Dunántúli Napló, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-11 / 187. szám

f

!$S2, AUGUSZTUS lh

iiíapló

3

Milyen irányban fejlesztik a Pécsi Fémipari Vállalatot?

A tanács javaslatai — Új műhelycsarnokaik Bérgarázs a jelenlegi központi telepen

A Pécsi Fémipari Vállalat sokrétű profillal három telephelyen működik. A vállalat központjában történők a fémtömegcikkek gyártása, műanyaggyártás, hűtőszekrények és presszógépek javítása, villamosgép tekercselés és forgácsolás. Az 1. számú telepen autót, motort és gumit javítanak. A 2. számú telepen végzik a lakatos munkákat, a faipari és építőipari kisgépeiket gyártanait.

Ez a széttagoltság, a túlzott anyagmozgatás, a korszerűtlen üzemrészek és üzemépületek megnehezítik a vállalat eredményes munkáját,

ezek miatt nem tudják a gépi kapacitást teljesen kihasználni.

Az MSZMP Központi Bizottságának 1962. június 28— 29-én a gépipar helyzetéről és a további feladatokról hozott határozata alapján a Pécs városi Tanács ipari osztálya, valamint a Fémipari Vállalat vezetősége alapos és

körültekintő tervezetet készített.

amely szerint a vállalat olyan központi telephelyen működne ahol összpontosítani lehet a sok ágú profilhoz szükséges gépparkot, munkaerőt és egyél) anyagi feltételeket

A vállalat az ötéves terv időszakára már tervet dolgozott ki, amely szerint a jelenlegi 2. sz. telep kerülne első helyre, főképp ezt fejlesztenék Előtérte került a vállalatnál a szolgáltatások bővítése. Az ötéves terv keretében lesznek némi változtatások, a hűtő- és presszója vitást, a villatmoste- kercselési tevékenységet átadják a Pécsi Vegyesipari Vállalatnak. Ezzel is biztosítani kívánják a vállalat vasipari

jellegét A központi telep árutermelése (lánc. veret, fém- tömegcikk, stb.) megmarad, a géppark kiegészítésével megoldható a több éve hiánycikkként mutatkozó fémtömegcikk ipari termékek gyártása. A 2. telepet úgy szeretnék fejleszteni, hogy az alkalmas legyen olyan faipari és építőipari gépek gyártására, amelyek jelenleg elengedhetetlenül szükségesek a népgazdaság számára. Szállítószalagok, rakodógépek, fűrészgépek és szállító kisgépek jönnének itt elsősorban számításba. Az 1 ^ telepen kizárólag szolgáltató tevékenységet végezhetne Pécs város részére szükséges is lenne egy autó és motor magánszer váz.

Mindezeket természetesen csak úgy tudja megoldani a vállalat, ha megszüntetik: a széttagoltságot. Célszerű lenne, ha a központi telep fémtömegcikk ipari részlegét, a forgácsoló részleggel együtt a 2. sz. telepen építendő új üzem épületibe helyeznék át. Ezzel az átcsoportosítással a vállalat lényegében a gyártást illetően

egy telephelyre kerülne.

Központosítva lenne a géppark és javulna a gépek kapacitásának a kihasználása. Jobb lenne a szakmai irányítás, és jobban össze lehetne fogni a munkaerőt is. lényegesen csökkenteni tudnák az anyag- mozgatásra fordított erőt. Az áttelepítéssel egyidejűleg te kell szerezni néhány olyan kisgépet, amelyet ma még nélkülöz a vállalat. Szükségük lenne lemezvágó ollóra, csőhajlító gépre, darufúrógépre,

láncfűzőgépre, hegesztő automatára. csomózott fólyóláne- automatára, excentergépekme, valamint a szállításhoz szük- séges emelő és szállító targoncákra.

Az áttelepítéseikkel lehetővé válna, hogy a vállalat profilja az ipari fémtömegc ikkgyártás, mezőgazdasági lánc, ipari lánc gyártása lenne, valamint kisebb cikkek gyártása: ablak, diópánt, csuklópánt, stb.. továbbá nagyobb szériában gyártanának építőipari és faipari kisgépeket. Az összevont telephelyein létesítendő forgácsoló műhellyel gépalkatrészt is tudnak biztosítani. Az áttelepítés, a korszerűbb elhelyezés természetesen magával hozná a technológia korszerűsítését is- A felszabaduló központi telepet könnyebb beruházással átalakíthatják autö- és motarszervizre. Kialakíthatnának itt mintegy 50—60 bér- garázst is, amely ugyancsak égető és megoldatlan probléma mind a mai napig Pécsett Ez annál is inkább célszerű lenne, mert a városrendezés során a jelenlegi 1. sz. telepet megszüntetik. Viszont szükség lenne a város belterületén is a vállalatok részére atrt ógarázsra;

Milyen anyagi áldozat kellene az új telephely kialakítására? A szakemberek számításai szerint a 2. sz. telepen megépítendő új műhelycsarnokok, raktár és irodaház — hozzávetőlegesen

5-6 millió forintot igényelne.

Ebben az összegben már benne lennének az elengedhetetlenül szükséges gépek is. Az 1- sz. autójavító telep áttelepítése és a szükséges egyéb átalakítások is megoldhatók 800 ezer—egymillió forintból.

A tervek szerint az áttelepítések, építkezések 1963-tól 1965 ig folyamatos beruházással oldhatók meg. Előzetes számítások szerint a beruházások 3 —4 éven belül visszatérőimének. Természetesen ehhez szükséges, hogy a jelenlegi 36 millió forintos termelési érték 1965 végére elérje az ötven- milliós termelési értéket.

Telek probléma

és Tárosfejlesztés

Gyakori a vüa meg a súrlódás a tanács és a családi házaik építői között. A vita sokszor már a házteleknél elkezdődik. Az építők nem egyszer olyan telek beépítéséhez ragaszkodnak, ami a tanács szerint nem engedhető meg. Általában: a tanács nemcsak a külterületi építkezéseket tiltotta el (a napokban jelent meg erről egy kormányrendélet), hanem a város belterületén is szabályozza az építkezést. Kovácstelepen és a Diósi dűlőben például szabad, a Tiborc utcában pedig már nem szabad családi házakat építeni;

Mi ennek az oka és magyarázata?

Hogy a kérdésre választ kaphassunk, hatoljunk a problémák mélyére. A városi tanács ugyanis így számol: egy hektárnyi területen 12 családi házat lehet építeni. Ez 12 családdal, körülbelül 60 személlyel egyenlő.

Ha ezen a területen három- emeletes épületeket emelnénk, 80 lakást tudnánk élhelvezni az 1 hektáron. Ez körülbelül 300 embernek jelentene hajlékot.

Az alapközmüvesítési költség nagyjából mind a két helyen megegyezik. (Érthető is, hiszen a családi házaknál is éppúgy Id kell ásni az árkokat,_ mint a többszintes épületeknél.) Más szavakkal: a családi házas be- éoítésű lakóterületek közmű vési tési költsége igen magas.

A leírtak után érhető, hogy a városi tanács emberei nagyon óvatosak, ha családi házakról van szó. A döntő kérdés mindig a'z: milyenek a közművesí- tési viszonyok az adott területen? Mit írnak elő arra a területre a távlati varosfejlesztési tervek?

Ha a közműviszonydfc az adott területen jók, s ha a távlati tervek szerint többszintes lakóházakat kell majd oda építeni. nem adnak engedélyt a családi ház felépítésére. Azaz hogy: szívesen vessük az építést (hiszen a városi tanácsnak is kevesebb lesz a lakásgondja azzal a családi házzal), de csak ott, ahol a távlati fejlesztési tervek előírják. Ilyen a Diósi dűlő vagy Kovácstelep meghatározott része.

Ki győzné összeszámolni hány kazlat rakott már életében Hóhmann Adóm bácsi, a nagynyárádi Kossuth Termelő- szövetkezet kazalmestere. Az biztos, hogy a házak végében ágaskodó kis boglyák sohasem fogadtak magukba ennyi szalmát, nem nőttek ilyen magasra mint ez a mostani, a közös gazdaság búzatábláján.

Reggel még kusza, rendetlen szalmakupacok bújtak egymáshoz, s délre már mint egy félig kész ház, széles talpakon sima egyenes fallal állt a tömörre taposott kazal. Azt mondják, valamikor kimondottan férfi munka volt a kazalozás. Most

azonban a nagynyárádi asszonyok adják Hohmann András keze alá, hosszűnyelű velláik- kál a szalmát, ö rakja, igazítja a kazal formáját. Nem tud min denki jó kazlat rakni. Ügyelni kell, hogy megfelelő talpon álljon, tömörre rakják, tapossák. Ha egyenletesen finom hajtással keskenyedik felfelé, akár a ház teteje, nem kell félni a zivataroktól. A szalmaszálak, akár az eresz, szépen levezetik a főidre az esővizet.

ütgy ilyen nagy kazal, mint a mpstani négy méter magas, 2—3 vagon szalmát is elkíván. Kézzel nem igen lehet magasabbra rakni, hiszen körűiméKazalrakók

Az ország legnagyobb falusi bankja Bolyban

Belépett a tízezredik tag a baranyai tá*hM*óhm*Lnioetkezetekbe

A baranyai takarékszövetkezetek taglétszáma tegnap érte el a tízezer főt Harczos Ferenc, a lány csoki szövetkezeti gazdaság nyugdíjas tagja jelent meg a lánycsóki takarék- szövetkezet irodájában, hogy részjegyet váltson. Mivel ő lett a tízezredik baranyai takarékszövetkezeti tag, a helyi falusi bank vezetősége száz forintos részjeggyel ajándékozta meg. A lánycsóki bank taglétszáma 985 fő, betétállomány kétmillió 700 ezer forint, a jelenleg kint lévő kölcsön összege pedig egy és negyed millió forint Tegnap értékelték a megye többi takarékszövetkezetének munkáját is. Eszerint július 31-én, hosszú versengés után, a

bólyi takarékszövetkezet megelőzte a bátaszékit abban a küz delemben, melyet az országos elsőségért folytattak. Így az ország leggazdagabb falusi bankja Bolyban van, több mint négymillió forintos betétállománnyal. A bátaszékiek betétösszege hárommillió 900 ezer forint.

A négy év óta működő baranyai takarékszövetkezetek most már a falusi dolgozók 23 millió forintját őrzik. Július 31-én 10 és fél millió forintos kölcsönnel segítették a baranyai szövetkezeti gazdákat. Az elmúlt négy évi működésük során tizenegyezer embernek adtak kölcsönt, összesen negyven millió forint értékben.

j Díszfákat telepítenek a uarkányi arborétumba

Tavasszal a siklósi járásL.in is nagy lendülettel indult .meg a fásítás. Több helyen, így Villány határában is új erdőt 'telepítettek elsősorban nemes- nyár, akác, fenyő és tölgyerdő- ket. Az útmenti és legelőfásításokkal együtt összesen 120 hektár fásítását végezték e! a járásban s az új telepítések 98 százalékban megeredtek. 1P63 tavaszára újabb 150 hektár fásítást terveznek. Főleg útrn . i- ti, legelő, tsz-major fásítást és a mezőgazdasági művelésre .alkalmatlan, eróziónak kitett területek erdősítését végzik el.

A fásítási terv keretében már ebben az évben befejezlek az 53 holdas harkányi arborétum fásítását. A későbbiekben már csak szépítik a parkot, amelyben az országban lévő összes hazai faféleség megtalálható majd, sőt egzotikus dísz fákat is ültetnek az arborétum- iba,

Lignitbányásxok

NEM AKART a karbidlámpa begyulladni. Ezzel a kis bosszúsággal kezdődött utam, amikor a hidasi bánya 7-es fejtési telepére igyekeztem. Uj volt az egész min denség részemre, mert lignitbányában még nem jártam. — Lecsavartam a lámpa kis fejecskéjét, s dupla adag vizet engedtem: úgy égett azután, mint egy fáklya.

Középkorú vájár kalauzolt végig a vágatokon, miután begyalogoltunk a föld gyomrába. Hidason nincs függőleges akna, hanem tárórendszer vezet a lignittelepekhez, a fejtésekbe, s így gyalogolhat kedvére-az ember. 5—600 méterre a táró bejáratától feltűnt, hogy az ácsolatok igencsak össze vannak törve, a nyomástól szétszakadozva és ítt-ott hasoncsúszva lehet közlekedni. Csúszás közben kezdtünk beszélgetni:

— Ilyen is van — mondta a vájár.

— Mélyen van ez a vágat a felszíntől? — Kérdeztem tőle, célozván a nagy nyomásra.

— Nem tudom. Azt mondják nem több 70 méternél.

— Nem valami kellemes, — mondom — bepottyannak egy szer a favágók a bányába.

— Ha hiszi, ha nem, előfordult már olyan is, hogy fejtés közben az akácfa gyökereit piszkáltuk és kilyukadtunk —

nyes lenne a szalma föladogatása: A gép segítségével azonban 6 méteres kazalóriásokat is raknak, amelyek délre már olyan árnyékot adnak a kopár tarlón, akár egy dúslevelű diófa.

Bár könnyű a szalma, mégis fárasztó a rakodása, emelése reggeltől sötétedésig. A fojtó, mozdulatlan meleg levegő amúgyis elég volna, de a régi szokás szerint az asszonyokon több szoknya, fejkötők és sötét színű kendő is van. Azt mondják, megszokták már és jobban szeretik a forró szélcsendet a légáramlatnál. Ba fúj a szél, arcuk, szemük megtelik porral, mint a tollpihék rendesnek a szalma szálak, s a gabona szálka tűként fúródik a ruha vásznába.

Mégis szeretik ezt a munkát, és szükség is van a lelkesedésükre, hiszen ezen a nyáron mintegy 15 ilyen szalmakazlat készítenek. 700 hold búzavetésük volt s a 100 vagon búsa ■után szerencsére sok szalma maradt. Szükség van minden szálra, hiszen a téli hidegben kincset ér. nélkülözhetetlen az elmosáshoz.

Míg dagad a kazal az asszonyok keze nyomán, zsákolnák, csépelnek a férfiak, hogy minden munkával időben végezzenek. Szép a nagynyárádi határ, szorgalmasan dolgoznak a tanok s terji elérhető, hogy zárszámadáskor ne 30 forintos, hanem jóval magasabb értékű munkaegységet asszanak.

W M

egy szőlőtábla közepén. Oda jártunk csemegézni később.

■— Kár, hogy nem borospincébe lyukadtak ki.

— Pedig az lett volna a jó, válaszolja a vájár, miután kiegyenesedve folytatjuk az utunkat tovább.

Megérkeztünk a 7-es telepi fejtéshez. A vájár ajánlotta, hogy majd ő leereszkedik a mélységbe, és felküldi azt az embert, akivel beszélni akarunk, mondván, hogy nem nekünk való mesterség ilyen helyen tornászgatni. Szó se lehet róla, válaszoltuk neki. Szépen is néznénk ki, felsétálunk az ugrótorony tetejére, s ugrás helyett menjünk vissza és másszáink be a medence széléről a vízbe.

60—70 fokos dőlésű a lignit-telep. A frontfejtésben több csapat dolgozik. A kis karbidlámpák úgy csillognak, mint a karácsonyfákon a gyér tyák. Nézem a telep oldalát, a szürke csíkokkal szabdalt lignitet és fejtési technikát.

IDŐSEBB VÁJÁR dolgozik az első fejtésben, feje fölött az ácsolatra akasztva lámpa, kezében egy fejtőcsákány. — Üti-veri, szaggatja a lignit- rétegeket. Hol egy kicsi darab, hol meg egészen nagy válik el és erős robajjal hull a gurítón lefelé. A vájárt Bandi bácsinak szólítják társai és viccelődnek vele, hogy mosoly gós képet vágjon fotóriporter kollégám felé. Bandi bácsi „nem ugrik”, hanem hangosan megjegyzi:

— Akár nevetősét, akár nem, de ilyen még nem volt, hogy a fejtésben fényképezzenek. Még talán sikerül is a kép...

Akármilyen újdonság is ez a látogatás, mégis az jár a fejemben, hogy száz évvel ezelőtt is ugyanígy, ilyen technikával fejtették a szenet

Fa-ácsolat, karbidlámpa, csákány, meleg, feszülő izmok, robaj, összezúzott süvegfák, hasoncsúszás.

Kattan a fényképezőgép zár ja és villan a vaku fénye. A cigaretta vége előtt öngyújtó csattog. Ez a két-három zörej és mozzanat jelzi a huszadik századot alig száz méterrel a föld felszíne alatt. Gép a fejtésben nem is lehet, mert olyan a lignit nedvességtartalma, hogy beleragadna a fejté. • kalapács. Csak a csákány boldogul.

Sokáig beszélgetünk a fejtésben. A keresetről, amelv- lyel elégedettek, a lakásról, amellyel szintén elégedettek (Molnár Béla vájár két hónap múlva költözik a bán a mellett felépülő új családi házába), s a munkahely is szóba kerül mindenestől, technikástul. Azzal is elégedettek. A baleseti helyzetről is érdeklődöm. Azt mondják a bányában alig fordul elő baleset, halálos baleset pedig nem volt. Volt ugyan egy halálok, de az nem a bányában történt, hanem valakit a villa- mosáram csapott agyon a műhelyben. Egy panasz van csak: kevés a jó telep és gyen ge a minőség. Ez viszont alap vető probléma.

A CSAPAT TAGJAI to

vább dolgoznak, mi meg visz- szaindulunk a „napra”. Kilépünk a táróból. Más világ. — Ezer évet léptünk előre, amíg száz méterrel feljebb kerültünk. Gyönyörű a hidasi lig- nitbánya környéke. A mai s-é zad Berend Ivánjának sokat kell tennie, hogy lent is változzék a képi

(CL 14