Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-07 / 235. szám

IMI OKTÓBER 1. NAPLÓ 7 Magas épületek a vályogháaak helyem Uj városnegyedek fl közeljövő városfejlesztési terveiről Ä Pécs városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága a napokban tárgyalta meg a III. ötéves terv lakásberuházásaival kap­csolatos javaslatot, amelyet a Pécsi Tervező Vállalat a fővá­rosi szakemberek közreműkö­désével készített el, illetve ter­jesztett a ▼. b. elé. A végre­hajtó bizottság által elfoga­dott javaslat ezután a legfel­ső országos főhatóságok elé került jóváhagyásra. Mit tartalmaz a javaslat? Mindenekelőtt sokkal nagyobb volumenű építkezést, mint a jelenlegi második ötéves terv lakás-, illetve kommunális be­ruházásai. Miután az épí­tésre kerülő sok ezer lakás nem képzelhető el alapközmű­vek nélkül, mindenekelőtt en­nek a kiépítése lesz az első lé­pés. Ezekkel a munkálatokkal a Pécsett mutatkozó közműve­sítés! lemaradás is pótolva lesz, és a következő tervidő­szakok építkezéseihez már csak hálózatfejlesztésre lesz szükség. Ugyancsak az emlí­tett időszakok feladata Pécs vízellátásának, csatornázásá­nak, gázellátásának végleges megoldása, míg az alapfokú közintézmények (általános is­kola, óvodák, bölcsődék, üz­lethálózat, szolgáltató létesít­mények) is megvalósulásra várnak. A javaslat szerint a város jelenleg igen elavult részei­nek teljes rekonstrukciójá­ra kerül sor, méghozzá a reptéri épídcezé- seknél is korszerűbb formá­ban. A III—IV. ötéves terv idő­szakában (tehát tíz éven belül) eltűnnek a Zsolnay utca kör­nyékéről a vályog- és vegyes- falazatú, egészségtelen laká­sok, hogy a helyüket a legmo­dernebb technológiával, a leg­gazdaságosabb módon, nagy várost reprezentáló közép és magas épületek egész sora fog lalja el. Ezeket a házakat már nagy zöld parkok veszik kö­rül, s egy-egy lakótömbön be­lül a szórakozást, a sportolási lehetőségeket is egy helyen ta lálják meg az új lakástulajdo­nosok. Hasonló átépítést nyer a Doktor Sándor és az Alkot­mány utca közötti elhanyagolt terület is, ahol az ötszintes be­építés mellett 8—12 szintes há zak illeszkednek bele az új városképbe. Ugyancsak beépítik a Makár-hegy déli lejtőjét is, mégpedig a je­lenlegi Magaslati út és a Szigeti vám közötti szaka­szon. Ez idő alatt befejezik az új- mecsekaljai építkezéseket, s ezzel párhuzamosan a Jókai és a Rózsa Ferenc utca közötti parlagok beépítését. Tehát minden remény meg­van arra, hogy egy évtizeden belül megoldódik Pécs lakás- problémája. Természetesen eh hez nemcsak a főhatóságok eddig is mutatkozó segítsége szükséges, hanem a lakosság segítő, megértő szándéka is. Ez utóbbira azért van különös képpen szükség? Elsősorban olyan szempontokból, amelye­ket a tervezői elgondolások is leszögeznek. Az elgondolások szerint először mintegy 2—300 kész lakást kell fenntartani ahhoz, hogy a szanált házak lakóit véglegesen (tehát nem ideiglenesen) elhelyezzék, hogy a szanálandó területen a bon­tóépítés módszere zökkenő nélkül bonyolódjék le. Ugyan­is ezeken a területeken a sza­nált lakások sokszorosát épít­hetik, illetve cserélhetik fel új, modern lakásokra. Persze eh­hez némi türelem kell, amit úgy kell érteni, hogy az ille­tékes hatóságok is elsősorban a szanált házak lakóinak utal­ják ki az ilyen lakásokat. 80 százalékkal tik műtrágyát használt fel megyénk mezőgazdasága, mint tavaly Baranya megye mezőgazda­sági üzemei, állami gazdaságai és termelőszövetkezetei 1961 első félévében 1163 vagon nit­rogén, 483 vágón foszfor és 135 vagon káliműtrágyát hasz­náltak fed. Ezzel szemben 1962 első félévében 2116 vagon nit­rogén, 692 foszfor és 226 vagon káliműtrágyát szórtak ki a föl­dekre. Az első félévben tehát nem kevesebb, mint 80 száza­lékkal több műtrágyát használ­tak fel, mint tavaly. A máso­dik félév számai ugyancsak hasonló emelkedést mutatnak, de itt még nem lehet lezárt­nak tekinteni a kiszállított műtrágya mennyiségét. Lénye­ges eltérés azonban nem lesz és ezért a teljes évet véve ala­pul megállapíthatjuk: míg 1961-ben egy katasztrális hold területre 111 kiló műtrágya jutott, addig 1962-ben már 166 kiló. (!) Egy ország mezőgazdaságá­nak fejlettségét a műtrágyák felhn '.nálási mennyisége mu­tálj - mondják a szakembe­rek fogy megyénk mezőgaz­Október 25-én ingyeneg véradó nap íegz Szigetváron A modern orvostudomány nélkülözhetetlen eszköze a vér­átömlesztés. A vórátömlesz'és hatásának öregek, szülők, fia­talok és gyermekek ezred kö­szönhetik gyógyulásukat, sok e.e ben életük megmentését. Kórházaink mind több beteget látnak el az életet adó vérrel, és ennek következtében nő a vérigény is. Minél több vért kémek a kórházak, annál több véradóra is van szükség. Százszor jobb egészségesen vért adni, mint betegen akár egyszer is vért kapni! Ennek a gondolatnak a jegyében tart­ja a Szigetvári Járási VöröBr kereszt október hó 25-én az »in­gyenes véradás napját. dasága egy év alatt milyen sokat fejlődött, arra a fenti beszédes számok világítanak rá a legjobban. Jó ütemben nö­veljük a területünkre eső mű­trágya mennyiségét, ötéves tervünk célkitűzése, hogy egy holdra 3 mázsa műtrágya jus­son. Ezt a célkitűzést megyénk­ben is el kell érni. Ha valaki azt hinné, hogy ez csak a műtrágyát gyártó üze­mek kapacitásán múlik, nagyot tévedne. A felhasználók aka­ratán is. Mert amíg a bólyi Kossuth Tsz-t alig lehet el­látni műtrágyával, annyit igé­nyel — évente 50 vagont —, addig nem egy szövetkezetünk akad, amelyik egyáltalán nem, vagy egészen kis mennyiségben veszi igénybe a műtrágya ki­váló hozamnövelő képességét. Az abaligeti tsz. például mindössze 50 mázsa pétisót kí­vánt földjeire szórni, a kishaj- j mási tsz csak szuperfoszfátot j rendelt, holott nitrogénszegény i földjein ugyancsak elkelt vol- i na a műtrágya. Nagyhajmás | sem akar névrokonán túltenmi, | ők is idegenkednek a foszfor­tartalmú műtrágyák használa­tától. A pécsszabolcsi Szabad Föld Tsz összesen 35 mázsa szuperfoszfátot igényelt és a sásdi járásból is több szövet­kezet küldte vissza kitől tette- i nül az igénylőlapokat. A Mezőgazdasági Ellátó Vál- ■ lalat most arra törekszik, hogy a még meg nem erősödött szö­vetkezeteket lássa el gyorsan | és soron kívül az ősziekhez szükséges műtrágyával. Így jut most gyorsan műtrágyához Székelyszabar, Bükkösd, Ófalu, Botykapeterd termelőszövetke­zete. Minden igényt természe­tesen még nem tudnak üze­meink kielégíteni, de ez nem jelenti azt, hogy a gyenge szö­vetkezetek ne kérjenek mis- trágyát. Több gabona, több ter­més csak úgy lesz, ha minden­hol igénybe veszik a növények fejlődését, a szem növekedé­sét elősegítő nitrogén, foszfor és kátitartalmú műtrágyákat Lassan összefolynak a vizek.. EBBEN A KÖZSÉGBEN az elmúlt év tavaszán a ter­melőszövetkezet közgyűlésén pisztoly dörren t. i. A magyarok, délszlávok, né­metek lakta falusi emberek lelkében felkavarodtak az in­dulatok .. > Hosszú hónapokig vitatták pró és kantra a tör­ténteket. Az esemény kitűnő táptalajul szolgált azoknak, akiknek jobban tetszett az enyém” mint a ,miénk” fo­galma. Mert a falu 750 lako­sának többsége már ízlelgette az új életformát, bár a terme­lőszövetkezet még mindössze három hónapos volt. A belépé­si nyilatkozatot aláírók között még akadtak, akik keresgették a „kiskaput”. A kocsit nem adom be .;„Egyénileg aras­sunk •..” „A lucernát ne a kö­zösbe vigyük.:.” suttogták. Blaskovics Mihály tanácsel­nök pedig járt házról házra, beszélt, érvelt, agitált a közös mellett, ö tudta, milyen volt a nincstelen paraszt sorsa. Ebben a községben született, öten vol­tak testvérek. 12 éves korában 1937-ben már cselédnek kel­lett elszegődnie. A községbeii Sztanicsék 36 holdas gazdasá­gában béreskedett. Nyikorgott. zörgött a „közös szekér”, alig-alig fordult előre a kerék. Az idő, a munka sür­getett. de a földeken alig né­hány szál ember hajlongott csak- Nyomta a gond a ter­melőszövetkezet, a falu vezetőit —< majdnem összeroskadtak. Ha sikerült is a tagsággal egy- egy feladat elvégzéséinek fon­tosságát megértetni, ha egyikét napig mentek is dolgozni — napok múlva a falu vezetői kezdhették a meggyőzést élői­ről. Keresték, kutatták a szét­húzás okát, de csak nem lel­tek arra a szálra, amelyet fel­göngyölítve elérték volna a gyö keréig. •— Lopják a közöst — ezzel köszöntötték „jónapot” helyett a termelőszövetkezet, meg a tanács elnökéi i®- Az egyik éjjel aztán a két elnök kiment a földre. A lu­cernásból kasza suhogását hal­lották ... Amikor odaértek, az egyik tsz-tag ijedten nézett rá­juk . ■. Egy volt azok közül, akik napközben messze elke­rülték a közös házatáját. Öt­száz forintra büntették. De a „tilosba járás’’ ezután sem szűnt meg. A közös mag­tárba pedig vékonyan gyűlt a termény. A 200 holdas kuko­ricaföldükről mindössze 600 mázsát takarítottak be! Munkaegységenként 26 fo­rintot terveztek, de a zárszá­madáskor csak 9 forint 64 fil­lért Írhattak egy munkaegy­ség mellé... — Igazuk volt akik azt mon­dották — ne dolgozzunk —• vágták oda azok, akik az egész évet a közösben töltötték. Gondolkodtak, tépelődtek a becsületes emberek- Mi lesz, ha így folytatódik tovább? —1 Szinte pattanásig feszült már a vezetők idege is. A termelő- szövetkezet elnöke háromszor is lemondott, de nem fogad­ták el. Birkózott a feladatok­kal, de maga is tudta, hogy nincs kellő tapasztalata, nem tud kinek kinek a nyelvén be­szélni . . : A termelőszövetkezet alaku­lásakor három volt nagygazdát vettek fel. Horváth Pált — 56 holdja volt, Bozánovics Márkot — 28 holdja volt és Sztanics Márkot 36 hóiddal. Bozánovics? Jól dolgozik, mun kájáért még ezer forint jutal­mat is kapott. Horváth Pál? Az állatok elhelyezésére — amig a közös istálló nem épül meg, — szó nélkül átadta a pajtát, az istálót. A család munkájára semmi panasz- Fe­lesége az állatoknál éjjeliőr. Nincs is semmi hiba. Sztanics Mihály? — Majd ha reggelit adnak, akkor megyek dolgozni a kö­zösbe — így beszélt ha mun­kára hívták. Bottal zavart kutya nem fog nyulat — mondták és nem Is törődtek vele. Sztaniccsal úgy sem megyünk sokra — véle­kedtek s nem is alaptalanul Egyszer ugyan kiment dolgoz­ni — a csírában lévő árpave­tést — boronálta. Pedig a bri­gádvezető figyelmeztette is! Hat munkaegységet vontak le tődé. Azaz, vontak volna, de nem volt miből... EZ ÉV TAVASZÄN több alá írással panasz érkezett a párt­hoz- Panasz a tsz-elnökre, a tanácselnökre, az egész vezető­ségre. „Ellenforradalmárok van nak a vezetőségiben. ” „A veze­tőséget nem szavazással vá­lasztották” — és még egész sora a vádaknak. Igazak-e a vádak? — ezt vizS gálta a párt. Pontról pontra, alaposan mindent. — Sztanics Mihály bízott meg azzal, hogy a panaszokra aláírásokat gyűjtsék — ezt mondotta Krisztics Márk. Sztanics fogalmazta a leve­let. De ha nem is dolgozott a közösben, miből ismeri a kö­zös ügyeit olyan „alaposan” minit írta? — Sztanics nem dolgozik, ha nem megbízottjaival figyelteti a tsz-ben történteket és azt kiszínezve adja tovább — man dotta Bozsanovics József. — Vásárolt magának írógépet, amit kizárólag a tsz-problómák jelentgetéseire használ — tette még hozzá. írógépet vásárol, de reggelit kér a tsz-től- „Rossz anyagi helyzetben vagyak” — mondta. Valóban? Csak a háztáji álla­tok értékesítéséből több mint 40 ezer forintot kapott. Volt azért abban a levélben megszivlelésre méltó dolog is. „Gyenge a tsz vezetősége” — írták. Igazuk volt! Szinte sem­mit sem tettek a munkafegye­lem megszilárdításáért. Hagy­ták, hogy lopják a közös va­gyonit Gyenge, erélytelen kéz­zel irányítottak. A tanácsel­nök? Nem egyszer a tsz-elnők tudta nélkül intézkedett.. • durván beszélt az emberekkel. Akadt más hiba is. A termelőszövetkezet részé­re érkezett 30 ezer forint A tagság között valaki elhíresz­telte: prémiumként adták. (Azért a munkáért még pré­miumot is!) Suttogtak, hogy a vezetők a pénzt maguk között elosztották. S az igazság? Az összeget a tsz munkaegység­előlegre kapta- De miért nem mondták ezt meg a tagság­nak? Sok „nem tudom" gyülem- lett fel a panaszos levél alá­írásáig. Tudták mit írnak alá? —- Én ugyan aláírtam a be­adványt, de az abban foglal­takat nem ismerem — mondta Horváth Márk- A vezetőség- választásról? Egyetlen tsz-tag sem vonta kétségbe a vezető­ségválasztás törvényességét. Igaz, azt hozzátették: „Akkor még nem tudtuk, hogy jó ve­zetőket választunk-e”. MELEGEN SÜT az őszi nap. A tsz irodájában egy táblái olvasgatok: Orovicza Mihály 610, Bosnyák Istvánná 128, Horváth Jáno&né 140 ... A ne­vek mellett a teljesített mun­kaegységek száma. Keresem a tanácselnököt, de azt mondja a titkár — kiment a krumpliföidre. A tsz-ről be­szélgetnénk, de csak néhány hónapja került ebbe a község­be. most ismerkedik a faluval. — Nem tudom régen ho­gyan volt, de most dolgozik a nép — mondja- — Az is igaz, hogy a tsz havonta rendsze­resen 11 forint munkaegység előd eget fizet. Zárszámadáskor 30 forint körül lesz egy mun­kaegység — így számítják. Betoppan a szobába a tanács elnök — Blaskovics Mihály. — A krump!iíöldrő!i jövök, negyven asszony dolgozik kinn — mondja — miközben nad­rágját keféli a portók Beszélgetünk a múltról, je­lenről; •— Kezd megjönni a kedvem, ha kimegyek a határba — mondja. — Azután szó kerül a tavalyi esztendőről; —• Tavaly? Ne is emleges­sük — mondja s legyint a ke­zével. —i A tervbe vett 120 hold őszi árpából mindössze hetvenet vetettünk el. Most? A terv 150 hold és 140 holdon már földiben a mag­Se vége, se hossza a beszéd­nek, de szinte minden mon­dat azt bizonyítja: kedvvel dolgoznak az emberek. Kedvvel dolgoznak? Mi tör­tént? — Mit mondanak a tsz-ta­gok? Ki volt itt módosabbb gazda? Horváth Pál — 56 hold dal. A feleségét találom otthon. Mos. Ruhával megtörli a szé­ket, úgy kínál hellyel. A be­szédbe néha egy-egy horvát szót is kever, de jól megért­jük egymást. — Munkaegység előleget ka­punk ... van kedvük az em­bereknek •.. meg nincs aki hazudjon;. * — Ki hazudott? — Sztanics. Nem dolgozott soha.:. csak a pénzt szereti. ‘. A ház végében Horváthék istállója, most a közös húsz hízómarhája van benne. Idő­sebb ember — Kovács Tádé — szorgoskodik az állatok kö­rül. — Már 300 munkaegységet írtak nekem — mondja. Sze­retném felhizlalni ezeket a marhákat, mert ügye abból van a közös pénz — folytatja s a vasvillával egyengeti az állatok körül a szalmát. Bozánovics Markot a háza előtt találom, kerítést épít. Magas, erős ember, jó kedvvel nyújtja a kezét. — Én tavaly is dolgoztam, 517 munkaegységem volt. Az idén? ügy tudom, már 400 kö­rül járok. Szó került a tavalyi eszten­dőről, a munkáról, a munka­kerülőkről. Megvallom, ügy for gatom a beszédet, hogy közben Sztanics nevét is megemlítem. Vajon mit mond róla. Mit mond róla ő, akit régen Szta­niccsal együtt a község leg­módosabb gazdái közé tarto­zott 1700 turista utazott külföldre Kedveltek az IBUSZ köt­és belföldi társasútjai: A pécsi IBUSZ-nál ebben az esztendő­ben eddig 1700-an váltották meg jegyüket külföldre. Külö­nösen kedveltek a rővidebb lélegzetű, 5—6 napos, ugyan­akkor nagy területet végigjá­ró kirándulások. Az ősz már beköszöntött, de még mindig sok a jelentkező. Október 22- én is indul egy különvooat Prága—Karlovy-Vary útra, ahol a 262 utazó 5 napot tar­tózkodik. Kellemesnek igérkez nek a karácsonyi és a szilvesz­teri ünnepekre tervezett kül­földi kirándulások is. Az országon befő 15 társas- utazások száma is emelkedett jMár májusban megkezdték az ! országjárást a diákok, s ösz- szesen 50 autóbuszt igényel­tek. Kétezer iskolás járta be hazánk legszebb tájait, ismer­te meg nevezetességeit. A jö­vő évi országjáró kirándulá­sokra már most lehet jelent­kezni. Az IBUSZ dolgozói prog ramot állítanak össze az isko­lák számára, tanácsot adnak, hogy merre célszerűbb a ki­rándulás. Az iskolákon kívül az üze­mek, vállalatok dolgozói is szerveztek kirándulásokat. Az IBUSZ kimutatása szerint ösz- szesen 500 autóbusz vitt csak­nem 22 ezer kirándulót az or­szág minden részébe. Az ipari vásárra kölönvonatot indítót tak, amelyen 600-an utaztak. A szegedi szabadtéri játékokra 350 pécsi érdeklődő utazott különautóbuszokkal, a soproni ünnepi hetekre két nagy autó­buszt töltöttek meg a kirán­dulók. Már most megkezdték a jö­vő évi orogram előkészítését, amelyben a termelőszövetke­zeti dolgozók társasutazására is nagyobb gondot fordítanak és módosítják a külföldi utak megjelölését is. A megszokott j útvonalakon kívül újakat is I szerveznek, hogy akik már j többször vettek részt társas- I utazáson, megismerhessenek ímás területeket is. — Nem dolgozik! — csattan fel a hangja. — Minek az ilyen ember a tsz-ben? — Maguk tartják. — Én? Nem! Ki kell az ilyent zárni — mondja hango­san és kezével olyan mozdu­latot tesz, mint aki valakit kiparancsol a házból. A munkakedv, az őszinte vé­lemény — nem az égből poty- tyant- Az említett panaszosle­vél nyomán a párt, a tsz veze­tősége — falugyűlést hívott össze. Késő éjszakába nyúló vitán sok kérdésre kaptak vá­laszt, megbeszélték a közös problémákat. Ott volt Sztanics Mihály is. A szemébe mond­ták, hogy lopott, kupeckedett, nem dolgozott. De nem hall­gatták el a tanácselnök, a tsz- elnök hibáit gém. Nyílt, őszinte beszéd volt. Ez kamatozik most. Sztanics Mihályt keresem. — Nincs már a faluban, el­költözött Pécsre — mondják. Uj volt a termelőszövetke* zet, tengernyi a gond, a veze­tésben is akadtak hibák —■ ilyen légkörben jött az aláírás- gyűjtő- Nem, nem Sztanics gyűjtötte az aláírásokat, Krisz­tics Markot bízta mag vele. — A munkafegyelem lazí­tásában én is részt vettem .;. novemberben és decemberben nem dolgoztam a tsz-ben. —• Krisztics Mark szavai ezek. Ma már ő is másképpen gon­dolkozik — nincs panasz a munkájára. Sztanics pedig talajt veszít­ve -— odébb áHt. Nem tudta elviselni, hogy az ő volt cse­lédje ma a községnek megbe­csült embere, a községi tanács elnöke! De nemcsak a tanács elnöke, hanem párttitkár is! JÁRJUK A HATÁRT a ta­nácselnökkel. Felkapaszko­dunk a tanyának nevezett dombtetőre, nézzük az épülő 100 férőhelyes, korszerű nö- vendékmarha^istáHót, szemlél- getjük a sertéseket­Orovicza György állatte­nyésztési hrigádvezető siet felénk. Érvelnek már az emberek a közös mellett — mondja aztán elmeséli, hogy éppen az előbb volt tanúja annak, ami­kor két tsz-tag beszélgetett. — Alig kap az ember némi pénzt — így az egyik. Én 1900 forintot kaptam. Miiért nem dolgozták te is? —- vágott vissza a másik. Lajtos kocsi ásta meg mel­lettünk. — Mikor készül el a vízve­zeték elnök elvtárs? Sokáig járunk még vízért a faluba? — kérdi a kocsin ölő. *- Ezen az őszön elkészül az is — mondja az elnök. Rábólint a kocsis. aztán előre nógatja a lovakat. Krumpliszsákokkal teli ko­csi zörög az úton, menyecske ül a zsákok tetején­<— Kéne ám még néhány ember a krumpliföidre zsáko­kat emelgetni — kiált az el­nöknek. — Miért, erősek maguk asz- szonyok is —* így az elnök, aztán évődve folytatja: ha el­bír a férfivél, elbír a krump- lisasákkal is — ügye? Nevet a menyecske, aztán odafurakodik a kocsi elejére, a férje mellé. Sok emberrel beszélgettünk, de a közös, a „mienk” soha nem maradt ki. S ezt a „mién­ket” egyre többször és egyre hangosabban mondják. Ala­kul már ebben a községben a nagy család — akinek min­denki tagja lehet Csak dol­gozzék. De megváltozott itt a han­gulat tavaly óta — mondja az elnök; S még mennyivel jobb lehet­ne. Munkáskéz kellene a krumpliföldre? A tagság közül harmincnak még egyetlen mun kaegysége sincs,«. Sok kis patáknak kell össze­ölelkezni, mig folyam lesz be­lőle. Itt is sok-sok ember sor­sa alakítja mind jobban közös életet s ha még — mini hegyi patak a köveken — buk­dácsolnak is néha, de már van a közösnek ereje amiben megkapaszkodhatnak. EGGYÉ FORRNAK a közös munkában, a közös célért. — Lassan összefolynak a vizek... Pécsudvard, 1962. október. Garay Ferenc . I A

Next

/
Oldalképek
Tartalom