Dunántúli Napló, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-26 / 147. szám

ms. ickiüs », NAM.6 3 Tervek, elgondolások a csökkent munka­képességűek foglalkoztatásáról I ség. A konfekcióé áruk tekin­Az ezüstkalászos gazdától a közösségi emberig A városi tanács munkaügyi eeztalyának jelenlegi adatai Szerint Pécsett 320 csőidként Munkaképességű dolgozó van. V mintegy 139 férfi és 181 sásokként munkaiképességű nő ^foglalkoztatása nemcsak a fen­tebb említett munkaügyi osz­tály, hanem a vállalat vezető­ségének egyik igen fontos, megoldásra váró problémája. Városunkban jelenleg a Há- , an ipari Szövetkezet egészen f minimális létszámú csökkent j munkaképességű dolgozót fog- ■ lalkoztat, s miután ezek az emberek önálló keresettel nem -f rendelkeznek, döntő többségük i városi közsegélyben részesül Amikor létrehozták a Pécsi ) Vegyesipari Vállalatát, erede­tileg éppen a csökkent mun­kaképességűek foglalkoztatá­sát kívánták biztosítani. Azon­ban e vállalat az egymást kö­vető profilvál tozásdk miatt, ma már legfeljebb éjjeliőrt, portásokat, foltozókat foglal­koztat, tehát egyre kevesebb lehetősége van eredeti megbí­zatásának betöltésére. Ezért , a vállalat vezetősége részletes tervet dolgozott ki, amelyben minden lehetőséget figyelembevéve, segíteni kíván a fenti problémákon. E terv, — vagy mondjuk úgy, tanul­mány — lényege a következő. Azon túlmenően, hogy a csök­kent munkaképességűek szo­ciális helyzetén nagymérték­ben segítsenek, nemcsak a közsegély terhétől mentesíte­nék a városi tanács illetékes szerveit, hanem egyben lehe­tőség is nyílna a lakosság- szolgáltatás részbeni, vagy tel­jes kielégítésére. Természete­sen olyan cikkek előállítására gondolnák, amelyek nem igényelnek magas kvalifikált- ságú szákmai képzettséget s mindamellett mégis a lakosság igényeinek kielégítését szol­gálnák. A foglalkoztatás módját, il­letve a termelést három fő szempont köré csoportosították. A bedol­gozók által készített termékek­re, az üzemszerűen éLőáliítptt és az alkalomszerűen készí­tett termékek előállítására. A javaslat elkészítésének idő­szakában felvették a kapcso­latot a nagy és kiskereskedel­mi vállalatok képviselőivel, ahol különböző áruféleségek ( hiánycikk-kénit mutatkoznak, ahol e cikkek gyártása rész- ‘ ben, vagy egyáltalán nincsen ) biztosítva. E hiánycikkek na- I gyobb részt bőráruk, faáruk, konfekció árukban mutatkoz­nak. • Ami a hiánycikkeket képező bőrárukat illeti részben regu- ler. döntő többségben pedig hulladókbör felhasználósával, kulcstartók, töltőtolltartók, szemüvegtokofc, könyvjelzők, lábtörlők, igazolván jdokok, egyéb aprócikkeik készítésével kívánják megoldani. Faáruk tekintetében elsősorban a hul­ladék dekor lemezeikből, vala­mint más faanyagokból ké­szült dobozok, fényképtartók, intézményekben és iskolákban használatos képkeretek, stb. amíg a konfekciós áruknál kisszériákban a kereskedelem idényeinek megfelelően ha­lászblúzok, leánykaszoknyák, sportszatvrok, törölköző és le- pr>^őszegések. ágyneművarrás, stb biztosítaná a csökken t- rnuokaképességüék foglalkoz­tatását s ezzel együtt a hiány­cikkek pótlását is. A fentebb említett áruféle­ségek előállításának módját a konfekciós áruk kivételével lehetőleg otthon dolgozókkal oldanák meg, természetesen megfelelő betanítás után. Ezek a dolgozók a vállalat által meghatározott időben leadnak a kész áruit, s ugyanakkor fel­vennék a következő rendelést. A leszámoltatás időszakában történne az anyag és a bérel­számolás is, ami által minima-, lisra csökkenne az alapanyag­gal történő visszaélési lehető­tétében elsősorban olyan csök­kent munkaképességűeket fog­lalkoztatnának, akik némiképp értenek a varráshoz, amellett saját géppel rendelkeznek. A bedolgozói rendszer mel­lett a vállalat vezetősége úgy véli, lehetőség van arra is, hogy a csökkent munkaképes­ségű dolgozók egy részét vái- lalatonfoeiü'li üzemszerű ter­melésben foglalkoztassa. En­nek érdekében a könyvkötő­részlegen belül ajánlatos len­ne kb. 15—25 főnyi olyan dol­gozó foglalkoztatása, kik első­sorban zacskók, dobozok készí­tésével foglalkoznak. Nagyon is indokolt lenne e cikkek gyár­tása, hiszen a kereskedelemben és itt is elsősorban az önki- szolgáló boltokban egyre na ­gyobb gondot okoz az áruféle­ségek csomagolása, éppen a zacskó, illetve a dobozhiány miatt. Felmerült a lehetősége annak is, hogy az Albertfalvai Vegyiművek részére légyfogó- dobozokat, légyfogópapírokat is ebben a részlegben gyártsa­nak. A vállalat vezetősége, csök­kent munkaképességű szakem­berekből egy olyan bedolgozó csoportot káván szervezni, amely az alkalomszerűen mutatkozó igényeket is kielégíti. Ezen a csoporton belül külö­nösen kézimunkákkal, zászló és más hímzéseikkel, kéziköté­sű kesztyű, zokni, sál, sapkák kötésével kézimunka előnyo­mással, stb. foglalkoztatnák a csökkent munkaképességű szakembereket. A vállalat vezetősége e terv keretein beiül igyekezett fel­mérni Pécsett és a megyében jelentkező igényeket, másrészt az az igyekezet sarkallta őket, hogy a lehetőségek feltárásá­val megoldást találjanak e ko­moly gondokat okozó problé­ma felszámolására. A vállalat lelkes hozzáállása, továbbá a városi tanács ipari osztályának támogatása jelentősen megrö­vidíti a megvalósuláshoz ve­zető utat. Ahhoz azonban, hogy ezekből a tervekből kéz­zelfogható valóság váljék, a városi pártbizottság támogatá­sa mellett elsősorban az ille­tékes minisztérium segítségé­re lesz szükség, amihez más tárcáknak is hozzá keil járul­niuk a siker érdekében. , \ - * ÍT ~ Időjárásjelentés Várható időjárás kedd estig: fel­hős idő, az ország területének leg­nagyobb részen esők, zivatarok. Élénk északi szél. A hőség keleten is megszűnik. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet dél­keleten 16—19. máshol 13—16. Leg­magasabb nappali hőmérséklet hol nap délkeleten 36—39, nyugaton 19 —22, az ország többi részén 23—36 fok között. Előrejelzés a Balaton területére kedd reggelig: erősödő, a somogyi odalon viharossá vélő északi szél. Esők, zivatarok. A hő­mérséklet csökken. A hőmérséklet napnyugtakor 22, hajnalban 16 fok körül lesz. A baranyai falusi bankok vállalták, hogy fél év alatt tel­jesítik éves betétgyűjtési ter­vüket. Ezzel 5 millió 700 ezer forint összeg megtakarítására akarták megszervezni a falusi lakosságot, legkésőbb június 30-ig. Az újpetreiek március 30-án már teljesítették ötszázhúsz­ezer forintos betéttervüket, s ezen a héten a negyedik száz­ezernél tartanak. A bólyi ta­karékszövetkezet küencszáz- ötvenezer forintos betéttervet kapott, de ez az összeg már április 30-án összegyűlt. Je­lenleg egymillió-kétszázezer forintot az idei betétjük. A véméndi falusi bank május 15-én teljesítette éves tervét, s most a 450 ezer forint he­lyett a környékbeli dolgozók hétszázezer forintját óraik. Enyhén himbálja a szél] a fát és csodálatos képeket raj­zol a nap és árnyék játéka az udvarra A konyhában két macska játszik, idős néni tesz vesz a zöldzománcú, fehérkoc- kás kályha körül. Rendűjét el­oldja, hogy jobban hallja a be­szédet. Idejére panaszkodik: idős ő már, hetvenöt éves, ér­elmeszesedése és magas vér­nyomása van. Hirtelen felvi- duL Kérdi: talán ismeri a La­cit? Nem, nem ismerem, csak a tsz-irodában mondták: hozzá jöjjek. A néni mentegetőzik: nem tudja, hol lehet a gyerek, lehet, hogy az irodába ment, de itt a biciklije, hát nem mehe­tett messzire. A várakozás min dig terhes, különösen, ha hall­gatással telik. A jobbik megol­dást választjuk. A néniké régi időkről meséL Hogy milyen kicsi volt valamikor Vajszló, most meg mennyi új ház van már,, egyre bővül. Közben megjön a „gyerek”, ötvenkét éves, vöröses, beesett arcú ember, Deák László, a vajszlói Aranykalász Termelő- szövetkezet növénytermesztési A szenüőrincjefc ugyancsak túlhaladták az 1962-re elő­irányzott betétösszegét — már április 15-én —, s ez 250 ezer helyett 400 ezer forintot je­lent Meglepően jól működik a két legfiatalabb baranyai ta­karékszövetkezet is: Mecsek- nádasd május 25-én, Magyar­szék pedig május 30-án halad­ta meg az éves terv összegét így Mecseknádasdon 260 ezer helyett 360 ezer, Magyarszé­ken pedig 250 ezer helyett 320 ezer farinit a betétállomány. Az év végiéig háromezer új tagot akartak beszervezni, de az év derekán már kétezer- kilencszáz új tagot számolnak. Vállalták, hogy július elsejéig beszervezik soraikba a tízez­redik baranyai takarékszövet­kezeti tagot, ehhez már csak hetvenhét fő hiányzik. brigádjának vezetője, aki az anyjának örökre „gyerek” és „Laci” marad. Kettecskén él­nek az anyjával, a négyablakú, új elejű házban. A nősülés mindig valami ok miatt elma- rodt, de mondja: ha itthagyja majd az anyja is, akkor mégis csak muszáj lesz megnősülni. Szíves, beszédes ember. A régi tablóról faggatom. Igaz, hogy nem készítettek akkor fényké­pet, de fejében vannak a ne­vek. 1929. március 3. Véniss Gyula okleveles segédtanár írta alá az oklevelet. Még most is emlékszik a lelkes nagy tu­dású emberre, aki a szentlő­rinci mezőgazdasági szaki skolá ban tanított. Ezüstkalászos gaz datanfolyamot szervezett itt Vajszlón. Űj dolog volt ez, hiszen először volt ilyen tanfolyam a községben. Hogy mi mindent mondott ez a tanár?! Tarlót kell hántani. Ebben a község­ben még soha nem hántottak tarlót. Felesleges munkának, időpocsékolásnak tartották. A tarlót legeltették inkább. A pil langósok. Az is egy érdekes dolog volt. A községben csak szilaj-marhák voltak, csak ?. tehetősebbeknél fordult elő egy-két magyar-tarka. A szilái­nak nem kellett pillangós, hát nem is vetettek. Véniss tanár úr elvitte őket olyan helyre, ahol volt magyar-tarka tehén. Hosszan beszélt az előnyeiről. Aztán mondott olyant is: kuko­rica alá jó ősszel trágyázni. El­hitték azt is, csakhogy trágya éppenséggel kevés volt. De azért megpróbálkoztak ezzel is, mint a tarlóhántással,' a pillan­góssal. A tanultak a határban igazolódtak be. A határban is meglátszott, ki végzett tanfo­lyamot — Az öregeket is beszervez­te — mondja Deák László. — Persze azoknak csak időnként tartott előadást. Nagy volt az érdeklődés. Az oklevél már sárgul. Mond ja is a brigád vezető: — Régi ez már kérem. Túl­haladta az idő az akkor tanul­takat. Persze azért sok minden maradt, de sok minden ment is. A szobába megy. Egy köny­vet hoz ki. Már messziről lá­tom: a „Mezőgazdasági alap* ismeretek” könyvét. — Ez egy csuda jó könyv. Az ember mindenre választ talál, már amire egy ilyen magam­fajta parasztembernek szüksé­ge van. Ha például kíváncsi vagyok rá: mennyi mag kell ebből, vagy abból egy hold földbe, akkor csak megnézem a könyvben. Ezzel át is kanyarodunk a jelenbe. Most is tanul. A télen részt vett ismét ezüstkalászos tanfolyamon. Most azl^án igazán hasznát veheti. Van trágya is, van gép is, sőt műtrágya is, van, ami azelőtt elérhetetlen álom volt. Látták ők a hatását, csak éppen nem tudták megvenni, mert olyan drága volt Most egy egész község látja tudásá­nak hasznát A tavalyi évvel elégedett Harmincöt forinton felül fizettek munkaegységen­ként és őszintén mondja: már tavaly több jövedelme volt, mint egyéni korában a tizen­három hold földrőL — Az idei év is nagyon jó. Elsősorban munka szempontjá­ból. Már másodszor kapáljuk kézzel a kukoricát. Múlt va­sárnap volt egy jó eső, a kilá­tások is megnőttek. Ha még lesz esőnk, akkor az idén sem panaszkodhatunk. Még nem érett teljesen az ősziárpa, de az emberek már most ostromol ják a termelőszövetkezet veze­tőségét: engedjék őket aratni majd kézi kaszával is... Ötvenkét év. szép idő. Mennyi minden történik eny- nyi idő alatt az emberrel. Az elsők között lett ezüstkalászos gazda és mégis a legnagyobb lépést akkor tette meg, ami­kor belépett a termelőszövet­kezetbe. Gyakorlati ember. Ve­zetni sem nagyon szeret. Ha reggel elosztja az embereket munkára, akkor ő is közéjük áll és velük dolgozik. Nem azért, hogy lássák: a brigádve­zető is dolgozik, hanem azért, mert őt munkára tanította az élet és nem tud tétlenül ma­radni egy percig sem. Hogy helyes ez, vagy nem helyes, ázom lehel vitatkozni, de Deák 1 ászló ötvenkét éves fejjel is megtalálta helyét az új faluban. Szalai János Gyarapodik a takarékszövetkezetek betétállománya AKIK A HEGYEKET MOZGATTÁK A ,,százméteres“ hónap A SZOCIALISTA BRIGÁ­DOK negyedévi értekezletén sorra hangzottak el a válla­lások. Több szén, jobb bizto­sítás, javuló munkafegyelem... Legtöbbjének ez volt a lénye­ge. Valamennyien felfigyeltek azonban, amikor Kerekes Mi­hály kért szót. — A brigádom nevében — így hangzott a vállalása be­jelentem, hogy háromezres szel vényben ©gy. hónap alatt száz métert akarunk kihajtani. Elismerően zúgtak a többiek. Ez már igen, ez nem amo­lyan kisebb-nagyobb javításra tett vállalás, ez már komoly dolog, olyan nagy vállalás, hogy ennél nagyobbat aligha mondhat vaíliaki. Mert igaz ugyan, hogy Komlón már a száznyolcvan métert is elér­ték, de sokkal kedvezőbb kő­zetviszonyok között, mint ami­lyenek Széohenyi-aknán van­nak. Rokolya Sándor is meghök­kent egy kicsit. A brigád azt várja tőle, hogy vállalásban se maradjanak le, s ha ezt vár­ják, akkor számíthat arra, hogy amit itt mond, azt segí­tenek teljesíteni. Lázasan szá­molt. Ha Kerekesek három­ezres (azaz három méter át­mérőjű) szelvényben száz mé­tert akarnak teljesíteni akkor ez köbméterben hétszáz. A Sztamek-brigád háromezeröt­százas (három és fél méter át­mérőjű) vágatban dolgozik, ilyen szelvénynél viszont a száz méteres előrehaladás ki- lencsaáz köbméter anyag kitér mellesét jelenti. Ha három mű­szakban dolgoznak, minden műszakban több, mint egy me­ző előrehaladását kellene el­érni. Ez bizony sok. De Kere­kesek is négynegyedes műszak­ban vállalták és négynegye­des műszakban már egy-egy negyedre éppen egy mező jut, ami naponta 4,8 méteres előre­haladást jelent, azaz huszon­öt munkanap alatt éppen száz­húsz métert Napi 4,8 métert nem egyszer elérték mór. Ha tartják, 120 métert elérhetnek, de ha valami közbejön is, a száz métert teljesíteni lehet Miután ezt így kiszámolta, jelentkezett. — A SZTANEK-BRIGÄD nevében vállalom, hogy három ezerötszázas szelvényben má­jusban száz métert hajtunk ki, egy feltétéinél: ha a brigád négynegyedes műszaíkban dol­gozhat. Es természetesen azt is kérjük a műszakiaktól. hogy az anyag-, szerszám-, levegő- és ürescsüle ellátásiban ne le­gyen fennakadás. Az értekezlet résztvevői hi­tetlenkedve tárgyalták Roko­lya Sándor bejelentését. — Csak azért mondta, hogy nagyobbat mondjon;:: — Meggondolatlanul beszél ez a Rokolya .;. — Ebből se lesz semmi.:: Voltak azonban, akik emlé­kezteik a régi teljesítmények­re, az egykori negyven méter­re, ami annakidején szánté hi­hetetlennek tűnt és nagy port vert féL ElgondoHkodtak a dcfl- gom — Rendben van —• mondta végül Rudnai bányaimester — a Sztanek-brigád is álljon át négy negyedre, a műszaki fel­tételeket igyekszünk megte­remtem bazaá és mnéljflEk, hogy a brigád áöja m a sza­vát. A brigád... Rokolya Sándor­nak eszébe jutott, hogy amit itt mondott, ez csak a saját szava, a brigáddal előre nem állapodtak meg. Hátha utólag majd nem értenek egyet a vál­lalással? De már kimondta, vissza nem szívhatta, nem is akarta. Bízott abban, hogy a brigád tagjai is megértik, mi­ről van szó. MEGÉRTETTÉK. De néz­zük csak. kikre támaszkodott Rokolya Sándor, amikor a bri­gád vállalását bejelentette. Rajta kívül Lang Pál' a leg­régibb vájár. Tapasztalt, a munka fortélyait jól ismerő bányász. Beszédhibás, ldssé dadog, de talán éppen ezért nem a szavaik, hanem a tettek embere. Munkájával a vele dolgozókat is előre tudja len­díteni, hiszen minden csapat­ban a vájár diktálja a tempót Holub Ferenc, a másik vá­jár tavaly ifjúsági brigádot vezetett szép eredményekkel: Tavaly júliusban Moszkvába vitték jutalmul. Amikor onnan visszatért, tagjelöltnek jelent­kezett a pártba. Nem hirtelen támadt ez a szándéka, már ré­gen részt vett a szakszerve­zeti és ifjúsági mozgalomban: Hámori és Metelka elvtársak ajánlására fél is vették. Idén mór párttag is lett. Akaratban lelkesedéiben nincs nála hiány de fiatal, a szakmai tapaszta­lata még kevés. A negyedik vájár, Sipos István pedig még pályája elején áR. most kezd csak felnőni az idősebbekhez. A segédvájárok közöl Ju­hász Imre negyedik éve dol­gozik a bányában Azzal a szándékkal jött, hogy félévig dolgoz& itt, amíg keres vala­mennyi pénzt: aztán visszatér a mezőgazdaságba. De aztán »^megragadt”. Családja Mohá­cson llakik, ő maga a legény- szállláson. Jó időben Pannónia motorján látogat haza. Ahány­szor hazamegy, felesége igyek­szik rábeszélni, hogy hagyja ott a bányát Deák Imre Baksáról jött a bányába 1956-ban. Nőtlen, a legén yszálléson lakik, szereti a brigád kollektíváját és a mun­kában nem volt még nagyobb panasz ellene. GLÜCK FERENC tizenegy éve bányász. Nyolc éve ugyan­ennél a brigádnál dolgozik. Gyermeke nincs, különösen nagy anyagi igényei sincsenek. Sztanek János legközelebb munkatársa és jó barátja volt, s ez talán csak akkor derült ki, amikor a baleset után az idős segédvájár hosszú ideig nem teHálba a helyét, össze­roppant a váratlan csapástól. De rá mindig biztosan lehet számítani. Szollár Sándor is derekasan elvégzi a rábízott munkált. A csillések legidősebbje Szá­szak Mihály. Gyakorlata, ta­pasztalatai alapján mér lehet­ne segédvájár is, de nem ment tanfolyamra, hogy együtt ma­radhasson vájárával, Lang Pál lal. Nőtlen, józaméietű, a le- gényszálláson lakik, de házat vásárolt Pellérden. Csala József annakidején azért jött bányásznák. 1953- ban, mert ezzel megrövidíthet­te katonai szolgálati idejét. De aztán megnősült, házat vett Bogádon, s onnan jár a bányá­ba dolgozni. Most készül mo­torkerékpárt venni, hogy köny nyebben, gyorsabban juthas­son haza munka után, Pipics Imre 1955 óta bá­nyász, közben katona volt, ta­valy nősült. Házat akart ven­ni, a pénz meg is volt rá, de megvették előle. Őszre reméli, hogy megvehet végre a há­zai addig albérletben lakik, Pozsár Ferenc a Kaposvár melletti Sántáéról került Pécs­re öt évvel ezelőtt, azóta csalá­dot alapított, s marad. Szakály Géza betegsége miatt hosszabb ideig nem dol­gozhatott bányában, 1960-ban tért vissza. Párttag. Viszonylag gyorsan megbarátkozott a ra­kodógéppel, amelyet kezel. Ezekre az embereikre tá­maszkodhatott Rokolya Sán­dor, mikor vállalta a száz mé­teres előrehaladást egy hónap alatt. A legfőbb érv. amellyel vala­mennyien egyetértettek: „Ha elérjük a száz métert, ennek megfelelően növekszik a ke­reset is.” Ezt mondják. De valóban csak a nagyobb kereset végett váHbafkoztak a feladatra? CSALA JÖZSEF Bogáéról autóbusszal jár be. A négy ne- gyedes beosztás azzal jár, hogy más időpontban kell indulnia, a vállalati autóbuszok pedig a három harmadban dolgozó többi bányászhoz igazodik. — Első szóra vállalta, hogy ez­után a MÁVAUT busszal jár be, ami pedig havonta 160 fo­rintjába kerül. Glück Ferenc, Szaszák Mihály, Pipics Imre — és sorolhatnánk a többieket is — addig is kerestek annyit, hogy bőségesen tudtak félre­tenni. Néhányszáz formt alig­ha lehetett elég ahhoz, hogy ilyen nagy feladatra lelkesítse őket. Kellett lennie valami­nek, ami ennél is többet je­lentett. Erről a többletről azonban alig-alig esett szó a brigádban. Elfogadták Rokolya Sándor fel tételezését: „Mind a négy ne­gyed kihajt naponta egy-egy mezőt és akkor meglesz a száz méter”. Ez a cél valahogy túl­nőtt egyéb meggondolásokon és májusban megkezdődött a „százméteres hónap”. Mészáros Ferenc (Folytatjuk.) i Á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom