Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-25 / 276. szám

NOVEMBER XL MAPIÓ 3 Befejezte munkáját az MSZMP VIII. kongresszusa mttgtsm • a. «ubmm éományoa kutatók jelentős ré­sze ma már bátran kísérlete- tőik­A szocíaJtet» viszonyok kö­zött témameghatár ozással, a tudományos munka jobb megszervezésével biztosi tani kell, hogy a tudományos kutatás fő Iránya megfelel­jen a szocialista építés igé­nyeinek, de természetes, hogy a kísérletezés az kísér­letezés, a kutatás az kutatás. Olyan hibás nézettel äs ta­lálkoztunk viszont, amely kis­sé szemben áll a tudományos munka tervszerűségével. Hal­lottam már olyasfélét is, hogy a tudományos kutatást nem lehat megtervezni. Kolumbusz is elindult valahová, megérke­zett valahová, de nem tudta, : hogy hová, mégis felfedezte Amerikát. (Derültség.) liehet, hogy Kolumbusz esetében iga­zuk van, de inkább Major elv­társ hasonlata a helyén való: tudniillik az szereti nagyon a szabadverset, aki nem igen ismeri a rigmusaikat. A nem tervszerű témaválasztást meg kutatást is főleg olyan kolum­buszák szeretik és igénylik, akik még el sem indultak se­hová, nem is fedeztek fel sem­mit és talán nem is fognak felfedezni semmit. (Derültség, taps.) A tudományos kutatás­ban, még a kísérleti kutató- intézetben is a munka alap­vető fő irányát helyesen kell megszabná, s a helyes program végrehajtása közben senki sem vitatja a kísérletezés, sőt még a tévedés jogét sem. Maguk a tudósok mondják, hogy a tudományos vagy tu­dományos jellegű kutatásra előirányzott kétmilliárd forint — ami még sem két krajcár — jó része még elfecsérlődik, va­lahogy elszivárog a tudomá­nyos kutatásból és ez nagy kár. Olyan szervezésre és olyan tématervekre van szükség, hogy ez az összeg a megfelelő kutatási célokat szolgálja. Tovább kell javítani a gazdasági vezetés színvonalát Sok sürgető hang hallatszott a kongresszuson a gazdasági irányítás megjavításának szük­ségességéről, Vannak már meg hozott határozatok, amelyeket végre kell hajtani — például az iparirányítás átszervezésé­ről — másokat, mint például a mezőgazdasági irányítás to­vábbfejlesztését még elő kell készíteni- Tökéletesítésre szo­rul a felvásárlási szervezet is, bár vannak már helyes rend­szabályok itt is. Az átvételnél és a minősítésnél például most már a termelőszövetkezet kép­viselője is jelen lehet, és így inkább ott vitatkozzanak, mintsem az árut ide-oda szál- lítgassák, miközben a fogyasz­tók a piacon várják és nem tudják, miért késik az áru. Előtérjaen van tehát a jobb szervezeti fonnák kialakítása. Ami a^elyi vezetők nagyobb felelősségéi, illeti. Valóban ke­vesebb kérdés igényel közpon­ti irányítást, de hatékonyabb 7- és mindjárt hozzáteszem — a jelenleginél jobb irányítást, ugyanakkor bővíteni kell a helyi vállalati vezetők hatás­körét. Egyébként nem is min­den helyi vezető követeli ha­táskörének kibővítését. Van­nak, akik nem szeretik, mert ez nagyobb felelőséggel is jár- (Derültség.) Többen sürgették a vidéki ipartelepítést — nem utolsó sorban azért, hogy a jelenleg háztartásban élő, de dolgozni akaró nők is munkaalkalom­hoz jussanak. Valóban helyes követelmény, hogy vidéken, még ott is, ahol nehézipar van, kiegészítő, könnyűipari üze­mek létesüljenek. Ez, mint cél, az ötéves tervben benne van. Végrehajtása a beruházási le­hetőségektől függ. Olyan mér­tékben haladhatunk tehát elő­re, amilyen mértékben beruhá­zási alap a kormány rendel­kezésére áll. Sokan foglalkoztak a mező- gazdasági termelés problémái­val- Ez nem véletlen. Az ipar­ban a kocsi a síneken megy. A mezőgazdaságban most szü­letik az új, az erősödő szo­cialista mezőgazdaság ren­geteg feladatot ad az egész pártnak, az egész társadalom­nak, a többi között az iparnak is. Most az egész népgazdaság további gyors és lendületes fejlődése attól függ, milyen ütemben sikerűn a mezőgaz­daságot az ipar szintjére emelni. Ez döntő kérdés most a mező- gazdaság, az egész nép számá­ra. A feladatokról, a munka irányáról helyesen szóltak a felszólalók. Mezőgazdasági ter­veink világosak, helyesek, azok végrehajtásán kell dolgoznunk- Az új, magasabbrendű, szocia­lista jellegű formát kell meg­felelő szocialista tartalommal megtölteni, s erősíteni a szo­cialista termelési viszonyokat. Azok az eredmények, ame­lyeket Lombos elvtárs ismer­tetett a kongresszuson, önma­gukért beszélnek. Ahogy Győr megyében megszilárdultak a termelőszövetkezetek, sorra- rendre, úgy szilárdulnak a többi megyében is- Felvetődött itt három konk­rét kérdés: három- és négy­ezer holdas területűek legye­nek-e a termelőszövetkezetek, szűnjenek meg a gépállomások s hogy a gabonatervet ne hold­ban, hanem métermázsában szabják meg. Mindhárom kér­désben azt ajánlom a kong­resszusnak, hogy ne foglaljon állást, mert egyik sem olyan, hogy kapásból el lehetne dön­teni. Lehet, hogy a három- és négyezer holdas termelőszövet­kezet a gazdaságosabb és a jobb, de ennek a megvalósítá­sát nem lehet olyan egy-kettő­re napirendre tűzni- Két évvel ezelőtt léptek be a parasztok a termelőszövetkezetbe, megvá­lasztották a vezetőket, rende­ződtek, s akkor egy-két eszten­dő múlva kezdjük megint az átszervezést, az egyesítést Ugyanígy vagyunk a gépál­lomások megszüntetésével is. Ezt a kérdést a Központi Bi­zottság tanulmányozta, meg­vizsgálta. Kimondtuk határo- zatilag, benne van az ötéves tervben, hogy a mezőgazda­ságban a gépesítési és a gépi munka fő támasza a gépállo­más- Törekvéseinket azonban mutatja, hogy a beszerzésre tervezett géppark kisebbik ré­szével erősítjük a gépállomáso­kat és a nagyobbik részét azok nak a tsz-eknek a rendelkezé­sére bocsátjuk, ahol megvan a feltétel a gépek jó kihasználá­sára. A mázsában megszabott ga­bonatervet nem helyesli a Központi Bizottság, nem is ajánljuk, hogy a kongresszus megerősítse. hogy n MSZMP whnOy» alapszervezetének az állás­pontját védjék vagy támogas­sák. A pártosságot itt abban az értelemben használjuk, hogy ha a szocialista és a kapi- taiista rendszer ütközik össze valamely kérdésben, akkor álljanak a szocialista társada­lom mellett. Ha a gyarmatosí­tó hatalom, meg a szabadsá­gáért küzdő nép ütközik össze, akkor legyenek az imperia­listák ellen. És ha gyaláza­tosságot, vagy gaztettet lát­nak, akkor legyenek az igaz­ság mellett pártosak. Mi ebben az értelemben mondjuk, he­lyeseljük és követeljük a pár­tosságot Darvas elvtárs az írók többségénél mutatkozó helyes alapállásról szólva azt a kife­jezést használta, hogy ha re­mekművek még nincsenek is, de izgalmas próbálkozások vannak. Azt hiszem, hogy az írók többségénél nemcsak az alapállás helyes, hanem már jó művek is születnek. Túl va­gyunk már azon, hogy csak izgalmas próbálkozások len­nének. Mindenki tudja, hogy prózában is, lírában is, pub­licisztikában — itt most az írói publicisztikára gondolok — színdarabokban, még film­ben is, minden területen van­nak jó művek, amelyek a mai élet kérdéseit tárgyalják. Per­sze az izgalmas próbálkozások is helyénvalóak. Ezt persze Agy kell értenünk, hogy az irodalom természetesen nem ipar, az író a művészeti alkoj tás törvényei szerint dolgozik. Nehogy valahogy úgy fessen a dolog, hogy egyszercsak a Lenin. Kohászati Művekből, meg a kővágóőrsi tsz-ből, meg a Tolna megyei állami gazda­ságokból jelentsék nekünk, hogy öntöttvas nincs, búza nincs, de izgalmas próbálko­zások vannak. (Élénk derült­ség.) Az iparban is és a mező- gazdaságban is vannak kísér­letezések, meg izgalmas pró­bálkozások is, de azért az alapterméket mégiscsak meg kell termelni évről-évre, mert különben hogyan éljen az or­szág, meg a nép? Ezt vegyék figyelembe az írók a művészek is. A vitában felvetődött többi kérdésre nem térek ki, mert azokkal egyetértek. Helyes, hogy a rádió, a televízió, a színpad ne legyen a hitvány­ságnak, a gyenge, rosszízlésű dolgoknak a népszerűsítője. Bár ha ilyesmi előfordul, ezért nemcsak a rádió, a televízió, meg a hasonló intézmények vezetői, a színigazgatók a hi­básak, és nem is csak a közíz­lés, hanem néha a művészek is. Nemcsak az intézmények vezetőin és a közízlésen mú­lik, hanem a művészeken Is, hogy a közízlés hogyan alakul, mert ez a kettő természetesen kölcsönhatásba® van, Dobi István, Otto Kuuszinen, az SZKP KB elnökség; ' -»ja és Kállai Gyula, az MSZMP PB tagja A pártmunka kérdéseiről íróink a nép ügye mellett vannak Szeretném még röviden érinteni a művészet és az iro­dalom kérdéseit. Darvas elvtárs szólott arról, hogy a mi íróink is a nép ügye mellett vannak. Azt hiszem, ezt elfogadhatjuk, ez az igaz­ság- örvendetes, jó dolog ez. Igény és követelmény a hatá­rozott állásfoglalás a szocia­lizmus és a nép ügye mellett. Ez helyes és ezt követeli a párt­Darvas elvtárs említette a kísérletezés szabadságát. Er­ről szólott Major elvtárs is. Ő az alkotói felelősségre helyez­te a súlypontot és én azt hi­szem, ez a helyesebb* Mert a kísérletezés szabadsága meg­van. Amit erősíteni kell, az az alkotói felelősség. Felvetette Darvas elvtárs, hogy az irodalmat ne tekint­sük egyszerűen a politika áb­rázolásának. Ebben igaza van. Azt nem mondom, hogy az ilyen szemlélet már megszűnt. Van ilyen szemlélet, de nem a Központi Bizottságban. A Központi Bizottság nagyon jól tudja, hogy az irodalom és a művészet nem egyszerűen a politika ábrázoló eszköze. De egy politikai követelményt azért hangsúlyoznék: a pár­tosságot, de a jó értelemben, a helyes értelemben. A pártos­ság nem azt jelenti az iroda­lomban és a művészetben, Most a pártnmunka kérdései­ről szeretnék szólná. Több fel­szólaló említette a párbmiunka társadalmasítását, azt, hogy ne csak függetlenített embe­rek végezzenek pártmunkát, hanem társadalmi alapon dol- gazó emberek is. Ennek sok elő nye van. Mert például ha egy munkásemibemek egy másik gépen dolgozó munkásember mondja, hogy ezt olcsóbban és gyorsabban is meg lehet csi­nálni, annak más a nyomaté- ka, mint egy meggyőzésre füg­getlenített ember szavának. Sok területen hasonló a felfo­gás a közvéleményben és ezért is jó a társadalmi alapon vég­zett pártmunka. A párt munkastílusának már sok, a köztudatba átment, el­fogadott formája van. Ezek közül egyet akarok megemlíte­ni, az úgynevezett előzetes vi­tát. Régi igazság, hogy a kommu­nista pártok annyi ember igazi teljes és odaadó támo­gatására számíthatnak, j amennyit meggyőznek áUás- í pántjuk helyességéről. Többre nem lehet számítani, mert felsorakoztatással, még közféllkiáltásokkall bonyolult kérdésekre nem lehet tömege­ket mozgatni. Ha előzetesen le­folytatják a vitát és mindenki tudja, mát kell tennie, akkor végre lehet hajtani a határo­zatot. Ehhez tehát, mint mód­szerhez ragaszkodnunk kell, Sokszor felvetődik az a kér­dés is, hogy évek óta folyton a pártonkívülieket dicséri a párt, meg a Központi Bizott­ság. A kommunistákat is le­hetne többször, vagy néha di­csérni, lehetne róluk is elis­meréssel szólni. Ez azt hiszem, nem szükséges. Vannak ese­tek természetesem, amikor a kommunistáknak Ás kijár a dicséret, de ebből rendszert csinálni nem érdemes. A párt 5—6 éve mindig a pártonkívá­lnék megbecsüléséről beszél, vagy ha annak helye van. el­ismeréssel szól róluk. Az ered­mény az, hogy a kommunisták közmegbecsülése az elmúlt hat esztendő alatt növekedett. — Jobb volt régebben is, ha más pártbeliek dicsértek minket, mintha mi önmagunkat di­csértük. A kommunisták a pártankí­vüliek megbecsüléséből csalói­nak problémát maguknak, és maid a pártonkívüliek dicsér­jék a kommunistákat Ez így egészségesebb mxrakamegosz- tás, mint fordítva* Hencegés nélkül állítható, hogy « párt viszonya a munkásosztállyal, a dolgozó néppel, a kommu­nisták közmegbecsülése soha ilyen bensőséges nem volt A párt tekintélye az országban ilyen nagy sohasem volt Na­gyobb alkalmakkor, kongresz- szusokon megdicsérhetjük egymást Akkor is jobb, ha az ülés befejezése után dicsér­jük egymást azzal, hogy _ jó volt ez a három év, gyerünk tovább, lássuk a legközelebbi évek feladatait (Taps.) A mi pártunk feladata a*, hogy népünk hű szolgája le­gyen. Ez a legfőbb köteles­ségünk. Ha a dolgozó tömegek úgy ítélik meg a szocializmust, hogy attól várják a jó életet a szabadságot. a magas kultú­rát. a boldogságot akkor sze­rintem jól ítélik meg a szo­cialista társadalmi rend kül­detését. Sem a párt, sem a marxista —leninista tudomány soha­sem volt öncél. Mindig az el­nyomottak felszabadítása és az emberek boldog, szabad életének megteremtése volt a cél. Ez a kommunizmus rendeltetése és ezt kell szol­gálnia a mi pártunknak. A mi pártunk feladata, hogy segítsen megőrizni és megvé­deni az emberiség számára a békét, harcoljon úgy, hogy ez­zel a mi népünk, a mi orszá­gunk is járuljon hozzá ahhoz, a nagy nemzetközi erőhöz, amely képes fékentartand az imperialista agressziót és így megőrizni a békét, majd áll­hatatos harcban kivívni a háború nélküli világot. A legfontosabb a munkák­ban: a bizalom a nép, a nép­tömegek iránt. A nép iránti bizalom, a munkásosztály irán­ti bizalom, a parasztság töme­gei iránti bizalom mindig azt jelenti, hogy az emberek iránt kell bizalommal lenni. (Nagy taps). Inkább járjunk úgy, hogy bizalommal vagyunk az emberek iránt, bizalommal for­dulunk hozzájuk és száz eset­ből kétszer kiderül majd, hogy az illető méltatlan volt a bi­zalomra. mintsem, hogy mind a száz emberrel szemben ele­ve legyünk bizalmatlanok, s akkor ez is további bizalmat­lanságot szül. Éberség kell, de nem a néptömeggel szemben, hanem az imperializmussal és az osztályellenséggel szemben. A nemzetközi kommunista mozgalom egységének kívei vagyunk Nemzetközi feladatainkról is szeretnék röviden szólni. Azt hiszem, helyes. Na, ad. magyar kommunisták, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt tagjai, a magyar munkásosz­tály úgy fogjuk fel felada­tainkat, hogy internaciona­lista kötelességünk nemzet­közi életben visszájára for­dítani az úgynevezett ma­gyar kérdést, Ezen én azt értem, hogy ez­előtt hat esztendővel testvér- pártjainkat a világ minden or­szágában tűz alá vették és minden oldalról támadták a reakció erői a mi problémáink, a mi helyzetünk miatt Köte­lességünk úgy dolgozni, hogy ezt megfordítsuk és ne a reak­ció kiabálhassa a mi elvtár­sainknak, ha azt mondják, hogy a kommunizmus, a szo­cializmus magasabbrendű tár­sadalom, hogy „arról beszél­jen, mi van Magyarországon”, hanem a mi elvtáreaink mond hassák azt. hogy , .gyerünk be­széljünk arról, (mi van Ma­gyarországán.” (Nagy taps.) — Nem nacionalizmus, nem sovi­nizmus mondatja ezt velünk, hanem úgy érezzük, hogy ez proletár iistemacionalista kö­telességünk. Internacionalista kötelessé­günk a világ kommunista mozgalma, a szocialista tá­bor egységének erősítése. Azon kell lennünk, hogy ez az egység, erős és megbonthatat­lan legyen. Meg kell monda­nom. mi ezt úgy értelmezzük, hogy a nemzetközi kommu­nista mozgalom, a szociálist® tábor egysége ezután is, éppé® úgy, Mrint eddig, csak a mar­xizmus—-lenén izmus tiszta esz­tak be a nemzetközi helyzet­ben, amelyek a mi álláspon­tunk igazságosságát és erejét bizonyítják. Az Egyesült Álla­mok kormánya megszűri tette a Karib-tengeren korábban léte­sített blokádját, demobilizált bizonyos katonai erőket, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államok kormányának provo­katív lépésein felülkerekedett a józan ész, a szocializmus és a béke nemzetközi ereje. To­vábbra is úgy kell fellépnünk és küzdenünk, hogy mind a békét, mind Kuba szuverén it a- sát a kubai nép és az őt támo­gató haladó erők biztosítsák és Kubát megtámadhatatlan ná tegyék. Az Egyesült Államok józan lépésére a Szovjetunió szintén demobilizáLó intézkedésekkel felelt, és a harckészültséget feloldotta a szovjet fegyveres erők fontos egységeinél. Ugyancsak ezekben a napok­ban vettük hírül, hogy a Kínai Népköztársaság, kínai elvtár­saink a Kina és India között kialakult határviszályban az összeütközések megszüntetését, tűzszünet megteremtését kez­deményezték. Mi ezt melegen és szívből üdvözöljük, bölcs, helyes és bátor lépésnek te­kintjük, és úgy véljük, most India kormányán a sor, hogy élve ezzel a lehetőséggel, ma­ga is megtegye azokat a tépé­seket, amelyek a béke ügyének megfelelnek, hogy a vitás kér­dések tárgyalások útján rende­ződjenek. Meg kell mondanunk azt is, hogy Indiából híreket hallottunk kommunista funk­cionáriusok, többek között test vérpártunk, az Indiai Kommu­nista Párt főtitkárának letar­tóztatásáról. Bennünket, ma­gyar kommunistákat, magyar munkásokat, magyar dolgozó­kat ez mélyen felháborít, ezt mi elítéljük, és tiltakozuiik el­lene. (Nagy taps). A tényékhez tartozik, hogy az India és Kína között kelet­kezett áldatlan viszály hírére — ahogy az szokott lenni — megjelent Indiában a ragado­zó, az Egyesült Államok. Egy­általán nem véletlen, hogy ahol az amerikai imperializ­mus képviselői és bújtogatói megjelennek, ott elkezdik a kommunistákat és a haladó embereket jogaiktól megfosz­tani, üldözni, bebörtönözni, es gyilkolni. A felelős indiai té­nyezőknek tudniok kell, hogy a kommunisták és a haladó emberek üldözése még soha sem vált a jó ügy javára, min­dig az imperialista reakció és a belső reakció erőit erősítette. Mi sokszor üdvözöltük India demokratikus és szabad fejlő­dését, és az a véleményünk* hogy a haladás és a demokrá­cia erőire kell támaszkodni. Szót kell érteni Kína és India között, hogy az emberiség ja­vára alakuljon a helyzet a világnak azon a részén is. és ne az imperialisták aknázhas­sák ki a viszályt a világ összes haladó erői, többek között a független India népének érde­ked ellen. Elvtársak! Úgy gondolom, ez alatt a rövid néhány nap alatt még tovább javultak politikai; gazdasági, kulturális progra­munk végrehajtásának feltéte­lei. Az a meggyőződésünk, hogy a benyújtott javaslatok híven és jól szolgálják a Ma­gyar Népköztársaság .cüjpóli- tikai érdekeit, népgazdaságunk és kulturális életünk fejlő le­sét, népünk életszínvonalának rendszeres emelését, társadai­(Folutatás a 6 oldaíomJ tned alapján állhat fenn és növekedhet tovább. (Nagy taps.) A testvérpártoknak kong­resszusunkon felszólaló kül­döttségei közül a kínai dele­gáció vezetője, Wu Sziu-csüen elvtárs volt az egyetlen, aki egy kérdésben határozott el­lenvéleménnyel élt Központi Bizottságunk, pártunk megál­lapításaival szemben. Kijelentette, sajnálják, hogy a mi kongresszusunk egyolda­lúan elítélte az Albán Munka­párt vezetőit- Mi ezt a megálla­pítást, mint a kínai elvtársak álláspontját ebben a kérdés­ben figyelembe vesszük, a kínai elvtársaikat azonban arra kérjük, hogy ugyanebben a kérdésben vegyék figyelem­be a mi pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt és az egész nemzetközi kommunista világ mozgalom állásfoglalását. (Hosszantartó, nagy taps). Mi bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy a* imperialisták minden olyan terve, amely a nemzetközi kommunista moz galom, a szocialista tábor gyengülésére épül, hamis. A nemzetközi kommunista vl- lágmozgalom és a szocialista tábor egysége, a marxista-le­ninista eszme, a kommunista politika, a szocialista társada­lom és a béke ügye a jövőben nem gyengül, hanem tovább erősödik az egész világon. Ez szent meggyőződésünk. (Nagy taps). Kedvező változások a nemzetközi helyzetben Említesse méltó, hogy fcong- nessassuBk ülésezésének nap­jaiban is atysa változások áll­í 4 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom