Dunántúli Napló, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-05 / 182. szám
»82. AUGUSZTUS 5. mapiA 5 A bő termés gond fai Tizennyolc mázsás búzaátlag az áljami gazdaságokban — Rekord- termést adott a silókukorica — Épülnek a kukoricatároló helyek A bő termés is gonddal jár. Igaz, ez a gond örömtelibb, szívet vidítóbb, de mégiscsak gond. A' Baranya megyei állama gazdaságokban lényegében mái- befejeződött az aratás és ezzel egy időben a csép- lés is, hisz kombájnokkal arattak. Mindössze a Bükkösdi Állami Gazdaságban van vissza aratnivaló, de most ide összpontosították a gépeket. Itt a nehéz, hegyes vidék akadályoz ta az aratást, Több gabonát kellett az állami gazdaságoknak betakarítaniok, mint amennyit beterveztek. Búzából 17,2 mázsát terveztek holdan- kénti átlagnak, ezzel szemben tizennyolc lett. Tizenöt és fél mázsa őszi árpa szerepelt a tervben és tizenhetet takarítottak be. Voltak .egészen kiemelkedő termésátlagok is. A Sátorhel y—B ólyi. ÁllamiGaz- daságban 4076 hold átlagában például 23,58 mázsa búza termett égy-egy holdon. A szentlőrinciben 391 holdról 21, a szentegátiban pedig 1314 hold rói 20 mázsát csépeltek el holdanként. Ezek nagyobb területek. Voltak kisebb területek, amelyek igen nagy terméssel íizettek a jó munkáért. A Sátorhely—Bólyi Állami Gazdaságban volt egy 52 holdas San Pasture tábla, amely 32, a szentegátiban egy huszonnyolc holdas ugyancsak San Pastore tábla holdankint 34 mázsát adott. Háromezerötszáz vagon gabonát mozgattak meg eddig az állami gazdaságokban. Bizony nagyon körültekintő, alapos szervező munkára volt szükÉrtesítjük kedves vendégeinket, hogy a Hullám-szalon, az Oázis és a Holdfény eszpresszó éjjel 0,2 óráig üzemel. — s Minden kedves vendégünknek jó szórakozást kívánunk. Pécsi Vendéglátó Vállalat. ség, hogy az aratáson, cséplé- sen túl maradjon erejük a tarlóhántásra, a kombájn-szalmák lehúzására, a borsócséplés re, amely szintén tíz mázsán felül fizetett, a pillangósok harmadszori kaszálására, betakarítására, a süózás megszervezésére, az ősziek alá talajelőkészítésre és így tovább. Eddig minden különösebb zökkenő nélkül ment. A tarlóhántást nyolcvan százalékban elvégezték. Sajnos, a szállítás nagyon lekötötte a gépeket és így a tarlóhántásra kevesebb erő jutott. Most felszabadulnak a gépek és ameny nyi gépet csak lehet — ők is emberhiánnyal küzdenek — nyújtott és éjjeli-nappali műszakban üzemeltetnek, hogy behozzák a lemaradást. Az állami gazd aságokban azt tartják, nagyon helyesen, most nemcsak a nagy termés betakarítása fő feladat, hanem a jövő évi legalább ilyen nagy, sőt ennél nagyobb termés megalapozása is. Ez a megalapozás most folyik. A Sátorhely—Bólyi Állami Gazdaságiján például már 1500 holdnyi területet előkészítettek az ősziek alá. Ennek zöme borsóföld, de sok közte a feltört pillangós terület is. örülnek a nagy silókukorica termésnek. Az állami gazdaságok megyei átlagban eddig 140 mázsa silókukoricát takarítottak be . holdanként. Ez volt a rekord. Idén a tervük 165 mázsát írt elő. Kevesen hittek abban, hogy ez meg is lesz. Több lett. Most megyei átlagban 180—200 mázsás átlaggal számítanak. E számítás realitását az eddigi eredmények is bizonyítják. Az öröm mellett gond is e nagymeny- nyiségű silókukorica betakarítása. Körülbelül 13—14000 vagon szilázst készítenek. Ehhez pedig rengeteg gépre van szükség. Az állami gazdaságok sem bővelkednek géppel. De azért segítenek magukon. Éjszakai műszakban is silóznak. A siló elhelyezése is gond. De ezt is megoldották. Mindenütt földíeletti silót alkalmaznak. Ha sikerül időben, jó minőségben betakarítani a silót, akkor a takarmánykérdés minden gazdaságban megoldott kérdés. Nagy tét forog kockán. Ezt tudják a gazdaságokban is és éppen ezért mindent elkövetnek a siker érdekében. Még kimondani is sok: 19 775 hold kukorica van a gazdaságokban. És milyen kukoricák! Negyven-hatvan mázsás holdanként csöves termést mutatnak most. A kapálást megoldották vegyszerrel, a betakarítás és é nagymennyiségű kukorica azonban gondot okoz. Vannak egy- és kétsoros kukorica kombájnjaik, de ezekkel csak tizenkétezer hóidat tudnak letörni. Akárhogy is számolják, mintegy nyolcezer hold kézi törésre vár. Ehhez legkevesebb ezer ember szükséges. Honnan szerzik meg ezt az embertömeget, *azt még egyelőre nem tudják. Egy biztos: nem marad töretlen a kukorica. A tények azt mutatják: nem elég a meglévő tárolóhely sem. Körülbelül három-négyezer vagon kukoricának még nincs helye. Még nincs. Ezt szükséges hangsúlyozni, mert lesz. Az állami gazdaságok szakembered már készítik a tárolóhelyeket. A tárolóhelyek átmenetiek, ideiglenes jellegűek lesznek. Lesz olyan tárolóhelyük, amelynek megépítése nagyon gyors és nagyon egyszerű. Cölöpöket vernek le, -ezek közeit dróttal vonják be és ebbe rakják a termést. A tetejére kukoricaszárat raknak. Aztán lesznek gazdaságok, ahol a fészereket alakítják át tárolóhellyé. A fészerek nyitott részeit itt is dróttal vonják be. Az ideiglenes megoldás bizonyos veszteséggel jár ugyan, de mégis jobb, mintha ebek harmincad jára hagynák a termést. Gond a bő termés az állami gazdaságokban, de gond a termelőszövetkezeteikben is. Helyes lenne, ha a tenmelő- szövetkezetek is mindent elkövetnének annak érdekében, hogy időben betakarítsák a bő termést. Az idén mindenütt jó termés ígérkezik, de ennek csak akkor lesz haszna, ha ezt tárolni is tudjuk. Erre már most kell gondolni, mint ahogy most kell arra is gondolni : megtettünk-e mindent annak érdekében, hogy jövőre legalább ilyen jó termést takaríthassunk be. EMBEREK — MÁMORBAN (1) KORHELYEK KOZOTT Az alkoholizmus nyomában járóit. Ott, ahol feleségek és gyermekek nyomorán dúskál a mámor, ahol családok bomlanak fel, ahol nem ismerik a hétköznapok örömét, az élet szépségét, mert az alkohol lepellel takarja el a boldogságot. Levelek fekszenek előttem, panaszos, síró hangú írások. — Anyák írták. Az apa elissza keresetét, a gyerekek rettegnek, ha apjuk betántorog az ajtón, mert sohasem tudják, mit hoz a következő pillanat. Nagy ez a „tenger” — partját kéne egyszer keresni! A Csendes Étteremben nagy a forgalom. Söröskorsókkal, fröccsös poharakkal megrakott platóval „egyensúlyozza” magát a pincér asztaltól asztalig. A sűrű cigarettafüstben az üzletvezetőt keresem. Helyettesét találom meg. A bejárát mel* letti asztalnál az élőfizetéses ebédjegyeket számolja. Amikor elmondom, hogy mi járatban vagyok, leültet maga mellé. — Figyeljen egy fél órát, aztán majd beszélgetünk. A mellettünk lévő asztalnál három 25—28 év körűig férfi ül. Asztalukon üres sörös- korsók, három korsó félig sörrel és három nagyfröccs. A sört még meg sem itták, már kihozatták a fröccsöt. Nagy hanggal vannak, beszédüket széles mozdulatokkal kísérik. Az egyiken csak atlétatrikó van, de azt is a mellére tűrte. Hirtelen öklével az asztalra csap. Ugrálnak a poharak, az egyik fröccsös pohár felbillen. Folyik a bor az asztalon, aztán a térítőről csurog a padlóra. A bejárati ajtóban középkorú asszony áll, hóna alatt két- kilós vekni. Indulna kifelé, de kétszer is visszatántorog. A lába előre lépne, de a törzse hátrafelé dől. Aztán mégis sikerül előre lódulnia .;. Még ki sem ért egészen, három férfi — kart karba öltve — nyomaszlcodiik be az ajtón. Imbolyogva igyekeznek a terem belseje felé, de az egyik hirtelen kiválik közülük. Az első asztalok egyikénél magányosan, csendben üldögélő idősebb férfi mellé telepszik. Látszik, régi ismerősök. Kezet rázva üdvözlik egymást. A „vendéglátónak” nem túlságosan tetszik a „spicces” ismerős sei való hirtelen találkozás, de hát kénytelen elfogadni társaságát. Az új asztaltárs jó szórakozásnak véli, hogy kalapját mindig az idősebb férfi fejébe nyomja. Az csitítgatja, de hiába. — Fizess komám egy fröcs- csöt! — mondja akadozva az új asztaltárs. Már hozzák is... Felhörpint, aztán odébbáll, megy megkeresni azokat, akikkel együtt érkezett. Csak egy pillanatra állt meg, „letarhál- ta” ismerősét egy fröccs erejéig. Az üzletvezető helyettes köz ben befejezi a számolást. — Nos mit látott eddig? — kérdi. Elmondom. — Akad itt ennél még sokkal különb is. Volt itt egy társaság „vezetőjüket” Négus-mak hívták. Ide akarták befészkelni magukat. Mindig ittasan jöttek be — persze nem szolgáltuk ki őket. Megtámadtak. Késsel. Nézem az üzletvezető helyettest. Magas, vállas, jó erőben lévő férfi. — Mit csináljak? Verekedjek? Akkor kidobólegénynek kéne sokszor lennem..; A rendőrség lekapcsolta a társaságot ... Sokszor előfordul, hogy már részegen jön be valaki s mi nem adunk neki italt. Akkor kiabál, a panaszkönyvet kéri, hogy ő dolgozó, neki joga van irani. Előveszi a panaszkönyvet. Az egyik bejegyzés nagy görbe betűkkel íródott emi- gyen: „Ettem nem szogánaki, jurisu napján még hozzá dran- di napja Seri Mihály, Pécs Majos u. 4.” Alaposan felhajthatott ez a „panaszos”. A csendben szórakozó, iszogató vendégek között akad nem egy „törzsvendég” is. Rendes nevét nem ismerik, az egyiket például Lustának hívják, aki kijelentette. ha az üzletvezető megtagadja a kiszolgálást, akkor majd .kihúzza a gyufát”. — Mit lehet ez ellen tenni?' — kérdem. — Tessék megmondani! •— adja vissza a kérdést. — Megtörténik, hogy a botrányokozót a rendőrség elviszi, később ismét visszajön és beleröhög az arcomba :.: (Lustát azóta már a rendőrség más ügye miatt letartóztatta.) Az étterem bejárata egy pillanatra sem szabad, állandóan jömnek-menmek. Egy-két asztal nál már néhány ember csendesen szunyókál, előttük a boros PAOLO CAPPUGI A gépük is csinos. Sokat adnak a kivitelre. Ha kisebb len ne, az ember szívesen beállítaná a lakásba is ... — Langinatti magáncége az egész világnak szállít — magyarázza, — Ausztria, Francia- ország, spanyol, német, bolgár vállalatok veszik igénybe a cementlapokat préselő és csiszoló automatákat. A cementipari műhelycsarnoka csupa víz, hűvös és párás. A bekötött fejű asszonyok, a cementporos kötényű lányok kézzel adagolják és préselik a lapokat. Paolo gépe egyszeriben meghódítja a szíveket, dallamos beszéde pedig vidám hangulatot kelt. A lányok vissza-visszafordulnak, megkockáztatnak egy-egy, pillantást. — A firenzei gyár négyszáz munkást foglalkoztat, de azért nem kis üzem, csupa automatagépek — mondja Cappugi Paolo. — Milyen beosztáshan dolgozik? — Technikus vagyok. Ez természetesen mechanikai képesítéssel is jár. Én járok külföldre, ha gyárunk szállít gépet, én megyek a beszerelést ellenőrizni, tanácsot adni. Franciaországban például egészen sok helyen van gépünk. Igen a világszínvonalhoz igazodóak, a legmodernebbek. — Először vám Magyarországon* ennyit készíteni) finoman búg a zöldre festett masina, — Cappugi odatartja fülét, egészen ráhajol a gépre.. Egy gombnyomás, és gyönyörűen mozog a prés. Kérésére anyagot is hoznak, beletölti gyors mozdulatokkal (később ezt a folyamatot is a gép fogja végezni) és máris indulhat a termelés ... Vidáman felpillant, (ó ... senki sem tagadja meg magát)... az automatát körbe-' fogják a munkásnők, akik eddig az arcuk vizgyöngyeit is beleverték a cementlapokba, a derekuk fájását, a nedves kő iszonyát, a sípcsont szorítását. Tizenhét és negyvenévesek ... A gépből pedig, mint egy bűvész kalapjából kiugrik a cementlap — simán és tömören. A nők nézik, Paolo Cappugi pedig örömmámoro- san a gépét, aztán hirtelen az asszonyszemeket... A cikcakkban lőtt tekintetfonál egyszerre kiegyenesedik, az olasz technikus megérzi, sok százados lokáció teremtette tulajdonsággal megérzi, hogy őt most gépével együtt legszívesebben összecsókolnák. — Én egy hónapig... de most... tíz nap... — mondja kicsit zavartan — teljesen átadom az egész dolgot... Az udvaron valódi olasz hőség. italianissimo és valódi öröm. ■v Ssöts btvá» pohár. Mások hangoskodnak* káromkodnak, vitatkoznak. Ez az étterem 11-kor zár. de alig 100 méternyire van a Borostyán, ameiy éjfélig tart nyitva. A. vendégek egy része a Csendesből oda megy át. — Most már valahogy megvagyunk —t mondja Lenkei Péter üzletvezető. Tény az. hogy a helyzet sokkal jobb. miht annak idején. amikor még büfé voltunk. Most rendesebb a környezet — a vendégek rendesebben viselkednek. Baj azonban most is van elég. Amikor lezár a Csendes, megkezdődik ennek az étterem nek az „ostroma”. Ilyenkor néha kimegyek az utcára és figyelek. Látom, hogy a vendég megáll az ajtóban, megigazítja magán a ruhát, meg* fésüli a haját, igyekszik a józan ember benyomását kelteni aztán bejön, megcélozza az első üres széket és leül. Rendel. Pincér legyen aki ilyenkor egy pillanat alatt megállapítja, hogy a rendelő részeg-e vagy sem!És még egy. A nők között is sokan vannak, akik alaposam a pohár fenekére néznek. Nemrég történt, hogy három nő összeverekedett; pedig jól ismerték egymást. Ittak, aztán mindennek elmondták egymást ; .. Fizetéses napokon félszökik a forgalom, hónap közepén és hónap végén „csúcsforgalmat’’ bonyolítanak le a vendéglők: Sok ember ilyenkor nem tud parancsolni magának, amíg pénze van, addig iszik. — Mi történt a múltkor is? — mondja. Egy fiatalember — két gyereke van — bejött és szinte osztogatta a ’pénzét. Nem szolgáltuk ki, sőt menteni akartam a menthetőket. Mondtam neki, hogy adja ide a pénzét, egy lepecsételt borítékban betesszük a páncél* szekrénybe és reggel megkapja — ha kijózanodik. „Mi köze hozzá, hogy én mit csinálok?” — kiabálta. Mi közöm van hozzá? Tudom, hogy a felesége otthon várja, kell a pénz a családnak. De nemcsak ő, hanem még a haverjai is nekem támadtak, hogy ne avat kozzak az ő dolgukba. Ezek a cimboráik aztán másnap meg sem ismerik, vágj: egyszerűen nem emlékeznek rá, hogy rájuk költötte a fizetését. S mi van másnap? Az illető nem emlékszik arra, hogy hova lett a pénze. A család pedig? Ef lehet képzelni ezeknek az asz* szonyoknak, gyermekeknek a sorsát. Pécsett 1962. második negyed évében meg ittak 334 500 liter bort, 1 732 700 liter sört és 27 739 -liter égetett szeszt .Ez egy hónapra számolva mintegy 700 ezer liter szeszesital. Ha Pécsett 130 000 lakost számítunk, kidéiül, hogy 'városunk minden lakójára — a csecsemőket és aggokat is beleértve — havonta mintegy 5.5 liter szeszesital jut. S még egy adat; a pécsi lakosok egy hónap alatt 7 millió forintot költenek italra. S ezek csak Kiskereskedelmi és a Vendéglátói pari Vállalat adatai. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt a mennyiséget, amelyet a Nádorban, Uj-Mecsekalján, a turistaházakban és a mecseki pincékben isznak meg. enyhén szólva is meghökkentő a kép. S varrnak szép számmal olyanok, akik ezekhez az adatokhoz az átlagnál jóval magasabb mennyiséggel járulnak hozzá. Nem, korántsem arról van szó, hogy mértékkel ne fogyasszon valaki szeszes italt. De ahhoz már senkinek sincs joga, hogy családjától, gyermekeitől vonja el a falatot saját kedvtelése kielégítése miatt. (Folytatása következik.) Garay Ferenc 1 4 k í — Igen. Szép az Önök özemé ... — nevet kedvesen. — A pécsiek előzékenyek, kedvesek. Mindenhol. Szép, korszerű az épület és most a gépek is méltók a gazdákhoz. — Olaszországban? Sok új üzem van, de délen még nagy a szegénység. Az ipar hiánya. Sokan kivándoroltak. Dolgoznak Svájcban, Németországban, Belgiumban. Túlórázni lehet, akkor több a pénz. Szakszervezet? Igen van szakszervezet. — Kommunisták vannak az üzemben? — Igen és szimpatizálók is. A mi tulajdonosunk jó, ki lehet vele jönni. Örülök, hogy ilyen nagy bizalommal van irántam. Ott tudni keli! És dolgozni! A tempó, a tempó nálunk sokkal gyorsabb. Többet kell produkálni! Megáll a beszédben, látszik, hogy talán túl messzire mer.t. nem akar a világért sem udvariatlan lenni. Nem tudja a szokásokat, és hogy mit, hogyan kell mondani. De hát nem volna olasz, ha nem volna ilyen közvetlen, Megtudom még, hogy heten vannak testvérek, apja meghalt. Nem volt könnyű technikusi képesítést szerezni, és hogy a Fiorentina ificsapatában játszott. Bekapcsolja a gépet, mely egy óira alatt ezerkétszáz lapot kószát és csiszol (a régi gépekkel nyolc éra alatt lehetett hajú, szénszemű fiatalember. Huszonnégy éves. Mégha négy ven lenne, akkor is megérteném. A latinoknál rendkívüi fontos az étkezés. „Latte, vino, frutti”, vanília illat — vonulnak előtte. A Nádorban ebé del, sok gombát, sok szószt, feketét, fagylaltot és mindez előtt olajos kenyeret eszik, a magával hozott palackból csűr gatja kenyérre az aranyié folyadékot. Valódi olasz hőség, italianissimo! A Cementárüipari Vállalat pécsi telepének fehéren vakító betonján zsebkendőnyi árnyék sincs. A gépkocsivezető keze már a sebességváltón, ebédelni menne Paolo Cappugi olasz technikus, amikor mi is befutunk. Nagyon éhes — mondja — inkább egy óra múlva beszélgessünk. Kedves, kreolbőrű, fekete-
