Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-14 / 266. szám

Üzemi sebészet J Kossuth-bányán A Komlói Szénbányászati Tröszt üzemeiben az utóbbi három év alatt több mint 20 millió forintot fordítottak munkavédelmi jellegű beruhá­zásokra. Különösen szembetű­nő az idei fejlődés. Elkészült többek között a III-as aknai fürdő bővítése, Anna-aknán új fürdőt építettek. Szászváron befejezés előtt áll az új fürdő kivitele, Zobákon pedig folya­matban van az ország egyik legnagyobb, legkorszerűbb bá­nyájához illő üzemi fürdő- öltöző építése. A földalatti munkahelyeken a szilikózis­védelem céljából bővítették a vízcsőhálózatot. Folyamatosan szerelik fel az orvosi rendelő­ket a legkorszerűbb vizsgáló és gyógyászati berendezések­kel. A komlói bányák üzem­egészségügyi szolgálatában új intézményt hívtak életre. A tröszt legnagyobb termelő­üzemében, Kossuth-bányán megkezdte munkáját az üzemi sebészet. Az újfürdőben be­rendezett kezelőben két sebész, orvos látja el a betegeket. Az üzemi sebészet enyhíti a vá­rosi rendelőintézet zsúfoltsá­gát. A bánya üzemi sérültjeit ugyanis a jövőben itt kezelik, s csak súlyosabb esetben, szükség szerint irányítják kór­házi ellátásra. NAPLÓ A dolgosok bis aim óból Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Áprily Lajos költőnek, költői és műfordítói munkás­ságának elismeréséül, 75. szü­letésnapja alkalmából a Mun­ka Érdemrend kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanás elnöke nyúj­totta át * 1 — HETVENHAT AN jelent­keztek eddig a Pécsi Tervező Vállalat rajztanfolyamára, ahol szakmai továbbtanulási lehetőséget biztosítanak ré­szükre. A jelentkezők még ezen a héten felvételi vizs­gán vesznek majd részt. A tanácstagokat a dolgozó tömegek demokratikusan vá­lasztják és joguk van beszá­moltatni őket végzett munká­jukról. Nézzük hát meg, hogy az 1963. évi választás előtt me­gyénk tanácsai miről is tudnak beszámolni megbízóiknak? Az elmúlt négy évben meg­nőtt a bizalom tanácsaink iránt. Növekedett a tanács­tagokon keresztül a bejelen­tett panaszok száma. Megszi­lárdult a törvényesség. Míg 1958 előtt tanácsaink munkájában bizonyos bürok­ratikus elemek keveredtek, ad­dig most az emberekkel való lelkiismeretes foglalkozás lé­pett ennek helyébe. Megyénk 5291 tanácstagja közül a me­gyed tanácstagok például csu­pán 1962. első félévében 65 ta­nácstagi beszámolót tartottak 4440 választó részvételével. A járásoknál 169, a városoknál 111 beszámoló volt, a községek­ben pedig 1483, mintegy 13 706 részvevővel. A megyei tanács­tagok fél év alatt 69, a járásiak 370, a községiek 753 fogadóórát tartottak és a részvevők nagy száma a megnövekedett biza­lomról tanúskodik. Különösen sokat fejlődtek a falusi tanácstagok, akik nagy tapasztalattal intézik a parasz­tok ügyeit. A községfejlesztési terveket ezelőtt 50—60 százalék na, most 100 százalékra teljesí­tik. Szép eredményt értek el a társadalmi munka szervezésé­ben. A tanácstagok többsége első­ként lépett a termelőszövet­kezetbe, belépése után pedig Igyekezett a gazdaságot meg­szervezni, segíteni a tsz vezetőségét. Nem kevés azoknak száma, akik a városból is elmentek falura, hogy segítsék a parasztság munkáját, mint például Józsa István megyei tanácstag, aki a gépállomások megyei igazga­tója volt Józsa elvtársnak jó fizetése, szép lakása, kényelme volt biztosítva a városban, mégis a mohácsi Uj Barázdába ment ki elnöknek, hogy rend­behozza a gazdaságot. Több községben a vb-elnök, vagy titkár a falu népének akara­tából tsz-elnök lett, mint pél­dául Paluska Sándor, akit Tek- lafaltm választottak meg A tanácstagok nagy része rend­szeresen látogatja a termelő­szövetkezeteket, segítenek a problémák megoldásában. Fü- löp János megyei tanácstag a Szentlőrinc környéki szövet­kezeteknek nyújt segítséget, s bár nem paraszt származású ember, mégis részt vesz a köz­gyűléseiken is, eljár velük a mezőre, intézi ügyes-bajos dolgaikat. A műemlékvédelem, törté­nelmi múltú helyeink ápolá­sa, rendbehozatala, megyénk természeti szépségeinek fej­lesztése fontos helyet ka­pott a tanácsi munkában. Három mesterséges tavat (Aba- liget, Tóvölgy, Sikonda) léte­sítettek, nagy költséggel fej­lesztették Harkányt A megyei idegenforgalmi hivatal például 1957-ben 526 ezer forint ki' adással számolt, 1961-ben 3 millió 100 ezer forinttal. A hi­vatal kezelésében lévő vagyon 1957-ben 393 ezer forint érté­kű, de már 1961-ben 64 millió forint értékű volt. Felvetődhet a kérdés, volt-e értelme a sok pénz kiadásának? A kételke­dőknek számokkal válaszolha­tunk: 1957-ben Abaűigebet 534- en, 1961-ben már 31 ezren láto­gatták meg. Siklóson 74 ezerrel többen látogatták meg a várat 1961-ben, mint 1957-ben. Jelentősen fejlődött megyénk kereskedelme, a dolgozók el­látása. A baranyai falvakban sokat fordítottak az üzlethálózat kor­szerűsítésére, hogy a dolgozó parasztság gyorsan jusson vá­rosi színvonalú áruhoz. Szabá­lyozták az állami és szövetke­zeti kereskedelem feladatait, elhatárolták működési terüle­tüket. Az üzlethálózat fejlesz­tésére a kereskedelmi vállala­tok 63 millió forintot fordítót­A megyei bíróság tegnap folytatta Forgács Istvánná és társainak — Márton Jánosné, Farkas Endréné, Vrancsics Kálmán és Juhász Lajos — bűnperének tárgyalását La­punkból is már ismeretes, hogy Forgács Istvánná és tár­sai — a Dél-Dunántúli Áram­szolgáltató Vállalat pécsi üzemvezetőségének alkalma­zottai — áramszámlákkal ma­nipuláltak. Az áramszámlák ellenértékét a fogyasztóktól személyesen vették fel, de az összegeket nem fizették be. Sikkasztásaikat 1957 február­jában kezdték és 1962 január­jáig — letartóztatásukig — folytatták. Tegnap a megyei bíróság folytatta a tanuk ki­hallgatását, majd az igazság­ügyi könyvszakértő vélemé­nyét hallgatta meg a bíróság. A könyvszakértő hiteles doku­mentumokkal bizonyította, hogy Forgácsné 1957-től 982 számlát inkasszált be saját zsebére, s ezeknek a számlák­nak összege 330 094 forintot tett ki. Voltak napok, amikor 5—6—8 ezer forintot is besze­1 dett. Márton Jánosné mintegy 45 esetben ment el a fogyasz­tókhoz és azoktól 35 ezer fo­rintot szedett be, s hasonlóan Forgácsnéhoz, ezt az összeget sem fizette be, hanem saját céljaira használta fel. Farkas Endréné az előbbiekhez hason­ló módszerrel mintegy 1600 forinttal károsította meg a társadalmi tulajdont. Vran- 'csics Kálmán behajtási cso­portvezető és Juhász Lajos fő­könyvelő az ellenőrzés elmu­lasztása miatt ült a vádlottak padján. Forgácsné és Márton­ná beismerték bűntettüket, Farkasné azzal védekezett, hogy a beszedett összegeket Forgácsnénak átadta. Az igazságügyi könyvszak­értő után az ügyész emelkedett szólásra és indítványa meg­lepő fordulatként hatott a tár­gyalás menetére. Bejelentette, hogy a DÉDÁSZ Vállalat pé­csi üzletigazgatóságának osz­loptároló raktáránál vizsgálat folyik, s a vizsgálat során a különböző raktári készletek ellenőrzése során 1 millió 848 ézer 862 forint többlet, illetve másfajta cikkekből pedig 1 millió 126 ezer 185 forint hiány mutatkozik 1961. évben. A többlet és a hiány elleplezésé- re a leltári iveket megsemmi­sítették — illetve e perben szereplő Juhász Lajos ötöd- rendű vádlott semmisítette meg. Ezért indítványozta, hogy Juhász Lajos cselekményét a Forgácsné-féle bűnpertől vá­lasszák eL Juhász Lajos fő­könyvelőt minden valószínű­ség szerint a két ügyért együt­tesen vonják felelősségre. A bíróság az indítványnak helyt adott Az ügyész ezután For­gácsné és három társának bűn­perében megtartotta vádbeszé­dét. A vádbeszéd többek kö­zött kitért arra is, hogy a vád­lottak ügye nemcsak büntető­jogilag, hanem társadalmi er­kölcsi szempontból is a leg­súlyosabban elítélendő. „Va­jon milyen légkör uralkodha­tott a DÉDÁSZ behajtási cso­portjánál, ahol hosszú évekig senkinek sem tűnt fel, illetve senki sem jelentette azt a könnyelmű és pénzpazarló életmódot, amelyet Forgácsné folytatott?” — tette fel a kér­dést az ügyész. „Vajon mi­lyen munkafegyelem volt ott, ahol senki nem szólt például Forgácsnénak azért, mert munkaidő alatt órákat volt tá­vol? Forgácsné munkaidő alatt ment el és szedte be a számlák ellenértékét” — foly­tatta. Vádbeszédének befejező részében Forgácsnéra a leg­magasabban megállapítható szabadságvesztés büntetés ki­szabását. Márton Jánosnéra szigorú szabadságvesztés kisza­bását, Farkas Endrénére — mivel elkövetett cselekménye kisebb súlyú — szabadság- vesztést, de a szabadságvesz­tésnek 3 évi próbaidőre való felfüggesztését* Vrancsics Kál­mánra pedig megfelelő mér­tékű szabadságvesztés kiszabá­sát kérte. Délután került sor a védő­beszédek megtartására, majd a bíróság a tárgyalást elnapolta. Ügyükben ítélet még ebben a hónapban várható. (Garay) tak, ebből a tanácsi szervek 16 mUíliót. A boltok száma 1958- ban 1445 volt, ma 1649. Az áruforgalom 1958-ban 1055 mil­lió, 1961-ben 1347 millió forint volt Tanácsaink nem feledkeztek meg az egészségügy' fejlesz­téséről sem. Míg országosan 3700 lakosra jut egy orvos, Baranyában 2ö84-re. Uj egészségügyi létesítmé­nyek épültek, bővítették a gyógyszertárakat. A felszabaduláskor például me gyérüknek 431 kórházi és 1315 klinikai ágy férőhelye volt (Pécset is számítva), ma a kór­házi ágyak száma 2780. A biz­tosítottak száma rohamosan emelkedett ma már mintegy 168 ezer ember részesül ingye­nes orvosi kezelésben. Szüksé­ges volt új rendelőintézetek építésé. Szigetváron rendelő- intézet Sellyén szülőotthon várja a betegeket, illetve a rászorulókat. Korszerűsítették a siklósi kórházat, 1963-ra el­készül a mecseki tüdőszanató­rium. Községfejlesztési alap­ból 24 orvoslakás épült, és 28 falusi orvosi rendelő. Az ipar terén a lakosság jobb foglalkoztatását tűzte ki célul a tanács. Különösen a nők foglalkoztatásában igyekeztek eredményt elérni. A szolgáltatások fejlesztése — mint tanácsi feladat — volt az első, amit megyénkben meg kellett oldani. Ebből a célból iparpolitikai tervet dolgoztak ki. A Patyolat mosodák vidék­re is telepedtek, és új Patyolat üzem épül Pécsett. A nők fog­lal koztaitására Komlón, Mohá­cson új üzemeket létesítettek. Komlón 700 nő dolgozik. A dől gozó nőik foglalkoztatásának tehetőségeit azonban még to­vább kell kutatná. Konfekciós üzemek, vegyipari szolgáltatás, de még sok minden van, amit fel lehetne használni erre a célra. A szolgáltatások javítá­sát össze kell kapcsolni a nők foglalkoztatásával. Oldalakon keresztül lehetne sorolni tanácsaink aktív tevé­kenységének beszédes muta­tóit, melyek jelzik, hogy az el­múlt választások óta jól sáfár­kodtak a nép bizalmával, jói használták fel a rendelkezé­sükre álló anyagi eszközöket. Képzett, felelősséggel dolgo­zó tanácsi apparátus és az „ügyekért” nemcsak aggódó, de szerepet vállaló tömeg: ez a társadalmi tanácsi tevékeny­ség jövője. Megyénk minden becsületes polgárára számítani, munkát adni nekik, jól és ügyesen irányítani, ezt kell tanácsainknak még a jövőben jobban megddaniok. Az em­berek bizalma kíséri tevékeny­ségüket, a bizalmat aktív tá­mogatássá kell fejleszteni. Az eredmények biztosan még szebbek lesznek. Szüts István Hoffmann meséi a Pécsi Nemzeti Színházban A pécsi opera- és balettegyüttes nagysikerű közös produk­ciójából mutatunk be két felvételt. Marczis Demeter a kocsmáros szerepében Befejezték a cukorrépa szedését A nagytótfalusi Uj Tavasz Termelőszövetkezet ötven fő­ből álló négy asszonybrigádja három nap alatt végezte el tíz hold cukorrépa termésének a betakarítását. Most az átadás­ra várnak, hiszen az ottani mérlegelés mondja majd meg, hogy mennyit kapnak pré­miumképpen. A termés ugyan­is jónak ígérkezik, s a többlet felét megkapják az asszonyók. Vásárosdombói nehéz ügyek IDŐS EMBER sántilká! be a tsz-árodába. Köszön és mindjárt a lé­nyegre tér. — Hiába, nem megy. Behoz­tam ezt a papírt a Lajosnak. Nem tudom mi nem megy és ki az a Lajos, akinek papírt hozott Egyelőre nem is érde­kel. Nézzük a számokat Száz­két férőhelyes tehénistállót építettek Vásárosdombón. Ez 1 millió 773 ezer forintba került. Benépesítették és 470 000 forint kedve zményt kaptak. — Ha a tejtermelés elérte volna a járási szintet akkor újabb kedvezményt kaphattak volna. — Sajnos ez nem sikerült —• mondják. Zizegnek a papírlapok, a fő­könyvelő távollétében igyekez­nek előkeríteni az adatokat: mondják, hogy építettek ám juhhodályt is, én meg csak bíz­tatom őket: az áruértékesítési tervüket is teljesítik majd, sőt talán túl is teljesítik, mire ők: az meglehet, biztosat még nem tudnak, de az már biztosnak látszik, hogy 38—40 forintot fizetnek egy-egy munkaegység után. A hízottsertéseket is szóba hozom, miire ők: az idén nem megy úgy a sertéstenyész­tés, mint ahogy kellene, nem hiszik, hogy lesz túlteljesítés, — Miért, mi a baj? Váltogatják egymást az em­berek. Nincs állandó gondozó. — Nem vállalják? — Nem nagyon, mert na­gyon nehéz, Az elnök kint beszélget va­lakivel a folyosón, az irodában meg már feledjük a kedvez­mények kutatását, most úgy érezzük ez a kérdés a legfon­tosabb. — MIÉRT HAGYJAK OTT az emeberek a sertéstenyész­tést? — Papp Jóska is vért hányt Pedig csak három hónapig volt ott Nincs viz. Azt most már lajttal viszik, de a takar­mányt százötven méterről kell hordani nyakig érő sárban. Ki bírja ezt? Az idős ember ott áll papár­ral a kezében, várja a Lajcat ö is közfoesaSL — Két és fél évig bírtam. Megbetegedtem. — Most a*t mondták fogadjam el ismét. Szeretem a sertéseket. Szíve­sen is csinálnám, de nem bí­rom. Az orvos azt mondta: a lábamba kerülhet. Most itt van ni, alig tudok a lábomra állni két nap után — kesereg Ko­vács József. — Pedig lehetne ám segíteni a dolgon. Kutat kellene fúrni, salakos járdát csinálni legalább és egy takar- mányost építeni. Mindezt meg­ígérték, de még semmi sincs. Huszonnyolc anyakoca, 180 bízó és száznegyven malac van a telepen. Sok moslék, sok ta­karmány kell ennyi állatnak. Mindezt odavödrözni — bizony nem gyerekjáték. Tönkrete­szi ez a munka az embere­ket. Ezt már észrevették a tsz vezetői. Jó lenne, ha segítené­nek is rajta. Mert ebből az áldatlan álla­potból kára van a termelő­szövetkezeti gazdáknak, de ká­ra van a termelőszövetkezet­nek is. Meglepődve hallom, hogy még hat hold fővetésű és húsz hold másodvetésű silókukorica kint van a földön. A silógödör meg félig! «— Már be is ázott. Táláén még nem akozott benne sok kárt az eső — mondják és mesélik az esetet. A mágocsj gépállomás kül­dött ide kombájnokat Volt itt magyar, szovjet német kom­bájn — mindegyiknek egy kö­aös vonása volt. Egyik sem volt jó. •— Ide küldtek például egy szovjet kombájnt este. Ez olyan retur kombájn volt. Oda vissza jár. Este elhozták, ké­ső reggel meg visszavitték a gépállomásra. Rossz volt. . De a mi két vontatónk ott állt haptákban. Három napot estek ki a mi gépeink is a gépál .o- másd kombájnok miatt És még mindig nem tudtuk beta­karítani a silókukoricát. ígér­ték, hogy kapunk egy kom­bájnt mi is. Október 31-re volt jelezve, de még híre ham­va sincs. Nagy veszteség ez kérem. Már a kukoricaszárat is be kellett volna tenni a gödörbe, nálunk meg a főve­tésű silókukorica egy része is kint van. ÍME a tsz panasza. Ezen pe­dig csak a mágocsi gépállomás tud segíteni. Közben megjön az az ember, akire Kovács József várt. Oda­adja a papírt. •— Aztán most elmegy az orvoshoz? —• Félek, nagyon félek. A lábomat féltem.»i Elmegy, biztosan elmegy az orvoshoz Kovács József, de azért pusztán ebbe a ténybe nem szabad belenyugodniok a termelőszövetkezet vezetőinek» Szálai Ián« 4 A két Hoffmann, Wágner József és Csifó Sándor. Erb János felvételei. Az ügyész indítványa újabb fordulatot adott ÍÍíívtioÍ' Folytatódott a 360 ezer forintos IfLl/íiüL UgyllvH sikkasztás bűnperének tárgyalása

Next

/
Oldalképek
Tartalom