Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-21 / 247. szám
1962. OKTÓBER 21. NAPLÓ «5SKÉS TIBOR: Gondjaink, töprengéseink A „fiatal írők“-tól az irodalom megfiatalodásáig 3 Lantos Ferenc: Raja PAKOLITZ ISTVÁN: fflluoátttjqjilyé Finom felhő-eres kék márványgolyó a* ég; gurul és lassan elnyeli a gyerekkori utcavég. Föl-fölzokog szívemben a mezétlábas kölyök panasza: már alkonyul s míg meg nem tálé nem mehetek haza. BERTHA BULCSU: „Irodalmunkban is új utakat keli keresnünk..." A DUNÄNTÜLI NAPLÓ a mai számmal ismét rendszeres időközökben megjelenő irodalmi mellékletet nyit. Az a tény, hogy a pécsi és a baranyai íróknak: egy publikációs lehetőséggel ismét több lett, azt a gazdagodást mutatja, amit a művészeti-szellemi élet más területein is megfigyelhetünk manapság. Minden ilyen hír távlataiban új művek születésének ígéretét, az alkotó munkára való ösztönzést is magában hordja A pécsiek irodalmi folyóiratának ez a fiatalabb testvére — a maga sajátos, újság-feladatainak. megtartása mellett — bizonyára az irodalmi közélet tisztulásának és megerősödésének, a tevékenyebb alkotó munkára való serkentésnek lesz a műhelye. S mivel elsősorban a felnövekvő fiatal, szocialista írókra kíván támaszkodni, talán helyénvaló, hogy ebben az első számban éppen róluk — rólunk —, a fiatal írók gondjairól, töprengéseiről szólunk. Augusztus végén Lillafüreden jártam, itt zajlott le a fiatal írók első országos tanácskozása. Magyar írók nem először jöttek itt össze, de ennek a mostani tanácskozásnak sajátos jellegét az adta meg, hogy a két napon át és kizárólagosan a fiatal írók helyzetéről és problémáiról volt szó. Az ihletett helyen, a „csiUámló sziklafal” alatt, ahol József Attila gyönyörű verse, az Oda született 1934-ben, csakhamar kifejezésre jutott az a közös szemlélet és magatartás, ami a tanácskozás résztvevőit összekötötte, ami azonos nevezőre hozta a különböző életkorú vita-partnereket, ami egyértelműen és hangsú lyozottan a fiaital írók tanácskozásává tette a lillafüredi konferenciát. MI VOLT EZ A SZÉLLÉ MISEG, ami kimondva vagy kimondatlanul jelen volt Lillafüreden? — Elsősorban az, hogy a fiatal iró fogalma nem annyira életkor, inkább magatartás dolga. Mint ahogy mondani szokták: más az öregség, és más az öregesség. Az életnek egy természetes és szép korszaka, a beérés és a betakarítás ideje az öregkor, ugyanakkor vannak életkorukra nézve talán fiatalok, de viselkedésük, magatartásuk, szemléletük már idegen ettől, megcsontosodott, öreges tempóik vannak, a szellemi-lelki érelmeszesedés ütközik ki rajtuk Valahogy így lehet az is, hogy különböző életkorú, de azonos feladatokat vállaló, azonos szemléletű írókat együtt és összefoglalóan fiatal íróknak nevezhetünk. Milyen közös vonások jellemzik nálunk ezt a fiatal irodalmat és képviselőit, a fiatal írókat? JAVARÉSZÜK — javarészünk — írói indulása, emberi, művészi kibontakozása az 1956 utáni időre esik. Ezeknek az íróknak természetes értelme, tápláló talaja és éltető nedve a körülvevő szocialista valóság. Elkerülték a sematizmus irodalmi kátyúját, nem botlottak a csasztuska-költészet, a személyi kultuszt kiszolgáló irodalom hínáros vizébe, később sem „esett folt az angyal szár nyán”, s nem a túllicitálás, a folytonos önigazolás, a szívet mutogató hűségnyilatkozat a műfajuk. Az írói etika, a haladás melletti elkötelezettség számúikra a legfontosabb, a legnélkülözhe- tetelenebb elem. Nem bizalomért koldulnak, hanem a társadalmi felelősség vállalásával figyelik és ábrázolják a mai életet. Valóságunkat belülről látjáik, a saját életüket figyelik és féltik, amikor róla vallanak. Nem elsősorban a téma a fontosa számúkra, hanem a magatar tás. a mondanivaló, a teljes élet, a teljes igazság vállalása. . . ■ Éppen ezért erre a fiatal irodalomra sokkal inkább a kérdés-feltevés a jellemző, mint a pontos, körülbástyázott, lekerekített válaszadás. Vállalják — vállaljuk — a tévedés lehetőségét. Kérdésekkel faggatják s kort, problémákat látunk meg, amelyekre talán nem mindig találunk helyes feleletet. Mindebből következik, hogy amíg a szemléletbeli rokonság a legegységesebb ősz szetartó erő e fiatal írók között. müveik az írói eszközökben, a megformálás módjában a legkülönbözőbb képet mutatja. A legérzékenyeb ben mi tudjuk, hogy kísérletezés, keresés-kutatás nélkül nincs eredmény, nincs előrejutás.' A modem szocialista realizmus megteremtése érdekében történnek ezek a próbálkozások, 6 tudjuk, hogy ezt nem egy valaki fogja „féltalálni”, nem is a botcsinálta esztétikusok receptjei alapján lehet majd megtómúhelyek sorában, éj müvek eredményeképp fog meg születni. Ezért hisszük, hogy irodalmunkban helye van minden becsületes szándékból fakadó kísérletezésnek, a stílusirányzatok sokféleségének, a formák változatosságának. Bármiféle másolásnál, divatos eszközök átvételénél, dekadens, extravagáns különcködésnél többet érnek azok az eredmények, amelyek a magunk kiküzdött, megharcolt alkotómunkája eredményeképp jönnek létre. S hogy ezt elsősorban a fiataloktól várjuk, azt hiszem természetes, s nem neheztelnek meg a betetőzött, érdemes életművel rendelkező „nagy öregek”. Ahogy' a kérdezés, úgy a kísérletezés, a tévedés lehetősége is elsősorban a fiatalok sajátjr de az övék az ólet folytonc megújulására való törekvé is. EBBEN AZ ÖSSZEFÜG GÉSBEN van helye annak, hogy külön beszéljünk a „fiatal írók” gondjairól, töprengéseiről, mert ezek végső , soron az egész irodalom ■ megfiatalodásának problé- í máit is jelentik. S itt jutat- | tunk vissza oda, ahonnét el- | indultunk: ennek az irodái- ! md mellékletnek a megindulása is a pécsi irodalom meg fiatalodásának a jele, s az irodalmi melléklet megjelenése kapcsán ezért kell külön is szólni a fiatal pécsi írók helyzetéről. Anélkül, hogy egy pillanatig is tagadnánk vagy kisebbítenénk azoknak a Pécsett élő íróknak értékét és jelentőségét, akik már korábban rangos nevet szereztek maguknak, akik már több évti- j aedes sikeres és eredményes alkotói múltra tekinthetnek vissza, meg kell állapítani hogy az elmúlt néhány évber. égy ígéretes és tehetséges fiatal írógárda nőtt fel mellettük. A távozások és ideköl- tözések, a természetes írói- emberi fejlődés, s nem utolsó sorban az érett, idősebb írók segítő-támogató nevelő •szerepe eredményezte, hogy ha a pécsi—baranyai irodalom jelenéről és jövőjéről szólunk, nem mellőzhetjük ennek a fiatal generációnak a jelenlétét. Az első könyvüket felmutató vagy éppen most összeállító írókra gondolunk, j s azokra a kritikusokra, aikik az értük és velük való kiállást vállalják. Ezek a fiatalok itt vannak, együtt és közösen viselik a fiatal író hivatását és kötelességét, az irodalom megfiatalításának szerepé?. Hallják a kor parancsoló szavát, érzik a szocialista irodalom megteremtésének igénvét és szükségességét, ismerik a magyar irodalom megújulásáért vállalt felelősség nagyságát. Rájuk is az jellemző, ami a fiatal magvar irodalomra: a jelén talaján állnak, kérdéseket tesznek fel. a kísérletezés vágva fűti őket. Ahhoz, hogy az eddig még jobbéira csak egyes művekben, egyes írásokban megmutatkozó újszerűség az egész pécsi irodalom megújulásának általános mutatója legyen, arra van szükség. hogy ez a fiatal pécsi írógárda együttesen is hallassa szavát, nyílt, alkotó vitákban mondja kd véleményét, az önmaguk érvényesüléséért érzett aggodalom az egész pécsi irodalom sikeréért vállalt felelősséggé nőjön. A pécsi publikációs lehetőségeknek talán a mostaninál Is jobban kell támaszkodni a fiatal tehetségekre, s a meginduló helyi könyvkiadás is elsősorban azoknak a műveknek biztosítson megjelenést, amelyekben a tehetség a korszerű kifejező eszközökkel párosulva jelentkezik. GONDJAINK. TÖPRENGÉSEINK ... — írtuk a címben. Eddik csak halkan és félig-mormogott szavak hangos kimondására vállalkozott ex a eSdk. Nem a szálak elvárrá«-ára, hanem megmutatására. Jó lenne, ha a felvetett, de nyitva hagyott kérdé ■ek fölött továbbgyűrűző eszmecsere az egész pécsi ärodaioja Jávám sadSgáteus,, Érdekes egyéniség, érdekes író. írásai igen erős élményanyagra épülnek, szakadatlanul az emberi együtt- élés morális mércéit■ keresi’. Írói világa állandóan bővül, mindig és mindig többet lát meg környezetéből, ugyanakkor írói eszközei is állandóan tisztulnak. Keresi és szereti az újat, az őszintét, az emberit. Körülbelül így lehetne tömören megfogalmazni Bertha Bulcsu pécsi író művészi alkatát. Első novelláskötete a közelmúltban jelent meg Lányok napfényben címmel, és ez a kötet is bizonyítja a fenti tömör megfogalmazást. A kötet csak egy állomása az írói útnak, és éppen ezért kérdeztük meg a fiatal pécsi írót további terveiről. — A közelmúltban Tóth, Dezső a Kortárs hasábjain hosszabb tanulmányt irt a tnunkásábrázolás helyzetéről, és a mai magyar próza alakulásáról. Többek között megállapította, hogy a munkásélet mai konfliktusait, érdekes, emberi fordulatait leginkább a novellairodalomban sikerült kifejezni. Ügy látszik, hogy mindebben van valami szükségszerűség, és talán ezzel magyarázhatom azt is, hogy novelláskö- tetem befejezése után, eredeti elképzeléseimtől eltérően újra novellákat írok. A mai témák többsége érdekes módon a rövidebb, zártabb műfaj kereteibe kívánkozik. Erre egyébként a háború utáni európai irodalom többsége bizonyíték, lehet, hiszen a siker áltálában a kisregények és a novellagyűjtemények nyomába szegődött. — Tehát elsősorban a mtm&fs- Msőlc érdekli*:? '■■■’ A nyári xwstßJfeßtst xitsp *3 mwmäldsm htmi túrjai rajzolódtak ki előttem melyben első kötetemhez hasonlóan főleg munkáshösök mozognak, élnek, alakulnak vagy vitatkoznak az élet fordulataival. csak valahogy ezek a munkások gondolkodóbbak. Gondolkodóbbak, ti a világuk túllép a gyárkapukon, meditációjuk, vívódásuk találkozik a mai magyar és világproblémák leglényegesebb pontjaival. Üj kötetem ciklikus beosztású lesz. melyen belül a mai életünkre talán a Harlekin-novell*k reagálnak a legérzékenyebben. — Távolabbi tervek? — Tulajdonképpen már a legközelebbi jövőben szeretném befejezni a Dráva menti falukban szerzett élmények alapján íródó tsz-regé- nyemet, melynek az első fejezetei már korábban elkészültek. Gondolatban foglalkozom egy drámakisérlet- tel is, de ennek gyakorlati megfogalmazása még csak halványan él bennem. S ha már a tervekről van szó, aid is el kell mondanom, hogy mostanában nem is annyira egy-egy novella vagy fiiü egyszerű, tételes befejezése izgat, hanem a korszerű megfogalmazás lehetőségei, egy erőteljesebb, maibb, kifejezőbb, drámaibb erejű próza megteremtése, melyvéleményem szerint napról napra sürgetőbb lesz. Korszerű, szocialista világunkhoz híven, irodalmunkban is új utakat kell keresnünk. Egy azonban biztos: a prózában a tartalom és a forma eyisége továbbra is döntő jelentőségű. Ha erről megfeledkezünk, az irás érdektelemmé válik — mondta till YWre.wriK-.fii-. YTh,«..,.. -n líxífOi&iÜJ jgxgNN&u PÁL JÓZSEF: Vers a Grossglocknerről, gyopárról, pisztrángokról és egyebekről Utánam hószin szél lohol s hogy mellém ér fülembe béget de bárányok helyett fényes autók rendszámuk sorra nyugatnémet de ez is mindegy mert a serviceben a kocsikat tisztára mosták vértől egyik sem csöpög a servicében tisztára mosták előttem füttyös szél oson hobóként vándorol ma must helyett sörhabos az ég nem érett be még az alma ZIMMER FREI tábla hirdeti s a házak előtt az út is béget pneuk koptatják formás félcipők sok itt a nyugatnémet Tessék tessék gyopárt tessék qyopárt a Grossglocknerröl szirmuk sóvár és kikandikál a kis papírcekkerből s a cekkeren cím és a ZIMMER FREI innen is szemembe vakka gyopárt árul egy bömadrá-os féllábú hadirokkant és veszik a tejbörű asszonyok és a gyopár a cekkerben béget a férfinek csak egy lába van és sok itt a nyugatnémet szélszagú napfény döngicsél és a tejszín-bőrre enyhe pírt fest álomszép autók nők s a hadirokkant csörget egy zsebnyi tízschillingi; de ez is mindegy mert a serviceben a kocsikat tisztára mosták s hol van a vér a barna ing a serviceben tisztára mosták Friss újszülött hó ragyog nyakonőntve naparannyal s ha pillanatra elbújik a fény hüsse is arcomba vagdal és gyapjútakarót kényszerít a napozó bikinis nőkre csak a glecser araszol alattunk teknőjében bölcsen eltűnődve araszol kúszik az óriáshüllő és erre a dimenzióra állva tör fel az égre az erdők sziklák templomos gótikája de ez is mindegy mert a serviceben a kocsikat tisztára mosták ha ezüst színű a haj vagy kék ezüst vagy kék a kocsi is most már Én nem vettem gyopárt így nem kellett gyopár gyopár a Grossglocknerröi szirmuk sóvár volt kikandikált a kis papírcekkerből igy nem kellett gyopár csak a patakok sziklánhabosodó harsogása s a fenyők a csúcsok roppant-levegős gótikus-templom-mása és pisztráng-les és műlégy oder Wurm és combigérő gumicsizma és a vadász-halász ösztön e prédára szimatoló fürge vizsla és a hc.zín szél a szél mi mellém ér és fülembe béget sok itt a pisztráng galóca Äsche és sok itt a nyugatnémet Friss újszülött hó ragyog hüsse is arcomba vagdal és harsog a fény és a harsogó fény nyakonönti naparannyal s utánam hószín szél lohol hogy mellém ér fülembe béget de bárányok helyett fényes autók rendszámuk sorra nyugatnémet « a cekkeren cím és a ZIMMER FREI innen is szemembe vakkant ■’lopárt árul egy bőrnadrágos féllábú hadirokkant ez is mindegy mert a serviceben a kocsikat tisztára mosták hol van a vér a barna ing a serviceben tisztára mosták Spittal /am Drau, 1962. julius, > A
