Dunántúli Napló, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

3r •aüüuseyus ml ^h^edKetéral a kékorszakba Felkelők között FéfioeMSk kMérctében éjjel léptem át Angola határát Hosszú láncot alkotva liba- sotban vonultunk. Az ango­laiak fejükön cipelték „pogy gyászukat”. Bár a határ men­tén több száz mérföldre a szi­liét sem láttuk a portugálok­nak, a felkelők mégis kértek engem, az egyetlen európait, hogy fedjem be a fejem és búr kolózzam védőhálóba a mosz kitók ellen. Kémektől és spic­liktől tartottak. Katonai táborok Sűrű bozót nőtte be a domb vidéket. Mocsaras erdők mé­lyén húzódnak a néger fal­vak. Olyan szervezettség fo­gadott, amilyet fel sem téte­leztem volna. Egy mezítlábas, rövidnadrágos, rongyos ingű angolai notesszal a kezében ki lépett a sűrűből és hivatalos képpel igazolványt, azaz a fel kelést irányító Angola Népei Szövetségének pecsétjével el­látott okmányt kért tőtünk. Ezt gyakran keöett fel mutat­nom a dzsungel mélyén fekvő ellenőrző pontokon, a kalyi­bákban, melyeknek egész bú­torzata mindössze egy rozoga asztal volt. A nap már leáldozóban volt, amikor bejárva az őrszemeket, eljutottunk az első nagy ka­tonai központba, mely a ha­tártól 15 mérföldnyire délre feküdt az ország belsejében. Sorrendben már a harmadik katonai tábor volt, mert az elsőt szétbombázták a portu­gálok, a másodikat pedig a nagy esők tették tönkre. A tábor mintegy ezer hr kosú fala. Egy sáros téren, a rögtönzött zászlórúd mellett — melyen az angolai zászló lengett — a férfiak, nők, sőt még a gyerekek is katonai kiképzést kapnak. A fegy­verek igen nagy választékát láthattuk: a' portugál kézi­puskák, nehéz és könnyű gép fegyverek, géppisztolyok mel lett túlsúlyban voltak a házi­lag kovácsolt fegyverek, mór dályok, melyekkel még Coo­per régényhősei viaskodtak. A gyerekek fegyverzete is Saját készítésű mordály és parittya volt, mellyel kilövik a portugálok szemét vagy őr­szolgálatot tartanak. Ki a helyzet ura? Angolának azt a részét, ahol a felkelők az urak, öt kerü­letre osztották. Mindegyik­nek van egy központja, olyan, mint amilyenről riportom ele­jén írtam. Ezt a „fő falut” a dzsungelékben eldugott ap­róbb falvak veszik körül, mind egyikben 10—12 felkelő la­kik. A kerület élén katonai és politikai vezető áll, ő koor­dinálja a hadicselekményeket a kerületben. A kerületek kö­zött nincs állandó kapcsolat. Mindegyik kerület önállóan cselekszik, lépre csalják a por tugál járőröket, megtámadják *z ültetvényeket. Ha a helyi hivatalos szervek tájékozódni akarnak a harci helyzetről, Leopoldville-be küldik embe­reiket. Szükség esetén a rádió is kéznél van. A beszélgetésekből úgy vet- tém ki, az angolaiak elégedet­tek a helyzet alakulásával. Azt állítják, hogy egy év alatt hétezer portugált öltek meg, ugyanakkor sokkal kisebb veszteségeik voltak. Angola területének egyhatodára már kiterjesztették ellenőrzésüket. Á felkelők Luandától, a fő­várostól alig tíz mérföldnyire egy lakótelepet is megtámad­tak. Ezt a portugál rádió is beismerte. Azt állítják, hogy 25 ezer fegyveresük van, de ez egy kissé túlzás. Azt is hangoztatják, hogy 75 ezer ember kész harcolni^ ha fegy­vert kap. Különben j elenlé temkor érkezett új, tekinté­lyes fegyverszállitmány ... A felkelők szerint a háború újabb szkaszába lépett. Az­előtt csak a falvakban fejtet­ték ki hadműveleteiket, mo6t azonban a városokat is hatal­mukba akarják kerítem. AZ új fegyverszállitmánnyal 611 akna is érkezett. Nagy büszkén mu lógatták. Tudsz velük bánni? kérdeztek. — Nem én, válaszoltam, és ti tudtok? — kérdeztem. — Nem nagyon, de megta­nuljuk. Van köztünk negy­ven ember, aki az algériai had­seregben kapott kiképzést. Majd ők megmutatják ... Meggyőződtem róla, hogy rendkívül magas fokú az an­golaiak harci erkölcse. Észa­kon például az egész lakosság részt vesz a felkelésben. A há ború egyetemessé vált Ango­lában. A fiatal lányok fegy­verszállítmányokat cipelnek a fejükön, az asszonyok a kö­zös konyhában főznek ... Gyilkosok a levegőben Motorbúgás a fejünk fö­lött. „Az utóbbi hónapokban ötödször bombáztak minket” — hallottam az angolaiaktól. A megfigyelő pontról láttam, hogy egy elavult belga min­tájú kétmotoros bombavető gép alacsonyan elrepül az an­golaiak fölött, akik gépfegy­verrel és a régi mordályokkal lőni kezdték. Két újabb gép jelent meg és bombázni kez­dett. Az ágyat, edényeket, pa pírt magunkhoz véve mene­kültünk az erdőbe. A bere­pülések minden két órában megismétlődték. Másnap több gép támadott, három órán át tűz alatt tartották táborun­kat, mely nem tudott védekez­ni. Két gépfegyver csütörtö­köt mondott, a többibe meg nem illettek a most kapott töl tények. A bombázás következtében sokan megsebesültek. A fel­kelők között egy orvos sem volt, sőt, szerintem nincs, aki elsősegélyt tudna nyújtani. Kimosták a sebeket és peni- cilintablettákat adtak a sze­rencsétleneknek, akiknek ro­konaik másnap elvittek Kon­góba, az angolaiak ottani kór- házába . .. Arthur Herzog PILLANTÁS A pápuák földijén Üj Guiíiea belső pápualakta területe, melybe expedíciónk behatolt, földrajzilag és ég- hajiatilag nagyon különböző, de látszólag mindenütt la­kott. A lakosság egymással torzsalkodó, ellenséges tör­zsekre oszlik, amelyeknek nyelve és szokásai nagyon eltérőek. E törzsek életfelté­telei mostohák, főleg vadá­szatból és vadgyümölcs gyűj­téséből élnek. A földművelés és az állattenyésztés egészen kezdetleges. A puszta létért folyó küzdelemben nem rit­kaság a fejvadászat, sőt az emberevés sem. Nyíllal várt ráok Expedíciónk egy hegyi fa­lut látogatott meg. Közeledé­sünkkor két asszony az erdő­be menekült, de egy határo­zott fellépésű kis ember íjjal és nyíllal várt ránk. Vagy két méterre magához engedett, majd parancsoló mozdulattal megállított bennünket. Nyug­Az első közeledés ceremó­niája ' megkezdődött. Tolmá­csunk valami közös nyelvet, vagy legalább néhány szót keresett emlékezetében, de mindhiába, semmit sem ér­tett meg. Pápuánk minden hirtelen mozdulatnál félreug- rott. Először egy doboz gyu­fát ajándékoztunk neki és megmutattuk hogyan használ ja. Sikerült meggyújtania egy gyufaszálat. Arcán gyerekes A félelem és halál bit odaírna i bashagirdek országa Iránban Ahol a nő na is rabszolga, a szappan ismeretlen, a DDT pedig tehetetlen a férgek ellen — A nőt, ha minden évben nem szül, férje elkergeti, szülei nem fogadják vissza, a falu pedig kiközösíti . „Repülőgépünk alatt órák óta nem látunk mást, mint ko pár kietlen, vad kőpusztasá­got, amelyet kegyetlenül per­zsel a tűző nap. Sehol egy út vagy gyalogösvény, sehol egy ház, sehol egy talpalattnyi fű, sehol egy cserje vagy árnyé­kot adó bozót. Mindnehol ki­halt néma pusztaság, kőhal­maz és sziklás törmelék. De nini! Valami mégis mozog éppen alattunk. Mint egy han gyasereg, hosszú, elnyúlt vo­nalban nyüzsög, menetel, va­lami? Nem lehet kivenni. Mintha a puszta mélyéből bújtak volna elő, aztán ismét elnyeli őket a kőrengeteg.” így írja le a bashagirdek országát Antoniette Perier, az első civilizált nő, aki eljutott a világnak e legelhagyottabb és legvadabb vidékére. A POKOL KAPUJA A bashagirdek hazáját sem miféle út vagy közlekedési eszköz nem köti össze Per­zsia más vidékeivel. Idejutni csak teveháton lehet, olyan területen keresztül, ahol nap­pal vérszomjas párducok, éj­jel pedig farkasok hada le­selkedik az emberre, állatra. A halálraszánt utas napokig bolyonghat a kopár kőrenge­tegben, a gyilkos forróságban. Sehol egy csöpp víz, mellyel szomjúságát olthatná, sehol egy darab fa vagy más nö­vényhulladék, amellyel tüzet gyújthatna. A perzsa-öböl egy kis kikötőjét, Bandar Abbast, ahonnan a bashagirdek föld­jére lehet jutni, a perzsák a „pokol kapujának” nevezik. SZÜLNI VAGY ELPUSZ­TULNI A bashagirdek életmódja és társadalmi berendezkedése még a természetadta vad és kegyetlen viszonyokat is fe­lülmúlja. A nőt baromszám­ba veszik. A leánygyermeket zsenge korában munkára fog­ják. Játékról fogalma sincs Hátára minden évben újabb és újabb testvérkét kötöznek, azt kell cipelnie, dajkálnia, ■ gondoznia. Már 12 éves korá­ban férjhez adják. A férj meg vásárolja atyjától. A vételár nagyságát a leány apjának anyagi helyzete szabja meg. A jómódú apa nagyobb árat kap lányáért. Az új asszony egyetlen joga és feladata, hogy dolgozzon és gyermeket szüljön férjének. Ezen az is- ténhátamögötti vidéken az asszonyok szinte állandóan teherben vannak, s ugyanak­kor karjukon és hátukon még két—három apró gyermeket cipelnek. A meddő asszonyt mindenki megveti. Férje el­kergeti vagy teljesen igavonó barommá teszi. A férfinak tövényes joga van négy fe­leségre, de ezen kívül ágya­sokat is tarthat, és tart is. Az asszony nem válhat el férjé­től. Ha pedig férje elhagyja vagy elűzi magától, nem me­het többé férjhez soha. A férj a legvadabb kegyetlenséggel bánhat feleségével. Nem rit­ka eset, hogy a beteg és te­hetetlen nőt férje egyszerűen a pusztában hagyja a vad­állatok martalékául, s másik feleséget vásárol magának. A nő hajnalhasadtával kel I és késő éjjel térhet nyugovó- i ra. Amint szeme kinyílik, munkába fog. Először a kecs- kefejés és a tejtermékek el­készítése következik, aztán két kővel búzát őröl, kenye­ret süt, rendbe teszi a házat, és ellátja a jószágot. Ezalatt férjeura a boldogok álmát alussza, vagy enyeleg leg­újabb ágyasával. Ha pedig eb be is beleún, hát előszedi a nargilét, és szopogatja nap­hosszat. BETEGSÉG ÉS HALÁL MINDENÜTT Tisztaság, egészségápolás a bashagirdek országában egy­szerűen nem létezik. A szap­pan ismeretlen. Senki még csak nem is hallott róla. Az asszonyok soha, vagy Csak na gyón ritkán mosakszanak a folyóban, ha van a környé­ken, és homokot vagy kavi­csot használnak szappan he­lyett. A bolhák, poloskák és egyéb férgek annyira elszapo­rodtak, hogy a DDT sem hasz nál. Mindenki a tetvek mar­taléka, örökösen vakaróznak. Állandó betegségek és súlyos járványok tizedelik őket. A halál bőségesen kaszál. A bashagirdek táplálkozása végtelenül szűkös és egészség télén. Éőeledelük a datolya, melyet ragadós, piszkos göm- böcskékké gyúrnak. Sayany- kás ízű, alkoholos szaga van, és a legyek milliárdja lepi ál­landóan. Gyenge, kovásztalan kenyerükön kívül, kevés rizs, kecsketúró és olykor-olykor sózott hal az eledelük. mosoly derült fel. De utána újból csalódottságot olvashat­tunk arcán, mert a gyufát másodszor már nem használ -' háttá. Nagy fáradtságba ke­rült megértetni vele, hogy felesleges felszednie az el­égett gyufaszálat. Azután ön­gyújtót mutattunk neki és te­kintete egyszerre a bámulat­ból lelkesedésbe csapott át. A pápua aztán felfedezte a fejszét, először ügyetlenül vette a kezébe, de megtetszett neki! El akarta kérni. Hogy ezt értésünkre adja, vállára feküdt és kérdő arckifeje­zéssel nézett ránk. Megkísé­reltük megmagyarázni, hogy elcserélnénk egy sertéssel és sertésmódra röfögtünk hoz­zá. Nem értette meg és csa­lódottan, bosszúsan eltűnt a bozótban. Többet szerettem volna meg ismerni a pápuák életéből, bejutni egy falujukba. Felka­paszkodtam egy gyalogösvé­nyen. Rövid negyedóra után a faluhoz érkeztem. Figyelmez­tető kiáltás fogadott, a ben- szülöttek arca elkomorodott, ellenségessé vált. Fejtámasz koponyákból Gondoltam, egy hirtelen mozdulat azt eredményezné, hogy a nyí’ak és lándzsák tö­megét zúdították volna rám. Lassan, hogy megszűntessem a feszültséget, levetettem in­gemet. Messziről az egyik pá­pua — első ismerősünk — in­tett, hogy a cipőmet is húz­zam le. E pillanatban, mikor már a bal cipőmet lehúztam, 1962. augusztus 14-én dör­dült el az utolsó dinamitrob- baiitás a Mont Blanc alatt és ezzel befejeződtek az Olaszor­szágot Franciaországgal össze­kötő hatalmas alagút fúrási munkálatai: A Föld leghosszabb (11,6 km) és 6,7 m széles közúti alagútja a francia Chamonix völgyét az olasz Entreves településsel kö­ti össze. Az alagút francia sza­kasza 8, olasz szakasza 3,6 km hosszú. A bejárat a francia ól- dalon 1274 m, az olasz olda­lon 1380 m magasan van. Az alagút megépítésének tervével már régóta foglalkoz­nak. A jelenlegi tervezetet 1934-ben francia szakemberek készítették el. 1945-ben hozzá a pápuák egy lépéssel vissza­húzódtak. Hallgatásba me­rülve figyeltek és amikor már mezítláb voltam, fellélegez­tek, mintha nagy ijedtségtől szabadultak volna meg. In­gem csillogó gombjai csak­nem megigézték őket. Két gombot leszakítottam és oda­ajándékoztam a benszülölték- nek. Helyettük két édes, ha­muban sült batátát kaptam .. Végülis összebarátkoztam a benszülöttekkel, és átfogó ké­pet nyertem néhány törzs élété ről. A törzsek szokásai külön­bözőek. Így az aszmatok az ősök csiszolt és díszített ko­ponyáit használják fejtámasz nak. A megölt ellenség kopo­nyáival teleaggatják az eresz alját. A felavatási ünnepsé­geknél az a szokás, hogy min­den fiatal aszmatnak, akit már felnőttnek tekintenek es nősülni akar, legalább egy fe­jét kell szereznie. A pápua törzseknél a há­zasságot bizonyos inasko­dás” előzi meg. Az eljegyzés előtt a vőlegény apja megl t- togatja a menyasszony roko­nait és megállapodik velük az árban, amelyért megvenné a 'feleséget. Ezt általában gyöngyházkagylókban gyöngy nyakékben, baltákban és ké­sekben követelik. A lány ap ja a kapott ajándékokat feloszt ja a rokonság között, amely; malacokat ad az apának és a fiúnak. Az eljegyzési ühnep után a menyasszony rr -kez­di az „inaskodást” i''v<=ndó anyósánál. Ez bevezet a főzés, disznóhizlalás, gyer­mekgondozás rejtelmeibe. Aho! nem ismerik a kereket A pápuák nem ismerik a fazekas mesterséget és a ke­reket. A gyermekhalandóság óriási. A pápuák ritkán élik túl a 40 évet. Az asszonyok készítik el az ételt, hordják a vizet. A férfiak vadászna«:, fatörzsekből vájt Csónakokat készítenek, kunyhót építenek és keresik az alkalmat, hogy egy ellenséget leteríthessenek. A törzsön belül nem ismerik a gyilkosságot, a hazugságot, tolvajlást. A szellemekben hisznek. A na?y sziget belsejében békésebo$k, mint a tenger­parton. Tüzet úgy csiholnak, hogy egy bizonyos liánt"1 át száraz fához dörzsölnek. Vz ajándékokat nem tartják meg, becsomagolják és elviszik i törzsfőnöknek. A használati tárgyak egyéni tulajdona iránt úgylátszik kevés az ér­zékük. Térkép nélkül egy ismeret­len, ellenséges s gyilkos ég­hajlatú szigetet jártunk be. Expedíciónk tagjai közül ín- kan súlyosan megbetegedter és hárman életüket vesztét- . ték. Meg kell azonban jegyez­nem, hogy expedíciónk nem volt " kellőképpen felkészülve, az anyagi eszközök is elég'e- lenek voltak. A mi merészsé­günkre végülis a helybeli pá­pua málhahordók fizettek rá. Tony Sauíuict I Alagút a Hont Blanc alatt is fogtak az alagút fúrásához, de 400 m utált különböző ne­hézségek miatt abbahagyták Az a körülmény azonban, hogy a 2400 m-nél magasabb alpi- szorosokon átvezető utak ok tóbertől májusig használhatat­lanok, vagy legalább is életve­szélyesek, és emiatt a nagy áruszállító autókat lehervona- ' tokon kellett átszállítani, szük­ségessé tette a közúti alagúl megépítését, annál is inkább mert az utiforgalom Francia- ország és Olaszország közöti jelentősen megnövekedett. E- mellett a Párizs—Torino kö­zötti távolság 232 km-rel, e Párizs—Róma közötti távol- : ság pedig 200 km-el rövidül meg az alagút megépítése . I után.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom