Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-14 / 241. szám

IMS. OKTOBER 14. NAPLÓ Hadd mondjam el... Ismerik a Munka Törvény- könyve 15. paragrafusát? A 130. oldalon találni meg, s az utolsó bekezdésében a követ­kező tudnivalók vannak: „A tizennégy évét betöltött kis­korú teljes cselekvőképesség­gel rendelkezik, s ezért mun­kaszerződést is maga köthet, illetve a munkaviszonyát ma­ga bonthatja fel" Hadd mondjam el erről a rendeletről, hogy kishíján tönkretette az apai tekinté­lyemet. Pedig nem is a fenti paragrafussal kerültem szem­be. csupán egy következteté­sével, amit nem is fogalmaz meg pontosan a rendelet. Úgy történt, hogy a gim­nazista fiamat kőművesek mellé vették fel a nyári va­ku. -.iá alatt. Egy darabig hú- zóiozott a fiú, szívesebben választotta volna az Erdőgaz­daságot, mert valaki beme­sélte neki, )íogy ott egyéb dolga sem lenne, mint az er­dész után kajtatni egy vödör Piros festékkel, meg egy ..sublerral" szálfa-válogatás cél 'óból. Szóval jobban hú­zott volna egy ilyen gimna­zistához illőbb beosztáshoz, mint a malteros láda mellé. Mindamellett megszokta és meg is szerette a szakmát a kőművesek mellett, s a leg­nagyobb megelégedésemre a szókincse is örvendetesen gyarapodott. A törött téglát azóta is fecninek nevezi és nemegyszer kioktatott, hagy • malteroskanalat fandlinak, a parkettát staflinak, a ládát tróglinak kell tisztelni. Na, de kissé eltértem a tárgytól, hiszen a rendelet­ről akartam beszélni. Akkor találkoztam veié, amikor a fiam már újra megkezdte az iskolát és aláírás végett haza­hozta az első dicséretet latin­ból. Az ellenőrző füzetet évek óta velem íratja alá, és min­dig meg is mutatja azt a rub­rikát, ahol alá kell írnom, s ahol az van feltüntetve: Szü­lő. Persze, kedvezőtlenebb bejegyzés esetén az édesma­mát környékezi meg a gye­rek, miután olyan rubrika is van, hogy aszongya: Gond­viselő. Szóval nem hiába gimna­zista a gyerek, tudja mikor, mit kell cselekednie. Ismeri a gyengém, tudja, hogy az osz­tályfőnöki dicséretet méltá­nyolom, s már mondja is, hogy az antikváriumban egy igen ritka Bréhm-könyvet lá­tott potom 36 forintért. Mit tehet ilyenkor a szülő? Vagy azt, hogy hamisítatlan apai gesztussal leszámolja a 36 forintot, vagy azt, hogy kukacoskodik és gondterhel­ten elsorolja, mi mindent le­hetne vásárolni ennyi pén­zen. A középutat választot­tam. A fiúnak volt még vala me­lyet járandósága az építövál­lalatnál, amit csak azért tartottunk ott, hogy a be­iratásnál ő is tudja mennyi­vel segített hozzá a tanköny­vekhez, miegyebekhez. Ta­lán nem veszi észre, ha ab­ból csípem le a Bréhm árát. Ezért csak annyit mondtam: — Nagy pénz a 36 forint, de üsse kő. Állapodjunk meg abban, hogy legközelebb a fi­zika tanártól is hozol dicsére­tet és kvittek vagyunk. Sajnos, a kvittelés nem a legjobban sikerült. Legalább is a részemről nem, mert a gyerek teljesítette a maga kvantumát. Pedig egyszerre rajtoltunk. <5 fizikából óz ötösért, én az építő vállalat­nál a járandóságért, ő haza is hozta, én nem. Nekem nem sikerült, noha a főköny­velő igazán udvarias volt hoz­zám, hiszen megmutatta a „sleifnit” is. •Aprólékosan el­magyarázta. hogy a járandó­ságot csak az veheti fel. aki megdolgozott érte. Különben ezt a Munka Törvénykönyve is előírja. — így mondta. Persze, hogy elfogott o harctéri