Dunántúli Napló, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-05 / 182. szám

1962. AUGUSZTUS 5. I&APÍ.Ö 7 A gép nem játék Rendszeresen ellenőriztetni kell a háztartási gépeket! — Csak szakemberrel javítassunk! Újsághír: Halálos végű baleset történt pénteken délelőtt ll . óra 2p perekor Pécsett. Áramütés érte Sziebert Tamás 14 éves fiút, aki néhány perccel klinikára szállítása után meghalt. SZIEBERTÉK a Jókai tér 3-as számú házban laknak, — egy első emeleti lakásban. A türdőszoba, ahol a szerencsét­lenséget okozó mosógép azóta is elmozdítatlanul áll, udvar­ra néző virágos folyosóra nyí­lik. A folyosó ablakában ösz- szecsavarva a géphez vezetä kábel. Amikor Tamás meg­halt, kikapcsolták. Azóta sem nyúlt hozzá senki. — Kikapcsoltuk és a gépből is kiengedtük a vizet — is­métli Tamás vigasztalha­tatlan édesanyja, s tegnap óta ki tudja hányadszor mondja el, miként következett be a fiú halálát okozó baleset. — Én mostam a fürdőszobá­ban — lép édesanyja mellé Piroska, közben kíméletesen leülteti a mamát — Én vet­tem észre, hogy ráz a gép. Ki­futottam a konyhába és a ma­mát hívtam. Sziebertné éppen indulni ké szült, hogy megnézze a mosó­gépet, amikor Tamás kiáltását hallották, A fiú egy-két má­sodperc múlva már a folyosón feküdt elkékült testtel. Gon­dolkodásra nem volt idő. Szie­bertné felkapta a fiút, a lakók mentőért futottak, de az ép­pen arra haladó mentőkocsi orvosa sem tudott már segí­teni. A családtagok kikísérnek a fürdőszobába, és Tamás édes­anyja próbálja felidézni a bal­esetet. Tamás a szobából jött, ahol gipszeléshez készült Vi­zet a fürdőszobából kellett vol na vinnie. Gumisarujában ki­jött, meztelen felsőtestével a mosógép fölé hajolt, hogy el­érje a csapot, Ezután már csak a kiáltását hallották. Teste zár ta az áramkört... Piroska, a hat Sziebert gye­rek közül az egyik, előhozza Tamás fényképét. Azt kérdezem, tudják-e, — hogy a mosógépet bizonyos A mohácsi Uj Barázda Tsz feiSgnlyásokat és traktorosakat vesz fel. Fizetés megegye­zés szerint. Útiköltséget csak felvétel esetén térí­tünk. időközönként ellenőriztetni kell? Tudják. Éppen egy hó­napja volt szerelő kezében a gép. Azért is hagyták most a helyén, hátha érdeklődik a rendőrség. A VILLAMOS háztartási készülékek Jókai téri boltjá­ban Magi András boltvezető helyettes is értesült a szomorú esetről. Ismerte és sajnálja a fiút és az a véleménye, hogy a Sziebert család tragédiájából másoknak is le kell'vonni a szükséges következtetést. — Az emberek jó része azt hiszi,, hogy a háztartási gépek ápolás nélkül is jól szolgálnak, pedig mindenfajta gépet rend szeresen gondozni, ellenőrizni kell. Mi arra oktatjuk a vásár-1 lókat, hogy gépeiket — külö­nösen a mosógépre és a centri­fugára vonatkozik ez — a jót­állási határidő lejárta előtt ad­ják be a szervizbe, és csak tel jesen üzembiztos állapotuk­ban használják. Magi András tökéletesen is­meri a boltban forgalombaho- zott háztartási gépek szerkeze­tét, működési elvét. — Sokan hajmeresztő dol­gokat művelnek a háztartási gépekkel. Vannak, akik rend­szeresen „megtoldják” a mo­sógépkábelt a hasaló zsinór­ral, ami ugyancsak sok baleset okozója volt már. De vannaK más hibák is. Előfordul, hogy túlterhelik a gépet, vagy nem hozzáértővel javíttatják. — Olyant is hallottam, hogy „po- litechnikás” gyerekek alapo­san megszorítottak minden csa vart a mosógépben, mire a mű anyagszigetelés megpattant, és zárlatos lett a gép. Gyakori a csapágykopás is, melyek kö­vetkeztében a mosóvíz a gép motorjára csöpögve okoz zár­latot. Nekem az a tanácsom, hogy a mosógép tulajdonosok gondosan tanulmányozzák a géphez kapott tájékoztatót, — mely fontos figyelmeztetéseket tartalmaz a kezelésre Vonat­kozóan. Elővesz egy füzetet, lássuk az intelmeket! „A csatlakozóvezeték meg­hosszabbítása és a szigetelés megrongálása, a mosógépben benzinnel, vagy más gyúlé­kony és robbanó folyadékkal való mosás, a gép csatlakozó vezetékre való helyezése élet- veszélyes és tilos. A mosógé­pet párás, gőzzel telt helyi­ségben sem tárolni, sem üze­meltetni nem szabad, a he­lyiségnek, amelyben a gépet használják, szellőztethetőnek kell lennie. A mosógép hasz­nálatánál éppúgy, mint min­den elektromos háztartási be­rendezés használatánál, he­lyes ha lábunk alá PVG- vagy gumiszőnyeget, vagy nem át­nedvesedett farácsot helye­zünk. A gépet legalább éven­ként ellenőriztetni kell, mert ennek elmulasztása, balesetet okozhat.” SZIEBERT TAMÁS szomo­rú esete arra figyelmeztet, — hogy ezeket a tanácsokat ér­demes mindenkinek megszív­lelnie. Gazdanap lesz Nagynyárádon Augusztus 19-én nagy ese­mény színhelye lesz Nagynyá- rád. A nagynyárádi tsz, a Sá­torhely—Bólyi Állami Gazda­ság, a bebaroi, a bólyi, a lányesóki, a majsi, a mohácsi és töttösi termelőszö­vetkezet közösen gazdanapot rendez. A gazdanap célja: megmu­tatni, mit fejlődött a falu és milyen feladatok várnak a baromfi- és lótenyésztőkre a nagyüzemekben. A nagyüzemi baromfitenyésztésről Burgert Róbert, a Bábolnai Állami Gazdaság igazgatója ,tart elő­adást. A gazdanapon bemutatják a falu életszínvonalának emel­kedését is. A felvonulást pél­dául négy személyautó nyitja meg. Ennyi van ugyanis a fa­lluban. Utána hatvan motorke­rékpár következik, majd a ter­melőszövetkezet erőgépei, lo­vai. Lesz itt állat- és fogatbe­mutató, sportlövészet, elő­adás a baromfitenyésztésről és baromfibetegségekről, repülő- gjépmodell-bemutató, motor­kerékpár-verseny, tsz-ek egy­más közötti versenye ezer mé­teren, fogatok, kocsiverseny, díjugratás, vadászugratás, lo­vasjáték ... Bemutatót tart a helyi kiszes lányok röplabda- csapata, és labdarúgó-csapat, amit közös vacsora és aratóbál követ. Tartalmasnak, szórakozta­tónak ígérkezik a nagynyárá­di gazdanap programja, amely nemcsak szórakoztatja az em­bereket, de tanítja is. Volt-e hát leprakőrhás a Kossuth Lajos utcában? A Dunántúli Napló július 22. számában Somogyi Géza aláírással „A Bem utca és kör­nyéke” címen közlemény je­lent meg. Ennek egyik, a „Lep­rakórház?” kérdőjeles bekezdé se több olyan kérdést vet fel, amelyekre válaszolnom kell. A megjelent közlemény közvet­len összefüggésben van a Du­nántúli Napló 1961. november 22-i számában megjelent, és a középkori leprakórházról szóló közleményemmel. Tekintettel arra, hogy ezt annak idején több országos napilap átvette; tekintettel továbbá a Dunán­túli Naplónak országos vonat­kozásban is igen jelentős pub­licitáséra, végül — de nem utolsósorban — baranyai olva­sóink bizalmának, illetve a to­vábbi helytörténeti munkák hi telének biztosítása érdekében kötelességünk a kérdést szigorú vizsgálat alá venni. Somogyi Géza állításának el­ső mondata így hangzik; „A Lyceum templomot a múzeum tudta és engedélye nélkül meg­ásták”. A Lyceum templomot senki sem ásta meg. Senkinek sem ásó, sem más földet mozgató eszköz nem volt a kezében. Ki­zárólag hivatalos személyek, tehát a városi tanács építési ősz tályának kiküldött szakembe­re, a műemléki bizottság, a Tér vező Iroda egy munkatársa je­lenlétében a templom nyugati ’oldala mentén haladó sikátor­ból felnyitottuk az egy tégla­sorral befalazott kriptaajtót. A kripta vizsgálatánál jelen volt az egyház jogi tanácsadója is. Ez az akció teljesen független a múzeum hatáskörétől, ehhez a múzeum engedélye szükség­telen. A végzett vizsgálatról a saját lelkiismeretűnk mellett kizárólag a városi tanács vég­rehajtó bizottságának és a templomtulajdonos egyházi ha­tóságnak tartozunk beszámol­ni. Mindemellett a múzeum­mal kapcsolatos szakmai együtt működésünk és baráti kapcso­lataink közismertek. Egyetlen hibát ott követtünk el, amit sajnálunk, hogy nem értesí­tettük az egyházi műemléki megbízottat, Petrorvics Edét. A mondat folytatása így hangzik: .... és ott leprakór­házat véltek felfedezni a vá­rosfalakon belől.* Ez utóbbi két szó dőlt betűvel utal arra a lehetetlen állításomra, hogy a városfalak mögött leprakór­ház épülhetett, A cikk írója az embert a fonyódligeti tábo­ri konyhák felszerelésének és főleg elhelyezésének primitív­sége. Földbeásott „sporheltek”, piékatlanok, festői rendetlen- aégü konyhakomyék, a szom­széd tábor sátrait szennyező füstjárás jellemzi ezeket á tá­bori konyhákat. — Mennyivel másként hatott a dunaszek- csöiek, Pécs II- kerületi isko­lának. a pécsszabolcsiak saját tulajdonban lévő, illetve hosz- szú időre kibérelt táborhelye. Ók állandó jellegű konyhát, raktárát, WC-t, mosdóhelyisé­get, szeméttartályt építettek, kerítést húztak. A gazda biz­tonságával, hosszú időre be­rendezkedtek. Talán prózai dől gok ezek, — dehát ezeken a „prózai” dolgokon — az élel­mezésen, elhelyezésen, higié­nián múlik egy tábor sikere, avagy kudarca. A somogyhárságyi csapat ve­zetői meglepő nagyvonalúság­gal a balatonkeresztúri turista szállóban helyezték el a tábo­rozó csapatot. Egy napra 11 fo­rintot fizetnek személyenként a szállásért. Szép, tiszta, hűs szobák, hófehér ágy,, hideg, melegvíz. — mindez együtt i£en szimpatikusnak tűnik, de mintha egy kissé drága völna, nem is beszélve a romantiká­ról, az igazi1 táborozás életre- szó'.ó élményeiről. •. A Pécs Petőfi utcai iskola csapata immár ügyesebben ol­dotta meg az élelmezés nagy gondját. Reggelit, vacsorát sa­ját maguk készítették, az ebé­dét egész olcsón. 6 forint 60 fillérért a fonyódi állomás ét­kezdéjéből kapták- A komlói csapatok nem vesződtek a tűzi­fa beszerzésével, odaszáülításá- val: gázpalackkal oldják meg a főzést. Ez olcsóbb, higiéni- kusabb, kényelmesebb. A legtöbb megoldás " persze az lenne, ha a nagyobb táborhelyeken, — péidáui Fo- nyódligeten, Bala-tonberényben állandó konyhát állítana fel a helyi tanács, az Úttörő Szövet­ség vagy .a község táborhelyeit folyamatosan, hosszabb ideig bérlő megye úttörővezetősége. Nem csempézet-t, mutogatni va ló konyhára gondolok, de kel­lően fedett, élelmiszer tartó- sabb tárolására alkalmas rak­tárral ellátott, orvos által ellen őrzött, szakképzett szakács ve­zette konyhákra. Községenként egy-egy nagyobb szabadtéri ebédlő is kellene, hogy ne a földön, szalmazsákon vagy akár saját maguk által össze- eszkabált primitiv lócákon ül­ve kelljen elfogyasztani az ebédet úttörőinknek. Ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy a ma még szükséges „partizánkodás”, ügyeskedés helyébe szervezett, átgondolt táborvezetői munká­ra volna szükség. A járási, ke­rületi, megyei úttörővezetősé­gek már kora tavasszal össze tudják szedni hány csapat, hány fő akar táborozni- Az igények ismeretében már a ta­vasszal meg kellene tárgyalná a kiszemelt Balaton menti község«^ vezetőivel, hogy hol lesznek a táborok és hogy a táborhely tényleg rendelke­zésre álljon, ha egy-egy járási vagy kerület csapatai a kivá­lasztott, táborozásra valóban alkalmas táborhelyeket folya­matosan, .maximálisan kihasz­nálnák. A táborhelyeket hosz- szabb távlatra is le lehetne kötni. Fogjon össze a kerület és a járás- Építsenek állandó konyhát, egészségügyi helyisé­geket, vegyenek, vagy bérel­jenek közösen sátrat, csónakot, szereltessék be a villanyit, fá­sítsák be a táborhelyeit. Mun­kájuk semmiképpen sem me­het kárba. A fák már négy­hat év alatt felnőnek, az épít­kezési költségek is gyorsan amortizálódnak. Kell a táborozás romantiká­ja — de a romantika nem té­veszthető össze a primitiviz­mussal, az elemi feltételekről is lemondó igénytelenséggel. A tárgyi igazságihoz tartozik és nem lehet nem megírni, hogy a baranyai és pécsi isko­lák táboraiban igen jól érzik magukat, igen jól" üdülnek, tanulnak, szórakoznak a gye­rekek. A meglátogatott kilenc táborban kivétel nélkül min­denütt dicsérték a kosztat, örültek a tihanyi, keszthelyi, balatonfüredi, badacsonyi ki­rándulásoknak. a jó időnek, a nagyszerű Balatonnak .. • Mind annak, amit a „napfényes” ol­dal gyűjtőnév alatt szoktunk emlegetni. Sokat kell azonban még ten-’ ni, hagy a tapasztalható gon­dok, visszásságok mielőbb meg szűnjenek, hogy a jövőben semmi se árnyékolhassa be a táborozás derűs, boldog nap­jait. Vasvári Ferenc nem tudja azt, hogy szerte az országban, Pozsonytól Brassó­ig, a leprajárványok a keresz­tes hadjáratok nyomán terjed­tek el, s hogy virágzásuknak ideje a XII-—XIII. század volt. Az összes keresztes hadjára­tok, a Baranyán átvonulok is, kivéve az egyetlen IX. Lajos francia királyét, a tatárjárásig már lezajlottak. A leprakórhá zak tehát a tatárjárásig minde­nütt az országban, így Bara­nyában is, ekkorra már meg­épültek. Egyik okmány szerint a pécsi leprakórház már 1235-ben javában működött, hiszen a hosszú hasznos szolgá­lata érdeméért kapta meg ek­kor az adókedvezményt. Ba­ranyában több kereszteshad átvonult. Az egyiknek fő em­bere, Ottokár, Stájerország ura, itt Pécsett halt meg va­lamilyen járványban, s erről a reichspergi és admontensi kró­nikák is megemlékeznek. A lepragyűjtő falvak Baranyá­ban is ekkor keletkeztek, mint például Pokios, Poklostó, Pok- losnádasd, mert a betegséget akkor a nép poklosságnak ne­vezte. így keletkezett Bara­nyában Lázárfalva is, mert a leprásokat szent Lázár szegé­nyeinek is hívták. (Lásd Ma- gyary Kossá; Közegészségügy a régi magyaroknál. I. k. 174. old.) A pécsi városfal azonban csak a tatárjárás után épült meg, amikor már a II. számú klinikák helyén létezett a Jo- haniták kolostora, a szigeti kapunál a ferencesek, a posta­palota szomszédságában a ben­cések klastroma. Amikor a várost fallal vették körül, eze­ket a kolostorokat nem lehe­tett kihagyni a védelmi rend­szerből, hiszen ez elsősorban a klastromokat szolgálta, s így a falak mögé került az Erzsébet kórház is. Több okmány Igazolja, hogy jóval a tatárjárás előtt már létezett az Erzsébet ispotály. Maga az Erzsébet név a kór­ház lepra jellegére mutat, hi­szen Európában több ezer do­kumentum van arról, hogy a leprakórházak elnevezése az árpádházi Erzsébethez fűző­dik. Richet könyve számtalan példát felsorol erről. Magam is láthattam három helyen: Kas­sán a dóm főoltárának képén Erzsébet leprás beteget mos­dat. Münchenben Holbein gyö­nyörű képén (Erzsébet a leprá- sok között), s végül ugyanitt Pepyn fametszetén (Erzsébet leprást ápol). A kolozsvári kö­zépkori kórház pecsétjén Er­zsébet leprás beteget mosdat. Rupp Jakab Magyar Helyrajzi Történetében említi (I. k. 376. old.), hogy a pécsi Erzsébet kórház a Johaniták társasháza volt. Ez maga sokat mond, mert a Johaniták itt voltak a szomszédban, a mai II. sz. klinikák telkén. Egyébként a •pécsi Johanitáfcról említést tesz Demkó híres könyve (87. old.) és Rupp is (II. k. 178. old.). Ez teljes bizonyíték arra, hogy a középkori lepra-kórház a mai Belváros területén volt. Az is­potályról egyébként a pécsi oüspökség történetének írója. Koller, hétkötetes művében többször említést tesz. Az 549: évi orleansi zsinat kötelezővé tette püspöki székhelyeken a leprakórházak létesítését. Ezek a püspök védelm e alatt állottak. Elképzelhetetlen, hogy a „védelem” a városfalon kí­vüli megoldásra célzott volna. Hogy a Belvároson belül mégis hol feküdt a kórház, arra 'döntő és félreérthetetlen dokumentum többek között az 1693. évi kamarai targymas jegyzőkönyve, amikor is a mai Széchenyi Gimnázium udvarán létezett török templomául az óhitű rácokat eltávolítottak. A szöveg birtokunkban van, s annak egy része igy hangúk: .. . Moscheamque eandern ite­rate pro hospital! Sanctae Eli- sabethae reapplicare velle . .. Vagyis a török moschét (temp­lomot) ismét a szent ErzséDet kórházhoz kell visszacsatolni. Ez azt jelenti, hogy a török uralom után a középkori gyó­gyuló szerzetes rendek az egy­kor birtoklás jogán visszatér­tek a középkori helyükre. A ferencesek is, a dominikánu­sok is, a megszűnő Johannák helyébe a gyógyító kapucinu­sok, és amint a Tullio Miglio- féle okmány 1693. november 3-án megállapította, a török templomot „ismét” (iterum) az Erzsébet rendnek kell vissza­adni. A „reapplicare” a magyar oklevéltani magyarság szerint is „visszacsatolást” jelent. Vagyis az Erzsébet rend nem felejtette el az egykori itteni működését. Végül, a pécsi egy­ház egészen rendkívüli helytör téneti ismerettel bíró egyház- fia, Szentkirályi István a hú­szas évek végén egy tanulmá­nyában szintén ide helyezte az egykori Erzsébet kórház lé­tét. Hiszen ő volt az, aiki biz­tatott a kutatással több mint. húsz év előtt. Ez idő alatt meg­vizsgáltuk a környező XVIII. századi házak falaiban az ide­gen származású és faragású köveket, a mai gimnázium ud­vara alatt rejlő hatalmas pin­cerendszert, s innen indult ki a kutatás a hajdani kórház nyomainak, feltárására. A cikk befejező mondata, utalva arra, hogy megtalál túli a középkori falaikat, így cáfol bennünket: „Ezt a kriptát még a század elején a tanítóképző­sök találták meg, az udvar fe­lől”. Ismét egy súlyos tévedés. A kriptát nem kellett senki­nek sem megtalálni, mert a kripta soha el nem veszett, a kripta enyészetes nyugalmá­val mindig a helyén maradt. A kriptáról kétszáz év óta mindig tudtak, azt számtalan­szor megvizsgálták. Csak a ta­nítóképzősök nem tudtak róla, akik csintalankodva lejutottak oda, és azt hitték, hogy feltalál ták a puskaport. Egy példát említek csupán. Amikor a pé­csi pálosrendet feloszlatták, a kolostorból (a mai Széchenyi Gimnáziumból) megyeházát akartak csinálni. A Pécsi Ál­lami Levéltár megyei részlé­gének 2921/1817. évi vaskos iratcsomója közli ezekét a ter­veket, és itt is megtalálható a kripta alaprajza „Grund unter der Erde” felirattal a legki­sebb részletig. Itt jön a nasyón nagy tévedés: nem kriptát tá­laltunk. hanem az ismert kriö- ta egyik sarkában a középko­ri falazást, amelyet az egvób- ként kiváló és említett Szőnvi Ottó sem tudott megfejteni. Hinnék a középkori falrészlet­nek a vázrajza egyébként- a Dunántúli Napló múlt évi köz­lésében meg is jelent. Mindig örülpn-k mások sike­rének,. mert a helytörténet fe­hér üres lapjai kínoznak ben­nünket. De a fehér lapokra nem lehet fantomokat rajzol­ni. A történeti közlésekben nincs secessio és abstractio, — csupán csak dokumentumok pillérein álló tények sorozata. DR. VÖRÖS MARTON Tapasztalatcsere a Pécsi Bőrgyárban A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszerve­zete könyvkötő szakosztályá­nak 35 tagja tanulmányi ki­rándulás keretébe^ pénteken este Pécsre érkezett. Tegnap délelőtt a Pécsi Bőrgyárba lá­togattak. hogy megnézzék ho­gyan készül az általuk könyv­kötésié használatos bőr. A ki­rándulók figyelmét különösén a festőrészleg ragadta meg. A kétórás gyárlátogatás után rövid tapasztalatcserét folytat­tak az üzem kultúrtermében a tervszerű termelésről, a jobb- minőségű borkészítésről. \ könyvkötőszakosztály a jövő­ben is rendez hasonló kirán­dulásokat. %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom