Dunántúli Napló, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-02 / 179. szám

r 2 ftlAPLA 1962. AUGUSZTUS 8. 1 Az álialános iskolát végzettek kétharmada középiskolába iratkozott Minden jelentkezőt felvettek a gimnáziumokba — Többszörös túljelentkezés a Gépipari Technikumba Csikóbőrös kulacs — 22 ezer forintért Kellemes pihenést, Jani bácsi! Tegnap délután Monostori János, a Pécsi Szikra Nyom­da rotációs gépmestere már „civilben” jött be a munka­helyére. A lapszemélyzet bú­csúzott tőle. Jani bácsi szíve, tudása hosszú éveken át minden nap benne volt az újságban. Es­ténként amikor 10 óra után megjelent a szedőteremben, hóna alatt a napi újságokkal, derűs mosollyal és mindig ugyanazon szavakkal rakta le azokat a tördelőasztalra! — Tessék, művelődjetek! Zsörtölődve vette át a klisé­ket, amelyekhez el kellett ké­szítenie az alátéteket és egy­szer sem állta meg, hogy a szerkesztőtől meg ne kérdez­ze: — Ma megint képeslapot készítünk? ^ Szidta a magyar ragasztót, mely nem tartja meg a képe­ket, elcsúsznak, maszatoeak lesznek. Mi már megszoktuk tőle ezeket a szavakat, hi­szen tudtuk, hogy csak tré­fálkozik, a zsörtölődése meleg szívet, a munka, a gép, az új­ság szeretetét takarja. Az utolsó munkanapon, amikor elbúcsúzott tőlünk, el­mondta, hogy nem érzi magát fáradtnak, öregnek. Nem is ezért kérte a nyugdíjaztatá­sát. Negyvenhárom évet töl­tött el a szakmában. Itt Pé­csett a Dunántúl nyomdában tanulta ki a nyomdász szak­mát, itt lett gépmester: Hu­szonhárom éve minden este c indította el a rotációs gé­pet, ő nyomtatta ki az újsá­got. A felszabadulás óta a Du- nántúli Naplót. Most a megérdemelt pihe­nésre gondol. — Már évek óta van egy szenvedélyem. Szeretek feste- getni. Az egyik csendélet fest­ményem a nyomda kultúrter­mének a falát díszíti. Mint „nyugdíjas” több időm lesz festegetni. Tájképeket és csendéleteket akarok festeni. Van még egy új Szenvedé­lyünk a családban. Közösen vásároltunk egy Skodát. Most majd több autótúrát tehetünk a feleségemmel. A szerkesztőség és a lapsze­mélyzet elbúcsúzik Jani bá­csitól. Akik szerették, akik az évek hosszú sora óta dolgoz­tak vele, a megérdemelt pihe­néshez jó egészséget kíván­nak. Elbúcsúzunk, de Jani bácsi detűs mosolya hiányozni fog mindnyájunknak. Szeptember 3-áo kezdődik az új tanév A Művelődésügyi Miniszté­riumban kapott tájékoztatás szerint az 1962—63-as tanév kezdésének eredetileg terve­zett szeptember 1-i időpontja megváltozik. A legújabb mi­niszteri rendelkezés értelmé­ben a tanévnyitó ünnepsége­ket mind az általános, mind a középiskolákban szeptem­ber 3-án, hétfőn kell megtar­tani. Az első tanítási nap szeptember 4-e, (keddv Bevezetőül néhány statiszti­kai adatot: 1572-en végeztek az idén a város 25 általános is­kolájában. Ebből általános gimnáziumba iratkozott 600, a technikumokba került 280 fia­tal. A város iparitanuló inté­zetei 310 fiút és lányt vettek fel. Ebből a 310-ből ötvenen már érettségizettek, gyakorla­tilag tehát csak 260 a 14 éves ipari tanulók száma. Gyors fejlődés Kétségtelen, hogy a gimná­ziumi oktatást szemléltető ada­tok a legérdekesebbek. Hogy a felszabadulás óta megtett utat érzékeltessük, hasznos lesz megállapítani: 1945 előtt csak 4 gimnázium volt a vá­rosban. A négy gimnázium négy felső osztályában (csak azokat lehet számítani, hiszen a régi gimnáziumok alsó ta­gozata a mai általános iskolák felső tagozatának felel meg) mintegy ezer fiú és lány járt. Ezeknek nagy része is vidéki volt, mert abban az időben Pécsen kívül csak Mohácson volt a megyében középiskola. Ma — mint.. ismert,— minden járási székhelynek van közép­iskolája. Ebben az évben a város 800 általános iskolát végzett nö­vendéke iratkozott a pécsi gimnáziumokba. Ezek csak a pécsi diákok. A város gimná­ziumainak első osztályaiba ugyanis 370 vidékit is felvet­tek. Azokkal együtt 1172 diák tanul majd a városi gimnáziu­mok első osztályaiban. Ez más szavakkal annyit jelent, hogy ma több első osztályos gimna­zistánk van, mint ahány diák tanult régen a gimnáziumok felső négy osztályában! A fejlődés üteme tehát igen gyors. A kötelező középiskola felé A technikumokat is beleszá­mítva ma az általános iskolá­sok kétharmada tanul tovább a város középiskoláiban. Mint Kabar Ferenc elvtárs, a váro­si tanács iskolai csoportveze­tője megjegyezte, az idei év kiemelkedő a gimnáziumok szempontjából. Ebben az év­ben ugyanis mindenkit felvet­tek a városból, aki gimnázium­ba jelentkezett. Első év, amikor ez sikerült. Ahogy mondják, Pécs az eiső város, ahol ezt elérték az or­szágban. Minden erőt latcave- tettek. Tantermeket létesítet­tek a kollégiumi tanulószobák ban (délelőtt tanterem, délután tanulószoba), két nagy tante­remből három kisebbet csinál­tak és így tovább. Ezzel — mint Kabar elvtárs hozzátette — kimerítették a lehetőségek maximumát. Több tantermet már nerrt lehet kipréselni isko­lai épületeinkből. A fejlődés természetesen nem áll meg. Már épül az új- mecsekaljai és a meszesi gim­názium. A második ötéves terv végére tehát két új középisko­lával gyarapodunk, ami 24 tantermet jelent együttesen. A két új középiskola lehetővé teszi, hogy az általános iskolát végzettek 80 százaléka közép­iskolába járjon a városban. Ez már a kötelező középis­kolai oktatás közelségéről ad hírt. A gimnáziumi tanulók szá­ma egyébként a jövőben is na­gyobb lesz a technikumi hall­gatóknál. .A technikumi hall­gatók létszáma ugyanis kötött, hiszen a technikumi iskola­program szorosan összefügg a munkaerőgazdálkodással. Ezt az elvet érvényesíteni kell. A Gépipari Technikumon példá­ul csak 180 hallgatót vettek fel a 604' jelentkező közül. Fele­lőtlenség lenne több gépipari szakembert kiképezni, mint amennyire a társadalomnak szüksége lesz. Az elutasítottakat a gimná­ziumokba irányították. A ta­nulás lehetősége tehát senki elől sincs elzárva, az érettségi bizonyítványt mindenki meg­szerezheti. Rövid életű továbbképző iskolák Mintegy 180 azoknak az ál­talános iskolát végzetteknek a száma a városban, akik sem középiskolákban, sem iparita­nuló intézetekben nem tanul­nak tovább. Ezeket tovább­képző iskolákban foglalkoz­tatják. öt ilyen iskola van a város különböző pontjain. Az oktatás időtartama három év. Ezekben az iskolákban is ál­talános iskolai nevelők taníta­nak fizikát, kémiát és mást, a legmesszebbmenőkig figye­lembe véve a termelőmunka, a gyakorlati élet követelmé­nyeit. A továbbképző iskola hallgatóit gyakran viszik üzem látogatásra, hogy megfelelő előkészítést adhassanak a gya­korlati életre. A továbbképző iskola láto­gatása mindaddig kötelező a végzett általános iskolás szá­mára, amíg nem helyezkedik el legalább napi hatórás termelő- munkában. — Magyar — A Széchenyi téri népmű­vészeti boltban, még egy esz­tendőben sem fordult meg ennyi külföldi vásárló, mint ezen a nyáron. Az üzletben szinte állandóan hallani ide- . gén beszédet amint válogat­nak, vásárolnak a népi hím­zések, cserépedények, fafarag ványok közül. A közelmúlt­ban itt járt szovjet küldött­ség 30 csikóbőrös kulaccsal hagyta el a várost. Ehhez azonban tudni kell, hogy több mint 22 ezer forintot fi* — MEGJELENT a ringló és a vörös szilva a pécsi pia­con. Az első szállítmányt a Véménd—Palotabozsok kör­nyéki háztáji kertekből küld­ték a városba. — TÖBB MINT egy vagon zöldpaprikát szállított ezen a nyáron Pécsre és Komlóra a szederkényi Karasica Gyön­gye. — A MOHÁCSI járás fiatal jai is részt vesznek a terme­lőszövetkezetek ifjúsági kuko rica termelő munkacsapatai­nak országos versenyében. A járásbeli fiatalok közül 123- an 90 katasztrális holdon ter­melnek e mozgalom kereté­ben kukoricát. — A PÉCSVÁRADI közsé­gi tanács végrehajtó bizott­sága elhatározta, hogy a Tó­völgyben létesített tavat, nem rég elhunyt Európa hírű mú- zeológusunkról, Domibay Já­nosról nevezik el. Dombay János, a zengővárkonyi és pécsváradi aranyhegyi ásatá­sok irányítója itt élte le élete jó részét, és a tó létesítésé­nek gondolata is az ő nevé­hez fűződik. zettek összesen a jellegzetes magyar kulacsokért. A városunkban járt finnek népi fafaragvanyokat. bara" nyai hímzéseket és párnákat vásároltak. A tegnapi napon egy amerikai turista 5 népi- himzéses szoknyát, egy angol pedig szűrrátétes női táskát és cserépárut választott. A sok színes hímzés, szoknya, táska mellett nagy keletjük van a csikós ostoroknak, ku­lacsoknak. mókás cserépedé­nyeknek, Miska-korsóknak. — A BARANYA megyéi Tanács 800 ezer forinttal tá­mogatja a megye nagyobb községeinek járdaépítését. A határozat értelmében Sellye, Vajszló, Sásd és Siklós egyenként 100 ezer forintot kap járdaépítési célokra. — MAR AZ ELSŐ félév­ben teljesítette egész évi ba­romfi értékesítési tervét a máriakéméndi termelőszövet kezet. A közös gazdaság több mint 100 mázsa baromfit adott el az év első felében. — VÍZI szórakozóhellyé alakítják Mohácson azt az uszályt, melyet Szegedről vontatnak a Duna-parti kis­városba. Az uszályon — mely egy hét múlva érkezik Mo­hácsra — szálloda és uszoda is lesz. — TÁRSADALMI munká­val segítik a ligeti és ma­gyarszéki termelőszövetke­zeteket a komlói III. üzem bányászai. Legutóbbi segít­ségük a ligetiek részére dará­ló, a magyarszékiek számára villanymotoros szivattyú fel­szerelése volt. Pál József AUSZTRIAI NAPLÓ (4) Majdnem mindennap esett az eső. Ha csak órát u, de esett. A Goldeck s aHochalm- spitze szikláin egyre nagyobb lett a hó területe. Egyes ár­nyékosabb szakadékokban le- nyúlott egész a fenyők öveze­téig. Esténként ott ültünk a rá­dió mellett. Lestük a meteoro­lógia előrejelzéseit. Mert a Grossglocknert látni kell! — Tiszta, napos időben, amikor olyan kék az ég, mint a búza­virág. Mert máskor a csúcsot eltakarják a felhők. Egyik este végre kedvező volt a jelentés. Másnap megvásároltam a menetjegy irodában a jegyet. Spittalban csak hárman száll tunk fel a nagy és kényelmes, világoskék színű autóbuszra. A többiek a tó mellől, Mill- stattból és Seebodenből jöttek. Közömbösen ültem helye­men, hiszen mit láthatok az úton? Amit eddig is. Hegye­ket, tajtékos folyókat, fenyő­ket, réteket, jellegzetes falva­kat, szétszórt parasztgazdasá­gokat és még szétszórtabban szénatároló pajtákat. A Dráva völgyében haladtunk még, és én már a tájat figyeltem. Jobb­ról a Reisscck 2959 méter ma­gas csúcsa maradt el, balról a valamivel alacsonyabb Poli­niké. A Moll ott rohant az út mellett sziklamedrében és a fenyők konok csapata feltört magasan a hegyekre. Kolbnitz és Penk házai maradtak el és a fenyőktől elhódított tisztá­sokon parasztgazdaságok fent a hegyek oldalán. Tán csak a zab érik be ott magasan és az emberek nagy ünnepekre jön­nek le a faluba. Vagy bevásá­rolni negyedévenként, féléven­ként. A szénatároló pajták né­melyikének nyitva volt az aj­taja. Mi hát ennek a tájnak alel- ke-ereje, amivel így rabjává kényszeríti az embert? A gótika. A hegyek és fenyők góti­kája! Heiligenblutban megálltunk. Apróka hely. De már ráveti árnyékát a „nagy seff' , a Grossglockner. Szinte minden ház földszintjén üzlet, presszó, vendéglő van. A XV. század­ban épült kis templomának előcsarnokában is osztrák mü­tyürkéket árulnak. Havasi gyo­párt, de fémből és zsuzsuként. Vagy tűvel, és a kalapodra tűz­heted. Láncocskán csüngő hegymászóbakancsocskákaí. És képeslapokat. Alig tudsz vá­lasztani közülük. Tulajdonképpen innen kez­dődik a Hochalpenstrasse Alig haladtunk 500 métert, az út kiszélesedett, s ivókra osztva és megállítottak ben­nünket. Személyenként 16 schilling útvámot kellett fizet­ni. Most már értettem a fi­gyelmeztetést: „Vigyen magá­val ennivalót, mert fent min­den méregdrága!” Buszveze­tőnk összeszedte a pénzt, ki­szállt és rövidesen visszajött. Ismertetőket osztogatott: „Leg­alább kapnak valamit a pénzü­kért”. A németek is kedélyes- kedtek. Innen aztán elkezdődik va­lami. Valami, amit látni kell. Valami, amit nagyon nehéz leírni úgy, hogy az író újra el« olvasva írását, azt mondja: „Igen, ilyen volt!” Heiligenblut már 1301 méter magasban, épült. A Möll csak egy világosabb zöld sáv innen és partján a camping sátrai csak színfoltok. Jobbról a hegy — milyen szerencse, hogy bu­szunk az út belső felén halad! — és balról a korlát nélküli mélység. Csak útjelző kövek vannak. És a személykocsik kiszaladnak a mélység szélére és előznek bennünket. És visz- szafelé mi ott fogunk jönni a mélység szélén. Buszunk eről­ködik, a szerpentin kanyarjai lassan fogynak. Nem tudom, milyen magasan járunk, de fü­lem tízpercenként bedugul és tátogok, mint a hal, hogy újra használhatóvá tegyem. Végre egy kiszélesedés az ismeri sá­vokkal. Rendőr irányítja a for­galmat. Ahány kocsi le, annyi föl. Fent a kocsik tömegéhez viszonyítva kevés a parkírozó hely Buszunkat előre engedik. Kanyargós lejtő következik, — nem túl hosszú, csak épp any- nyira, hogy átválthassunk a másik hegyre. És újra kezdő­dik minden élőiről. De itt már hó is van. A Franz-Josefs Höhe 2451 méter magas parkírozó helyén végleg megállunk. Vezetőnk lelkünkre köti, hogy egy óra­kor találkozunk a kocsinál. Órámra nézek. Tíz óra har­minc. Időmilliomos vagyok. Az út innen tovább egy ha­talmas erkély. Korláttal véd­ve. S ott alul, három-négyszáz méternyi mélyben a gleccser s a gleccsertó. Fölötte a Gross­glockner 3798 méter magas csúcsa. Jóval a csúcs alatt a szikrázó fehérségben — mert az ég olyan színű, mint a bú­zavirág — három kis fekete pont. Akinek távcsöve van, e három pontocskát nézi. A „köz” távcsövébe én is bedo­bok egy schillinget és megnyo­mom a gombot. Három ember küszködik ott felfelé. Látom a lábukat is, amint óvatosan tapogatják vele a jeges hava* Még kétszáz méter és a esd csőn vannak. Innen már csak gyalogú visz tovább. Aztán az is eltűnik. Csak kő, alacsony fű, sötét kék és sárga virágok. És ne felejcs! Igen, nefelejcs. Csal egészen rövid száron. És a szó- bányi kis vízszintes padkákoi vidám társaságok hevernek, fi nők legtöbbje kétrészes fürdő­ruhában, a férfiak fecskében Napoznak. Bőrük csillog a: olajtól. És átellenben ott a Gross­glockner. Mert ez a Freiwanr oldala. Középütt, most mái feneketlen mélységben megy s gleccser, önkioldóval fényké­pet csinálok. De nagyon ke­serves képet vágok, mert szé­dülök. Közel a 3034 méter ma­gas csúcs. A tarajon hozzálapulok i sziklákhoz és körülnézek fi Grossglockner elveszi a kilá tást, de itt, a szomszédban jó látszik a Sonnenwelleck és ; Fuscherkarkopf. Ezek is hava sok. Lefelé nadrágfékkel jövök Amint elérem a füves talajt az egyik szikla alatt sütkérezc mormotát pillantok meg. Szür­késbarna a bundája. Nem fel Csak akkor húzódik el, amikoi meg akarom simogatni. Észen be jut, hogy jó lenne havasi gyopárt szedni. De csak lent találtam. — A „köz” távcsöve közelében. Fél­kezű, bőrnadrágos férfi árulta Gyökeresen és tíz schllllngéri tövenként. Asszonyok neszez- tek körülötte, akár itthon ná­lunk a piacon. S aki megkap­ta áruját, megelégedetten ló- hálta kezében a reklámszöveg­gel ellátott kis papírzacskót. Másik útvonalon, Lienz fel« indultunk haza. És én gyopár nélkül száll­tam le Spittalban az autóbusz­ról. (Folytatjuki Á 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom