizalmatlan. Azt hiszi, hogy a pénzét akarjuk. Pedig mi jól keresünk, a tsz-ben szépen fizetnek és nem szűkölködünk semmiben. T assan besötétedik, és a szürke ho- mályban már lámpák világítanak Szegény mama nem égeti az olajat a szobájában. Nem hiszi el. hogy jó emberekkel van körülvéve, és hooy az élet már más, mint régen. Talcarékoslcodik. mert „nehéz” napokat vár és igazából csak titokban szeret mindenkit a szeretet ünnepén. SZOTS ISTVÁN Uönnye'műen ígérnek ezreket a társadalmi tulajdon terhére és ugyanilyen könnyelműen vissza is vonják az ígéretet, mondhatjuk, a bizalom terhére. Adatok merültek fel azonban arra is, hogy hasonló javaslatokat újításnak minősítve a népgazdasági eredmény 4—8—9 százalékát fizették ki újítási díjként a vállalatnál. Ezek az ügyek természetesen bíróság elé nem kerültek, mert nyilvánvaló „teljes egyetértés” volt a vállalat vezetői és az újítók közt. Ezek szerint megállapítható, hogy a társadalmi tulajdon fokozott védelmének elve kissé sérelmet szenvedhet az ilyen körülmények között, amelynek felszámolása egyre inkáb indokolt lesz a fejlődésünk következő szakaszában. Véleményem szerint szigorúbb mércét kell alkalmazni az újítások körében. Nem lehet hivatkozni arra, hogy a technika fejlesztése érdekében mindent él lehet tűrni, ez csak kalózlobogó lehet a felelőtlen, önző természetű emberek javára. Szerintem jelenleg az újítások körében lehető legnagyobb lehetőség van a visszaélésre. Ennek felszámolása szükségességét különösebben nem fontos indokolni. Az újítási rendszerben szerintem az a legfőbb hiba, hogy a javaslat elbírálása egyedül a vállalat vezetője és nem a vállalati érdektől bizonyos mértékben független műszaki bizottság hatáskörébe tartozik. Ha az így lenne — gondolom — nem sértené a vezetők felelősségének, hatáskörének ki- terjesztésére irányuló irányelveket, hiszen ez a kérdés, nem az általános vezetés körébe tar tozik mivel inkább szakkérdés, mint gazdaság-politikai kérdés. Éppen azért szükséges lenne az újítások elbírálásának rendsze rét is alapos revízió alá venni. Ezzel — úgy vélem — lehető legjobban vissza lehetne szorítani a szubjektumok káros hatását, és nem utolsó sorban a visszaélések lehetőségeit. Megállapításom szerint jelenleg az újítások körében végzett tevékenységek ellenőrzésére — a népgazdasági érdek és az újító dolgozók méltányos érdekei összhangjának megteremtése érdekében — lehető legnagyobb szükség van. Nem lehet egyetérteni az újítási díj sablonos százalékos megállapításának rendszerével sem, amely szerint az újítási díj összegét a népgazdasági eredmény 1—10 százalékában lehet megállapítani. Vannak ugyanis esetek, amikor valaki az ötletével úgyszólván az értelem minimumát adja és annak megvalósítása mégis jelentős népgazdasági eredményre vezet. Például ismeretes, hogy az építőiparban olyan újí tást vezettek be, hogy az állványokra az eddigi hosszú pallók helyett keresztbe apró, olcsóbb deszkákat helyeznek és azzal milliókat takarítanak meg a népgazdaság részére. Jö gosan felvetődik az emberben a kérdés, hogy az ilyen „újítások” alapján bármilyen összegű népgazdasági eredmény ér» hető is el, a társadalmi érdek* kel és a szocialista erkölccsel összeegyeztethető-e az, hogy az ötletfeltevő többezer forintot kapjon újítási díjként. Úgy gon dolom, nem. Ennyire egyszerű megoldást felvetők ilyen díjazása oda vezet, hogy alaposabb szellemi tevékenység, energia felhasználása nélkül csak a szemfülesek járnak jól és nem serkenti a dolgozókat a műsza ki ismeretek alapos, elmélyült elsajátítására. Nem vagyok ellene az újítók díjazásának, de ezekhez hasonló esetben helyes lenne, ha nem százalékos formában jutalmaznák meg az újítókat, hanem esetleg más alapon. Nem beszélve arról, hogy az ilyen jellegű „újítás” az ideológiai átformálás döntő időszakában már az adott iparágban dolgozók társadalmi, erkölcsi kötelessége kell, hogy legyen. S nem várhatnak arra, hogy a javaslatukat csak busás különjövedelem ellenében tegyék meg. Helyes lenne, ha az illetékesek komoly figyelmet fordítanának e lényeges probléma megoldására mielőtt még súlyosabb következmények nem jelentkeznek a „szabad újítási gazdálkodásból” a népgazdaságra és az újításban közremű ködő személyekre. Nem lenne elítélendő az sem, ha az újítási ankétokon ezekkel a kérdésekkel is foglalkoznának. Dr. Bakony? Imre ügyész fitenyészfés érdekli. Harmincnyolcán vesznek részt a tanfolyamon, amelynek elvégzése után szakmunkás oklevelet kapnak. Van egy másik sza kositott tanfolyam is a járás székhelyén, Siklóson. Erre a tanfolyamra a járás termelőszövetkezeteiből 24 raktáros és magtáro? jár be. A tanfolyam elvégzése után ők iá raktári, illetve magtárt szakmunkások lesznek. amelyek megfelelnek az ottaifi viszonyoknak, amelyek elősegítik az ott meghonosított kultúra továbbfejlesztő sét. Máriagyűdön például 32 tsz-gaz- da jár ezüstkalászos tanfolyamra azzal a céllal, hogy szőlészeti szakmunkás oklevelet szerez zenek. Siklósón nagy baromfikombinát épül. Itt egyik fő profi] a baromfi- tenyésztés lesz. A siklósiakat ezért elsősorban a baromTíz ezüstkalászos tanfolyamon mintegy 250 termelőszövetkezeti gazda ismerkedik a mező- gazdaság alapvető kérdéseivel a siklósi járásban. A tíz közül kettő második éve működik, nyolc pedig idén kezdte meg a munkát. Az ezüstkalászos tanfolyamok majdnem teljes egészében szakosítottak. Mindenütt lényegében olyan előadások hangzanak el,
