Dunántúli Napló, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-03 / 180. szám

#982. AUGUSZTUS 3, NAPLÓ 3 •• v '.*• /'»HÍ* Hol helyezkedhetnek el az érettségizett lányok? Több száz lány keres munkát — Sokat segíthetne a politechnikai képzés — Központi szerv végezze az irányítást! Két jelzést kaptam a napok­ban, s ez indított el, hogy kö­zelebbről is megnézzem e prob­lémát. Egyik pécsi nagyválla­lat KISZ-titkára említette, •hogy sok érettségizett leány kereste már fel őket és állást kértek. Senkit nem tudtak fel­venni, még olyan lányokat sem, akik a közgazdasági tech­nikumban végeztek. A másik jelzést egy gyári munkás küld­te. Azt írja levelében, hogy náluk, ha női munkaerő-feles­leg van, akkor a 18—19 év kö­rüli lányokat küldik el. Ezek után indultam el, hogy az il­letékes helyen választ kérjek. A városi tanács munkaerőgazdálkodási cso­portjánál kezdtem. — A húgom most érettségi­zett, szüléink nem élnek, tud­nának-e részére valamilyen munkahelyet biztosítani ? — mondtam az ügyintézőnek. — Nem válogatunk, fizikai mun­ka is megfelel, sőt négy órás, vagy hat órás munkaidő is... — Nem — hangzott a vá­lasz. — Semmilyen lehetőséget nem tudunk biztosítani. Nem ön az első. Naponta jönnek érettségizett lányok állás ügy­ben, de sajnos ,.. Még asz- szonynak se tudunk munkát biztosítani, nemhogy lánynak. — Elfelejtettem mondani, hogy a húgom a közgazdasági technikumban végzett... —. próbálkoztam még egyszer. — Akkor sem — mondta az ügyintéző. — Ha fiú volna, ak­kor talán. Ugyanis a vállalatok Ilyen esetben a férfi munka­erőhöz ragaszkodnak. Magam sem tudom, hogy miért, de fiúkat kérnek. Ezután elbeszélgettünk a munkaerőgazdálkodási csoport dolgozójával, aki elmondta, hogy a lányok elhelyezkedése a legnagyobb probléma, főleg azoké, akik gimnáziumban vé­geznek, de azoké is, akik csak nyolc általános iskolát végez­tek, s 18—19 éves korukban akarnak munkába állni. Azt is elmondta, hogy az érettségi­Áramszünet Áramszünet lesz augusztus 4-én, szombaton IS—16 óráig nagyfe­szültségű hálózat átépítése miatt az alábbi területen: Kovács-telep egész területén, továbbá az Uj-Me- esekalja vasút felé eső déH részén, a panelházaknál, ideiglenes hőköz­pontnál. az 50-es, 70-es sorszámú, valamint a 4«, M-es épületeknél. zett lányok közül sokan egye­temi felvételre jelentkeznek, de mire az egyetem választ ad, s netán nem veszik fel, akkor­ra már elkésnek arról is, hogy ipari tanulónak jelentkezze­nek, de arról is, hogy elhelyez­kedjenek, mert a többiek el­foglalják a helyeket. A Janus Pannonius Leánygimnáziumban az igazgató helyettesével be­szélgettem. — Mi a véleménye az érett­ségizett lányok elhelyezkedési lehetőségeiről? — Az én lány«« is pont eb­ben a cipőben jár. Nem vették fel az egyetemre, s most nem 'kap állást, mert nincs rá lehe- ' tőség. Ö is az állás-„keresők” között van... — kezdte az igazeatóheh ette 3 — Hánvan érettségiztek az idén, s hányán kerültek a „munkakeresők* listájára? — kérdeztem. — Az idén 163 lány végzett, tavaly valamivel kevesebb. Továbbtanulásra 99-en jelent­keztek. Azt még nem tudjuk, hogy közülük hányat vettek fel, mert meg nem minden egyetem küldte meg az értesí­tést. Négy lány jelentkezett ipari tanulónak, otthon nem maradt senki és 67-en írtak az űrlapra, hogy dolgozni fognak. Hogy hol, azt én sem tudom... *— Mégis mit lehetne tenni az érettségizettek érdekében? — Sajnos, sehol sincs egy központi szerv, amely foglal­kozna ezzel a problémával. A lányok tanácstalanul állnak és szaladgálnak egyik vállalattól a másikig. A következő utam a Leöwey Kiáru Gimnáziumba vezetett. Dr. Görcs László igaz gatóval beszélgettünk e prob­lémáról. — Probléma, probléma, az igaz, de azért végül is minden­ki megtalálja a helyét és el­helyezkedik valahol — vála­szolta első kérdésemre az igaz­gató. A Leőwey Klára Gimnázium ban az idén 234 leány érettsé­gizett, tavaly 219-en végeztek. Egyetemre, illetve főiskolára jelentkezett 181, ebből 39 ta­valy végzett. Hozzávetőlegesen 50—60 lány kerül be az egye­temre, s ezek közül is a tava­lyiak előnyben vannak. Tehát mintegy 200 érettségizett lány elhelyezkedéséről van szó. S hogy ezek a lányok hol és mi­kor helyezkednek el, arról az iskolának csak őszre lesz tudo­mása, mert minden leány ka­pott egy kis kérdőívet, ame­lyen közük majd „sorsukat”. A politechnikai képzés igen sokat segítene a lányok elhe­lyezkedésénél is. De ki tartja számon azt, hogy jsi milyen szakmai képzésben részesült az iskolában éveken keresztül, s azt, hogy a vállalatok hány munkaerőre tartanak igényt?! S ha igényt tartanak, ki legyen az, akit felvételre elküldenek? Igen érdekes problémát mon dott el dr. Görcs László igaz­gató. — A minisztérium beszün­tette a politechnikai oktatás keretében az egészségügyi kép­zést. Semmiféle indoklást nem adtak ezzel kapcsolatban. Ez­zel az intézkedéssel mi nem értünk egyet, hisz pont az el lenkezője indokolt, mivel Pécs klinikai város, így szükség van minden esztendőben ápoló­nőkre és más képzettségű egészségügyi dolgozókra. Ar­ról nem is beszélve, hogy az egészségügyi szakiskoláknál gyakran létszámhiány van. A mi növendékeink gyakorlati képzésük alatt bebizonyítot­ták, hogy alkalmasak és jól ellátják feladataikat.'Jó lenne, ha ezt a rendeletet visszavon­nák. Valamit tehát tenni kellene, hogy ne tegyen ilyen dzsungel az érettségizett lányok elhe­lyezkedése körül. A munkaerő- gazdálkodási csoport nem tud segíteni, az iskolák megint csak nem tudnak konkrét munkahelyet biztosítani. A vállalatoknál ismeretség alap­ján, vagy egyéni próbálkozá­sok révén sikerül, akinek sike­rül. De kérdés, hogy pont an­nak sikerül-e, aki legjobban rá van szorulva a keresetre? S hogy milyen munkakör sike­rül, olyan-e, amelyet éveken keresztül gyakorolt a politech­nikai képzés során, vagy az ellenkezője? A kérdéseket így sorolhatnánk tovább, de feles­leges, mert úgysem tudna sen ki sem választ adni rájuk! Ezért volna helyes, ha egy szerv összehangolná e problé­mákat és megoldaná igazságo­san, a lehetőségekhez mérten. Gazda gh István Gyűjtsék a vadon termő gyógynövényeket! Felhívás a falusi fiatalokhoz A KISZ Központi Bizottsá­ga az illetékes szervekkel együttesen felhívást adott ki a falusi fiatalokhoz, amelyben felszólítja őket, hogy gyűjtse­nek minél több kamilla-virá­got, pipacs virágot, szarkaláb virágot^ gyöngyvirág levelet, útifű levelet, továbbá gyermek láncfű gyökeret és édesgyöke­ret Ugyancsak hasznos gyó­gyászati alapanyag a csipke­bogyó és a galagonya bogyó. Ezeket a gyógynövényeket a földművesszövetkezeti begyűj­tőhelyek bármilyen mennyi­ségben felvásárolják. A KISZ Központi Bizottsá­ga helyesnek tartaná, ha a falusi fiatalok és úttörőcsapa­tok az ifjúsági szövetkezetek földterületein, valamint az is­kolák „gyakorló kertjeiben” gyógynövény termesztéssel is foglalkoznának. A földmű ves­szővé tkeztek gyógynövény­szakemberei szívesen adnak tanácsokat és útmutatásokat a termesztésre és a begyűjtésre. Az iskolák ezt a lehetőséget felhasználhatják a politechni­kai képzésre, a mezőgazdasági ismeretek bővítésére, s az egyes gyógynövények termesz­tésének népszerűsítésére. Nemzetközi mtzögazilasáji tanácskozás Bukarest, (TASZSZ). Mint az Agerpres hit szolgá­lati iroda jelenti, Romániában augusztus 1-én nemzetközi mezőgazdasági tanácskozás kéz dődött. A tanácskozáson, amelyen Bulgária. Csehszlovákia, a Ne­met Demokratikus Köztársa­ság, Magyarország, a Szovjet­unió és Románia képviselteti magát, megtárgyalják a takar­mányok Protein-tartalmának növelésére irányuló agrotechni kai és vegyészeti intézkedése­ket. Kölcsönös bizalomra van szükség Gordisán Ifjú Gyúró Sándor levele in­dítót Gordisára. Arról panasz­kodott, hogy nem fizetik neki a tagság által megszavazott 10 fillért. Pedig ezt a pénzt meg kellene kapniok minden liter kifejt tej után. Ezért ő lemon­dott az állattenyésztői munká­ról, elment a növénytermesz­tésbe dolgozni. — így igaz — mondták Gor­disán. Csak ehhez hozzátarto­zik még az is, hogy a tehené­szek visszamenőleg is követel­ték a tíz filléreket. Ezt pedig a vezetőség nem adta meg. A télen szorongatott helyzetben voltak, nem volt, aki elvállal­ja az etetést. Ezért megszavaz­ták a tíz filléreket. Csak ép­pen nem fizették ki, amikorra számítottak erre a pénzre az emberek. Megfontolatlan intézkedések Szénát csztottak a termelő- szövetkezetben. Mivel Kész­pénzfizetéses a termelőszövet­kezet, havonta tíz forint előle­get is osztanak, hyilvánvaló, hogy be kellett fizetni a széna árát. És ezt a pénzt az éppen akkor kifizetésre váró munka­egység-előlegekből vonták le. Másutt is fizetnek előleget, másutt is készpénzben tizei­nek. Nem messze tőlük Drá- vaszerdahelyen is ezt teszik. Igen ám, de itt még az év ele­jén megmondták az emberek­nek: kifizethetünk ennyi elő­leget, de ha ebből visszatar­tunk ennyit, meg ennyit, ak­kor nem lesz megterhelés majd az év végén, a széna, az árpa és a búza előleg. Az emberek megértették. A kevesebb elő­A megbecsülés öröme Állami Áruház, reggel nyolc fea, A mennyezeten pipitér csillagokra esik a napot he­lyettesítő kékes neonfény. A csecsebecsék, illatszerek szem- bunyóst játszanak az üvegek­kel. A női divat- és kötöttáru •sztály hosszú pultja előtt, — mindjárt a bejárat mellett ko­rosabb hölgy válogat az eléje rakott esernyők között Fémnyelűt szeretnék. — Parancsoljon! — Ez nem jó, adjon má­sikat! ... Nem, nem ilyet gondoltam. Ennek a vége va­lahogy ... Igen, talán ez jó lesz ... Vegye vissza ... Ré­mes színe van ... Inkább ott lent az ezüstös színűt Az eladót figyelem, idő­sebb nő, fémes szálak csillog­nak hajában. „Tessék csak vá­logatni, természetesen, ké­rem, ahogyan önnek tetszik.” Sokéves gyakorlat szótárából szedett szavak, végtelen türe­lem, végtelen előzékenység. Már ón idegeskedem, vegye hát meg az ernyőt, vagy tá­vozzon! Tekintetem spirálban fut föl a tarka áruhalmazon. „Szocialista osztály címért versenyzőnk” — hirdeti egy tábla a falon. Percek múlva már egy ke­rek kis asztalnál a naplójukat olvasgatom. Asszonyírás, göm­bölyű betűk, tintával húzott keret, .. és a szavak: „ *>»,• Ü: ÍÉHHihálBEHl- ÖS»­bados Imréné, Mérteié István- né, Kiss Valéria és a többi név) 1962. április 4-én elhatá­roztuk, hogy a szocialista bri­gádok példáján, a mai naptól kezdve magasabb célt tűzünk, osztályunk szocialista osztály lesz.” ... Én Köves Imréné fo gom a brigádnaplót vezetni. „ ... vállaljuk bevételi ter­vünk 102 százalékos teljesíté­sét, az egy főre eső forgalom 20 ezer forintos növelését, két. újítás beadását, és hogy olyan cikkeket szerzünk be eladásra, amit máshol nem lehet kap­ni” ... Egy oldallal arrébb: „leltár­hiányunk nem lesz, udvariasak leszünk a vevőkhöz, igyek­szünk megszerettetni áruhá­zunkat a vásárlókkal, tovább­képezzük magunkat, becsület­pénztárban vesszük fel bé­rünket, tanítjuk egymást és ta­nulunk egymástól...” Felnézek, ott állnak egymás mellett sorban, kék köpeny­ben, fehér gallérkával, tizen­hat éves és negyven, ujjaik fürgén nyúlnak a kék, rózsa­szín, zöld, sárga anyagokkal töltött rekeszekbe, szó nélkül rakják a pultra, mosolyognak, kedvesek és udvariasak. — Mindenki saját maga szá­mol el — mondja Szabados Imréné, az osztály vezetője — a vevők helyben fizetnek, mert ez gyorsabb és könnyebb, de sóba- még hiány, vagy több­let nem volt. Pontosak, lelki­ismeretesek. — Mi valósult meg a válla­lásokból? — Egy évre kötöttünk szer­ződést, három és fél hópap után vagyunk, de már most sok mindent megvalósítottunk. A forgalom megnövekedett, a vállalt 300 ezer forintos úgy­nevezett monopolcikkekből, amit csak nálunk lehet kap­ni, már eddig 200 ezret áru­sítottunk, a tanulók átlagered­ménye a vállalt 4,4 helyett, 4,6- ra sikerült. Havonta egyszer szakmai továbbképzést tar­tunk, egyikünk technikumba jár, a többiek is képezik ma­gukat. Közös kiránduláson vettünk részt, most vasárnap például Harkányban voltunk. — Többségük asszony? — Igen. Egy kivételével. — És a kirándulásra a fér­jeiket is elviszik? — Persze. Nekik is tetszik a dolog. Merkte Istvánnét, az eser­nyőt vásároló hölgy kiszolgá­lóját kérem, beszéljen a moz­galmukról. — Én már 1921 óta kereske­delemben dolgozom. Nyolc éve itt az Állami Áruházban. — Hogy mit vettem észre április óta? Pontosabbak vagyunk, és mindenki nagyon vigyáz ma­gára. Az esernyős vevőt tet­szik kérdezni ? O ... sok ilyen kedves vevőnk van. Szabad vá lógatni. Végül csak vett egy ernyőt. Persze... — Hozzánk visszajárnak vásárlók — mondja Szabados- r.é. — Szeretik az áruházat. — Az a fontos, hogy a fia­talok is megtanulják a mi mun kamódszerünket — veszi át a szót ismét Merklné. — Nagyon jó így dolgozná, az ember észre sem veszi, — olyan gyorsan eltelik egy nap — bizonygatja Kiss Valéria, a harmadéves tanuló. — Az em­ber először úgy fél, milyen is lesz, amikor egész nap állni kell és eladni. De így van ér­telme, tudjuk, hogy miért is dolgozunk... Jobb, gazdaságosabb, kifi­zetődőbb, hasznosabb az áru­háznak a mozgalmuk. Most már azt is szeretném tudni saját maguknak mi előny szár mazik mindebből? — kérde­zem az asszonyoktól. — Nem utolsó sorban pénz kérdése is. így többet kere­sünk, mert nagyobb a forga­lom, — mondja elpirulva Kiss Valéria, majd az idő­sebbekre néz, hogy jót mon­dott-e. Hát persze, ez csak termesze tes. De van valami más is, amit oly nehéz megfogalmaz- r-i, az együvé tartozás, a tisz­ta, szép élet. egymás segíté­se. támogatása, a megbecsü- ] lés öröme, mely feloldja a munka fáradságát. Szüts István legre szavaztak. Jó lett volna Gordisán is így csinálni. Ezt akartam tisztázni. De úgy adódott, hogy a dolog tisz­tázása közben sok másra is fény derült. Bejött például az irodába egy középkorú ember. Az asz­talra csapott. Azt mondta: lát­ja ő már, hogy így kell ezt csinálni. Aki az asztalra csap, annak jön a pénz, aki meg hallgat, annak alig csurran va­lami. A célzás talált. Nem le­het kendőzni a dolgot. Végül is kiderült: ebben a termelő- szövetkezetben többféle bére­zési formát alkalmaznak. A tagság úgy határozott, amikor megkapták a gépállomási trak­torokat, hogy a traktorosok, amit lehet, műszaknormában végeznek el. Nyolcvan forintot fizetnek műszaknormánként. Az órabéres munkát pedig szá­molják át munkakegységre és így fizessék ki. A traktorosok erre azt mondták: így nem hajlandók órabéres munkát végezni. A vezetőség ekkor „kiengesztelésül” nyolc forin­tos órabért állapított meg azok nak a zetorosoknak, akik a szál lítást végzik. Mi lett ebből a nyolc forintos órabérből? Az, hogy a szállításban résztvevő traktorosok többet kerestek, mint azok, akik aratógépet hú- zattak. Volt olyan nap, amikor 20—21 órát is beírtak maguk­nak, de átlagos a napi 16 óra. És ezért kétszer fordulnak na­ponta gabonával Siklósra. A két fordulóval hatvan mázsát visz el egy-egy vontatós. Ez pedig azt jelenti, hogy a hat van mázsából csak a vontatós levesz egy mázsát. Kevés a takarmány Az aratás idején premizál­tak is. A behordásban részt­vevők például négy fillért kaptak minden kereszt be­hordott gabona után. Sőt nem csak kaptak, dg kapnak is. Azt mondják: nem sok ez, hat nyolc forint naponta. Nem sok de éppen elég ahhoz, hogy összeugorjanak az emberek. Azok, akik éppen más munkát végeznek, kifogásolják, hogy ők semmit se kapnak. Pedig, ha azt a munkát el nem vé­geznék. az is baj lenne. Iga­zuk van. A bári termelőszö­vetkezetben is premizáltak pél dául az elmúlt évben. Aratá­si, cséplési, behordási prémi­um volt, hogy ezzel is serkent sék a munkát. De itt, aki eb­ben az időszakban dolgozott, mindenki megkapta. Kiszá­mították. mennyi jár száz fo­rint értékű munka után és így adták ki a prémiumot at­tól függetlenül, hogy hol dol­gozott az illető. Hét erőgépe van a termelő- szövetkezetnek. Ebből kettő még szerdán is aratott, kettő szállított, egy csépelt, egy meg a kombájn-gabonát tisz­tította. A hetedik rossz, ez­zel nem tudnak dolgozni. Ezek után nem lehet azon csodál­kozni, ha a termelőszövetke­zetben az ötszáz hold tarló­ból mindössze ötven holdat szántottak fel. Itt közbe szólt a járási ta­nács embere, ebben az ötszáz holdban van felülvetés is, ez­ért nem olyan katasztrofális az az ötven hold. Mire a növény- termesztési és állattenyésztési brigádvezető alaposan kitálalt: Nincs felülvetés, a hat mázsa lucerna- és négy mázsa vörös- heremag ott van zsákokban a raktárban. Nem vetették el. Hatvan hold pillangós csak a tervben szerepel és gondot okoz, vajon mit esznek az ál­latok majd a télen? Betervez­ték, csak éppen nem terme'- ték meg. De így vannak a száz hold tarlóvetéssel is. Ez is csak a tervben szerepel, egy négyszögölet sem vetettek. De még a tagoknak sem ad­tak, hogy legalább a háztáji állomány takarmánygondja- nak egy részét levegyék a ter­melőszövetkezet válláról. Vil- lánykövesdről hoztak kom­bájnt, miért ne lehetett volna segítséget kérni az ócsárdi, vagy a vajszlói gépállomástól, ahol hosszú időn keresztül áll­tak a szántó-traktorok?! Kap­tak volna erőgépet és akkor lett volna tarlóvetésük is. A vezetőség is érzi már a ta­karmányhiányt. Hogy a vészért fejsze nyelét mentsék, az el­nök azt mondta:',.Nem adjuk a tagoknak a kukoricaszár negyven százalékát. „Nem ad­ják, pedig megígérték még az év elején. Bizony igazuk van azoknak, akik azt mond­ják: nem tudják, hogy most melyiket higgyék el. Bizonytalanságban nagyon nehéz a munka. Gordisán pedig ez a bizony­talanság, ha nem is na gv mér­tékben, de megvan se ébe­rekben. Többre képest : Hiba lenne mindezekért a vezetőséget okozni. Van a ta­gokban is hiba. Erre se kellett sokáig a példát keresni. Az. egyik brigádvezető csak úgy beszélgetés közben elmondó ta: „Az egyik tagunk nagyot ütött a vödörre és azt mond­ta: hogy nem tud elromlani ez a. gép. akkor legalább nem kel lene dolgozni. Vannak ilyen ta gok is, de a többségük azt sze retné, ha jobban menne a szö­vetkezet, ha nem lennének bi­zonytalanságban, ha azt lát­nák évközben is mindent megfog a vezetőség is, hogy az év végén valóban ki ' is tud­ják osztani azt a munkaegy­séget, amit beterveztek. Porolnék, szitkozódnak Gor­disán az emberek. Jó lenne, ha a járási tanácsnál kimenné- nek hozzájuk, megmagyaráz­nának nekik olyan dolgokat, amiket a vezetőség elfelejtett megmagyarázni, jó lenne, ha rendbe tennék ezt a közös gaz daságot, amely sokkal többre sokkal nagyobb eredményekre képes, mint amit eddig felmu­tatott. Szalai János TETŐFEDŐ ipari tanulókat szerződtetümik, bejárással. Szállást biztosítani nem tu­dunk. — Vidéki tanulók is jelentkezhetnek. Ingatlan- kezelő V. Pécs, Bajcsy Zs. út 4 az. PÉKSÜTEMÉNT­MOZGŐÁRUSOKAT felvesz a Pécsi Vendéglátó­ipari Vállalat. Jelentkezni a vállalat munkaügyi osztá­lyán lehet. Timár u. 2. 4 A 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom