Dunántúli Napló, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-09 / 211. szám
IKAPLÖ .erMűteremlátogatáson Vincze Győzőnél Tí* képzőművész kapott ebben az évben a megyei tanácstól egy hónapos alkotószabadiágra ösztöndíjat, köztük Vincze Győző festőművész, a Pécsi Nemzeti Színház díszletfestő műtermének vezetője. Jókai utcai lakása műtermében találom. Nyári munkájáról, élményeiről beszélgetünk. — Alkotószabadságomat a sásdi járásban lévő Bikali Állami Gazdaságban töltöttem — mondja. — Ismeretségem ezzel a gazdasággal nem újkeletű. Még az elmúlt esztendőben a színház művészei és az állami gazdaság dolgozói találkozót rendeztek. Ezen a találkozón én is részt vettem s ekkor ismerkedtem meg a gazdasággal, dolgozóival. Hívtak* ha tehetem, töltsék náluk egykét hetet, dolgozzak, fessem meg az 6 életüket, munkájukat. Amikor megkaptam az ösztöndíjat, elhatároztam* hogy élek ezzel a meghívással* már csak azért is, mert nagyon megtetszett nekem ez a környezet, az itt dolgozó emberek s maga az egész valóban nagyüzemi gazdaság élénk munkaritmasa. Vincze Győző az aratás napjait választotta arra, hogy ecsettel és palettával végigkísérje a gazdaság életét. Az aratást, a föld gazdag termését a művész „gazdag termése’’ is nyomon követte: több mint harminc festmény ennek az alkotószabadságnak eredménye. Valamennyi kép a munkáról készült, színeikben derűsek, optimizmust sugárzóak. — Jó volt a termés, vidámak voltak az emberek, szép volt az idő, nem is lehet erről borongós színű képeket festeni — mondja. — Megragadott Vincze Győző műtermébe». engem a gazdaság gépesítésének nagy aránya, a hatalmas táblák. Ez a kép, az élmény, én úgy érzem, hogy a művészt is új formakeresésre serkenti. Azt találtam, hogy ezt a tartalmat legjobban — egyszerűen mondva — nagy, széles ecsetkezeléssel tadom legjobban kifejezni. ' a A képeket szemléivé meg kell állapítanom, hogy Vincze Győző valóban jó stílust választott élményei megörökítéséhez. — Ogy érzem, hogy ez a nyár volt a legjelentősebb kutató, kereső munkámban. A helyszíni élmények, a gazdag benyomások találtatták meg velem régen keresett kifejezési módomat — mondja. Táborozás. Bégebbi képei inkább grafikai megoldásúak, aprólékosabb kidolgozásúak voltak. A mostaniak festőiek s a mai élet ábrázolói. S még egy: a dolgozó ember hétköznapjairól szólnak, előtérbe a dolgozó embert állítva. Szinte egyetlen képe sincs* a nyáron festettek közül, amely ne a munkát ábrázolná. A képek többsége még nem teljesen befejezett* de már ebben a „félkész” állapotban is nagyon kifejezők, kompozíciójuk érett művészre vallanak, színhatásuk pedig derűs, kellemes. Ezt lehet elmondani az Aratás, Kazalrakás, Komlószüret, Gépi fejés, Kukoricakapálás című képeken kívül még számos festményére. A bikali halastavat számos képen hol előtérbe helyezve, hol a háttérbe ábrázolva festette meg s ha nem is ez egy festményen az elsődleges, de engem a tó színei külön megragadtak. A víz tükröződése, a fények és árnyékok „játszadozása’’ mindegyik képen szinte külön élmény. Az alkotószabadság Idején készült képeiből decemberben kiállítást rendez, addig a festmények befejezésén dolgozik. Nem vitás, hogy Vincze Győző művészi munkásságában ez az esztendő a legjelentősebb: megtalálta önmagát, egyéniségét s az egyéniségét legjobban kifejező stílust is. <—ray) A II. VATIKÁNI ZSINAT Egy hónap múlva ül össze a XXI. egyetemes zsinat Éles harc a két irányzat között Egy hónap múlva, október második hetében ül össze a római Szent Péter Bazilikában a II. Vatikáni Zsinat, az egyház kétezer éves történetében a XXI. egyetemes zsinat. Az előkészítő munkálatok, a beérkezett óhajok és posztulátu- mok értékelése,- a főbizottságok tanácskozása 1959 óta folyik. Mégis, most a zsinat közeledtével a helyzet bonyolultabbnak tűnik, mint valaha. Az eltelt időszakban az igen gondos előkészítő munka ellenére, nem tisztázódtak, hanem sűrűsödtek a problémák. Nem mintha az egyházi és világi katolikus és protestáns részről nem történitek volna mélyreható és átfogó kísérletek a problémák rendezésére és a nagy tanácskozás irányvonalának határozott kijelölésére. Annak, hogy ezek a kísér letek nem vezettek jelentősebb eredményre és a szembenálló álláspontok tekintetében nem sikerült valóságos közeledést létrehoani, más, mé lyebb oka van. A fcutóbbá L Vatikáni Zsinat óta két világháború rázta meg a földkerekséget, forradalmak száguldottak végig a világrészeken, megszületett a szocialista országok hatalmas tábora, szétbomlottak a gyarmatbirodalmak és nagy számú Új ország és nép lépett a világ történelem színpadára. A kar pdtalizmus áütalánoa válsága magától értetődően érezteti hatását ax egyházon belül is és megnehezíti mindazoknak a problémáknak valóban új szel lemű megközelítését, amelyekkel a zsinat szemben találja magát. Miiídezen túl az általános válságnak az egyházra gyakorolt hatása mellett szem lélői lehetünk az egyház saját külön válságának is. Ezt katolikus teológusok és a klérushoz közelálló világi embereik sem tagadják. Az Esprit című francia folyóirat 1961. decemberi számában Joseph Congar páter, a zsinatelőkészítő bizottság tagja, például így móri fel az általános helyzetet: „Olyan világban élünk, amelyben min den negyedik ember kínai, min den harmadik ember kommunista uralom alatt él, és két keresztény közül csupán egy katolikus. A Herder Korrespondenz című német katolikus folyóirat pontos adatokban mutatja ki a világ lakódnak számához viszonyítva a keresztények számának csökkenését. „A pillanatnyi születési arány mellett évente 8 millió katolikus születik, ezzel szemben 31 millió nem keresztény" — írja a többi között a folyóirat hoz szorulva Alt és megrettenve pislogott a félhomályban. Wolters szakaszvezető is a földön feküdt egy nagy gerenda zuhant a lábára. Thiel káplárral együttesen megszabadították a másik német katonát. Az első biztonsági intézkedések után terepszemlét tartottak. A folyosó bejárata is beszakadt és rádöbbenték a szörnyű valóságra, élve él vannak temetve a föld színe alatt 150 méter mélységben. Zena Lucsenko, az egyik orosz lány azelőtt ápolónő volt. A kis kézipatikájának majdnem egész tartalmát felhasználta, hogy helyreigazítsa Wolters törött lábát. Bracken miután eltemette a negyedik orosz lányt, Ludmillával és Olgával nekilátott az élelmiszerraktár tartalmának megvizsgálásához. Volt ott minden — húskonzervek, szárított hal, gyógyszer, még parafint is találtak, úgyhogy a világítás kérdését úgy ahogy megoldották. Az egyik orosz lány talált még egy láda villany- lámpát is elegendő élemmel és kis égőikkel... Az első megrázkódtatás trtán néhány nap telt el, míg a kedélyek lecsillapodtak. Időközben teljesen átkutatták a folyosót és a raktárt, a folyosó mennyezetén találtak egy 15 centiméteres átmérőjű csövet, amelyen keresztül vfBanydrótofcat vezették a föld mélyébe a németek. Gyufával megállapították, hogy a cső nem sérült meg, mert rajta keresztül kaptak levegőt. A folyosó falán talajvíz is csöpögött, úgy hogy a legszükségesebb élet- feltételek megvoltak. Elhatározták, hogy megkísérlik magukat kiásni. Az ásás igen lassan ment, mert a talaj elég kemény volt. Felváltva dolgozott a két férfi és a három nő, mégis naponta alig tudtak egy köbméternél több földet kikaparni. Ásónak tíz ujjúkat és konzervdoboz fedeleket használtak. Néhány nap után Thiel megúnta az ásást és javasolta, lakjanak jól, dorbézoijanak egyet és utána legyen mindenki öngyilkos. Thiel javaslatát Wölters is támogatta, mert lábcsontja nem igen alkart összeforrni és állandó fájdalmai voltak. GYILKOSSÁG Bracken nagyon aggódott, mert a két német kedweszté- se rájuk is átragadhatott volna. Egy napon meg is történt a tragédia Woltersmak a szokásosnál is nagyobb fájdalmai voltak és Olgát az egyik orosz lányt mellérendelték, hogy vigyázzon rá és szolgálja ki. Bracken, Thiél, Zena és Ludmilla a tárnát vájták. Egyszerre a raktárból Wol- terc kacaja hallatszott ki. Zena Olgát hívta, de a lány hangja nem hallatszott. A raktárban borzalmas látvány tárult eléjük. Wolters mellett Olga élettelen teste feküdt, Wolters pedig még min dig a nyakát szorongatta és őrülten hahotázott. Beleőrült fájdalmába. A következő pillanatban pedig újabb tragédia játszódott le. Bracken, Zena gyűlölettől eltorzult arcát pillantotta meg maga mellett, kezében Thieü pisztolyát tartotta és egy dörrenés kioltotta az őrült Kolters életét is. Most már csak négyen maradtak. Dolgoztak, ettek és aludtak. így ment ez napról- napra, fejük felett pedig napnap után magasabb lett. Egy napon azonban meg kellett állni. A további fúrást egy sziklaréteg megakadályozta. — Thiel javaslatára, dinanrittal eä is távolították az útjukba eső sziklát. A tárna ekkor már majdnem száz méter magas volt. Mind a négyen olyan soványak voltak már, mint négy csontváz, csak szédelégtek. A fizikai kimerültség okozta Thieü vesztét Egy napon Váj ás köziben leszédült és lezuhant a mélységbe. A három embert uralmába kerítette a letargia. Kilátástalannak találták a további küzdelmet. Elemeik is elfogytak, a parafiniból is kevés maradt és mindhárman tudták, hogy a teljes sötétség újabb tragédia nem is váratott magára sokáig. Egy napom hiába éforesztgették Ludmillát, teste meleg még, de élettelen. Egy konzervfedéllel elvágta ereit és elvérzett. UTOLSÓ ERŐVEL Ez a tragédia mintha új erőt adott volna Brackennak. Emberfeletti erővel vájt tovább. A rézsű tosan emelkedő tárnába egy üreget vájtak, felhozták a raktárból a szükséges élelmet, úgy hogy nem is jártak már többé le az első raktárba. Egy napon elérkeztek az agyagrétegig, majd néhány nap múlva szárazabb földrétegre bukkantak, amely mind jobban és jobban omladozott. Néha-néha kavicsokra is akadtak. Egy napon örömteli kiáltás tört ki Zena torkából a föld között gyökereket találtak. Tudták, hogy ez már a kínlódásuk végét jelenti. Ahol gyökér van, ott vannak a fák is és ott a föld felszíne nincs már messze. Végre ez a nap is elérkezett. Négy év után újból a napvilágom voltak. Először fájdalmas volt ez az érzés, de, gyorsan megszokták. Miután 1948 augusztusában kikerültek a kórházból, Claude Bracken és Zena Lucsenko összeházasodtak. A válság közepette összeülő zsinatot emellett mélyreható belső ellentétek marcangolják. Talán a legérdekesebbek a Vatikánon belül jelentkező nézet eltérések. Rendkívül figyelemre méltó megállapításokat tett Kürig professzor a zsinat közeledtével a különféle területeken : mind élesebben jelentkező el- i lentétekről. A problematikus kérdések áttekintésénél általá- j ban meg lehet állapítani a két irányzat küzdelmét. Szerinte az egyik oldalon állnak a német püspö kök, valamint a keleti egyházak püspökei, ők az előhar- I cosai annak, hogy igazítsák j hozzá az idők szelleméhez az I egyházat formailag és tartal- ; milag is. A másik oldalon áll í az olasz klérus és mindenekelőtt a római kúria. Ennek a csoportnak a célja az Actio Catholica aktivizálása hagyományos alapon, az egyházi hatalom további koncentrációja a kúriában és megakadályozása a katolikus egyházon beiül az olasz Mért» túlsúlyának csökkentését célzó kísérleteknek. A német klérus reform- I követeléseivel szemben a kú- ‘ rfa a zsinatiból nem akar mást csinálni, mint egy barokk- pompájú, óriási demonstrációt az egyház nagyságának és elszántságának bizonyítására. Érdekesen jelentkezik a kúria taktikája a hivatalos nyelv kérdésében is, A kúrián» bíborosok határozott fellépésével a latint tették a zsinat hivatalos nyelvévé, jóllehet a németországi, amerikai, ázsiai és afrikai bíborosok az Egyesült Nemzetek Szervezetében uralkodó egyidejű fordítási rendszer mellett foglaltak állást. Ez lehetővé tette volna a vitát az ölő nyelveken. Az olasz túlsúly létrehozására Küng jellemzőnek tartja, hogy a negyven németül beszélő püspökkel szemben kétszáz- kilencven olasz nyelvű püspök vesz ma jd részt a zsinaton. Rendkívül érdékes probléma az úgynevezett keresztény egység kérdési vagyts a katolikus és protestáns egyházak kibékítésé r.ek és egyesítésének ügye. Ennek útjába viszont leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak. Hadd említsünk meg néhányat! Protestáns részről éles támadások hangzanak el a katolikus hierarchia, a bíborosi cím és általában a katolikus egyházon belül rangkórság, a túlzott centralizáció és a püspöki hivatal katolikus felfogása ellen. A jelenlegi egyházi méltóságokat protestáns oldalról feudális maradványoknak tekintik, nagyot* önállóságot és hatáskört követelnek a püspökök számára és sokan állást foglalnak amellett, hogy a püspököket éppen úgy, mint az egyház első évszázadaiban, a világi és egyházi emberek együttesen válasszák. Politikai tekintetben a Vatikán természetesen befolyásának növelésére törekszik. A nyugati világban ma a vezető szerep a túlnyomóan protestáns országoké és ezek az országok, mint gyarmatosító hatalmak, jelentős mértékben érdekeltek Afrika és Ázsia fiatal, független országainak gazdasági életében is. Ahhoz tehát, hogy a vatikáni politika és a katolikus egyház elképzelései hatékonyabban érvényesüljenek, meg kellene erősödnie a római befolyásnak a túlnyomórészt protestáns országokban, valamint az afrikai és1 ázsiai területeken. Ez az irány I zat érthetően a protestánsok ellenállásába ütközik. Érdekes végül megvizsgálni azt a kérdést, hogy különféle körök milyen szerepet játszatnak a zsinatnak a kommunizmus elleni küzdelmében, illetve miként szemlélik a zsinat és a marazms; viszonyát. E tekintetben a véleményeket két csoportra lehet osztani. Az egyik, a reálisabb, azt az álláspontot hirdeti, hogy a zsinatnak politikailag a feszültség enyhítését kell előmozdítania és igy nem szabad marxista-ellenes fórummá változnia. Jellemző például a már említett Congar páter véleménye: Anélkül, hogy elhallgatnánk a filozófia, a természettudomány, a társadalomtudomány és a közgazdaság területén a marxizmus által felvetett kérdéseket, van egy terület, ahol lehetőség nyílik a pozitív érintkezésre. Ez a terület a béke megszervezése. Általános az óhaj, hogy a zsinat valóban tegyen valamit a békéért". A spanyol Aranguren professzor jóllehet; azt állítja* hogy az egyháznak állást kell foglalni* a materiaüzznussai szerbben* a hangsúlyt e tekintetben — ahogy 6 mondja —* nem a „marxista materializmusra”, hanem az úgynevezett jóléti állaim materializmusára helyezi Szerinte a jóléti állam bizonyos értelemben sóikkal „materialistább”, mint a marxista állam* mert a kommunizmus állampolgárait önzetlen ségne nevek, míg a nyugati állam éppen az egyén anyagi önzésére épül, t az* tekinti a gazdaság élet hajtómotorjának. A zsinat és a marxizmus kapcsolatát vizsgáló másik álláspont kíméletlen harcot követéi a szocializmus tanai, de mint alább látható, még inkább a szocialista országok politikája ellen. Mi sem jellem zőbb, minthogy ennek a nézetnék egyik előharcosa Franz Josef Strauss, nyugatnémet hadügyminiszter. Strauss a nyugatnémet Herder kiadó által megjelentetett Wort und Wahrheit című folyóirat kü- löntszáimában* az „Umfrage zum Konzil”-baa azért foglal áMást a keresztény egyházak egysége mellett, .hogy „közösen vegyék fel c küzdelmet a közös veszedelemmel, a kom munizmus antíkrisztusi hatalmi igényeivel szemben”. Világos ebből, hogy Strauss és a hozzá hasonlók mindenképpen reakciós politikai céljaik érdekében igyekeznek felhasználni a zsinatot, s azt várják tőle, hogy „morálisan támassza alá” a Nyugat politikáját Ugyanilyen világosan fogalmazott a zsinateiőkészítö bízott gág második ülésén Ottaviani bíbaroa. Min* mondotta: „elérkezett a pillanat, amikor a kommunizmus elleni erőteljes támadás számára különösen kedvező « helyzet’. Látható ezekből, hogy nem lebecsülendő erők a zsinatot valamilyen fajta „vallásos NATO“ vá akarják változtatná. Ha megint ez az irányzat kerekedne felül, akkor a zsinat rendkívül káros hatást gyakorolna a nemzetközi helyzetre, de magára a katolikus egyházra is. A békés egymás mellett élés megvalósulásában reménykedő emberiség, mindenekelőtt a katolikus dolgozó tömegek viszont azt várják, hogy a zsinat utasítsa el az Ottaviani—Strauss-íéle vonalat és ne váljon a hidegháború fórumává. A zsinati programból egyelőre csaknem teljes egészében hiányoznak az emberiség fő kérdései. Pedig jelentősége, értéke épp azon és egyedül azon múlik, mii szándékozik és mit képes tenni a legfőbb kérdés, a béke előmozdítására. Pethő Tibor Tekintse meg újszerű ina them a fa ló a h a i Ma délelőtt 1© órakor a Színház léi cn „Humán Kató“ Női Knházati ÜTSZ A
