Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-01 / 152. szám

\ MAPLÓ 1962. JÜLIUS 1. A NIGÉRIAI IRODALOM TV igéria saábefi irodalma mindig gazdag volt és nagyszerű kiindulópont az írott irodalom számára. En­nek az anyagnak nagy ré­szét valóban fel is használták már a különböző nigériai táj- nyelveken írt irodalomban — különösen D. O. Fagunwa ilyen írásai ismertek. Az utóbbi évtizedben azonban a nigériai írók egyre több an­gol nyelven írt regényt jeleid tetnek meg. Céljuk nyilván az, hogy hazájukról, kultúrá­jukról, érzelmeikről egy sok­kal szélesebb publikumhoz szóljanak. Ez a fejlődési foko zat különben elkerülhetetlen. A tűz körül elmondott mese, a lokális nyelven leírt tör­ténet egyre inkább a háttér­be szorul, a régi életformával együtt Úgy látszik, „szabály”, hogy a gyarmatok irodalma kezdetben mindig az „anya­ország” irodalmát utánozza. Később ezt a fázist egy min­dent elsöprő dagály követi, ami a nacionalista jellegű irodalom kezdete. Ez történt Ausztráliában a század kez­detén, amikor az ottani író megunta az ünnepélyes vik­toriánus hangnemet Az ilyen megmozdulás első megnyilvánulásait rendsze­rint túlértékelik. Az első em­bert, aki elfogadható regényt írt, azonnal Nigéria legna­gyobb regényírójának kiáltot­ták ki. A korai Kitoer «Bonban né­ha rossz vért Is szülhet — az óriási kereslet amely meg nyilvánul minden iránt, ami afrikai, nem egyszer gátolja az irodalmi színvonal emel­kedését Czólná beli egy kífejezés­° rSL, amely nagy jelen­tőségre tett szert egész Nyu- gat-Afrika Irodalmi újra szü­letésében: ez a kifejezés „négritude”. Janheim Jahn szerint a négritude megte­remtői Aime Césaire nyugat­in diai és Leopold Senghor szenegáli költő. Műveikkel kapcsolatban ezt írja: „Költeményeik arra kény­szerítették a francia nyelvet, hogy afrikai filozófiát és ofr rikai érzelmeket fejezzen ki. A négritude új szint, új ér­telmet kölcsönzött a francia szavaknak ...A négitude fel- szabadulást jelent az európai hatás alól. A négritude hit­vallássá vált: az afrikai gon­dolat, afrikai életmód, afrikai írás hitvallásává... Ugyanakkor az utóbbi idő­ben komoly ellenvélemények hangzottak el. Wole Soyinka, a fiatal nigériai drámaíró álláspontjának a lényege vi­szont az, hogy az afrikai re­neszánsz nem jelenthet me­nekülést egy Mterólis nacio- nalizmusiba. Az első nigériai író, aid hírnévre tett szert, Cyprian Ekwensi. „A városiak5’ c. Londonban megjelent regé­nye Lagoszról szól. Ekwensi nem nagy, sőt nem is különö sen jó író, habár későbbi mű vei bizonyos fejlődésről tesz­nek tanúságot. Novellái — néhány kivételével — a nyu­gati szerelmi történetek rossz imitációi — gyenge meseszö­vés, goromba karaktserizáció. Jó újságíró, de nem alkotó művész. Ezt éppen az emlí­tett regény bizonyítja leg­szebben. A maga módján megrázó történet, a törzsi élet felbomlásának következ­ményeiről beszél, s a város hatásáról a törzsből kisza­kadt újdonsült városaikra. C1 kwensá újságíró, becsű- letesen jegyez mindent, s az eredmény egy jól meg­rajzolt kép Lag ősz életéről. Amerika hatása az író kife­jezési módjára és nőd alak­jainak megformálására — (izemmel látható, ami azon­ban egyben a mai lagoszi ifjúság hangulatát is elárul­ja: az ifjúság a modern világ részévé akar válni, s megta­gad minden kapcsolatot a törzsi élet szigorú szabályai­val. Ekwensi második regénye 1961-ben jelent meg szintén Londonban. Címe „Jagua Nana” és egy lagoszi prosti­tuáltról szól, aki bár még szép és csábító, a múló évek- V1 való félelmében megkí­sérli, hogy egy sokat ígérő fiatalemberhez kösse életét. A házasság biztonságára és tiszteletre méltó társadalmi pozícióra vágyik. Ekwensi újságírói erényei ebben a könyvben is kifejezésre jut­nak, s különösen érdekes a gyakran jelentkező szati­rikus hang, amely leginkább akkor jelentkezik, amikor a politikai akciókról, a „nagy emberek” titkolt bűneiről stb. beszél. Sokkal termékenyebb a másik ismert nigériai re­gényíró, Amos Tutuola. Re­gényei: „A pál-mabor része­ge”, „Napjaim a kísértetek erdejében”, „Simbi” és „A sötét őserdő szatírja”. Köny­veit szívesen fogadták, való­színűleg különös stílusa és élénk képzelőtehetsége miatt, amellyel az afrikai folklórt varázsolja az olvasó elé. Ér­dekes megemlíteni egy véle­ményt, amely szerint Tutuola angliai és európai sikereihez nagyban hozzájárult vad, spontán nyelvezete. 'T' utuola különösen az A afrikai folklór kitűnő mestere, szándéka azonban nem az, hogy „különös effek­tusokat” érjen el; egyszerűen csak gyönyörű meséket akar mondani. Különös stílusát az alábbi regényrészlet talán il­lusztrálni tudja: Simbi és Rali a „korom­sötét őserdőn” mennek ke­resztül, s hirtelen a Szatír- rai találkoznak: „Ebben a pillanatban tes­tük megdermedt a félelemtől, nem tudtak mozdulni se elő­re, se hátra, és képtelenek voltak egyetlen szót is ki­ejteni. Mikor hozzájuk lé­pett, látták hogy se kaBátot, se nadrágot nem visel, egy vérrel áztatott kötény volt minden öltözéke. A kötény­re sok puha tollat ragasztott. Több mint ezer madárfej volt még a kötényre ragaszt­va. Tíz láb magas volt és nagyon erős, vakmerő és ha­tározott. Fejét hatalmas pisz­kos haj borította s ez a haj tele volt hulladékkal és szá­raz levéllel. Szája nigy volt és széles, alig látszott tőle az orra. Szeme olyan borzalmas volt, hogy senki sem tudott volna kétszer belenézni, és állandóan erős fénnyel ra­gyogott. Nyaka körül sok gyöngyöt viselt. A száját pókháló borította, jeléül an­nak, hogy már nagyon régen evett. A Szatír pesszimista volt, türelmetlen, rosszkedvű, megrögzött, gonosz.” /''flintier Aehebe a nigériai ' J regény:írás egyedüli iga zi és komoly igieirete. Regényei finomak. Achebe' nem akar mindenáron afrikai lenni, vagy más világrészek: olva­sóinak Afrika-magyar álatok­kal szolgálni — csupán ntópe éleiét és kultúráját interpre­tálja a maga módján. Első' regényének címe „Széthullás”, s Okonikwóról beszél, aki a kelet-nigériai Ibo törzsből származik. A könyvhöz írt bevezetőben ezit olvassuk: „Okonkwo értékes, jelle­mes ember. Bátor, ambició­zus, fiatal éveiben mint bir­kózó is kitűnt, a törvények nagy tisztelője; három fele­sége van, jó munkás, a törzs keretein belül sikeres élet­pályának néz elébe. De Okon kwonak és népénejc el kell pusztulnia -r- belülről a ba­bonákon alapul, törzsi szoká­sok pusztítják őket, kívülről1 a fehér ember térhódítása. Okonkwo végzete a tradicio­nális afrikai életmód végze­tét is jelenti a múlt század utolsó éveiben.” Bölcs, sok hozzáértéssel megírt könyv, amely bemutat ja az európaiak „fennhatósá­gát” Afrikában. Jól megraj­zolt figura például az egyik magas angol tisztviselő, aki éppúgy nem érti meg a né­pet, amelyet kormányoz, mint a távoli kormány, amely nek nevében kormányoz. A legifjabb nigériai re­gényíró Onuora Nzekvou. Re­gényében olyan kérdéssel fog lalkozik, amelyet már több nigériai író is feldolgozott — a két kultúra közé ékelődött ember problémájával. Egy házassági történeten keresz­tül az Ibo törzs tradícióival és babonáival ismerteti meg az olvasót — s ebből a szem­pontból igen értékes könyv. De Nzekwu írás közben szem melláthatólag idegen publi­kum felé fordul, amiért a re­gény sok helyütt szociológiai tanulmánnyá válik. A nigériai irodalom ed- “ digi eredményei való­ban nem jelentősek, de ko­moly és biztató kezdetet je­lentenek. A legfontosabb fel adatok közé tartozik egy af­rikai publikum felnevelése, hogy az afrikai író végre a saját népéhez szólhasson, 6 ne kelljen írás közben állan­dóan az európai olvasóra gon dolnia és hozzá igazodnia, (A Review of English Li­terature) A Bayreuthi ünnepi játékok A július 24-én kezdődő idei Bayreuthi ünnepi játékok jó­val hosszabb ideig tartanak, mint más években. Július 24— augusztus 27 között 30 elő­adást tartanak, köztük kettőt a szakszervezetek részére. Az ünnepi játékok megnyitó elő­adásán Wieland Wagner ren­dezésében a „Trisztán és Izol- da”-t adják elő; V. Zalka Máté, a színházigazgató A MOSZKVAI MAJAKOVSZKIJ Színházat harmincöt évvel ezelőtt For­radalmi Színháznak hívták. E színház­nak volt az igazgatója 1925-től 1928-ig Zalka Máté. Életének ez a korszaka ta­lán legkevésbé ismeretes. Ezért kerestem fel a Furmanov utcát, ahol Zalka Máté élt és ahol ma is él öz­vegye. Kegyelettel őrzi férje hagyaté­kát: kiadatlan írásokat, naplóikat, leve­leket, emlékiratokat... Itt találtam rá azokra a dokumentumokra is, amelyek arra az időre vonatkoznak, amikor Zal­ka a Forradalmi Színház igazgatója volt. Komsztantyin Zubov színész így em­lékezik vissza arra a napra, amikor Zalka Máté először jelent meg a szín­házban: „Mindannyian arra számítot­tunk, hogy egy tekintélyes, közismert színházi ember jön közénk. S megérke­zett a keménykötésű, zömök, katona- zubbonyos, megnyerő arcú férfi.. ZALKA ELSŐ IGAZGATÓI tényke­dése a színház közösségi életére irá­nyult. Művészeti tanácsot szervezett, amelybe az irodalom és a művészet több neves képviselőjét is bevonta. Zu­bov elmond egy érdekes kis epizódot: „Zalka, hogy felfrissítse a színház vérkeringését, meghívta az egyik jő ne­vű vidéki rendezőt és,'rábízta Borisz Romasov „Derékalj” . című darabjának rendezését. Olyan bukás lett a vége, amilyet még aligha látott Moszkva. Én játszottam az egyik főszerepet. Nyílt színen fütyültek ki. Rémülten pillan­tottam az igazgatói páholy felé, ahol Zalka Máté ült: vajon hogyan fogadja a kudarcot. Megdöbbenve láttam, hogy mosolyog. Mikor az okát tudakoltam, azt felelte: „Katona vagyok. A győzel­met és a vereséget egyaránt megszok­tam.” A szerző közben az igazgató irodájá­ban feküdt a pamlagon és gyötrődött. Zalka bement hozzá és derűsen így­szólt: „Ne búsulj! Nem mindenki fü­tyül. Van, aki tapsol is.’’ A bukás nem szegte kedvét Zalká­nak. Ügy fogta fel, mint valami leckét és megtanulta belőle, mit és hogyan kell színrehozni a jövőben. A színészek mesélik róla: „A sikerült szverdlovszki vendégfel­lépés alkalmával ismertük meg Zalka Máté egyik fölöttébb rokonszenves tu­lajdonságát ... valamennyien természe­tesnek tartottuk, hogy az igazgató kü­lön szobában száll meg. Nagyot néztünk amikor a közös szállodai Szobába, ahol már öt embert elhelyeztek, beállítottak egy hatodik ágyat —• az igazgatónak. „Mindig közember voltam, az is mara­dok, amiig élek — felelte Zalka az ér­deklődőknek. A FORRADALMI SZÍNHÁZBAN mindenki szerette és nagyszerűen tud­tak vele együtt dolgozni. Erre vall az a tény is, hogy amikor Zalka Máté már rég nem volt a színháznál, a Művészeti Tanács még sokáig az ő otthonában ülé sezett. Hagyatékában néhány kézzel írt ol­dalra bukkantam ... , ,Az új színházi évad távlatairól” Befejezetlen humoros kis történet. Az évadnyitó premier előtt néhány órával írta. «... álljunk meg egy pillanatra az üres nézőtéren — írja Zalka Máté — ahol csupán áz ügyeletes lámpa gyér fé­nye dereng és a derék tűzoltó horkol. Eresszük meg fantáziánkat és képzeljük el, mi lesz itt este! A mai bemutató nem holmi tiszteletre méltó klasszikus rep- ríz. Színre mertük hozni egy olyan szer­ző darabját, aki úgyszólván teljesen is­meretlen a dramaturgia berkeiben, aki mindeddig csupán kisebb novellákkal és néhány bátortalan hangú, nagyobb lélegzetű (titkon a regény rangjára pá­lyázó) elbeszéléssel lépett a nyilvános­ság e!& Az irodalmi természet e szerencsét­len gyermeke, elvesztvén ítélőképessé­gének és mértéktartásának határait, egyszerűen berontott páratlan drama­turgjaink szuverén területére — a szín­ház birodalmába. Hogy mit vállalt ez az istenkísértő vakmerő, mi tudjuk legjobban. Csele­kedetét aligha fogják agressziónak mi­nősíteni. De bátorságáért — látatlanban is — minden kitüntetést megérdemel... Sokat kibírt, bizonyos. BEÁLLÍTOTT hozzánk elmeszülemé- nyével, egy kész színdarabbal, amelyet az igazgatóság, a színház, a rendező az­zal a feltétellel fogadott el, ha elejétől végig átdolgozza... A szerző ráhagyat­kozott a rendezőre. Ennek következté­ben a második jelenetből nyolc végszót áttettek a hatodikba, a kilencedik je­lenetet a második helyére rakták, a ha­todikat, úgy ahogy volt, kidobták. A rendező győzelmi mámorban úszott, a szerző szemlátomást fogyott. Elkezdődtek a próbák. A színház há­rom és fél hónapig minden anyagi és erkölcsi erejét latba vetette. És ma — mindez végéhez ért. Este premier. A teremben kigyullad­nak a csillárok. A széksorokról az utol­só porszemet is letörölték. A büfé tele friss áruval. Az igazgató felvette leg­jobb öltönyét, a rendező idegesen sza­ladgál. Csak az ex-szerző ül a hivatal- segéd szobájában és búcsúlevelet ír hoz zátartozóinak és ismerőseinek. S az élet me?v tovább!!!” E KIS TÖRTÉNETBEN benne van az egész ember. Az, aki a legkomolyabb dolgokat is a humor prizmáján át tudta szemlélni, aki minden gondolatában, minden cselekedetében — véghetetlen forradalmiságról tett tanúságot. Ilyen­nek maradt fenn a moszkvai Forradal­mi Színház történetében és színészeinek emlékezetében Zalka Máté. A. Petrova érte őket, felhúzták a fedél­zetre. A KIMERÜLT TENGERÉ­SZEK szédelegtek az éhség­től, és az volt az első dol­guk, hogy az étkezőbe menje nek. Alig telt el azonban né­hány perc, berontott egy ha­jóinas, jelentve, hogy a szörny magához tért, és far­kának egyetlen csapásával Ízzé-porrá zúzott egy mentő- csónakot, s nyilván az egész hajót szétveri, ha nem tesz- nem valamit. A kirohanó tengerészek va lósággal rostává lőtték a ve­szedelmes állatot Állítólag még öt nap múlva is volt élet benne. THOMPSON KAPITÁNY zsákmánya óriási feltűnést keltett a tudományos világ­ban, és heves vitákat idézett elő a tudósok körében A hal 12 000 kg súlyú volt és 14 mé tér hosszú. Mellbősége 7 mé­ter. Testét rendkívül kemény, 3 cm vastag bőr fedte. Tu- ladjonképpen hal volt, nem pedig emlős, mert kopoltyú- val lélegzett. A legnagyobb feltűnést mégis az keltette, hogy ge­rince nem csont, hanem por­cogó volt. Ez a cápákhoz tet­te hasonlóvá, de mégsem volt cápa. Ilyen halat még soha senki sem látott. A tudó sok hosszantartó vitái nem jártak eredménnyel. Senki­nek sem sikerült osztályozni a különös szörnyeteget. Az esemény óta csaknem ötven év telt el, de az állat még mindig egyedülálló példaként szerepel. Titkát senkinek sem sikerült megfejteni. NEM LEHET TUDNI, hogj Hemingway-t nem ez a rej­telmes esemény ihlette-e meg, amikor Az öreg halász és a tenger című, talán leg­jobb művét megírta. Tény azlpnban, hogy művének alap témája sokban hasonlít Thafnpson kapitány veszé­ly -s vcaiandjához. A káringők irály hagwotéko Becs városa\ efíy müncheni árverésen nemrfckiben 146 ezer márkáért megszerezte Johann Strauss: „A deftev«” című operettjének kézmf^tát Ezzel majdnem teljessé válN a világ­hírű bécsi keringő! veinek Becsben C. tos gyűjteménye. A szakértők aramban Nattól tartanak, hogy egy jónérány Strauss-mű kéziratát sohal’em lehet majd felkutatni, ntM?rt Johann Strauss, aki közel ?500 keringő és dalmű szerzője \fc°lt, rendkívül hanyagul bánt a »kéz irataival. Egy ízben, amiscor sógorának akarta ajándéko^J az „Egy éj Velencében” cír operett kéziratát, a mű eg részét képtelen volt meg»- ni, s miután nagynehezeiO ösz* szeszedte a lapokat a köv?' ,-e- ző ded.ikációt írta a címia?ira: „Sógoromnak ajándékozom '■e könyvalakban kötött toaleí1" papírt”. 'V-** Már röviddel Johann Strauss 1899-ben bekövetkezett halála után, Becs városa meg akarta szerezni az eredeti partitúrá­kat, az örökösök azonban vo­nakodtak megválni tőlük* „Operakoktél“ Scarlatti operáiból, Salvadoré Dali receptjére A festészetben, önreklámo­zásban és a képtelenségben egyaránt tehetséges Salvado­ré Dali újabb szenzációval próbálja doppingolni a pety­hüdt kedélyű emberiséget Tervéhez megnyerte az egyébként nagyszerű táncmű vészét, Maurice Béjar-t és harmadiknak — az elleVit- \ mondásra immár képtelen 'vScarlattit. Dali elővette az olasz zeneszerző néhány elfe­ledett kisoperáját, és a műve ke\t összeszabdalva — Béjart társulatának segédletével — „A spain.vol hölgy és a római lovag” cínjimel újszerű opera- koktélt nnixelt. Az opera­egyvelegben keveredik az an ( tik és ultramodern — bur- leszk-tréfa, tánc, djil, a dísz­letek izegnek-mozogmak, egy roppant fürdőkádból négy­szögletes szappan buborékok : repkednek, keresztbe rakott tőrökből épült bárkák sikla- nak, de előfordul a színen K egy villamos, riksakuli, tali- \ ga is, s a kellékekből nem hiányzik egy csillár sem /— ökörcsontvázból. A díszlet Salvadoré Dali műve: folyékony, órákkal, szétzúzott hegedűkkel, szökő- kút-zongorákkal, elefánt struccokkaL, egyszóval Dali kelléktárának java részével. Szerepel továbbá Varrone, a kövér hősszerelmes, egy spa­nyol donna, V. Károly, neje és udvari bolondja, a Hoff­mann meséiből kölcsönzött Branbilla, aki tüllnadrágban futkos szerelmese után, fut­nak még: arlekinók, Pierrók, feketein e 5S huligánok, felira­tokkal felvonuló özvegyek stb., stb.. Mindez .Scarlatti pompás zenéjével és Béjart kitűnő tán-osaival körítve. Hírek szerint a velencei bemutatót a közönség felhör­dülve, a brüsszelit fagyosan fogadta. A párizsi bemutató a közeljövőben zárható. A relytélyes tengeri szörny A valóságban is megtörtént Hemingway-nek „Az öreg halász és a tenged“ című novellája ? 1913 FEBRUÁRJÁBAN a Samoa jacht a floridai partok közelében hajózott Charles Thompson kapitány parancs- i noksága alatt. Az utazás ép- \pen vége felé közeledett, aVnikor a tengerészek arra let teik figyelmesek, hogy egy óriáisi hal ring a tenger hul- lánpain. Amikor a kapitány jobiban szemügyre vette a kü lönas állatot, csodálkozással állapVtotta meg, hogy se cá­pához), se cethalhoz, de sem­milyen^ más eddig ismert ten­geri léiayhez sem hasonlít. A tengerészek szigonyok­kal, fölflegyverkezve csónak­ba száll* ^ Az volt a szán­dékuk, hogV m. .gölik és el­fogják az ismerteden szörnye­teget. El is találták szigo­nyukkal, abb.ün a pillanat­ban azonban! a csónak meg­rándult,. éeé óriási sebességgel elkezdett siklani a vizen. A / megrémült tengerészek ordítozva kérték a kapitányt, hogy vágja el a szigory köte­lét. A vakmerő parancsnok azonban nem hallgatott rá­juk Úgy gondolta, hogy a kö teleket csak akkor fogja el­me tsszeni, ha le akarna me- rülni. Niigyeióre azonban en­nek semlHji Jelét sem adta. A csónak telijét eszeveszett sebességgel szíí^uldott tova. A jacht is megScrdult és utána iramodott, de ''Képtelen volt olyan sebessége» kifej­teni, mint a hal és leflparadt. A csónak eszeveszett szágul­dása teljes 39 óra hosfszat tartott. Ekkor végre a ha» ki­merült, úgy látszott, hepgy vége van. Mikor a jacht uuUl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom