Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-28 / 175. szám
19«. JÜLIUS 88. MAPIÖ 3 A mecseki szénmedence gépijövesztő-berendezéseiről Rendesen üzemel a komlói széngyalu — Áll az István-aknai Rammgerät A szállítás és a rakodás gépesítésének foka megtelelő Lesz-e bányagépgyártó üzemünk Nem ez az első írás, amely a mecseki szénbányászat gépesítésének problémáiról szól. Irtunk már eleget róla, megírtuk az eredményeket és a hibákat is, javaslatokat is tettünk ezzel kapcsolatosan. Sok esetben egész komoly fórumok előtt'vita tárgyát képezi a szén jövesztés gépesítésének ügye. Ez helyes is, hiszen dicsekedni egyáltalán nem lehet azzal a gépesítési fokkal, amely a mecseki medencében jelenleg ismeretes. A sok bíráló szó mögött azonban bizonyos türelmetlen ség is van, hiszen ha dicseked ni nem is lehet a gépesítés fo kával, az itteni sajátos körül ményeket, sőt még az országos átlagot is figyelembe véve a mecseki medence gépijövesz- tésének aránya élen jár. Amíg az országos átlag a gépijövesz tés javára 2,1 százalék, addig a pécsi tröszt átlaga 2,2 százalék, s ez az arány emelkedő irányú. Az igaz, hogy már évek óta rendelkeznek a bányáink jövesztőgépekkel, s — azok a gépek többet állnak, mint üzemelnek, de annak is meg van a maga oka. Ez az ok elsősorban a liasz település geológiai zavartsága. A komlói Kossuth-bánya Itt üzemel immár évek óta a medence egyetlen széngya- lúja. Bevált-e a gyalu? Ezt kár is vitatni, mert a gép min den követelménynek megfelel konstrukciója kifogástalan, de egy feltétele minden gépnek van: csak a számára megfelelő helyen hozható üzemelésbe. A Kossuth-bánya telepei va lamivel kedvezőbbek, mint pél dául a pécsi István-aknáé. A széngyaluval ebben az évben nem is volt különösebb probléma, sikerült megfelelő telepeket előkészíteni s az üzemelés általában kielégítőnek mondható. Júniusban például állandósítani tudták a napi 175 centiméteres előrehaladást a géppel, s ez az ütem júliusban sem csökkent, mert Nagy Dezső szocialista címért küzdő gyalús fejtési csapata e hónapban is rendszeresen 180 centiméter körüli teljesítményt produkál. A pécsi István-akna A medence másik nagytel- j jesítményű fejtőgépe a Kamm- gerät a szabolcsi bányamező-! ben van. De sajnos azt kell! mondani, hogy csak üzemelne, ha tudna, mert bizony a! Rammgerät többet áll, mint dolgozik. Fájó pontja ez a pé-| esi bányavezetőknek. A bányamező telepeit is megvizsgálják, elég alaposan, s minden úgy ; néz ki, hogy akadály nélküli lehet előrehaladni a géppel. — De két méter után megjelenik egy fekü beugrás és a gép máris megállt. < Megfelelő telepre van szűk-; ség, olyanra, ahol a szénre-! teg felső és alsó (fedő és fekü)! rétege sima, nincsenek kiugrá-j sai a kőrétegeknek, mert ab-; ban a szénfejtőgép üzemelni« nem képes. Ez a legnagyobb probléma! A másik kérdés talán az lenne, hogy a Rammgerät ..alkalmazkodási képessé-; gé." lehetne-e idomítani éppen« az ilyen kiugrásokhoz? Másfaj < ta nagyobb kapacitású gépesí-) tés a jövesztés terén István- aknán nincs is. Vasas és Széchenyi-akoa Nem „tiszta” jövesztőgépről | van szó ezekben a bányaüzemekben, hanem a szén jövesz- tésének egy újfajta módjáról,, az úgynevezett fúrásos jövesz- tésről. Vasason kezdték meg a; kísérleteket egy munkahelyen; és az minden elképzelést iga-, zolt. A vasasi kísérletek alap-, ján a pécsbányatelepi Széche-; nyi-aknán is hozzáfogtak a fú-‘ rásos jövesztés alkalmazásé-« hoz. A napokban kezdtek el< egy ilyen fejtést, egy már ré« ebben is üzemel és egyet —j lost készítenek $1& _ Mi ennek a fejtési módnak a lényege? Igen egyszerű, még annyi sem kell hozzá, mint a közismert szénfűrészhez, mert a széntelep lefejtése kizárólag a természeti adottságokra épül. A fejtés teljesen biztosítás nélkül történik. Az alap és a légvágat között fúrógépek segítségével annyi szabad felületet készítenek, hogy a szenet a nyomási energia minden kü lönösebb beavatkozás nélkül leomlasztja az alól levő szállítóberendezésre. Ez az eljárás biztonságos anyagfelhasználás szinte nincs, a fejtésbe nem kell ember (ez a leglénye gesebb!), s könnyen el lehet szállítani a leomlott szenet. Egyetlen példát csupán; az így jövesztett szén tonnánkénti önköltsége 20—25 forinttal olcsóbb, mint a hagyományosan fejtett szén esetében. Még egyet ehhez a fejtési módhoz; a biztonságán és az olcsóságán kívül óriási előny, hogy a bányamezőből kinyerhető az a szén is, amelyet az eddigi módszerekkel nem tudtak kibányászni és a népgazdaság számára elveszett. S az sem érdektelen, hogy a fúrásos jövesztés esetében nincs annyi feltárásra szükség, mint egyéb esetben és alkalmas bármilyen vastagságú telep lefejtésére. — Valójában ugyanazt a teljesít-* ményt nyújtja, mint a szénfűrész, csak még annál is olcsóbban, miután meghajtó energiát egyáltalán nem igényel. Tehát előnyös! Ennek alapján pedig jogos a bírálat és a kérdés is; miért nem fejtenek így sokkal több munkahelyen?! Jelenleg mindössze három fúrásos jövesztés üzemel a pécsi bányákban, pedig üzemelhetne több is. A szállítás és rakodás Mind a két mecseki szén- bányászati trösztnél igen előrehaladott a mélybányászat út ján kikerülő szén gépi elszállítása és a felrakása. Ami a feltárási és elővájási munkahelyeket illeti, ott még jobb a helyzet, hiszen a meddőfelrakás száz százalékosan géppel történik. A vasasi bányaüzemben például a szenes fejtésekben is folyamatos szállítóberendezések továbbítják a kitermelt szenet. Jól beváltak az úgynevezett PML-5 típusú szovjet felrakógépek és van is belőlük megfelelő mennyiség. A nagyteljesítményű fúrógépekből sincs hiány. Ettől függetlenül van a bányabeli gépesítésnek egy „szakállas” problémája. Önálló gépgyártó üzem Miért „verjük a vasat” egy mecseki bányagépjavító és gyártó üzemért? Azért mert, az itteni szénmedence (liasz eredetű széntelepek) egészen más, mint az ország többi szén medencéje. Nyilvánvaló, hogy a helyi adottságok és körülmények között sokkal egyszerűbben és hatékonyabban lehetne a pécsi és komlói bányákat gépekkel és pótalkatrészekkel ellátni. Elképzelhető. hogy az évek óta kísérleti stádiumban levő jövesztőgépek problémája is előrébb tudott volna lépni, ha a gépgyártás szakemberei is itt lennének a helyszínen. Indokolt ez mindenképpen, s megérné ha az illetékes szer vek arra hivatott vezetői megvitatnák és érdemben határoznának ügyében. A központi bányagépgyártás az általánost gyártja, nem pedig a különlegest. Márpedig a mecseki medence széntelepeinek különleges gépekre van szüksége. Érdemes tehát vitatkozni e problémákon, s az sem lenne haszontalan, ha a mecseki medence bányászszakemberei is elmondanák véleményüket a bányák gépesítésével, főleg a szénjövesztés gépesítésével kapcsolatosan. Gazdagít István n sellvel járásban kedden 'lefejezik az aratási A lottó nyerőszámai: A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása szerint a Szegeden megtartott lottósorsoláson a következő nyerőszámokat húzták ki: 30, 41, 45, 59, 72 A július havi szelvények közül a 28. hét szelvényei vesznek részt az augusztus 3-i tárgynyeremény sorsoláson. A sellyei járás 32 terme- lőszövetkezte közül tizenkilenc már befejezte az aratást. Tizenhárom termelő- szövetkezetben van már csak aratni való, az is mindössze 1800 hold. A búza nyolcvan százalékát már learatták és ebből eddig 68,0 százalékot a gépek vágtak le. Az eddigiek azt mutatják, hogy ha nem jön közbe semmi, akkor hétfőn, kedden a sellyei járásban befejezik ezt a nagy nyári munkát. Tizenkét helyen már beindult a nagycséplés is. Az őszi árpa 32 százalékát már elcsépeltek, 300 vagon őszi árpa van már a magtárakban és az eddigi cséplési eredmények 12,6 mázsás holdanként! termésátlagot mutatnak őszi árpából. Ez igen jó, hiszen a járás idei terve 9,8 mázsa volt. Magyarteleken 16,8, Sumonyban 17, Gilván- fán 16,6. Bogádmindszenten pedig 19,3 mázsa őszi árpát adott egy-egy hold föld. Etiópia első magyarországi követe Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken fogadta Lidj Michael Imru rendkívüli követ és meghatalmazott minisztert, az Etióp Császárság első magyar- országi követét, aki átadta meg bízólevelét. Lidj Michael Imru követ megbízólevele átadásakor beszédet mondott, amelyre Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke válaszolt. Dobi István a megbízólevél átvétele után hosszan, szívélye sen elbeszélgetett a követtel. Bátor emberek gyakorlata VAN a pécsi tűzoltóság udvarán egy torony. Húsz-huszon öt méter magas lehet, a középkori várak bástyatornyához hasonlít. A teteje éppolyan csipkézett, mint a régi bástyatornyoknál volt szokás. — Ott szárítjuk a vizes tömlőket! — magyarázta Hochrein Ádám tűzoltó százados. — És ott tartjuk a gyakorlatokat is. — Milyen gyakorlatokat? — A ponyvaugrást, a mentő- tömlő használatát meg a többit. — Riadó! — kiáltotta Horváth János főtörzsőrmester a szócsőbe. A tűzoltótisztek büszkén jegyezték meg, hogy a szócső tranzisztoros, ide is benyomult a modern technika. A tranzisztoron elmélkedni azonA halár is szeret engem Valami barnállott az aranysárga búzában. Kovács József, a vajszlói gépállomás traktorosa leugrott az aratógépről, s pár pil lanat múlva a kalászok közül bukkant elő karján egy pety- tyeshátú őzgidával. — Milyen mélyen aludt a kis haszontalan! Nem ébredt fel a gépzúgásra, — örvendezett megköny nyebbülten. A traktoros meg a gépkezelő óvatosan letették a gidát a tarlóra, amely boldogan, szök dicséivé igyekezett a közeli erdő fete. Aki régóta ismeri Kovács Józsefet, azt is tudja, hogy szenvedélyesen szereti és ismeri a határt, a gépre, a termésre, a búzában rejtőző kis életekre egyforma lel kiismeretességgel vigyáz. Nincsen Jcöny- nyű dolga. Hajnali 4 órakor csörög az ébresztőóra, hogy a traktort is rendbe tehesse, s amint felszikkadt a harmat, már kezdi az aratást. Olyan egyszerűnek tűnik fenn ülni a ma sinán, gondolván, hogy úgy is a gép végez minden munkái, Pedig nehezebb a dolga, mint egy buszvezetőnek, ezer felé figyel. Tőle függ, hogyan vág a kasza, mekkora markot szed milyen kévét köt és középen vagy feljebb köti-e a gép. Kovács József azt mondja a vágó és kötözőszerkezeten kívül a gép minden mozdu latát és a gabonatáblát is figyelni kell. Mert nagy öröm, de nagy felelősség is ennyi ember munkájára feltenni a koronát. Különösen jóleső érzés aratni az idén, hiszen ilyen szép gabonát öt év alatt még egyetlen alkalommal sem vágott. Bár meglátszik a tarlón a gyenge talajmunka, azt is kitalálni, ki aratott rajta. Ügyelni kell, mert a falu népe ugyancsak elszidja a kezét annak, aki hanyag munkát végzett. A bőrét már nem bántja a forróság, lebarnult. De a szemének a sok nap, meg az aranyló kalászok fényessége, napszemüvegben dolgozik. — Amint megizzad, csípi a por, és délben ha megeszi a rántottcsirkét, langyos vizet kortyol hozzá a der mizsonból. Ilyenformán, estére kelve bizony nem kell ringatni, gyorsan és mély álomba merül, mint általában a nagyon fáradt emberek. — Azért a munka meg a határ mégis nagyon szép. — Szól szinte bocsánatjcérő- en, amiért a sok nehézség ellenére is a legszebb szakmának tartja a traktorosságot. Városi ember talán azt hiszi, unalmas a csend, fárasztó az állandó gépzúgás, egy hangú az egyszerű gabonatábla. — Aki nem ismeri nem is gondolná, milyen sok színű élet van a gabonában. Itt költenek a fácánok, fürjek. s a tábla szélében bújnak meg a riadt fácáncsibék. Az aratógép vezetője ilyenkor megállítja a motort és türelmesen elhajtja a gép elől az apró jószágokat. Gyakran szadalgál körülöttük kisnyúl, s a fóka is itt kíséri a gépet pár lépésre a búzában, némi zsákmány terményében. — Nagyon nehezen tudnám kifejezni azt az érzést és élményt, amit ez a munka nyújt nekem. Azt hiszem nemcsak én ize retem a határt, de a határ is kedvel engem. Nem félnek tőlem a sáskaszedő gólyák, csoportosiui sétálnak a közelemben, s a magkereső gerlék is idemerészkednek. Ha jönnek a kéverakók, egyszeriben megszínesedik, meghangosodik a határ, egyszóval mindig történik valami. — Aki a gyalog- úton jön, erre int, rámköszön és jó mun kát kíván. A múltkor is megállít egy S0 esz tendős néni, vajon ez a masina hány legény munkáját végzi el? Mi ketten túlteszünk 16 jó kaszás legényen — mondom neki, sőt a 30 főnyi marokszedő és kötöző munkáját is elvégezzük, hiszen a gép már kévébe is köti a kalászt. Öröm segíteni az aratást, gyorsan és könnyen levágni a bú zát, élvezni a határ szépségeit. Persze erről keveset beszélünk otthon. Bár a kisfiam csak este későn, fáradtan és porosán lát engem, mégis traktoros szeretne lenni. Talán látja rajtam, érzi, hogy elégedett vagyok. Wesztl Márta ban nem volt idő. A parancsnok riadó szavára meg az azt kísérő csengőjelre kivágódott a szertárak ajtaja, s mint a piros ördögök, előrontottak a behemót tűzoltóautók. Mindegyik ezüstös sisakos tűzoltókkal volt tele. Az egyik piros kocsi a oás- tyatorony mögött stoppolt le Néhány tűzoltó ugrált ki. Búgni kezdett valamilyen gépezet, s a kocsi rakfelületén elhelyezett létraszerkezet egyszerre csak nőni kezdett. Nőtt mintha osztódott volna, s az magabiztosan tört az ég felé. Tíz.. húsz..., huszonöt méter... Itt megállt, csaknem a bástyatorony fölött. Egy sisakos tűzoltó macskaügyességgel kapasz kodott f‘l a szédítő magasságba, s a bástyának irányította a tömlőt. A feltételezés ugyanis az, hogy a bástya ház, s ez a „ház” ég. — Itt bizony nem lehet tériszony! — mondta Scheffer J“- nő százados a kis ponttá zsugorodott emberre pillantva, majd dicsérni kezdte az autóra szereit létrát. Háramirányú mozgást végez egyszerre, le- és felfelé jár, oldalaz és körbeforog. Harminc méter a maximális magassága. A felfelé törő létra elejére olyan elektromos műszer van beszerelve, amely jelzi, ha a létra éle a falhoz közeledik. Ha a falhoz ér, egy automatikus szerkezet kikapcsol és megszünteti a további mozgást. Nem kell tehát attól tartani, hogy a ház falának nyomódik és eltörik a létra — még a sötétben sem. A létraszerkezet autója egyébként olyan kompresszorral van felszerelve, amely menet közben tölti az autógumit. Ha tehát a gépkocsi egyik kereke defektet kap, nem kell megállni, bátran roboghat tovább, a kompresszor menet közben pumpálja bele a levegőt A TÖBBI tűzoltókocsi a bástya előtt fékezett le. Kiugráltak belőle a sisakos tűzoltók, ellepték az udvart, s ördöngős gyorsasággal szerelték a tömlőket. Alig néhány másodperc múlva több szórófej ontotta a vizet. Néhány tűzoltó már a esip- késtomyú bástya tetején állt. Valami zsákféleséget bocsátottak le. Olyan, mint a tömlő, csak jóval szélesebb annál. Egy ember kényelmesen belefér. i — Ez a mentőtömlő — mondották a tűzoltótisztek. A mentőtömlő végét, valahol tizenöt méter táján elkapta és meghúzta néhány markos tűzoltó. Egy másik tűzoltó a bástya tetején belebújt. Zzz! Zzz! — süvített valami, mintha jeges téli szél fütyörészne, s a tűzoltó, aki az imént még a bástya tetején állt, már a földön volt. Mosolyogva bújt ki a tömlő nyílásából. — Az égő ház lakóinak mentésére használják! — emlékeztem vissza Hochrein százados szavaira. — Fejjel lefelé kell belebújni... Lábbal nem szabad, mert a láb megakadhat a tömlő falában, és eltörhet... — Fejjel lefelé? — tamáskod tam akkor. — De hiszen így kitörheti az ember a nyakát! — bizonytalankodtam, s sehogy sem tudtam megérteni, miért nem következik ez be. Most már látom: a markos tűzoltólegények úgy megfeszítik a mentőtömlőt, hogy ez semmiképp sem fordulhat elő. A tömlőben leereszkedő embert puhán ejtik a földre. Zzz! — zúgott a tömlő, s a kidudorodás mutatta, hogy egy tűzoltó újra lefelé tart. Nem mondom, kutya meleg lehet odabent! A mentőtömlőzés után kötéllel mentettek. A tűzoltók derekukra kötözött kötéllel eresz kedtek le az „égő” háznak vélt bástya fokáról. Amint a tisztek elmondták, nemcsak az égő házak lakóit, anyagot is lehet menteni így. MOST KÖVETKEZETT a ponyvaugras. Egy tűzoltó a bástya alsó ablakához állt, vagy húszán pedig alatta. Erős ponyvát feszítettek ki. Erőlködéstől piros arcuk mutatta, hogy amire készülnek, nem lesz gyerekjáték. — Ugrás! — szólt a parancs, s a bástya ablakában álló tűzoltó a levegőbe lendült Egy huppanás, s már a ponyvában volt A ponyva közepe erősen bemélyedt... — Ügyesen kell ugrani! — hallottam tíjra Hochrein százados hangját. — Nem szabad ellöknünk magunkat a falról, mert nagyobb lesz az esés lendülete, ügy kell tenni, — mintha csak kilépnénk az eme let ablakából. Nem kell félni* nem veri a falba a fejét... Az ügyes ugráshoz tartozik még az is, hogy menet közben — a levegőben! — fel kell emelni a lábunkat. Ülve kell a ponyvára esni. Ha lábbal esünk, behasíthatjuk a ponyvát s kitörhetjük a derekunkat. Ha a hátunkra esünk, gerinctörés, ha fejre esünk, nyaktörés lehet a következménye.« Ügyesen kell ugrani.« — Csak végső esetben használjuk a ponyvát — hallottam Scheffer százados hangját. — Az első emeletről még biztonságos, a másodikról már kevésbé. Legutóbb a párizsi áruház égésénél alkalmazták, — 1932-ben... AZ UGRÁSOK UTÁN végképp meg akarják fékezni az égő háznak vélt bástya „tü- zét”. Sok fecskendőt irányítanak rá, valóságos vízfüggöny- nyel borítják el. A nap sugarai megtörnek a szitáló esőfalon, s a szivárvány sok színével övezik a bástya környékét. Vége van a riadónak, befejeződött a bátor emberek gyakorlata. Magyar .Lásáé
