Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-23 / 274. szám
2 WAPLO 1962. NOVEMBER JX | Tanácskozik az MSZMP Vili« kongresszusa Jobban keli előkészíteni a beruházásokat, korszerűsíteni kell az építkezéseken a szakipari munkát Apró Antal Fejleszteni kell a bauxitbányászatot Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Hosszú ideje várakoztam arra, hogy sor kerüljön felszólalásomra. így módomban volt átgondolni mondanivalómat, és mindig arra a végeredményre jutottam, hogy az a politika, amelyet Központi Bizottságim«: a VII. pártkongresszus után folytatott, helyes politika. Ezért a magam nevében, mint küldött, és mint állampolgár is csak helyeslésemet tudom kitt je mi. A mi megyénkben, Baranya megyében az eredmények meg egyeznek azokkal, amiket Kádár elvtérs a Központi Bizottság beszámolójában a gazdasági helyzetet értékelve elmondott. Nem akarok külön kitérni erre. Azt mondhanom, hogy .ha egy kicsit jobban dolgoztunk volna, akkor az eredmények is nagyobbak lehettek . t olna. Egy mindenesetre biztos: az iparral, melynek a második ötéves tervben meghatározott feladatait teljesítjük, koránt sincsenek olyan gondjaink, amilyenek korábban, 1956 előtt voltak. A mi megyénk a nehézipar szempontjából jellemző megye és bányászatunk a jelen pillanatban — jelenthetem a tisztelt, kongresszusnak — teljesíti azo kát a célokat, amelyeknek va- lóraváltését népgazdaságunk a Fécs-vidéki bányászoktól elvárja. Engedje meg a tisztelt kongresszus és a Központi Bizottság, hogy felvessem néhány olyan gondunkat, amely bennünket szorít és úgy gondoljuk, hogy ha ezeket meg tudjuk oldani, akkor ez a népgazdaságnak is hasznára válik. -Őrömmel hallottam a beszámolóban és ma délelőtt Fock elvtárs felszólalásában, hogy a beruházások előkészítésére a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. Üdvözlöm azt a biztatást, amelyet a kommunisták, a pártszervezetek számára s. Központi Bizottság adott. Arról van szó tudniillik, hogy a beruházások körüli kooperáció nem tekinthető megoldottnak. Bár az elmúlt évek folyamán a második ötéves terv céljainak megvalósítása során a tervezési munka mind országosan, Trend helyileg, igen sokat fejlődött, amit mutat az, hogy a tervek és a tényszámok nagyjából megegyeznek mégis az a tapasztalatunk hogy az építési és a gépészeti tervezések között igen nagy az eltérés, nincs meg a kellő, 1 szükséges összhang. Gyakran előfordul olyan eset, hogy egy adott beruházási objektum határidőn túl készü1 el azért, mert a termelés szempontjából fontos, méghozzá hazai gyártmányú gépek vissza igazolása az indulási határidőn túl történik. A Pécsi Porcelán- gyárat kibővitjük. A jövő év január elsejével a kibővített részlegnek működnie ke'jene. Ugyanakkor nagyon fontos gépek visszaigazolása 1964-re történt meg. Ilymódon az új bővített részleg megindulásáról szó sem lehet. Vagy elmondhatok mást is, amikor az egyes tárcák közötti beruházási kooperáció hiányáról van szó- Megépült Mohácson a vízkiemelő mű, amely a Pécsi Hőerőművel kapcsolatos. Ennek a vízkiemelő műnek az is feladata, hogy részben ivóvízzel lássa el Pécs városát. A vezeték megépült, de a vizet Pécs városában csak két évvel később leheteti fogadni azért, mert a beruházás előkészítésekor már nem fordítottunk gondot arra, hogy kellő tisztivé és tároló berendezés álljon rendelkezésünkre. Ugyanilyen eset fordult elő a gáz-, illetőleg a kokszművek bővítésénél is. A kokszgyártásra szüksége volt Ambrus Jenő, a Pécs városi pártbizottság titkára felszólal. az országnak, mert a pécsi szénből gyártott koksz alkalmas kohókoksznak. De a koksz gyártásnak melléktermékeként jelentkezik a gáz, amelyre nagyon nagy szüksége lenne egy ilyen fejlődő nagy ipari városnak. A tervezés arra mér nem tért ki, hogy mi történjék a jelentkező melléktermékkel, a gázzal és ezért több mint másfél éven át naponta 14 ezer köbméter gáz ment a levegőbe. Folytathatnám, de még csak egyet mondok el. Az Országos Tervhivatal jóváhagyta a pécsi új hőerőmű keretében egy fűtő turbina megépítését. A másik oldalon az úgynevezett nyugati városrészben, a lakásépítésnél pedig a központi fűtést tervezték meg. De a közbeeső mintegy 40 millió forint értékű csatlakozó beruházásinak nem volt gazdája, és emiatt háromszor 95 lakásos épület két éven keresztül ott állt akkor, amikor a pécsi dolgozóknak nagyon szűkös, nehéz lakáshelyzete közismert. Úgy gondoljuk, hogy ezek azok a beszédes tények, amelyek arra mutatnak, hogy a gazdasági szervező munkában is haladni kell a korral minden vonatkozásban, különben nem tudunk eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyeket népünk a vezetés elé állít. Maga a dolgok megoldása mutatja, hogy egyes területeken milyen a helyzet. Amikor pártvégrehajtó bizottságunk megtárgyalta az új távfűtés helyzetét, akkor azt mondottuk a meghívott elvtár- saknak, akik .az Országos Tervhivataltól és’ a különbőzé tárcák részéről megjelentek, hogy ebben a helyzetben kénytelenek leszünk Központi Bizottságunk támogatását kérni. Rögtön az volt a válasz, hogy azért nem kell éppen a Köpontl Bizottsághoz fordulni és azóta ez a beruházás, — hogy úgv mondjam — sikeresen megoldódott. Különben éveken át húzódott. A másik probléma, amelyet fel szeretnék vetni, ugyancsak építési jellegű: a lakásépítés helyzete. Pártunk VII. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában nagyon szerény helyet kapott a lakásépítés. Ez is mutatta pártvezetésünk komolyságát, szerénységét. Bár — ezt mindenki tudja ebben az országban — 1,050 000 lakás megépítése nagyon, de nagyon sok embernek — mondhatnám — új élet kezdését jelenti. Ha egy \ kicsit túloznánk, még azt is mondhatnánk, hogy fejér egy áj honfoglalással, mert aki kikerül a rozoga, rossz lakásból, vagy az albérletből a világ««, egészséges főbérleti lakásba, életkörülményeinek változását százalékban ki sem lehet fejezni. És itt kezdődik a probléma, a mi hibánkból, a városi pártbizottság és a tanács hibájából, mert későm kaptunk észbe. A múlt évben 210 darabbal kevesebb lakás épült meg, mint amennyire keret állt rendelkezésünkre. De akadályozza a 15 éves lakásépítési program, konkrétabban a második ötéves terv keretei között a lakásépítési program végrehajtását az egyes vezető funkcióban lévő elvtársak olyan nézete is, hogy csak ott építenek lakást, ahol megfelelő az előkészítettség. Ránk sem a rómaiak, sem a törökök nem hagytak Pécs városában közművesített területet. A felszabadulás utón hosszú éveken keresztül sem utat, sem járdát, sem csatornát nem épített senki, mert ez nem állt a párt akkori vezetése szemléletének középpontjában. Mindezt napjainkban kell elvégezni, és nem lehet a párt és a kormány lakásépítési programjának végrehajtását attól tenni függővé, hogy valahol elökészített-e a terület, vagy sem. Ott kell lakást építeni, ahol arra szükség van. Ez pedig Pécs városában 130 millió forintot jelent, 15 éven keresztül, és ezt semminő trükkel megkerülni nem lehet. Azért nem, mert nagyon fontos ipari terület, jelentős szerepet játszik a termelésben és nagyon sok olyan ember van, akinek a lakásproblémáját meg kell oldani. Ezért kérünk támogatást a Központi Bizottságtól és az illetékes minisztériumoktól, hogy ez a munkánk kissé megkönnyebbedjék. Az építési vállalatokat érdekeltté kellene termi a létesítmények kész állapotra hozásában. Tapasztalatunk szerint a szakipari munka nem olyan gazdaságos a vállalat szempontjából, mint az egyéb építőipari tevékenység. A szakipari munka az utolsó szakaszra marad, s ezért ennek a feladatnak az elvégzése kicsit húzódik. Néha hónapokon át nem tudunk átadni lakásokat azért, , mert nincs üveges, nincs szerelő. Mi nagyon tiszteljük az Építésügyi Minisztérium vezetőit, Trautmamn elvtárs a mi országgyűlési képviselőnk és idáig minden esetben segített, ha megkértük valamire, de az is Igaz, hogy ennek a problémának a megoldásához országos intézkedés kell. Lehetetlenség, hogy a szakipari munka a századforduló színvonalán maradjon, ugyanakkor, amikor a nagypaneles, középpaneles építkezésre térünk át. Ennek az ütemét is meg kell tehát gyorsítani. Üj városrészünkben megépült egy 24 tantermes iskola. Dicséret az építőknek, akik ott dolgoztak: szeptember 1-re az iskolakezdés idejére elkészült az épület, de nincsenek nyílászáró szerkezetek, ablakok, ajtók, mert nem gyártották le. Miféle következtetést kellene levonni? És ezt legyen szabad javaslatként elmondani. A beruházás és az építés, meg a termelés koordinációját valahogyan úgy kellene megoldani felülről lefelé, hogy ne kelljen valahova beiktatnia pártot. Lehetetlenség, hogy megyei szinten a megyei párt- bizottság végzi el a szükséges koordinációt, ami tulajdonképpen állami feladat. Nem azért mondom, mintha számunkra terhes lenne az építés, beruházási és termelési munkával való foglalkozás. Sőt ezt. tartjuk a legfontosabbnak. De mégiscsak furcsa, hogy a megyei pártbizottság és az alsóbb, városi, járási pártbizottságok tagjai néha az anyagkijárók és a koordinálók szerepét töltik be. Ezért azt javasolnám, hogy mielőbb meg kell fontolni. nem lenne-e indokolt valamilyen területileg kialakított szerv létrehozása, nevezzük akár népgazdasági tanácsnak, vagy más egyébnek. Nagyon megragadta figyelmemet a Központi Bizottság beszámolójában a párt és a tömegek közötti kapcsolat alakulásának, az osztályviszonynak az elemzése, stb. Engedje meg a tisztelt kongresszus, hogy ezzel kapcsolatban csupán néhány gondolatot érintsek. Arról van szó, hogy a tömegek — és itt beleértem a munkásokat, a parasztokat, az alkalmazotti réteget és az értelmiségeket — politikai, társadalmi és világnézeti fejlődése nem valami könnyű, sima folyamat Néha — hogy úgy mondjam — a maga. nemében igen bonyolult folyamat, tele ellentmondásokkal és sok-sok tépelődéssel is. Ha csak külön veszem a pedagógusokat — nálunk a városban sok pedagógus van, tehát tapasztalatból is beszélek — azt látjuk, hogy iskoláinkban a pedagógusok az iskola- reform végrehajtásán működnek. A tantervi feladatokat kiválóan látják el, a párt és a minisztérium elveinek megfelelő munkát végeznek az iskolákban. Nem azért, mert bizalmatlanok vagyunk, de ki hiszi ei, hogy az emberek világnézeti szempontból máról holnapra megváltoznak? Ez a gyakorlatban nem így van, hanem kialakul egy kettős élet: más az iskolában és más a családi környezetben. A szokások, a vallás nagyon, de nagyon sok embernél még hat Es sok-sok gyötrelmet okoz annak az embernek, aki eleget akar tenni feladatának munkahelyén, az iskolában, mert helyesli a párt politikáját Itt nekünk, kommunistáknak segítenünk kell. Ez nem valami könnyű dolog. Például a kongresszusra jövetelem előtt a Baranya megyei pártbizottság kapott egy levelet Az egyik községből írta az egyik pedagógus. Azt írja: „Olyan válságba jutottam, hogy nem tudok tovább kétszínű lenni a párt előtt. Helyeslem a párt politikáját, de vallásos Világnézetem akadályoz abban, hogy az iskolában tevékenykedjem” — és ezért kérte áthelyezését más területre. Befejezésül Ambrus elvtárs az egyetemi oktatásról, a professzorok, az egyetemi oktatói kar politikai fejlődéséről, majd pedig a két munkáspárt egyesülése óta kikovácsolódott pártegységről szólott, rámutatva azokra a törvénysértésekre és hibákra, amelyek akadályozták és nehezítették ennek az egységnek a kialakulását nosságáról szólott és hangsülj ózta, hogy ez a kohászati együttműködés évről évre bővül. Ezek után Apró elvtárs a következőket mondotta: — Kezdeményeznünk kell a i szocialista nemzetközi munkamegosztás kiterjesztését a jövőben a közszükségleti cikkekre és ezen belül a könnyű- és élelmiszeripar termékeire, to- vabrá a gépiparban gyártott úgynevezett tartós fogyasztási cikkekre is. 1 — A nemzetközi szakosítás jó példáját látjuk még a vegyiparban. A KGST vegyipari állandó bizottsága csaknem 600 vegyipari cikk gyártásának kooperálására, illetve termelésük szakosításéra hozott határozatot 1956 óta. A felsorolt eredmények mellett azonban megállapítható, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás lehetőségeit nem használjuk ki megfelelően. Ma még az alacsony szérianagyságok a jellemzőek az egyes országokban, — többek között — a szer s/ámgépek, a traktorok, az autóbuszok, a teher- és szert élyg’pkocsik és más gépipari termékek gyártásánál — mondotta. Ezután a szocialista országok műszaki és tudományos együttműködésével foglalkozott. Rámutatott, hogy most a KOST országaiban közös kutató és tervező intézeteket kell létrehoznunk e nagyjelentőségű feladatok megoldására. ; — A szocialista világrend- szer létezése lehetővé teszi, hogy ne legyen minden egyes szocialista ország kénytelen valamennyi iparág megteremtésére. A szocialista táboron belül az egyes országoknak lehetőségük van arra, hogy azokat az iparágakat fejlesszék, amelyek fejlesztéséhez gazdasági és termelési viszonyaik a '.égkedvezőbbek és amelyek leginkább megfelelnek nemzeti hagyományaiknak és termelés* tapasztalataiknak — mondotta Apró Antal elvtár» Ezután 20 éves gazdaságfej- 'esztesi tervünk munkálatairól szólott, amelyet a jövő évben kt ldünk el a KGST megfelelő szervek ele* A szocialista or- -rágok gazdaságpolitikájának összehangolásáról szólott ezután, majd hangsúlyozta, hogy a szocialista világrendszer erői szakadatlanul növekednek és az egész világon erősödnek a kommunizmus eszméi. — Biztosak vagyunk abban, hogy hazánkban is végrehajtva pártunk VIII kongresszusának határozatait, viszonylag rövid Idő alatt teljesen felépítjük a szocialista társadalmat — felezte be hosszantartó nagy tapssal fogadott beszédét Apró Antal elvtárs. — A Magyar Szocialista Munkáspárt dolgozó népünk támogatásával eredményesen valósította meg a VII. kongresszus legfőbb célkitűzéseit Országúnk sikeres és gyors szocialista fejlődését elsősorban annak köszönhetjük, hogy a dolgozó tömegek pártunk politikájával egyetértettek, azt cselekvőén támogatták — mondotta —, majd a személyi kultusszal és a jobboldali revi- zionizmussal való leszámolás óta kialakult helyzetet jellemezte. Beszélt a szocialista tábor országaival kialakult széleskörű gazdasági együttműködésről és hangsúlyozta a külkereskedelem fontosságát- Rámutatott, hogy külkereskedelmi forgalmunk 71—73 százalékát a szocialista országokkal bonyolítjuk le- Az ötéves megállapodások alapján léterjött forgalom volumene ez év végéig az 1950. évihez képest több mint 3,5-szeresére fog emelkedni. —■ Külkereskedelmi forgalmunk leggyorsabban a Szovjetunióval növekszik és 1962- ben az összforgalmúnk körülbelül egyharmadát teszi ki. A magyar—szovjet árucsere kiemelkedő jelentőségét illusztrálja a két ország közötti forgalom áruszerkezete is, míg a Szovjetunióból származó behozatalunknak mintegy ül százaléka ipari, mezőgazdasági nyersanyagokból és félkész termékekből áll, addig kivitelünk több mint 80 százalékát ipari késztermékek képezik. Ezután részletesen szólt a magyar és a szovjet bauxit- és aluminium Termelés együttműködése tárgyában a napokban aláírt egyezménytől. Rámutatott, hogy ez az egyezmény alapvető változást hoz a magyar alumíniumipar fejlesztéséhez szükséges feltételek biztosításában. Rámutatott, hogy a szerződés keretében a magyar népgazdaság fokozatosan növekvő és 1980-ig évi 165 000 tonna kohóaluminiumhoz jut. Ez több, mint a magyar alumi- niumkohók jelenlegi termelésének háromszorosa, és mintegy 7 új inotai nagyságú kohó kapacitásának felel meg. Apró elvtárs ezután árrá mutatóit rá, hogy fejleszteni kell a bauxitbányászatot, a timföldgyártást, és új hatalmas méretű, a legkorszerűbb technikával felszerelt aluminium félgyártmány és készáru ipart kell teremteni* Köszönetét mondott ezután a Szovjetunió áldozatkészségéért és azért az újabb önzetlen testvéri segítségért, amely- lyel hazánk ipari fejlődését ezúton is segítették- Ezután ismertette, hogyan bővültek gazdasági kapcsolataink a többi európai szocialista országokkal. Ezek után a Csehszlovákiával, Lengyelországgal, az NTDK-val, Bulgáriával és Romániával kialakult kohászati -> együttműködés haszDCanyM&AZUj l £eg,yzetek A TAPS ÉRTÉKE Kevés a taps a kongresszuson, Amikor felcsattan, mindig erősen és erőteljesen hangzik mégis. Értéke van. így volt ez, amilcor Bias Roca elvtárs emelkedett szólásra és a Kubai Egyesített Forradalmi Szervezetek nevében köszöntötte a kongresszusi. Szépnyelvű szavaiban is erős hangjában ott »oft a kubai nép erőfeszítése, harca és szeretete, amikor ezt mondta: „Kuba neve azt jelenti ma, hogy a sxocializmue elérte Amerika partjait, ott van Amerika földjén, gyökeret vart ott és nem lehet kitépni többé soha. Biztosítjuk önöket, magyar elvtársak, hogy ügyünket győzelemre visszük, forradalmunk nem bukik eir Szavaira hosszan zúgó taps volt a válasz. A taps meleg ünneplésbe csapott át. Együttérzésünk, szolidaritásunk zúgott a tapsban és az ünneplésben. DOBOZT OJ DRÁMÁJA ÉS A KÜLDÖTTEK Szerdán este nézték meg a küldöttek Dobost/ Imre új drámáját a Nemzeti Színházban, amelynek címe: „Holnap folytatjuk”. A drámát a szerző a VIII. kongresszus tiszteletére írta. Kezdetben — a. kétnapos, reggeltől estig tartó tanácskozás után néhányon azt hittük, hogy könnyebb program jobb lenne. Volt, aki szívesebben sétált volna a hűvös Duna parton. S amikor megrtéztük a drámát, már nem sajnáltuk az időt, amit a színházban töltöttünk. Dobozt/ új drámája a kongresszushoz méltó dráma. Bátor hangú, friss szellemű, élettel telített mondanivalójú, Mai életünk kérdéseire reagál, Vérbő, életízü téma, drámai előadásban, szép sikert aratott. Sokat fogunk haVani még erről a darabról, Élmény volt. KTJPKA SÁNDOR A kongresszus szerda délutáni ülésen elhangzott felszólald- Bizottsága tagjának és Ambras Jenó előtárnak, a pécsi *4sorchcj közöljük Apró Antal elvtársnak, az MSZMP Pohtikoi rosi pártbizottság titkárénak felszólalását. Ambrus Jenő, a pécsi városi pártbizottság titkára
