Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-06 / 156. szám

2 NAPLÓ 1962. JÚLIUS 6. Kilencvenhárem méterei ' Az MSZMP VIII. komgresz- szusának tiszteletére indult szocialista munkaversenybein a szénbányász-brigádok ered­ményei igen figyelemre mél­tóak. Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy az István-aknán dolgozó Farkas 20 József elővájási csapata májusban 100 méteres előrehaladást ért el 3000-es TH-gyűrűvel haj­tott vágatban. A Farkas-csa­pat tagjai júniusban is kiváló munkát végeztek, bár több emberük beteg volt, mégis a havi eredményük alig maradt el a 100 méter mögött, hisz összesen 93,7 métert haladtak előre. István-akna többi szocialis­ta brigádja is szép eredmé­nyeket produkált júniusban: Moór Ferenc elővájási csapa­ta az esedékes tervet 130,3 százalékra, Hartmann János fejtési csapata 114,5, Kiss 2 Sándor fenntartó csapata 151,0, Mészáros János ifjúsági szocialista csapata 108,3 száza­lékra tedjesítetet az előírt tervet. CIGÁNYBÁRÓ A Pécsi Nemzeti Színház a tavasszal újította fel Johann Straws immár klasszikus rang ra emelkedett, operai igényű nagyoperettjét, a Barin-kay Sándor köré font romantikus történetet. A világsikerbe bele kapcsolódó előadás-sorozatot 4-én folytatták a nyár nélküli „Mecseki nyár” keretében. A mogorva időjárás miatt nem a Szabadtéri Színpadon tartot­ták, hanem a színház szilárd, jól védett falai között. Ennek azért örültünk, mert zárt he­lyen (az egyébként kissé túl zajos) darab hangbéli finomsá­gai jobban érvényesültek. Három színház művészei adtak egymásnak találkozót, hogy az előadás . tennél von­zóbb és tartalmasabb legyen. Meg is lett az eredménye, mert a szereplők rendkívüli sikert könyvelhettek el. Szinte min­den jelenetet, minden szebb énekfrázist nyíltszíni taps ju­talmazott, s a felfűtött hangu­latban megismételt számok az Film Film Film * aendcg. Tulajdonképpen vegyes eredményekkel sikerült film- kísérlet, korábban már hasz­nált és általában már ismert filmtechnikai eszközökkel. A technikai elemek alkalmazása csak helyenként hatásos, a film bizonyos pántjain kétség­telenül meglepő — mégis végül kiderül, hogy az Éjjeli vendég című cseh film filmi megoldá­sában alig ad többet, mint az eddig ismert, átlagos kamara­filmek. Szerkezete meglehető­sen merev, cselekménye a kö­rülményekből adódóan vonta­tott, a dialógusok uralják, és általában emlékeztet a klasz- szikus dráma hármas egységé­re. A cselekmény egy helyen — jelen esetben egy kis hotel „éteriméiben” — és a valóság­nak megfelelő időben játszó­dik. Érmek ellenére hiba lenne az Éjjeli vendég című filmet így, sommásan elítélni. Ezeken az átlagos tulajdonságon túl van benne valami, ami izgalmas, ami eredeti és bizonyos érte­lemben úttörő-jellegű is. Ez pedig — mély, lélektani eszkö­zökkel, a pszichológia rejtet­tebb —- mondhatni ravaszabb — eszközeivel ábrázolja egy tragikus képzettársítás törté­netét­Csehszlovákiában, feltehe­tően nem messze a fővárostól, a műút melletti kis szállodá­ban él egy fiatal pincér, aki­nek újra és újra feüködiő, szo­morú emléke az a koncentrá­ciós tábor, ahová kamaszko­rában, a háború alatt hurcol­ták, és ahol a nácik lelke me­lyéig megalázták, megtiporták emberségét. A fiatal pincér^ a filmi ábrázolás szerint közel áll a neurotikus esethez, és így szinte logikusan következik, hogy amikor egyik este, zuho­gó esőben gyönyörű Mercedes kocsival, felcsípett cseh diák­lánnyal, hamisíthatatlan po­rosz mentalitással egy „úr” érkezik Nyugat-Nómetország- ból, aki szállást és némi pi­henést kér — a fiatalember emlékei megelevenednek. Az ellenszenvesen, a náci hóhé­rokra emlékeztető nyugatné­met vendégben felismerni véli egykori kínzóját, majd amikor a nyugatnémet vendég a vég­sőkig feszíti a fiatalember idegeit — rálő. A vendég a kö­zeli város rendőrségére rohan, jegyzőkönyv, végülis a tra­gikusnak indult eset a körül­ményekhez képest szerencsé­sen megoldódik. De nem így a probléma, amelyet a film felvetett. Ugyanis a filmet nem lehet kiszakítani a konkrét körül­ményekből, hiszen arról van szó, hogy az a nép, az az em bér, akit megtapostak a náci csizmák — egyáltalában meg­bocsáthat-e annak a nómet- atk, aki ma uQ'shom* m úton jár, amelyen a hitleris­ták és annakidején önmaga is járt. Joga van-e az újabb je­lekre visszaütni, joga van-e a tizenöt év előtti sérelmekért elégtételt venni? Sajnos a film csupán felveti az izgalmas kérdést — megol­dani nem tudja. Sajnálatos módon egy esetlegesen szere­peltetett leányalak révén a film végét a melodrámába fúHasztja, így a kérdésre csak részleteiben kap a néző vá­laszt, végső megoldásában pe­dig egyáltalában nem. Az a megoldás, hogy a fiatalembert a cseh rendőrök végülis elvi­szik ugyan, de sejtetve, hogy ez csak bocsánatos bűn volt — a film alkotói megkerülték az igazmodás, a kimondás lehető­ségét. Pedig a remekül és oly ellenszenvesen jellemezett nyugatnémet úr, a fiatal pin­cér eseteníkónt oly ragyogóan megoldott képzettársításad le­hetőséget adtak volna — a kí­sérleten túl — a határozott, nagyon emberi és nagyon po­litikus szókimandásra. Abban az esetiben nagyon izgalmas, nagyon jelentős kísérlet lett volna az Éjjeli vendég. (Thiery) előadást csaknem éjfélig el­nyújtották. „A cigánybáró” több, mint magasrendű szórakozás: tanít is. Az operett műfaját általá­ban zenéje tartja életben, fris­sen. Strauss legnépszerűbb mű vét ezen felül jellemei is, ame­lyek minden korszak nézője előtt megtartják időszerűségü­ket. Gondoljunk csak a népért küzdő Barinkayra, az izzó ha­zaszeretettől áthatott Gábor diákra, mint a toborzók vezé­rére, a logobó vérű cigány­lányra vagy potrohos disznó­kereskedőre, akit nem érdekel a műveltség csupán sertései, ragkórságos leánykájára és a császárpárti magyarokat „Laj­tán túli vadak”-nak gúnyoló Camero grófra, kiegészítőivel, a finomkodó Mirabellával és mulya fiacskájukkal, akik csak a főúri társaságban érzik ott­hon magukat! Az ilyen alakok megjelenítése a színész számá­ra valóban több, mint puszta szerepfeladat, az ilyen darab színrehozaitala népnevelő kö­telesség. Zenei szempontból csak a kirakat-nyitány formanélküli­ségét és a toborzóban feldol­gozott dór-dallam elmollosítá- sát kifogásoljuk. A rendezés mindent megtett, hogy az elő­adás olajozottan futó és szerep felfogásban egységes legyen. Ez igen nehéz feladat az adott esetben, amidőn egy jól össze­tanult házi együttes három tagját a vendégek váltják fel, bővítik ki, s az egyik művész­nő más szerepre tér át: Szaf- firól Arzénára. A pécsiek kö­zött fellépett az Állami Opera­ház két magánénekesnője, s egy táncospárja, valamint a Szegedi Nemzeti Színház egyik művésztagja. A vendégek kö­zül ketten — Komlóssy Erzsé­bet és Szabó Miklós — most alakították először Cipra, illet ve Barinkay szerepét. Tegyük hozzá mindjárt, hogy színpadi rutinjukkal oly gyakorlottan, mintha már régi szerepük vol­na. Az előadás kimagasló szerep lője Orosz Júlia volt. Nagy vi­vőerejű, fényes szopránja és mélyen átélt játéka fellépését emlékezetessé teszí. A forte magas hangokon helyenként feljebb intonált, de ettől elte­kintve, oly üde jelenség, mint­ha a színpadon kívül is leánya volna Ciprának, akit viszont Komlóssy Erzsébet a szerep­hez képest túl szép és túl fia­tal hanggal, kevés, de annál kifejezőbb mozdulattal ábrá­zolt. Szokatlan volt viszontlát­nunk kacér Carmen-ja és szen­vedélyes Amneris-e után őre­Wm (44.) Az asszony szomorúan le­hajtja a fejét. Alig ellenkezik. — Nem lesz jó a szódabikar­bóna... Megeszi a gyomro­dat ... Az öreg a tenyerébe temeti a hatnűókát A szájában össze­fut az ízetlen nyál, gorombán az asszonyra mordul. — Menj, ha mondom! Siess! Azt is megmondaná, hogy miért siessen, de nincsen ere­je. Az asszony alázatosan szi­vébe fogadja a goromba hangot és feláll. Tehetetlenül nézelő­dik, nem tudja miért, de ne­héz elindulni. Valamit monda­ni kellene élőbb. Talán egy kevés vigasztalást. Vagy hű­séget. Vagy egyszerűen — csak valamit. Az is jó lenne, ha az öreg gyomrából áthívhatná a' fájdalmat. Fájjon az övé. Ka­paszkodjon bélé a görcsös szo­rítás — majd lekuporodik va- I feateMfe «tód** és megvár­ja. amíg elmegy. Estig is vár­hatna, őt nem hívja a félbe­maradt téglafal. Az öregre néz, azután a ház­ra. Csendben, saipogás nélkül sír, a törékeny ráncok között lassan, szomorúan gurulnak a könnyék. Megnézi a pénztár­cáját, pedig pontosan tudja, hogy mennyi pénze van. Mégis megnézi, mert jó, hogy van a közelében valami, amit meg­nézhet, ami olyan egyszerű. Elindul. Imfboüyog, tipeg a tönmélók között — mintha ke­resne valamit. Pedig hiába keresi, nem fogja már megta­lálni soha. Mert eddig is hiába kereste. Az öreg szeme még mindig a keverőiáda széléihez tá­maszkodik. Nem néz az asz- szony után, a pillanatokat szá­molja. Megnézi az óráját. Félegy múlt tiz perccel. Kimerültén előredől. Még húsz percig fájhat a gyomra. Aztán nem. Húsa: perc múlva fel kél állni — gedő cigányasszonyként, jólle­het a mezzoszopránoknak hoz­zá kell idomulniok az Azucena típusú szerepekhez. Rendkívüli rokonszenvet keltő egyéniség volt a színpadon, a közönség gyakran aggodalommal figyel­te az adott körülmények kö­zött merészségnek ható fellé­pését. A címszerepben Szabó Miklós jólismert, jellegzetes zománcú tenorját temperámén tumos, mozgékony játék kere­tezte ebben a nem teljesen rá­szabott bonvivánszerepben. Érdekes ötletként a harma­dik felvonásba táncbetétet ik­tattak, a „Kék Duna-kerin- gő”-t, amely a kedves művész- párnak: Lakatos Gabriellának és Havas Ferencnek nyújtott szép alkalmat kiművelt moz- dulatkultúrájuk bemutatására. Szellemes volt a tánckölte­mény, amint egy legény harcol a habokból fel-felmerülő na­jád kegyéért, aki a hullámok hátán ringatódzdk. A színház művészei és műszaki dolgozói most is kitettek magukért és méltó ke­retbe foglalták pályatársaik vendégjátékát. Igen jól hatott az Arzénét először játszó, bá- pos Bárdos Anna, a markáns Papp István, Pataky Erzsi, Hotter József és a minden sze­repében kimagasló Bolla Ti­bor. A nagyhangon kérkedő, ravasz és ostoba Zsupánt ki­tűnően ábrázolja Berczeli Ti­bor, bár énekszólama kissé ma gasra hág. Nemes operaszere­pekre hivatott hangját a pró­zai részekben önfeláldozóan harsogtatta. A vígjátéki elemet képviselő cigányok (Széplaky, Faludi, Kutas, Müller) bolon­dozása némileg hosszúra nyú­lik; rövidebb fogalmazásban szervesebben illeszkednék be­le a történésbe. Az együttest kiegészítette szerencsésen Sze­rencsi Hugó, Monori Ferenc és Révész István, továbbá néhány remek statiszta, mint például a tollnok. Az ének-, tánc- és zenekar pompásan helytállt, Fodor Antal koreográfiái igen tehetségesek. Dobai Vilmos aprólékos, mégis nagyvonalú rendezése és Paulusz Elemér karnagy zened irányítása az előadást magas szmtre emelte. Viszont Barin­kay előnytelen jelmeze és a fcincsesládák helyett előhúzott szakajtók rontottak rajta. Veress Endre — JÁTSZÓTÉR épül a má­zai újtelepen. A bányaüzem dolgozói eddig mintegy 250 órát dolgoztak társadalmi munkában az új létesímény építésénél. egyenesen, magabiztosan — és kiálltaim kell a napszámosok­nak, hogy letelt az ebédidő. Éhes, görcsös fájdalommal fáj. Titokzatos húzásokkal — azt se lehet kiszámítani, hogy honman-meddig. A gondolko­dásra alig van idő és erő. Min­den a fájdalomé. Összegörnyedve ül a leta­kart kosár mellett. Néha vá­rakozva, nehezen mozduló szemmel az utcára néz. Jöhet­ne már az asszony. Két csipet szódabikorbóna, néhány korty tiszta víz — és meghal a fáj­dalom. Sok éve így van ez. Rövidek és fülledtek az ár­nyékok. Egy tavaszi pillangó ügyet­lenül csapkod a közelében. Az öreg forró, lassú szeme utána mozdul. Abban a pillanatban fordul be a ház szegleténél az ud­varba — Fábián úr. Fedetlen, kopaszodó fejjel, piros hom­lokkal — a kalapját lábalva. Török András odanéz. Megdöbben. A gondolatok rémülten egy­másra zuhannak benne, egy pillanatig még a fájdalom is megtorpan a gyomrában. Fá­bián úr meglepte, kiszámítot­ta, hogy mikor látogatja meg először a fájdalom a gyomrát. Ezért jár hetenként hátra a malomtó mögé, de mindig más napon és mindig más és más órában. Mintha titokban figyelte volna. Mintha meg­kérdezte volna a kórházban az orvosokat — meddig birkát ja még Török András. Jól kiszá­mította. Pontosain jött. Mindegy. ___ 1 úja i 1 mllllm 9 ] immun Pécsett vendégszerepei a Ch ris Barber iazz-zenekar Egynapos magyarországi vendég- szereplése során Pécsett mutatko­zik be hétfőn este a londoni Chris Barber-együttes. Jövetelüket meg­előzte hírük, mely - szerint mél­tók „A világ legjobb jazz-zenekara — Európában” címre. Az együttes 1954 március elseje óta működik. EU.SŐ állomásuk az oxford-street-i Humphrey Lyttelton clubban és a soho-i London Jazz Centre-ben volt. 1957 óta a zenekar elsősorban hangversenyekre összpontosította erejét és külföldi körutakra indult. 1959-ben huszonkilenc hetet töltöt­tek külföldön, Németországban, Hollandiában, Dániában — és mindenekelöt Amerikában. A Chris-együttes az első olyan jazz- zenekar, mely valódi sikert ara­tott az amerikai színpadon. A ze­nekar fellépett a Monterey-i Jazz Fesztiválon, New Oneansban, Chi- kagóban és játszott a tízezres be­fogadóképességű Hollywood Bowl- ban és az elmúlt évek Dixiland — KÉTSZÁZ fiatalt küld az év második felében Zo- bák-aknára megb izóle véilel a KISZ komlói városi bi­zottsága. — KAROLYMAJORI tábo rozásra készül ötszáz pécsi középiskolás lány, akik közel egy hónapig kukoricát cí­mereznek majd a Sátorhely Bólyi Állami Gazdaságban. A tábor vezetői gondoskod­nak a fiatalok sportolási és szórakozási lehetőségeiről is. — KÉT cigánycsalád kezdi meg házának építését még eb ben a hónapban Szabolcs- félsőtelepen. A családi házak építéséhez jelentős segítséget nyújt a kerületi tanács és az OTP. Fel kel állni. A következő pillanatban fel kell állni. Nem szabad, hogy Fábián úr észrevegye a fájdal­mat. Hirtelen az égre néz, de ott sincs segítség. A felhőemberek még nem jöttek vissza. Akkor is fel kell állni. Végig kell menni Fábián úrral az állványokon, és mindent pon­tosan el kell magyarázni. Úgy, mint máskor. összeszorítja a fogát. Talán sohase kellett még ennyi erő egyetlen mozdulathoz, mint most. Feláll. A ház, az udvar, a keverő­láda és Fábián úr egy pilla­natig oldalra dől a szemében. Azután elindul. Az első lépés görcsös és haj­lott. A második egyenesebb. A harmadik is verejitékes — de már kihúzott és magabiz­tos. Biccent. Sápadt és mosolyog. — Jónapot kívánok Fábián úr... Ebben a melegben tet­szett ... Abbahagyja. A másik izzadt és fölényes, a tekintete fürkésző. Az öreg feszesen áll, mintha kihallgatáson lenne, és az ügyeletes kiszólitotta volna a sorból. Fábián úr kezet nyújt és a hűvös árnyékba tartja az ar­cát. — Jónapot, körülnézek egy kicsit, hogy halad a munka. Erre volt dolgom. (Folytatása következik.) Jubileum Koncertjein. A zeneka- hanglemezeit olyan óriási pél­dányszámban adták ki, mint még egyetlen zenekarét sem,. Filmmun­kájuk 1856 májusában egy rovld- tlimmel kezdődött, melyet a Fes­tival Hallban készítettek. Az együttes vezetője, Chris Barber 31 éves. Mint gyorsasági autóver­senyző is közismert. 1954-ben szer­ződött az együtteshez Ottilie Pat­terson, aki ma Anglia legjobb jazz-énekesnöje. Egyébként Chris Barber felesége. A zenekar többi tagja is fiatal, jólképzett mu­zsikus: Pat Halox (trombita), Jan Wheeler (klarinét), Graham Bur- bldge (dob), F.ddie Smith (banjo) és Dick Smith (saxofon), vala­mennyien arra törekednek, hogy együttesük állandóan tökéletesítse játékát és így a közönség — hét­főn este a pécsi is — a lehető leg­színvonalasabb muzsikát hallhassa tőlük. * 28 — A CIGÁNYBÁRÓT Dom bóváron mutatja be ma este a Pécsi Nemzeti Színház. — KEDDEN, szerdán olyan nagy mennyiségű csapadék hullott lé a megyében, mint a tavaszi szezonban összesen. Misinatetőn 85,2, a pogányl repülőtéren 58, Zengőaíján, Hidason és Mecseknádasdon 90, Dunaszekcsőn pedig 114 milliméter csapadékot mér­tek ezen a két napon. — TEGNAP a kora dél­előtti órákban Könczöl And­rás gépkocsivezető Pécsett, a Dandár utca 80. szám előtt az általa vezetett Volga gép­kocsival körültekintés nél­kül fordult meg, ezért a mo­torkerékpárján arra haladó Takács Józseffel összeütkö­zött. Takács Józsefet és uta­sát a mentők sérüléssel szál­lították be a pécsbányatelepl kórházba. Könczöl András ellen a rendőrség az eljárást megindította. — 100 SZÁZALÉKRA tel­jesítette első félévi tervét a szabadszentkirályi termelő- szövetkezet. Az év első felé­ben 75 mázsa újburgonyát, nagy mennyiségű zöldborsót és salátát, 1000 pecsenyecsir­két, 25 hízott marhát és 286 hízott sertést adott el az ál­lamnak a szövetkezet. — Veszprém megye u tán Baranya közös gazdaságai neveztek be a legtöbb borral az ősszel megrendezésre ke­rülő országos borversenyre. A bíráló bizottság 54 fehér és 28 vörös, összesen 82 bor­minta nevezését fogadta el megyénkből. — A PÉCSI Földművessé vetkezet meesekaljai és bá- Iiesi telepén szerdán meg­kezdték a franciabarack fel­vásárlását. Ezen a napon mindössze négy mázsa barac­kot veitek át, jövő hét «le­jén azonban az fmsz összes telepén — Mecsekalja, Ba­lles, Pacsirta utca. Kls-Szkó- kó. Havi hegy. János kút és Újhegy — megkezdik a korai barack felvásárlását. A Pécsi Gyümölcstermelő Társulás 25 vagon franciabarack értékes! tésére kötött szerződést a földművesszövetkezettel. — A KPVDSZ kultürnttlionban minden vasárnap fél 5-töl fél 10-ig össztánc. — Bocsárdl Albert, a Pécsi D6z«a labdarúgó szakosztályának Intéző­je, egyéb hivatali elfoglaltsága miatt lemondott. Az Intézői teen­dőkkel az elnökség Szekeres Amb­rust bízta meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom