Dunántúli Napló, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-03 / 128. szám

tW2. JÜNIUS 3. &IAÍ*S.Ö 3 Az összsfsgás, a kölcsönös bizalom jegyében Évek óta nem volt ilyen zöldborsó-termés Másodszor szedik a borsót Nagyharsányban 14 vagonnal több a tervezettnél A Pécsi Közúti Üzemi Vál­lábái 1951 óta végzi a megyei úthálózat építését, karbantar­tását. 1957-ben, amikor létre­hozták a Közüti Igazgatóságot, amely egyben a legfőbb beru­házó is, az útkarbantartás ki­esett a vállalatok profiljából. Ennek megfelelően legfőbb hi­vatásuk az új utak építése és a régi hálózatok korszerűsíté­se, valamint a termelőszövet­kezetek úthálózatának soron következő megépítése. Ebben az évben 76 miHáó forint értékű útépítő, illetve korszerűsít» munkái kell meg­valósítaniuk, amelyben 26 millió forintos beruházással a pellérd-vajszló-sellyed úthá­lózat korszerűsítése is benne szerepel. Azonban a jelen pil­lanatban úgy néz ki, hogy mindez csak rendkívüli erőfe­szítések árán sikerülhet. Jól­lehet objektív okok is közre­működtek abban, hogy a válla­lat 1 mdllió 660 000 forintos veszteséggé! zárta az első ne­gyedévet, mégsem lehet, min­dent a kedvezőtlen időjárás rovására írni. Annál inkább sem, mert áprilisban további 400 ezer forinttal növekedett az adósság, noha az időjárás kivonta magáit az „adósok’' listájáról. Jelenleg két és félmillió forint A váHa®alt tervteljesítési vesz­tesége s emellett már nesn le­het szó nélkül elmenni. Milyen körülmények vezet­tek el, e súlyos adóssághoz. El lehetne intézni azzal is, hogy csapnivalóan rossz volt a munkaszervezés, de nézzük meg, hogy mi minden fér ebbe b szóba. Azonban vissza kell nyúlnunk a múlt esztendőbe is. A vállalatvezetésen belüli ta rthatatlan állapotokra, ame­lyek sok forintjába kerültek az államnak jnem kevésbé a vál­lalat dolgozóinak. A válMat igazgatójától kezdve szinte mindem vezető beosztású em­ber csoportot, — helyesebben, klikkéi; — alakított maga kö­rül, amelyek egymással szern- behedywakedve a maguk geszte­nyéjét iparkodtak kikaparni a másik rovására. Nyilvánvaló, hogy ennek köveükezménye- fcérat a vállalati intézkedések sem a közös érdekeknek, ha­nem a csoportok érdekeinek megfelelően alakultak. Félre­értés ne essék, nem arról jván szó, hogy a fentebb említett csoportok anyagi érdekeket igyekeztek a maguk számára biztosítani, inkább valamiféle hatalmi, hatásköri villongás jellemezte a szem beállásukat. Mindenáron belesebbek akar­tak lenni a másiknál, tucat­jával produkálta a maga torz- szülöttjeit. Ennek az áldatlan állapotnak a tervteljesítés és végső foton a dolgozók vallották kárát. Az 1960. év eredményei alap­ján a dolgozók még 21 napnak megfelelő nyereségrészesedést kaptak, amíg a fentebbi prob­lémákkal teletűzdelt múlt esz­tendő megbosszulta magát, vagyis az előbbi esztendő egy- h armadánál is kevesebbre Büllvedt a nyereségrészesedés. Azóta új vezetősége van a vállalatnak, s érdemes meg­említeni ,hogy milyen öröksé­get vettek át az „elődöktől’. Alig múlt egy hete, hogy a Pécs—Vajszló között folyó út­építés dolgozói termelési ta­nácskozásra gyűltek össze. Ezen a tanácskozáson és az ezt követő beszélgetésekből na- gvon sok minden kiderült. Többek között az, hogy a dol­gozók többsége nem ismeri a gépnormákat, nem tudják, hogy elvégzett munkájukért mennyi bért kapnak. Egyes munkavezetők kisfcirályoskod- nak, „baráti alapon” vesznek fel embereket, akiket köny- nyű munkákkal bíznak meg, ugyanakkor a becsületesen dolgozó brigádokkal akarják e<rvüttesen elszámolni okét. Nem csoda hát, amikor a ter­melési tanácskozásokon a dol­gozók panaszkodtak, hogy van pi”on nap, amikor 30—40 fo­rintot; keresnek nehéz fizikai munka méHett, amit meg to- vább súlyosbít az is, hogy e®ek az emberek távol élnek a •saládjuktól, és ilyenformán a fizetés jelentős részét saját el­tartásuk emészti íeL Van aztán más panaszuk is. Névreszóló panasz, Kálmán Zoltán munkavezetőhöz címez­ve. Izgága, erőszakos ember­nek tartják, aki hivatali ha­talmánál fogva bosszút áll mindazokon, akik igazságtalan intézkedései éllen szót emel­nek. Megtörtént, hogy a mun- kaátvételeket iskolai füzetben tartotta nyilván, amit a bri­gádvezetőved alá is íratott, azonban amikor a hivatalos munkautalványt bérszámfejtés céljából beküldte a vállalat­hoz, azon már az eredetmól kevesebb elvégzett munkát tüntetett fel. A bérszámfejtés­ben természetesen felfedték, illetve korrigálták a hiányzó összeget, amit azonban csak a következő hónapban fizethet­tek ki a dolgozóknak. Itt keß megjegyezni, hogy a bérszámfejtők is felületes munkát végeztek, amit az is bizonyít, hogy a fi­zetési szalagokat megkapják ugyan a dolgozóik, de ezek a szalagok úgyszólván „tiszták”, üresek rajtuk a bejegyzési ro­vatok. így hát még reMamálni sem tudnak, mert fogalmuk sincs arról, hogy mit miért és mennyit számfejtenek vagy vonnak te a fizetésükből & ha már a munkaszerve­zés hiányosságaiból indultunk ki, álljunk meg néhány szóra ennél a problémánál is. A fentebb említett Pécs—Vajszló közötti 25—30 kilométeres út­szakaszon 3—6 órákat ácso- rogmak, tétdenikednek az embe­rek anyaghiány miatt. Tagad­hatatlan, hogy ebben közreját­szik a szállítóeszköz hiány is, azonban a meglevő kocsikat sem használják ki megfele­lően. A kéziraikodás is lassú, rengeteg a várakozási idő, s miközben a szállítóeszközök hiányáról beszélnek, addig két dömper áll kihasználatlanul a vállalat gépraktárában. Még­hozzá azzal az indokolással, hogy magas az önköltségük. Ez hát az „örökség“ amelyet fehérem-feketén átvet­tek az új vezetők. Mégsem hal­lani egyetlen zokszót sem La­katos József igazgató és Kár­páti János párttitkár szájából, amikor az új feladatokról be­szédnek. — Az év végére nyolc száza­lékos nyereséggel kell zárni az esztendőt... Úgy mondják ezt, olyan meggyőző hangsúllyal, mintha a két és fél millió forintos adósságot máris letörlesztették volna. Pedig megvan, itt fe­I nyeget a második félév előtt, mégsem riadnak vissza I tőle. Hogyan akarják felszá­molni? Hogyna akarják meg­oldani, hogy az adósság he­lyett több minit hatmillió fo­rintos nyereséggel zárják az évet? Alapos vizsgálat, elemzés alá vették a veszteség minden számottevő okozóját, tényező­jét. Az anyaggazdálkodásra, a szállítóeszközök gazdaságos kihasználására, a gépkapacitás maximális növelésére készülő­ben vannak az új tervek. Ezzel egyidőben sorrakerülnek olyan termelési tanácskozások Is, ahol a vállalat dolgozói együttesen és brigádon­ként is tájékozódva lesznek a vállalat előtt álló legsürgősebb, leg­fontosabb feladatokról. Min­den brigád írásban is megkap­ja az úgynevezett komplex utalványozást, amelyben mun­kanemenként fel lesz tüntetve, minek mi az egységára, s amelyből könnyűszerrel ki tudják számítani a keresetü­ket is. A vállalat szakszerveze­te rendszeresen megkapja a termelési önköltség havonkén­ti mutatódnak pontos értéke­lését. Birtokukban lesz az igazgatód alap felhasználási jegyzéke is, amely magába foglalja a szociális, kulturális, stb. juttatásokat. A jövőben rendszeresen megtartandó szőkébb műszaki értekezéseken kívül feldolgo­zásra kerül az új és alaposan megindokolt műszakfejlesztési intézkedési tervük, amelyben többek között ott szerepel egy laboratórium létrehozása is. Ebben a laboratóriumban új technológiai eljárásokat kísér­leteznek, illetve dolgoznak ki, amelyekben az úthálózatok korszerű megépítésének mód­szerei szerepelnek. Az új vezetőség eddigi tevé­kenységéből is az derül ki, hogy a fentebb elmondott sú­lyos vállalati problémák meg­oldásra találnak. Ehhez termé­szetesen az kell, hogy a gon­dosan kidolgozott intézkedési tervet ne csak a megteremtői vallják mamikénak, hanem a vállalat minden műszaki és fizikai dolgozója is. Olyan kö­telességük ez, amely nemcsak az adósság felszámolását fog­lalja magáiba, hanem a vállalat jó hírnevének visszaperelését is. Ehhez pedig az összefogá­son, a kölcsönös bizalom meg­teremtésén keresztül vezet az út. — sgy. — A Kopár ebben az évben újra kitett magáért. A nagy- harsányiak híres déli hegyol­dala már egymás után két év­ben nagy csalódást okozott, most azonban újra megmutat­ta, hogy ha az időjárás is úgy akarja, mire képes. Ezen a tavaszon újra rekord ter­méssel örvendeztette meg a villányialkat, illetve nagyhar- sányiakat Másfél hét óta szinte meg­állás nélkül tart a zöldborsó szüret a villányi tsz harsányi üzemegységében, s a borsó szinte nem akaróan ontja a hüvelyeket, a termelők és a szedők örömére. A tsz tagjai most a kapálással és egyéb sürgős munkával vannak el­foglalva, s erre a szezonra új­ra cigányokat szerződtettek a zöldborsó szedéshez. Naponta 100 mohácsi, kölkedd meg il- locskad cigány szedi a zöldbor­sót Az ügyesebb szedők egy mázsát is megszednek napon­ta — a rekord eddig 120 kiló volt — s ez a másnap reggeli bérfizetésnél napi 150 forint keresetet jelent. De jól jár a szövetkezet is. Az első szállítmány borsót ami Bécsbe ment, 17 forintért ér­tékesítették kilónként, s még pénteken is 7 forintért bocsá­tották útra a napi szállít­mányt Az ország és talán Közép-Európa legkoraibb zöld­borsója ez, s ezért keresik annyira Prágában, Bécsben, mindenütt A villányi tsz ebben az év­ben 6 vagon termésre számí­tott s már eddig elszállítottak 15 vagonnal. Most megkezd- I ték a második szedést s még a | sár jú termés is lesz vagy öt I A halgazdálkodással foglal­kozó termelőszövetkezetekben befejeződött a halivadékok ta­vaszi kihelyezése. A huszon­négy szövetkezetnek 52 ha­Hivalalos nyeremény jegyzék a lottó 22. játékhetéről. A 22. játékhétre beérkezett 4 328 081 lottószelvény, öttalálatos nem volt Négy találatot 12 ?og.-*Tő ért el, a nyereményösszeg egyen­ként 270 505 forint. Három találatot 2425 fogadó ért el, a nyeremény- összeg egyenként 668.75 forint. A kéttalálatos szelvényeik száma 85 782, ezekre egyenként 18.90 fo­rintot fizetnek. vagon. A holdanként! átlag­termés a tavalyi 8 mázsával szemben 18 mázsa ami már Nagyharsányban is rekordnak számít. Elkészül a Kossuth tér rendezési terve Ötven gépkocsi kap parbolóhelvet A budapesti U VATERV és a Pécsi Tervező Vállalat elké- j szítette a Kossuth tér rendezé­si tervét. A terv alapján a j Kossu th -szobor környékén j nagy, téglalapalakú parkrészt : képeznek ki, mely a teret ei- : választja a Bem utcától. A j parkrész közepén vízfelületet képeznek ki. A Kossuth tér déli részén tíz méterre szélesítik az utat. A nyilvános illemhelyét eltá­volítják. A föld alá süllyesz­tik vagy az egyik közeli épü­letben kap helyet. A déli tízméteres utat jár­daszegély választja el a tér többi részétől, amelyen gépko­csi parkolóhelyet fognak ki­alakítani. A számítások sze­rint mintegy 50 gépkocsi el­helyezésére nyílik itt lehető­ség. A tér déli, illetve északi szé­lét fasorok szegélyezik, a par­kolórészt elválasztó szegély szeld ketté, amelybe virágo­kat ültetnek. A tér rendezési munkád már a közeljövőben megkezdődnek s a főbb átalakítások augusz­tus végére befejeződnek. las tava vám, mintegy 747 hoid- nyi víztükörrel. Erre a terü­letre összesein 172 248 darab egynyaras és 201 778 darab kótnyaras pamtyivadőkot he­lyeztek ki. A tavakba kihe­lyezett ivadékok összes súlya 53 155 kilogramm. A halávadékokat — négy tsz kivételével — már maguk a tsz-ek nevelték, s jövőre ez a néhány gazdaság is áttér a mesterséges pomtynevelésire. A halak etetését mindenütt meg­kezdték. A terv szerint őszre 2207 mázsa piaci halat értéke­sítenek a baranyai tsz-ek. Hárman a kitüntetett pedagógusok közűi Tegnap délelőtt az Ország­házban nyújtották át Dobay Józsefnek a Kiváló Tanár kor- mánykitüntetést. Több mint 20 esztendős pedagógusi munká­jának elismerése ez. Három éve a Nagy Lajos Gimnázium igazgatója. Évek óta kitűnt az iskolai KISZ-munka segítésé­ben is, melyet a nemrégen át­nyújtott KISZ Érdemérem is bizonyít. Munkatársai és hall­gatói örömmel köszöntik ki­tüntetése alkalmából. 1954 óta pedagógus Koncz Istvánná, a Petőfi utcai ált. isk. kémia-számtan szakos ta­nárnője. Négy éve tanít ebben az iskolában. Mint úttörő raj- vezető kiváló munkát végez. Szaktársainak továbbképzését is segíti a III. kerületi iskola­közi matematikai munkakö­zösségen keresztül, melynek á a vezetője. Tanártársai, növen­dékei nagy örömmel fogadták, hogy a szerénységéről közis­mert, szorgalmas tanárnő az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést nyerte el. Szendrő Miklós, a kertvárosi általános iskola rajztanára. 27 éve dolgozik a pedagógus pá­lyán. Már 10 éve megyei es Pécs városi rajz szakfelügyelő Szívügyének tekinti a raiz szakos tanárutánpótlás nevelé­sét. A Pedagógiai Főiskolán a másodéves levelező szakos rajztanárjelöltekkel foglalko­zik rendszeresen. Tudását, több éves tapasztalatai szíve­sen adja át a fiataloknak. A pedagógusnap alkalmából az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. A NÖVÉNYEK SZERELMESE HALK HANGÚ, halk léptű, magas, sárgásbarna arcú ember Nagy István. Professzornak nézné az ember. Pedig nem az, legalábbis még nem. Nevét szakberkekben már jól ismerik. Hogy is kezdődött? A lánya, Éva gimnáziumba járt Mo­hácsra, 1953-ban Egyszer otthon panasz­kodott: növényt kellene gyűjtenie, de o tanulás mellett ez nehezén megy. — Majd segítek én kislányom! — mondta az apa. És segített is. Évának volt a legszebb növénygyűjteménye. Ki is állították a gimnáziumban. Segített és észre sem vette, hogy szen­vedélyévé vált a növénygyüjtés. 1955- ben már tudományos alapon gyűjtötte a növényeket. 1959-ben a Botanikai Köz­leményekben már közre is adta felfede­zéseit. Rengeteget tanult. Egy év alatt például a Botanikai Közlemények hat­van vaskos kötetét jegyzetelte ki. Első­sorban a Baranyában található növé­nyek érdekelték, de érdekelték a nö­vényhatárok is. Azt vizsgálta: betart­ják-e a növények azt a határt, amit a tudomány eddig megjelölt. A tapsztala- tai és leletei azt mutatják: nem. Levelezésben áll az ország híres bo­tanikusaival, rendszeresen kapja a szak könyveket a Természettudományi Mú­zeumtól. Rendszeresen és ingyen. A Tér mészettudományi Múzeumban azt mondják: nincs még egy olyan pontos olvasójuk, mint Nagy István, ö mindig a megjelölt határidőn belül visszaküldi a műveket. LEVÉLEK HALMAZA fekszik az asztalon. Az egyik lektori vélemény Aj müvéről, a másikban Csapody Vera, a híres növényfestő mond köszönetét az újabb küldeményért: a Bakszarvú lep­keszegért. Ezt a jégkorszakbeli növényt valamikor régen a harsányi hegyen ta­lálták meg. Ezt is tartották lelőhelyé­nek. Nagy István a villányi hegyvonu- laton is megtalálta. Méghozzá virágzás­ban. Ez döntő, mert addig, amig rá nem akadt a virágjáról az volt a tudomá­nyos kutatók véleménye: sárgás és lilás- fehér. Kiderült, hogy a virága hófehér. Ezért írja Csapody Vera: végre most si került a virág színét tisztáznunk. A meg küldött virág ép, már le is festette, kö­szöni a küldeményt. Egy másik papír kerül elő. Arra ké­rik: keressen meg egy növényt. Kéré­sek, értékelések. Szívesen eleget tesz a kéréseknek, és örül, ha valamilyen új­fajta növényt talál. A lakása kész nö­vénymúzeum. Több, mint ezer fajta növény van itt. — Ha egy növényt talál, mégis meg tudja állapítani mindjárt ez még nincs a gyűjteményében — mondja a felesé­ge. — Én is járok vele néha, de énrám még nem sok ragadt. Látja, szemüveget hord: rövid, meg távollátó, de ha nö­vényről van szó, mindent azonnal meg­talál. Valóban úgy van valahogy, ahogy a felesége mondja. ELMENT HARTÄRA rokoni látoga­tásra. Felfedezett Hartán egy olyan nö­vényt, ami eddig ott ismeretlen volt. így volt ez Dunaszelccsőn is. Mindkét köz­ség neve így került be tudományos munkájába. Eddig három új növénnyel gazdagí­totta az országot és negyvennel a me­gyét, .4 tudománynak olyan növényt is adott, mint a korongos lucerna, ami a harsányi hegyen fordul elő. Ezt már ki­pusztultnak hitték. Kutató, nyugtalan lélek. Olvasta, hogy 1959-ben Debrecen kör­nyékén felfedezték a napraforgó élőskö­dő virágát, a napraforgó vadvirágot. Fel tételezte, hogy ez az élősködő eljutott már Baranyába is. Megszámolni is ne­héz lenne, hány napraforgó táblát járt végig, míg végülis egy szőlőben akadt rá az élősködőre. Kitaibel Pál az 1800- as években Szerbiába utazott. Baranyán ment keresztül és ekkor akadt rá a törpe mandulára. Azóta ilyet csak Nagy István talált. De 6 találta meg Bara­nyában, pontosabban Villány környékén az Amerikából bevándorolt Heverő és Bókoló kutyatejet, a húsevő virágot, amire 1873 óta nem tudtak ráakadni, a Vetésoroszlán száját, amire ő előtte csak az 1804-es években bukkantak rá. A felesége meséli, hogy idős ember létére még a Jcutakba is bemászott és újabb leletekkel jött föl. Felhozta a kutakból a különböző páfrányokat: a Vese, a Karé jós és a Gimpáfrányt. VILLANYBAN MÚZEUMOT is léte­sítettek. Negyven növény van itt a mú­zeumban. A növények szerelmese lett a villányi Nagy István, aki minden szabad ideiét a kutatásnak szenteli. Talán most idős korában jött rá: ez lenne az 6 igazi hi­vatása? Ki tudja. Egy biztos: amit csi­nál azt szenvedéllyel, tudományos ala­possággal csinálja. És ami igen lénye­ges. önzetlenül, mint a tudomány szol­gálója, SZALAl JANOS 374 ezer pontyivadékot helyeztek ki a tsz-ek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom