Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-24 / 249. szám

1962 OKTOBER 24. NAPLÓ Százharmincezer utas naponta Autóbusz-javító csarnok lesz a villamos remízből — Automata rendszer a 30-as vonalon — Csuklós és mikrobuszokat kap Pécs Bővítik a gőrcsőnyi általános iskolát Ha furcsán hangzik is, a Pé­csi Közlekedési Vállalatnál is van csúcsforgalom, csakhogy ők nem mezőgazdasági termé­nyeket szállítannak ezekben a hónapokban, hanem azokat az utasokat, akik nyáron kerék­páron, motoron és személy­autóval közlekedtek. Néhány hét óta napi tízezerrel nőtt az utasok száma, s a rossz idő be- áltával pedig még majdnem ugyanennyi „plusz”-utasra számítanak. A városi forgalom egyébként is nagy: naponta 130 ezer ember utazik a pécsi autóbuszokon, tehát csaknem minden pécsi polgár — beleértve a csecsemőket is — naponta szerepel a Pécsi Közlekedési Vállalat statiszti­kájában. Az erősen megduz­zadt utaslétszámot 144 kocsi­val szállítják, illetve szállíta­nák, ha ezek közül nem állna javítás alatt soha egy sem. Jövőre újabb tizenkét — 60 személyes autóbuszt kapnak, de ezek közül tulajdonképpen csak 8 enyhíti a közlekedési gondokat, mert négyet a kise­lejtezett kocsik helyett hasz­nálnak fel. A vállalat központjában nemrég nagy átalakítás kez­dődött. A volt villamosremiz- ből autóbuszjavító csarnokot, fürdőt, öltözőt alakítanak, bő­vítik a konyhát, ebédlőt. Az építkezésre 1 millió 800 ezer forintot költenek. Ez a beru­házás megalapozza azt a 3—4 milliósat, amibe a vállalat a balokányi liget melletti forgal­mi telepének kialakítása kerül. A telep tervezése megkezdő­dött, a kivitelezés időpontja még bizonytalan, de már azt is eredménynek veszik, hogy a tanácsi szervek foglalkoznak ezzel a gondjukkal és igyekez­nek támogatást nyújtani. Az új forgalmi telepen természe­tesen csak „csillag” garázsról lehet szó, korszerű betonpályá­val. kocsimosóval, szervizak­nákkal és üzemanyag kutak­kal, mint ahogy azt más or­szágokban is csinálják. S mi­vel a 6-os út építésére vonat­kozó korábbi terveket elvetet­ték, és ez az út nem fogja át­szelni a PKV központját, ott fejlesztik tovább a műszaki ja­vítások szakszolgálatát. A pécsi közlekedés állan­dóan fejlődik. Ebben a fejlő­désben a legközelebbi lépése­ket újabb csuklós autóbuszok beszerzése jelenti. A 180-as Ikarus, melynek prototípusát rövid idő alatt megkedvelték a pécsiek, valószínűleg vonzza majd maga után a többit. De ha mostanában nem is kapha­tunk ezekből, a vállalat veze­tői akor sem mondanak le a „csuklósításról”, mert ez biz­tosítja a leggazdaságosabb és kényelmes személyszállítást. A jövő évben vásárolandó ko­csik között 3—4 csuklósat hoz­nak Pécsre. A „csuklósítás” természetesen magával hozza a jelenleg közlekedő pótkocsik kiselejtezését. A kiselejtezés után mind a 10-es, mind a Meg mindig divat a hálószobabútor A Pécsi Bútorgyárban ismeretlen a hajrämunka A dolgozóik 77 Százaléka a törzsgárdához tartóz <k A Pécs! Bútorgyár 1960-ban tért át a fényezett hálószoba- garnitúrák kizárólagos gyártá­sára. A kerekedelem eleinte aggodalmaskodott, hogy a mai modern lakások, madernvona- lú bútorok korában, leáldozó­ban van a hálószoba, a maga hagyományos berendezéseivel. S ami a hagyományoktól eltér, az is legfeljebb csak annyi, hogy a sötét színek mellett rá­tértek a világos natúrszínű garnitúrák gyártására. Nem vált be a kétkedők jós­lata. Nem csökkent, sőt növe­kedett a kereslet a hálógarni- - túrák iránt. 1960-ban még 905, •1961-ben 1050, ez évben pedig .1126 fényezett hálószobagami- túrát gyártanak. S hogy a jövő évre nem 1700 garnitúra a ter­vük, az is csak annak tulajdo- niuiató, hogy a vállalat egyre komolyabb hely-gondokkal küzd. Ott tartanak már, hogy az irodák nagy részét műhe­lyekké alakították át és lassan­ként a kultúrtermük is erre a sorsra jut. E nehézségek ellenére egyen­letes a termelés, évek óta nem volt szükségük hajrámunkára, hogy az éves tervet teljesítsék. Érdemes megemlíteni a ter­melési érték alakulását is. Pél­dául 1959-ben az egy garni­túrára számított állami támo­gatás 30 százalék volt. Ez 1960- ban 16 százalékra, 1961—62- ben 9 százalékra csökkent. Ez­zel szemben a vállalat alap- rentabilitása 12,2 százalék, ami meghaladja az állami támoga- , tást. tehát végeredményben többet fizetnek vissza az ál­lamnak, mint a támogatás ösz- szege. Szinte egyetlen olyan gyár a megyében, ahol nem ismerik a munkásvándorlást. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a november ,7-re történő készü­lődésük, amikor 80 dolgozó­juknak osztják ki a törzsgárda jelvényt. Nagyszerű eredmény ez is, ha tekintetbe vesszük, hogy a gyárnak mindössze 104 dolgozója van. Ilyenformán nem csoda, hogy a vállalat az utóbbi 4 év alatt háromszor lett élüzem, s háromszor kapott kiváló ok­levelet, s nyilvánvalóan rá­szolgáltak arra is, hogy tavaly 19,7 napnak megfelelő nyere­ségrészesedést osztottak ki a dolgozók között. 20-as vonalon csak csuklós ! autóbuszok közlekednek, ame­lyek csúcsforgalomban képe­sek 180—250 utas elszállítá­sára is. A jövő terveiben a mikro autóbuszok beszerzése is sze­repel. Az eddigi ígéretek sze­rint hatot kap ebből a város. A tízszemélyes autóbuszokat | elsősorban az idegenforgalom lebonyolítására használják fel, de szívesen rendelkezésre bo­csát iák majd esküvőkhöz, na­gyobb családi kirándulások- ! hoz is. Az idegenforgalom kul- túráltabb lebonyolítását szol- j gálja majd a jövő esztendőre várt Ikarus 55-ös, farmotoros ; autóbusz és az a 31-es Ikarus ; típusú kocsi, melyben — akár­csak az Idegenforgalmi Hiva­tal rendelkezésére bocsátott többi kocsiban — hangosbe­mondót szerelnek fel. A jövő évben gyarapodó ko­csipark lehetővé teszi-e a vo­nalbővítést is? November 15- től új autóbuszvonal köti ösz- sze Uj-Mecsekalját a belvá­rossal. Az új kocsikat azonban félig járatsűrítésre használják fel, elsősorban a 20-as vona­lán, mely csuklós autóbuszok közlekedtetése mellett is már túlzsúfolt. A 20-as vonalon már eddig is közlekedtettek Széchenyi tér és Uj-Mecsek- alja között kisegítő kocsikat. Újabb kisegítő autóbuszok íor- galombaállítását a Mártírok úti új járat elszívó hatásától teszik függővé. Ha ezt a jára­tot sokan veszik igénybe azok közül is, akik egyébként a 20- assal utaznak, nem lesz szük­ség további sűrítésre, ellen­kező esetben újabb autóbu­szokkal erősítik a 20-as vona­lát. Az automatizálás dédelgetett terv a Pécsi Köz­lekedési Vállalatnál. A 27-es vonalon ez jól bevált, bár még mindig gyakori a vis§zaéjés.. A közeli jövőben automata per­selyek váltják majd fel a ka­lauzok helyét a 30-as és a kert­városi vönal autóbuszain is. Az automatizálás, mely a pé­csi közlekedés további gyorsí­tását szolgálja majd, most már csak az új rendszerű, a csa­lást csaknem kizáró, újfajta bérletek megérkezésén múlik. H. M. 450 ezer forintos beruházási költségből egy politechnikát műhelyt, egy fiú- és egy leány foglalkoztatót, valamint egy napközis konyhát létesítenek. A konyháról 120 tanuló étke­zik majd. A beruházási költségből 140 ezer forintot a köz­ség ad. 1 Mamentmi és oktatéfilmk a legkeresettebbek A megyei tanács pécs—ba­ranyai film és szefnléltető eszközök tárában, jelenleg több mint 500 történelmi, egészségügyi, földrajzi, bio­lógiai, közlekedési, mezőgaz­dasági, technikai, művészeti, ipari és csillagászati témájú rövidíüm található. Ebben az évben 1300 eset­ben kölcsönöztek, és a lavá- l.vihoz hasonlóan, a történel­mi dokumentum fi! mehet ke­resték legjobban. Igen sós- mezőgazdasági Oktatófilmét is kivittek a különféle me­zőgazdasági továbbképzésen, ezüstkalászos tanfolyamok hallgatói részére. A .filmek közül a „Sóim többé”, a „Theuton harc .ak­ció” című háborúeiiéhes kis- filmeket kérték a falusi mű­velődési otthonokba. Útjuk egyfelé vezet Ha az ember megáll a Kara- sáca partján, el sem tudja kép­zelni, hogyan tud ez a csende­sen csordogáló, földszínű kis patak egészen a Dráváig törni, az útját álló dombok között. Pedig nem is Szederkénynél, hanem Féked környékén ered számtalan kis forrásból. Ha az ember elbeszélget a Karasdca Gyöngye Termelő­szövetkezet tagjaival, nehezen tudja elképzelni, hogyan tört utat ez a gazdag—szegény, német—magyar falu a szövet­kezésig. „Virilisták” és volt cselédek takarítják a törmelé­ket az utakról. Nem könnyű, de... ez á jövő Szederkény­ben is. • - ­Szabó István ;mlt- 8 holdas gazda a Fe! vidék TŐI vetődött a faluba. Fekete kalapja alól nyerges orrú, vé­kony élű arcát fordítja felém. — Rumszauer Rudolf házába kerültem, őt akkor áttelepítet­ték — mondja. — Hogy hol van Rumszauer? Itt a tsz-ben. A pincénk is közös ... Harag vaíi-e? Hát mindketten húztuk az orrunkat, de rájöttünk, itt kell élnünk. Nem futhatunk ki Ránk lehet számítani es A PÉCSI FÉMIPARI VÄLT.ALAT lakatos, he­-írztő, esztergályos és gk. villanyszerelő szakmunká­sokat keres felvételre. — Jelentkezés: Pécs, Felsőma- - lom utca 13 sz.- Nem ma jöttünk holnap megyünk. Miránk lehet számí­tani bármikor és bár­milyen munkáról is legyen szó — mondta Mischl Béla, amig a motoros targoncáját megrakták szigete­lőkkel a gázkemence szomszédságában. A véletlen hozott össze ezzel a fiatalos kinézésű emberrel, hisz kereshettem vol­na a Porcelángyár 848 törzsgárda jelvé- nyes dolgozója közül mást is. Nem az igaz­gató küldött hozzá, mégcsak a művezető semJjt ajánlotta, ha­nem egy idősebb asz- szonyt. Mellette áll­tam meg, öt kérdez­gettem. Gyönyörű szép törzsgárda jelvényük van. Halványkék ala­pon a hires öt-torony, alatta félkörben a törzsgárda szó és a tornyok fölött szá­mok jelzik a gyár­ban eltöltött időt. — Miseid Béla jelvé­nyén egy huszas. — Negyvenkettő-' ben kezdtem itt a gyárban dolgozni. Előtte kifutólegény voltam, ott ahol ép­pen többet fizettek. — Hogyan került a porcelángyárba? — kérdem. — Ezt az épületet építették akkoriban. A kőművesek mellé . kerültem téglát hor­dani. Domsics Jani bácsi volt a pallér, s amikor télire leállt az építkezés, ö ajánlott be a Márta nagyságá­hoz. A körkemencék­nél kezdtem. Ott vol­tam vagy tíz évig, aztán az iparvágány­nál, a gázkemencék­nél, most körülbelül hét éve a targoncán vagyok. Három ember is körülvesz bennünket. Kíváncsian figyelik, hogy miről beszélge­tünk. — itt a bátyám is. — mutat a kocsi mel­lett álló svájcisapkás ferfife Mischl Béla. — Neki is három gyereke van, nekem is. Nem lehet ficán­kolni a munkahely­ivel. ö egyszer el­ment, de annak is megvolt az oka. — A bérrel volt di- ferencia, — szól köz­be a bátyja, — nem akarták megadni o jogos fizetést. Elmen­tünk többen is a Ce­mentiparihoz, de csak. három hétig voltunk távol az üzemtől, kor­rigálták az ügyet. Ne­kem is megvan a törzsgárda jelvényem. Fürgén indul a motoros targonca. Vi­szi a szállítmányt a raktárba. Begyakor­lott mozdulatokkal kormányozza Mischl Béla. Talán csukott szemmél fe rendben eioezeösé « rsndeFte.­tési helyére. Alig, hogy elment, máris jön vissza az üres kocsival. Folytatjuk az abbahagyott beszé det — Mit jelent önök­nek a törzsgárda jel­vény? — Ugy vélem, hogy a megbecsülést mu­latta ki a gyár, ami­kor adta. Itt a gáz­kemencéknél nincs se ünnep, se karácsony, állandóan megy a három műszak. Ránk mindig számíthat a művezető, mi első­sorban vele tartjuk a kapcsolatot. Ha mű­szakot kell cserélni, vagy valaki helyett ki kell segíteni, meg­tesszük szívesen. — Olyat még nem kér­lek. a vezetők, hogy azt ne teljesítettük volna ... : — S önök ssámtt- hatnak-e a gyárra? — kérdem, — Persze, — mond ja meglepetten, — nem szoktunk mi na­gyon kérni semmit. Néha előfordul, hogy kellene egy szabad­nap, azt a művezető­vel elintézzük. Nem utasítják el az em­bert. Majd elfelejtem mondani, a nyereség- részesedésnél észre lehet venni anyagiak­ban is a megkülön­böztetett megbecsü­lést, mert a szdgá- leM évek agy-egy ssÉitiiSk*« az Összeget. Hirtelen jött kér­dés $ éppen az egy­szerűsége miatt meg­lepi Mischl Bélát. — Számíthat-e a gyár­ra? Talán most hal­lott először ilyen kér­dést. Azt nagyon jól tudja, hogy őrá szá­míthat a művezető, amikor éppen szük­ség van a munkájá­ra, de hogy 6 mit és mennyit számíthat a gyárra, nem is foglal­koztatja. Végül, egy kis gondolkodás után határozott problémát mond. — A nagyobbik gyermekem tavasz- szol végez az általá­nos iskolában, remé­lem felveszik majd ide. Ugy vélem szá­míthatok a gyárra. Majd ezer ember gomblyukában dísze­leg a gyár szép kis jelvénykéje. A köl­csönös megbecsülést, a munka és a gyár szeretetét jelképezi. A hovatartozás szim­bóluma, a hűség ki­fejezője. Egy kis büszkeség is van a jelvény mögött, s egy kis kiegyensúlyozott nyugalom. Kétség sem fér Mischl Béla szavaihoz, amelyet búcsúzás közben mondott: — Ha megérem a nyugdijamat, itt ta­lálnak meg húsz év múlva m. GJÖÍSAGfi ISTVÁN j a világból. Az itt lakó német- ajkúak látták, mi is dolgos emberek vagyunk, í — Jó a tsz-ben lenni? — Kisparaszt voltam, hol az aszály, hol a vihar volt a fe­jem felett. Nem bántam meg a belépést. Bár jobb is lehetne. De a kezdet mindig nehéz. A fiatalok elmentek a városba, most mi öregek dolgozhatunk. Bár többet is lehetne. Mig egyéni gazda voltam, többet dolgoztam. — Itt a faluban voltak gaz­dag és szegény emberek. Érez­hető-e a különbség most is? — Nem érezhető. Úgy va­gyunk, mint a föld, nagy rö­gök, kis rögök... összedolgoz­zuk ... vetés alá. Különbség persze volt, én is a lányomat kilenc holdashoz adtam ... Az ember nem tudhatta kérem... Igyekezett, tartani a földet, mert aki elszegényedett, jaj volt annak! — Most aztán együtt becsül­jük a termést. Mostbacher ép­pen úgy örül a kukoricánknak, — van rajta vagy negyven má zsa holdankint —■ mint Bősz Lajos. De kérdezze meg őket is! Bősz Lajos gömbölyű lovai harapnak ki­csit a mezön, mig beszélge­tünk. Mint mondja, hosszú évekig Frigyes főherceget és a Mostbacher-családot szolgálta. Tehenes volt. — Nem furcsa magának, hogy olyan emberekkel ran­gos most, akik azelőtt vagyo­nosak voltak? — Ha nekik nem, hát nekem egyáltalán — nevet pirospozs­gás arccal és gyökérformájú ujjaival az ostor végét babrál­ja. — Bár én sem voltam már ágról szakadt, mert a 45-ben kapott 11 kataszterivel léptem a szövetkezetbe. Csak hát a juttatott földes, az mindig Juttatott” volt. Tetszik érte­ni? A szövetkezetben most egyenlőik vagyunk. Nem bán­ják a gazdagabbak sem, csak legyen jó termés, legyen sok pénzt Én is, amikor beléptem, azt mondták, kevesebbet kell dolgozni és többet lehet keres­ni. Most még úgy állunk, hogy a kereset nem a legjobb. Ket­tőszáz egységem van, tavaly az asszonnyal hatszázhuszat szed-1 tünk össze. Keveset tudok ezek re a lovakra rakni. Bezzeg a régi uradalomban ... Nem táp lálják a lovakat, ahogyan kel­lene. Ha én ennyivel forgolód­tam volna régen, hü ... — Ennyi minden rossz eb­ben a tsz-ben? — Rossz? Ki mondta, hogy rossz? A vájár fiamnak sincs több becsülete, mint nekem. Nem tudok úgy hegyre menni, | hogy valaki be ne hívna. »Ugyan Bősz bácsi, igyon már meg egy pohár bort”... Nem azért mondom, de azelőtt, mig cseléd voltam, nem igen hívo­gatott be senki. Most egyen­lők vagyunk kérem. Ki mint dolgozik, úgy él. Tudja mi min den lesz itt? Ezernél több juh, félezernél több szarvasmarha, rengeteg sertés. A tagoknak pedig «áss teli kiabálni reg. Sei főének Means tosnfc néi kül is. Lehet, hogy egyeseknek nehéz megszokni, hogy a cse­léd Bősz Lajos... de nem éreztetik velem, higgye el. nem éreztetik. Hallgassa meg Mostbachert, ő is tsz-tag, Mostbacher Gyula magtáros a szövetkezetben. Erősen sántikálva jár a zsákok között. Jány Gusztáv hadsere­gében comblövést kapott. Szűr ke siltes sapkája alól bizal­matlanul néz. „Mit is akarhat a volt nagygazdától a? újság­író?” — őszinte szót a szövetke­zetről — mondom neki. — Szederkényben született még a nagyapám is. Százhá­rom hold földön gazdálkodótt Hatan voltunk testvérek, né­kem huszonnyolc jutott. Hozzá nősültem még huszonnyolcat, így lett ötvenhat. Szép földek, jó földek voltak. Nyel egyet s néz mereven bele az arcomba. — A gyerekek elmentók az iparba dolgozni. Pécsett szere­lők az erőműnél, a kokszmű­nél, őket már nem húzza a föld. De én... itt maradtam. Bevettek a szövetkezetbe. Cso­dálkoztam is, de mondták , ha rendesen dolgozom, elfeledik a múltat. Hát én még zsákolok is, pedig hetvenöt százalékos rokkant vagyok. — Hogyan gazdálkodók * szövetkezet? — A munkaszervezést még jobban is meg lehetne oldani, a gépek javításával kicsit meg­késtünk. Az embereket is jót ban lehetne elosztani. De a tér méseredményeink jók. Tele­pítünk még szőlőt, sokat mű­trágyázunk, szóval jól gazdál­kodunk... Hogy nem furcsa-e a nincstelenekkel egy rang ban?... Hát furcsa volt, de megszokja az ember. — Szóval elégedett? — Azt nem mondhatom, őszinte szót kért Én harmin­cat kapok, de negyven egysé­get érdemelnék. Sokat dolgo­zom. Éppen olyan tagja va­gyok a szövetkezetnek, mint bárki más. De — meg kel1 mondanom — nem is érezte: tik velem a régi dolgokat. Na­gyon rendesek az emberek. Hát így mossa lassan a Ka- rasica a különbségeket Szeder­kénynél. Szőtt István Közlemények Pécs város n. kerületi Tanács« értesíti a lakosságot, hogy október 24-én este 6 órakor a kertvárosi niunkásklubban Danjyi- József - ta­nácstagi fogadóóráit tart. - «k Pécs város 1. kerületi , Tanacca, értesíti a lakosságot, hogy az Er­zsébet telepi kultúr házban október 24-én este 6 órakor Francsics Gyu- Jáné. Zaracsi János, Hergert Janos és Pruzslrta István, a pécsit * hegyi szólóhegyi pártházban Süveez György és Gylmesi Lajos tanács­tagi beszámolót tart. * A TIT szabadaegyeterr.ének rétében rendezendő „A má i£őpz& művészete" című előadáe-sarosat e)eö előadása a korábbi terveJűcsi Eremben november f-n tolótsk 4L Ax előadást dr. Malar Máté térni tanár tartja „Valóságf lSw afiművésaet’: cénmei. ’ V- 1 tk: \

Next

/
Oldalképek
Tartalom