Dunántúli Napló, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-14 / 215. szám

19«. SZEPTEMBER 14. AIAPLÓ 5 LEVELEZŐINK Szakrendelést kérünk Nyllánotan szeretném megkér­dezni az Illetékesektől, hogy miért nincs lakóhelyünkön úgy, mini évekkel ezelőtt fogászati, de egyéb szakrendelés is. Tudo­másunk van róla, hogy újra lesz majd szakrendelés, de kérjük, hogy ez mielőbb történjen meg. Fogászati rendelés csak heti egy­két alkalommal van — ha vani Bőrgyógyászati kezelésre az új­hegyi szénmosóhoz kell járni, szemészetre Ujmeszesre, orr-fül, gége szakrendelést pedig egysze­rűen nem lehet találni. Kérjük, sürgősen segítsenek orvosi ellá­tásunkon, hogy ne kelljen a pécsbányatelepi lakosoknak ku­tatni, hol tudnak orvosi ellátás­ban részesülni. RVMSZAUER LAJOSNÉ Pécsbányatelep, András- bányavölgy. Nem Vegyesipari KTSZ A Dunántúli Napló augusztus 24-i számában levél Jelent meg Virág Lajosné Megyeri út 25. sz. alatti lakos és még több társa aláírással. Tarthatatlan állapotok a Megyeri úton címmel. A levél­ben az állt a többi között, hogy a Megyeri út baloldalán lévő, összedőlni akaró pajtában a Ve­gyesipari Ktsz tárolja a kárpitos bútoraihoz szükséges alapanya­got. A levél eme része pontatlan, mivel az a pajta a Pécsi Vegyes­ipari Vállalat bérleménye, a ktsz ott semmiféle anyagot nem tá­rol. NESZ KAROLT KISZOV. Feked lakossága ez évben meg szavazta, hogy a községfejlesztési alapból az állomásra kivezetik a villanyt. A tanács a szerelést meg­tárgyalta a kivitelező vállalattal és a megegyezés megtörtént. A falu lakossága társadalmi munkával az oszlopokat felállította. A kivájt lyukak közel egy hónapig üresen állottak és addig senki nem szólt semmit, azonban amikor az oszlo­pokat felállították, azonnal meg­indult a susogás, melyet a hely- I beli útőr kezdeményezett, hogy az \ oszlopok nem jó helyen állnak és I azokat ki kell szedni. Augusztus 24-én a Pécsi Közúti Igazgatóság 1756/1962. Ügyszám alatt felszólította a fekedi taná­csot, hogy 15 napon belül szedje ki az oszlopokat, mert ellenkező esetben ők a címzett számlájára, illetve terhére kiszedetik. Az in­dok, hogy az oszlopok az útpadká­ban vannak. Az ügy tisztán látása érdekében közölni kívánjuk, hogy a fent ne­vezett útszakaszt Feked község so- ját erőből készítette, melyhez a közúti Vállalat egy deka kővel hoz zá sem járult. Amióta a fenti út­szakasz elkészült, útkaparó még csak vonatra ment rajta, azon j nem javított semmit, a közúti vál- ! lalat pedig egy deka követ oda nem szállított. Mindezek ellenére mi nem vitatjuk a tulajdonjogot, de megjegyezni kívánjuk, hogy a villanyoszlopok nem az útpadká­ban vannak elhelyezve, hanem az útpadka szélén és árokszélen. A forgalmat egyáltalán nem akadá­lyozzák. Természetesen ezt a Pé­csi Közúti igazgatóság eddig még nem nézte meg. A fenti útszaka­szon semmi néven nevezendő át­Miért térnek el egymástól ? Már többszőr féttűni, hogy a Tettye vendéglő és a Borostyán étterem azonos osztályba van sorolva és mégis eltérés van a két vendéglátó hely árai között. A Tettyén 3,90 forintba kerül egy dupla fekete, a pogácsa 1,30 fo­rint. A Borostyán étteremben 3,60 forintért adják a duplát, a pogácsa 'ára l forint tíz fillér. Amikor a Tettyén ezt szóvátet- tem, azt mondta a felszolgáló, hogy így jött ki a kalkuláció. En ezt nem értem. . BENDL NÁNDOR nenő forgalom nincs és nem i ehet, mivel Fekeden nincs álló más, hanem csak megálló és az út pedig tovább nem megy. A villanyvilágítást mi nem szó­rakozásból és kedvtelésből oldot­tuk meg, az nekünk verejtékez munkánk árán jött létre, amit úgy is kell értékelni. Szebényben már évek óta van villany az állomásra és annak ellenére, hogy a szebé- nyi állomáshoz vezető út forgal­mas, ott még jobban kint vannak az oszlopok, sőt ott sok helyen valóban az útpadkán vannak. Mi lehet az oka annak, hogy egyik községben nem ugyanaz a törvény érvényesülhet, mint a másikban. Erre azt hiszem, bővebb felvilágo­sítást is tudnának a fekediek adni. Feked község lakossága kéri a szerkesztőséget, amennyiben mód­ja van rá, hasson oda a sajtón ke­resztül, hogy a dolgozók verejté­kez munkáját egy kicsit jobban becsüljék meg. HAKLIK MIHÁLY kér. vez. erdész. Papíreső a nyomda környékén A Pécsi Szikra Nyomda ud- rán igen nagymennyiségű hul­ladékpapírt tárodnak fedetle­nül. Szeles időben a Timár utcai és Toldi utcai házak ud­vara és a lakások is megtelnek szeméttel. Az utcán a járóke­lők lábára tekeredik a papír­csík, a szemükbe hordja a le­vegő, és a villanyvezetéken zászlóként lengenek a papír- szeletkék. Az említett kellemet­lenségek mellett rendkívül tűz­veszélyes, pillanatok alatt láng­ra lobbanhat a papírhalmaz egy eldobott gyufaszáltól. A papír alatt, a latfók elmondása szerint patkányok tanyáznak és elszaporodnak a környező házak pincéiben is. Ismételten kérik a környék lakói a nyom­da vezetőségét és az illetéke­seket, szüntessék meg mihama­rabb ezt a papírszemét-telepet. A Timár és Toldi utcai lakók nevében: DR. BÚZÁS JÓZSEFNÉ Köteles vagyok-e árkülönbözetet fizetni ? 1961. augusztus 8-án 660 da­rab I. osztályú piros spriccelt, nagyszemcsés mozaiklapot vá­sároltam a villányi TÜZÉP- nél. A cementlapokért 2368 fo­rintot fizettem. Egy évvel a vá­sárlás után, 1962. augusztus 28-án kaptam a következő ajánlott levelet a pécsi TÜ- ZÉP-től: „A telep a mozaiklap Betelepítjük a cigányságot A szászvári községi tanács fontos határozatokat hozott a cigánykérdés megoldását a. A tanács döntései nagy érdeklő­dést váltottak ki a községben, ami érthető is, hiszen több mint 152 emberről, a község lakosságának öt százalékáról van szó. A határozatok szerint a még nem dolgozó cigányokat elhe­lyezzük, s a cigányságot bete­lepítjük a faluba. Telket és ol- j csó építőanyagot biztosítunk számukra. (A községben fel­lelhető építőanyagok felkuta- tatása, számbavétele már meg­kezdődött.) Hogy az elhatáro­zás mennyire komoly, mutatja az a tény is, hogy a tanácsta­gok felelősséget vállaltak egy- egy cigánycsalád jövőjéért, a ktsz vasas részlege pedig fel­ajánlotta, hogy egy cigánycsa­ládnál elvégzi a házépítés al­kalmával szükséges vasmun­kákat. A cigányság általános mű­veltségének emelése céljából az ősszel alapismereti tanfo­lyamokat inditunk be, amelye­ken korcsoportonként tanítjuk a cigányokat az írás-olvasásra. NYERS JÓZSEF Szászvár. kiszámításánál az I. o. 20/20-as piros spriccelt nagyszemcsés mozaiklapra megállapított 3088 forintos egységár helyett tévesen 2368 forintos egység­árat alkalmazott, aminek alap­jön ön darabonként 72 fillér­rel, összesen 475.20 forinttal kevesebbet fizetett be válla­latunk pénztárába.” A levél vétele után elmentem a villá­nyi telepre és azt a választ kaptam, hogy amikor én a ce­mentlapokat vásároltam, még nem volt árjegyzékük. Ha tavaly pontosan meg­mondták volna a cementlapok árát, én nem vásároltam vol­na ezt a fajtát, de ha nyolc hónapon belül kapom az érte­sítést, nem is használom fel, ugyanis a cementlapokat csak idén áprilisban építettük be a lakásba. Most az a kérdésem: köteles vagyok-e több mint egy év után megtéríteni az ár­különbözetet, jogosan kéri-e tőlem a 475 forintot a TÜ- ZÉP? HARMATOS BENEDEK Nagybudmér, Petőfi u. 62. Tarthatatlan állapot van az Ipar utcában Orvosi lakást kérünk! Mi, somogyapáti asszonyok azzal a kéréssel fordulunk az illetékesekhez, hogy segítsenek rajtunk fontos ügyünk elinté­zéséi'— Az orvosról, illetve orvosi lakásról van szó. Hat esztendő­vel ezelőtt sikerült egy fiatal orvost Somogyapátiba hozni, hogy a körzeti orvos szerepét betöltse. Akkor azzal marasz­talták itt, hogy a tanács majd belátható időn belül gondos­kodik számára lakásról. Saj­nos, ez az Ígéret csak ígéret maradt, az orvosnak juttatott lakás ugyanis olyan kicsiny, hogy még a magánszemélynek is kevés. Jelenlegi orvosunk, a sok­sok valóra nem váltott ígére­tet megelégelve megpályázott és megkapott egy másik or­vosi állást. Ilymódon orvos nélkül maradunk. Gyakorlati­lag ugyanis erről van szó, hi­szen a legközelebbi körzeti or­vos — amelyhez községünket ebből a szempontból odacsa- lolták — 12 kilométerre van tolunk, s megközelítése na­gyon körülményes. Nekünk okvetlenül szüksé­günk volna orvosra, ennek pe­dig az a feltétele, hogy az megfelelő lakásban lakhassék. Ezt a lakást elő lehetne terem­teni, hiszen több olyan eladó ház van a faluban, amely al­kalmas erre a célra. A többi már csak a jóindulaton és az illetékesek támogatókészségén múlik. Vesztergom Györgyné Mivel az AKÖV- gépkocsik az Ipar utcában veszik fel a benzint, igen nagy a gépkocsiforgalom és a zaj. Ez még nem is lenne baj, ha csak nappal tör­ténik, de sajnos éj­jel is ez a helyzet. A gépkocsivezetők a járdákon szerel­nek és járatják a motort órák hosz- szat. Az uram 71 éves ember, aki egész nap dolgozik, éjjel szeretne pihen ni velem együtt. Legutóbb az YA 30-09 rendszámú gépkocsi pontosan az ajtónk előtt állt fel a járdára szerel ni, alig tudtunk a kapun kimenni. Én szóltam neki, de még neki állt ’fel­jebb. A múltkor pe­dig az YA 62-78 rendszámú kocsi a nyitott ablakunk előtt járatta a mo­torját, pontosan egy órán keresztül. Hiá­ba szól az ember, még a gépkocsive­zetők szidják meg érte, s hiába írtam már az AKÖV igaz­gatójának is, semmi eredménye nincsen. Kérem a szerkesztő séget, segítsen ezen a tarthatatlan hely­zet megszüntetésé­ben. Sipos Jánosné, Pécs, Ipar u. 6. sz. Filmbemutató Elveszett paradicsom A múlt évben tragikus kö­rülmények között elhunyt Sar- kadi Imre müveiből már ed­dig is több nagvsikerű film készült. (Körhinta, Dúvad), a Hunnia filmstúdió most &? író „Elveszett paradicsom'' címú színdarabjából készített fil­met. Sebők imre nyugdíjas tanár 75. születésnapját ünnepli. Mi- rával, a kedves rokonlannyal nézegetik a családi .ányképe- ket, akik közül se .d nem el köszönteni. A legtehetsége­sebb Sebő’ fiúra, Zoltánra, az agysebészre terelődik a szó, és Mira kéri az idős embert, hoz­zák le a padlásról, nézegessék a Zoltánról készült képeket A fiatal lány gondolatvik it egy kívánság tölti el, látni sze­retné Zoltánt. Amikor az ajtó nyílik, s egy fáradt, elgyötört arcú idegen férfi érkezik, a lány azonnal megismeri. Zol­tán sokat iszik és magába ros- kadtan ül a többiek között. Amikor nem bírja tovább a hallgatást, elmondja apjának, ami vele történt: „Apám, ma reggel megöltem egy embert.” Magzatelhajtás. Börtönnel, hi­vatásvesztéssel jár. Zoltán úgy gondolta, míg el­járás indul’ ellene, ezt a há­rom napot itt tölti a szülői házban. Apja próbálja felráz­ni, lelket önteni belé, de Zol­tán azt mondja „amire vágy­tam, megkaptam, jóllaktam, elég volt.” Mira közvetlensége, jelenléte zavarja Zoltánt, el­határozza, hazautazik. Az állo­más felé vzető útról a Balaton partjára érnek, ahol Zoltán le- gényeskedésből rámegy a jég­re, amely beszakad alatta. Sze­rencsére megmenekült. Ami­kor hazaérnek, Sebők Imié rö­videsen meghal. Elvitte a fiá­ért való aggódás. A szomorúság és bánat el- uatalmasodik Zoltánon. Az or­vos felindultsága nehezen csil- (lapodik. Elküldi Mirát, aztán j mégis örül, hogy nem hagyta egyedül a lány, ezekben a ne­héz órákban. Zoltán megszereti Mirá. és jegygyűrűt akar neki vásárol­ni. A lány. aki egyetemre jár, építészmérnök lesz, boldogan tervezgetni kezd, Zoltán gyöt­rődik, de meg kell mondja az igazságot: „Én nem vehetlek feleségül, mert megöltem egy asszonyt.” A férfi hiába akar­ja kiábrándítani, Mira hajtha­tatlan és makacsul ismétel­geti, „megvárlak”. A filmet Makk Károly ren­dezte, a főszerepekben Pálos Györgyöt, Páger Antalt és Tö- rőcsik Marit láthatjuk. Hófehérke és a hét törpe Walt Disney neve jól ismert Magyarországon. Kedves, ügyes rajzfiguráival nemcsak a gyerekek, de a felnőttek kedvencévé vált, a nálunk is bemutatott rajzfilmek alapián. A Hófehérke és a hét törpe kedves, jólismert története filmfelújításban kerül ismét bemutatásra a magyar közön­ség előtt. , Az Áutóműszaki Tanintézet őszi tervei A őszi iskolai szezon kezde­tével az Áutóműszaki Taninté­zetnél is megkezdődik a taní­tás. Az alapfokú gépjármű- vezetői tanfolyamok mellett ismét szerveztek, a kétéves szakmai gyakorlattal rendel­kezők számára középfokú tan­folyamot. A középfokú tanfolyamok képzési ideje 110 óra. A sike­res vizsga letétele után a hall­gatók szakmunkás bizonyít­ványt kapnak. Október elején kezdd meg munkáját a felsőfokú gépjár­művezetői tanfolyam, mely 10 hónap után garázsmesteri ok­levelet ad. Idén is kezdődik autóvillamosságszerelő, Diesel­adagoló és parlasztó-beállító tanfolyam, valamint gépjármű előadói iskola; A megye több helységében szerveznek motorkerékpárveze tői iskolát. Siklóson pedig hi­vatásos gépjárművezetőd tan­folyamot. Az eddig ismertetett tanfo­lyamok mellett újabb tanulási lehetőséget is biztosít a közle­kedésben foglalkoztatottak sza mára a tanintézet. Az idén el­ső alkalommal rendezik meg az akkumulátorkezelői és kar­bantartó iskolát. A tanintézetnél újszerű ‘.esz a kalauzképző iskola is. Ezen a tanfolyamon az autóközleke­dés számára jegykezelőket és darabárukezelőket képeznek ki. A tervek szerint tovább fej­lesztik a magánvezetői tanfo­lyamok színvonalát. így a ké­sőbbiekben nemcsak a jelen­legi Moszkvics gépkocsin sajá­títják el a hallgatók a gépjár­művezetést, hanem lehetőség lesz arra, hogy a kívánságuk­nak megfelelően: Wartburg, Trabant, Skoda és Zasztava típusú kocsikat is megismer­jék a magánvezetők. Az új KRESZ megjelenésé­vel egyidőben szabályokat is­mertető előadásokat is rendez­nek a megye több helyén az Autóműszaki Tanintézetnél végzett magán vezetők részére; Megszépült a szulitnáni iskola Mesének hinném, ha nem lettem volna szemtanúja az alábbi törté­netnek, amely említést érdemel. Egy reggel kopognak az ajtómon és azt mondják, megérkeztünk! Tizenöt csinosan felöltözött asz­szony állt előttem, akiket a köte­lességtudat és gyermekeik szere- rete hozott iskolámba. Meszelés­hez fogtak, felmostak, ablakot tisztítottak, és munkájuk nyomán megszépült az iskola. Odasereglet- tek a tanulók is és édesanyjukká7 együtt dolgoztak, öröm volt nézni a megbecsülést, a szeretetet, ra­gaszkodást, amellyel elhalmozták a tanulók második otthonát. Ennyi a rövid történet, de élő példamutató valóság, amelyért kö­szönetét mondunk a munkában részt vett szullmánl szülőknek, de legfőképpen az édesanyáknak. ZENTAG JÓZSEF az iskola igazgatója. — TOLVAJBANDAT FOG TUNK! — telefonált a szer­kesztőségbe a rendőrtiszt. — Van ezzel kapcsolatban né­hány probléma, nem érde­kelné önöket? A rendőrségen középkorú, magashomlokú férfi fogadott, íróasztalának felét különböző holmik foglalták el. Volt ott barna férfinadrág, rózsaszí­nű dunyhahuzat, fekete se­lyem női ruha, csíkos párna­huzat. A tiszttel szemben töpörö­dött öregasszony üldögélt. Zavarából és a mellette lévő bőröndből látni lehetett, hogy ha nem is tolvaj, de valami köze volt a bandához. — Egy darab négy milli­méteres, fehér-kék csíkozású, kb. kilencvenszer-száztíz cen timéteres ... fej párnahuzat — diktálta a tiszt. Amikor elkészült a jegyzőkönyv, fel­nézett: — Aztán ne vásároljon töb bet a tolvajoktól! — szólt az öregasszonyra. — Nem veszek én többet, dehogyis veszek! — fogadko- zott buzgón az orgazda. Higy gye el, többé nem lesz baja velem! — Hol a tolvajbanda? — kérdeztem a tiszttől, miután az öregasszony kiment. \ A károsult nem jelentkezik — Nem a banda a fontos, hanem az, ami a lopási his­tóriák mögött van — mondja a tiszt és az iroda sarkában álló kis asztalra helyezte a ruhaneműt. Aztán kiment, s kisvártatva egy marék kar­órával tért vissza. — Mindegyiknek története van! — mondta és átnyújtot­ta a zegyiket. Svájci gyártmány, finom és precíz készítmény. A napo­kat is mutatja, bár gótikus számlapjáról ítélve, régebbi lehet. — Az órát háromtagú tol­vajbanda lopta. A tolvaj — egy középkorú asszony — eladta az órát egy 18 éves lánynak. A lány, mivel az órának valami kisebb hibája volt, elment vele az óráshoz. Véletlenül éppen ahhoz az óráshoz, akitől a tolvaj az órát lopta. ' Az órás azonnal megismer­te, hiszen tizennyolc évvel ezelőtt vette a feleségének házassági évfordulójára. Na­gyon örült, mert abban a hi- szemben éltek a feleségével, hogy az órát a Mecseken vesztették el. Az órás tehát szerencsés megtalálónak vél­te a tolvajt, s mivel a 18 éves lány 200 forintért vette meg az órát a „szerencsés megta­lálótól”, az órás azonnal ki­fizetett 200 forintot. A rendőrség persze tudta, hogy az óra nem a Mecseken veszett el. Egyik nap megje­lentek az órás lakásán a tol­vajjal és eljátszatták a lo­pást. Az órás felesége a kony hában „mosott”, a tolvaj asz- szony pedig belesett a szoba­ajtón. Látta, hogy az óra fénylik a rádió tetején. Be­surrant és elemelte. — Tehát élj átszőttük az lopási históriát — folytatta a tiszt. — És tudja mi az ér­dekes? Az asszony nem akar ta elhinni, hogy az órát el­lopták tőle. Talán még ma is kételkedik benne. A BANDA a rendőrségi fogdában csücsül, a lopott holmik előkerültek, a foszto­gatók vallomást tettek — min den megvan hát, csak éppen a károsult nem jelentkezik. Mint annál a két női arany­karóránál is, amelyet a tiszt most vett fel a tenyerébe. Pedig drága órák lehetnek, s amint a tiszt mondja, már újságban is hirdették a dol­got. S mégis: a károsultak hallgatnak. A tiszt szinte kifogyhatat­lan az órahistóriákból. Július közepén esett meg a Séta té­ren. Éjszaka volt, egy alapo­san beszipkázott férfi leült a padra. Kitárt karokkal aludt, órája ezüstösen fény­lett a csuklóján. Könnyű dől ga volt a tolvajnak: egysze­rűen leszedte a karjáról. Ami kor a férfi felébredt, csak szíj volt a csuklóján, óra nem. — És jelentkezett a káro­sult? — Dehogy! Éppen az a baj, hogy ez sem jelentkezett, a lopási történetet a tolvaj mondta el. Arra támaszkod­nak. A nyomozáshoz azon­ban a károsultra is szükség lenne. Summa-summárum: ha a károsult nem jelentke­zik, akadályozza a rendőrség munkáját... A tiszt egy arany pecsét­gyűrűt mutatott, amelynek szintén nincs gazdája. Én a ruhaneműre pillantottam, amit a sunyitekintetű öreg­asszony hozott be. Megkér­deztem a tiszttől, hogy ezt is a tolvajbanda lopta-e? — Igen — mondta a tiszt és belekezdett egy újabb his­tóriába. Ennek Gyárváros a színhelye és egy öregember a szenvedő alanya. Saját házában lakik az öreg, nyárikonyhát is épített az udvarába, Itt, a nyári­konyha előtt vágta komóto­san a fát, amikor a tolvaj­banda egyik női tagja meg­jelent nála. A középkorú nő beszédbe elegyedett az idős férfival. Az öreg nem is sej­tette, hogy miközben őt szó­val tartják, a nő társa besur­ran a lakásba és kifosztja. Csak annyit látott, hogy meg jelenik egy hasonló korú ba- tyús nő az udvarban és hívja a társát... A PÁRNAHUZAT is ebből a lakásból való! — mutatott a tiszt a magasra halmozott holmira. — Ez a história egyébként már nem érdekes számunkra! — tette hozzá. Itt a károsult már jelentke­zett. mi pedig azokkal szeret­nénk beszélgetni, akik még nem adtak magukról életjelt.; Azokat várjuk, hogy a tolvaj banda minden tettét napvi­lágra tárhassuk... Magyar Lászl> Útban vannak a villanyoszlopok?

Next

/
Oldalképek
Tartalom