Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-09 / 236. szám

tM2. OKTÓBER *■ NAPLÓ 3 Nagy feladatok várnak a kereskedelemre Vj ) Gazdasági építőmunkárak tel adataival kapcsolatban az 1 MSZMP kongresszusi irányel- i (Vei meghatározzák, hogy belkereskedelem úgy befolyá­solja a termelésit, hogy a lakos- /ság ellátása mind mennyiség­ben, mind választékban javul- i jón”- Ezek szerint tehát a ke- I reskedelmi vállalatokra kettős . feladat vár. I Az egyik feladat abból ered, I amely az irányelveknek egy másik pontjával kapcsolatos és arról szól, hogy a második öt­éves terv idején tovább javul- \ rak népűnk életkörülményei, \a lakosság árualapja 22 száza­lékkal növekszik, az ötéves (terv hátralévő három eszten­dejében jelentősebb lesz a rje ál bérek emelkedése, az átlag bérek növekedése mellett ja­vainak a bérarányok, köny- nyebb lesz a kisjövedelmű cáaládok helyzete, stb. Ezek a körülmények a kereskedelmi forgalmat döntően befolyásol­ják. Jobb iparcikk* ellátást kell biztosítani a mnnkáslakta kerületekben A várható nagy forgalomra alkalmassá kell tenni üzlethá­lózatunkat. Az irányelvek elő­írják, hogy a hálózatbővítést és korszerűsítést mindenek­előtt az új lakótelepeken és a nagyvárosok munkáslakta ke­rületeiben kell végrehajtani. A . pécsi kereskedelmi hálózat fej­lesztése ezeknek az irányelvek nek csak részben felel meg. Amint látjuk, a korszerűsíté­sek elsősorban a belváros­ban kerültek eddig végre­hajtásra. Ezzel nem azt aka­rom mondani, hogy ez nem volt helyes, hiszen a várost el­csúfították a régi üzletek és ezek megközelítőleg sem let­tek volna alkalmasak arra, j hogy a megpövekedett forgal­mat . lebonyolítsák, ~ Figyelemre méltó azonban as a tény, hogy egy olyan nagy. új településen, mint Uj-Me- csekajja az iparcikk ellátás minimálisan sincs biztosítva. Az áníház építősét leállították és a jelenlegi tervek saerint csak 1966-ban folytatják. Ez a helyzet már egészen ellentétes az irányelvekben lefektetett . célkitűzésekkel. Igaz, hogy az új áruház méreteiben tűi nagy és kapacitása megközelítően sem lenne kihasználva- Az azonban, hogy két-három szint jét. megnyissák és az ellátást biztosítsák, feltétlenül és a le­hető leggyorsabban szükséges. Karoljuk fel az áj keres­kedelmi módszereket Visszatérve a kereskedelmi i forgalom növekedésének kérdé |sére, az a feladat, hogy azokon a területeken is, ahol hálózat bővítésre nincs le- thetőseg — a kereskedelmi Jegységek kapacitását, a ve- Höatbocsátó képességet nö­veljük. Ezit pedig nemcsak üzletek korszerűsítésével, hanem új kereskedelmi módszerek beve­zetésével is elérhető. Itt nem­csak az önkiszolgáló élelmiszer üzletek létesítésére gondolok, hanem ismét felvetem a vá­sárlók által korábban igen népszerű és indokolatlanul or­szágosan megszüntetett gyors- kiszolgáló boltok szervezését is. Az áruház lehetőségeiről szólva a vásárlóközönség ta­pasztalhatta az utóbbi két év­ben. ho«v milyen erőfeszíté­seket teszünk a vásárlás ide­jének csökkentésére- Az áru­ház jelentős részén, ahol ezt a társadalmi tulajdon és a fo­gyasztók érdekeinek vélelme megengedte, megszüntettük a csomagolókat és a pénztárakat Hogy ez mennyire volt helyes, nemcsak a vásárlók vélemé­nyéből. hanem a vásárlók szá­mának igen nagymértékű nö­vekedéséből is meggyőződhet­tünk. A női divatáru osztály v őinek száma negyed év alatt 14 ezerrel nőtt. Rövid­áru osztályunkon a fejlődés mintegy 30 százalékos. A vevőátbocsátó képesség növelésének további módja, melyet fokozatosan kívánunk alkalmazni a jövőben — az, hogy az áru minél közelebb kerüljön a vásárlóhoz. Megál­lapításunk szerint, amióta e téren a kezdeti lépéseket meg­tettük, nem növekedtek a lel­tárhiányok. Az illatszer osz­tály dolgozói például féltek attól, hogy a pultra helyezett állványon lévő áruk egy ré­sze el fog tűnni. Bebizonyoso­dott azóta, hogy említésre mél­tó hiány nem volt. Ma már éppen ezek a dolgozók sürge­tik a módszer kiszélesítését. A jövő évben ilyen szempontból kívánjuk korszerűsíteni méter­áru és műszaki osztályunkat. Az áruval teli polcokat hozzá­férhetővé tesszük a vásárlók számára, s ezzel is megköny- nyítjük a legmegfelelőbb anya­gok kiválasztását Bátrabban és időben termeltetni n iparral A kongresszusi irányelvek­ben megszabott feladatok má­sik fontos része a választék bővítésének szükségességéből adódik. E téren még sok ten- ] nivalónk van. Erről a kérdés­ről úgy gondolom, őszintén le- i hét beszélni, hiszen éppen az Állami Aruház volt az, amely az elmúlt években ilyen té­ren igen sokat tett Úgy gon­dolom, hogy a kereskedelem nem elég határozottan és nem elég ügybuzgalommal tevé­kenykedett eddig a választék bővítése terén. A Vállalatok félték attól, hogy új cikkeket termeltessenek az iparral, mert nem tudták megfelelően le­mérni a kereslet alakulását és attól tartottak, hogy a termel­tetés az elfekvő készletet nö­veli. Ma már megfelelő mód­szerek és bőséges tapasztala­tok állnak a kereskedelmi szak emberek rendelkezésére, hogy felmérjék a vásárlói igényeket. Mi magunk, saját kísérleteink során megtanultuk, hogy ép­pen m választék bővítése biz­tosítja, hogy elfekvő készle­tek ne keletkezzenek- Diva­tos és jé minőségű árakat időben kell termeltetni. Mi sem bizonyítja jotfcan esst a tényt, hogy az áruház min­taüzeme, amelynek termékeit a konfekció-osztályok úgyszól­ván órák alatt eladják. Persze lehet arra hivatkozni, hogy könnyű az áruháznak, mert ki­segítő üzemmel rendelkezik. Ez csak részben igaz, mert az is tény. hogy a kereskedelmi vál­lalatok — köztük az áruház is — megközelítően sem használ­ják ki a termeltetési lehetősé­geket. Tanúk erre a helyüpari vállalatok és a kisipari szö­vetkezetek. Az áruház vezető­sége most dolgozza ki azokat a feladatokat, amelyek a ter­meltetési kapacitás felmérése után a választék bővítése ér­dekében feltétlenül végrehaj­tásra kerülnek. Feladatunk: a termelés befolyásolása A Központi Bizottság irány­elvei e téren további útmu­tatást adnak amikor előírják a belkereskedelem számára a tér melés befolyásolását, az áru mennyiségének és választéká­nak javulása érdekében. Az iparral való kapcsolatot szo­rosabbá kell tenni és ez nem­csak a nagykereskedelem fel­adata. Nem egyszer bebizo­nyosodott, hogy olyan esetek­ben, amikor a nagykereske­delem már nem tudott ered­ményt elérni az iparnál, a mi kapcsolataink hasznosnak bi­zonyultak- Az utóbbi években rendszeressé vált például, hogy az ország egyik legnagyobb textil gyárának, a Hazai Fésűs­fonónak a műszaki vezetői sze­mélyesen álltak be áruházunk­ban a pultok mögé és órákon keresztül figyelték a vásárlók észrevételeit, véleményét a gyár termékeit illetően; Tanács koztak az dadákkal is és az itt szerzett tapasztalatokat a mi­nőségre és választékra vonat­kozóan rövid idő alatt reali­zálták. Az iparnak adott megrende­lések során bátrabban nyúl­janak a kereskedelmi szak­emberek az új cikkekhez és biztosítsák időben a divatos árok beszerzését Ne várják meg, amíg a vevők követelik ezeket az árukat. Biztos, hogy így a hiánycikkek száma is csökkenni fog. Saj­nos e téren még igen gyakran bátortalanság tapasztalható a kereskedelem részéről. Termé­szetesen ahhoz, hogy e kérdés végleg megoldódjék, nagyobb szakmai biztonságra, ehhez pe­dig a szakmai tudás fejleszté­sére van szükség. Sokat beszélhetnénk még a kereskedelem fontos feladati­ról a kongresszusi irányelvek megvalósításában, de azt hi­szem, hogy a felsoroltakkal kapcsolatban is bőven van mit tennünk. Elmondotta: dr. Sebők Imre, az Állami Aruház igazgatója KiacnaéMk A Mpw forradalmi nn­fcáa-paraazt kormány Bortó) Lászlót belkereskedelmi mi­niszterhelyettessé, Erdélyi Ki- folyt külügyminiszter-helyet­tessé, Köves Jánost élelmezés­ügyi miniszterhelyettessé és dr. Szilbereky Jenöt igazság- ügy miniszter-helyettessé ne­vezte ki. A miniszterhelyettesek hét­főn délelőtt Kádár János, a kormány elnöke előtt letették a hivatali esküt Kitüntették liku Páll A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Ilíeu Pál művelődésügyi miniszternek, a népművelés te rülétén kifejtett eredményes tevékenysége elismeréséül, 50. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló érdem­rendje kitüntetést adományoz­ta. A kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyúj­totta át Jelen volt a kitünte­tés átadásánál Szirmai István, I az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára és Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára. Uj korszerű borpince Pakson épült fel a Mecsekvidéki Állami Pincegazdaság leg­nagyobb borpincéje, amely egyúttal az ország egyik legkor­szerűbb pincészete is. Az új pince tizenhárommilliö forintos beruházással készült el és harminckétezer hektóliíer bor táro­lására alkalmas. Elsősorban a Paks környéki szőlőtermő terü­leten termelt borokat fogadja majd be. A pince mellett kor­szerű szőlőfeldolgozó üzem is épült, ahol ez évben előrelátha­tólag háromezer mázsa szőlőt dolgoznak fel. A pince c-ementtartályainak egyik utcája. Az üveg- és müan- vg bevon;1'> ^emen(tartályokban 34 ezer hektoliter bort táróin:». Csillagászati bemutató Komlón és Villányban A TIT csillagászati- űrhajó­zási szakosztálya a közelmúlt­ban a Széchenyi téren tartott nagy sikerű távcsöves bemu­tatót. A bemutató az október 1—6-ig megrendezett csilla­gászati hét előkészítésére szol­gált és nagy sikerrel zárult. Több mint hatezren nézték meg a távcsövek lencséjében a bolygókat és hallgatták a szak szerű magyarázatokat. Már a múlt évben is volt rá példa, hogy vidéki érdeklődők kértek távcsöves bemutatót, amit a TIT csillagászati szak­osztálya meg is tartott. Vajon az idén is vannak a szakosz­tálynak hasonló tervei? — Igen, tervbe vettük, hogy még a jövő hónapban Komlón tartunk bemutatót a Május 1. Kultúrotthon rendezésében — mondotta dr. Tóth László, a szakosztály titkára. — Villány­ba is kiszállunk, ahonnan már több Ízben kértek bemutatót Természetesen szívesen elláto­gatunk más községekbe is, az igényeknek megfelelően. — Vidéki bemutatókra a Kepler-féle lencsés távcsövün­ket szállítjuk ki, amely két­százszoros nagyítást ad. Ez gyakorlatilag azt jelenti pél­dául, hogy kerek számot mond jak, mintha 2000 kilométer tá­volságból vizsgálnánk a Hol­dat Csillagász szempontból ez már annyira közel van, hogy a távcső mozgatása nélkül nem is tudjuk áttekinteni a Hold ■negyedének felénk eső teljes felszínét. A látni valókat illetően talán elég, ha annyit mondok, hogy általában minden bemutatón­kon meg voltak elégedve az érdeklődőik. A* új termés feldolgozására készítik elő a gépekei. Az ösztöndíjas jegyespár ffezi Irén és Sárkány Pál.-**- Irén a pesti gyárimun­kás lánya szemüveges, komoly kodó. Pál a kecskeméti fiú, már mosolygósabb. Életében sem volt még eddig Baranyá­ban, ahonnan az ösztöndíju­kat kapták. Rozsdaszínű kar­digán van mindkettőjükön. Pillantásuk egymás felé csap­kod. Kedvesen, játékosan. Je­gyesek. ... „Most ismerkednek a ter­melőszövetkezettel, gyakor­laton vannak itt nálunk. Szor­galmasak és nagyon ügyesek”... — idézem vissza Cséplő György, a bátyi Kossuth Tsz főagronómusának szavait» A történetüket kérdezem először, hogyan kerültek ép­pen megyénkbe, mire elmond­ják: Rezi Irén érettségi után Gödöllőre ment, az Agrártu­dományi Egyetem mezőgazda­sági tudományos karára. Sár­kány Pál kicsit lassabban ke­rülte meg a hegyet, előbb me­zőgazdasági technikumba járt, segédagronómuskodott, majd onnan lépett fel az egyetem lépcsőjére. így érkeztek egy időben korkülönbségük dacára az államvizsga elé. — Decemberben államvizs­gázunk — mondja Rezi Irén — most a féléves szakmai gya­korlatot töltjük Bólyban. En­gem szüleim nem tudtak tá­mogatni az egyetemen, Pálit sem és ezért nagyon örültünk az ösztöndíjnak. — Irtunk több megyébe és a baranyaiak válaszoltak elő­ször — hajol előre ültében Sárkány Pál. — Nagyon ked­vesek voltak. Csodálkoztunk. Személyesen eljött a személy­zeti vezető, érdeklődött kíván­ságunk iránt. Később Földvári elvtárssal, a megyei tanács el­nökhelyettesével tartottuk a kapcsolatot. — Igazán megható volt a godnoskodásuk — rebbent a szemüveg alatt Irén szürkés­barna szeme. •— Az ösztöndíj rendszere nagyon kedvező a diákoknak. Az egyetem párt- szervezete és KlSZ-bizottsága is megfigyelte, hogy javul a növendékek tanulmányi ered­ménye, és mondhatom, más­képpen is viselkedik az ember, ha már ösztöndíjas. Komo­lyabban veszi a dolgokat... — A szövetkezeteknek sem mindegy, lesz-e elég szakem­berük — magyarázza tovább a vőlegény. — Amint hallot­tam, innen Darázsi Istvánt is­kolázta be a szövetkezet. Most másodéves, innen kap ösztön­díjat. Mi csak most ismerjük meg a szövetkezetei — július óta vagyunk itt — de kelleme­sen csalódtunk. Jól gazdálkod­nak és jól szervezik meg a munkát. Itt évek óta negyven forintot osztanak munkaegy­ségenként és nagyon szorgal­masak a tagok. Becsületesen dolgozik mindenki. Egy pilla­natra ... p elugrik a székből, a má­x sifc szobából vastag irat­csomóval tér vissza. A szövet­kezet költséggazdálkodásának számait mutatja. A búza ön­költsége 96 forint. A könyve­lés a Tudományos Akadémiá­nak dolgozza ki az egyes ön­költségi mutatókat. Ezt ők is fel tudják használni az állam­vizsga idején. Minden egyes papírlapról a helyes gazdálko­dás számai árulkodnak. — Miért sikerült ezt a bá­tyiaknak elérni? — teszi fel a kérdést a két fiatal? Mert a tagság becsületes munkáját hozzáértő emberek irányítják. Végzett szakember az elnök, Szabó Mátyás. Mezőgazdasági mérnök a föagronómus. Há­rom brigádvezető technikum­ba jár, két végzett kertésze van a szövetkezetnek. Az ösz­töndíjas is ide jön majd vissza agrcmómusnak ... Lám, nem­csak a jó föld és az eső alapoz­za a gazdasági eredményeket. _ — Mi is azért örültünk az ösztöndíjnak, hogy segítségé­vel még jobb szakemberekké válhassunk... — mondja Re­zi Irén, de látom, hogy ennél a mondatnál már nem a belső meggyőződés, hanem az udva­riasság formálta szavait. — Nem kell „túl szépnek lenni a menyasszonynak” — kísérlem feloldani a megra­gadt panaszt. Bátran mond­ják el, ha van valami.., «— Igen, azt hiszem, el is kell mondanunk. Már a többiek ér­dekében is. Ne vegyék a me­gyei tanács illetékesei hálá- datlanságnak, de ilyen formá­jában az ösztöndíjnyújtás nem jó, nem ösztönző. Más megyé­ben nem így csinálják... pgymás szavába kapva, fiatalos hevességgel me­sélik el, hogy őfc „ráfizettek” erre az ösztöndíjra. A tanács 500 forintot juttat nekik min­den hónapban, de nem veszi figyelembe a tanulmányi ered­ményüket. Irén jeles, Pál ki­tűnő rendű tanuló. Amikor megkötötték a szerződést, még nagyobb lelkesedéssel kezd­tek tanulni. Rosszabb bizonyít vényről „jöttek” fel eddig. ír­tak is, emeljék fel az ősz ón- díjat, hiszen más megy 'r'h a kitűnő vagy jeles rév •' . :le­nek havonta 650 forinto óét­nek. A levélre választ sem kaptak. Ugyanakkor az ösz­töndíj miatt addig ingyenes ebéd-vacsorájukat az egyetem kifizetette. Vajon mindegy a kedvezmény-nyújtóknak, hogy milyen rendűén végzik az éveket? — kérdezik a gyakor­nokok. Csak o vizsga puszta letétele a fontos? ... — Párttagok vagyunk mind a ketten — mondja később Irén, szinte magyarázkodva — s talán ezért vesszük nagyon komolyan a dolgunkat. Tiszta, szép szemmel néz­nek egymásra, aztán a hófe­hér papírlapokra, melyre a bátyiak eredményeit írták lel. — Nem tudjuk „ még, hová kerülünk, melyik területére a megyének — töri meg a csepp­nyi csöndet Sárkány Pál. — Hallottuk, hogy járási tanács­ra szánnak bennünket, de én jobban szeretnék termelőszö­vetkezetbe menni. Ott lehet most megmutatni... ott lehet ioazán dolgozni... Persze, szeretnénk együtt lenni, mert államvizsga után összeháza­sodunk ... Szeretjük egymást... De mégis a tsz lenne a vá­gyam ... ha megírná... tu­dom, sokan félnek a fiatal szakembertől... de úszni sem tud megtanulni, Akit mindig fognak ... Vízbe kell dobni az embert.., hadd erőlködjön!... A nap már ferdén bukik az égről, amikor még magyarázzák, hogyan szervez­nék meg egy termelőszövetke­zetben a munkát. Irén fényes szemüvegét látom s a rozsda- szinú kardigán borította vak Ián a fiú kezét. SZÜTS ISTVAU ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom