Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-14 / 241. szám

1962. OKTÓBER 14. (ÜAPLO 7 Pécsre érkezett a Prágai Fiámmá énekkara BERTHA BÜLCSD: Jlány&k nafi.liny.ben Elbeszélések Pénteken az esti órákban megérkezett városunkba a Prágai. Filharmónia 120 ta­gú énekkara. Az együttes 1934-ben alakult, mint a Prágai Rádió kis vegyeskara, 1951-ben átkerült a Cseh Filharmóniához, még ebben az évben állami díjjal tün­tették ki. Az énekkar elő­adásain eddig egyaránt sze­repeltek népdalok, operák, kantáták és oratóriumok. Gazdag műsoruk felöleli a négy évszázad ének- és zene­karra írt, csaknem minden jelentékeny alkotását, bele­értve a modem cseh, szov­jet és egyéb kórusműveket is. Az együttes Pécsett Dvo­rak Req uiemjét adja elő. Magyarországi bemutatkozá­sát megelőzően Olaszország­ban és Svájcban szerepelt. — Nagyon örültünk a ma­gyarországi útnak, s megfe­lelően fel is készültünk ez első magyarországi szerep- . lésünkre — mondotta Jozef t Veselka, az énekkar zenei vezetője. — A kedves pécsi fogadtatást előadásainkon szeretnénk viszonozni, bár tudatában vagyunk annak, hogy ebben a zeneileg is nagymúltú városban ez nem lesz. könnyű feladat. A prágai énekkart ma­gyarországi bemutatkozása alkalmával a pécsi zenekár kíséri, Erdélyi Miklós, a Ma­gyar Állami Operaház kar­mestere vezényletével. A kritika, sót még az egy­szerű ismertetés tárgyilagos hangját is nehéz megütni, ha az ember olyan könyvet tart a kezében, melynek mindéin írá­sa* a szeme előtt született, s néhányuk világra jötténél bá­báskodott is. Bertha Bulcsu el­ső könyve, a „Lányok nap­fényben” c. növelláskötet ilyes­mi számomra. Hat—hét észtén dővel ezelőtt a „Fuvarosok” c. elbeszéléséi olvastam először. Akkortájt ismertem meg ezt a csontos, magas, rakomcátlaii hajú, szigorú szájú, kevés be­szédű fiatalembert, a szinte gyermekes riadság és a büszke magabiztosság furcsa keveré­két. Megtudtam róla, hogy a Balaton mellől vetődött ide, érettségi után, nagy kerülővel, miközben cemerttmunkás, ki­kötő-építő, fahordó és más egyéb volt Itt Pécsett a Házi­ipari Szövetkezetben fémnyo- mókémit tevékenykedett Ké­sőbb az Esti Pécsi Napló kul- túrrovatához került, ennek ma is vezetője. Már a „Fuvarosok”-ban meg lepett az íréi tehetség néhány csalhatatlan jele: a gazdag, s meggyőzően élmónyszerú élet­anyag, a jó probléma-látás, em berismsret, s a fegyelmezett, művészi érzékre valló kifejező készség. Későbbi írásai — a „Jégnovella”, az „Egy ember megmozdul”, „A fehér nézésű ember” és a többi — tehetsé­gét mindjobban igazolták. írói arcéle egyre élesebben kiraj­zolódott. Bertha Bulcsu a sematizmus leleplezése után, az erősödő antisematizms éveiben indult, amikor íróink mind bátortala­nabbul nyúltak a munkásté- mákhoz. De mert számára min dig az ember volt a legfonto­sabb, s írásai igen erős élmény alapra épültek, ebben a kedve­zőtlen légkörben is gátlástalan természetességgel mozgott Az emberi együttélés morális mér célt kereste, s igyekezett meg­fogalmazni az alakuló, új típu­sú munkást. Túlzás, szépítés j nélkül. Kötetének jó része er­ről a vállalkozásáról tanúsko­dik. („A fehér nézésű ember’*, •’ „Elakadnak a vonatok”, stb.) ) Világa, tematikája azonban mindinkább bővült. Megnőtt lélektani érdeklődése olyan kis remeklésben öltött testet, mint a „Lányok napfényben”, „A halakat nem lehet kipusztíta­ni” és a „Novella a ködről” pedig új elemként a szimboliz­musban kitáguló világképet hozta. írói eszközei is tisztul­tak. Az „Egy ember megmoz­dul” nagyobb terjedelmét még nem sikerült kellő szigorral megkonstruálnia, a laza szer­kezet szétfeszíti a novella mű­faji kereteit, s az írás inkább, kisregényként hat. A „Novella c kődről“ s „A halakat nem le­het kipusztítani” már szerke­zetileg is igen ökonomikus írás. Külön említést érdemel Bertha Bulcsu drámai érzéke s líradsága. A „Jógnovellá”- bam pL ez a drámaiság mác- már robbanó feszültséget te­remt; sokáig kíséri az olvasót a „Zsóka búgócsigái” s az „öregember és a tél” meleg érr zelmi telítettsége. Hibái? Akadnak persze azok is. Első könyv, aligha lehet másként. Olykor kissé egy kap tafára szabja az alap-helyzete­ket, itt-ott stilárisam fésületlen (bár ezen a kötet szerkesztője könnyen segíthetett volna). De ha a fogyatékosságok mellé felsorakoztatjuk az erényeket, az egyenleg okvetlenül pozi­tív. Bertha Bulcsu nevét meg kell jegyeznie mindenkinek, akinek szívügye elő széppró­zánk alakulása. Csorba Győző A Pécsi Egyetem tUm iémetébül Vitatkozik a nemzetgyűlés A NAPOKBAN a Pécsi Or­vostudományi Egyetem rekto­rával akartam beszélni. Éppen tárgyalt, vámom kellett — Addig hozok valami érde­keset — mondta dr. Hajnal József, a rektori hivatal veze­tője s a polcról leemelt két kis füzetecskét. Az egyiknek a címe: „A Nemzetgyűlés 206. ülése, 1921. évi június hó 14- én, kedden”, a másik pedg en­nek a folytatása. •— Miért érdekes ez?' — Tudja, hogy 1967-ben lesz a pécsi egyetem alapításának i 600. évfordulója. Már most ké­szülünk ennek megünneplésé­re és elhatároztuk: össze­gyűjtjük az egyetem múltjára vonatkozó dokumentumokat, s ezekből kis múzeumot rende­zünk majd be — az új egye­temen. Nos, ennek a gyűjtő munkának egyik eredménye ez a két kis füzetecske, lényegié­ben egy jegyzőkönyv arról a nemzetgyűlésről, amelyen meg szavazták, hogy a pozsonyi m. kir. Erzsébet királyné Tudo­mányegyetem Pécsett nyerjen elhelyezést. Van egy kis ideje, olvassa. Forgatom az írást, amelynek elején ez áll: „A kormány ré­széről jelen vannak: gr. Beth­len István, Hegedűs Lóránt, Hegyeshalmy Lajos, Szabó István (nagyatádi), Vass Jó­zsef’. Egyetemet kapjon-e Pécs? — erről folyik a vita, de a hozzászóló képviselők beszédükben kitérnek az egye­temmel, egyetemistákkal kap­csolatos más kérdésekre is. Az egyik felszólaló Huppert Rezső képviselő beszédét olvasom. — T. Nemzetgyűlés! . Ma­gában az, hogy az egyetemi if­jak zsoldot kapnak, nem is elég a megélhetésre, sem arra, hogy ezt az ifjúságot most már minden bajból kimentve lás­suk, i hogy sorsát most már Komló központjában, a Lenin téren lebontották a régi házakat. Az elavult házak helyére új lakónegyed épül. szája, miközben az a. szép ke­ze egy pálcikával elkeverte a mérget a tejben. = Majd adok én neked!... A tej most a kandúrnak txm odakészitve, azért födetlen <t lábos. Az egérbajszú, kövér­kés kéményseprő abbahagyja a dudorászást. Fölteszi a 'sap­káját, mindjárt beér a faluba, ne lássák másképp, mint tel­jes hivatalos díszében. A szél­ső házban megkezdi a mun­kát. Hosszú drőtnyelű seprűjét beküldi a kéménybe, mint egy engedelmes betanított állatot. Hullik a korom, a kémények újjászületve nyújtózkodnak, egymásnak kiáltják az öröm­hírt tetőről tetőre: — Jön! Már jön a jókedélyű kéményseprő! Torka tikkadt kicsit, mire odaért az állatorvosékhoz. Fe­kete a korom és a lélekzettel a tüdőre, torokra rakódik. Fe­kete vályogot köpköd a köp­cös kéményseprő, de piros vi­rágot visz a szívében, amikor benyit a lódoktor ékhoz: remé­li. hogy a macskaszemű szép­séget ismét abban a lenge pon­gyolában találja, amiben a múltkor oly ingerlő-gyönyörű­ségesen átsejlett minden, de minden a betűző napsütésben. Sajnos, reménye nem válik valóra, a fiatalasszony már felöltözve, ruhában jön elő. fukar szövetruhában az aján­dékozó kedvű pongyola he­lyett. A kéménykotrómmk tóg %z orra. ............................ j önnek, nem tudja őket elő Út­iam. Nem szégyened magadat?l — mordul magára ismét. — A bizalom?! És a bizalom?! Én kérem, teljes mértékben bí­rom a kuncsaftjaim bizalmát... Harminc éve kotrom a kémé­nyeket a járásban, de még nem fordult elő, hogy valami­hez... Szégyen! — Hát aztán? — vitatkozik belül egy másik kéményseprő. Hát aztán? Ez csak nem szá­mít? Ez a vacak semmiség, korty tej, egyetlen kortyintás a szomjúság ellen ... „Az a rendes iparos, aki mindig ita­los __ A tej fehér. Muszáj belőle inni. Csak egy kortyot. Mu­száj! Lábujjhegyen jön le a lép­csőn. Lent megáll, kifelé fü­lel. A konyhából semmi zaj nem hallatszik, nincs bent a fiatalasszony. A kéményseprő odalopakodik a polchoz, le­csap a lábosra. Megmeriti egér bajszát a hűs, lágy fehérség­ben, vad, mohó kortyokban nyeli a tejet. Glug-glug-glug- ghtg ...A negyedik kortynál megáll. — Mi ez?!? ... A gyomrában tűz lobban! Kin! Őrülete* fájdalom! • Kiejti kezéből a lábost! El­zuhan. A tej fehér. A kéményseprő arca is fehér. Matt már fehér mázáé. biztosítva is tudjuk... Való­sággal szégyene ennek az ál­lamnak, a legutóbbi kor tör­ténelmének, hogy a magyar társadalom a magyar tanuló- ifjúságot teljesen elhanyagolta és anyagi sorsával nem törő­dött. Dr. Hajnal József égy sta­tisztikát mutat. Kiderül ebből, hogy a Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1962. októberében 121 860 forintot fizettek ki ta­nulmányi ösztöndíjra, 13150 forintot társadalmi ösztöndíj­ra, 29 532 forintot szociális tá­mogatás címén, rendkívüli szo­ciális segély néven- 2500, és népköztársasági ösztöndíj cí­mén 4200 forintot, OLVASOM TOVÁBB a jegyzőkönyvet. Ruppert Rezső: ... ezért tör­tént meg, hogy azok, alak ala­csonyabb társadalmi osztályok ból küzdötték fel magukat... aJcik tulajdonképpen a legjob­ban irányíthatták volna az or­szág sorsát, mert tudásban is a legalaposabbak voltak, mert az életet a realitásokból is­merték, ismerték a szenvedé­sek útját, mert alulról jöttek és ismerték a nép vágyait, ezek az emberek mindenütt a hétköznapi tn unkának m ro­botját végezték... A következő felszólaló: Herrmann Miksa: T. Nem­zetgyűlés! ... vajon nem rej- lik-e a mi egyetemeink nagy számában az a veszedelem, hogy a szellemi proletariátust fokozzuk azon mértéken is túl, amely már eddig is elég bajt okozott ebben az országban... mi nem tudjuk ebben az or­szágban eltartani egész intelli­genciánkat ... A Pécsi Orvostudományi Egyetemnek ma 1038 hallgató­ja van. Mit mond a távlatok­ról az MSZMP Központi Bi­zottsága irányelveinek 32. pont ja: „Növeljük a pécsi... egye­tem befogadóképességét.’’ A pécsi egyetemen pedig megtu­dom, hogy a mostani 1038-as létszám 3 éven belül megha­ladja az 1200-at. Olvasom tovább Herrmann Miksa beszédét: — ... méltóztassék elképzel­ni azt a csapást, amely tanár­embert érhet azzal, ha a leg­közönségesebb könyvet, a leg­inkább forgatott idegen folyó­iratot nem tudja megszerezni... Mi a helyzet a folyóiratok­kal ma? Hajnal elvtárs arról tájékoztat, hogy csak az egye­temi könyvtárba összesen 1300 folyóirat jár! Ezenkívül még a tanulók rendelkezésére áll az Egyetemi Könyvtár a ma­ga hatalmas irodalmával! Herrmann Miksa: ...Ha mi nem tudjuk ebben az ország­ban eltartani intelligenciánkat, akkor gondoskodnunk kell meg élhetésüknek az országon kí­vül való > biztosításáról.. a Ma ezt mondja Hajnal elv­társ: —i Az országban még min­dig orvoshiány van. A Pécsi Orvostudományi Egyetemet végzett orvosokat az egyetem szinte kivétel nélkül elhelyezi. A JEGYZŐKÖNYV további részeit olvasva kiderül, hogy Vass József vallás- és közok­tatásügyi miniszter szóvirágok kai igyekszik a kormányt mentegetni: — A magyar ifjúság a ma­gyar nemzet fején a viragos koszorú.,. ami vígasztalúdá- sunk... a mi örömünk ... Nem tudni milyen örömet jelentett a miniszter számára az az ifjúság, amelyik nyomor­góit, tankönyvei nem voltak, s ha hosszú keservekkel el­végezte pl. az orvostudományi egyetemet, legfeljebb a „szel­lemi proletariátust növelte”. Nem a nyomor volt a mi­niszternek és a kormánynak a legnagyobb baja! Ez derül ki a miniszter felszólalásának következő részéből: — ... Nem itt van a baj, t. képviselőtársaim'és t. Nemzet­gyűlés ... hanem a magyar egyetemi ifjúság a politikai életbe ne ártsa bele magát... hanem csak hallgassa fenkölt homlokai professzorainak elő­adását ... Érdekes mondatok egy mi­nisztertől. Ne politizáljanak — mond­ták régen. Az irányelvekben ma ez áll: „A felsőfokú kép­zésben alkosson egységet az oktató, a tudományos és a ne­velő munka az egyetemek és főiskolák neveljenek kommu­nista szakembereket.” El sem lehet képzelni olyan kommu­nista szakembert, amelyik nem politizál. Pedig politizál­ni akart az egykori egyetemi fiatalság. Kénytelen volt ezt beismerni a közoktatásügyi mi nisztar is, mert ezeket mon­dotta: „Méltóztassék vissza­emlékezni —t fiatal éveimben magam is részt vettem abban a nyilvános küzdelemben és vitában — amikor öles pla­kátokban hívta meg a Galilei kör a magyar ifjúságot világ­nézett kérdések eldöntésére... vajon van-e isten?.„ érdemes- e az államért dolgozni?-. Az az egyetemi ifjúság amely ilyen gondolatokért izgult, az nem élte a saját életét..-. Ezt a belső életet nem fogom meg­tűrni a magyar ifjúságban... AZ EGYETEMMEL kapcso­latos kérdések a nemzetgyűlés munkájának alig 5—8 %-ál tették ki, mert a jegyzőkönyv tanúsága szerint a továbbiak­ban egymás sértegetésével lelt él. Csak egy részlet ebből: Andaházy-Kasnya Béla: Az is fáj? Talán majd ha csuhá­ban mondom ezeket! Somogyi István: Ki kell po­fozni ezt a mocskot. Meskó Zoltán: Elküldöm * saktert holnap hozzá. Andaházy: Azt is fogadni fogom, mert rendes ember. Fábián István: Ki kell dob­ni... Ilyen jelenetekkel volt tele­tűzdelve a nemzetgyűlésnek az a két ülése, amikor megsza­vazták, hogy Pécsre kerüljön az egyetem, de maguk is tud­ták: szegény lesz, names miből eltartani. ' A Pécsi Orvostudományi Egyetem ma 80 millió forin­tos évi állami dotációval mű­ködik. Ezenkívül ebben az év­ben 30 millió forintot fordí­tottak az új egyetemi város­rész 400 ágyas klinikájának építésére... Vége a tárgyalásnak, közük, hogy bemehetek a professzor­hoz. Garay Ferenc ÉLELMES EMBER Uram, remek ajánlatom van! Jöjjön el hozzánk főé. é I S amint lendülettel tálja föl­felé kackiás pocakját lenéz az éléskamra bőségére. — Nicsak, milyen szép fehér az a tej! — gondolja, i— Milyen gusztusos! Az ember szinte megkívánja. Odafönt kiveszi a kémény­ajtót, nekilát a munkának. Máskor szívvel-lélekkel végzi, de most nemigen figyel oda, minduntalan elkanyarodik a gondolata. — A tej... Azanyját neki. milyen fehér, bársonyosan fe­hér tud lenni! Milyen kíván­tától — És egyszerre azt érzi, hogy a tegnap esti nagy ivá- szat után mennyire szomjas. Nagyon szomjas! Csak egy kortyot, ha többet nem is, csak egy kortyot kellene inni abból a tejből, mindjárt elmúlna a szomjúsága... ' — Nyel egyet. Milyen pom­pás lehet, micsoda hűvös! — Újra nyelnie kell, érzi, amint simán, simogatóan, szomjoltó kedvességgel ömlik le a tor­kán a tej, az a fehér tej, el­árasztja a torkát. Gyönyörű­ség! Odamegy a nyitott csapó­ajtóhoz. lenéz a tejre. Az mint­ha visszanézne. 4 mester fej­csóválva megy vissza a ké­ményhez. Feddi magát: — Te bolond, hát gyerek vagy?! — Hiába, most már másra nem is tud gondolni. Határtalan szomjúságot érez, a görcsös nyelések —flW*l1'*”1 — Csókolom. •— Megjött, mester bácsi? No, mi a baj? *- Semmi, kezitcsókolom, csak öregszünk, kérem, ez a baj — feleli letörten, s más­napos gyomra egy rossz ízzel fölüzen a torkába — igaz, öreg­szünk. A dolgok összefüggnek. — És a kéményeink hogy vannak, tessék már mondani — érdeklődik szokás szerint a kedvevesztett iparos. “ Az egyik nem tetszik ne­kem, mester bácsi! — pittyegi piros szájából a finom me­nyecske. — A konyhában füs­töl. Menjen csak, nézze meg! Ettől földerül a fekete em­ber kedve ismét. Ettől a biza­lomtól. ,.Menjen csak!...” Ez a büszkesége. El is szokott di­csekedni vele az iparoskörben. — Én kérem teljes mérték­ben bírom a kuncsaftjaim bi­zalmát! Engem bizalommal beengednek a lakásba, vagy akármelyik helyiségbe. A járást ismeri már. A kony hából a kamrába keü menni, ott van a padláslépcső. i-s Azonnal megnézzük, ké­rem, mit lehet csinálni! — mondja magabiztosan a szép­asszonynak, a megzizegtetett kettős ,.z”-vel is hangsúlyozta készéségét. — Azonnal kérem! Már megy is be az éléskam­rába, már csattog is a kémény­seprőpapucs • padláslépcsön.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom