Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-29 / 279. szám

tm. NOVEMBER 29 MAP16 Á kongresszusi munkaverseny értékeléséről Beszélgetés Bogár József elvtárssal, az SZ1V1T vezető titkárával Lapunk április 29-i számá­ban jelent meg az MSZMP Baranya megyei Bizottságának közleménye arról, hogy a párt- bizottság üdvözli és támogatja a VIII. pártkongresszus tiszte­letére indult szocialista mun­kaversenyt, s a versenyben legjobb eredményt elérő üze­meknek, termelőszövetkezetek­nek első díjként díszserleget, második díjként művészi vá­zát és harmadik díjként szép kivitelű oklevelet adományoz. Pontosan meghatározták, hogy melyik iparágban hány díjat osztanak ki. Ezzel kapcsolatban felkeres­tük ißogür József elvtársat, az SZMT vezető titkárát, hogy tájékoztatást kérjünk a kong­resszusi munkaverseny hely­zetéről, a pártbizottság által felajánlott díjak odaítéléséről, az értékelés módjáról és ide­jéről.' — Meddig tart a kongresz­szusi munkaverseny? Milyen időszakot vesznek alapul az eredmények elbírálásánál? — A kongresszusi munka­verseny nem zárult le a párt- kongresszus befejeztével, ha­nem tovább tart az év végéig, az éves tervek befejezéséig. Annak idején azt javasolta a pártbizottság, hogy a kong­resszus tiszteletére indított szocialista munkaverseny az üzemek, termelőszövetkezetek és állami gazdaságok évi ter­vének, illetve az éves terv bri­gádokra és egységekre eső ré­szének a teljesítéséért és tál- teljesítéséért folyjék. Tehát nem a részeredménye­ket, vagy részidőket vesszük alapul a kongresszusi verseny értékelésénél, hanem az egész gazdasági évet mint egységes időszakot, — Hogyan, milyen adatok alapján történik az elbírálás? — A vállalatok mérlegbeszá­molóit ^tekintjük, alapnak az értékelésnél, hiszen abban mipdeh tény és gazdasági mu­tató megtalálható. Fő feltétel a? éves gazdasági terv telje­sítése, vagy túlteljesítése. Ter­mészetesen ez is üzemenként másként jelentkezik, hiszen nem egy iparág van, ahol a mennyiségi tervek kötöttek, s a többlet termelés éppoly rossz pont, mint ha kevesebbet ter­melnének. Ilyen többek között a. Bőrgyár és a szénbányák terve. Ezeknél az üzemeknél elsősorban a minőségi és a gazdaságossági tényezőket s még több más muta tószámot tartunk majd szem előtt. — A szénbányáknál például hogyan döntenek a hat díj sor­sáról, amikor csak két szén­tröszt van a megyében? — A szénbányáknál, s az ércbányánál az üzemeket érté­keljük és nem a trösztöket. A szénbányáknál kötöttek a ter­vek, ezért nem is a mennyiségi teljesítést vesszük perdöntőnek hanem a termelékenységi mu­tatókat. Meg kell jegyeznem, hogy a termelékenységi muta­tók is különböznek egyes vál­lalatoknál. Például a szénter­melésben a termelés emelését teljes egészében a termelé­kenységnek kell produkálni, ugyanakkor a Kesztyűgyárban a termelés emelkedésének csak kisebb részét teszi ki a terme­lékenység emelkedése. Minden üzemi, vállalati sajátosságot figyelembe veszünk a kong­resszusi verseny értékelésénél. Nem lesz éppen könnyű a trösztök alá tartozó bányaüze­mek értékelése, mivel az éves tervet a trösztök kapták, az üzemek csak negyedéves ope­ratív terveket hajtanak végre. — Brigádok, vagy más ki­sebb, üzemen belüli kollektí­vák elnyerhetik-e a pártbizott­ság valamelyik díját7 — Nem. A díjak kizárólag üzemek, vállalatok, termelő­szövetkezetek, állami gazdasá­gok és gépállomások részére lettek felajánlva. Ezért is ér­tékelünk a vállalati mérlegbe­számolók alapján. Visszatérve az értékelésre, három kategó­riában végezzük az értékelést Azok a vállalatok, amelyek a Statisztikai Hivatalnak küldik meg mérlegbeszámolóikat, könnyen értékelhetők, hiszen minden adat együtt van. Az összevont vállalatok esetében — ilyen például a Mohácsi Selyemgyár, a Pécsi Sörgyár — a felettes irányító szerv érté­kelése alapján határozunk. Majdnem hasonlóan történik a szénbányászati trösztök üze­meinek az értékelése is. A trösztök egyébként is értékelik üzemeiket, s nekünk az a fel­adatunk lesz, hogy az első he­lyen, vagy második helyen végzett tröszti bányaüzemek között megállapítsuk a megyei elsőséget, illetve a további sor­rendet — Volt-e már értékelés, s ha igen, milyenek a kongresz- szusi munkaverseny eddigi eredményei? *— A harmadik negyedévi eredmények alapján értékeltük a kongresszusi munkaversenyt. Az adatok azt bizonyítják, hogy a megye üzemei, leg­alábbis a döntő többségük, eleget tett a tervben előírt kö­telezettségének. Emelkedett a termelékenység, javult a ter­mékek előállításának önkölt­sége és a baleseti helyzet is kedvezőbb, mint a tavalyi esz­tendő hasonló időszakában volt. Több mint egy hónap van még vissza az év végéig s re­méljük, a negyedik negyedév ugyancsak jó eredményeket hoz, s a vállalatok eleget tesz­nek kötelezettségeiknek. — A termelőszövetkezeteket hol értékelik, s körülbelül mi­korra várható a végleges dön­tés? Kik döntenek a díjak vég­leges odaítéléséről? — A termelőszövetkezetek értékelését a megyei tanács mezőgazdasági osztálya végzi el az éves gazdasági eredmé­nyek alapján. A pártbizottság által felajánlott díjak végleges odaítélését a megyei párt­végrehajtó bizottság ülésén döntjük majd él. <G. I.) Ülést tartott a MÉSZÖV választmánya Az új termésig elegendő a burgonya A felvásárlási munka idei eredményeiről, további felada­tairól, valamint a földműves- szövetkezeti hálózat átszerve­zéséről tárgyalt tegnap a Szö­vetkezetek Baranya megyei Központjának választmánya. Fulmer József elnök megnyitója után Görcs Károly, a MÉK igazgatója tartotta az első be­számolót. Elmondotta, hogy a felvásár­lás terén nagyarányú fejlődés mutatkozik. 1958-ban 1497 va­gon árut vettek át a földmű- ve sszövetkezeti szervek, az idén év végéig pedig mintegy 3300—3400 vagonnal vásárol­nak fel. Azonban a fejlődés ellenére is szükség van a háztáji gazda­ságokban termelt árura. Ugyanis a családok önellátása méllett sok esetben azokból elégítik ki a községek ellátat­lan lakosságát is. Sőt, bizo­nyos cikkekből számottevő mennyiséget adnak a háztáji gazdaságok a központi áru­alapnak. Hiszen ""ümölcsből a háztáji termés 75 százalékát, tojásból és baromfiból pedig a 80 százalékát használták csak fel saját fogyasztásra 1961-ben Baranyában. A fennmaradó részt annál is inkább fel kell vásárolni a városi lakosság ré­szére, mert a falvakból keve­sebb áru kerül a szabadpiacra, Pécsett például az elmúlt egy esztendő alatt 4,4 százalékkal csökkent a piaci felhozatal. — Ugyannyira. hogy az 1961. évi rossz burgonyatermő esztendő­ben 142 vagon burgonyát hoz­tak fel Pécsre, s az idén csak 77 vagonnal. Zöldségből tavaly 341 vagon kerüit a piacra, az idén 267 vagon. Ugyanakkor — nagyon helyesen — megnőtt a szövetkezeti felvásárló szer­vek munkája. 1958-ban 940 hold. 1950-ben 2541 hold, 1962- ben pedig 3625 hold nagyságú területen termeltek zöldséget az ellátatlan lakosság számára, szerződéses úton. Jól ellátja a MÉK a városi lakosságot burgonyával is. — Hiszen az idén 30 százalékkal több termett Baranyában, mint amennyi az elmúlt évek átla­gos termése szokott lenni. A MÉK egészen az új bur­gonyatermésig el tudja látni a városi fogyasztókat bur­gonyával. November 20-án összesen 625 vagon áru volt a MÉK birto­kában, a tavalyi 234 vagonnal szemben. A második napirendi pont­ban Nagy Sándor elvtárs, a MÉSZÖV igazgatóságának el­nöke ismertette a földműves­szövetkezeti hálózat jelentése érdekében tett intézkedéseket, amellyel a választmány teljes mértékben egyetértett KildöttválaszU közgyőlést lartitt u ÉDOSZ megyei Mztlisíga Szerdán a Pécsi Dohánygyár kultúrtermében tartották meg az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének megyei kül- döttváílasztó közgyűlését. A közgyűlésein résztvett Juháss Ferenc elvtárs a SZOT kép­viseletében, Kolozsi Tibor elv- lárs, az ÉDOSZ elnökségének tagja és Bíró-Bódis József elvtárs, az SZMT titkára. A küldöttváiasztó közgyűlé­sen Koszper Lajos az ÉDOSZ megyei bizottságának titkára tartott beszámolót. A beszámo­lóból kitűnt, hogy Baranya megye 4200 szervezett élelmi­szeripari dolgozója derekasan helytállt a termelési munkák­ban, hiszen az élelmiszer ipárí üzemek első h áromnegy ed év­ben tervüket 103,9 százalékra teljesítették, ez 9,4 százalék­kal magasabb, mint a tavalyi esztendő hasonló időszakában teljesített termelés. Az élelmi-» szeriparbam dolgozó rnuijká- sok aktívan nésztvesznek. a kongresszus tiszteletére indí- tott munikaversenybem is, s vállalásuk meghaladja a Í2 millió forintos többletterme- Lést, illetve megtakarítást. A küldöttváiasztó értekezle­ten az élelmiszeripari dolgo­zók megválasztották képvise­lőiket az SZMT küldöttköz­gyűlésére ég az ÉDOSZ V? kongresszusára. A hó nem akadály! Tovább folytatják a betakarítást a mohácsi Járásban A november végi zord idő­járás eléggé kedvezőtlenül érintette megyénk mezőgazda- sági üzemeit. Nem kevés he­lyen akadtak meg a vetési munkák és a betakarítás. Ä mohácsi járásban a búza 93 százalékát, mintegy 12 565 ka- tasztrális holdat vetették el, a többi az idő „felengedését” várja. Rozsból viszont 544 hold a terv szerinti mennyiség, hó­takaró alatt várja az új esz­tendőt A betakarítást a havazás el­lenére folytatják a járásban, törik a kukoricát. Nagyobb gondot okoz a földekről való beszállítás a nehéz, mély talai miatt. Azok a termelőszövet­kezetek, akik igyekeztek a be­takarítással, most örömmel néznek a fehér tájra, kukoricá­juk ä gótékban, magtárakban van. Dunaszekcsőn, Dunaial­ván, Palotabozsokon, Görcsömy dobokán, Homorúdon, Erdős­márokon, de még több helyen is végeztek a kukoricaszüret­tel. Ugyanakkor sok helyen még nagy táblák állnak sae- detleniil, például Kölkeden, Lánycsókon, Lappén. Míg az elsőnél 280, az utóbbinál 100, a harmadiknál 300 hold várja a zsákokat A cukorrépából már csak 10 hold van szedetlen, a burgo­nyát mind, a napraforgót is teljes mennyiségben betakarí­tottak a járás tsz-ei. Cukorré­pából nagyon jó termést taka­rított be a bólyi tsz, ahol 50 holdon átlagosan 250 mázsát, a lippói tsz-ben pedig 150 hol­don átlagosan holdanként 180 mázsát szedték ki a föld­ből. Kukoricából a bólyiafc, lip- póiak, palotabozsokiak és som­berek iek értek el holdanként kb. 38—40 mázsás átlagter­mést A mohácsi járás termelő szövetkezeteiben idén — má­jusi roorzsoltban számítva — 3 mázsával többet termett a föld holdanként,. mint tavaly. Ingyencséplők A Pécsi Atlami Gazdaságnak van vagy tizenöt hold napra­forgója a harkányi út mellett. Másodnövénykánt vetették. Láttam zölden, akkor azt gon­doltam, trágyának szántják alá. Aztán láttam később virágozni, akkor meg azt hittem: kitűnő silót készítenek belőle. Aztán néhány héttel ezelőtt láttam szárazon, akkor azt hittem: kt- csépelik a benne lévő magot. Sem ez, sem az nem történt ezzel a napraforgóval. Erről tegnap győződhettem,,, j meg Ismét. Ahogy a napra­forgótábla felé közeledtünk,',-!, mind több lett a madár. Sármá­nyok, pintyek, cinkék. Mintha itt adott volna randevút az or­szág madárvilága. Paradicsom­ra leltek, kedvükre lakmároz- hatnak. Lopják a napraforgót. Őszintén: nem a madarak a hibásak abban, hogy ilyen lo­pásra vetemedhettek. (SZ) lyjyugdijba vonul a pécsi széntröszt főkönyvelője. Hivatalosan december elsején teszi le a töltőtollat, de a for­maságok már megtörténtek. A- kollégák már elbúcsúztatták, utódját kinevezték. Ülünk a főkönyvelői irodában, amely igen szerény berendezésű, s be szélgetünk az elmúlt negyven­két esztendőről. Alacsony termetű, zömök ember. Haja ősz, ruhája fé­nyes, kezével a homlokát si­mogatja. Negyvenkét évig dol­gozott a pécsi szénbányáknál, számoszlopok és barnára pá­colt íróasztalok mögött. Hu­szonöt évig a tröszt főkönyve­lői asztala volt az övé. Most átac ja fiatalabb kollégájának. Nézem és közben arra gondo­lok, hogy vajon milyen élete lelvett tt? Ennyi idő alatt hány számot írt egymás alá, mennyi koronát, pengőt, dinárt, már­kát és forintot osztott, szor­zott? Hány öltöny ruhája fé­nyeseden ki és kopott el a si­ma írói.sztalon? Vajon szeret­te-e ezt az „alkotás nélküli” életei? Villanások egy főkönyvelő életéből — Az 1918-19-es évben érettséc/ittem a Pécsi Állami Főreálian. Úgy terveztem, bt gy bányamérnök leszek, de arra már nem futotta apám fizetéséből. Seyfried bányafő- tkinácsos, az akkori bányaható­ság vezetője a szomszédunk­ban lakott. Annak szólt az apám, hogy protezsáljon be a DGT-hez. 1921-ben bekopog­tam Szikora úr irodájának sz ajtaján a főtanácsos ajánlásá­val. A szabolcsi bányaüzem raktárába osztottak be anyag- «Vszámolónák napszamosi rang gat Két évig gyalog jártam a szabolcsi bányába, rendesen, szorgalmasan végeztem a mun­kámat. Bevittek a bányaigaz­gatóságra, ahol különböző osz­tályokon dolgoztam. Végül a számviteli osztályon kötöttem ki, az igazgatóságon ez volt a legalacsonyabb rang. Később, 1937-ben én lettem a könyve- löség főnöke, máig is az va­gyok. De néhány nap múlva, mint vendég ülök le ebben a szobában. Ennyi lenne az egész? Ilyen sablonos és sima volt az a negyvenkét esztendő? Egy-két mondatos önéletrajz, szürkén, kurtán? Valami mégis csak volt. Ha jól meggondoljuk, leg­alább hat államhatalomnak, illetve érdekeltségnek a „keze alatt” végezte a munkáját. Amikor kezdő volt, akkor a szerbek parancsnokoltak a bá­nyák felett, majd huszonegy után az osztrák DGT tulajdo­nosai irányították Becsből, Ausztria bekebelezése után a DGT beolvadt a német Göring konszernbe és a németek vet­ték át a pécsi bányák irányí­tását. Közvetlen a felszabadu­lás után a szovjet katonai pa- rancsnokság rendelkezett, majd a békeszerződés után szovjet tulajdon lett a volt német érdekeltség. Később szovjet—magyar vegyesválla­lat, mig 1952-ben a magyar ál­lam tulajdonába került telje­sen és véglegesen. Dehogyis ennyi. Kötetekre való élményt, történetet, epi­zódokat lehetne feljegyezni. Egy-két epizódot fel ts jegyez­& _ pn hat évet vártam a s egédtisztviselői kine­vezésemre. Elég gyorsan elér­tem ezt a pozíciót, voltak akik többet vártak. Akkoriban tör­téntek a meszest, újhegyi, sza­bolcsi szanálások. Különböző magánvállalatok végezték a felszámolást. Ebben az időben érdemeket szereztem, s talán ez is hozzájárult az előlépteté­semhez. Láttam, hogy nem dolgoz­nak „tiszta kézzél” a felszá­moló cégek, s ezt jelentettem az igazgatóságnak. A bécsi vezérigazgatóság egy bizottsá­got küldött le a kivizsgálásra. Igaznak bizonyult a feltevé­sem. — Ki az a kölyök? — kér­dezte Korvig Ottó vezérigaz­gató. — Nevezzék ki segédtiszt­viselőnek — mondta. A bánya könyvelőségére he­lyeztek, s ott dolgoztam, mint könyvelő 1937-ig. Korvig Ottó vezérigazgatóval a véletlen ho­zott össze. Lejött Pécsre és az osztályunktól nekem kellett re­ferálni nála. Tetszett neki a beszámolóm és osztályvezető­nek nevezett ki. Korvigról csak annyit, hogy rendes, korrekt ember volt. Nem felejtem el soha, hogy amikor Pécsre jött, három napig róla beszéltek az urak. Miért? Éppen az egyszerűsége és embersége miatt. Az Otthon kávéházba ment vacsorázni, de a sofőrt is mindig magával hívta és egy asztalnál ettek. Ezen botránkoztak meg a pécsi előkelőségek ás báayefötená- eeosok. — Leülni egy sofőrrel. Ah. Milyen ember lehet az. — mondogatták. Amikor a DGT beolvadt a Göring konszernbe, akkor a nácik menesztették Korvigot. Nem felelt meg nekik, mert ember volt, a szó igazi értel­mében. * 1944-ben a németek kiadták a parancsot, hogy minden dol­gozó hagyja el a helyét, ha a front közeledik és jelentkezzen Becsben, a további intézkedést ott megadják. Én nem men­tem. A bánya megbénítására is kiadták a parancsot. Értekez­let volt az irodában, én is ott voltam. Síri csend támadt a parancs felolvasása után, Sen­ki sem szólt semmit — Jó, jó, de mi lesz az em­berekkel? — morfondíroztam magamban. — Miből fognak élni? S ki hajtja ezt végre? Szerencsére gyorsan megér­keztek a szovjet csapatok. A német emberek elmentek az igazgatóságról is. Napok múl­va a munkások vették át a vezetést. Csak úgy spontán. Engem kinevettek adminiszt­ratív igazgatónak. Végeztem a munkám tovább becsületesem A 3. ukrán front hadbiztossá­gának kellett elszámolnom. Az elszámolásokat, készlet- kimutatásokat rendesen meg­csináltuk. Egyszer bejön hoz­zám egy szovjet tiszt és han­gos szóval reklamál a szén miatt. Hol van a kimutatott készlet? Mit csináltunk a szén­nel, amit a bányászok kiter­meltek? Vagy szabotőrök va­gyunk? Majd úgy volt, hogy falhoz állítanák. Mutatom az elszá­molást, ahol a szenek osztályo­zás szerint voltak nyilvántart­va. Akkor jöttem rá, hogy a szovjet tiszt nem ismeri, mi az az iszapszén, mert pont akkora mennyiséget keresett, mint amennyi az újhegyi iszapmed­rekben volt. Kérleltem, hogy jöjjön velem, majd megmuta­tom. Kimentünk és mutattam a jó pécsi slammot. Elkezdett ne­vetni a parancsnok. * _ Az infláció alatti An­n ak külön története van. A rádió naponta három­szor olvasta be a pénz értélcé- nek változását. Pont úgy, mint ma a vízállásjelentést. Reggel, délben, és délután négykor. Szabályszerű haditervet kellett készítem az idővel, Szerencsém is volt. Buda­pesten a Szabadság téren volt az Iparügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank is. Két teher­autóval mentünk fel és vittünk magunkkal elegendő zsákot és rakodómunkást. Az autók a bank elé álltak sort tartani, én meg rohantam az Iparügyi Minisztériumba az elszámolásokat elintézni, ügy, ahogy mondom, futólépésben rohangáltam a minisztériumok között. Az iparügyi megadta az igazolást, futás a pénzügybe, ahol a csekkeket kiállították, Irány a bank és rakodás. Akár a krumplit, zsákoltuk a pénzt, Tizenegyre végeztünk. Mi lesz a pénzzel Pécsig? Délben értékjelentést adnak, mig hazaérünk felére is zu­hanhat. Irány gyorsan egy má- sitc bankba, ott fél 12-kor le­tétbe helyeztük. Egy óra körül újból kivettük, de már áz új értéknek megfelelően. Két zsák helyett hárommal kap­tunk. Hiba nem volt, mert jött velünk egy tartalék teherautó is. Ezután a sofőrön múlott sok minden. Négy előtt Pécsre kel­lett érni, hogy az itteni bank­ban elfogadják értékváltozás előtt. A megbízottam a bank előtt állt, tartotta a sort. Fél négyre futottunk be a pécsi bank elé, újból letétbe helyez­tük, mert a munkások között szétosztani csak reggel lehe­tett. A reggeli „pénzállás-jelen- tés” után vettük ki á bankból, természetesen a hivatalos ér­téknek megfelelően és osztot­tuk ki a bányászok között. így sikerült néha két zsák pénzbőt. négyet csinálni. Persze, mond­juk meg őszintén, mire a bá­nyászok asszonyai a piacra ér­tek, újból csak híg lett az ér­téke ... A sok számoszlop kíviil- ■' -* állónak semmit sem mond. Mind egyforma szürke papír­nak, élettelen holminak tűnik. Pedig élet van mögötte. Sok esetben egész izgalmas epizó­dok, regénybe illő történetek. Gáli László negyvenkét évig élt a számoszlopok mögött, de azok a számok nem zárták el a világtól, látta benne a pécsi bányászok életét, szoros min­dennapjaikat, a bányák egész történetét Gazdagb Isttáuj 4 4 I *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom