Dunántúli Napló, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-05 / 207. szám
(-if trt —19«2. SZEPTEMBER 5. NAPLÓ Premier előtt ruhapróbát s indul á színpadra. Mi is indulunk a színház legmagasabb részére, a díszlet- festők nagy termébe. Vincze Győző műteremvezető, Zsámár Tibor és Baronovics Ferencné társaságában nagy buzgalommal dolgozik a padlóra fektetett hatalmas díszleteken. Nagy ecsetekkel — a legkisebb is csaknem egy méteres — festik a díszleteket. — A Bajadér és a Cyrano díszleteit készítjük — mondja Vincze Győző. — A színek élénkek, operetthangulatúak. Az operett díszleteinek festésére közel egy mázsa festéket használnak el._ A Bajadér dísz leteivel párhuzamosan már készítik a Cyrano díszleteit Is. Mint a színház többi munkahelyein, itt sem lehet késni, a betervezett időre készen kell lenni, itt nem lehet határidőmódosítás. — Készen is leszünk időre — mondja Vincze Győző, most körülbelül több mint felével már végeztünk. A színpad a műterem alatt van, felhallatszik a próba. Az egész színház él, lüktet a munka ritmusa s reméljük, hogy a jó vetést gazdag aratás követi majd.™ Garay Ferenc 1 Több hektoliter tinta, 30 ezer töltőtoll, 38 ezer ecset, 35 ezer doboz színes-ceruza,12 ezer 500 kiló kék borító- papír vórja az üzletekben a pécsi és baranyai diákokat Már hetek óta tárt a városban a tanszervásár, tegnap az iskolaév megkezdésének első napján mégis zsúfolva voltak még az üzletek. A papír- és írószerboltok megteltek vásárlókkal és a pultok mögött nehéz dolguk volt az eladóknak. Füzetcsomagok, tollak, ecsetek, festékek, Ceruzák, hegy- zők, tolltartók, az iskolai munka mindmegannyi elengedhetetlen kelléke talált e napon is gazdát. — Továbbra is számítunk a nagy forgalomra — mondták az üdétekben vezetők és eladók, s hasonló véleményen volt Knapp Tibor elvtárs is, a Papír és Irodaszer Értékesítő Vállalat igazgatója — Már augusztus elsejétől árusítják a boltokban a tanszereket. Megfelelő propagandát fejtettünk ki annak érdekében, hogy a szokásosnál is előbb vásárolják meg a szülők a szükséges füzeteket, írószereket, idén mégis eltol iódott kissé a forgalom. Bár a tavalyi „idény” 6 900 000 forintos for„civilben* is igen jól mutat a művésznőn, jól illik platina- szőke hajához, kissé zöldes szeméhez, karcsú alakjához. Míg a fotoriporter felkészül a fényképezésre, addig néhány szót váltunk. Sietnie kell, mert a színpadon várják... , — Nagyon tetszik ez a szerepem, szép az operett zenéje — mondja, miközben gombostűzik rajta a ruhát. — Pécsett mint a színház tagja, ez lesz első szerepem s szeretnék a Bajadér szerepében a pécsi színházlátogatók szívébe férkőzni.... a szerep, hogy úgymondjam, nagyon „fekszik” nekem hanganyagban is. Szerepemet már a nyáron megkaptam, olvasgattam, tanultam. Az asztalon egy másik kosztüm rajzát látom. . Kosztüm? Hm. Szóval... elől alig valami ruhaféle... mondhatnám igencsak lenge „öltözék”. — Ez is Bajadér „kosztümje’’ — mondja Majoros Teréz. Kérdem, hogy ott, ahol nincs ruha, ott... — Egy egész testszínű, testhezálló „trikó” takar majd. de ezt a „trikót,’ nem venni észre — mondja a művésznő. Persze, ha nem venni észre, akkor minek az a trikó? — koc káztaton meg a kérdést, amire feddő pillantás a válasz... A szabóműhelyben mindenütt ruhák, ruhák, három varrónő pedig szorgalmasan csend ben varrja az újabbakat. — Több mint 30 női jelmezt készítünk erre az operettre — mondja Majoros Teréz, s mind mind selyemből, muszlinból, nylonból... Villan a vaku, kész a fénykép s a művésznő is befejezi a A napokban különös vendég látogatott el a veszprémi Szél utcába. Czilli Bálint veszprémi lakos a késő esti órákban házuk táján hangos disznóröfögésre tett figyelmes, s miután a hang adóját ketrecéből elkóborolt sertésnek vélte, arra gondolt, hogy kukoricával udvarába csalogatja és reggel majd értesíti a szomszédokat. A jámbor állat hűségesen követte a kukoricát morzsoló férfit, aki csak a legközelebbi utcai villanylámpa alatt vette észre, hogy nem egyszerű házisertést, hanem jól megtermett vaddisznót csalogat maga után. Czilli Bálint nyomban értesítette a veszprémi állatkert gondnokát, aki rögtön ráismert a szökevényre. A városnéző sétára indult vaddisznót végül is tetemes élelmiszeradag „felszolgálásával" sikerült gondozójának visszacsalogatnia az állatkerti karámba. galmához képest javulást mutat az idei 7 600 000, mégsem vagyunk elégedettek, mert ebben az évben lényegesen több általános iskolás korú gyermeket írattak be az iskolákba, mint tavaly. Úgy gondolom, hogy a szezonvégi kiárusítás csökkentette a tanszerek forgalmát, mely szeptember első napjaiban nagyonis fellendült. A vállalat számai mindennél többet mondanak az idei tanszer ,,fogyasztásiról. Augusztus első napjaitól. 1 millió 900 e/er füzet került a boltokba. Ezekből előre készítették el az osztályonként szükséges csomagokat a boltok dolgozói idén Pécs után Szigetváron, Siklóson, Pécsváradon és más járási szék helyeken is. Augusztus elsejétől több mint 200 ezer darab grafitceruza fogyott. Ezzel kapcsolatban megjegyezték a PIÉRT-nél, hogy sokan kimondottan külföldi grafitceruzát keresnek, noha a közismert Hardtmuth Scala és Mefisto grafitceruzákkal például teljesen egyenértékű a magyar Mercur, s áruk is azonos. A grafitceruzákon kívül rengeteg pasztell-iron került a pécsi és baranyai boltokba, ösz- szesen 35'ezer dobozzal. Minőségük különféle: Tulipán, Mu- rilló. Supercolor és egyéb. A vásárlók régi panasza, hogy a pasztellceruzák hegye törékeny. Ezzel kapcsolatos szaktanács: színes ceruzát csak borotvaéles késsel, vagy jóminőségű hegyzővel szabad hegyezni. Idén sok jó hegyző került és kerül a közeljövőben az üzletekbe, a magyar ceru- zahegyezők pótlására kínai és Befejezték a „Pillantás a hídról“ szinkronizálását Hírek a Pannónia filmstúdióból A Pannónia filmstúdióban az őszi filmújdonságokat szinkronizálják, feliratozzák. Befejezték Arthur Miller nálunk is játszott nagysikerű drámája, a Pillantás a hídról filmváltozatának magyar hangfelvételét, s elkészült a lengyel művészek érdekes, lélektani kérdéseket boncolgató filmje, „Az elnök úr látogatása" című alkotás magyar szinkronja is. A műtermekben most dolgoznak két új szovjet film szinkronizálásán, ezek közül az egyik — emelynek címe: Iván gyermekkora — részt vesz az idei velencei filmfesztiválon is. A másik film címe: Hét szél szárnyán. Készül a Sárga cipő története című, ugyancsak lengyel film szinkron-szövege, s feliratozzák az Utazás a léggömbön című francia filmet. I lengyel hegyzőket importál- I tunk, ezekből kapnak majd a pécsi és baranyai boltok is Ebben az évben nőtt a hagyó I mányossal szemben a műanyag tanszerek aiánya. Idén fa háromszögű .vonalzók helyett műanyagból készülteket hoztak forgalomba, és „átváltoztak” az ecset- tálak is. A tollszárak, ecsetek egy része műanyagból készült, sőt kapható műanyag tolltartó is. Műanyag füzetborítókból idén sem tudtak megfelelő mennyiséget biztosítani, százezerre lett volna szükség, s mindössze 43' ezer darab került a boltdkba. Ebben az évben először, műanyagból készült ellenőrzőkönyv-borítót is lehet kapni. Érdekes megfigyelés, hogy iskolatáskákból inkább a bőr javára tolódik el a kereslet. Háton és kézben egyaránt hordható aktatáskából 14—15 féle kapható, s mintegy 4700- at hoztak forgalomba a pécsi és baranyai üzletekben. Töltőtollból 18 ezer darab került a boltokba, ecsetekből 38 ezer. töltőtollból további 30 ezer vár eladásra. Tintából több hektoliternyit tárolnák a PIÉRT három emelet mély raktáraiban. Van elegendő gombfesték, paletta, tus, füzetcímke, vonalzó, körző, közőkészlet és kék csomagoló papír. Ez utóbbiból 12 500 kilót hoztak forgalomba a megye boltjaiban. Átmeneti hiány van rajztanokból, mert a gyár nem vállalta az időbeni szállítást, de egy héten belül ebből is lesz elegendő, minden tanuló beszerezheti az iskolában előírt mennyiséget. H. M. járó csarnoktól. Arany keretes szemüveget hordott, őszülő halántéka volt, jó megjelenésű, ötven év körüli férfi volt. . — A Fogarasi útra vitette magát. — folytatta a sofőr — Útközben elmesélte, hogy geológus-mérnök a foglalkozása, s már két éve idejár Pécsre, de még sohasem volt olyan rze rencséje, hogy az állomáson várja a taxi. Nagyon kedélyes embernek látszott, fütyórészve hajtottam a Kórház térre, miután az őszülő utas leszállt. — A Kórház téren jelentkez tem a forgalmistánál. — Izgatottan mondja a kagylóba, hogy az a házaspár, amelyet a Balokányba vittem, telefonált hozzájuk. Az asszony ugyanis a kocsiban hagyta a retiküljét, iratokkal, ékszerekkel és harmincnyolcezer forint készpénzzel, amit házra gyűjtöttek össze... — Amikor a harmincnyolcezer forintot kimondták, kivert a veríték. Odarohantam a kocsihoz és feltéptem az ajtaját. Hiába: a retikül nem volt sehol. De hol lehet, hiszen csak egy utast vittem a házaspár után!... .:. Negyedóra múlva szélvészként száguldottak a Fogarasi utca felé. A házaspár meg egy rendőr ült a kocsiban. Az aranyszemüveges férfinél volt a retikül... Celhevülten fújja a füstöt, ■ eltelik néhány perc, mire valamennyire megnyugszik. Végül arról beszél, hogy kétszáz—kétszázharminc kilométert tesz meg naponta a városban. Akkora távolságot, amivel Pestre lehetne utazni. Elég sok ez, hiszen nem egyenes és széles úton, hanem a szűk és girbe-gurba pécsi utcákon jár a pécsi sofőr. — Nincs olyan zuga ennek a városnak, amit nem ismernék! — mondja megbocsátó mosollyal. Arcára van írva, hogy azért szereti ezeket a girbe-gurba pécsi utcákat. — Magyar — Országos Mezőgazdasági Kiállítás Budapest, 1962. szept. 1 — 23-ig Nyitva 9—21, vasárnap 8—21 h.-fg / Vaddisznó — városnéző sétán A TAXISOFŐR velem, hogy egy fi tying je sincs. — És mi történik ilyenkor? — Ilyenkor személyi igazolványt kérünk, felírjuk az illető adatait, majd bizonyos idő múltán megpróbáljuk behajtani a pénzt. Képzelje: a vállalat tőlünk, a sofőröktől követeli meg, hogy az ilyen adósságot beinkasszáljuk. A vállalat még a kisújját sem mozdítja meg érte: nekem kell veszekednem az ügyféllel. S ha mégsem sikerül a pénzt vissza szerezni, tőlem vonják le az összeget... Tudja, nagyon kellemetlen ez számunkra, és talán igazságtalan is. Pesten például megkérdeztem az ottani taxisoktól — a vállalat veszekszik a lógós ügyféllei, nem pedig a gépkocsivezető ... V isszatérve az utasokra, Nagy Tibor azzal summázza véleményét, hogy a legtöbb utas azért jó és közlés kény. Szívesen beszél a sofőrrel. A gyalogosokat is megemlíti. Azt mondja, az egész országot bejárta már, de sehol sem látott olyan fegyelmezetlen gyalogosokat, mint Pécsett. Külö- , nősen a tizennyolc—húsz év közötti fiatalemberek meggondolatlanok — ha lánnyal vannak. Rettenthetetlenek akarnak látszani, még az utolsó pillanatban sem ugranak félre. Nagy butaság, hiszen sohasem a gépkocsi húzza ilyenkor a rövidebbet Végül az emberi feledékeny- ségről mesél anekdotákba illő történeteket. Hogy mi mindent hagynak ott! Kesztyűt, esernyőt,' ballonkabátot, sőt!.. — Négy évvel ezelőtt egy házaspárt vittem a Széchenyi tértől a Balokány-liget sarkára — emlékszik vissza Nagy Tibor. — Mivel este tíz óra volt már, kimentem a pályaudvarra, az akkor érkező gyorshoz. Éppen akkor értem oda. amikor az első utas kilépett a ki— A következő kategória? — Van még néhány. Az egyik a felvágós típus. Meg se kérdi, hogy szabad-e a kocsi, csak bevágja magát a hátsó ülésre, és tábornoki hangon közli, hogy hova akar menni, őszintén szólva, nem szeretem ezt a típust, mert úgy néz ránk, mintha a gépkocsi tartozékai, amolyan volán-melletti robotemberek lennénk... M egint elsorol egy típust: ezeket kötekedőnek nevezi el. Azt mondja: mindig veszekednek a sofőrrel. Notórius összeférhetetlenek. A taxisok szinte személyesen ismerik valamennyit Ezért, ha felbukkannak a kocsi közelében, a sofőr megkettőzött figyelemmel néz a telefonra. Abban re ménykedik, hogy megszólal és máshova küldik el. A kívánság persze ritkán teljesül, a taxisnak a kötekedővel kell mennie. — A legkellemetlenebb a nem fizetők típusa. Az olyan embereké, akik nem akarnak fizetni. — Ilyenek is vannak még? — csodálkozom. — Sajnos — mondja a sofőr. — Ez a legrosszabb a mun kában. A vállalati előírás ugyanis azt mondja, hogy az olyan utasoktól, akik a gk-ve- zető megítélése szerint nem tud nak majd fizetni, előre kell kérni a pénzt Ez az előrekérés nagyon kínos. És ami a legnagyobb baj: azt sem tudom, kitől kérjem. A rosszabbul öltözöttektől? Azoktól aligha, mert ha a taxihoz jönnek, akkor azoknak van pénzük. Igaz, előfordul, hogy alkudoznak velünk, szeretnék, ha egy húszasért tovább vinnénk, mint sza badna — de azért van pénzük. Ellenben nem egy olyan kifogástalanul öltözött utasom volt már, aki nagyúri gesztussal, hanyag eleganciával vágta ma gát a hátsó ülésre, s amikor fizetésre került sor, közölte Ö ljünk be a Warszawába! invitál, és kitárja a kávészínű taxi ajtaját. Beszállok és szemügyre veszem a kocsit, öreg már. Nem j hiába futott több mint kétszázezer kilométert, megette kenyere javát. Lepattog róla a I festék, elővillan a vas nyers színe, többszörös hegesztés dudorait látom a kormánynál. Sokat reperálhatták már az autót. Nagy Tibor úgy beszél róla, mintha ember lenne. Szerinte a kocsi nem elhasználódott, hanem elfáradt. A világért sem mondaná, hogy az autó ócskavastelepre kerül, nem, a kocsi lassan öregszik, vele, az emberrel. Hogy meleg ilyenkor nyáron? Hát istenem: negyven fok is lehet a kocsi belsejében kánikulában. De azért ki lehet bírni. Muszáj, mert taxi kell, még akkor is, ha meleg van. Nagy Tibor már sok éve taxi sofőr. Mivel a szakmában jártas embert sejtek benne, hamarosan megkérdem: milyenek az utasok? — Sokféle utas van — mond ja várakozóan. — Eszerint kategorizál — mondom neki. — Nem ismertetné, hogy milyen wRegóriá- kat állapított meg? — Elmondani elmondhatom, bár nem készültem rá — mond ja töprengve, majd megállapítja. — A legrendesebb utasok az öregek. Úgy ötven— hatvan között. Nyugodtak mértéktartók, udvariasak a sofőrrel. Semmi bajom nincs velvifc. — És a szerelmesek? — kérdem. — A szerelmesek is jók, mert magukkal vannak elfoglalva. Azokkal sincs bajom. Csak vigyáznom kell. Szinte személytelenné kell válnom. Látok és hallok, de úgy kell tennem, mintha nem látnék és hallanék semmit. De sok szerelmi háromszöget láttam már! — kiált fel, majd hozzáteszi, hogy legjobb más témára váltani, mert erről nem mondhat többet. Kötelez a titoktartás ... Bajadéren r- Pataky Ottilia művésznőn próbálja a kosztümöt Majoros Teréz, A nyár csendjét „lármás hétöznapok’’ váltották fel a Pécsi Nemzeti Színházban, mondhatni úgy is: megkezdődött a „nagyüzem”. A titkárságon Mándoky László titkár asztalán percenként cseng a telefon, a nyomda érdeklődik a plakátok után, a tájszínház ügyes-bajos dolgairól beszélnek, a fényképész kérdi, mikorra jöjjön... A folyosókról nyíló szobákból énekpróba hangjai szűrődnek... a díszlete- zők hatalmas színfalakat cipelnek, a kellékesek székeket, asztalokat visznek, röviden: percnyi nyugalom sincsen. De hiszen ez érthető is — Kálmán Imre: Bajadér című operettjével szeptember 21-én nyit a szính és ezekben a napokban ennek az előadásnak a jó előkészítése a legfontosabb teendő, az előadás sikeréért dolgozik mindenki, aki csak a színház falai között van; színészek, szabók, díszletfestők és hosszú sor lenne mindenkit említeni... Az emeleti folyosó végén a szabóműhelyben még aránylag csend van. Az ajtó nyitva, pillantsunk be néhány percre. — Ah! — kiált fojtott hangon, kissé „megijedve” Pataky Ottilia művésznő, a Bája- dér címszerepének alakítója, amikor belépünk s hirtelen Majoros Teréz jelmeztervező mögé áll. „Bajadér” éppen ruhát próbál s Majoros Teréz egy csomó gombostűvel „ügyködik” körülötte, itt egy kicsivel szűkebbre, ott egy parányit bővebbre... Gyönyörű, fréz színű selyemruha, a művésznő operettbeli egyik kosztümje. Nagy dekoltázs elől, különben a ruha még a bokáját is eltakarja. Máris megállapítjuk, hogy így