Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-24 / 249. szám
1962, OKTOBER 24. IVAPLÓ 5 A síkságból meredeken felszökkenő Szársomlyó mögött szelídívű dombokon szőlőtőkék erdeje — á villányi vörös hazája. Az állami gazdaság pincészetében most van a nagyüzem. Az irodában két férfi hajol egy asztalka fölé. Wéber Imre pincemester és Kiss István, a budapesti Szőlészeti Kutató Intézet dolgozója. Mindkettőjük kezében ceruza, grafikont Szerkesztenek. 250 ember szüretel — Az erjesztőkádak „lázgörbéjét” tervezzük. Ezekről pillanatok alatt leolvashatjuk majd a szükséges adatokat és előre tudjuk, mikor, hogyaí kell beavatkoznunk — mondja Wéber elvtárs. — Most van nálunk a „hajrá”, szinte éjjelnappal dolgozunk. De ha kedvük tartja, jöjjenek velem, s míg végzem a munkámat, menetközben beszélgetünk. Az irodától alig néhány méterre hatalmas présházba érünk. A betonpadlón gumicsövek kígyóznak, gumiköté- nyes,j gumicsizmás munkások járnak-kgjnek, a levegőt megtölti a must illata. A mintegy 8 millió forintos költséggel felszerelt új pincészetnek ez a szüret a premierje, A szőlőtelepen 250 ember vágja a fürtöket. Három dömper naponta 5—6 vagon szőlőt szállít ide. A topóból spriccel a bor a pohárba. Az épület nyugati oldalán két fehércsempés tartály mellé kanyarodik a szőlővel teli dömper, hátrabillent és zuhog a szőlőfürt a tartályba. Innen a must csöveken ömlik az erjesztőkádakba. Szép látvány a fehér csempével burkolt, belül üvegezett automata erjesztőkádak sora. — Prehoda Józsefnek, a Szőlészeti Kutató Intézet tudományos munkatársának konstrukciói — tájékoztat Kiss elvtárs, aki ezekben a hetekben itt-tartózkodik, hogy megfigyelje a tartályok működését. Az újrendszerű tartályokba ezen az őszön került először must. Létrára állva pillantunk a tartályokba. Olyan a must teteje, mintha bordóvörös habrózsákkal szórták volna tele, A millió kis buborék a vörös szín sokféle árnyalatában csillog a villanyfényben. A vörös és fehérborból ösz- szesen mintegy 6 ezer hektóra számítanak az idén. — Tavaly kétszer vert bennünket a jég, de ezen az őszön bőven ömlik a must — mondja a pincemester. — A holdanként] tervezett 32 helyett 34— 35 mázsa a várható termés. A vörösbor fajtákból az opportót, a kadarkát, a burgundit és medocot termelik. Ki ne kóstolta volna már meg a villányi vöröst, ki ne emlékezne kissé fanyarkás ízű zamatára?! Mitől ez a kellemes zamat? Mi ennek a titka?- Ez a vidék az országnak a legdélibb része, a legmelegebb, a legtöbb napfényt kapja. Talán ebben van a „titok”? A tartályoktól a pincébe vezet utunk. A 13—15 fok egy kissé hűvös. Begombolom a kabátomat. — A pince hossza egy kilométer — mondja a pincemester. Nem sok, többnek gondoltam. Igen ám, de ... Amikor megpillantom, hogy mekkora hordókkal van kibélelve ez a pince, már nem tűnik kevésnek az egy kilométer. Akad itt olyan hordó is, amelybe 152 hektoliter bor fér. Járjuk a 300 éves pincét, amelynek, oldalára szerelt üvegcsőben must folyik. Lépteink zaját lehalkítja a homok. Mintha a Balaton partján, a legfinomabb szemcséjű homokon járnánk. — Különleges homok ez — mondja a pincemester. — Mielőtt idekerül, tepsikben megsütjük, így párologtatjuk el belőle a nedvességet. A szárazság itt az egyik legfontosabb követelmény. A villányi borok ' királynője Az oldalszárnyban megállít bennünket a pincemester. — Ezt kóstolják meg — mondja és talpas kispoharakat nyom a kezünkbe. Mint a fekete bársony, olyan ennek a bornak a színe. Ä teli poharat a gyertyaláng elébe fa. tjük. Mint amikor sűrű felhők mögött bujkál a hold, alig világítja át a gyertyafény a poharat. Hát még az illata, zamata! Ezt ízlelgetni kell. Villányi ez, de én még ilyet nem ittam! — Csillagvölayi kadarka — mondja a pincemester. Csillagvölgy ehhez a gazdasághoz tartozik, nincs is meszsze. Ezt meg kell nézni. Azt a földanyát, amelyik ilyen termést ad, nemcsak megnézni, hanem lefényképezni is kell. Nagy porfelhő gomolyog utánunk, amikor a szőlőtőkék erdeje között vezető földúton gépkocsink a hegytetőre kapaszkodik. — Ez itt Csillagvölgy — mondja kísérőnk, kezével végigmutatva a tájon. Ezernyi színével pompázik az őszi panoráma. Előttünk a nagyhar- sányi hegy aljában a dombokkal körülzárt völgy. Kora reggeltől késő estig csókolgatja itt a földet a nap. A széltől védett völgyben megszorul a meleg, ráncos bőrű, megfeke- téllett szőlőszemek aszalódnak a fürtökön. Mindössze alig negyven hold új telepítés, tavaly fordult termőre. Letépek egy fürtöt, elpattan egy szőlőszem, mintha sűrű vér folyna a kezemen ... — Ennek a borát múzeumba kellene tenni — mondom a pincemesternek, amikor ismét visszaérkezünk. — Múzeumba? Ilyen is van nálunk. Megnézi? Tizenkétezer palack bor A pince egyik vágatában vasrácsos ajtó zárja el az utat. Nálunk a kulcs. A múzeum fala rekeszekre osztott, középen keskeny út. A rekeszekben hétdecis üvegek lapulnak egymáshoz. Kisé porosak. Hiába, múzeumi tárgyak. — 1948-tól tároljuk itt a borokat, az évjáratok legjobbjai- ból 300—400 üveggel teszünk el — mondja a pincemester. „Csodás” hely ez, 12 ezer palack bor birodalma. Az istenek sem érezhették magukat jobban az Olymposon, mint mi itt, ha végigkóstolgatnánk ezeket a múzeumi tárgyakat... — Angliába, Svájcba, Nyu- gat-Németországba exportálunk — mondja a pincemester. — ízlik a villányi szerte a világon, csak győzzék a termelést. Tervezik, hogy a gazdaságot 1965-re a jelenleginek több mint kétszeresére fejlesztik, majd fokozatosan 2,5 ezer holdon termelnek bort. Kissé hunyorog a pincemester, fáradt. Előző éjszaka is alig aludt valamit. Magas, Wéber Imre pincemester 12 ezer palack bor birodalmában. erős, 32 éves fiatalember, a borászat az élete. Villányban született — s ez a föld nem is engedte el innen. — Sok országban jártam már, de nekem ott is legjobban a villányi ízlett — mondja. Nem Is csodálkozunk. A villányi borok nemzetközi versenyeken is hírnevet vívtak maguknak. A hazai nemzetközi borversenyeken 1958, 1960 és 1962-ben 19 arany- és 25 ezüstérmet szereztek. De pincében vagyunk, poharat a kezünkbe! . és mi vidám legények isszuk a heev levét... koccan a pohár — igyál, villányi vörös — vivát! Goray Ferenc Foto: Erb Jáaoe Nesz János 70 hektós hordókba bort feit. Elviselhetetlen zaj A Pécsi Vasas Kisipari Szövetkezet telephelye lakótömbünkben, a Zsolnay V. u. 13— 23. sz. épületek között van. A szövetkezet nagy gépekkel dől gozik, de olyan zajjal, hogy üzemelés alatt az egész lakótömböt rázza. A környező lakásokban a lakók nyugalma egyáltalán nincs biztosítva. Kezdetben a szövetkezetben egy műszakban dolgoztak, reggel 7-től délután 4 óráig, később két műszakra tértek át — s ekkor érkezhettek a zajos gépek. Akkora volt a zaj este fél 6-tól éjjel fél 11-ig, hogy kénytelenek voltunk a Pécs város I. kér tanács' v. b.- hez fordulni ez év nyarán. Azóta a helyzet semmit sem változott, sőt... A szövetkezet ez év október 20-tól már három műszakban dolgozik, s azóta szinte egyetlen órát sem tudunk aludni. Felnőttek, gyermekek, valamennyien kimerül tek vagyunk, munkahelyünkön csak a legnagyobb áldozatok árán tudunk rendes munkát végezni. Kérjük az illetékeseket, változtassanak ezen az áldatlan körülményen. Dr. Bogdán Etel és a Zsolnay V. utca többi érdekelt lakója. Egykilós burgonya A vásárosdombói termelő- szövetkezetben ilyen burgonyatermés még nem volt- Volt olyan brigád, az egyes számú, amely több mint ezer zsák burgonyát szedett. És milyen burgonyát! Volt közte 80—90 dekás, sőt egykilós is. Nem csoda, ha Czakó János elnök végigvitte ezt a burgonyát a falun és mindenkinek megmutatta: ilyen burgonyát eredményezett a jó munka. RÉT ANTAL párttitkár. Vásárosdombó Taxiállomást kérünk a pályaudvarra! Gyakorta keil Pécsre ■ utaznom hivatalos ügyben. Úti célomat autóbusszal megközelíteni kissé körülményes, ezért, ha csak tehetem, taxit veszek igénybe. Jobban mondva csak vennék, mert taxi nincs. Taxi csak azoknak van, akik megrendelik. Könyörögni kell és előre kell fizetni a taxisnak, hogy jöjjön vissza, ha azt az utast már hazaszállította. Egyébként a rendelésben sincs sok köszönet, mert ennek a kocsi nak az órája attól kezdve jár, amióta a Széchenyi térről elindult. Jár az óra akkor is, ha a vonat késik. Nálam is megtörtént: 5 perces késés miatt 13 forintot mutatott a taxaméter, amikor beültem. Megtudtam, hogy régebben mindig volt taxi a pécsi pályaudvaron, és most is van néhány taxiállomás a város különböző pontjain (Kórház tér, stb.), csak éppen a pályaudvaron nincs. Ez eléggé érthetetlen számomra, hiszen a vasútállomás forgalmas hely, forgalmasabb, mint több taxiállomás környéke. Kovácsy Lajos röntgen technikus, Budapest, XIV* Hont utca 10. Gazdátlan trafóház | ■IA Dunántúli Naplóban korábban, már szóvátették, hogy bontsák le a. Hajnóczy utcai volt trafóházat, mivel azt már hosszú ideje semmire sem használják és rontja a környék képét. Azóta ez az épület teljesen megrongálódott, tetőzetéről hullanak a cserepek, s néhány nappal ezelőtt a \ tetőgerincül szolgáló deszka is elmozdult helyéről, veszélyeztetve a körülötte játszadozó gyermekeket. Nem tudjuk, hogy kinek a tulajdonában van ez az épület, s miért várnak lebontásával. Kérjük, ne várják meg, hogy súlyos baleset történjen. Hajnóczy utcai szülök. Csak néhány perc A mi asszonyaink már sokfelé jártak kérésükkel, de sehol sem találtak meghallgatásra. Azt kérjük ugyanis, hogy a Sellyéről reggel fél 8 órakor induló és Bogdásán áthaladó autóbusz jöjjön le Drávake- reszturra, onnan vissza Drávátokra és úgy folytassa útját Eelsőszcntmártonba. Ez a 6 kilométer a busznak semmi, de nekünk nagyon sok. Ha a 12 óra után induló ugyanígy lejárhatna, akkor iskolásaink nem lennének kitéve az idő viszontagságainak. Drávakereszturi asszonyok. Amit szénnek neveznek 1962. szeptember 28-én a TÜZÉP Damjanich utcai telepén szenet vásároltam. Amikor meghozták, feleségem nem akarta elfogadni, mivel a szállítmánynak több mint 70 százaléka, por, 10 százaléka pala és kő. Panaszt emeltem a TÜZÉP-nél, ahol azt a választ adták, kijön egy bizottság és meg fogja állapítani, hogy a szén megfelelő minőségű-e. — Sajnos, még mindig nem voltak nálunk. Kérem az intézkedésüket. Csillag Pál Hajnóczy u. Hűd. I. em. 4. Mi is segítenénk Olvastam az újságban, hogy a Losonc és Kopács utcában vízvezetéket építettek. Ezzel azonban még nem oldódott meg a mi panaszunk, hiszen az ivóvizet jelenleg is elég nagy távolságból hordjuk. Szívesen végeznénk társadalmi munkát, hogy a vizet a lakásokba is bevezessék. Kérjük, az illetékeseket, válaszoljanak, milyen módon oldható meg ez a kérdési ÁRKI JÓZSEF Tíz vagy tizenkét forint a papírhéjú dió? Október 15-én délután a Sza badsag úti zöldségboltban papírhéjú diót vásároltam, kilónként 10 forintért. Nagyon csodálkoztam ezután, amikor feleségem említette, hogy a Petőfi utcai zöldségboltban (a városi bérházban) ugyanazt a diót kilónként 12 forintért árusították. Feleségem megkér dezte: „Nem lebet kalkulációs tévedés ennek az oka?” „Nálunk nincs ilyen tévedés” — volt a válasz. Mi mégis szeretnénk tudni, bogy mi lebet az oka a kétféle árnak, mert lakókörzetem dolgozóit is érdekli a dolog. mészáros lászlo MÁV nyugdíjas. Poros, sáros, hepehupás A múlt év októberében fogtak hozzá a Zsolnay Vilmos utca burkolatának újjáépítéséhez és a terv szerint még a múlt év karácsonyára kellett volna elkészülnie. Május elsejére lett kész, de csak az autóút, a járda most is olyan, ahogyan hagyták: fel van bontva az aszfaltja, poros és sáros, hepehupás, esőcsatorna kifolyói eltömödtek stb. Sokat mérgelődünk és bosz- szankodunk emiatt, hiszen nemcsak az autóút lett jobb az utcában, hanem a házak is szebb külsőt öltöttek a. tatarozással. Miért hanyagoljad: hát el a járdát? A Zsolnay Vilmos utcé lakók t *