idegesség. ■— De hát ez abszurdum!? A gyerek édesatyja én va­gyok! Hát én nem dolgoztam meg a gyerekért? ... Izé, hogy is mondjam csak... Hiszen az én nevem viseli. Nem igaz? Erre tessék válaszolni! Na hitzen, meg is válaszolt. Azt mondta, hogy éppenség­gel nincs különösebb akadá­lya az illetmény átvételének, csak éppen egy írás kell hoz­zá. Egy meghatalmazás a fi­amtól! A fiam aláírásával, engedélyével! Na Bréhm, te alaposan bajba sodortál. Na de most már mindegy, a gyerek eVjtt valahogyan ki kell vágnom magam. Hát én kivágtam, ámbátor ma sem vagyok bizonyos benne, hogy a vágás elég huszáros volt-e. Magam elé citáltam. — Nézd! '— mondtam neki. — Meggondoltam a dolgot, vedd fel te magad azt a já­randóságot. És elérkezett a kínos pilla­nat. A fiam, jólnevelt gye­rekhez illően meghatalmazást kért tólem. Apai szignót, hogy felvehesse az illetményét. Na nesze neked apai tekin­tély! Ha most nem őrződ meg, akkor soha. Határozott gesz­tussal átadtam neki a cetlit, de a kísérő szöveg annál ke­vésbé volt határozott. — Tudod mit? — nógattam a gyereket. — Próbáld ki őket. Ne add át a meghatal­mazást, csak ha nagyon ké­rik. Mondd csak bátran, nyu­godtan a szemükbe, hogy megdolgoztál érte, jogod van rá, hogy átvedd, s hogy ezt a Munka Törvénykönyve i* elő­írja. Hadd lássák, hogy határo­zott, talpraesett fiam van... Ketbert Adóm brigád vezető Rácz Antal puttonyát méri. Érdekes újítás a göntéri üzemegységben: dömperrel szállítják, a présházba a szőlőt, és ezzel öt fogat munkáját takarítják ni eg, ^ Erb János képriportja. Szüret Siklóson A siklósi dombok déli lejtőjén a ragyogó napsütésben igazi őszi hangulat uralkodik. Szüretelnek. A tömör szőlőfürtök put­tonyokba, dömperbe, majd a présekbe jutnak. „Bevetésre” indul a leánybrigád. Orbán Jutka a leánybrigád egyik legjobb szedője. Közel félmillió pár kesztyű exportra Az év harmadik negyedé­ben is szép eredmények szü­lettek a Pécsi Kesztyűgyár­ban. Hétszáznyolcvanötezer pár kesztyű elkészítését ter­vezték, s ehelyett 795 000 pá­rat készítettek, ami 101.3 szá­zaléknak felel meg. Jelentő­sen túlteljesítették az export­tervüket is. A harmadik ne­gyedévre 485 600 pár kesztyű volt a tervük, s ezt kétezer- egyszáz darabbal túlteljesí­tették. A harmadik negyed­évben nagyobb tételben ex­portáltak a Szovjetuniónak, Lengyelországnak, Svédor­szágnak, Nyugat-Nénietor- szágnak, Angliának és Bel­giumnak. ÉLÉNK VITA a szigetvári járási pártértekezleten Fél kilenckor kezdte a be­számolót Szabó József elvtárs, a szigetvári járási pártbizott­ság titkára — s tíz órakor már meg lehetett kezdeni a vitát. 163 szavazati jogú küldött, IS ezer tonna mosószer Az Albertfalvai Vegyigyár pécsi telepe habzószódából és Asszonydicséretből a harma­dik negyedévben közel 15 ezer tonnát gyártott.. Jelen­tős még a kefeviasz és a par­kett beeresztő festék, amely­ből mintegy hatvan tonnát állítottak elő. Az egy mun­kásra eső termelési érték 45 74? forint I a tanácskozási joggal megje- j lent küldöttek, s 14 meghívott ; pártorukívüli hallgatta nagy fi­gyelemmel, milyen eredmé- i nyék vannak a szocialista me- . zőgazdaságban, az iparban, a kultúrában és művelődésben. Figyelték a vitát, amelyben I Papp Zoltán szentdénesi tsz- ! elnök a nagyvátyiakkal való í egyesülés történetét és hasz- ! nát mondta el, s amelyben j zamatosén, szépen adta elő, ! hogy miképpen fejlődtek odáig hogy jól megértik ma egymást a hajdani ellenfelek. Hangoz­tatta, hogy a tsz vezetőinek legfontosabb feladata a tagság becsületes érdekeinek szolgála­ta és érvényesítése. Kérte, hogy az újjáválasztott pártbi­zottság segítsen majd abban, hogy a termelőszövetkezeti tag sóg is hozzájuthasson OTP Nő Mohács és Mohács-sziget idegenforgalma A Sirály szárnyashajó Bu­dapest—Mohács közötti forga­lomba állítása lényegesen nö­veli Mohács forgalmát, mely a festői szépségű sziget „felfe­dezése” óta amúgyis nagyobb a korábbinál. Ezen a nyáron a legforgalmasabb vasárnapo­kon 10—12 ezer ember is meg­fordult-a mohácsi strandon, de talán több vendég vonzódott volna a városba, ha a MÁV és az AKÖV több különjáratot indít A Mohácsi Városi Tanács végrehajtó bizottsága az utób- bi hónapokban sokat tett azért, hogy kellemes Dihenőjük lehes sen a hót végi vikendezőknek, de jövőre még szebbé teszik a várost és a szigetet Elsősor­ban a kereskedelmi és vendég­látó egységek átalakítását tűz­ték ki célul. Segítenek nekik ebben a Baranya megyei ke- reskedelnid vállalatok: tavasz­ra felújítják Mohács egész üz­lethálózatát Ez a munka már­is megindult A Béke Szálló például átalakítva, tisztán vár­ja már vendégeit és megkezd­ték a volt Corvin áruház tata­rozását is. A mohácsiak lel­kes készülődésének híre elju­tott Budapestre: az IBUSZ egy re gyakrabban érdeklődik. Be­jelentették, bogy már a tél folyamán hoznak turistacso­portokat a városba, disznótoros vacsorára, halvacsorára, ta­vasszal pedig valószínűleg ál­landósítják a budapest—mohá­csi turistautakat A Mohácsi Városi Tanács végrehajtó bizottsága dicséret- reméltóan foglalkozik a város és a sziget szépítésének ügyé­vel. Legalább olyan komolyan kellene felfogniuk a baranyai üzemek vállalatok vezetőinek azt a lehetőséget, amely Mo­hács és a Mohács-sziget ki­használásában rejlik. Egyik bá nyaüzemünk már megtette a kezdeti lépéseket: vitorlást és motorcsónakokat vásároltak, horgásztanyát létesítettek idén és további terveik vannak az „aranyhomokú” szigeten. Más üzemek, vállalatok is követhet néfc a példát. A város és a szi­get jobb és olcsóbb megköze­líthetősége érdekében a MÁV és az AKÖV: indítsanak nya­ranta több különjáratot, gyor­san közlekedő fürdővonatokat. Mindezt pedig szorgalmazza hatékonyabban az IBUSZ. (H. M.) előleghez, részletfizetési ked­vezményekhez, éppen úgy, mint az ipari munkásság. Ott, ahol a tsz tagság is havi' fize­tést kap, módot lehetne talál­ni erre. Szűcs István, a Konzerv­gyár igazgatója arra mutatott rá, hogy nem biztos, hogy mindig az a jó csupán, amit a vezetők kigondolnak, jó az, ha meghallgatják a munkások véleményét is. A vitában sokam helyeselték amit Radványi Béla agranó- mus mondott, hogy meg kelle­ne állapítani a tsz használa­tában lévő nagyobb erőgépek normáját s ahol ezt túltelje­sítik, ott kedvezményeket le­hetne adni a szövetkezetnek a hitelnyújtásban és másban is. Az se jó, hogy ha új gépeket vesznek, nem tudják, hogy al­katrészt honnan kaphatnák hozzá, ha elromlik valamelyik. Az sem lenne rossz dolog, — mondotta, — ha az AGROKER rendezne időnként járási gép­bemutatókat, úgy mint régeb­ben. A közlekedési balesetek okai ml Fábián Lajos beszélt, aki a MÁV állomás pártszerveze­tének titkára Sziget várott. Danáé Sándor, a somogyháreá- gyi párttitkár a pártpolitikai képzés és ideológiai nevelés összefüggéseiről szólva azt mondta el, hogy pártszerveze­tük tagságának 96 százaléka előfizetője a Pártéietnek és a Népszabadságnak. Dr. Mécs László járási tisztifőorvos hozzászólása nyomán a sziget­vári járás egészségügyi hely­zete kapott alapos megvilágí­tást a pártértekezlet előtt. Oszaczky László, a Szigetvári Cipőgyár főmérnöke a szak­munkások és betanított mun­kások gyorsan javuló munká­járól szólott és elmondta, hogy mégis van még 89 ezer pár exportkötelezettsége a gyárnak s ez a harmadik negyedévből maradt rájuk. Amint látjuk, a szigetvári járás kommunistáinak tanács­kozása szinte a gazdasági élet minden főbb — a járásban ta­lálható — ágának eredményeit és gondjait megtárgyalta. Bén Ferenc járási tanácselnökihe­lyettes a mezőgazdasági szak­emberképzés és utánpótlás fon tosságáról szólva bejelentette, hogy a tanács megerősödött nyolc kitűnő, gyakorlati me­zőgazdasági szakemberrel és a legjobban rászoruló tsz-eket is sikerült megerősíteni. A tsz-ben dolgozó cigányok fejlődésének lehetőségeivel is foglalkozott a szigetvári párt­értekezlet. Lőrincz János cser­I tői tsz-elnök kijelentette, hogy I már akár ma is merné garan tálni öt-hat cigánycsalád szá mára a kölcsönt, vagy hitelt házépítésre vagy házvásárlás­ra, mert ezek becsülettel és állandóan dolgoznak, jó kere­setük van. A szentegáti pártszervezet pártcsoportjainak jó működé­séről Berkics György párttit­kár számolt be. Háttá József rózsafai tsz-elnök pedig közöl­te, hogy megszüntették a mun­kaegységet, normarendszert vezettek be ég készpénzfizetés­sel honorálják a munkát. Nagy részt ennek is köszönhető, hogy a takarékbetét tízszere­sére emelkedett tavasz óta Ró­zsafán. A tsz 14 érettségizett tagja; most is tanuló és egye­temre járó dolgozói pedig csak még növelik a tsz jó hírét és gazdálkodási eredményeit. Dr. Papp Gyula járási főállator­vos a sertéselhullások okait ecsetelte. Novics János elvtárs, a me­gyei pártbizottság titkára a párt Központi Bizottságának október 12-i üléséről tájékoz­tatta a pártértekezletet, majd pedig arról szólott, hogy mi­képpen lehet megszervezi a gyenge tsz-efc segítésért. El­mondta, hogy a gépállomások­ra még évekig szükség lesz, s hogy Baranya megyében sem az idén, sem jövőre nem szün­tetnek meg több gépállomást. A termelőszövetkezetek gépe­sítését új gépekkel oldják meg s emellett fenntartják a gép­állomásokat is. László Emil élvtárs, a KISZ járási titkára az ifjúságról szólva közölte, hogy 1600-an jelentkeztek az Ifjúság a szo­cializmusért mozgalomba ta­valy s 1400-an teljesítették a követelményeket. Szabó József elvtára vítazá- ró válaszában igen eredmé­nyesnek találta a pártértekez­let vitáját, de hangsúlyozta, hogy színesebb, szebb és gaz­dagabb lehetett volna az, ha a nők is hozzászóltak volna. A szigetvárt járás kommu­nistái nem hivatkoztak mind­untalan a kongresszusi irány­elvekre. A pártbizottság be­számolójában és vitájában is keveset idéztek abból. De őszinte törekvésük, terveik, hibáikról való kriti­kus megállapításaik biztosíté­kot jelentenek arra, hogy az eddigieknél is gyorsabban és jobban fognak előre haladni. Úgy, ahogyan azt az irányel­vek is, népünk érdekei is meg­kívánják. I Ü

Next

/
Oldalképek
Tartalom