Dunántúli Napló, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-14 / 189. szám

HAPlO 1M2. AUGUSZTUS 11. 1 2 ’ Äz űrhajóról beszél: a bányász — a kesztyű-! varró — a nyugdíjas — és egy Pécsett tartózkodó olasz házaspár Milnmi snispsüQSl a Pécsi Börtyárbaa A Pécsi Bőrgyár* augusztus lP-én ünnepli fennállásának 200. évfordulóját. Ä gyár veze­tői és dolgozói készülnek a jubileumi ünnepségekre és a gyár történetét bemutató ki­állítást tervezik, Ä jubileumi ünnepségek programja a következő: Augusztus 19-én vasárnap délelőtt kilenc órakor nyit­ják meg a gyár kultúrtermé­ben a jubileumi kiállítást,— amelyen Bérei Pál igazgató mond megnyitó beszédet. Ugyanekkor adják át a gyár dolgozóinak a törzsgárda-jel- vényeket, majd a gyári kultúr -gárda ad műsort és keskeny- film-bemutató következik a gyár életéből. Délután öt órakor a Szabad téri Színpadon rendezik meg a díszünnepségeit, ahol a Him­nusz elhangzása után ünnepi beszédet tartanak, majd át­nyújtják .a gyár dolgozóinak a kitüntetéseket. Az ünnepség második felében díszelőadást .tartanak, , * . Teljesíti nyári tervét o Szigetvári Gépállomás A Szigetvári Gépállomás - dolgozói á járás területén levő összes szántóterület 54 száza­lékát aratták le gépekkel. Az aratógépek terve 3150 kát. hold ’ ra szólt, a szigetváriak 5000 kát. - holdat arattak le ilyen módon. Kombájnokkal 2800-at, a Tendré aratás területe 1400 volt. összesen mintegy 9200 hold gabonát arattak, ami na­gyon szép teljesítmény. Gyengébben állnak a tarló­hántással. Tervük előírja, — hogy augusztus 30-áig 5000 kát holdon elvégzik ezt a mun kát Jelenleg 3400-nál tarta­nak, am arra kell, hogy intse a gépállomás dolgozóit hogy igyekezzenek ezzel a munká­val is. Kár lenne a szép ara­tási eredményt lerontani. v° Magyar szövetkezeti küldöttség utazott Finnországba Srirmai Jenőnek, a Szövet­kezetek Országos Szövetsége elnökének vezetésével va­sárnap négytagú magyar sző vetkezeti küldöttség utazott Finmországfoa. A magyar dele­gáció a finn szövetkezeti moz­galom tevékenységét tanul­mányozza. * Riportunknak ezúttal is egy­szerű emberek a hősei, akik nincsenek hozzászokva az in­terjúhoz, a kíváncsi újságíró­hoz, ezért meglepődnek, ha az ilyenkor szokásos kérdéseket hallják: Mi a véleménye a szovjet tudomány; legújabb, tel­jesítményéről? Nézete szerint milyen helyet foglal el a Vosz- tok—3 és Vosztok—4 a szovjet űrhajózási program rendszeré­ben? . Aki fagyasztva látja az oxigént Első „riportalanyunk” Erdős Antal pécsbányai vájár.* Alig huszonnégy éves. ö már azok közé tartozik, aki a legszíve­sebben külföldön tölti a sza­badságát. Két éve például Moszkvában volt, az idén pe­dig Szocsiba megy nyaralni. Azt mondja:- egy űrhajóra számított, tudta, hogy előbb- utóbb fellövik a Szovjetunió­ban. A második űrhajó meg­lepte. Amikor ezt közölték, oda tapasztotta fülét a rádió­hoz. A rádióközlemény után nagy vitát csapott a barátjával a munkásszálláson. A téma: a súlytalanság. Amire kiváncsiak voltak: meddig tudja az em­ber elviselni ezt az állapotot? Erdős Antal egyébként úgy véli, hogy az űrhajósok fa­gyasztott oxigént vittek ma­gukkal. Úgy véli, a Vosztok— S. és Vosztok—4. csak egy lép­csőfok — bár nem akármilyen lépcsőfok — a nagy perspek­tívája saovjet kísérletsorcizat- ban. Foglalkoznom kell a technikával * Szarvas Piroska, a Pécsi Kesztyűgyár fiatal munkás­nője a következő nyilatkozó. Kesztyű varr ás közben leptem meg a gyárban. — Mi minden nagyobb ese­ményt megtárgyalunk munka közben — s a nagy munkate­rem felé int, ahol sok-sok asz- szony varrja még a kesztyűt. — Magától értetődik, hétfőn reggel a két űrhajó volt a fő témánk. Az egyik asszony azon csodálkozott, hogy miért nem ütközik össze a két űrha­jó, mire a többi lehurrogta, hogy butaság ilyet mondani, hiszen a világűr nagyon nagy, sőt végtelen.... —r Ennyit még én is tudok — folytatja Szarvas Piroska. — Dé az már számomra is ért­hetetlen, hogyan tudnak a földről televízió-összeköttetést tartani vele, hogyan tarthat kapcsolatot a két űrhajó egy­mással .. Bámulatos dolgok, a magas tudomány körébe tar­tozó fogalmak. Többet kellene foglalkoznom a technikával! — sóhajt egyet, mint aki attól fél, hogy elmarad a többi em­ber mögött. Futottunk a léggömb után Bajúszos öreg ül az Ágoston tér padján. Botjára támasztja a kezét, hunyorogva néz az éles fénybe.' — Budai György nyugdíjas lakatos! — mutatkozik be har­sogó hangon és megpödri amúgy is hegyes bajuszát. Azt mondja, nyolcvanöt éves már, de szerencsére megőrizte egészségét. A szellemére sincs panasza: friss maradt az is. Hogy mit szól a két űrhajó­hoz? Hát kérem, nehéz néhány szóban azokról véleményt mon dani. Mindenesetre: az már ré­gebben feltűnt neki, hogy min­dig az oroszok produkálnak nagyot. Az amerikaiak egyre inkább elmaradnak Egyébként? ö mór sokat lá­tott ember. A szeme előtt fej­lődött Ilyenné a modem tech­nika. Amikor gyerek volt — el ne felejtsük: ltfTT-ben szü­letett! — akkor hozták be Pécs­re a kerékpárokat Fihl Ignác nevű ember árulta a Kossuth téren. Az első időkben még nagy első kereke volt a ke­rékpárnak. s csak később lett a két kerék egyforma. Később — talán nyolc-kilenc éves korában — szálltak fel Pécsett az első léggömbök. — Rendszerint a város déli ré­szén emelkedtek a magasba, miután megtöltötték meleg le­vegővel. A léggömbök a Tety- tyéiiél ereszkedtek le. — Nagy. szenzáció volt számukra min­den út, csapatostul rohantak föl a gyerekek a Tettyére, a léggömb után. — Hát képzelje el — mond­ja az öreg — így volt gyerek­koromban, most meg űrha­jóról hallok. Olyan óriási a fejlődés, hogy nem is tudom elhinni egészen, hogy valóban itt tartanánk már. Egy kis ké­telkedés mindig van bennem. Hátha csak mondják az űrha­jót és nem is igaz... Hiába bizonygatom az öreg­nek, hogy az űrhajó igaz, a tv. is bemutatta, kitart az állás­pontja mellett. Végül már — sehogy sem jutunk dűlőre —, megkérdem az öreget: — Látta Gagarint? — Persze, hogy láttam! — csodálkozik az öreg. — Én is kimentem, amikor Pécsre jött! — De miért ment ki? — mondom neki. — Maga szerint Gagarin nem is volt fent?! • — Azért kíváncsi voltam rá — mondja az öreg kissé zavar­tan Az olasz házaspár véleménye A kedves olasz házaspárt, Mondino Igliozzi, Róma kör­nyéki állatorvost és feleségét már tavaly is megismerték a pécsiek. A múlt évben is Pé­csett töltöttek néhány hetet. Mind a ketten az Olasz Kom munista Párt aktív tagjai. így vélekedtek:. —■ Vasárnap, amikor Ma­gyarországra értünk, akkor hallottuk a nagy hírt a két szovjet űrhajó fellövéséről. Mondanunk sem kellene: na­gyon nagy örömet okozott nekünk. A szovjet űrhajók fellövése eseményszámba megy Olaszországban, a Szovjetunió egy-egy sikeres produkciója után mindig letörik az olasz reakció szarva, és észrevehető­en kisebbé válik a hangja... Ismerjük a szovjet tudo­mány nagy teljesítőképességét, s tudjuk: olyan pompás raké­táik vannak, hogy akár egy elefántot is fellőhetnének. — Amerika jónéhány lóhosszal elmaradt a Szovjetuniótól. Olasz elvtársaink végül ne­vetve jegyezték meg: Ha raj­tuk múlna, a szovjet űrhajó a világszerte ismert forradal­mi dalt. a Bandiéira rossá-t su- .gározná. A szovjet űrhajók a világ valamennyi haladó emberének örömet melengetnek a szívé­ben. — Magyar — (2) De ez tulajdonképpen csak s hőskor kezdeté volt. T ermelgettünk. Nehéz voit, mostoha körül­mények között, de még nehe­zebben sikerült a farostlemezt megkedvelteim a feldolgozó iparral. Akkor már én is „meg szállott” voltam. Házaltunk a kiállításokon, ahová lehetett — elvittük a magyar farostlemezt de a faiparban számottevő, ta­pasztalt szakemberek, a mun~ kasok is rendszerint ellenkez- ícfc. — Megszoktuk a fát. Ne­ttünk nincs másra szükségünk. De ekkor már megszületett a farostlemezgyár létesítésének gondolata. . 1952-ben kiküldtek a Szovjet unióba, hogy tanulmányozzuk a farostlemez gyártását, és ugyanakkor keressünk lehető­ségeket megfelelő gépek be- .szerzésére. Mindent alaposan megnéztünk. Nem hiszem, hogy akkortájt volt lelkesebb ifa* Európában a farostnak. Hifii mi, _ Mintákat^ hqOsmk. Élményeket. Terveket. Csodá­latos perspektívát láttunk a farostban, és mire tapasztala­tainkról beszámoltunk a köny- nyüipari miniszternek és he­lyettesének, már újabb híve­ket szereztünk. Az Országos Tervhivatal ugyanabban az évben kiadta a beruházási programot, az épü­lő farvstlemezgyár telephelye Kalocsa lesz. Ugyanott épül egy kazángyár és egy épület­elemgyár. Az új programnak megfelelően 1953-ban — ne­héz szívvel ugyan, de bezár­tuk a szegedi kísérleti üzemet. Sajnáltuk a kis „kócerájt"f amelyhez oly sok izgalom és oly sok szép öröm fűződött, de a kísérleti üzemre természete­sen alkalmatlan volt. De amit akartunk, sikerült. Bebizonyí­tottuk, hogy a hazai lágylom­bos fából igenis csinálhatunk megfelelő minőségű farost­lemezt. A kiviteli tervek elkészültek, mindenki’ már az első „nagy” tápra várt, amikor megren­dezzük Kalocsán az ünnepé- lum * szinte az utolsó pillanatban megvál­toztatták a kalocsai elképzelé­seket. A kazángyár építését tel jesen elvetették, az épület­elemgyárat máshová telepítet­ték és nekünk is utasítást ad­tak, — keressünk másik he­lyet. Nyakunkba vettük a Duna- mentét az osztrák határtól a jugoszláv határig. Nézelődtünk barangoltunk,.vitatkoztunk. — Hol lenne jobb? Mosonma­gyaróvár? Győr? Tass? Adony? Solt? Paks? Mohács?... Mohács volt a legalkalma­sabb. Szinte mindent elölről kezd­hettünk. A tervezéshez azonnal hozzáfogtak, a gépeket a Né­met Demokratikus Köztársa­ságtól rendelték meg, bár ott is csak éppen azidőtájt kezdték ezeket a berendezéseket gyár­tani. Mindegy, xxtlutánk nem volt svéd vagy nyugatnémet gépekre. Közben a Könnyűipa­ri Minisztérium „átadott" ben­nünket az Országos Erdészeti Főigazgatóságnak, de most már minden, szinte csodálato­san gyorsan ment — egyideig. 1955 nyarán a Minisztertanács kiadta a rendelkezést: a farost lemezgyárat Mohácsra kell te­lepíteni. A kiviteli tervek még javá­ban készültek, de mi 1955. no­vember 21-én megrendeztük az első, ünnepélyes kapavágást. Ünnepélyes? Magunk között voltunk — a farostlemez meg­szállottjai. Csendben, meghatód va, és egy pillanatig eszünkbe se, jutott, hogy mi vár még ránk, hiszen a képzeletünkben márt étt: milyen is Iesz né­hány esztendő múlva az, ami­ről tnt már annyit és oly nagy szeretettel álmodtunk. Igaz, azon a hűvös novem­beri napon itt körülöttünk csak a hideg, metsző szél volt, kopár, őszi pusztaság, néhány elszáradt paprikabokor és ká­posztatorzsa, ami a kertészet nyári terméséből hírmondónak ittmaradt. A terület végében egy nádpallós bódé — néhány hét múlva leégett — abban őriztük a szerszámokat, de mi mégis nagyon boldogok vol­tunk. Se főmérnök, se főkönyvelő, se személyzetis, magam vol­tam úgyszólván minden, és ve­lem két tucat munkás. Azok­ban a hetekben jelentkezett nálam egy borostás, középkorú férfi, — kék munkaruhában — Dékány Vilmos. — Hallottam, hogy itt új gyár épül — mondta. — Gon­dolom, szükségük lenne egy építőipari szakemberre is ... Dékány Viln? os Ma a beruházási osztály ve­zetője. Az ember negyvenkét éves korában rendszerint megálla­podik. Megválasztotta már a végleges munkahelyét is, ahon non majd nyugdíjba megy. — Negyvenkét éves korban már ritka a kísérletezés, a kóbor­lás. Dékány Vilmos mégis meg­próbálta. — Mi hozta ide hét évvel ezelőtt? Azt mondja, a véletlen. — Nyugtalan ember. Annakide­jén — hét éve — a Pécsi Épí­tőipari Tröszt 73/3 váUakttánM röva(.lk kejrtLittik KEZDETBEN többeden valának Pécs belvárosában a do­hányboltok, vagy ahogy mondották: a dohánytőzsdék, a tra­fikok. Azért mondjuk mindezt régmúlt időben, mert a bel­városi trafikok már csak a — múlté. Eredetileg a Széchenyi és a Jókai tér. sarkán is volt egy dohánybolt. Felváltva két öreg nénike árusított benne. Köz­ben azok nyugalomba vonultak, vagy talán már meg is hal­tak, s velük együtt a dohánybolt is megszűnt. Helyét elfog­lalta a megnagyobbodott Tünde ruhabolt. A másik bolt a Széchenyi tér közepén volt a Mecsek cukrászda alatt. Itt komoly férfiember volt az árusító. Ügyesen dobta az asztal­ra a kért Kossuthot, a Tervet, az apró postabélyegeket. Mtg alkalmas ajándéktárgyakat* is lehetett válogatni nála. Ké­sőbb az ajándékbolt átkerült a Széchenyi térre, a dohány- pedig itt is megszűnt. Csak egy kiírás jelzi, hogy a legkö­zelebbi dohánybolt a Hunyadi úton van. Hasonló körülmé­nyek között került kigolyózásra a Tanácsház épületének elő­csarnokában évtizedek óta működő bolt, amely a tanácsi' dol­gozók füstigényein kívül a kívülről jövők dohány- és bí.yeg- szükségletét is kielégítette. Az ember azt hihetné, hogy ezzel megszűnt a dohon v* árudák ellen indított támadás. Korántsem. A Kossuth sertatarozások újabb trafikáldozatokat követeltek. Átalakituy következtében így szűnt meg a Kossuth utca 42. sz alatti, majd a színházzal szemben levő dohánybolt is, amely legto­vább bírta az iramot. JELENLEG az a helyzet, hogy csak a Kossuth Lajos utca végén van dohánybolt. Ha valaki húsz filléres bélyeget vagy egy skatulya gyufát, avagy egy csomag cigarettát szeretm vá­sárolni, ballagjon fel a Hunyadi útra, vagy menjen le a -sem utcába! , , . Utóvégre egy kis egészségügyi seta nem fog artani íz egészségnek! Xóth stoics % ____ — SZÁZÖTVEN főt befo­gadó kultúrházat létesítenek Bánfán. A kultúrház költ­ségeit a községfejlesztés: alapból fedezik. A községi lakói társadalmi munkával segítették az építkezést Az ÚJ kultúrházat szeptember­ben adják át rendeltetésé­nek. — A PÉCSVARADI járási tanács megvizsgálja azok­nak a térmelőizövetkeíeték- nek a helyzetét, amelyekben a kedvezőtlen időjárási té­nyezők következtében kiesé­sek voltak a növénytermelés­ben. A napokban befejező­dő vizsgálat után a járási ta­nács segítséget nyújt‘ majd ahhoz, hogy az érintett ter­melőszövetkezetek állatte­nyésztésből pótolhassák jö­vedelmüket. — REKORDFORGALOM van a fagylaltfogyasztásban. A Pécsi Vendéglátó Válla­lat üzleteiben szinte szünet nélkül dolgoznak a fagylalt- keverőgépek, amelyekben naponta nem kevesebb, mint 22 mázsa fagylalt készül. dolgozott Mohácson, és gyak­ran kijött ide a téglagyár mö­gé. Mi lesz itt? Uj gyár. Mi­lyen gyár? Farostlemez. Mosolyog. — Azelőtt csak hallottam a farostról, az építőiparban el se tudtuk képzelni, hogy milyen ennek a technikája. Hcjyan kell egy ilyen gyárat építeni? Nyugtalanított. Távlatot lát­tam benne... És az építőipar, melyben több mint két évti­zedet töltöttem már, a kivi­telezés, állandó mozgást kíván. Hol itt, hol ott. Idősebb va­gyok, gondoltam: jó lenne meg. telepedni. A családi szálak Mohácsra kötnek. Szóval min­den összevágott. 0 alakította meg annakide­jén a vállalat beruházási cso­portját. Egyedül, egyszemély- ben volt a „csoport". Tapasz­talt, kemény ember. Élmény? Kötetre való. Előrehajol. — Egyik a másik után. Az egyiket még ki sem aludtam, már a nyomomban volt a má­sik. Ma már csak legyintünk, ha eszünkbe jut a sár, a fa­gyos göröngyök, a szél, a hi­deg, a szakmai bürokrácia, amellyel nap mint nap csatáz­ni kellett. Határidő harcok. — Amikor már építeni kellett vol na, egyesek még a tereprende­zésről vitatkoztak. Saját fele­lősségünkre kezdtük meg 1956 tavaszán a tereprendezést és a lapkészitő csarnok alapozá­sát ... • Szivvel-lélekkel kellett ezt csinálni... (Folytatjuk.) Thiery Árpád* — FŰKÉNT fehér hússer­tést tenyésztenek Bárányt gazdaságaiban. Július else­jén 336 824 sertés volt a ba­ranyai gazdaságok bír iá­ban, ezeknek nagy része le­kér hússertés, az állam' az- dÓságokban a meglepi ser­tések SS,4, a termelő ret­kesetekben az összes állo­mány 14,5 százaléka. Budapestre érkeiett a hon parlament elnöke Kauno Kleemola, ' a fin» nemzetgyűlés elnöke kéthetes magyarországi tartózkodásra hétfőn feleségével együtt Budapestre érkezett. — HAT mozgóárus áru­sít friss péksüteményt Pé­csett A mozgóárusok első­sorban a vasútállomás és a buszmegállók környékén hozzák forgalomba a sütemé nyékét — A BM. TANÁCSI MA­GAS- ÉS MÉLYÉPÍTŐ VAU LALATNÁL ez év első fe­lében 17 újítási javaslatot nyújtottak be. Az újítások 175 ezer forint megtakarí­tást eredményeztek. Szeretett férjem, apukánk Mayer Rudolf festő augusztus 12-én SS éves korá­ban türelemmel viselt betegség után elhunyt. Temetése augusz tus 14-én. kedden fél 4 órakor lesz a köztemetőben. A gyászoló család. Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett jó feleség, édesanya anyós, nagyanya, és kedves rokon Glück Antalné Httffl Erzsébet augusztus 13-án 78 éves korá­ban elhunyt. Temetése augusz­tus 15-én, szerdán 3 órakor lesz a pécsi köztemetőben. A gyászoló család. köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik szeretett halottunk Németh József ny. mozdonyvezető temetésén megjelenésükkel, ko­szorúk. virágok küldésével fájdalmunkat enyhíteni igye­keztek. Külön mondunk köszö­netét volt kollégáinak, vala­mint a Pécsi Építő és Tatarozó vállalat dolgozóinak. A - gyászoló család:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom