Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-14 / 241. szám

2 NAPLÓ 1962. OKTÓBER ti 1 Dvorzsák Requiem je a Nemzeti Színházban Vezényel Erdélyi Miklós Doktorráavatás ' Szombaton délelőtt doktorrá avatták a Pécsi Tudományegye tem Állam- és Jogtudományi karának levelező tagozatán végzett 31 hallgatót. Az avató ünnepséget dr. Bihari Ottó jo­gikan dékán nyitotta meg, majd Keszthelyi András ter­jesztette elő az avatandók ne­vében a doktorrá avatási ké­relmet. Ezután ár. Csizmadia Andor tanszékvezető egyetemi tanár, dékánhelyettes mondot­ta el az esküt. Rövid avató-beszéd követke­zett, majd a Kari Tanács tag­jai külön-külön kezet fogtak az „Állam- és Jogtudományok” új doktoraival, miközben el­hangzottak az ünnepélyes sza­vak: „Doktorrá fogadom”. A felavatottak nevében dr. Czár László mondott köszönő szavakat, amiért az Egyetemi Tanács doktorrá fogadta, majd dr. Bihari Ottó professzor, a jogi kar dékánja köszöntötte új- dók tor társait és munkájuk­hoz sok sikert kívánva az ava- to-ünnepséget bezárta. Egy hete tartózkodik Váro­sunkban Erdélyi Miklós, az Országos Filharmónia bérleti koncertsorozata első, hétfő es­ti hangversenyének dirigense, és tartja próbáit a Pécsi Fil­harmonikus Zenekarral. Nem kisebb feladatra vállalkozott ugyanis, mint hogy a nagy cseh zeneszerző, Antonin Dvor zsák Requieimjének magyar- országi bemutatóját Pécsett elvezényelje. A próbák szüne­tében megkértük Erdélyi Mik­lóst, hogy beszéljen erről a nálunk legfeljebb hanglemez­ről ismert, hatalmas műről. — Dvorzsák 1890-ben kom­ponálta Requiemjét és a kö­vetkező évben mutatták be az angliai ‘ Birminghamben a szerző vezényletével. Azok kö­zé a mesterművek közé tarto­Megalakult a Hangleiezliarátoli Klubja Pénteken este a városi Mű­velődési Házban tartotta alakú ló dsszejövetelét a Hanglemez- barátok Klubja. Baló István­nak, a Művelődési Ház igaz­gatójának üdvözlő szavai után Agócsy László, a Zeneművé­szeti Szakiskola tanára, mint a ^klub elnöke tartott rövid be­vezető előadást, melyben kör­vonalazta a klub tevékenysé­gét Ismertette azt az utat, mehret a századeleji fonográf­tól 4' legmodernebb lemezját­szó li erendezésekig a technika megtelt. A klub céljául a kö- zö* zen ehallgatésban rejlő szép ségeket, valamint az ismertető előadással bemutatásra kerülő hanglemezek együttes megbe­szélését jelölte meg. Közölte, hogy a tagsági díjat nem pénz­ben. hanem hanglemezvásár- lási blokkal ,kell kiegyenlíteni. Beszélt a klubtagokat megille­tő kedvezményekről, arról, hogy ezeken ai' összejövetele­ken a Magyar Homglemezgyár­tó Vállalat és a Magyar Könyv kereskedelmi VáNalat lehető­vé teszi a legújabb magyar és szovjet lemezek bemutatását, sőt magnetofonfe Ívé telekről a kereskedelemben még meg sem jelent felvételeket is meg­hallgathatják. Ezután Oldal Gábor, a Hang lemezbarátok könyvének írója tartott színvonalas és érdekes előadást „A romantikus ope­rától a zenedrámáig” címmel. Előadását gazdag zenei anyag­gal illusztrálta, bemutatva né­hány nemek magyar és szov­jet mikrolemezt, valóban kifő­gástalan technikai berendezés segítségével. A nagy tetszéssel fogadott előadás után a Ma­gyar Hanglemezgyártó Válla­lat és a Magyar Könyvkeres­kedelmi Vállalat hanglemeze­ket sorsolt ki az alakuló ösz- szejövetelen megjelentek kö­zött A szerencsés nyertesek értékes mikrolemezekkel gaz­dagodva térhettek haza az első összejövetelről. A Művelődési Ház vezető­sége felhívja mindazokat, akik havonta egy estét szép mikxo- lemezek hallgatásával kelle­mesen akarnak tölteni, még je lentkezhetnek a Művelődési Ház irodájában. zik, mélyek önhibájukon kí­vül nem lesznek eléggé is­mertek, árnyékban maradnak más nagy alkotások mellett, így történt ez Dvorzsák Re- quiemjévei, mely minden szép sége és nagyszerűsége ellené­re is háttérbe szorult Verdi, Brahms és Mozart Requiemje mögött. Pedig Dvorzsák alko­tása valódi mestermű. Zene­szerzői nagyságát nem ismer­heti az, aki nem hallotta a Requiemet. Erről magam is csak most, a nyáron győződ­tem meg, amikor alaposabban kezdtem foglalkozni a művel és a partitúra tanulmányozása során feltárult előttem ennek a hatalmas, közel kétórás al­kotásnak bensőséges zenei anyaga. — Mint dirigens, milyennek ismerte meg a Requiemei? — Olyan műnek, mely rend kívül nemes zenei anyagból van felépítve. Engem főleg az ragadott meg, hogy például a Verdi Requiem hallatlan drá- maiságával szemben sokkal lí­raibb, elmélyedőbb hangvéte­lű. Nincs benne egyetlen tri­viális taktus vagy öncélú har tásvadászat Felépítése egysze­rű és közérthető, mentes min­denféle zeneszerzői raffináció- tói. Ezenkívül egységes érté­kű, pedig nagyterjedelmű ze­neműveknél csak igazán kitű­nő zeneszerzőknek szokott si­kerülni, hogy azt az intonáci­ót, mellyel a művet elindítja, következetesen végiig is tudja vezetni és ki tudja bontakoz­tatni. Ez a Requiem a legsze­mélyesebb hangon csendül fél és ez a személyes vailomás­Magyar gyógyszer megmentette egy francia beteg életét Párizs, (MTI). A francia lapok nagy cik­kekben számolnak be arról, hogyan mentették meg francia és magyar rádióamatőrök egy francia beteg életét. A grenoblei kórház egyik betegének állapota válságosra fordult. Az orvosoknak az volt a véleménye, hogy csak egy orvosság, a Degranol nevű ma­gyar Chinoin gyári készítmónj háríthatja el a katasztrófát Ezt a gyógyszert Franciaor­szágban nem gyártják. A beteg egyik rádióamatői barátja az éter hullámain kéri segítséget Claude Grépin Amiens-i rádióamatőr felfog­ta és erősebb készülékén to­vábbította az S. O : S. felhí­vást. Budapesten a késő esti órákban egy magyar rádió­amatőr meghallotta a segély­kérést, s a Magyar Vöröske­reszt útján a gyógyszer órá­kon belül repülőgéppel Brűsz- szelbe érkezett, onnan Grenob- lebe továbbították. . Dr. Lacomte, a grenoblei j kórház főorvosa csütörtökön ki i jelentette: a magyar gyógyszer hatásosnak bizonyult, a beteg ' túl van az életveszélyen. -A kórház igazgatósága és a beteg levélben köszönte meg a Ma­gyar Vöröskereszt segítségét szerű hang egy pillanatra sem törik meg. — Miképp került a pécsi koncert műsorára ez a mű? — A Budapesti Zened Hetek alkalmából hazánkban ven­dégszerepei a Cseh Filharmó­nia Énekkara, ök javasolták ezt a Dvorzsák művet, mivel egyik legsikerültebb műsor­száma a kórusnak, hanglemez re is ők énekelték, örömmel fogadtuk javaslatukat és a Filharmónia őket kérte fel a pécsi koncerten való vendég- szereplésre, a Pécsi Filhar- mónikus Zenekarral együtt. — Kik lesznek az est szólis­tái? I — Dunszit Mária, Bariay Zsuzsa, Réti József és Jámbor László, akikkel már alapos próbákat tartottam Budapes­ten és akik nagy lelkesedéssel és szeretettél készültek ennek az igen komoly énekesi fel­adatot jelentő műnek a bemu tatására. Hétfő óta a Pécsi Filharmonikus Zenekarral pró bálok. Nagy lelkiismeretesség­gel és muzikalitással dolgozik az együttes minden tagja, kü­lönösen a tafúvók számára von a műben igen szép, de nagyon nehéz játszanivaló. Ezért külön fúvóspróbákait is tartottunk, remélem, hogy meglesz az eredménye. Dvorzsák Requiemje két íz­ben szólal meg Pécsett: va­sárnap délelőtt 11 órakor a Liszt-teremben az egyetemi bérletsorozatban, valamint hétfőn este fél 8 órai kezdettel a Nemzeti Színházban. Két nappal később, szerdán este ugyanez az együttes a buda­pesti Zeneművészeti Főiskola nagytermében a fővárosi kö- i zönségnek is bemutatja a Re- j quiemet. — És ezekután melyek kar­nagy úr további művészi tervei a közeljövőben? — A jövő héten Berlinbe utazom, ahol a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarával lesz egy nyilvános és egy rádiókon certem. Következő nagy fel­adatom: én dirigálom decem­ber 16-án az Állami Operaház­ban Kodály 80. születésnapja alkalmából az új betanulásban előadásra kerülő Háry Jánost. Ezenkívül még a télen Cseh­szlovákiába és Lengyelország­ba látogatok el koncertezni — fejezte be nyEatkozaiát Er­délyi Módos. •— at — Két új Kuka-autót és 1500 Kuka-szeméttárolót kapott a Táros Hétfőtől kezdve újabb két Kuka-autó kapcsolódik be Pécsett a szemét gyű jtésbe. Ez­zel lehetővé válik olyan utcák­ból is Kukával összgyüjteni a szemetet, amelyekre eddig a 'szűk kapacitás miatt nem ke­rülhetett sor. Hetvenhárom pé­csi utca és tér lakóit érinti az új lehetőség. Többek között a Hunyadi, Kaposvári. Aradi vér tanuk, Landler, Alkotmány, Citrom, Garay, Jászai Mari, Athinay Mártírok, .Kassa, Nagy szeben, Hargita, Uzsok. Kürt, Burányi Kalinin, Regős, Sem­melweis utcákat és a Móricz Zsigmond teret kapcsolták be a gépesített szemétgyűjtésbe. A Pécsi Köztisztasági Válla­lat már értesítette az érdekelt háztulajdonosokat és lakókat s elküldték számukra a sze­— Önkiszolgáló hús-\ bblt nyílik november l'én j Komlón. Az önkiszolgálást a kenderfödi 67. ez. boltban vezetik be. — ELÖADÄS-SOROZAT kezdődik a jövő héten a Ne­velők Házában, a pedagógu­sok KISZ-szervezetének ren­dezésében. A fiatal nevelők számára tartandó előadások művészeti, politikai, világné­zeti kérdésekkel foglalkoz­nak. — VÁNDORKIÁLLÍTÁS j nyílik vasárnap Kaposszek- j csőn, a bányász kulturális na \ pok keretében. A Komló ed- i digi eredményeivel ée életé- j vei foglalkozó kiállítás anya- i gát később Sásdon, Vásáros- : dombón és Magyarszéken is bemutatják. — TEGNAP DÉLBEN ün­nepséget tartottak a Pécsi Tanárképző Főiskola díszter­mében, a fiőskola oktatói, dől gozói és hallgatói, a lipcsei fő iskolával kötött kulturális kapcsolatok ápolásának jegyé ben. Az ünnepségen megem­lékeztek a Német Demokrata kus Köztársaság fennállásá­nak 13. évfordulójáról. — SZERDÁN este 17—18 óra között a Felsővámház és Balokány utca környékéről eltűnt egy 10 éves kisfiú. Kék-fehér csikós trikó, sötét­kék rövidnadrág és fekete tornacipő volt rajta. Aki tud róla valamit, vagy látta, ér­tesítse aggódó szüleit, vagy a rendőrséget. Somogyi Jó­zsef, Pécs, Felsővámház utca 46. szám, I í*l métgyüjtő edényeket is.- —1 Kuka szeméttartályok ára da­rabonként 552 forint, de tíz havi részletre is megvásárol­hatók. A Pécsi Köztisztasági Vállalat dolgozói kérik, hogy. a szeméttárolókba követ, téglát» vagy más súlyosabb, nagyobb tárgyakat ne dobjon senki» mert ezek megrongálhatják és üzemképtelenné tehetik a Kuka forgódobját, s hogy a házfelügyelő, illetve a lakok könnyen hozzáférhető helyre állítsák a szemétgyűjtő edé­nyeket. A gépesített szemétgyütjésbá vont újabb utcákban nem vál­tozik meg a szemét elszállítá­sának időpontja, az eddig meg-: szokott időben gyűjtik össze a Pécsi Köztisztasági Vállalat dolgozói a szemetet. — „A CSILLAGASZAT sza repe a tudomány történeté­ben” címmel dr. Tóth László tart előadást október 15-én, este fél 7 órai kezdettel Pécs város Művelődési Háza klub­jában (Déryné u. 18.) Az ifjú­sági akadémia keretében. Ér­deklődőket szívesen látunk.- Belépés díjtalan. — SZÉPEN fejlődik a „szerződött" bíborhere és az őszi káposztarepce a megye állami gazdaságaiban és ter­melőszövetkezeteiben. A pan­nonbükköny és az őszi borsó vetésére a közeli napokban kerül sor. — MEGKEZDŐDTEK as alapfokú traktorosképző tan­folyamok záróvizsgái. Csütör­tökön a mágocsi gépállomá­son 35 traktoros tett sikere» vizsgát, pénteken a pécsvá- radi gépállomáson 10 trakto­ros kapta meg az oklevélét. — BEFEJEZTÉK az őszí árpa vetését a pécsi járás termelőszövetkezetet •— A jó talajelőkészítésael és korai vetéssel a járási átlagtermést az idei 11JS mázsáról jövőre 12,1 mázsára akarják növel­ni. — NAGYÜZEMI nyúlfan- mot létesítenék Bel- várdgyulán, a tsz központi majorjában. A szövetkezet szaktanfolyamra küldte két női dolgozóját, s hazatérve az asszonyok: fogják gondoz- dozm az állatokat. A süldő“ nyulakat húsra, és prémre értékesíti majd a szövetke­zei. 7. Vörös voltál, az is maradtál... A német katonák simán be­jöttek Szerbiába. Kosztolácon is megszállták a bányát Én akkor a klenovpiki aknán dol­goztam, az is a vállalaté volt, csak arrébb valamivel. Nem szóltak semmit, végeztem a munkámat rendesen. A leve­gőben azonban érződött, hogy pattanásig feszült a helyzet. Még a királypártiak is san­dán néztek a német katonák­ra. A vadászpuskát azonnal le kellett adni Gyanús volt ne­kem, hogy nem mindenkitől szedték össze a fegyvert.. Két Vasutas és az úgynevezett „jobb emberek” megtarthatták a magukét. Figyeltem éberen, miként alakul a helyzet. Lent a bányában is óvatos volt mindenki, nagyon megnézte, hogy kivél áll szóba. Egyre fogytak a bányászok. Egy Vá­járral igen jó viszonyban vol­tam, az említette, hogy elmen­nek partizánnak. De azt is mondta, hogy itt is maradnak embereik. Volt egy Guszti nevű ak­nászhelyettes, ő még az első Világháborúban maradt Szer­biában. Német katona volt, fogságba kerülhetett vagy csak lelépett — a csoda tudja. Min­denesetre ott maradt, ott is nősült és beállt a bányába. Akniáíjzhelyettesi rangig vitte. Ö többször környékezett en­gem. — Pajtás, hogy vagy? Jó?— állt mellém, amdjkor hazafelé indultam. Én kérdezgettem a felesége­met, hogy ismeri-e a Gusztit. Ismerte, de sokat nem tudott róla. Végül aztán a főmérnöknél betelt a poharam. Négyen vagy öten lehettünk haverságban, akik egy csapatban dolgoz­tunk. Volt köztünk egy segéd­vájár, aki készülődött a parti­zánokhoz. Sikerült is neki el­jutnia. De volt köztünk egy spicli is, az meg mindent be­árult a főmérnöknek, a főmér­nök pedig a német parancs­nokságnak. Nemsokára tiszta víz került a pohárba. A németek felfegy­verezték megbízható emberei­ket. Doringer, a főmérnök is fegyverrel járkált. Ott volt a pisztoly a kabátja alatt a de­rékszíján. Műszak után, ahogy kifüröd­tüüik, ketten-hárman halkan beszélgettünk az öltözőben. Tárgyaltuk a helyzetet, hogy a németek felf egy vem k az em­bereiket, s hogy ez a Dorín- ger egy színtiszta fasiszta. Ez a beszélgetés a fülébe jutott. Másnap, amikor hazafelé tar­tottam, elkapott. — Mi nem tetszik magának? — kérdezte, még a nevemet is elfelejtette mellé mondani, csak úgy rámhördült. — Nem. értem, főmérnök úr, — próbáltam összeszedni a gondolataimat. — Elég az, ha én értem! —• mondta cinikusan. — Tudjuk ám, hogy maga ki volt Ma­gyarországon, barátocskám. S jó lesz, ha a munkáját figyeli! Hirtelen nem is tudtam mit felelni ö se szólt mindjárt, csak nézett rám összehúzott szemmel. A keze csípőre volt téve, de az egyik készenlétben állt a pisztolyain. Várta, hogy mit mondok. — Baj van a munkámmal? — kérdeztem tőle. — Nem a munkával van a baj, mással, — vágta rá. Értettem én már sas elején, hogy miről van szó. — Miről beszélnek maguk az öltözőben? Kit akarnak ma­guk kinyírni? — lépett «Ső­rébb. Egész közel jött hoBcáwn, majdnem összeért az orrunk. Álltam a tekintetét, a natn mozdultam. De —w— — —. radhattam. — Bizonyítson rám valamit* a főmérnök úr. Állok elébe. — Mit bizonyítsak terád, te vörös! Vörös voltál, az is ma­radtál! — csattant a hangja. — Még találkozunk! — mond­ta egyet hátralépve, s azzal sarkonfordult és elment az irodába. Nem tudtam, mit csináljak. EH indultam haza. Az úton ta­lálkoztam Jásóval, az aknász- szal, aki megértette a bajo­mat. De elmondta azt is, hogy má készül Kosztolácon. — Legjobban teszed Győző­kém, ha itt hagyod ezt az or­szágot. Idáig menedéket adott neked, meg a többieknek is, de ezentúl nem ad. Nem raj­tunk múlik, hidd eh Tőlünk maradhatnátok, de itt már nem mi vagyunk a gazdák. Az utca közepén laktunk, öt­hat házzal odébb, ahogy Jásó elhagyott. Hazáig nem sok időm volt a gondolkodásra. Beléptem a konyhába és szót­lanul leültem. Az asszony a két kis lánnyal bajlódott. Égjük még beszélni is alig tu­dott, a nagyobbik lány már iskolába járt. Hogyan kezdjem?' Tűnődtem magamban. Mit mondjak az asszonynak? Mit is csináljunk egyáltalán? Hogy innen menni fceü, az egy pillanatig sem volt vitás előttem. Intettem az asszonynak, hagy jöjjön ki a konyhába. Szegény már a ezen temen látta, hogy miami nincs rendben, mert ahogy kilépett, az gftőt te he­húzta mag» teán. — MS< van* papa? »—kérdezte és leült az asztal mellé. Néztem egy pillanatig a sze­mébe. Nagyon szerettem a fe­leségem. Nem tudom, de ma­gáim előtt tizenhárom év után is úgy láttam, mint akkor a kultúrházban. Szép kontyba fésült hajjal, tágiranyílt sze­meikkel, könnjrű krebdesim ru­hában, üdén, simán. — Lyubicám baj lesz itt ve­lünk, — kezdtem nagynehezen a mondókámat. — Kinyírnak a németek bennünket. Men­jünk haza Magyarországira. Csak nézett rám. Nem mondtam újat neki. Tudta ő, érezte ezt. Válaszolni se volt Ideje, mert megérkezett az anyósom. Beszédes asszony volt a mama, mindjárt észrevette, hogy vala­min aggódunk. A feleségem mondta is neki, hogy én mit akarok, s aztán felém fordult Lyubiea. — Félek. Mi lesz a két kis lánnyal? A mama te letette az 6 vok- sát — Ti maradjatok itt Lyuba. Menjen a Győző, ha muszáj, & majd visszajön, ha vége lesz a háborúnak. Nem maradtunk semmiben se. Az ayósom elment, mi meg kerülgettük egymást a lakás­ban. Ölembe vettem a kiseb­bik lányom és dudó! gattunk. Este korán lefeküdtünk és elhatároztuk az asszonnyal, hogy velem jönnek ők is és hajnalban indultunk. Lesz ahogy lesz, de itt maradni egy napig se lehet a németek miatt. Hajnalban keltünk, még lámpa mellett pakoltuk ösz- sze a hozni valót Már amit egyáltalán hoztunk, hisz min­denünk ott maradt, egy kis tartalék ruhát tettünk el, meg egy kis élelmet Pénzünk nem sok volt de annyi azért akadt, hogy utazásra és kosztra elég legyen. Szmedrova felé indul­tunk, ott sikerült a Dunán át­jutod Bánátba. Kerültük a né­meteket de féltünk a szerbek­től is, meg a magyaroktól is» akik akikor már ott voltak a bácskai részen. Nagynehezen megérkeztünk Szegedre. Akkor vettük ész­re, hogy milyen sokan jöttünk oda átról magyarok. A dátum ra pontosan emlékszem, 1941 július harmadika volt, amikor Pécsre értünk. A testvéremhez mentünk, abba a háziba, ahol születtem Pócsfoányatelepen. A testvéremék se éltek va­lami rózsásan, s az* én se kí­vántam, hogy negyedmagam- mal a nyakukon legyünk* Mondtam neki, valahogy majd megLeszüxk a padláson is. összetákoltam a padláson fek­helyeket, szénát raktunk a deszkára, leterítettük pokróc­cal és oda telepedtünk föl mind a négyen. (Folyt, köv.) GAZDAGH ISTVÁN r é k i j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom