Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-04 / 154. szám

1962. JÜLIUS 4. 5 Hazatértek a Szabadsághegyen nyaralt pécsi úttörők MA ESTE: CIGÁNYBÁRÓ Fővárosi művészek vendégszereplése A vonat még távoli vidéken robogott, de Schmidt József és öttagú családja a pécsi állomá­son tegnap már feszülten vár­ta hazatérő kislányt. — Elvira tizenkét éves — mondja Schmidt József — ne­héz szívvel indítottuk útnak, mert ez volt az első hosszabb távplléte a családtól. De tud­tuk, hogy jó kezekben lesz. Az idén jeles tanuló lett, ezért küldtem őt a három kislá­nyom közül — teszi hozzá bü szirén. — Bizonyára gyakran írt a kicsi? — Igen. Rendszeresen tájé­koztatott berniünket — szólt közbe a mama. — Azt írta, nagyon jó a koszt. Á szülők már körben állnak a peronon, közben befut a vo­nat és vidáman leugrálnak a kis úttörők. Valamennyi kis­lány. A nagy lármában Méhes Ilona tanárnő teremt rendet. Névsorolvasás következik. Egy pillanatig néma csend lesz. Kelemen Ildikó hiányzik? — Néni csak már oda szaladt a mama ölelő karjaiba. — Számszerint harminc gye­rekkel indultam, de ötöt már Pesten átvettek tőlem a szü­lők — tájékoztat a tanár néni. — A szabadság-hegyi az or­szág legnagyobb úttörőtábora A gyerekek csoportos beosz­tásban pontos napirend szerint eltek, kirándulásokon vettek részt. Ellátásukról elég ha csak annyit mondok, hogy végig versenyben voltak, ki hány ki­lót hízott. Találomra megszólítok egy szőke kislányt. — Hogy hívnak? HÓBÓL határában aranyló ősziárpa-tábla mellett kering haragos zakatolással a vadonat új kévekötő aratógép. Csak reggel szerelték össze a nagy- kerekű UTOS-traktorral, s most vidáman hadonászik élénkszínű motollájával. Hétköznapi kép. Ezt láthatjuk minden falu határában. Ez a megszokott és fejet csóválunk, ha egy-egy termelőszövetkezet néhányszáz hold kéziaratását is tervezi. Pedig élnek még a hajdani nagy nyári aratási ..ajrák rész­vevői. Közülük is az egyik leg­öregebbet keresem Hobolon. Magda Pál nyolcvanöt esz­tendős. A háború idején álapo- posan benne volt a nyugdíjas korban. A századfordulón már keménykötésű legény volt. Ma már nehezen jár. A nyolcvanöt év nyomja a vállát, nem engedi kiegyenesedni. Nagy, fehér bajusza egészen a szája fölé borul, eres, sötét­bőrű kezét az as~talra fekteti, i világoskék szemében kigyúl a kíváncsiság. — Mit kíván tőlem az úr? — kérdi. — Emlékezik-e arra az idő­re, amikor még aratómunkás volt? — A bárónál? Akkor jó volt, akkor még fiatal voltam, bír­tam a munkát, Hajaj, de hogy bírtam... — Jól keresett aratáskor? — Tizedibe arattunk. Leg­inkább tizedibe. Tizedik ré­szért, tetszik tudni, uram, ho- Ijan volt az..í — Eperjesi Ildikó. — Mi volt a legnagyobb él- Inényed? — De erre már kó­rusban felelnek. „A vidám­park, meg az úttörővasút”. Ildikó és a többi kislány most boldogan simul a mamá­hoz, hiszen bármennyire jó is volt ez a nyaralás, két hétig még sem voltak itthon. Galgóczi A múlt év szeptemberében a Baranya megyei Tanács és a Népművelési Intézet az önte­vékeny színjátszó csoportok vezetői részére két éves ren­dezői tanfolyamot indított. A tanfolyamra 18 hallgató jelent­kezett, köztük üzemi és falusi színjátszók, akik a napi munka mellett esténként foglalkoznak a színjátszókkal. Havonta egy­szer jártak elméleti előadásra, most pedig június 25-től két­hetes gyakorlati foglalkozásra jöttek össze. A tanfolyamon elsajátítják azokat a szakmai ismereteket, amelyeket egy rendezőnek fel­tétlenül tudnia kell, a dráma- irodalom legszebb műveivel is­merkednek, színpadot rendez­nek, s még a maszkmester tit­kaiból is merítenek. A rende­zést Turián György, a Pécsi Nemzeti Színház rendezője is­merteti. A tanfolyam hallgatói Gogol: A revizor jeleneteit rendezik rádióra, amelynek I szerepeit is maguk játsszák. — Tudna mesélni valamit arról, hogyan ment olyankor a munka ? — Hát ment az kérejn. Min­dig dolgoztam én. Ahogyan kellett. Hallgat, kicsit bizalmatlanul pislog rám, nem egészen érti, miért faggatom. Kutat az em­lékezetében, de nem kerül elő semmi más, csak a munka. A tengernyi munka, amelynek nem volt sem eleje, sem vége. a dérék, a lábak, a karok üte­mes hajladozása, a kaszapenge suhogása, a levágott gabona zizegése. Kilenc vágás másért, egy önmagának. Megint kilenc másnak, megint egy önmagá­nak. Az ö emlékeiben ez az aratás. — Mégis, mennyit tudott le­vágni egy nap? Felvillan a szeme, a régi, jó munkás gőgje sugárzik belőle, — Nem tudom én azt már, de sokat. Ohó! Nagyon sokat! — Mondjuk, egy holdat? — Többet uram, sokkal töb­bet. Hosszúi a nap nyáron. Reg gél háromkor már lehet kez­deni és csak tíz órakor kell abbahagyni este. Hosszú a nap nyáron, sokat le lehet vágni... — Nem igen alhatott aratás idején. — Hogy énténsür? Az egész család. Volt, hogy hárman szedték utánam a ■ markot. A Mecseki Nyár szabadtéri játékok során ma este Johann Strauss világhírű operettjét, a Cigánybárót mutatja be a Pé­csi Nemzeti Színház. A bemu­tatón neves fővárosi művészek is színpadra lépnek. Az operett főszereplőjét Barinkay Sán­dort Szabó Miklós Liszt-díjas érdemes művész, Saffit Orosz Júlia Kossuth-díjas, kiváló művész, az öreg cigányasszonyt pedig Komlóssy Erzsébet, az Állami Operaház tagja alakít­ja. A ma esti előadás érde­kessége, hogy a harmadik fel­vonásban két kiváló balett­táncosunk, Lakatos Gabriella, Kossuth-díjas és Havas Ferenc Liszt-díjas művész is szerepel: a Kék Duna keringőt táncolják el, ami bizonyára igen szép élményt jelent majd a közön­ségnek. Tegnap a Cigánybáró próbái közben munkatársunk beszél­getett a budapesti művészek­kel. Orosz Júlia elmondotta, hogy nagyon szívesen jött Pécsre. Ismeri a várost s már többször énekelt itt. Komlóssy Erzsébet ma este játszik először a Cigánybáró­ban. — .Ezt még nem énekeltem soha — mosolygott —. Ráadá­sul idős asszonyt sem alakítot­tam még. Most pedig a Ci­gánybáró öreg cigányasszonyá­Az évfolyam befejeztével szeptember elején vizsgáznak s utána kezdődik a második év, amely végén (a sikeres vizsga után) színjátszó rende­zői működési engedélyt kap­nak. — Addig is nagyszerűen fel­használom a tanultakat és megpróbálom alkalmazni a he­lyes módszereket — mondja Horváth István, a szebényi színjátszócsoport vezetője —. Július 16-ára küszülünk egy műsoros esttel otthon a falu­ban, Szebényben, de szeret­nénk majd Véménden is elő­adásit tartani. Most azzal pró­bálkozom, hogy a szereplők ne csak szerepet mondjanak, hanem beleéljék magukat az alakított jellembe. A tanfolyam hallgatói szor­galmasan tanulnak, ami az, ön» tevékeny színjátszócsoportok színvonalasabb műsorában is bizonyára megmutatkozik majd. Csak fenni álltam meg és ebédkor... Aztán vágtam új­ra sötétedésig. Hát mi az a másfél hold egy családnak? Próbálkozott más munkával is. A vasúthoz is elszegődött. Ez még a század elején volt, 1907-ben. — Úgy volt akkor, kérem, hogy volt aki eladta öt, hat, meg tíz holdját is, csakhogy bejuthasson a vasúthoz. Mert az nyugdíjas hely. Én meg amolyan pályamunkás voltam. De nem maradtam. Nyáron napszámba mentem, aratásra, télen erdei munkára. Ez volt az én kenyerem. De mindig megvolt a megélhetés, mert tudtam dolgozni... Odakinn a határban az UTOS kerü.i a nagy, szőke táblát. Nyomában az aratógép motollái. Egy ember ül a trak­toron, egy az aratógép nyergé­ben. Hol vannak az aratómun- kások? Vannak azok is. Reggel hét­kor jönnek, elcsapták a tábla szélét, hogy utat csináljanak a traktornak, s most az útmenti fa árnyékában adogatják kéz­ről kézre a pintest. Ök már végeztek. Délelőtt tizenegykor. Nem is igazi aratómunkások. Egyik ács, a másik kőműves — a termelőszövetkezet építőbri­gádja. Magda Pált a nyolcvanöt éve kiszorította ebből a világ­ban láthatnak a pécsiek. Na­gyon örülök, hogy meghívtak engem a Mecseki Nyár egyik előadására s különös kitünte­tésnek veszem, hogy valahány­szor Pécsre hívnak szerepelni — úgy mint most is —, velem együtt nagynevű művészek is színpadra lépnek. Szabó Miklós is először ját­szik a Cigánybáróban. Bár már többször hallhatta öt a pécsi közönség, de egész estét betöltő operát vagy operettet csak nagyon régen énekelt itt. — Nagyon örülök, hogy az első Barinkay alakításomat Pécsett mutathatom be a kö­zönségnek. Ez egyúttal kettős premier is lesz nekem — mondotta Szabó Miklós —. Eddig csak egyes részleteket hallhatott tőlem a közönség Pécsett, Tulajdonképpen pá­lyám kezdetén énekeltem itt a Lammermoori Luciának Ed- gardó szerepét s azóta operát, vagy operettet teljes egészé­ben nem. Remélem, hogy a Ci­A TANÄR kinyitja noteszát, és 43 diák izgulva lesi, kit szó­lít felelésre, hol akad meg te­kintete a Becker Mártontól Vadas Gáborig terjedő névsor­ban. .. Rég volt — kereken fél év­százada a mostani Nagy Lajos Gimnázium épületében. S tegnap érettségi találkozó­ra jöttek össze Pécsett. A 43 végzett diákból 15-en — Bec­ker tői Vadasig foghíjas lett a névsor.... Megtizedelte őket az elmúlt 50 esztendő. 1912-ben „ballagtak”. Aztán két év múl­va a front, a világháború.... Akik még élnek — eljöttek, ősz a hajúk, sétabot a kezük­ben, a kezükben amely néha már megremeg. . De akad köz tűk aki most is „fiatalosan” szervez, intézi hol legyen a kö­zös ebéd, keres egy meghitt éttermet, ahol régmúlt időkről beszélgethetnek, idézhetik diák éveiket. A Jókai téren Könnyű Jó­zsef fényképész udvarában bukkantam rájuk. Ott várakoz tak a felvételre jókedvűen, tréfálkozva, egymást ölelve... Egymást megölelve úgy, mint 50 esztendővel ezelőtt. Csak akikor — búcsúztak. A sors „játéka” — 1912-ben is az a Könnyű József készítette róluk ból. Ha meglenne régi ereje, talán nem is tudna az árokpar toil ülve nézni, hogyan arat a gép. Talán azért is nem nézi, s nem is nagyon érdekli. — Nem volna baj, ha dolgoz­ni tudnék — mondja. — De nem tudok már, gyenge va­gyok. Már csak panasza van. — Adnak havonta 260 forin­tot. Kenyérre, zsírozóra, még megjárja. Dehát a ruha? Nem fizetik a földjáradékot. A ház­táji földet se adták ki... A panaszoknak csak egy ré­sze jogos. Az, hogy földjáradé­kot nem kapott. De nem kapott senki a faluban. Szegény volt a hoboli termelőszövetkezet, nem volt rá pénze. Idén már lesz. Magda Pál azonban aligha­nem akkor is panaszkodni fog. — Ha volna erőm dolgozni... EZ a panaszok gyökere. De hát fiatalságot, erőt a termelő- szövetkezet sem tud adni. A fiatalabbak büszkén nézik a határukat, amely akkor is ont­ja nekik az aranyat, ha nem hajnali háromtól este tízig dol­goznak inukszakadtáig. De az öreg kaszás, a hajdani arató­munkás jól tudja, hogy talán hárman, ha élnek azok közül, akikkel valaha együtt aratott a báró földjén; Ez a nyolcvan­ötödik nyara és nem tudja, lesz-e még több. Ha lesz még, legyen legalább szép és derűs, mint a kévékkel telehintett tarlón a nyári alkony. MÉSZÁROS FERENC gánybáró is megnyeri a pé­csiek tetszését s olyan szere­tettél fogadnak majd. mint ed­dig minden alkalommal. Havas Ferenc nemcsak a ma esti szereplésre érkezeti Pécs­re. A szabadságának egy részé! is városunkban tölti. A mécsé ki SZOT-üdülőben nyaral. Lakatos Gabriellával csak telefonon tudtunk beszélni. A rövid beszélgetés alkalmával elmondotta, hogy örül a meg­hívásnak. — Csak azt sajnálom, hogy nem hosszabb táncot adhatok I elő. A Kék Dunát bizonyára j nagyon sokan ismerik, hiszen i rengeteget táncoltam már Jobban örülnék, ha teljes ba­lettban is megismerhetnének. Pécsett van balettegyüttes, de sajnos, én még nem láttam őket. Szívesen vállalnám eb­ben az együttesben is a ven­dégszereplést, hiszen a Me­csek alji város igen kedves ne­kem. Szeretnék többször is színpadra lépni itt. az érettségi tablót, aki most is „beállítja” őket a fényképező­gép előtt. Az egyinek a nyak­kendőjét igazítja meg. a mási­kat kéri — ne olyan mereven tartsa a fejét... Eltelik vagy fél óra, amig „felvételképes” állapotot te­remt. — ötven esztendővel ezelőtt gyorsabban ment — mondja az egyik „diák”. A többiek ne­vetnek, közben drukkolnak, hogy a nap ne bukkanjon ki, mert akkor nem lehet fényké­pezni. Asszonyok ülnek az el­ső sorban — a feleségek — mögöttük pedig állnak ök, ők a „kisdiákok”. Kész a kép — ismét vidám beszélgetés zaja tölti meg a kis udvart. Egy emberöltő ideje alatt történtekről van mit me­sélni ... Fülöp István nyugdíjas mér­nök Esztergomból érkezett a találkozóra. — A földmérésnél dolgoztam pedig bányamérnök voltam — emlékezik. De abban az idő­ben végigjártam az összes bá­nyát ... Mérnök nem kelleit. Gábor Péter bácsi sétabot­jára támaszkodik, úgy mesél. i.. én is hadifogságban vol­tam Olaszországban. 6 ezer ki­lométert gyalogoltam, amig hazaértem..: Az első világháború az ő korosztályuknak is soha el nem múló emlék. Húsz éves fiatal­emberek voltak, amikor behí­vót nyomtak a kezükbe. S mennyi érdekesebbnél ér­dekesebb dolgot tudnak ólmon dani! Találkoztam egy . ..kollégá­val” is, név szerint dr. Hegyi Józseffel. Magas, őszhajú em­ber — jó humora most is a Felvétel pályázat A Baranya megyei Apolónökép/.ő Iskola (Pécs, Rákóczi u. 2.) felvé­telt hirdet 2 éves ápolónői tanfo­lyamra 18—32 éves nők részére* akik érettségizettek, illetve a Vili. ált. iskolát jó vagy jeles ered­ménnyel végezték. A képzés 2 • éves, bentlakást csak a vidéken lakó hallgatóknak tudunk biztosi- i tani, a helybelieknek be kell jár­mok a tanfolyam ideje alatt A tanfolyam teljesen ingyenes, a hallgatók munkaruhát, tanköny­vet és ellátást az. iskolától -kap­nak. A felvételhez szükséges iratok: születési anyakönyvi kivonat, isko­lai bizonyítvány, orvosi és vagyoni I bizonyítvány (három hónapnál J nem régebbi;, kérvény és önéie'- ■ rajz (sajátkezűleg írott), végül i db fénykép. Jelentkezési határidő: 1862. augusztus 1. Időjárásjelentés Várható időjárás szerda estig; ír ősén felhős, hűvös. esős idő* mérsékelt, helyeként élénk nyugati szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 9—13 fok. a legmaga­sabb nappapi hőmérséklet holnap délkeleten 20—23, az ország többi részén 16—19 fok között. Előrejelzés a Balaton területére szerda élénk északnyu­gati szél, felhős idő esővel, a hő-* mérséklet napn voltakor 16. haj­nalban 13 fok között lesz. „régi”. Pécsett 1921-ben nyílt meg a Magyar Távirati Iroda — ő volt az első vezetője, szer­kesztője. — Telefonon vettük akkor a híreiket, úgy adtuk tovább a lapoknak — emlékezik. Há­rom turnusban dolgoztunk, új­ságírók, gyorsírók, gépírók. Az akkori pécsi MTI létszáma 12 fő volt. Ma persze nem kell gyorsíró, gépíró és legfeljebb egy a modern táviró gé­pek szinte önkiszolgálják ma­gukat. — És aíkkor is sürgették az MTI-től az anyagot a lapok? — kérdem. — A lapok mindig sürget­tek és sürgetni fognak —■ mondta nevetve. —- Persze volt úgy is, hogy mi kérdeztük: kell-e még valami hír? Az éj­szakás szerkesztő azt szokta válaszolni: csak ha a pápa megnősült, ez még jöhet. Eb­ből tudtuk, hogy lapzárta van. Kérdem tőlük, hogy tanáraik közül él-e még valaki. Mond­ják igen, dr., Szekeres Fábián — németet tanított, most 78 esztendős. Valahol Veszprém mellett lakik. Lassan indulnak. Vannak, akik kimennek a temetőbe még ebéd előtt — megnézni egy-egy ismerős sírját. Aztán később majd találkoznak vala­melyik csendes kis étteremben és . . ; EMLÉKEZNEK... Ha nyí­lik majd az ajtó talán félén­ken odanéznek, mert hátha be­jön a tanár és akkor — felel­ni kell,... S 68 éves korban már igazán nem lehet azt man dani, hogy: tanár úr, én mára nem készültem. Garay Ferenc AZ ÖREG KASZÁS Rendezői tanfolyam a Városi Művelődési Házban Hatvannyolc éves „diákok" Fél évszázaddal azelőtt érettségiztek i t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom